Te vagy az első nő,
kit nem úgy öleltem,
mint anyát vagy testvért.
Most remény s kétség közt
hánykódik a lelkem;
az ember mily balga,
hisz örömünnep van:
Cum ramis palmarum...
Pálmaág és barka.
Mily nehéz a lábam,
a remény s a kétség!
Virágos vasárnap,
hosanna clamabam...
Nagypéntek, koporsó!
Te vagy az első nő,
akit így csókoltam,
és talán utolsó.