pépes étel

jellemző halmazállapotú, az alapanyag, a készítés és fogyasztás módja alapján is egymáshoz közelálló, kásából, lisztből, gyúrt tésztából, hüvelyesekből, burgonyából sűrűre főtt ételek összefoglaló megjelölése. A → kásaételek, → lisztpépek, → tésztakása, a hüvelyesek (→ főzelék) és → burgonyapépek készítésmódja gyakran egymást is befolyásolta és számos ételnév a pépes ételek több csoportjában ismétlődik. – Az Alföldön a kölesből készült kásaételek gazdagsága és a tésztakása, Erdélyben a kukoricalisztből főtt → tört pép (puliszka), a Dunántúlon és a Felföldön a kásaételek, lisztpépek, burgonyapépek változatossága a → táplálkozási tájak jellegzetes vonása. – A burgonya európai meghonosítását megelőzően a kontinens parasztságának táplálkozása alapvetően gabonafélékre épült. A középkori gabonatáplálék naponta ismétlődő főételei a kásaételek, lisztpépek közül kerültek ki. Ezek későbbi sorsát meghatározta, hogy olyan magvakból is hátrány nélkül készíthetők, amelyek erjesztett főtt tésztához, kenyérhez alkalmatlanok. – Míg a jó búza- és rozstermelő övezetekben a kenyér mindennapi fogyasztásának bevezetésével párhuzamosan fokozatosan veszítettek jelentőségükből a pépes ételek, a kenyérgabonáknak kedvezőtlen gazdaságföldrajzi övezetekben, valamint általában K-Európában gabonamagvakból, kukoricából és burgonyából készítve a legújabb korig őrzik kiemelkedő szerepüket. – Irod. Kisbán Eszter: Nyersanyag és technika. Pépes ételeink típusai (Népr. Ért., 1960).