közlés

szűkebb értelemben a mondakutatók, tágabb értelemben a folkloristák s az etnográfusok által használt szakkifejezés, a nép történeti vagy természeti szemléletéről, világnézetéről, főleg hitvilágáról, esetleg a népélet más tényeiről ad hírt kijelentés formájában. Amennyiben a néphitre vonatkozik, azonos lehet egy-egy → hiedelemmel. Egy-egy közösségben gyakran megtalálható a → fabulat formájú → monda s annak szinte tartalmi kivonatát képező közlés is, amely lehet a monda kialakulásának előfoka vagy a monda életének utolsó fázisa is. Más közlés soha sem jut el az epikus költői megfogalmazásig. – A tágabb értelemben vett közlés, mely a népélet bármely területére vonatkozhat, általában az etnográfusok kérdésére adott válaszként jön létre. A közlés német megfelelője az Aussage, C. W. von Sydownál a dite (az utóbbi a lat. dictum-ból). Von Sydow két főcsoportot különböztet meg: állító közlést és olyan közlést, amely parancsot, tanácsot ad, tilalmakat közöl. – Irod. von Sydow, C. W.: Popular Dite Tradition (Selected Papers on Folklore, Copenhagen, 1948); Hultkrantz, Åke: Miscellaneous Beliefs (Temenos, 1968).