"Isten nagy játékos" (Albert Einstein)

 

Megszülettem. Tudom, nem nagy érdem,

De rossz helyre jöttem, azt hiszem.

Azt mondták, hogy ez a föld az éden,

Hogy elhittem, hát úgy kell nékem.

 

Tengernyi vér, meg derékba tört álmok,

A bárányokra a farkas vigyáz.

Mindig az a nyerő, aki álnok,

És a gyűlölet héjaként vadász.

 

A történelmet csizmatalpak írják,

Nem a keresztényi szeretet.

A népeket leverik, mint a szilvát,

Mindenre elszánt, gyakorlott kezek.

 

Az erősebb tiporja a gyengét,

semmi részvét, semmi szánalom,

de hiába kérnék az Úr kegyelmét,

a gyengéknek itt nem jár oltalom.

 

Az ember pedig mélyen megalázva,

kiutat sehogy sem talál.

Az út végén végtelen magányban

várja őt a méltatlan halál.

 

Kitekintve a csillagvilágba?

A teremtés vagy a pusztítás nagyobb?

A messzeségben égnek, mint a fáklya,

Az egymásba rohanó galaxisok.

 

Milliárdnyi elfecsérelt élet,

a por beissza a kiontott vért,

de milyen erő, milyen eszme végett,

és ki fog számot adni mindezért?

 

Póker arccal szemlélődik Isten,

távolságtartó, diszkrét ködön át,

mintha végképp mindegy volna minden,

nézi teremtett bolhacirkuszát.

 

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

Elbeszélések

 

Indiántörténet

Gladiátorok

A fogadás

Kergetőzés egy halottal

A szer

Az autóriasztó bosszúja

 

Versek

 

Vigasztaló szavak

Dalban, virágban, fényben

Válaszúton

A pénz

A romlás balladája

Idill

Áve Mária

Egy szál rózsa

Bűvölő

A félszívűekhez

Imádság

Szivárvány

Hívogató

Etűd

Isten nagy játékos

Kérdés ezredforduló táján

Kérdés, amire nincs válasz

Az egyetlen szót keresem

Prométheusz üzenete

Vallomás

Apokalipszis most

Különös éjszaka

Útravaló - féle

Egy vak imája az ezredfordulón

Merengő

Epilógus

 

Színmű

 

Hókuszpókusz
(Angyali varázslat)

Címlap

 

Dr. Rácz J. Zoltán

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Madonna

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Holokauszt