Gyermekként a földi létet
mérhetetlen víznek érzed;
mégis méred friss fövenyre
vájt gödörbe öntve-merve...
Mérve adja
néked azt az élet Atyja.

Felnőttként szorongva látod,
hogy kimért víz óceánod;
vadvíz koncleső cetekkel,
szennyel, erjedő ecettel,
könnyel, vérrel...
Már a túlsó partra nézel.

És midőn a túlsó parthoz
vánszorogsz, a víz halk dalt hoz
messziről: anyádat hallod
és a vészt űző harangot...
Tán eléred
így segítve majd a révet.