szoba

1. a lakóház külső fűtésű kályhával, kemencével fűtött (→ külső fűtésű szobai kemence), állandó emberi tartózkodásra használt helyisége. A szó 1300 körül fordul elő nyelvemlékeinkben először. Értelmezett lejegyzése a 14. sz.-i Besztercei- és a Schlägli-szójegyzékből ismert. Köznyelvünkben a középkor óta általánosan elterjedt, országszerte ismert, azonban jelentős területeken parasztságunk nem használja, helyette a → ház szinonim értelmű szóval élnek. Bizonytalan közvetítésű, a latin stuba ’kályha, fürdőház, fűtött helyiség’ jelentésű szóra vezethető vissza, amelynek származékai neolatin, a germán és a szláv nyelvekben egyaránt széles körben elterjedtek. A mai németben használatos a szobával azonos értelmű változata Stube. A szláv nyelvekben a korai középkor óta ismert istba, izba, jizba szócsalád is a latin szó származéka. A mai magyar szoba közvetlenül egyik nyelvből sem magyarázható. Hangtani, jelentéstani akadályai vannak a német, szláv, neolatin származtatásnak. Viszont figyelemreméltó tény, hogy a magyar szoba alakjával (soba) jelentésben is azonos változatok fordulnak elő a szerb-horvát, szlovén, bolgár, oszmán-török nyelvekben. Ez utóbbiban a lakóhelyiség jelentés mellett, mint a magyarban is, külső fűtésű kemence jelentése is megvan, viszont a román soba és az albán sobë jelentéstartalma csak a fűtőeszköz, kemence fogalomra korlátozódik. Ez is mutatja, hogy szavunk milyen szorosan összefügg a fentebb már érintett latin stubaval. A magyar alak összetett jelentéstartalma feltételezhetővé teszi, hogy a délszláv, román, albán, oszmán-török nyelvekbe közvetítésünkkel került át. Ezt magyarázza és támogatja az a tény is, hogy az 1300-as évektől ismert, de feltételezhetően már a 13. sz.-ban megjelent, eredetileg kolostori, főúri kultúránkban meggyökeresedő tiszta levegőjű, külső fűtésű fürdő- és lakóhelyiség, ill. a zárt, füsttelen, kályhaszemekből épített kemence a késő középkorra hazánk legintenzívebben fejlődő D-i és középső vidékein a parasztság szintjén is széles körű közkedveltségnek örvendett (→ középmagyar háztípus). Minthogy a török elleni harcok miatt a legintenzívebbek voltak a magyar–délszláv, ill. a magyar–balkáni kapcsolatok, számos kulturális elem került kölcsönös kicserélésre az együtt vagy éppen egymás ellen küzdő népek között. Miután nyelvünkben a szoba elsődleges jelentésére (fűtőalkalmatosság) számos szinonima élt és terjedt el, a szoba szó köznyelvünkben fokozatosan csak ’lakóhelyiség’ jelentésre szűkült, és napjainkban is terjedőben van, a ház mint ’lakóhelyiség’ használatát szorítja egyre szűkebb térre. Ez a terjedés részben még mindig azt a minőségi változást jelzi, amit a tiszta levegőjű, füsttelenül fűtött lakótér megjelenése, a külső fűtésű, temperáló eszköz alkalmazása hozott létre. – 2. Zárt, külső fűtésű lakóhelyiség melegítésére szolgáló tűzhelyépítmény, kemence, kályha. Egykor köznyelvünkben is élő jelentése ma már csak nyelvjárási szinten mutatható ki a moldvai magyarság körében. „Egy a szoba a kemencével” szólás utal a szoba 1. és 2. közötti hajdani összefüggésére. A magyar szoba 2. szavunk közvetlen megfelelői soba, sobë változatban az oszmán-török, román, albán nyelvből ismertek. Eredete, jelentés-fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a lakóhelyiséget jelentő szoba 1. történetével. (→ még: kályha) – 3. Nyelvjárásainkban a szoba szónak lakóház értelme is él. Ebben analóg ház szavunkkal, amelynek épület jelentés emellett lakás célját szolgáló helyiség értelmű használata általános volt, de egyáltalán jelenthetett általában helyiséget is.

Tisztaszoba három részlete, ajtó melletti vetett ággyal, sarokpaddal, és a régiek módján virágozott modern szabású szekrényekkel. A dísztányérok mellett a hátsó falakon és gerendákon a kelengye konyhaedényei látszanak (Méra, v. Kolozs m., 1962)

Tisztaszoba három részlete, ajtó melletti vetett ággyal, sarokpaddal, és a régiek módján virágozott modern szabású szekrényekkel. A dísztányérok mellett a hátsó falakon és gerendákon a kelengye konyhaedényei látszanak (Méra, v. Kolozs m., 1962)

Szobarészlet (Bedegkér, Somogy m., 20. sz. második fele)

Szobarészlet (Bedegkér, Somogy m., 20. sz. második fele)

Szoba rakott, „falazott” takaréktűzhellyel (Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1960-as évek)

Szoba rakott, „falazott” takaréktűzhellyel (Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1960-as évek)

Tanyai szobabelső párhuzamos elrendezésű ágyakkal (Kéleshalom, Bács-Kiskun m., 1970-es évek)

Tanyai szobabelső párhuzamos elrendezésű ágyakkal (Kéleshalom, Bács-Kiskun m., 1970-es évek)