_

Majd ott leszek

Meghalok... akkor is veletek leszek.
Majd beköltözöm én a kéklő égbe,
Megtaláltok engem zöldellő rétben.
Rám találtok májusi napsugárban,
S ott leszek én patakcsobogásban.

Ott lesztek velem örök álmaimban,
Veletek leszek fent a csillagokban.
Arcotokat simítom selymes széllel,
Hulló hópehelyként visszaérkezem,
A patyolatfehér szikrázó télben.

Ott leszek mindenben, a tavasz dalában,
az új sarjadásban, búzavetésben,
érlelő nyárban, aratók dalában,
őszi lombhullásban, új bor mámorában.
Egy falat kenyérben, forrás vizében
Napsugár fényében, éjnek tengerében.

Gondoljatok majd rám, ha dalol a szél,
Ha elhervad a virág, ha üzen a tél.
Benne leszek én fűben és a fában
Az emlékekben, a versek sorában.

 

Halasi Éva: Majd ott leszek

 

____________________________________________