Somogy, Somogyság, Somogyország

a Balaton és a Dráva között elterülő változatos arculatú dombvidék. Jellegzetes kisebb tájakra oszlik. A Kapos vonalától D-re fekszik → Belső-Somogy. A Dráva felé síkságba lejtő, széles homokos völgyeinek a vizét a Rinya folyócska gyűjti össze. A → Külső-Somogynak nevezett É-i rész a Kis- és Nagy-Koppány vízrendszerében fekszik, domborzatilag jóval tagoltabb. A két jellegzetes tájat az egykor mocsaras Kapos völgy, a → Víz mente választja el. Nevezetes kistáj Fonyódtól Ny-ra a Balaton hajdani öble, később mocsárvilág a Nagyberek, és a Kaposvártól D-re eső erdős → Zselicség. A honfoglaló magyarság sűrűn benépesítette a vidéket. Somogy legrégibb tájneveink egyike, első említése 1055-ből származik. A Somogyország elnevezés valószínűleg a „kisebbik királyság” intézményének, a dukátusnak az emléke. Somogy területén a honfoglaláskor talált kisebb csoportokban élő szlávság már az Árpád-kor elején eltűnhetett, mert a középkorban a nagytájjal megegyező határú Somogy-vármegyét viszonylag sűrű magyarság lakta. A török hódoltság idején a Nagykanizsa–Szigetvár végvár-rendszer ellenőrzése alá tartozó déli vidék sokat szenvedett a háborúskodástól. Mintegy 300 falu néptelenedett el Somogyban. Az újratelepülés részben a pusztítást átvészelt községekből, részben az É-i magyar vidékekről történt. Viszonylag nagy számmal maradtak meg kuriális nemesi falvak is. A Nagyberek környéki pár szlovén, a Dráva menti néhány horvát és a zselici, valamint a Tolnával határos sáv német falvain kívül nagyobb nemzetiségi telepítés nem történt. Így Somogy az újkorban a Dunántúl legegységesebben magyarlakta megyéjének számított. A múlt század derekáig erdős, extenzív állattartó táj, főközlekedési utaktól távol eső, elzárt vidék volt. A jobbágyfelszabadítás után fejlett középparaszti réteg (az ún. „pógárok”) alakult ki, de a nagybirtok nyomasztó túlsúlya nem változott meg. 1920 előtt a 100 holdon felüli birtokok a föld 66%-át foglalták el Somogyban. Táji központja, Kaposvár, alig százötven éve emelkedett ki a községek sorából. – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1967); Együd Árpád: Somogyi népköltészet (Kaposvár, 1975).

Előtornácos ház (Csököly, Somogy m., 19. sz. vége)

Előtornácos ház (Csököly, Somogy m., 19. sz. vége)

Boltíves tornác (Bálványos, Somogy m., 19. sz. második fele)

Boltíves tornác (Bálványos, Somogy m., 19. sz. második fele)

Felső csonka kontyos, zsuppfedelű lakóház (Horvátkút, Somogy m., 19. sz. vége)

Felső csonka kontyos, zsuppfedelű lakóház (Horvátkút, Somogy m., 19. sz. vége)

Keresztelői ajándék átadása (Szilvásszentmárton, Somogy m., 20. sz. eleje)

Keresztelői ajándék átadása (Szilvásszentmárton, Somogy m., 20. sz. eleje)

Menyasszonyi láda (Csököly, Somogy m., 1868) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda (Csököly, Somogy m., 1868) Bp. Néprajzi Múzeum

Jellegzetes somogyi táj Igal környékén (1960-as évek)

Jellegzetes somogyi táj Igal környékén (1960-as évek)

Utcakép 20. sz. elején épült házakkal (Darány, Somogy m., 1965)

Utcakép 20. sz. elején épült házakkal (Darány, Somogy m., 1965)