CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM
LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
60. oldal
HANGYÁK
Néztem: a borsó zsenge hüvelyén
áttűnődik zöldajkú enyhe fény.Rigócsőrökből gyöngyös fütty szaladt,
s fűszál élen szikrázó pillanat.Egy hangya ment és újabb hangya ment.
Háta mögött hagyta a végtelent.A nap bebújt, a nap kibújt, a nap
felhőujjakról szórt szét árnyakat.Pipacs röppent elém a kéken át.
Hivalkodta cigányos pirosát.Egy hangya ment és újabb hangya ment
és csáp tapintott újabb végtelent.Néztem: a borsó zsenge hüvelyén
kék árnyakat csókol az enyhe fény.Szememben borsó, hangya, semmi volt.
Cigánypiros is benne kóborolt.S egy hangya ment és újabb hangya ment.
Kérdőjel-csáp tapintott végtelent.Néztem: a borsó zsenge hüvelyén
imához térdel a zöldajkú fény.Nevettem rajta, én, büszkén pogány
egy térdreomló ország homlokán.Tudtam, hogy minden szemben ugyanaz
a hangya, borsó, nyár vagy a tavasz,csak más a szó: a csalás, öncsalás,
más érdeket zsongít aranydarázs,s a tény marad, akármily fénytelen:
a hangya lét csak ment veled, velem,szemekben borsó, hangya, semmi volt,
a szépség lángpirosban kóborolt,s hogy este lett, a kezek keretén
kereszt sötétlett, becsapott, szegény,s a hangya ment, egy örök bolyba ment,
magára zárt sötétet, végtelent.
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ