Vándor, ha verseim olvasod egykor,
tetszik a mutatvány, tapsot is ér,
el ne feledkezz majd a bohócról,
ki addigra talán már nem is él.
Nagy időt éltünk, midőn az ember
kezdte felismerni önerejét.
Szűk lett a föld és sekély a tenger,
baljós fényeket villant az ég.
Néztünk, csak néztünk egymás szemébe,
míg fent a szupergépek raja szállt.
Felsírt a gyermek anyja ölében,
féltük a holnapot, éltük a mát.
Vándor, ha verseim olvasod egykor,
cirkusz a világ, vár a porond.
Ne idegenkedj a méla bohóctól,
néha bolond a bölcs és bölcs a bolond.