Kis tehenem olyan szelíd,
ha megfejem nem rúgkapál;
jól táplálom abrakokkal,
ád is tejet nagy fazokkal.

Ha jóllakott, megitatom
kútunk mellett a vályúból:
merek neki friss kútvizet,
iszik nagyot s jó ízet.

Nemcsak szelíd, rendet is tud,
visszaballag a házába,
ott csutakkal ledörgölöm,
munkám díja közös öröm.

Szőre tiszta s fehér, mint hó,
állásra is csinos állat;
terítek alája szalmát,
megérdemli tiszta almát.

Reggel csordás viszi, hajtja
legelészni füves rétre;
szeret nagyon odamenni,
sok jóízű füvet enni.

A kis csordás sosem bántja,
mert szavának mindig enged:
parancs szerint eszik, iszik,
eltűri, ha legyek csípik.

Míg társai bogárzanak,
ő addig is nyugton legel;
van is benne bőven jó vér,
nem adnám egy táltos-lóér'.

Nem is megy a társai közt,
kolompolva kocog elül;
tisztét hogyan nyerhette meg?
bárki adta ezt, egyre megy.