Tél
A havon birkanyáj bogyós nyoma, Az út mentén pléh Krisztusok, tova Kopár fák Sora áll. Bevárnak.
A sárban kocsinyom kővé fagyva, A fűszálon dér didereg, tartja Magát még A nagy tél. Dörömböl.
Zúzmara ül az ágon meredten, Szellő nem sikolt a tájra, tetten Érhető Az idő. Mismásol.
Bent az emberek tüzet ölelnek, Rengő ajkuk megpihen, így telnek A napok S hónapok, Telente.
Soltszentimre, 2005. január 18.
Kéri Ferenc: Tél
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|