Éhezel, de nem tudsz enni,
csöndre vársz, nem tudsz pihenni,
és ha szól a szád, úgy hallod,
mintha kútból jönne hangod.
Már a csönd sem ad nyugalmat,
kísértet-kutyák nyuvasztnak,
lét s nemlét félelme hajszol,
szíved rángva fut, nem alszol.
Szétesőben lévő lelked
észt veszejtő vésztől retteg,
elborít hideg verejték,
és hiába hajt mehetnék,
immár ágyhoz kötve fekszel,
falnak fordult béna testtel.
Hogyha hozzád szólva néznek,
azt se bírod már, úgy érzed.
Élő holt vagy ím, de Isten
benned él még, hogy segítsen,
őt kiáltva várva várod
gyors halálod.