Kétarcú, csalfa
leány a hajnal.
Dús szőke hajjal
cirógat, ébreszt,
s mikor sóvárgón
ránézek, orvul
nappalra fordul.

Kétarcú, csalfa
leány a nappal.
Színes kalappal
köszönt, s én kérem
legyen hű társam,
de színét vesztve
átfordul estre.

Hűséges tündér
a holdas este:
fényszőtte teste
nem hull az éjbe,
míg tiszta fényű
csillagszemével
el nem vezérel
egy szebb világba.