CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM
LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
3. oldal
ELŐSZÓ
Fiatalon azt hittem: szépirodalmat írni élvezet, akkor többnyire az is volt.
Az idő múlásával ez az élvezet számomra egyre inkább szükséges szomorúsággá lett: meneküléssé.
Mégis: az lehet a legrosszabb, amikor már menekülésre sem képes az ember. Nem tudom, hogy mennyire boldog, vagy legalábbis elégedett az, akit nem kényszerít menekülésre a társadalom. Az én "költői" menekülésemben azonban nem csupán fájdalom van, hanem egy-egy felejthetetlenül gyönyörű pillanat is: kék katángvirágokból tündérrét selyme szövődik, égigérő fák mutatják meg történelmi gyökereiket, holdarc kedveskedik fényével, és le-leszáll a Földre, együtt álmodni a menekülőkkel, a Szépség és Jóság Istene: Csillagisten.
A becsületesen gondolkodót meghökkenti az az önzés, erőszak, gonoszság, amely az emberiség múltjában, jelenében volt, van, és kétségkívül lesz is a belátható jövőben. Nem kevésbé meglepő azonban az a sok álszent, gyakran igen primitív képmutatás, hazugság, amellyel mindezeket indokolni, palástolni, sőt, a tisztesség glóriájával övezni próbálják tisztességtelenül azok, akiknek ez az érdeke. Ez a megtévesztés korunkban majdnem olyan sikeres, mint a múltban, csak a megtévesztés módszerei finomodtak valamelyest. Verseim nem utóbbiak, a megtévesztők részére írtam, hanem elsősorban a hozzám hasonló menekülőknek.
Az emberiség, az ember bajainak forrása azonban nem csupán a humánus elveket semmibevevő társadalom, hanem azok a megválaszolhatatlan "filozófiai" kérdések is, melyek a léttel, elmúlással kapcsolatosak, és amelyekre nem adható válasz. A nagyobb baj, hogy, a fentebb említett társadalmi bajokkal összefüggésben, a becsületes "nem tudom" helyett, ezekre is válasz születik: rossz, antihumánus válasz.Budapest, 2005 július 22-én
Lelkes Miklós
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ