Gladiátorok

 

A játékos kijáróknál megjelentek a csapatok Zengett, zúgott az egész aréna. Mindenki a saját csapatát biztatta. Óriási volt a hangzavar.

Vilmosnak – vagy ahogyan csapattársai nevezték el fehér hajáról: Kesének – a szíve a torkában dobogott. Fülében csengtek az edző szavai:

- Te balhés krapek vagy, fiam! De most megmutathatod, hogy mit érsz! Ha most, ezen a tétmeccsen gólt rúgsz, egy millkót kapsz! De ha aludt tej leszel, örökre elásod magad! Csak a cserkész utánpótlásban lesz helyed. Ha nem Tréxi ajánl, ma nem lennél itt! Becsüld meg hát magad! Érthető vagyok? A többit majd meglátjuk a pályán!

A kezdőcsapatok már felsorakoztak a nézők köszöntésére. Zengett, zúgott az aréna, aztán elkezdődött a meccs. Mindjárt a harmadik percben sikerült elcsípni az ellenfél egyik átadását. Aztán hosszan maga elé tette a labdát, és beindult. Faképnél hagyta a védőjátékosokat, és már egyedül állt szemben a kapussal. Lőtt! De a kapus, mintha gumiból lett volna, hihetetlen nagy ugrással a levegőben úszva, elcsípte a labdát.

- Szép volt Kese! – kiáltotta oda az edző.

Húsz perccel később megint elcsípett egy lepattanó labdát, bődületes erővel rávágta a kapura. Vilmos már bent látta a labdát, de a kapus - meghazudtolva minden fizikai törvényt – óriási bravúrral hárított. A félidő befejezése előtt egy perccel még egyszer megcsillogtathatta a lövőtudományát, de ezúttal sem járt eredménnyel. Úgy látszik, ez a kapu, ma számára bevehetetlen. Nem baj. – gondolta. Van még egy félidő! A szünetben odament hozzá Soós, a nagy menő csapattárs. Vállon veregette és azt mondta :

- Lazíts Öcsi! Ha görcsösen akarsz valamit, az nem fog menni! Lazíts! Érted?

Lazíts, gondolta magában. Havi kétszázezerért el is lazulnék itt a pályán. A játékos kijárónál magához intette az edzője:

- Látom, akarsz Kese. De nem mindegy, hogy kapura rúgod a labdát, vagy gólt lősz!

- Dehát! – fakadt ki belőle.

Az edző határozott mozdulattal beléfojtotta a szót.

- Ha Te is siránkozni akarsz, akkor veszek neked egy zsebkendőt meg pelenkát és máris mehetsz haza! Itt nem sírni, hanem játszani kell! És gólt lőni, mert ez a sok hülye itt a nézőtéren azért vette meg a jegyét, hogy lássa a csodálatos cseleidet, és azt, hogy hogyan pakolod meg az ellenfél hálóját gólokkal. Egyébként Trixi is kint ül a nézőtéren

A tizedik percben elcsípte az ellenfél hazaadását és két méterről a kapusba lőtte. Öt perc múlva elcsípett egy szögletrúgást, a kapus vert helyzetben volt. Egy jól irányított labdát küldött a bal sarokba. Aztán, aztán, nem akart hinni a szemének, a kapus a világ végéről egyszer csak ott termett és elcsípte a lövést. Kese érezte, hogy a halántéka lüktet.

- Ez nem lehet igaz! – gondolta – Ilyen nincs!

Aztán parázs jelenetek következtek.

A csapattársak közül többen is próbálkoztak, de a kapus a leglehetetlenebb labdákat is elcsípte, és közben mókázott, szórakoztatta a közönséget. Cigánykereket hányt, vagy tornázott a kapu felső lécén. Közben vigyorgott, vigyorgott, vigyorgott, mintha nem is a kapus, hanem maga az ördög állt volna a kapuban.

Most végre tizenegyeshez jutott a csapat. Az edző utasítására Kese rúghatta a büntetőt. A kapussal hosszan néztek egymás szemébe, aztán Kese lőtt, a kapus meg védett. Forogni kezdett vele a világ. Fejét fogta és hátra ment söprögetni. Közben csinált egy szabad rúgást az ellenfélnek, mire az edző ráripakodott:

- Nem tudod hol a helyed?! Azt hittem csatár vagy!

Így hát Kese újból előre ment. Már csak hat perc volt hátra a játékidőből, s az ellenfél 2:0-ra

vezetett, amikor megint elcsípett egy átadást. Egyedül indult előre. Elfektette a védőjátékosokat és szembe találta magát a kapussal, aki széles vigyorral várta a lövést. Kese hát lőtt. A kapus öklözött, de - hogy, hogy nem - ismét Kese lába elé pattant a labda.

- Na megállj! Az anyád! – gondolta, és minden erejét összeszedve készült a labda elrúgásához, de mielőtt erre sor kerülhetett volna, a kapus vetődött és a csatár lábáról leszedte a labdát.

Kese előtt elborult a világ. Csak a kapus fejét látta. Aztán egyszer, kétszer, háromszor, négyszer teljes erőből belerúgott, ami azután történt, arra nem emlékszik. Még hallotta a közönség fújjolását és fütyülését és arra is halványan emlékszik, hogy a játékos társai földre teperik őt. Néhány hangfoszlány is eljutott hozzá, távolról hallotta az edzője hangját, amint utasítja a többieket:

- Vigyétek el innen ezt a hülyét! Többé látni sem akarom őt!

Aztán hosszú szünet következett az emlékezetkihagyásban. Csak a kórházi ágyon tért magához. Döbbenten tapasztalta, hogy lekötözték. Az ágyhoz szíjazták. A belépő ápolók nagyon kedvesek voltak, de nem voltak hajlandók őt eloldozni. Ekkor vette észre az ajtóban posztoló rendőrt. Ezt követően az emlékezete is lassan kezdett visszatérni.

A nyomozás és a bírósági eljárás során nem volt hajlandó egy szót sem szólni. Némán ülte végig a tárgyalásokat.

Az utolsó tárgyalási napon az egyik televíziós forgatócsoport az üggyel kapcsolatban interjút akart kérni a csapat edzőjétől, aki egy közismerten hírhedt szállodából éppen akkor lépett ki egy hölgy társaságában. Az edző azonban az interjút elhárította.

- Gyere Trixi! Haza fuvarozlak! – szólt oda idegesen a társaságában lévő hölgyhöz, és gyorsan a kocsijába tuszkolta őt.

A riporter megpróbálta a nőt is szóra bírni.

- Ugye maga Trixi? Annak a futballistának a barátnője? Ugye?! Ön az? Kérem válaszoljon! Válaszoljon!

Trixi a kamerák elől eltakarta az arcát, lehajtotta a fejét, a kocsi nagy gázzal indult, s a következő sarkon eltűnt a riporterek szeme elől.

Másnap reggel két hír is várta a sajtót.

Az egyik, hogy a kapus belehalt sérüléseibe, a második, hogy Kese öt és fél évet kapott.

 

Tartalomjegyzék

 

Elbeszélések

 

Indiántörténet

Gladiátorok

A fogadás

Kergetőzés egy halottal

A szer

Az autóriasztó bosszúja

 

Versek

 

Vigasztaló szavak

Dalban, virágban, fényben

Válaszúton

A pénz

A romlás balladája

Idill

Áve Mária

Egy szál rózsa

Bűvölő

A félszívűekhez

Imádság

Szivárvány

Hívogató

Etűd

Isten nagy játékos

Kérdés ezredforduló táján

Kérdés, amire nincs válasz

Az egyetlen szót keresem

Prométheusz üzenete

Vallomás

Apokalipszis most

Különös éjszaka

Útravaló - féle

Egy vak imája az ezredfordulón

Merengő

Epilógus

 

Színmű

 

Hókuszpókusz
(Angyali varázslat)

Címlap

 

Dr. Rácz J. Zoltán

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

A föld születése

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Életfa

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Angyali jóság

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Hálaadás

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Holokauszt