Kattog léptem a szürke bazalton,
lábom előtt fut az úton a fény,
kormot hintve mögötte az alkony...
Nem lép senki az útra, csak én.
Fáj és lüktet a vérben az élet,
reszket a szív, belemarkol a félsz,
menj csak, lökdös előre a Lélek,
menj csak, vidd a reményt amíg élsz!