A díszruha
Bábjáték felnőtteknek Andersen meséjéből
Szereplők:
Animátorok:
Takács úr
Szabó úrBábok:
Császár
Császárné
Kancellár
Hoppmester
Miniszterelnök
Pénzügyminiszter Kulcsárnő
Kisfiú
TV nézők
TV bemondó
Helyszín: egy szabóműhely, a háttérben szövőszék, varrógép, szabóollók, centik, próbababák, mindez később a császári palota belső termeit, és a palota erkélyét is szimbolizálja.
1. jelenet
Szabó és Takács egy szobában ülnek. Szabó kezében újság, Takács egy kosárban fonalakat, vásznakat válogat. Egyet-egyet felvesz, vizsgálgatja, visszateszi.
SZABÓ: Eladó..., kiadó..., vehető..., kapható..., keres..., kínál..., sehol semmi. Borzasztó. Sehol semmi munka. Ha ez sokáig így megy, nemhogy meggazdagodni nem tudunk, de még állást sem fogunk találni.
TAKÁCS: Gazdagság, vállalkozás, pénz... ajjaj, nehéz ügy. Alakíthatnánk valami káeftét, bétét, részvénytársaságot... esetleg valami kormányhoz közeli céget.
SZABÓ: Tőke és ismeretség nélkül nem nagyon megy. A szövőszék, a varrógép, a szabóasztal, ollók, tűk, próbababák nem kellenek senkinek. Meghalt a szakma, csak az áruházi készruha a divat... Egy nagybank támogatása, vagy a pénzügyminiszteré, esetleg segíthetne.
TAKÁCS: Hoppá! A császári palotába takácsok és szabók kerestetnek. Bizalmi állás, hat számjegyű fizetés! Igen! Ez az! Ez kell nekünk.
SZABÓ: Á, már biztos be van töltve. Sok ott a rokon, a jó barát, volt egyetemi évfolyamtárs, kollégiumi szobatárs...
TAKÁCS: Telefonszám is van. Hoppá! A kancellárt kell keresni. Én megpróbálom. (Előveszi a telefont, tárcsáz) Kicseng. Remek.(közben Szabó a kancellár bábut animálja)
KANCELLÁR: Halló, itt őfelsége kancellária hivatala, ki beszél?
TAKÁCS: Mély tiszteletem, én az újsághirdetés ügyében...
KANCELLÁR: Kérem, ki beszél?
TAKÁCS: Takács Mihály. Illetve Weaver, Michel Weaver. Hazánk idegenbe szakadt Arany Vetélő-díjas takácsa. A munkalehetőség ügyében.
KANCELLÁR: Nos, Mr Weaver hallottunk már önről, azonban tudnia kell, ebben az esetben egy különleges alkalmi-ruháról lenne szó. Őfelsége idén ünnepli trónra lépésének harmincadik évfordulóját. A díszünnepségre kell a díszruha, egy különleges, az alakalomhoz illő díszruha. Pénz persze nem számít. Őfelsége olyan kelmében és olyan ruhában óhajt pompázni, amelyet nem visel, és nem viselt a világon rajta kívül soha senki.
TAKÁCS: Óh. Ez pont a nekünk való feladat.
KANCELLÁR: Gondolja, hogy meg tudna felelni a kihívásnak? Őfelsége rendkívül igényes.
TAKÁCS: A társam, Mr Taylor, aki egyébként a Nemzetközi Ezüst Olló-díj kitüntetettje, és én kreáltuk a japán császár ünnepi palástját, az amerikai elnök díszegyenruháját, Erzsébet királynő születésnapi öltözékét is, de dolgoztunk magának a római pápának, filmcsillagoknak, énekeseknek, sőt nevesebbnél nevesebb divatházakat is említhetnék... Dior, Chanell...
KANCELLÁR: Nos ebben az esetben holnap tizenegy órakor ön és a társa fáradjon be a hivatalomba. Természetesen hozzák magukkal a referencia anyagaikat is, ugye ért engem.
TAKÁCS: Uram, pontosak leszünk. (a telefont leteszi )
SZABÓ: (a saját hangján ) Ami Erzsébet királynőt illeti, ő a világon legrosszabbul öltözött hölgyek egyike, nem túl jó referencia. Különben sem tetszik az egész. Ha megkapjuk a megbízást, dolgozhatunk látástól vakulásig. Az utolsó tűvel is el kell majd számolnunk. Ha aranyat, gyémántot használunk, esténként megmotoznak, az udvaroncok hada fog körülöttünk lebzselni, a munkabérünk közalkalmazotti minimum, mert közbeszerzés lesz, gondolom.
TAKÁCS: Oda se neki! A tervem megvan! Idenézz apuskám! (Egy magazint mutat neki .) Látod ezt a gyönyörű kelmét?
SZABÓ: Gyönyörű nőt látok, de kelmét, azt nem. Mert hogy a füvön fekszik a lelkem.
TAKÁCS: Oktondi vagy! Ha elég okos lennél, láthatnád, ez nem akármilyen kelme. (szinte szuggerálja) Nézd az esését, a színét, a mintáját...
SZABÓ: Nem látok semmit, sajnálom. Csak Miss. Májust, a Playboy legújabb számából. Nincs rajta semmi, de az mind jól áll neki.
TAKÁCS: A rafinált melltartó? A parányi szoknyácska? Ez a lenge blúzocska, az aranyöv, a gyémántgombok.... Na persze, csak akkor láthatod, ha elég intelligens, elég okos vagy. És feltéve, ha olyan pozícióban vagy, amihez megvan a megfelelő tehetséged. Azonban, ha buta vagy, vagy netán nem vagy elég művelt, vagy esetleg érdemtelen vagy a tisztségre, amit betöltesz, akkor ebből a különleges ruhából semmit sem láthatsz, ez a titka... Látod vagy nem?
SZABÓ: Most, hogy így mondod, kezdem látni a szövet pókhálószerű mintázatát, a finom szabásvonalat, és az aranyozott gombolást... Elvégre nem vagyok ostoba. És az Ezüst Ollót is kiérdemeltem...
TAKÁCS: Na ugye! Érted már? Ez a tervem.
SZABÓ: Ahá! Kezdem kapiskálni!
TAKÁCS: Szóval, megcsináljuk?
SZABÓ: De meg ám barátocskám! Irány a kancellária!2. jelenet
A helyszínváltozás jelzéséül a szövőszéket elfordítják.
Némajáték: zenei aláfestés mellett Takács okleveleket, kitüntetéseket, fényképeket, képes újságokat ad át a Kancellárnak, aki minden egyes dokumentum átvétele után hangokkal, gesztusokkal jelzi elragadtatását. Túlozva affektálhat is.
KANCELLÁR: Uraim a referenciáik kitűnőek. A legteljesebb mértékben el vagyok ragadtatva. Biztosíthatom önöket, hogy őfelsége önöket fogja megbízni a feladattal.
A két játékos közben báb-animátorrá alakul
CSÁSZÁR: Bizonyos vagy benne, hogy ők a legjobbak?
KANCELLÁR: Igen felség semmi kétség. Keresve sem találhattunk volna alkalmasabb embereket erre a feladatra. A bizonyítványaik, a díjaik, mind, mind azt mutatják, hogy felséged fogja viselni a legkülönlegesebb, legegyedibb, legpompásabb ruhát a születésnapi partin.
PÉNZÜGYMINISZTER: Én, mint az állami kassza egyetlen felelőse szeretném tudni, milyen költségvetéssel dolgoznak majd ezek a derék emberek?
KANCELLÁR: Szinte bagatell. Ne aggódjon pénzügyminiszter uram, néhány millió lesz csupán. Négy, öt milliócska, a nehéz gazdasági helyzetünkben is csekélység.
PÉNZÜGYMINISZTER: Ne aggódjak? Tudja kancellár uram, mennyi van az államkasszában? És négy, öt millióról beszél? Bátorkodom megjegyezni felség, az én nászomnak a veje, aki ugyebár az én fiam, a maga kis Bt-jében elkészítené akár feléért is ezt az ünnepi díszruhát.
HOPPMESTER: Szó sem lehet róla. A kormányhoz közelálló cégekkel nem dolgoztatunk. Azon csak lebukni lehet. Az ellenzék árgus szemekkel figyeli minden lépésünket.
PÉNZÜGYMINISZTER: Persze maguknak nem számít, hogy a GDP csökken, a fizetési mérleg hiánya nő, a munkanélküliség nem különben, a külkereskedelmi mérleg passzív, csak a pompa, a látványosság, tűzijáték, díszruha...
HOPPMESTER: Pénzügyminiszter úr, szeretném figyelmeztetni, az állami ünnepek méltó megünneplése az én reszortom. Nem hagyom magam megfélemlíteni. Éppen eleget kell bajlódnom a szakszervezetekkel, hogy az ellenzéki sajtóról ne is beszéljek. Figyelmeztetem, ez jubileumi év, nem engedek lefaragni a költségvetési előirányzatokból. Két éve, amikor az ön sógora volt a hoppmester, nagyobb rendezvények voltak, és nem tudtak elszámolni a költségekkel. Ki tudja, mennyit vágtak zsebre.
KULCSÁRNŐ: Nahát, Hoppmester uram, ez több a soknál. Ön az egész kormány előtt pocskondiázza a férjemet, és a családunkat, az én felügyeleti tevékenységemről nem is beszélve. Tudja meg kérem, ez alkotmányellenes!
MINISZTERELNÖK: Uraim, hölgyem, ne veszekedjünk. A problémát konstruktívan kell kezelnünk. Az embereknek kell a látványosság, mást úgy sem nagyon tudunk nyújtani nekik. A hiányzó összegeket azonban új adónemek bevezetésével könnyen pótolhatjuk.
PÉNZÜGYMINISZTER: Mire gondol, miniszterelnök úr?
MINISZTERELNÖK: Bevezethetjük a vagyonadót például.
PÉNZÜGYMINISZTER: Azt az ellenzék is támogatná, de ez esetben igyekezzenek uraim ingatlanaikat szegény rokonaikra, vagy hajléktalanokra íratni.
MINISZTERELNÖK: Emelhetjük a benzin árát is. Az hosszú távon is kedvező lenne. Dohány, alkohol. Amennyit ez a nép iszik és füstölög... Bevezethetjük a tandíjat is...
PÉNZÜGYMINISZTER: Ez lenne a legújabb csomag. Amit persze az én nevemmel jegyeznének. Köszönöm.
CSÁSZÁR: Úgy gondolják, talán meg sem érdemlem az ünneplést?
MINISZTERELNÖK: Felség, erről szó sincs. Amiről itt vita van, a parlament megszavazza ellenzékkel, vagy ellenzék nélkül is.
CSÁSZÁRNÉ: Biztos benne miniszterelnök úr? A császári ház, a dinasztia jó híre forog kockán. És európaiságunk, legalább is erről cikkeznek naponta.
MINISZTERELNÖK: Nem kétséges felséges asszonyom. De a nyári szünet előtti utolsó ülésnapon mindent megszavaztatunk. Nem is kell más, csak egy korrekt előterjesztés, ezt a kancellár úr meg fogja tenni.
KANCELLÁR: Persze a kulimunka mindig rám marad. Na és a sajtó, a média?
MINISZTERELNÖK: Hát zárjanak be néhány iskolát, robbantsanak fel egy-két diszkót, szellőztessék meg valamelyik honatya nőügyeit, esetleg szexuális elhajlását, ha jobb nincs, az ingatlanügyeit, és a szövőmesterekre már nem is fog odafigyelni senki. Ha mégis, majd kezeljük a problémát. Nyilatkozunk itt is, ott is. Mindenről beszélünk, csak erről nem.
MIND: Zseniális!3. jelenet
TAKÁCS: Most, hogy megkaptuk a megbízást, készítsük el a költségvetést. Írja, kérem! Egy darab számítógéppel vezérelt szövőszék, pótalkatrészekkel együtt, egymillió.
SZABÓ: Állj! Ez túl sok.
TAKÁCS: Ugyan Szabókám, a pótalkatrészeket egy hét után eladhatjuk, a számítógép amúgy is amortizálódik, mire végzünk, írja csak! És írjon hozzá, egy villanyvarrógépet, szabóasztalt, ollókat, krétát, centit, tűket, tűpárnát, meg amire szükség van! Ez cirka egy millió újra.
SZABÓ: Próbababa is kell. Meg vasaló.
TAKÁCS: Próbababa, vasalógép, írja hozzá... Lássuk a nyersanyagokat. Hatvan kiló aranyszál. Negyvenöt kiló ezüstszál a felvetéshez. Két kiló gyémánt, egy kiló zafír és rubint vegyesen a díszítéshez.
SZABÓ: Ez rengeteg, arany és ezüst több, mint egy mázsa, fel sem tudjuk dolgozni. Őfelsége meggebedhet ilyen súlyos ruha terhétől.
TAKÁCS: Ne izguljon, eladjuk az utolsó szemig. A munkadíjakra a járulékokkal együtt tervezzünk szintén egy millkót, és akkor még egész olcsók vagyunk.
SZABÓ: Meddig mehetünk el?
TAKÁCS: Öt millióig. Úgy hogy tervezzen a munka különböző fázisaiban három sajtótájékoztatót, meg egy sajtóbemutatót is. Meg tervezzünk valamennyi utazási és kiküldetési díjat az anyagok beszerzéséhez is. A végére egy erkölcsileg elfogadható sikerdíjat, amit majd ügyesebben veszünk fel, mint az a szerencsétlen ügyvédnő. Mire az állami számvevőszék észbe kap, mi már valahol másutt leszünk.
SZABÓ: Börtönben vagy Tahitin?
TAKÁCS: Ugyan, maga kishitű. Mire ezek itt felébrednek a vagyonunk külföldi bankok széfjében lesz.
SZABÓ: Akkor itt az ideje, hogy munkához lássunk.
TAKÁCS: Hajtsa be az ablaktáblákat, tegye ki a táblát, hogy ne zavarjanak, a biztonsági kamerákat fordítsa a munkaasztal felé, azért hadd lássák, hogyan dolgozunk.4. jelenet
Némajáték: a két animátor szövést, szabást imitál az üres szövőszék körül. Később ollókat csattogtatnak, nagyméretű üres tűkkel öltögetést imitálnak. Időnként egymástól átvesznek valamit, mosolyognak, felhelyezik a próbababára. A tevékenységüket zene és hangeffektusok kísérhetik. Megjelenik az udvar.
HOPPMESTER: (kopogtat) Kedves mesterurak, ma délután a minisztertanács látogatást kíván tenni a műhelyben, hogy tájékozódjék a munka menetéről.
TAKÁCS: (hízelegve) Nos hoppmester uram, ez esetben ön lehet az első, aki átlépheti műhelyünk küszöbét. Fáradjon beljebb, és tekintse meg a kelmét, amiből a díszruha készül.
HOPPMESTER: Ó, micsoda megtiszteltetés, micsoda bizalom, de hol a kelme?
TAKÁCS: Nos, tudnia kell, a kelme titka az, hogy csak az látja, aki művelt és minden tekintetben alkalmas az általa betöltött pozícióra. Őfelsége a császár azonnal tudni fogja, kik kerültek érdemtelenül magas állami tisztségbe.
HOPPMESTER: (magában) Nahát! Kezdem érteni! (fennhangon) Ilyen kelméből még egyetlen uralkodó sem viselt ruhát. Pompás, elragadó. (az üres szövőszéket nézegeti) Micsoda finom kelme! Milyen csillogó, na és a mintája! (félre) Még csak az kéne, hogy ez a két sültparaszt rájöjjön, hogy semmit sem látok. Nem mehet híre, hogy hiányos a műveltségem, vagy érdemtelenül lettem hoppmester. (fennhangon) Elragadó, elragadó. Bűbájos. Ha ezt az udvar meglátja ...(kisiet)
TAKÁCS: Na, mit szól ehhez, Szabókám?
SZABÓ: Kezdetnek nem rossz, ez az üresfejű hólyag jól berezelt, de majd meglátjuk a többieket!
TAKÁCS: Már jönnek is.5. jelenet
Szabó és Takács felváltva animálják a bábokat.
HOPPMESTER: Miniszter urak, kancellár uram tekintsék meg ezt a kitűnő munkát, ezt a remek kelmét.
PÉNZÜGYMINISZTER: Semmit sem látok.
HOPPMESTER: (bizalmaskodva) Pszt. Csak olyanoknak adatik meg e különleges kelme látványa, akik a legkiválóbbak, a legokosabbak, és érdemesek az általuk betöltött tisztségre.
PÉNZÜGYMINISZTER: Világos... (habog) csak a szemüvegem otthon maradt... bár így is remekül érzékelem a kelme bíbor és kékes színeit.
TAKÁCS: Remélem mélyen tisztelt uraim, a kelme elnyerte a tetszésüket.
KANCELLÁR: (félre) Én ugyan semmit sem látok, de nem hagyhatom, hogy ezt bárki is megtudja. A végén még azt hinnék, ostoba vagyok, és kancellárnak sem vagyok alkalmas. (fennhangon) Uraim, valóban csodálatos. Különösen gyönyörű ez az arannyal átszőtt minta, a dinasztia címerével. Egyszerűen nem találok szavakat.
MINISZTERELNÖK: Ne is keressen uraságod! Engem a kelme szegélyén körbefuttatott ezüst oroszlánok nyűgöznek le. (félre) Uramisten semmit sem látok, ha elárulom magam, az felér egy kormányválsággal! (fennhangon) Nos, szerintem őfelsége is el lesz ragadtatva a látványtól. Úgy látom a munkák a terveknek megfelelően haladnak, mire eljön az ünnep minden a legnagyobb rendben lesz.
SZABÓ: Uraim végtelenül örülünk, hogy az önök legnagyobb megelégedésére dolgozhatunk. A viszontlátásra.
TAKÁCS: Na mit szól Szabókám?
SZABÓ: Takács úr, a maga ötlete zseniális. Nem hittem volna hogy ennyi ostoba, semmirekellő fráter delel magas polcokon.
TAKÁCS: A markunkban vannak. Nyissa ki az ablakot! Megérkezett a sógorom kamionja, dobáljuk le a szajrét, hogy mielőbb úgy tűnjék, feldolgoztunk mindent. A biztonsági kamerákat takarja le!
SZABÓ: Szerintem pótköltségvetést is kérhetnénk.
TAKÁCS: Nocsak, nocsak, hogy megjött az étvágya!Némajáték: Takács és Szabó zsákokat cipelnek, imitálják, hogy megszabadulnak a nyersanyagoktól.
6. jelenet
CSÁSZÁR: Azt mondod, ez egy különleges kelme? Hogy ilyet még nem viselt senki?
HOPPMESTER: Igen felség. Csak az láthatja, aki a posztjára alkalmas, és aki elég művelt.
CSÁSZÁR: Roppantul felcsigáztad érdeklődésünket. Milyennek láttad a kelmét?
HOPPMESTER: Ó felség, csodálatos, elragadó, elbűvölő, nincsen rá szó.
CSÁSZÁR: Azért kereshetnél néhányat! Ha valóban láttad! Vagy csak úgy teszel? Milyen a színe? A mintázata? Ha becsapsz, elcsapatlak...!
HOPPMESTER: Nagyon nehéz pontosan leírni...
CSÁSZÁR: Hát csak próbáld meg, ha valóban láttad, ha valóban annyira rátermett vagy a ...
HOPPMESTER: (dadog össze-visszabeszél) Felség! Ez... ez a-a-annyira... de annyira cso-cso-csodálatos,... ho-ho-hogy felségednek is látnia ke-ke-kell...így félkész állapotában is le-le-lenyűgöző.
CSÁSZÁR: Kíváncsivá tettél bennünket. Valóban látni akarom ezt a csodás, káprázatos kelmét. Azonban ha nem nyeri el a tetszésem, akkor lemondom az egész ünneplést.
HOPPMESTER: El fogja, felség, el fogja ...(hajlongva el)7. jelenet
(Egy nagy képernyő, benne a TV BEMONDÓ)
TV BEMONDÓ: Kedves nézőink. A királyi palotából jelentjük. Elkészült Őfelsége jubileumi díszruhájának alapanyaga, a messzi földön híres kelme. Őfelsége ma kegyeskedett találkozni a kelmét szövő két világhírű takáccsal, utána interjút adott csatornánknak.
CSÁSZÁR: Nos, ma megtekintettük a csodálatos kelmét, melyből a jubileumi ruha készül alattvalóim legnagyobb örömére. Mondhatom a kelme színei, árnyalatai, a szövés finom és áttört mintái kedvünkre valóak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve.
TV BEMONDÓ: A kelmenéző látogatás után a két világhírű takácsmester nyilatkozott riporterünknek.
TAKÁCS: Örömmel állapítottuk meg, hogy munkánk elnyerte őfelsége és az udvar teljes tetszését.
SZABÓ: Annál is inkább, mert a kelmének titka van. Csak művelt és okos emberek, valamint azok láthatják, akik méltók az általuk betöltött pozícióra.
I. NÉZŐ: Hallod ezt anyjuk? Én utcaseprő vagyok, biztosan fogom látni a kelmét!
II. NÉZŐ: Jól beszélsz apjuk, elég okos vagy, az utcasepréshez meg pláne!
TV BEMONDÓ: Az ellenzéki sajtóban máris hírek röppentek fel a díszruha körüli visszaélésekről, melyet a kormány cáfol.
MINISZTERELNÖK: Kijelenthetem, az ellenzék rágalomhadjáratot indított, indokaik valótlanok, állításaik hamisak.
PÉNZÜGYMINISZTER: A pénzügyminisztérium megállapításai szerint nő az életszínvonal, ezáltal az emberek biztonságérzete is.
KANCELLÁR: A kormányprogram lehetővé teszi, hogy racionalizáljuk a gazdaságot. A racionalizálás nem elbocsátásokat jelent, csak átszervezésekről lesz szó, melyek természetesen a gazdaság élénkítése érdekében elkerülhetetlen lépés...
KULCSÁRNŐ: A gazdaság élénkítése érdekében bevezetjük a kamatadót, növeljük a súlyadót, a jövedéki adót, az útadót, a hídadót, a kútadót a vízadót ...
KANCELLÁR: Őfelsége az idén lehetővé teszi alattvalói számára, hogy a jubileumi díszünnepség alkalmából az eddig betiltott petárdák használatát. Értesüléseink szerint a petárdák és tűzijátékhoz alkalmas anyagok iránt, máris megnőtt a kereslet, bizonyítván, hogy az alattvalók kedvét semmi sem ronthatja el.
TV BEMONDÓ: Híreink. Nagy mennyiségű kábítószert foglaltak le a nyugati határon. Fellángolt a harc az alvilági bandák között. Soha nem látott méretű lottónyeremény tartja izgalomban az országot. Szerelemféltésből lelőtte élettársát egy rendőr. Az egyik ellenzéki honatyát holtan találták lakásán. A rendőri nyomozás valószínűsíti, hogy a képviselő kapcsolatban állt alvilági szervezetekkel, az ellenzéki pártok cáfolják a feltételezést. Botrányba fulladt a jubileumi koncert, ahol kifütyülték a miniszterelnököt ... (elhalkul)8. jelenet
(A császár nézegeti magát a tükörben)
CSÁSZÁR: Sohasem hittem volna, hogy ne lennék elég művelt, vagy alkalmatlan lennék a trónra. Igaz, két éve elaludtam a hercegprímás miséjén. De nem is vagyok már annyira ifjú. Jó, hiú vagyok és rátarti, de hát nem akármilyen ágyban születtem... Nem láttam semmit. Uramisten. Mit tegyek? Ha ezek itt csak megsejtik, végem van, megbukom, de velem együtt a monarchia is eltűnik örökre. Lenne min csámcsognia a bulvársajtónak. Uramisten! Micsoda kiszolgáltatott sors. Végig kell csinálnom az egész procedúrát, ha nem akarok lebukni a népem előtt.
(Az animátorok felváltva mozgatják a császár figuráját, és játsszák saját szerepüket)
TAKÁCS: (egy üres próbababát tol középre) Felség, a díszruha elkészült, itt van a próbababán. Remélem, minden tekintetben elnyeri felséged tetszését.
CSÁSZÁR: Ó! Ó! Nahát! De uraim, el vagyok ragadtatva! Önök nagyot alkottak.
SZABÓ: Felség! Itt az ideje, hogy felpróbáljuk a díszruhát. Magam is végtelenül kíváncsi vagyok hogyan áll felséged királyi alakján.
CSÁSZÁR: Igen, igen, a próba. Nos uraim rendelkezzenek velem most önök.
SZABÓ: Felség meg kell kérnünk önt, hogy tegye le ruháit!
CSÁSZÁR: Hogy vetkőzzem le?
SZABÓ: Igen felség, úgy is lehet mondani. Ha szabadna kérnem...
CSÁSZÁR: Uraim segíteniük kell, levetkőzni és felöltözni is.
SZABÓ: Ó felség, mi sem természetesebb. Nos szabad felséged kabátját? (leveszi) A felséges cipellőit? (leveszi) A legfelségesebb nadrágját? (leveszi) A lehető legfelségesebb ingjét? (leveszi) Takács úr, lenne szíves leemelni a díszruhát a próbababáról?
TAKÁCS: A legnagyobb készséggel.(Némajáték kezdődik a képzelt ruhadarabok le- és feladogatásával. Az egészet gesztusok, mímelés kísérheti. Megengedettek a burleszkbe illő túlzások. A ruha leesik, utána kapnak, fércelik a gallért, ujjakat, igazgatják a zsebeket, forgatják a Császárt, időnként tükröt tartanak elé, stb...)
TAKÁCS: Nos, felség. Hogyan érzi magát a díszruhában?
CSÁSZÁR: (Minden meggyőződés nélkül) Nagyon tetszik, azt hiszem, ez a ruhaköltemény méltó az alkalomhoz.
TAKÁCS: Nem találja úgy felséged, helyesebb lenne, ha kissé bővebbre hagynánk derékban, hogy felséges pocakját kicsit eltakarjuk a nép és a bulvársajtó kíváncsi szeme elől?
CSÁSZÁR: De igen pont ezt akartam mondani, mintha egy cseppet szorítana, de csak egy icipicit.
TAKÁCS: Forduljon meg, kérem, és emelje fel a karjait felség! Igen úgy látom itt, hátul kissé gyűrődik.
CSÁSZÁR: Valóban, magam is érzem. Mintha szoros lenne. Ha kérhetném, szabják kissé bővebbre.
TAKÁCS: Szabó úr, nem találja kissé hosszúnak a kabát ujját?
SZABÓ: Mit szólna felséged, ha feljebb hajtanánk a kabát ujját, persze csak, ha zavarja önt.
CSÁSZÁR: Magam is úgy érzem kicsit hosszú, az ujja. Leghatározottabb kívánságom, hogy kurtítsák meg!
SZABÓ: Felség, kérése parancs! (Egy ollóval nyiszálja a láthatatlan ruhaujjat.)
CSÁSZÁR: Meg új gombokat kérek! Ez a kékes árnyalatú talán nem illik a lila mintához.
SZABÓ: Ó hogyne felség (varrni kezd.)
CSÁSZÁR: A gallért szeretném magasabbra, kissé ráncos már a nyakam, nem szeretném, ha látszódna.
SZABÓ: Egy csat, felség mindent megold (feltűzi) Felség, kérem, nézze meg magát a tükörben.(A császár a tükör előtt egyetlen alsónadrágban forgolódik)
CSÁSZÁR: Pompás, uraim, pompás! Azt hiszem, felterjesztjük önöket az Aranyszalag - Rend legmagasabb fokozatára.
SZABÓ, TAKÁCS: (egyszerre) Na de felség, talán meg sem érdemeljük.9. jelenet
(Egy hatalmas tv képernyővé alakul a díszlet, ha megoldható projektorral, vagy árnyjátékos technikával érdemes a szöveg alá játszani vagy vetíteni az elhangzókat, zene és hangeffektusok kíséretében.)
TV BEMONDÓ: Kedves közönségünk közvetítést adunk őfelsége XIII. Emánuel születésnapi díszfelvonulásáról. Őfelsége ma fogja először viselni azt a páratlan díszruhát, mely már hónapok óta izgalomban tarja az egész országot. Ugyanis a ruha különleges tulajdonsága, hogy csak művelt és okos emberek láthatják, olyanok, akik, alkalmasak arra a pozícióra, amelyet betöltenek. Pszichológusok egybehangzó véleménye szerint, ez alól csak az ártatlan és tiszta lélekkel megáldott gyermekek a kivételek. A jelenség még a tv kamerákat sem tudja becsapni, így a világ minden táján csak a rátermett emberek részesülhetnek ebben a csodás kegyelemben. De már közeledik is a díszmenet...
(Közben a képernyőn, vagy kivetítőn megjelenik a császár egyetlen alsó nadrágban, peckesen lépegetve. Ováció, éljenzés.)
TV BEMONDÓ: Nos kedves közönségünk be kell vallanom, televíziós pályafutásom alatt még sohasem részesültem ehhez hasonló csodálatos élményben. A kelme esése, színei leírhatatlanok, a leheletfinom rátétek, hímzések valódi remekművé teszik ezt a páratlan alkotást...
I. TV NÉZŐ: Asszony te látod?
II. TV NÉZŐ: Na hallod! Alig tudok megszólalni a gyönyörűségtől.
I. TV NÉZŐ: Bevallom, kicsit különbet vártam ennyi beharangozás után. De azért elég szép...
II. TV NÉZŐ: Valóban látod?
I. TV NÉZŐ: Miért hazudnék? Most, hogy közelebbről mutatják, még szebbnek tűnik.
KISFIÚ: Miről beszéltek? Hiszen a császár meztelen, csak egy gatyában feszít, peckesen.
I. TV NÉZŐ: Elhallgass kicsikém, még lecsuknak bennünket.(Közben a képernyő felől nevetés, bekiabálások hangfelvételről: A császár meztelen! Nahát micsoda szégyen! Stb. Végül elsötétül a képernyő, megjelenik egy felirat)
A HIBA NEM AZ ÖNÖK KÉSZÜLÉKÉBEN VAN
10. jelenet
TV BEMONDÓ: Kedves nézőink adásunkat technikai okok miatt megszakítjuk.
TAKÁCS: Na, most aztán meneküljünk. A repülőt még elérjük. Készítsük elő diplomata útlevelünket.
SZABÓ: Csak az Aranyszalag-Rendet sajnálom.
TAKÁCS: Viszont a bankszámláink egyenlege remekül áll!(A kivetítőn megjelenik egy parlamenti ülésterem, akár állókép is lehet.)
TV BEMONDÓ: Híreket mondunk: Tekintettel a császári díszruha körül kialakult botrányra, a kormány lemondott. Ezzel egy időben előrehozott választásokat írnak ki. Őfelsége a szégyen miatt mély depresszióba esett, és családi rezidenciáján ápolják. Egyes jelentések szerint a takácsként feltűnt csalók már külföldön tartózkodnak... A belügyminiszter elrendelte a csalók köröztetését, és az Interpol segítségét is kérte.
11. jelenet
(A két animátor szalmakalapban és rövidnadrágban, sötét napszemüvegben utazótáskákkal.)
SZABÓ: Ez itt Hawaii! Csakhogy megérkeztünk.
TAKÁCS: Nézze csak az újságot, éppen pályázatot írtak ki jégkunyhók építésére.
SZABÓ: Értünk mi ehhez?
TAKÁCS: Hogyne, vagy ha nem, hát megtanuljuk. Jéggel dolgozni a pálmafák árnyékában rendkívül jövedelmező lehet...(A fény beszűkül, már csak a két animátort láthatjuk, majd gyors függöny.)
Vége
Utószó a rendezőnek:
Az előadás viszonylag nagyobb méretű és jól variálható színpadot igényel. A bábok teljesalakosak, és viszonylag nagyméretűek legyenek. A császár figurája legyen öltöztethető. Érdemes kihasználni a különböző technikákat, így az árnyjáték és a fekete színház adta lehetőségeket is, mindazt az ötletet, ami pergővé, mulatságossá teheti az előadást. Nem szabad visszariadni az abszurd helyzetektől sem. Valójában a két animátor játékára épül a darab, de természetesen nagyobb színházi apparátussal is jól előadható.