Kint zúzmarás
csönd, bent parázs.
Rőzsét teszek
rá, sistereg,
serceg, ropog,
és fellobog
a láng... A gond
juházva dong,
az est ölén
folyik körém
a téli, szent
estéli csend...
Már benne úszva alszom,
agyam rakatterébe
temetve énem, s arcom
két bágyatag tenyérbe.