CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | FÉNYKÉPALBUM | IMPRESSZUM

LELKES MIKLÓS - A SZÉPSÉG CSILLAGA
38. oldal

 

...MERT ÉL A VERS

...mert él a vers. Leül melléd a kőre.
Eltűnődik, majd beszélget veled
e furcsa lény, a lelkedből kilépett
lélek, melynél külön emlékezet.

Bölcsebb nálad. Jól tudja, hogy alázat
minden tudás, s szomorú, aki lát,
s a hejehujás vidám vagy tudatlan
vagy csak játssza jókedve látszatát.

Ó, él a vers és különb mint a költő,
ha vers, igaz! Bátran szemekbe néz
és sohasem kér részt az Igazságból,
mert nem Igazság ami nem Egész.

Tudom: a költő végzi a kereszten,
habár a Versről sohasem tehet.
Ő nem más csupán mulandó kis ember,
ki vágyakat visz és félelmeket,

de olykor-olykor ránéz a világra,
s kilép lelkéből fájdalom-szabad
külön lélek, s melléje ül a kőre
csillagnéző-csodáló pillanat,

s a Lélek-vers elindul a világba,
ahol nem védik álmok és kezek:
szabadságról cézárok szónokolnak,
s birkanépnél kurta emlékezet.

 

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

*

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ