CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM
LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
19. oldal
PETŐFI
Március volt, esős-borús, de mégis
felmosolygott győzelem-arcú nap.
Nap, melyben akkor csillagok ragyogtak:
hit-csillagok, hogy nemzet, nép szabad.
E hit korán jött, mint annyiszor máskor.
Zászlók követték, ömlő vér, halál,
s a Költőbe a dárdát beledöfte
kozák kézzel a dölyfös, messzi cár.
A vereség oly jótékony lepelként
burkol be múltat, költőt. Látszatot
ünnepel ma is az ünnep. Szoborként
áll a téren virágdíszes halott.
A vereség lepel. Fedi: a lényeg, -
ha győzelem jön, szétválik az út,
gőg-palotába visszatér a gazdag,
szegények előtt becsukott kapuk.
Költő, ki egykor igazságot szóltál,
fegyelmezetlen, de nyílt és szabad!
Hadd kérdezzem meg szomorú mosollyal:
mint viselnéd a mai láncokat?
Lánchordó lennél: aranylánccal ékes,
s várná alfeled bársonypuha szék?
Vagy szónokolnál a Szegények Földjén
jövőről, mit rejt nincsen, messzeség?
Hidd el nekem, hogy áldott volt a dárda,
s rosszakaróként jótevőd a cár,
mert amit adott egy kozák kezével
lehet-e több: a győzelmes halál?
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ