CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM
LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
128. oldal
DŐLT IDŐ
Sajnos, még az értő se érthet
időt, valót, álmot, teret:
tűnődik értést színlelők közt,
akik mind-mind értetlenek.Volt-e a volt? Vigyorgó bábuk
orrán festék mosódik el,
s bombától sérült hintalónak
lábhiányát pótolni kell,fa, szén kerül fel pincemélyből,
s lélek melegszik /bár sötét
később kioltja kályhaizzás
duruzsolgató fénykörét/,árnyak színháza, leng a függöny,
halvány holdkézben csillagok
/s a Csillagom, melyet szerettem,
de nem szeretett, - elhagyott,szívszíne vérzőn múltba elfolyt,
kicsúfolt már csillagneve,
s fent érdek-mohón, undort keltőn
ágál sok júdásgyermeke/,árnyak színháza, függöny lengett,
gyűrődött tintás irkalap,
el-elgurított gerlehangot
csintalankodó pillanat,és Anyám jött, hogy fel kell kelnünk,
Szeretet-erő jött, s talán
volt-jötte éppoly hihetetlen,
mint most a tény: nem él Anyám/s mint most e rút júdásseregnek
csőrkárogása, gúnyolók
szóval-tettel azt is mi szép volt,
vagy lett volna, csillagvalót,s bár Idő nincs, de mégis ránkdőlt
hihetetlenül szennyes ég,
s elvakított barmok csodálják
cézárok aranyköntösét/,árnyak színháza, fák inognak,
a macskabundán szikra fut,
kinyílnak kedves nyávogásra
mosollyal telt tündérkapuk,virág hull, szirom, visszadöbben,
hogy tavasz volt, - volt-e tavasz? -
volt-e az a lángfehér szépség,
amely friss zöldet behavaz?...és ment Apám gyűlésbe, múltban,
vitte a hitet: hinni kell!
/s kutatta: szívnek, kétkedésnek
Csillagisten mit is felel/,...és mentem én, testek bevártak,
s féltem, hogy a végén kioszt
késeket /s arra kér, hogy vágjak
én is velük/, Aszklépiosz,kinek kígyóját sem kedveltem,
mely a serlegen kanyarog, -
dajkáltak ezópusi esték,
s titkolt dal-álomhajnalok,de mentem és - habár kifosztott
végül e világ - két szemem
Jövőt ringatott /ami nincsen/,
akárcsak Csillagistenem,árnyak színháza, már közönybe
hullt hang, vágy, tett és hallgatott
az egykori ébredés, Hajnal,
elhallgattatták alkonyok...s a könnyű lánykák szétrebbentek,
s Leány jött, az Egyetlenegy,
s mikor Hűséggel egy a Szépség,
a könnycsepp is csengőn nevet,árnyak színháza, függöny felmegy,
látom: az árny is mosolyog
/s az Egyetlenegy mosolyával
gyöngysorcsoda máig ragyog/,dőlt az Idő, Ég roskadt, s közben
rozsdát őrölt gyors szómalom,
Mindent őrölt a Káoszisten,
Vén kárált, végül elhalón,és úgy halt meg, bánatba, múltba
kivert eb, néki ez maradt
/ránc-arcába csapódott vissza
annyi gőgös volt-pillanat!/,de aki jött a Fordulattal,
urat játszó öntelt lakáj,
/addig lapult, lóváltó senki/ -
múltból jött, s ment a múltba már,árnyak színháza, életemnek
végén, rongyos végvár-vitéz,
dőlt ég, hazátlan félvilágok,
melyekben sír vágyott Egész,árnyak színháza, életemnek
végén, elsötétlő mesék,
s barmok csodálják áhítattal
cézárok aranyköntösét
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ