szekérlámpás, kocsilámpa

szekerek és kocsik éjszakai közlekedésénél használatos világítóeszköz, amely a jármű felismerhetőségét, ill. a hajtó jobb tájékozódását szolgálta. Bár köz- és közlekedés-biztonsági okokból szigorú előírások szorgalmazták a járművek éjszakai kivilágítását, a lámpa, ill. a szekérlámpás használatában a közelmúltig gyakoriak voltak a visszásságok, lazaságok. Dűlő- és mellékforgalmi földutakon a közelmúltban is közlekedtek járművek világítás nélkül. – Kocsinál a legegyszerűbb világítás a kézben tartott, fehér papírtölcsérrel körülvett gyertya volt. Előszeretettel használtak szekerek kivilágítására petróleumos viharlámpát, melyet a szekér alá a tengelyre vagy az első lőcs mellett a szekéroldalra függesztettek fel. Az igényesebben kidolgozott, elsősorban személyszállításra használt gazdaszekerek, könnyű kocsik világítására kisipari vagy gyári készítésű fémvázas, üvegezett, esetleg tükörrel is ellátott speciális kocsilámpákat használtak, amelyeket a jármű két oldalán elöl helyeztek el. Ezek eleinte gyertyásak voltak. A 19. sz. folyamán általánossá váltak az olajos, petróleumos fényforrások, a lámpák. Ezek tetején szellőzőnyílás volt, de az aljuk teljesen zárt, így szeles időben, sebes vágtában sem aludhatott ki a kocsilámpa lángja. Ritkábban fordult elő az acetilénlámpa használata. A kocsilámpa használatában a városi, polgári gyakorlat érvényesült, de az elterjedésben, közvetítésben vidéken élő földbirtokosainknak is és a közigazgatási szerveknek is jelentős szerepük volt.

Szekérlámpás „szekérmécs” (v. Csík m., 1936)

Szekérlámpás „szekérmécs” (v. Csík m., 1936)