Veres Péter (Balmazújváros, 1897–Bp., 1970)

író, politikus. A szülőhelyén elvégzett elemi iskola után pásztor, cseléd, napszámos, pályamunkás volt, majd néhány holdon gazdálkodott. Bekapcsolódott az országos tekintélyű helyi agrár-szocialista mozgalomba, később a szociáldemokrata földmunkás mozgalomba, annak egyik legfontosabb egyénisége lett. Politikai tevékenysége mellett egyre gazdagodó szépirodalmi munkásságot fejtett ki a harmincas évek elejétől kezdve. A felszabadulást követően a Nemzeti Paraszt Párt és a földosztás kormányhivatalának vezetője, miniszter lett. Utóbb ismét elsősorban az irodalmi alkotómunkának szentelte idejét, s kiterjedt publicisztikai tevékenységet fejtett ki. A huszadik század magyar prózairodalmának egyik legjelentősebb alakja. Szépirodalmi művei néprajzi forrásértékűek. Az alföldi parasztság, agrárproletariátus életviszonyairól páratlanul gazdag, hiteles szociológiai írásokat, tanulmányokat alkotott, amelyekbe nemcsak személyes élményeit szőtte bele, hanem a korábbi és kortársi szocialista társadalomtudományi módszerek, eredmények alapján elemzést is adott. Néhány publicisztikai művében az egykorú néprajzi kutatások több módszer- és szemléletbeli egyoldalúságát is bírálta. Szociográfiai tanulmányai a 19–20. sz.-i parasztság megismerésében nélkülözhetetlenek, a magyar falu társadalomismeretének klasszikus művei. – Néprajzi érdekű f. m. Az Alföld parasztsága (Bp., 1936); Számadás (Bp., 1937); Falusi krónika (Bp., 1941); A Balogh-család története (Bp., 1961); Szülőhazám „Hortobágy mellyéke” (Bp., 1968). – Irod. Balogh István: V. P. (Ethn., 1971).