konyha

1. a lakóépület ételkészítés céljára használt helyisége, ahová a sütő-, főzőkészségeket, tűzhelyeket, katlanokat, kemencéket beépítik, az élelmiszerek nyersanyagait felhasználásra előkészítik és az ehhez szükséges eszközöket tárolják. Lakáskultúránk fejlődéséből tudjuk, hogy sokáig csak a felsőbb társadalmi rétegek ételeit készítették a lakótértől elkülönített, speciálisan kiképzett, felszerelt helyiségben. Királyi, főúri, kolostori háztartásokhoz kapcsolódott. A → középmagyar háztípus kialakulásáig, tehát a 15. sz. végéig, a 16. sz. elejéig népi szinten nem lehetett széles körű használata. A külső fűtésű, kályhás, tiszta levegőjű lakószoba elterjedésével vált népszerűvé a külön főző, sütő (de egyben fűtő funkciókat is ellátó) helyiség. A Dunántúl DNy-i, középső és Ny-i körzeteit nem számítva a konyha egyben a lakások előteréül is szolgált. Részben ez az oka annak, hogy nem jelölték külön szóval, pitarnak, → pitvarnak nevezték vagy tüzes ház, szenesház szinonim megnevezését használták. Nem véletlen, hogy éppen a központi területeken, ill. szomszédságában volt használatos a konyha értelemben. Konyha szavunk használata azonban folyamatosan terjedőben volt, mivel részben a középmagyar háztípus kiterjedése a szomszédos házvidékeken is a külön főző-, sütőhelyiségek építéséhez vezetett, részben pedig a hagyományos középmagyar háztípus szerint épített lakóházak korszerűsítésénél kialakított új főző-, sütőhelyiségeket is konyhaként jelölték újabban, ha korábban más megnevezése is élt volna. A konyháknak számos, sokszor tájilag is elkülönülő változata alakult ki a bennük elhelyezett tűzhelyek beépítése, ill. füsttelenítésük szerint. Eszerint beszéltek → füstös konyháról, szabad konyháról, nyitott konyháról, hideg konyháról, zárt konyháról, meleg konyháról, lepadlásolt konyháról. A konyhák további változatai, variánsai jöttek létre azokon a vidékeken, ahol konyhák építésére másodlagosan a középmagyar háztípus hatására került sor. A 19. sz. utolsó harmadától a kaminos, kulinás vagy sípkémények gyakorivá válásával a zárt levegőjű konyhák terjedtek el, amelyek a konyhákat nappali tartózkodásra, téli munkahely számára is alkalmassá tették. Ez helyenként a lakószobák téli fűtésének feladásához vezetett, de ugyanezzel párhuzamosan vagy megelőzve a takaréktűzhelyek szobába helyezésével a konyha téli használatának szüneteltetésére is adódott példa. Mindkét tendencia bizonyos vonatkozásban visszavetette a lakáskultúra fejlődését s a lakóház helyiségeinek differenciált használatát. – Az egész magyar nyelvterületen ismert konyha szavunk 1206-ban helynévként bukkant fel cuhna alakban. A szó ókori, latin eredetű. A klasszikus kultúra és a kora középkori műveltség sok elemével együtt kettős közvetítéssel az ófelnémeten át valamelyik szomszédos szláv nyelvből (valószínűleg horvátból vagy szlovénből) vette át népünk. Az átvétel időpontja a 11. sz. vége körülre vagy valamivel későbbre tehető. – Irod. Vargha László: A tilalmasi tanyák építkezése. Adatok Nagykunság népi építkezéséhez (Bp., 1940); Bátky Zsigmond: Építkezés (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43); Barabás Jenő: Népi építkezés Hódmezővásárhelyen a XVIII. században (Ethn., 1954); Filep Antal: A kisalföldi ház helye népi építkezésünk rendszerében (Ethn., 1970); ifj. Kós Károly: Népélet és néphagyomány (Bukarest, 1972). – 2. Konyha megnevezéssel jelölte a magyar parasztság a középmagyar háztípus elterjedésterületének számos pontján, elsősorban az Alföldön a sütésre, főzésre szolgáló helyiségben (pitvar) beépített tűzhelyet, padkát, gyakran a kéményalja közepére épített középpadkát. Ebben az értelemben okleveles adatokkal 1665 óta mutatható ki nyelvünkből. A konyha valószínűleg csak a népnyelv használatában előzte meg a főzőhelyiség fogalmát. A padkakonyha megnevezésének különösen kedvező lehetőséget biztosított az a körülmény, hogy a sütő, főző funkciót ellátó helyiség más megjelölése is használatos volt, s ezek közül egyik-másik a 19. sz. végéig, sőt a 20. sz. első feléig szívósan tovább élt. – Irod. Cs. Sebestyén Károly: A magyar konyha története (Magy. Nyelv, 1937); Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (Bp., 1955).

Szabad kéményes konyha kenyérsütő kemencével, takaréktűzhellyel (Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Szabad kéményes konyha kenyérsütő kemencével, takaréktűzhellyel (Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Szabad kéményes konyha részlete, oldalpadkára másodlagosan beépített takaréktűzhely (Sukoró, Fejér m.)

Szabad kéményes konyha részlete, oldalpadkára másodlagosan beépített takaréktűzhely (Sukoró, Fejér m.)

Szabad kéményes konyha részlete oldalpadkával (Ócsa, Pest m.)

Szabad kéményes konyha részlete oldalpadkával (Ócsa, Pest m.)

Nyári konyha nádazott sövénykéménnyel, kiugró sütőkemencével (Nyúl, Győr-Sopron m.)

Nyári konyha nádazott sövénykéménnyel, kiugró sütőkemencével (Nyúl, Győr-Sopron m.)