Varga Ottó - Fegyver a vézna kezekben
Győrött láttam meg a napvilágot 1926. október 5-én. Gimnáziumi tanulmányaimat Győrött kezdtem meg, és Kaposváron fejeztem be, kitűnő minősítéssel. 1945 februárjában katonai behívóval Pápára rendeltek, onnan, noha katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítettek, Németországba szállítottak. 1945 októberében a bergenbelseni koncentrációs táborból hazautaztam deportálásomat igazoló iratokkal. 1947-ben sikeres felvételi vizsgát tettem a József Nádor Műegyetem mérnöki karának építészmérnöki osztályán. Egyetemi tanulmányaim előtt és közben gyakran fizikai munkával szereztem meg létfenntartási szükségleteimet.
915/1952. számú oklevelem tanúsága szerint „építőművész” szakon végzett okleveles építészmérnök vagyok. Mérnöki pályafutásom alatt mintegy száztíz épületet terveztem, sok megépült. Legjelentősebbek az országos köztárház-hálózat telepeinek létesítményei. Az Ipartervben kiváló dolgozói kitüntetést kaptam. Szakirodalmi és nyelvvédő munkát is végeztem (A tárolás szabályai; Tárüzemszervezés...; Kereskedelmi épületek... stb.).
Szakkönyveimben és oktatásra készített jegyzeteimben mintegy száz új (új értelmezésű) tárgazdasági szakszót, illetve szakkifejezést határoztam meg, közülük sokat sikerült elterjesztenem.
Szépirodalmi írásaim csak nyugdíjazásom után kaphattak nyilvánosságot. A kilencvenes években már sok versemet és prózai írásomat közölték, Senki katonái című könyvemet magam adtam ki 1996-ban. 2000-ben a Cserhát Művész Kör tagja lettem.
Különböző irodalmi pályázatokra küldött verseim és prózai írásaim közül többet díjaztak. Így például a Néprajzi Múzeum XLVII. Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatára benyújtott Jaj a legyőzötteknek című részletes hadifogoly-beszámolót III. díjjal jutalmazták.
Kereskedelmi épületek című főiskolai jegyzetemben az őszinte, egyszerű és egyéni, de nem egyénieskedő épületet ítélem szépnek. Az irodalmi alkotások szépségét ugyanilyen ismérvek alapján értékelem.
*
(c) Varga Ottó, 2005