CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM

LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
86. oldal

 

NYÁR, AFRIKA

Afrika volt az a nyár, földet éghez
egyre varrt a sok szorgos szöcske-tű.
Fellángolt a fű oroszlánsörénye,
s ezüst hangot dajkált egy hegedű.

Vesztesekkel ültem Napszítta Ország
csendjében és csüggedt kékbarna fák
tudat-mélyén már keselyűk cibálták
a Nagy Tetem gőzölgő mellkasát.

Lengő színekből volt-mézeskalácsra
gyűlt a darázs, s az illat illanó
légsóhajában lehullt a virágfej:
bárdot villantott egy lila bakó.

Afrika volt a nyár, minek tagadjam,
s Nagy Varázsló játszott veled, velem:
az érthetetlen gúnyolta az értőt,
s önérdek gázolt át közérdeken.

Nyár, Afrika, kiszikkadt fű, szegénység
von feketét rád fehércsontú hold.
Karmok, csőrök fosztják a van-t, a voltat,
s fosztanák ami itt se, ott se volt.

S ha jön az este hazugok az árnyak,
s még nagyobbak. Sötétlő ég velem,
s veled eljátszik. Játékos Varázsló!
Fogy az idő, nyár, szépség, érzelem...

Látszat-hazák, Vérszítta Látszatország!
Te is tudod és én is jól tudom,
hogy itt ülünk most iszonyú muszájból,
de lelkünk már egy másik csillagon.

S bár messze még, de tudjuk: háború lesz.
Fent fekete ég, fehércsontú hold.
Lent egy álszent had papol becsületről,
úgy ahogy régen egy másik papolt.

 

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

*

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ