Jól tudom azt, hogy a toll is
fegyver a vézna kezekben,
azt, hogy a szó is arathat
nyers, vak erőn diadalmat.
Hajj, de ha látom a vészjelt,
látom a tűzbe futókat,
látom a lángot az égen,
vágyik a kardra a vérem!
Ezt a pogány, fene érzést,
ezt a pokoltűzű vágyat
szítja s emészti a bánat:
izmaimat nyüvi kórság,
szél veri össze bokámat.
Így szelídít az Úristen.