refrénes ballada

minden egyes strófa végén vagy versszak közben, ritkábban a kezdősorokban ugyanazt a refrént használja. A refrén szimbolikus jelentéssel kapcsolódhat a szöveghez vagy teljesen független attól, esetleg jelentés nélkül dallamkísérő táncszókat ismétel. A magyar népköltészetben a refrénes ballada nem gyakori. Refrénszerűen ismétlődik a → rossz feleség balladában minden versszak második fele, amely dallamban is eltér az első résztől:

     – Jöjjön haza, édesanyám,
     Mert beteg az édesapám!
refrén:      Várj lányom egy kicsit,
     Hadd táncoljak egy kicsit,
     Mindjárt otthon leszek,
     Egyet-kettőt fordulok,
     S mindjárt otthon leszek.
     – Jöjjön haza, édesanyám,
     Dörgölje meg édesapám!
refrén…
          (Kászonújfalu, Csík m.)

A refrén másik formája a szövegkörnyezethez kapcsolódik:

     – Jó estét, jó estét
     Gazdag embör lánya,
refrén:      Haja rája tamborára,
     Gazdag embör lánya!
     – Adjon Isten magának,
     Szegény csikós bujtárnak,
refrén:      Haja rája tamborára,
     Gazdag embör lánya!
          (Püspökszenterzsébet, Baranya m.)

A legendaballadák, népénekek is gyakorta élnek ezzel a formai lehetőséggel. A refrénes ballada jelentős az angol balladaköltészetben, ahol mindhárom válfaját megtaláljuk. Feltehetően a kórusos előadási stílus maradványa. – Irod. Schmidt, P. W.: Die Entwicklung der englischen-schottischen Volksballaden (Anglia, 57 Halle/Saale, 1938); Fowler, D. C.: Literary history of the popular ballad (Durham, 1968).