Vad víz fölött
kereng a hír fehérlő teste,
dühöng a szél...
Ez éji tánc sok élet veszte.
Jajong a hír,
reszketve nyúlok már utána,
de elsuhan,
s habokra ül papír-ruhája.
Vadvízre ül,
majd oldalára dőlve fekszik...
Oszló betűk
s az éj koromsötétre festik.
Nem hord írást,
szétmállik, mint a vizes vályog...
Nincs teste már, jó hírre ím hiába várok.