Gladiátorok
A játékos kijáróknál megjelentek a csapatok Zengett, zúgott az egész aréna. Mindenki a saját csapatát biztatta. Óriási volt a hangzavar. Vilmosnak vagy ahogyan csapattársai nevezték el fehér hajáról: Kesének a szíve a torkában dobogott. Fülében csengtek az edző szavai: - Te balhés krapek vagy, fiam! De most megmutathatod, hogy mit érsz! Ha most, ezen a tétmeccsen gólt rúgsz, egy millkót kapsz! De ha aludt tej leszel, örökre elásod magad! Csak a cserkész utánpótlásban lesz helyed. Ha nem Tréxi ajánl, ma nem lennél itt! Becsüld meg hát magad! Érthető vagyok? A többit majd meglátjuk a pályán! A kezdőcsapatok már felsorakoztak a nézők köszöntésére. Zengett, zúgott az aréna, aztán elkezdődött a meccs. Mindjárt a harmadik percben sikerült elcsípni az ellenfél egyik átadását. Aztán hosszan maga elé tette a labdát, és beindult. Faképnél hagyta a védőjátékosokat, és már egyedül állt szemben a kapussal. Lőtt! De a kapus, mintha gumiból lett volna, hihetetlen nagy ugrással a levegőben úszva, elcsípte a labdát. - Szép volt Kese! kiáltotta oda az edző. Húsz perccel később megint elcsípett egy lepattanó labdát, bődületes erővel rávágta a kapura. Vilmos már bent látta a labdát, de a kapus - meghazudtolva minden fizikai törvényt óriási bravúrral hárított. A félidő befejezése előtt egy perccel még egyszer megcsillogtathatta a lövőtudományát, de ezúttal sem járt eredménnyel. Úgy látszik, ez a kapu, ma számára bevehetetlen. Nem baj. gondolta. Van még egy félidő! A szünetben odament hozzá Soós, a nagy menő csapattárs. Vállon veregette és azt mondta : - Lazíts Öcsi! Ha görcsösen akarsz valamit, az nem fog menni! Lazíts! Érted? Lazíts, gondolta magában. Havi kétszázezerért el is lazulnék itt a pályán. A játékos kijárónál magához intette az edzője: - Látom, akarsz Kese. De nem mindegy, hogy kapura rúgod a labdát, vagy gólt lősz! - Dehát! fakadt ki belőle. Az edző határozott mozdulattal beléfojtotta a szót. - Ha Te is siránkozni akarsz, akkor veszek neked egy zsebkendőt meg pelenkát és máris mehetsz haza! Itt nem sírni, hanem játszani kell! És gólt lőni, mert ez a sok hülye itt a nézőtéren azért vette meg a jegyét, hogy lássa a csodálatos cseleidet, és azt, hogy hogyan pakolod meg az ellenfél hálóját gólokkal. Egyébként Trixi is kint ül a nézőtéren A tizedik percben elcsípte az ellenfél hazaadását és két méterről a kapusba lőtte. Öt perc múlva elcsípett egy szögletrúgást, a kapus vert helyzetben volt. Egy jól irányított labdát küldött a bal sarokba. Aztán, aztán, nem akart hinni a szemének, a kapus a világ végéről egyszer csak ott termett és elcsípte a lövést. Kese érezte, hogy a halántéka lüktet. - Ez nem lehet igaz! gondolta Ilyen nincs! Aztán parázs jelenetek következtek. A csapattársak közül többen is próbálkoztak, de a kapus a leglehetetlenebb labdákat is elcsípte, és közben mókázott, szórakoztatta a közönséget. Cigánykereket hányt, vagy tornázott a kapu felső lécén. Közben vigyorgott, vigyorgott, vigyorgott, mintha nem is a kapus, hanem maga az ördög állt volna a kapuban. Most végre tizenegyeshez jutott a csapat. Az edző utasítására Kese rúghatta a büntetőt. A kapussal hosszan néztek egymás szemébe, aztán Kese lőtt, a kapus meg védett. Forogni kezdett vele a világ. Fejét fogta és hátra ment söprögetni. Közben csinált egy szabad rúgást az ellenfélnek, mire az edző ráripakodott: - Nem tudod hol a helyed?! Azt hittem csatár vagy! Így hát Kese újból előre ment. Már csak hat perc volt hátra a játékidőből, s az ellenfél 2:0-ra vezetett, amikor megint elcsípett egy átadást. Egyedül indult előre. Elfektette a védőjátékosokat és szembe találta magát a kapussal, aki széles vigyorral várta a lövést. Kese hát lőtt. A kapus öklözött, de - hogy, hogy nem - ismét Kese lába elé pattant a labda. - Na megállj! Az anyád! gondolta, és minden erejét összeszedve készült a labda elrúgásához, de mielőtt erre sor kerülhetett volna, a kapus vetődött és a csatár lábáról leszedte a labdát. Kese előtt elborult a világ. Csak a kapus fejét látta. Aztán egyszer, kétszer, háromszor, négyszer teljes erőből belerúgott, ami azután történt, arra nem emlékszik. Még hallotta a közönség fújjolását és fütyülését és arra is halványan emlékszik, hogy a játékos társai földre teperik őt. Néhány hangfoszlány is eljutott hozzá, távolról hallotta az edzője hangját, amint utasítja a többieket: - Vigyétek el innen ezt a hülyét! Többé látni sem akarom őt! Aztán hosszú szünet következett az emlékezetkihagyásban. Csak a kórházi ágyon tért magához. Döbbenten tapasztalta, hogy lekötözték. Az ágyhoz szíjazták. A belépő ápolók nagyon kedvesek voltak, de nem voltak hajlandók őt eloldozni. Ekkor vette észre az ajtóban posztoló rendőrt. Ezt követően az emlékezete is lassan kezdett visszatérni. A nyomozás és a bírósági eljárás során nem volt hajlandó egy szót sem szólni. Némán ülte végig a tárgyalásokat. Az utolsó tárgyalási napon az egyik televíziós forgatócsoport az üggyel kapcsolatban interjút akart kérni a csapat edzőjétől, aki egy közismerten hírhedt szállodából éppen akkor lépett ki egy hölgy társaságában. Az edző azonban az interjút elhárította. - Gyere Trixi! Haza fuvarozlak! szólt oda idegesen a társaságában lévő hölgyhöz, és gyorsan a kocsijába tuszkolta őt. A riporter megpróbálta a nőt is szóra bírni. - Ugye maga Trixi? Annak a futballistának a barátnője? Ugye?! Ön az? Kérem válaszoljon! Válaszoljon! Trixi a kamerák elől eltakarta az arcát, lehajtotta a fejét, a kocsi nagy gázzal indult, s a következő sarkon eltűnt a riporterek szeme elől. Másnap reggel két hír is várta a sajtót. Az egyik, hogy a kapus belehalt sérüléseibe, a második, hogy Kese öt és fél évet kapott.
|
Tartalomjegyzék
Elbeszélések
Versek
Egy vak imája az ezredfordulón
Színmű
|