Varga Ottó - Fegyver a vézna kezekben
Varga Ottó költészete nem a mai költészet neo avangard vonalát követi, sem a múlt század előtti romantikusokét sem. Messze elkanyarodik az ú.n. "Fényes szelek" költészetétől is. Költészete inkább egyedi, és olyan "vargaottós". Teljesen nélkülözi a költészeti szabályokat, noha egy-egy verse megközelíti a népdalos alakzatokat, mégis friss, olyan, mint a meleg tej, laktat és táplál bennünket, mert igazi magyarságot szólít meg és történelmet is ír, egyben Jó költő, már több díjjal is jutalmazta a Cserhát Művész Kör verseit. Varga Ottó nem most felfedezett új poéta, hisz már korábban A Kossuth-díjas Fodor András is dicsérte, elismerte költészetét, jónak és egyedinek találta. Több antológia, újság követi nyomon verseit és jócskán közlik is őket. Ilyen a Délibáb folyóirat, a Délibáb antológia és az élő folyóiratok, maguk a verses gálaestek is. Költészete maradandóan érdekes és markáns. Soha sem követett izmusokat és soha sem, tett egy lépést sem azért, hogy elismerést kérjen. Megkapta anélkül is, hisz munkái zavartalanul megtalálhatók a mai, magyar irodalomban. Költői elő és utóélete tehát biztosított. Olvassuk úgy verseit, olyan természetesen, ahogy Ő adja ezt nekünk a földi örömök elgondolkoztató barátja, bonyolult és egyszerű dolgok igaz híve, olyan lelkes, e földön járó tiszta szívű költőtárs. Pantha rei. /Minden mozog/ mondta Herakleitész. Ilyen mozgásban van a világ és benne Varga Ottó versei is, amelyeket szeretettel ajánlhatok minden kedves olvasójának, régieknek és újaknak egyaránt.
Budapest 2005. 08.26.
Tisztelettel és szeretettel:
Bornemisza Attila
Quasimodo-díjas költő, elnök-főszerkesztő
/Cserhát Művész Kör/
*
(c) Varga Ottó, 2005