Előszó helyett
Hosszú töprengés után választottam összefoglalóul egyik korábbi írásom címét annak a novella fűzérnek, amit most az Irodalmi Rádió csapatának köszönhetően közreadok.
A választás tényszerű és jelképes is egyben.
Számomra, aki viszonylag későn jelentkeztem írásaimmal, életem egy nehezebb szakaszában gondolataim megfogalmazása, papírra vetése valóban kapaszkodóként szolgált.
A történetekbe beleszőhettem mindazt, amit a világról gondolok, és mindazt, ahogy a világ reakcióit, a körülöttem lévő valóság számomra kedvező és kevésbé kedvező, sőt némelykor nehéz fordulatait megélhettem.
Valójában az írás lett a kapaszkodóm, a megjelenéssel felkínált lehetőség pedig, szintén afféle fogódzóm a hétköznapi viharban, mentőöv, védőernyő, ha úgy tetszik, mely segít válaszokat keresni és túlélni a nehéz pillanatokat.
Mások is keresnek biztos pontokat. Ki a szeretetben, ki hitben, ki italban, ki csalásban, és annyi minden másban... Én az írásban találtam meg ezt az erőt, mert mindig hittem a szó, pontosabban a szép szó erejében. Mindig hittem, hogy a gondolatok eljuthatnak lélektől lélekig ha a közvetítés egyértelmű és élvezhető.
Az itt közreadott művek hangulatukban, műfajukban is változatosak. Egy részük megjelent kisebb folyóiratokban, vagy az Irodalmi Rádió műsoraiban. Szeretettel ajánlom őket minden kedves olvasómnak.
Balogh Csaba Zoltán