változat, nemzetközi nevén variáns

a folklóresztétika és folklórelmélet kategóriája, az egyedi műalkotás megjelenési módja a folklórban. Minden egyes folklór alkotás változatokban él, a változatok nélküli (Ortutay Gyula terminusával „invariáns”) jelenség nem folklór jellegű. Ugyanannak az alkotásnak különböző alkalmakkor, különböző céllal, különböző közönség előtt vagy különböző előadók által megjelenített változatai rendre különböznek egymástól, mind egészükben, mind egyes vonásaikban. Nem csupán a folklór eredetű alkotások variálódnak, hanem a hivatásos művészetből átkerült alkotások is. A változás mértéke természetesen művészetenként és műfajonként módosul (sőt az egyes alkotónként, típusonként is eltérő), a variálódás jelenségei mégis szinte kivétel nélkül mindenütt megfigyelhetők. Ennek okait ma sem tisztázta kellő körültekintéssel a folklorisztika, etnológia és alkotáslélektan, mindazonáltal megkülönböztethetjük egymástól a körülményekhez alkalmazást, adaptálást, aktualizálást, bővítést, kontaminálást, újítást, de a felejtés és a művészi romlás eseteit is. A változatok sorai mind a folklór művészetben, mind a hivatásos művészetben a → hagyomány kategóriáján belül rendeződnek el, ezen belül a folklór változatok inkább külső, nem esztétikai meghatározottságúak. – A változatok vizsgálata a múlt századi folklorisztikában filológiai módszerekkel kezdődött, és a földrajz-történeti irányzat keretén belül mindmáig így folyik, típusok, redakciók szerint rendezik a változatokat. A műfaji vizsgálat ezt azzal egészíti ki, hogy a változat tulajdonképpen az egyedi alkotás megnyilvánulási módja, de ezen keresztül a műfaj sajátosságai is megjelennek benne. A változatok keletkezési módjukat tekintve kétfélék: vagy egy korábbi egyedi műalkotás továbbélésének állomásai (vagyis derivációs változatok), vagy egyetlen alkotási lehetőség többszörös megnyilvánulásai (vagyis párhuzamos változatok). Az előbbi esetben egy típus, az utóbbi esetben egy műfaj változataiként jelennek meg a variánsok. A típus felől közeledve a változathoz, közbülső kategóriaként a verzió, a műfaj oldaláról nézve az alműfaj kategóriájával találkozunk. Sok vita folyt arról, hogyan értelmezhetők e közbülső rendező fogalmak: inkább integrálódó vagy inkább dezintegrálódó fokozatoknak tekinthetők-e. Az utóbbira kétségtelen bizonyítékaink vannak, de az előbbi magyarázat lehetőségét sem zárhatjuk ki. – A hivatásos művészetben is megfigyelhető a változat, különösen az előadó művészetek esetében az egyedi alkotás minden egyes alkalomkor valamilyen előadási változatban jelenik meg. Mindazáltal itt kvázi-stabil alkotásokkal kell számolnunk, míg a folklórban csak változatokat találunk, és ezek kvázi-stabil alkotásoknak tekintése (amely különösen a folklóresztétikában gyakori) tévedés. A hivatásos művészet definitív alkotásaival (vagy definitív változataival) szemben a folklórművészetben csak indefinitiv alkotással (és ennek megfelelően csak indefinitív változatokkal) számolhatunk. Ennek megfelelően a folklórváltozatokban a változó elem elsősorban esztétikán kívüli, amely a közvetlen környezethez köti az illető művészi terméket. A folklóralkotások realizmusa és társadalmi mondanivalója ilyen értelemben is esztétikailag kialakulatlannak tekinthető. Ugyanakkor a párhuzamos változatok egymás mellett felhalmozódása megteremtheti az egyedi alkotások létrejöttéhez szükséges feltételeket, és ily módon a folklór teljes művésziségét képviselheti. Rokon jellegű változatok mintegy vonzzák egymást (→ affinitás). – A stilisztikai értelemben egy alakzat megváltoztatása; textológiai értelemben egy szöveg különböző variánsa, esetleg kézirata vagy olvasata. (→ még: egyedi műalkotás, → hagyomány, → műfaj, → szövegközlés, → újítás) – Irod. Anyikin, V. P.: A szóbeli költői alkotás, a variáns és a verzió a folklór kollektivitás elméletének megvilágításában (Ethn., 1964); Péter László: A népköltészet változatokban él (Ethn., 1965); Voigt Vilmos: A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez (Ethn., 1965); Voigt Vilmos: A szólások változatainak szintjei (Magy. Nyelvőr, 1971); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).