Epilógus

 

Vándor, ha verseim olvasod egykor,

tetszik a mutatvány, tapsot is ér,

el ne feledkezz majd a bohócról,

ki addigra talán már nem is él.

 

Nagy időt éltünk, midőn az ember

kezdte felismerni önerejét.

Szűk lett a föld és sekély a tenger,

baljós fényeket villant az ég.

Néztünk, csak néztünk egymás szemébe,

míg fent a szupergépek raja szállt.

Felsírt a gyermek anyja ölében,

féltük a holnapot, éltük a mát.

 

Vándor, ha verseim olvasod egykor,

cirkusz a világ, vár a porond.

Ne idegenkedj a méla bohóctól,

néha bolond a bölcs és bölcs a bolond.

 

Tartalomjegyzék

 

Elbeszélések

 

Indiántörténet

Gladiátorok

A fogadás

Kergetőzés egy halottal

A szer

Az autóriasztó bosszúja

 

Versek

 

Vigasztaló szavak

Dalban, virágban, fényben

Válaszúton

A pénz

A romlás balladája

Idill

Áve Mária

Egy szál rózsa

Bűvölő

A félszívűekhez

Imádság

Szivárvány

Hívogató

Etűd

Isten nagy játékos

Kérdés ezredforduló táján

Kérdés, amire nincs válasz

Az egyetlen szót keresem

Prométheusz üzenete

Vallomás

Apokalipszis most

Különös éjszaka

Útravaló - féle

Egy vak imája az ezredfordulón

Merengő

Epilógus

 

Színmű

 

Hókuszpókusz
(Angyali varázslat)

Címlap

 

Dr. Rácz J. Zoltán

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

A föld születése

 

Dr. Rácz J. Zoltán:

Életfa