Kergetőzés egy halottal
Kora hajnaltájt végig dübörgött a II-es számú Bel-osztály folyosóján a halottszállító kocsi. Ilyenkor a betegek éberen figyelnek, hogy hol áll meg és megpróbálják kitalálni kit visz el? De a folyosóra nem merészkedik ki senki. Tehát amint mondtam, a kordé végig dübörgött a folyosón és azután megállt. Feszült csend következett. A két halottszállítót mindenki ismerte. Rendszerint ők segédkeztek a betegek szállításánál is. Józsi úr és Lacika mint rendesen- most is részegek voltak. Talán most egy kissé jobban a szokásosnál.
A kocsit betolták az egyik kórterembe és a hozzájuk legközelebb eső ágyon megragadták a benne fekvő beteget. A beteg éktelen üvöltésbe kezdet:
- Nem én vagyok a halott! - De ők csak fogták a beteget, aki védekezett. - Kuss! A professzor úr jobban tudja ki a halott!
Ezzel a beteget be is dobták a tepsibe*. Betegünk a gumilabda sebességével ugrott ki a tepsiből és üvöltve rohant végig a folyosón. Egy szempillantás alatt kitódultak a betegek, a nővérek és még az ügyeletes orvos is. Emberünk végig rohant a folyosón és az ügyeletes szoba előtt a szívéhez kapott, összeesett és meghalt. Köréje tódult mindenki. Az ügyeletes orvos hamar készen volt a diagnózissal: egzitus meghalt.
Közben a még mindig kába halottszállítók is odaértek. - Nem megmondtam? motyogta az egyik És még velem akart vitatkozni! - Hogy micsoda emberek vannak! helyeselt a másik.
* Tepsi: A népnyelv tepsinek nevezi azt a tálca, vagy inkább tepsi formájú szállítóeszközt, amelyben az elhunytakat szállítják az osztályokról a hűtőkamrákba.
|
Tartalomjegyzék
Elbeszélések
Versek
Egy vak imája az ezredfordulón
Színmű
|