tudós kocsis, ördöngös kocsis

a magyar népi hitvilág → természetfeletti erejű személye, aki „ördöngös” tulajdonságokkal, ill. segítő → ördögökkel rendelkezik. Rokona a → boszorkánynak, az → ördöngös molnárnak, pásztornak, → vadásznak, ezért a róla szóló mondák is keverednek az utóbbiakéval. Bizonyos tudós (ördöngös) személyek saját vidékükön olyan hírnévre tettek szert, hogy valóságos mondakör alakult körülöttük. Ilyen híres kocsis volt Köcsön Péter (a múlt század második felében) és utódai Fábián Imre, Kökény Pál, Harsányi József stb., valamennyien Szabolcs-Szatmár megyeiek. A tudós kocsis mondákat Ferenczi Imre a következőképpen csoportosította: 1. a megkötött lovakat a tudós kocsis el tudja indítani, ill. másokét képes úgy megállítani, hogy azok nélküle nem indulnak el. – a) A nagyobb tudományú kocsis úgy kerül ki győztesen, hogy rosszakarója elpusztul. „Vette a kocsi ládájából a baltát, meg egy szeget és beleverte a rúd végibe. Alig ütött egyet-kettőt rá, szólt az úrnak, hogy üljön fel. A kocsi meg csak felemelkedett, oszt úgy repültek. De alig ment ki onnan a fogat, egy másik kocsist ott találtak hóttan. Az vót, aki megkötötte a lovakat.” Gyakori motívum, hogy háztetőn dolgozó ácsok kötik meg az arra haladó kocsi lovait. A tudós kocsis hozzákezd a → rontás visszafordításához (baltát vág a földbe a lovak elé, baltát, esetleg kést döf a ló oldalába, kulcsot vág a rúdhoz stb. – azaz valamilyen vas tárgyat használ fel, olykor azonban csak az ostorával csap a lovak közé). A lovak megindulnak, de az egyik ács holtan bukik le a tetőről. – b) Nagyobb számban szerepelnek olyan történetek, amelyekben csupán megsérül a rosszakaró. Ezekben gyakori motívum, hogy a tudós kocsis az ostor végére különféle apró tárgyakat köt (lajbigomb, lópatkószeg, kavics, vascsavar stb.), suhint egyet, s a rosszakarónak abban a pillanatban kifordul az egyik szeme. A rúdra vágott balta a másik fél karját vágja le. – c) A tudós kocsis mások lovát meg tudja állítani szemmel, füttyszóval, érintéssel és → mágikus tárgyakkal. A megkötött lovakat hármelyik pillanatban el tudja indítani (de csak ő, más nem) sőt, meg is táncoltathatja. Vetélkedő tudós kocsisok egymás lovát állítják meg, ill. kocsikerekeit forgatják ki a helyükből. A nagyobb tudomány győz. A tudós kocsis alakjának rokonvonásai az ördöngös molnárral legtisztábban azokban a mondákban ütköznek ki, amelyek a patkányűzés tudmányáról szólnak. – 2. A mondák második csoportjában a tudós kocsisok ördöngössége jut kifejezésre. a) A levegőbe emelkednek lovaikkal, hihetetlen gyorsan száguldanak. Jellegzetes hiedelemmondai motívum, hogy a levegőben repülő boszorkány stb. itt a kocsi, alatta hajladoznak a fák. Híd nélkül átrepülnek a folyón. Ha elcsapják őket, a lovak megdöglenek, vagy más nem bír velük. Gyakori történet szól arról: csak a megérkezéskor derül ki, hogy a lovak megdöglöttek útközben, a tudós kocsis mégis hazahajtotta őket. – A tudós kocsis nem törődik a lovaival, azok mégis kövérek, fényes szőrűek. „Veressipkások” (→ törpék) gondozzák titokban a lovaikat (→ táltospárbaj, → tudós ördögei, → lidérc). – c) A boszorkányhoz hasonlóan tanulják mesterségüket, próbák útján szerzik tudományukat. Előfordul, hogy a tudós kocsis maga válik lóvá, amikor társát a „tudományra” tanítja. Gyakori motívum, hogy a jelölt a harmadik próbát nem tudja kiállni, meghal. – d) A tudós kocsis halála is a boszorkányéhoz hasonló – kézfogással adja át tudományát, mert enélkül nem halhat meg. – A tudós kocsisokról szóló mondák legtöbb változatban K-Mo.-on élnek, de alakja Göcsejben is ismert volt. Hőseiket csaknem mindig néven nevezik (kb. a századfordulón élt emberek voltak). Legtöbbje -→ vándormonda, csupán esetenként a hely és a szereplők változnak. A tudós kocsisra jellemző tulajdonságok és a tudós kocsis mondák jellegzetes motívumai azokban a → varázsmesékben is megjelennek, amelyeknek kocsis hősük van, ill. a hős élete egy szakaszában kocsisként tevékenykedik. – Alakja feltehetően a pogány magyar hitvilágig nyúlik vissza: a szellemeknek áldozott lóval, esetleg a sámán hátasállatát jelképező dobbal hozható kapcsolatba (→ samanizmus, → varázsdob). – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Luby Margit: Bábalelte babona (Bp., 1936); Luby Margit: Fogyó legelőkön (Bp., 1942); László Gyula: Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben (Kolozsvár, 1945); Ferenczi Imre: Az ördöngös kocsis alakjának néhány kérdése (Ethn., 1957).