tükrös, tarisznyás tükörfa, tükörfa, zsebtükörfa

négyzet, téglalap, kör, ritkábban ovális alakú, levehető fedéllel ellátott, kézbevaló, lapos fadobozka, amelynek a fedele alatt – gyakran mindkét lapján – tükröt helyeznek el. A fedél ráhelyezésének módjai különbözőek. A négyzet, téglalap és ovális alakú tükrösre a fedél két oldalán síneken rácsúsztatható. A kör alakú fedelén kis csapok vannak, amelyek a tükröt tartó alji részben kiképzett vájatokba helyezve elfordíthatók. A régebbi tárgyakat → spanyolozással, karcolással (→ karcolt díszítés) díszítették, világos színű fából – mint pl. juharfa, kecskerágófa – faragták, a → domború faragáshoz a vadkörtefát és a szilvafát választották. Ezek a tükrösök voltaképpen a későbbi zsebtükrök elődjei voltak, s különösen akkor lett nagy keletjük, amikor a pásztorok között is elterjedt a bajuszpedrő használata, s ezzel együtt a szinte tűhegyesre pödört bajusz divatja. A legtöbb tükrös alapjában egy kis mélyedést is találunk a bajuszpedrő kenőcs számára. – A tükrös a dunántúli pásztorok körében a 19. sz. első felében terjedt el. Az idősebb pásztorok kétféle tükröst emlegettek: egyiket a zsebben, a másikat a tarisznyában hordták, innen ered a két elnevezés. Múzeumainkban őrzött legrégibb darabok az 1830-as évekből valók; 1830-ból már két Somogy megyei példány is fennmaradt más-más faluból, tehát már ennél korábban elterjedt. A korai példányok az 1840-es évekből valók, s ezek általában négyzet alakúak, oldalukon kihúzható fedéllel. Amikor Milfajt Ferenc betyárt 1836-ban Veszprémben a kivégzése előtt lerajzolták és a képet megnézte, azt mondta, hogy neki ennél egy kis tükör alatt szebb képe volt, amely Zöld Marcit, Becskerekit és Palatinszkit ábrázolta, de azt betegsége alatt elvesztette. Az 1840-es évekből való és a későbbi dunántúli tükrösökön gyakran találkozunk a betyár alakjával, s mellette a pásztoréletből vett jeleneteket, továbbá virágábrázolást stb. is találunk. – A nagykunsági pásztorok a darabos, kevésbé megmunkált tükörrámát bőrtokban vagy anélkül a → pásztorkészség többi darabjaihoz csatolva hordták. Az övre felfüggesztett tükörtartó dobozka viselése Erdélyben a 16–18. sz.-ban volt divatos. A tükrös őse már a középkor korábbi századaiban megvolt, a 14–15. sz.-ból francia, világi ábrázolásokkal (domborművekkel) díszített példányok ismertek. A bp.-i Iparművészeti Múz. is őriz egy ilyen elefántcsontból faragott darabot. A bosnyák nők még a századforduló táján is hordták az övükre fölfüggesztett és réz karikákkal díszített tükörtartó dobozkát, amelynek szintén rácsúsztatható fedele volt. – Irod. Madarassy László Dunántúli tükrösök (Bp., 1932); Manga János: Hirtenkunst in Transdanubien (Acta Ethn., 1961); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).

Tükrös, színes spanyolozással (Veszprém m., 19. sz. közepe) Bp. Néprajzi Múzeum

Tükrös, színes spanyolozással (Veszprém m., 19. sz. közepe) Bp. Néprajzi Múzeum

tükrös fedele, karcolt díszítéssel (Mernye, Somogy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

tükrös fedele, karcolt díszítéssel (Mernye, Somogy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tükrös, piros spanyolozással (Nagykorpád, Somogy m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tükrös, piros spanyolozással (Nagykorpád, Somogy m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tükrös, domború faragással (Sümeg, Veszprém m., 1886) Bp. Néprajzi Múzeum

Tükrös, domború faragással (Sümeg, Veszprém m., 1886) Bp. Néprajzi Múzeum