Előszó (részlet)

Ennek a könyvnek a tárgya a tőkés pénzpolitika elmélete és gyakorlata. A könyvet megalapozó kutatások kezdete 1970-1971-ig nyúlik vissza. Akkoriban még talán senki, de legfeljebb nagyon kevesen sejthették, hogy a második világháború óta jelentéktelen megszakításokkal több mint két évtizeden keresztül tartó jó konjunktúra rövidesen - 1974-től - mély és makacsul elhúzódó válságba torkollik - Igaz, akkor is tudtuk, hogy a kúszó infláció hosszú távon gyorsul, hogy a Bretton Woodsinak nevezett nemzetközi pénzügyi rendszer széthullóban van -, de többnyire úgy gondoltuk, hogy a kúszó infláció elviselhető keretek között tartható nem túlságosan fájdalmas antiinflációs politikával, a nemzetközi pénzügyi rendszer pedig megreformálható, elsősorban talán azáltal, hogy Nyugat-Európa emancipálódása egészségesebb hatalmi struktúrát eredményez a fejlett tőkés világban. Ahogy múltak az évek, ez utóbbi illúziót veszítettük el először, 1974 óta pedig az is nyilvánvaló, hogy az infláció a fejlett tőkés gazdaság elsőszámú problémája - vagy ennél is több, olyan probléma, amelynek enyhítése nélkül más gazdasági problémák, így elsősorban a válság és a munkanélküliség sem enyhíthetők.

A horizont és a perspektíva megváltozása, úgy érezzük, még inkább aktuálissá tette témánkat. Valóban, mi nem az inflációt, a gazdasági növekedés összefüggéseit vagy a nemzetközi munkamegosztás tendenciáit választottuk kutatásaink területéül, hanem a pénzpolitikát és az annak megalapozására törekvő pénzelméletet. Márpedig biztosan nem túlzás azt állítani, hogy a második világháború utáni időszak fejlett kapitalizmusának - összevetve a megelőző korokkal - egyik legfontosabb jellemzője a gazdasági folyamatok kiterjedt állami, befolyásolása azaz a gazdaságpolitika, ezen belül is a pénz- és a "költségvetési politika. Kutatásaink kezdetén még jobbára úgy tettük föl a kérdést: milyen konkrétan az a pénzpolitika és milyenek az elméleti alapjai annak a pénzpolitikának, amelynek, úgy tűnik, nem csekély szerepe van abban, hogy a háború óta a tőkés gazdaság jóval kevesebb megrázkódtatással működik, mint korábban? Néhány év múlva ehhez egy másik kérdést is csatolhattunk: hogyan vezetett - más, köztük alapvetőbb tényezőkkel együtt - ez a politika két és fél - három évtized után olyan világgazdasági válsághoz, amelyet sokan az 1929- 1933-as nagy válsághoz hasonlítunk; és milyenek most ennek a politikának a lehetőségei?

Úgy gondoljuk, a gyakorlatban - különösen a pénzügyi területen - működő kollégáink, de talán pénzügyi kérdésekkel kevésbé foglalkozó olvasóink is nyilvánvalónak érzik, hogy érdeklődésünk nem lehet és kezdetben sem lehetett ennyire "steril"; hogy a tőkés pénzpolitika kutatása közben folyton kerestük a lehetőséget a hazai gyakorlatban hasznosítható tapasztalatok tudatos gyűjtésére és elemzésére.