utca

1. zárt településen belül a házsorok között húzódó, helyi jelentőségű közlekedőhely, közterület, mely a gyalogos- és járműforgalom, valamint az állathajtás céljait szolgálja. Általában közepén halad a kocsiút, két szélén pedig gyalogjáró húzódik. A mai falvakban gyakori, hogy a kocsiutat mindkét oldalán gyepes vízvezetőárok szegélyezi. Az árok és a gyalogjáró közé legtöbbször fasort ültetnek. Az utca fáinak fajtája jellemző lehet az illető falura. Pl. a Bács megyei Jánoshalmán szinte kizárólag szilvafát, Kecelen meggyfát ültetnek az utcára. Az utcai fák termése a mögöttük álló ház tulajdonosáé, de a járókelők is ehetnek belőle. – Az utcák lehetnek előre megtervezettek, mérnökileg kimértek, ill. a meglévő épületekhez később igazítottak. Szélességük a földrajzi adottságok, a telekrend, valamint a helyi közlekedésben betöltött szerepük és fontosságuk függvénye. – Az utca mo.-i történetéről a szakirodalomban eltérőek a vélemények. Kétségtelen, hogy az alföldi halmaztelepülésű óriásfalvakban eredetileg nem voltak mai értelemben vett utcák. A középső lakótelep házai kerítetlenül álltak. Köztük bárhol szabad volt a közlekedés. A szálláskertek övezetében viszont zegzugos közöket képeztek az egyes szabálytalan alakú szállásterületek kerítései. Az ilyen halmaztelepüléseknek csak főútvonalaik voltak, amelyek a marhahajtás és az átmenő forgalom számára természetes kitaposással jöttek létre. Az alföldi szálláskertes városok mai utcáit a 19. sz. közepén hatóságilag alakították ki, amikor elrendelték a lakóházak bekerítését. – A régi megtelepedésű szalagtelkes utcás falvak utcái megvoltak a középkorban is, hiszen e településtípusnál az utca meghatározó fontosságú és jelentőségű. A 14–15. sz.-i oklevelekben említett utcás falvak behálózzák az egész országot. – Már a 14. sz.-ból van adatunk utca elnevezésre. A térbeli tájékozódást szolgáló utcaneveket rendszerint a környezet hívta életre, sokszor az utca haladási irányába eső közelebbi vagy távolabbi helységre utalnak. Máskor a lakosok társadalmi állapota (pl. Nemes utca), nemzetisége (Magyar utca) és foglalkozása (Csapó utca), az utca formája vagy az utcával kapcsolatos valamely személy juttatta névhez az utcát. – Irod. Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969). – 2. A 16–19. sz.-ban a magyar lakosságú városokban alsófokú közigazgatási szervezet, amely a lakók által választott elöljárók, az utcakapitány, tizedes és tízházgazda révén a → magisztrátus rendelkezéseinek végrehajtója volt. – Irod. Zoltai Lajos: Utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák (Debrecen, 1939).

Gazdaházak sora (Szil. Győr-Sopron m., 1960-as évek eleje)

Gazdaházak sora (Szil. Győr-Sopron m., 1960-as évek eleje)

Utca (Fényeslitke, Szabolcs-Szatmár m., 1965)

Utca (Fényeslitke, Szabolcs-Szatmár m., 1965)

Utca (Rév, v. Bihar m., 1971)

Utca (Rév, v. Bihar m., 1971)

Utca (Csíkszentdomokos, v. Csík m., 1971)

Utca (Csíkszentdomokos, v. Csík m., 1971)

Utca (Adorján, v. Bács-Kiskun m., 1972)

Utca (Adorján, v. Bács-Kiskun m., 1972)

Utca (Somogyszentpál, Somogy m., 1960-as évek vége)

Utca (Somogyszentpál, Somogy m., 1960-as évek vége)

Utca (Erdősmárok, Baranya m., 1960-as évek)

Utca (Erdősmárok, Baranya m., 1960-as évek)

Utca (Ozora, Tolna m., 1970-es évek eleje)

Utca (Ozora, Tolna m., 1970-es évek eleje)

Utca (Kalotadámos, v. Kolozs m., 1978)

Utca (Kalotadámos, v. Kolozs m., 1978)

Utcakép a 19–20. sz. fordulóján épült lakóházakkal (Hollókő, Nógrád m.)

Utca
Utcakép a 19–20. sz. fordulóján épült lakóházakkal (Hollókő, Nógrád m.)

19–20. sz. fordulóján épült lakóházak (Barnag, Veszprém m.)

19–20. sz. fordulóján épült lakóházak (Barnag, Veszprém m.)