Varga Ottó - Fegyver a vézna kezekben
esnek, esnek...
Ablakomra
koppantgatnak,
és belesnek
rám a fénybe;
megcsillannak
és meghízva
szép kövérre,
útra kelnek
sok kis cseppet
elsodorva,
s tócsát lelve
megpihennek.
Jönnek, mennek
míg szememnek
fénye bágyad:
őszi estnek
súlya nyomja
szempillámat.
*
< ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL >
(c) Varga Ottó, 2005