CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM

LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
122. oldal

 

ERDEI SÍR

A nyári erdő gyönyörűszép:
el-elfutnak levél neszek
félig játékos félelemmel,
s felnéz fénykék emlékezet.

Fákon az ujj mohát tapinthat.
Kövek befednek volt-időt,
katonasírt ledőlt kereszttel:
kis egyszemélyes temetőt.

Gombák elbújnak és kibújnak.
Pókhálón szellő átszalad.
Fonalat fűz ezüstlő tűbe,
s múlttá villan a pillanat.

Ó, ez a sír! Hiába mondom:
ki benne fekszik - idegen.
Visszaszól egy visszhang-varázslat,
árnyat terít szét szívemen,

és fent a felhő elsötétül,
búcsúzó madárhang ragyog,
a harangvirág bólint, lassan,
s fejem lehajtom. Hallgatok.

 

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

*

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ