Negyedik rész
Garasország ma

2002-2007 február

Mottó:                                               

Aki tudja, csinálja,                          
aki nem tudja, tanítja,                     
aki nem tudja tanítani, az politizál. 

(Dick főszabálya, Sir Benny Lloyd:
Murphy politikai törvénykönyve,
Szintarév kiadó, 14. old.)

Beszéljünk végre egyenesen: Magyarországról (vagy tán már Fabatkaországról?) magyarul! Sisakrostély nélkül.
A becsületes nevem Halmos Antal, lehet szemtől szembe szidalmazni!

I. Alcím-alternatívák

- A zsákutcából kivezető zsákutca vége

- A demagógia kánaáni tobzódása

- A hatalom-erotomániás őrült Eldorádója 

- Dőzsök népe kontra Dózsa népe?

II. Néhány óvó szó az olvasóhoz: 

Ez a mű politikai pamfletnek indult. Az első két füzet határozottan az is. A harmadik részben oly mértékben telítődtem haraggal, hogy 'megcsúszott' a tollam, jég-komolyra váltott. A jelen záró füzet megjelentetésével egyidejűleg békésebb hangnembe csomagoltam azt is. Ez nem jelenti, hogy kutató tekintetem a ritka jóra vetném, a célom egyértelműen a magyar valóság szennyének bemutatása. Úgy, ahogy én látom, értékelem. És szerintem a szenny vaskosan elöntötte az országot, rádöngölődött, mint a guanó, keményen, vastagon. 

III. Sztálin-gyertyák és morfondírozgatások

Mielőtt a tárgyalásra térnék, bátorkodom két Sztálin-gyertyát fellőni. Tetszik tudni, miről beszélek? A relatíve kis károkat okozó szovjet bombázók éjszakai támadásaik során nappali világosságot varázsló fénylő rakétákkal világították be célpontjaikat a II. világháború végén. Volt szerencsém élvezni a látványt. Pöttöm gyerek voltam, de ha becsukom a szemem, ma is látom a fényt!

Az első gyertya feladata a térbeni helyzetünket, illetve inkább méretünket megvilágítani. Voilá:

Kik és/vagy mik is vagyunk? Mekkorák vagyunk? Hol a helyünk a világmindenségben? Kéretik tanulmányozni a 'Perspektívák' képsort. OK, tetszett egy jó nagyot nyelni? Hát ekkorák vagyunk! Épp egy porszemmel nagyobbak a semminél. Nem tudom, József Attila tisztában volt-e: a semmin ülve írta, hogy bús, mélyen megbántott szíve a semmi ágán ül. Buddhista világérzés se tudhatja érzékelni azt a semmit, ami a semmiből nőtt valami és amin a költő szívének még van helye...

A másik gyertya idősort villant fel! Krónikások szerint az Ázsiából Európába érkezett barbár magyarok - mert vérszövetség ötvözte egységbe őket - történelmi pillanatokon belül Európa legerősebb katonai hatalmává nőtték ki magukat. Az itt tatárnak hívott mongol horda egyenesen minket vett célba, tudva tudván, ha minket lever, kinyílik előtte Európa kapuja. Gyengének, szórtnak, szervezetlennek bizonyultunk, elsöpörtek minket, mint a semmit, senkit. Felépültünk valahogy, a vallásháborúk során ismét erősnek, kegyetlenül gázolónak ismert meg minket a Kelet. Aztán Hunyadi újra Európa legerősebb hatalmai közé emelte az országot. Jöttek a törökök, a nagy fenyegetéssel szemben megint képtelenek voltunk összefogni. Beletapostak minket a sárba, egyedül már nem is tudtunk kimászni belőle, nyakunkba vettük a Habsburg igát. Megélt az ország még egy fellángolást, amikor Deák ki tudta békíteni az egyszer megvert Habsburgokat, de aztán történelmileg két szempillantás alatt belemásztunk két világháborúba. Elvesztettünk mindent, az égvilágon mindent: az ország területének nagyrészét, vagyona mondjuk 80%-át, embermilliókat. És a hitünket, hogy normálisan gondolkodva még emberek maradhatunk. Aztán jött a diktált kommunizmus, valahogy, döcögve épült az ország. Aztán körülfolyt minket - mint prédát az amőba - az erősebb, hatékonyabb kapitalizmus. Ennek tizenhat éve, ezt a pár évet masszív marakodással és az ország vagyonának eltékozlásával veszejtette el dicső politikai elitünk. És most újra itt a nagy lehetőség! Tekinthetjük kegyelemkenyérnek, visszacsurgatott tizednek, rejtett Marshall-tervnek, mindegy. Többezer milliárd fölött végképp egymás torkának esett róka és holló. Biztosra vehető, ha így megy tovább, porba ejtik a falatot. Mindaz, amit itt leírtam, egyetlen évezred a sokmilliós emberi történelemből. Akkora töredék-idő, amennyi alatt egy porszem lehullana itt, fővárosunkban, a zseniális időgépen (ha működne), szemben az egy év alatt lepörgővel. Ezen belül a 16 év semmi, az égvilágon semmi. Most pedig egy-két év alatt eldől: megkapaszkodunk-e legalább kisöcsként Európa hatalmasabbjainak nadrágjában vagy lehullunk-e, mint sárga falevél az őszi ágról. Rajtunk, állampolgárokon is múlik, ki merjük-e nyitni a szánkat vagy nyelünk-e tovább, míg a történelem homokja lepereg az ujjaink között?!

Morfondírozgatok tovább: 

Mi is a történelem?

Olvasgatom a National Geographic 2005 májusi számát. A '12 Toxic Tales' (12 toxikus mese) ismertető sorozatban érdekességekre bukkanok. Két definíció, két szakértő meghatározása a történelemről: (1) Paolo Preto, a Páduai Egyetem professzora: "A történelem gonosz cselekedetek sorozata."; (2) Adrienne Mayor néprajzos, aki a görög istenek méreg-praktikáival foglalkozik: "A történelem egyetlen hosszú fegyverkezési folyamat a bunkótól és kőtől a nukleáris fegyverekig." Ők csak tudják?

És ki vagyok én?

- Politizálgatás közben valaki azt mondta, hogy - velem ellentétben - nagyon jól érzi magát ebben az országban. Lehet, hogy sültbolond vagyok, mert megvan mindenem, amitől jól érezhetném magam, de nem tudok ebben a szenny- és nyomor-tömegben élvezkedni. Talán szégyelleném is magam, ha tudnék.

- Jó, tudomásul vesszük, hogy az írásaid 'vonalasak' - mondta más. Több bajom van vele, nem is reagáltam rá: (1) ha a komcsi-szoc diktatúrák hívei a vonalasak, nem tartozom közéjük; (2) nincs vonal a mai világban, se itthon, se másutt, csak görbék, amiket a tőkések és katonák a maguk szájíze szerint görbítgetnek, nem is tudnék vonalas lenni; (3) józan ember nem vonalat követ, hanem szellemet, eszméket, igazságot (ha meg lehetne találni vagy legalább fogalmazni). Azt hiszem, józan igazságkereső vagyok (igaz, nem találom). Sorolhatnám, de mára ennyi is elég.

Talán ideje lenne nekilátni a téma tárgyalásának. Hohó, de mi is a tárgy? Pártjaink, politikusaink, a gazdasági-maffia-politikai elit (mi ez az elit? - kérdem sokadszor) marakodása? Nem, nem, legalábbis most és itt sokkal többről van szó. Rövidesen meglátjuk, mi mindenről is?

IV. Bevezetés 

Rendkívül nehéz Magyarország elmúlt öt éve eseményeit, történéseit, viszonyait (legalább relatíve) visszafogottan elemezni. Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy a tények, adatok, események és megnyilvánulások  jelentős részét mellékletekbe gyömöszölöm - akár felsorolásszerűen is -, hogy az elmélkedéseimet könnyebb legyen követni. A mellékleteket pár szavas bevezetővel látom el, tájékoztatva az olvasót, mire számíthat. Remélem, működőképes szerkezetet sikerül alkotnom.

A harmadik füzetecskét ott zártam le, hogy a szoclib koalíció megnyerte a 2002. évi parlamenti választásokat és ettől Orbán Viktor és csapata megőrült. Minden elképzelhető és elképzelhetetlen módszert, eszközt, megengedettet, elfogadhatatlant bevetettek (már a két forduló között is), hogy visszakaparják a hatalmat a sírból. Hál'isten, nem sikerült nekik, a második fordulón is megbuktak, mégpedig úgy, hogy a politikai zsargon szerint 'kényelmes többséget' biztosítottak a magukat baloldalnak bélyegző szoclibeknek. Azt hiszem, nem tévedek ezzel a megfogalmazással! Nem szerette/szereti a magyar nép annyira az MSZP-t (még kevésbé az SZDSZ-t), hogy őket kívánná a feje fölé, csak még jobban utálja a csörtetést, törtetést, tömjénfüstöt, diktatúra-bűzt, amit a Fidesz és főként annak vezére áraszt magából. Tipikus 'NEM-voksolás' történt.

Az új kormány élére a pártonkívüli Medgyessy állt. Horn Gyula javaslatára döntött így az MSZP és a döntést az SZDSZ is elfogadta.

V. Medgyessy: elveszett évek!

Hihetetlen erővel és aljassággal esett a szoclib kormánynak a megbukott jobboldal. Hónapokig úgy tűnt, hogy sikerül is szétzilálniuk a soraikat.

Sokáig bizonyosnak látszott, hogy a hatalomért vívott küzdelem során elkövetett hiba ellenére, amit egyszerűen "túlvállalás"-nak nevezek, állják a sarat, jó, a társadalom többségének érdekei diktálta irányba haladnak előre. Pozitívnak értékeltem a kormány célkitűzéseit, fontosabb lépéseit: a társadalom egészének képviseletét tűzték a zászlajukra; társadalmi békét hirdettek meg; (úgy tűnt, hogy) határozott lépéseket tesznek a kisebbségek jövőjének jobbítása érdekében; teljesítették a bér- és jövedelemnövelésre tett ígéreteiket; kiemelt figyelmet biztosítottak az egészségügynek és az oktatásnak; külpolitikájukban gondos építőmunkába kezdtek, hogy az ország megrendült nemzetközi tekintélyét helyreállítsák, ezen belül, hogy a szomszédnépeket egyenrangú félként kezelve, megteremtsék a tartós békés együttélés alapjait, megkezdték az előző kormányzási időszakhoz fűződő korrupciós ügyek vizsgálatát és - ennél is fontosabb - a saját soraikban fellépő gyanús, sőt egyszerűen nem teljesen etikus lépések ellen határozottan léptek fel; a mezőgazdasággal összefüggő ügyek irányítását stabil, áttekinthető mederbe terelték; a kulturális kérdések nyugodt kezelése indult el, perspektívák nyíltak művelőik előtt; (úgy tűnt, hogy) az igazságügyet politikamentesen, józan megfontolások alapján irányítják; kormánybiztost neveztek ki a hajléktalanok helyzetének javítása feladattal; az Európai Unióba lépésünk biztosítása érdekében határozottan megtették a szükséges lépéseket mind külföldön, mind itthon.

Hamar fogást talált az ellenzék Medgyessyn: kiderítették, hogy ügynökként (is) szolgálta az Átkos rendszert. Bár nem járt személyét és a kormányt érintő jogi következménnyel az ügy, óriási károkat okozott mind itthon, mind külföldön: a személyes tekintélyvesztés mellett a koalíciós kormány és pártok, valamint az ország presztízse is csorbát szenvedett.

Sajnálatosan rövid időn belül aztán olyan lépéseket tett a kormány, illetve olyan kérdések kezelésében hibáztatható, amik megkérdőjelezik a kellő kompetenciát. Ilyenek szerintem: (1) A katonai és az ahhoz kapcsolódó külpolitikai (fordítva is sorolható) kérdések kezelése; (2) A fiskális-monetáris politika helytelen (mondhatnám úgy is: infantilis) irányítása, illetve az azzal kapcsolatban elkövetett hibák miatt bekövetkezett gazdasági instabilitás és nemzetközi tekintély-csökkenés; (3) A meghirdetett beruházási programok körüli kapkodás, a lakosság messze nem kielégítő tájékoztatása; (4) A kormánybiztos kinevezése ellenére nem lehetett érzékelni lényeges változást a szegények helyzetén; (5) Általános volt a döbbenetesen rossz kommunikáció; (6) A társadalmi béke programját túlzott liberalizmus jellemezte, ami a kultúrált világban megengedhetetlen szélsőjobboldali jelenségek burjánzásához vezetett.

A Medgyessy-kormány kül- és katonapolitikája

Mint azt az 'A garasországi neokapitalizmus természetrajza' előző fejezeteiben is jeleztem, félő volt, hogy a NATO legfőbb erejének, az USA-nak világcsendőr szerepre törekvő katonai vezetése szélsőséges lépések felé fogja tolni az USA elnökét, illetve a NATO-t. Ez a 2001 szeptember 11.-i, New Yorkot ért terrortámadást követően mérhetetlen erővel és gyakorlatilag józan mérlegelést nem tűrően felerősödött. Az USA - a terror megfékezésének zászlajával takarózva - olyan hatalmat vindikál azóta magának, ami rég túllépett az elfogadhatatlan világcsendőr szerepen is. Három doktrínának tekinthető irányvonal elismerését követelik az egész világtól: (a) Azt, hogy az USA által "jó"-nak minősített ügyek érdekében megfékezhessen minden, általa "rossz"-nak minősített ügyet, filozófiát, szervezetet, országot. A támadást követő pillanatokban fajt (arabok) és vallást (iszlám) is célpontként jelöltek meg, csak az általános felhördülés késztette az USA vezetőit ennek a kijelentésnek a finomítására. (b) Azt, hogy ezeket a megfékező/megsemmisítő hadjáratait a nemzetközi jog, a nemzetközi szervezetek határozatainak figyelembevétele nélkül, azok felrúgásával tehesse meg. Végül (c) azt, hogy "megelőző csapásként" nukleáris fegyvereket is bevethessen, ugyancsak ellenőrzés nélkül. Két melléklet tartalmaz részleteket: Bush és Irak. Szükségtelennek érzem az indokaim felsorolását, minden normális agyvelőnek tudnia kell, hogy ezek mindegyike hallatlan és megengedhetetlen követelés!

Nem így a Medgyessy-kormány!

Hibát vétett már azzal is, hogy a taszári amerikai támaszponton megengedte pontosan meg nem nevezett szerepre készülő irakiak kiképzését, ezzel elismerve az Irak ellen készülő háború jogosságát. És ebben a kérdésben ez a lényeg, nem az, hogy milyen veszélyeket jelent a környezet és az ország számára a kiképzés. Készülő agresszióra (nevezzük a nevén!) adott politikai igen a baj, amik további lépéseket vetítettek előre. Súlyosabb hibának tekinthető az a cikk, amely nyugati lapokban látott napvilágot, és amit - állítólag módosítgatva - a magyar miniszterelnök is aláírásával látott el. A cikk az USA világhatalmi törekvései mellé állt, aláírói között fellelhető az USA-t minden erőszakos akcióban támogató Blair, egy volt világhatalom tekintélyét ily módon menteni próbáló miniszterelnök, és több, európai súlyúnak nem tekinthető politikus. Mind kül-, mind belpolitikai szempontból érthetetlen mértékben hibás lépés, amint azt a miniszterelnökhöz intézett, e mondat végén adott linkben (06.11.06) olvasható üzenetemben kifejtettem: levél Medgyessy Péter miniszterelnökhöz.

A hibák gyorsan felerősödtek. Az USA lerohanta Irakot és Magyarország szolgalelkűen asszisztált!

Az USA bebizonyította katonai eszközeinek felülmúlhatatlan technikai fölényét és a hadvezetés alkalmasságát bármilyen ellenséges erő legyőzésére. Bebizonyosodott mégis, hogy mind a politikai vezetés, mind az örökké vérszomjas tábornokok sok tekintetben elszámították magukat. Felsorolom a legfontosabbakat (részletesebben: Irak). Nem került sor népfelkelésre, nem sikerült lefejezni Irak politikai-katonai vezetését; nem volt megfelelő az iraki fegyveres erők ellenálló képességének felmérése se felszereltség, se létszám, se harckészség szempontjából és a legfontosabb: nem találtak tömegpusztító fegyvereket.

Akármilyen, az agresszióban résztvevők többségéhez mérve nem számottevő módon is, Magyarország ismét agresszornak bizonyult! Újra a miniszterelnökhöz fordultam: második levelem

A háború előzményei, ahogy azt kirobbantották és Bush - Blair által is támogatott - nyilatkozatai teljesen egyértelművé tették, hogy az USA befejezte világhatalmának kiépítését és megtámadhatatlannak tekinti az "új világrendet". Két kérdés következik ebből. (A) Az egyik az egész világot érinti: mit kell tenni annak érdekében, hogy ez a minden más erő felett álló, kontrollálhatatlan és bármilyen aljasságra képes hatalom ne lehessen tartósan a világ ura? A Bushról, Irakról szóló mellékletekben foglalkozok vele. (B) A másik, hogy Magyarországnak mit kell tennie, hogy ebben az egypólusú világrendben minél kisebb veszélyeknek kitéve magát, megtalálja a békés, nyugodt élet és fejlődés terét. Hihetetlen, hogy ezzel a kérdéssel tizenévvel a kommunista birodalom összeomlása után ismét foglalkozni kell. Szerintem az európai hatalmakhoz kell felzárkóznunk, el kell határolni magunkat minden agressziótól és el kell ítélni ezt a gátlástalan világhatalmi politikát!

Az USA mellé felsorakozás súlyos teherként nehezedett a kormányra. Miután az Irak elleni agresszió indokairól sorozatban derült ki, hogy nem léteztek, valamennyi fabrikált alibi volt, a kormány gazdasági indokokat rángatott elő, anyagi- és politikai hozadékról beszéltek, miközben az anyagi meccs az USA és kis hazánk között 130:0-ra állt (százharminc törekvő vállalkozó közül egy se kapott egy gramm megrendelést se), miközben a politikai hozadék a világ előtti szégyen lett. És erre súlyos milliárdok mentek el! Kiért, miért álltunk ki? A válasz bőven fellelhető a Bush mellékletben.

A katonapolitikához még annyit, hogy Juhász Ferenc vezérlete mellett lendületesen folyt az igen költséges 'fejlesztési' programok előkészítése, részben végrehajtása.

A külpolitika egyéb vonatkozásai tekintetében a Medgyessy-kormány felüdülést hozott. Felfogni is nehéz, miként lehet ekkora különbség a nagyhatalom felé megnyilvánuló hódolat és a szomszédnépekkel folytatott ésszerű politizálás között. Medgyessy kezdte el a tárgyalásokat velük és gyors előrehaladást ért el. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a Romániával elért közeledésnek, mint a legnagyobb létszámú magyar kisebbség országával és mint akikkel a viszonyunkat az Orbán-csapatnak sikerült a végletekig elmérgesítenie.

A Medgyessy-kormány belpolitikája 

Az inkompetenciára vonatkozó felsorolásom többi pontja a belpolitikát érinti.

Fiskális-monetáris politika. Azzal kezdődött, hogy a 'túlvállalás' során beígért béremeléseket teljesítették. Bebizonyították, hogy nem hazudtak. Sokan nem is értették a nagyvilág politikusai közül. ("Azt még megértem, hogy ígérgettek, de mi a fenének siettek teljesíteni?" - kérdezte valamelyik nagyság.) Én megtapsoltam: végre valami, ami segít az orvosokon, pedagógusokon. Ki gondolta volna, hogy a kormány - élén az Átkostól kezdve több kormány pénzügyeiben működött Medgyessyvel - nem tud kalkulálni, az alapműveletekkel bánni?! Nem ismerni a költségvetés teherbíró képességét: nonszensz! Már a béremelések oly mértékben terhelték meg a költségvetést, hogy az folyamatos nyomás alatt vergődött. Jöttek a 'mentőövek': áremelések, eltolt kifizetések. Majd elkezdődött a költségvetési deficit körüli általános tánc. Görgette maga előtt a kormány a lejtőn elgurított hólabdához hasonlóan hízó deficitet.  

Beruházások. A rossz mérlegelés egyik szemet szúró, irritáló következménye a sztráda-program volt. Az történt, ami ősidők óta történni szokott kis hazánkban sztrádákkal, metróval: nekilendülünk, aztán vagdosunk, kurtítunk! Félelmetesen gyenge kép alakult ki a kormányról.

Szegénység. Nem változott semmi. Az égvilágon semmi. Itt nem is részletezem, bőven találni adalékokat a hajléktalanok mellékletben.

Kommunikáció. A kormány kommunikációja minden elképzelhető és elképzelhetetlen szintet alulmúlt. Anti-kommunikáció lehetne az illő jelző. Medgyessy dadogott, bakizott, alig volt épkézláb megnyilatkozása és az egész gárdája gyengén muzsikált. Egy-két vezéralak ugyan talpraesetten szerepelt a médiában, de átfogó koncepciót nem lehetett érzékelni.

Társadalmi béke. Amit a kormány-oldal folytatott az ellenzékkel szemben védekezve, nevetséges volt. Az ellenzék túlteljesítette Orbán Viktor fenyegetőzését: pokollá tesszük az életüket. Ez ellen úgy 'védekezni', hogy szünet nélkül pattogtak, hajbókoltak, majdhogynem kézcsókra járultak az ellenzék vezéralakjaihoz, képtelen ostobaság, paprikajancsiság. Kár vesztegetni az időt  a számtalan részletre, most csupán egyet említek: Herényi előállt a hatalmas farbával (zavarórepülés volt, sugárzott az arcáról is), hogy ne hetente, hanem - azt hiszem - kéthetenként ülésezzen a Parlament és ugrottak, parlamenti bizottság, vita, miegyéb. Ahelyett, hogy hangos kacajra fakadtak volna. Valószínűleg ennek a 'társadalmi béke' szlogennek az oltárán (hacsak nem kölcsönösségi alapon) múlt ki a kormány által 'hivatalból indított', a Fidesz-éra alatt elkövetett gazdasági bűnök elleni Keller-kampány. (2004. 06.08.-i feljegyzésem.) A kormány békepolitikája csúfos kudarcba fulladt.

A kormányzással összefüggő egyéb kérdések

A szoclibek előző kormányzása idején nevetség tárgya volt Horn és Kuncze üzengetése a média felhasználásával. A két koalíciós párt közötti ellentétek újra előjöttek. Idáig elmegy a dolog, de megismételték az üzengetés hibáját, csak most Horn helyett Medgyessy állt az egyik oldalon. Az üzengetések negatív csúcsa az volt, amikor az MSZP parlamenti frakciója is bekapcsolódott a kormány publikus szidalmazásába. Nevetségessé tették magukat. Melyik párt volt balgább, nehéz megítélni, szerintem az SZDSZ ismét olyan faroknak hitte magát, amelyik sikerrel csóválhatja a kutyát.  Képtelenek voltak szépen, csendben, békében egyeztetni, miként lehetne a Fidesz-kezdte és -diktálta túlköltekezés, az ígéretek becsületes megvalósítására törekvés, a rossz (saját is!) előrejelzések és a nyilván elkövetett egyéb hibák miatt kialakult vészhelyzetet rendberakni. Keresztbe-kasul vitatkoztak pártok egymással, frakció a párttal, kishősök a nagyhősökkel, mindezek a kormánnyal. Így csak megbukni lehet! Pedig történelmi felelősség terhelte - és terheli azóta is - a koalíciót: nem szabad megbukniuk, mert az a magyar történelem legsötétebbjei közé tartozók előtt nyitná meg a kaput. És ezúttal hosszú távra!

Hüledezve fogadtam Medgyessynek az '56-ot követő retorziók miatti - rosszul, félreérthetően fogalmazott - bocsánatkérését. Két okból se tetszett: (1) Amíg többszörösen nagyobb bűnökért nem kérnek ettől a néptől bocsánatot a horthysták, fasiszták, addig ezzel a bocsánatkéréssel azok a bűnök törpülnek, felejtődnek és (2) az MSZP-nek se helyes felvállalnia Kádárék akkori bűnét, különben tényleg utódpárttá, örökössé nevezi ki magát, nemhogy a magát a párthoz nem tartozónak vallott miniszterelnöknek. Ha ő bűnösnek érezte magát, a saját nevében kellett volna bocsánatot kérnie.

Csak mint szinte egyidejű ballépést sorolom ide Hiller nyilatkozatát. Az MSZP nevében követte meg a forradalom és a leszámolás hősi áldozatait. Szerintem csak olaj volt arra a tűzre, hogy utódpártról van szó. Helyesebb lenne tisztulni és elhatárolódni az aljasságoktól. Oly mérvűvé vált a 'komcsik' tiszteletadása elleni - szított - tüntetés, hogy Medgyessy elbújt, elmenekült és idegenben koszorúzott. Gyakorlatias húzás volt, tüntetés kifelé, nem is meri senki negatívan kommentálni, legfeljebb szomorúan konstatálni. Szerintem nagy gyengeséget tükröz, megfutamodást a csürhétől, attól a bandától, amelyik mindig is feltüzelhető volt és amelyik '56-ot is ferde vágányra vitte. Én is szomorú voltam. 

A kormányzásának kétéves fordulója előtti hónapok tragikus fejleményeket hoztak. Medgyessy ki akart talán törni a saját szekere által vájt kátyúból vagy tanácsadói voltak rendkívül tehetségtelenek, tény, hogy hibát hibára halmozott. Feldobta az ellenzékkel közös listával fellépést az EP-i választások előtt és az abszurd ötlettel napok alatt megbukott. Ezt követte, hogy népszavazás követelését helyezte kilátásba, "ha a pártok elsumákolják" ötleteinek megvalósítását, amelyeket egyébként vagy nem lehetett vagy nem lett volna érdemes népszavazásra vinni, tudnia kellett volna. Medgyessy eszét vesztve tovább variálta sületlen témáit, az EU parlamenti választásokkal egyidejűleg akart népszavazást. Leintették, de dübörgött tovább! 2004 márciusra egyértelművé vált, hogy le kell mondania vagy megbuktatja a koalíciót.

Láttam egyik utolsó vergődését a "Dolgozószoba" című műsorban, amikor kampány-interjút adott az MTV-nek. Harmatgyenge volt, bebiflázott néhány megtett, meg megteendő intézkedést és azt majdnem azonos sorrendben elő-előadta, bármit is kérdezett a szegény riporter. Minden gombnyomásra az autópálya ugrott elő, olyan téma, amiről már senki se hitte el, hogy meg tudja valósítani a kormány. Az pedig végleg botrány-szagú volt, hogy a 'modern európai köztársaság' koncepciót képtelen volt komoly tartalommal megtölteni, kezdte a szükséges, mégis populista jellegű további nyugdíj- és bértervekkel, folytatta komoly koncepció nélküli közepes jelentőségű témákkal, de a káposzta-töltelék végül is hús nélküli rizsa maradt. 

Ő maga azonban nem értette meg, hogy távoznia kell. Sor került a szinte krimibe illő puccsra, amikor az SZDSZ, Gyurcsány Ferenccel (mögötte persze az MSZP vezérkarával) szövetkezve parlamentáris keretek közötti bizalom-megvonással lemondásra kényszerítette. Bár tökéletesen érettnek éreztem a helyzetet a távozására, a módszert mégis utáltam, túlontúl gusztustalannak találtam. Részletek a váltás mellékletben.

VI. Gyurcsány és izmusai

A Gyurcsány-kormány külpolitikája - továbbra is az ellentétek világa

Alig került hatalomra, máris súlyos hibát vétett: teljes mellszélességgel folytatta a magát már világcsendőrnek érző Bush támogatását. Nyilván nem véletlenül, ő lehetett Medgyessy egyik - ha nem fő - tanácsadója ennek a politikai irányvonalnak a kimunkálásakor. Erősítette a csatlóssá válásunk folyamatát Gyurcsány mély hódolata Blair (2. sz. háborús bűnös) és a blairizmus előtt. Az utóbbiról még ejtek pár szót a gazdasági kérdések elemzésekor. A végtelenül káros csatlós-politika csúcsán - az ország vezetőinek több mint évszázados behódoló lépéseit másolva (két világháború, a csehszlovák 'bársonyos forradalom' elfojtása) - szputnyik-országként masíroztunk az USA mögött a XXI. század első és a II. világháború óta legnagyobb gyalázatos agressziójában!

Csendben jegyzem meg, hogy a kormányfő (!) valami idióta TV-műsorban, viccelődve, a szaúd-arábiai focicsapatot terroristáknak becézte. Ilyen tréfálkozás az ő pozíciójában egyszerűen megengedhetetlen! Különösen a koalíció egyik 'tagállamának' szócsöveként nem teheti. (Én most értettem meg, miért tart ki a szennyes iraki háború mellett! De nem is ragozom. Vagy igen? Zsigeri fajgyűlöletet sugall ez a szöveg.) Többet ártott ezzel a kiszólásával a szoclibeknek és az ország presztízsének, mint amit addigi munkájával építenie sikerült. 

A szomszédországokhoz fűződő viszonyunk

Gyurcsány Ferenc - meg kell adni - zseniálisan kezeli a külpolitikának ezt a rendkívül fontos oldalát. Átkok tömegén át rezzenéstelenül vezeti az országot a sok megfeketedett nacionalistával és szomszédnép-köpdösővel szemben a békés, nyugodt tárgyalások útján az Európán belüli megbékélés felé. Többet fog elérni, mint Trianon óta az összes eddigi magyar kormány, olyan jogokat fog biztosítani a szomszédországokba szakadt hazánkfiai számára, amilyeneket semmi más módszer, különösen a szomszédjaink lekezelése, becsmérlése, a fejük fölötti átlépés sem hozhat! A román-magyar kormányfői tárgyalások eredménye, az, hogy a két fél deklarálta az ellenségeskedés beszüntetését, a szembenállás felszámolását és közös román-magyar kormányülésen a feszültségek megszüntetésére irányuló 13 megállapodást írt alá - nyugati vélemények szerint is - egyszerűen a német-francia megbékélést mintázza. Végre elindulhat a két ország  Európa egységesítésének közös útján, ami a Romániában élő magyarság számára is szabad levegőt fog hozni. Mielőbb meg kellene tenni ugyanezt a lépést Szerbiával! A többi seb magától is meg fog gyógyulni egy-két évtized alatt. Ha sikerül, sokmillióan fognak tapsolni neki, nekünk. Történelmet csinál. 

Döbbenet számomra, hogy 2007 január elsejét, a nagy napot, amikor Európa befogadta Romániát, sokan átkozódva fogadják. A csúcs az egyik '56-os vezéralak, Rácz József volt, aki interjút adott a Klubrádióban. Göncz Kinga hallgasson, amiért elment Romániába, az EU-csatlakozásukat ünnepelni. Nem szabadott volna hozzájárulni se a csatlakozáshoz, nemhogy résztvenni az ünneplésükben, amíg meg nem adják Erdély autonómiáját - mondta. OV követője, ugyanolyan vak vagy elvakult, mint ő. '56 szégyene, hogy ilyen primitív ember is egyik vezetőjeként adhat negatív értékelést a román-magyar közeledésről. 

A Gyurcsány-kormány belpolitikája

Pihenésként azzal kezdem, hogy Gyurcsány első, 2004-ről szóló országértékelése nem sok lényegeset tartalmazott, nem rendített meg. Az ország és különösen a világ is csendben sétált el mellette. Én egyetlen részletet emelek ki: annak kimondását, hogy a politikusok a gengszterváltás utáni kibontakozás fékei. És így is fog maradni, mert ostoba nép vagyunk! Tűrjük. (05.02.16.-i feljegyzésem)

Szinte egyidejűleg, néhány napon belül súlyos hibát követett el: "Orbán Viktor fogja be a száját!" - mondta a deficitet ért sokadik kritikája kapcsán. Orbán Viktor ugyan tényleg szájkosarat érdemelne, mint a deficit-hógörgeteg megindítója és a gyűlölet legfőbb szítója, de ezt a kormányfő nem mondhatja az ellenzék vezérének. (05.02.14) 

Nézzük meg szektoronként a helyzetet.

Mezőgazdaság

Nem ezzel szokás kezdeni, de - Orbánék folyamatos lázítása miatt - a mezőgazdaságot érintő kérdések vita-góccá váltak. 

Orbán Viktor nem átallotta például a 2003-ról szóló országértékelésében a szoclib kormány mezőgazdasági politikáját és munkáját övön alul ütve kritizálni. Hátborzongató volt! Az egyik vádja szerint a kormány bűne lesz, ha a magyar parasztság nem kap vagy nem kap elég EU-támogatást. Pedig ha van egyértelmű bűn, akkor a mezőgazdaság tönkretétele az, mármint hogy azt az Antall-kormány kezdte szétzilálni és az Orbán-kormány fejezte be a felmérhetetlen pusztítást. Gondoljunk csak az Orbán támogatása mellett garázdálkodó Torgyánra! Az előző három füzetben leírtam minden lényegeset a magyar mezőgazdaság gengszterváltás utáni módszeres szétrombolásáról. Hol 'elvi alapokból' kiindulva, hol egyszerű hozzá nem értésből, hol vaskos-zsíros érdekek miatt a jobboldal évtizedekkel lökte vissza azt. Bárki mást felelőssé tenni, akár a leghalványabb módon, arcátlanság!

A szoclib kormányzást támadva a jobboldal három kérdést tart napirenden, szinte non-stop: a mezőgazdaság struktúráját (a nagygazdák támogatását forszírozva), védelmét a külföldi földvásárlóktól (tulajdonjogi kérdések) és a támogatások ügyét (az állami költségvetésből és az EU-tól).

Vegyük sorra őket!

Struktúra: 

Az Antall-féle gengszterváltó kormány elvi alapokon úgy döntött, hogy az Átkos kolhoz-szovhoz rendszerét felszámolja. Az ő uralkodásuk alatt nem jutottak el az állami gazdaságokig, de a termelőszövetkezeteket sikerrel szétverték, felszabdalták, magánosították, kártérítettek. Az eredmény világos. Valószínűleg három réteget lehet megkülönböztetni a tulajdonnal rendelkező parasztság körében: nadrágszíj parcellákon vergődők; önmagát, családját kisbirtokon eredményesen ellátó, piacra alig termelők és a nagyobb földterületeket felvásárolt, jól gépesített, piacra dolgozó 'családi gazdálkodók'. Hogy is hívta őket a Horthy-rendszer? Kisparaszt, középparaszt, nagygazda (a 'népek' - kicsit elítélőleg - zsírosparasztnak mondta őket). Visszaállt a több mint 60 évvel ezelőtti rend (struktúra). És persze maradtak az akkor is, ma is földönfutó béresek. Akik a termelőszövetkezetekben valahogy megvoltak. Többször megírtam, hogy ez az erőszakos, módszeres rombolás súlyos hiba volt, a szövetkezeteké a jövő az egész világon. 

Mit tesz isten? Nyolc hónappal az EU-ba lépés előtt napokon keresztül folyt vitának mondott valami a két (politikai) oldal "szakértői" között a mezőgazdaság jövőjéről. Szájtátva hallgattam, hogy végre mindenki egyetért abban, hogy egyetlen út lehetséges, a szövetkezetesítés! Miután szétverték azokat, megteremtették a "családi gazdaságokat", a korszerű gazdálkodásra csak igen szűk területen alkalmasakat, egyszercsak, tizenév után felébrednek, hogy gyorsan szövetkezetesíteni kell, sőt, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar legfontosabb egységeit vissza kell államosítani. Micsoda ország! Tizenév a Góliátokat is kétvállra fekteti, nem az ilyen kis törpéket. Erőmű épül, erőművet bontunk, sztrádakapuk épülnek, sztrádakapukat bontunk, majd újjáépítünk (várhatóan), mezőgazdaságot felszabdalunk, mezőgazdaságot újraszövetkezetesítünk? Biztos jobb lett volna ilyen óriási késéssel és ennyi veszteség elszenvedése után is megkezdeni, mint hagyni a mostani állapotokat. Persze nem történt semmi, győztek a nagygazdák. Azok, akik - a jobboldali kormányzás alatt politikai okokból, azóta folytonossági kényszerből (nem, folytonos félelemtől és ugyancsak 'gazdag a gazdagot erősíti' elvtől vezérelve) - óriási költségvetési és kiközvetített EU-támogatáson erősödnek. 

Lehet, hogy az EU kissé bele fog szólni a dolgokba, egyrészt a mezőgazdasági támogatások visszafogásával, másrészt - ha jól értettem egy napokban hallott hírt - preferálni fogják a szövetkezeti jellegű vállalkozások támogatását.

A föld védelme:

Igen, kell védeni a földet! - állítom én is. Mert azon áll az ország, mert ahhoz kötődnek a hazafias érdekek. A külföldi nem törődik azzal, hogy a föld hozadéka ezt az országot gazdagítsa és ez mindaddig nagy baj, amíg az Európai Unió  nem kovácsolódik igazi, egységes állammá, amikor majd a közös EU vagyon gyarapítása minket is boldogítani fog. (A nem mezőgazdasági tulajdonlás se olyan egyszerű és primitív, mint nagyjaink állítják!) Nem lehet azonban ezt a védelmet az EU-val kötött belépési feltételrendszer, megállapodások felrúgásával és a külföldi földvásárlók gyalázásával megoldani. Ha így járunk el, ahogy azt Orbán Viktor tette, csak az EU rosszindulatát nyerjük el. A külföldi tulajdonos pedig csak megvonja a vállát és dolgozik, dolgoztat tovább: ilyen olcsó  földet és bérest nem igen talál Európában. A föld elkótyavetyélését a hazai tulajdonos ragaszkodása gátolhatja meg leginkább, a hozzáértése, a hozadék, amit el tud érni rajta. Az egész kérdést ki kell venni a politika tajtékzóan uszító politikusainak eszköztárából, le kell őket inteni és az EU-szabályozásokra, a magyar törvényekre és a piaci mechanizmusra kell bízni a megoldást.

Támogatások:

Két támogatási csatornát kell számbavennünk. A költségvetés sok szálon keresztül támogat: nyújt vissza nem térítendő támogatást, főként a 'családi vállalkozásoknak', magyarul nagygazdáknak, meg a mindenkori holdudvarnak és nem mindig a nemzetgazdaság szempontjából fontos területeken (pl. a világszerte fulladozóként kezelt szőlészet). Nyújt hiteleket igen kedvező feltételek mellet, garantál felvásárlást, épít az Európának már nem kellő (de támogatott) gabona tárolásához kapacitásokat. Időnként az elképedéstől csak kapkodja a fejét az ember, micsoda szakszerűtlen, politikai és haveri alapon nyugvó pazarlás folyik.

Az EU a másik csatorna, amelyik a régi tagállamok parasztjaihoz 'igazít', az új tagok mezőgazdaságának a versenyképességét javítja (óvatosan, persze). Amennyire meg tudom ítélni, ezek a támogatások is nagyrészt a zsírosparasztoknál kötnek ki. A rossz struktúra-mérleg tovább billen rossz irányba, mint egy interjú-alany mondta a NapTV-ben: "Mondtam Gráfnak, ti a 200 000 nagygazdával törődtök, ki törődik a kétmillió földtúróval? Azt felelte: a Kiss Péter." (Gyengébbek kedvéért: szociális- és munkaügyi miniszter.)

Mindez persze nem elég a nyeregben (traktor és pozíció kettős nyergében) ülőknek, panaszkodnak, mindent kisírnak, ha úgy nem sikerül, követelőznek, fenyegetnek, tüntetnek. Róluk mondta egy betelefonáló, amikor a mezőgazdasági vállalkozók EU-támogatásáról volt szó a NapTV-ben: "Ezek a nagyok, akik széthordták a szövetkezeti vagyont!" Vannak nálam tisztábban látók is!

Mit lehet ezen a területen javítani? Azt nem nagyon nehéz megmondani, mit kellene: (1) szigorúan megfogni a költségvetésből származó támogatásokat, örökre megszűntetni a vissza nem térítendőket és kegyetlenül ellenőrizni a felhasználást és (2) alapvetően megreformálni az EU-támogatások címzettjeinek körét, kiterjesztve azt a gyengébbekre is. De hogy mi fog történni, azt se nehéz megjósolni. Amíg ezek a politikusok ülnek a Parlamentben, beleértve a szoclibeket is: semmi. Folytatni fogják a haveri pazarlást és a zsírosgazdák hízlalását.

Honvédelem (Juhász óta katonapolitika)

Úgy vélem, három elemzésre érett aspektusa van az egyenruhába bújt akarnokok magyarországi viselkedésének: a szövetségi rendszer, amibe beleléptünk (nem véletlen a 'bele'); a profivá válás és a (többnyire felesleges) költekezés.

Vegyük sorra!

Belelépés:

Tömör visszatekintés: Még 1997-ben, a Horn-kormány idején léptünk bele a NATO-ba. Ez olyan sorsdöntő kérdés volt, amiről népszavazás döntött. Megjelent a szavazásra jogosultak 49,24%-a, igennel szavazott ennek 85,33%-a. Az ország sorsát a szavazatra jogosultak 41,5%-a döntötte el (a két előző szám szorzata többet hoz ki, mint az igennel szavazottak és szavazatra jogosultak hányadosa, én az utóbbit adtam meg - az adatok az Országos Választási Iroda honlapján találhatók). Elég mellbevágó belegondolni a népszavazási rendszerünk alkalmatlanságába: kisebbség döntheti el a sorsunkat. Én magam bizonytalan voltam, tapasztalataim szerint az egyenruha 'kötelez', éspedig erőszakra, fegyverkezésre, arroganciára, a fegyverek használatára. Jobb távol lenni minden katonai szövetségtől. Nem ezért, véletlenül egybeeső külföldi út miatt nem szavaztam. Utólag belegondolva lehet, hogy nemet mondtam volna. Mindegy, benne vagyunk és a vizsgált időszak semmi jót sem hozott.

A legfontosabb rossz, hogy a belépésünkkor védelmi szövetség - a világcsendőrré avanzsált USA vezetése mellett - gyors menetben agresszív katonai blokká vált. (Erről szól a 'bele', mert mibe is szoktunk belelépni?) Mese nincs, ez a rendkívül szomorú tény. Nem változtat rajta, hogy több jelentős NATO-tag hatalom nemet mondott az iraki háborúra, a blokk politikáját a legnagyobb politikai-gazdasági erő határozza meg és az félelmetesen agresszív. Viccszámba megy, hogy az USA leglihegőbb csatlósainak - szinte kivétel nélkül - a volt Varsói Szerződés volt tagállamai bizonyultak. Gondoljunk csak bele, mennyire félelmetes bélyeg ez rajtunk! Csak reménykedni lehet, hogy Bush várható iraki veresége és bukása észre téríti az egész szövetséget. Ha nem, Európának le kellene válnia az USA-ról. Ha az se történik meg, Magyarországnak újra és megreformált népszavazási törvény alapján népszavazással kellene döntenie, szabad-e agresszív katonai blokkban maradnunk?

Profi hadsereg:

A kevés jó egyike, ami a gengszterváltás óta történt Magyarországon. A modern államokban régóta eltörölt kötelező katonai szolgálat ellen szólt minden, nem utolsósorban a szinte napról napra növekvő ellenállás a fiatalság részéről. A magyar nép végre rájött: nincs olyan eszme, beleértve a nacionalizmust is, amiért érdemes vágóhídra masíroznia. Aki pénzért vagy mert másra alkalmatlan vagy mert nem tud erőszak nélkül élni, fegyvert akar fogni, az maga vállalja a veszélyt. A logikus modernizáció követelménye és az említett növekvő ellenállás ellenére politikai csatározás előzte meg a végső döntést. A Fidesz ismét megmutatta, hogy semmi se számít, csak hogy betartson a kormánynak: saját korábbi állásfoglalásának is ellentmondva húzta az igen kimondását, amíg be nem látta, hogy csak presztízsveszteséggel játszhatja tovább a szoclib szándéknak ellenállót. Kénytelen volt meghátrálni a józan ész és a tömegakarat előtt: megszavazta a hadkötelezettség felszámolását. Minden józan magyar számára ünnepet jelentett: MEGSZŰNT A KÖTELEZŐ KATONAI SZOLGÁLAT!

Költekezés: 

Elképesztő, elképesztő és elképesztő! A hadügy költekezése elfogadhatatlan, ésszerűtlen, felháborító! Ha tehetném, évtizedekre visszamenőleg megvizsgáltatnám, mire költötték az Átkos alatt (végrehajtó fogaskerékként részese voltam másfél évig, nagyrészt tudom!) és különösen - mert más ernyő alá álltunk - a gengszterváltás óta kormányok, tábornokok azt a töménytelen pénzt, amit az adófizetők zsebéből, ésszerűbb befektetések kárára a néptől vontak el. Miért hangsúlyozom a gengszterváltást? Mert az új szövetségi rendszerben várható volt és elvárható lett volna, hogy - mint szigorúan védelmi rendszer - kisebb terheket ró a tagállamokra, különösen az Átkosból épp szabadultakra. 

Volt is néhány villanás, ami erre utalt. Többször meglepte még a NATO főnökeit is a magyar hülyeség nagyságrendje. A NATO főtitkára megkérdőjelezte a harci repülőgépek tervezett beszerzését érintve a nagy darabszámot, egy másik főnök csodálkozott, miért tart fenn kis országunk ekkora hadsereget (hosszú lenne a körítés, ha precízebb akarnék lenni)? A politikai elitnek (?) szeme se rebbent, megrendelt 14 (!) Grippent. Majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor az erre vonatkozó szerződést aláírta Orbán Viktor, nyilvánosságot kapott a hír, miszerint a három balti államot úgy fogadja be a NATO, hogy a légterüket négy (vier, four, chetyri!!!) bérelt belga harci gép fogja védeni. Ott, ahol a határok egyik oldala a nyílt tenger, a másik pedig a neobarbár Oroszország. Kicsit később Szlovénia megkérdezett minket, vállalnánk-e bérelt feladatként a légterük védelmét (mert ők nem kívánnak pár év alatt lenullázódó eszközöket beszerezni)! Egyik hír se rendítette meg a pazarlókat! 

Egy TV-interjúból tudtam meg, hogy a Grippen-ügy hivatalos keresztneve 'Vadászgép program'. Az  interjút ugyanis a program vezetője, Hollósi Nándor (ha jól emlékszem) adta. Először hallottam igazolni, legalább számottevő részben igazolni azt a kezdettől fogva hangsúlyozott állításom, hogy nagy pénzkidobáló attrakció ez az egész felnőtt-játék program. Azt mondta ki tízmillió magyarnak az egyébként is szimpatikus (ritka eset!) katona bácsi, hogy 60-70 md-ra (lehet, hogy 70-80-at mondott?) rúg az az összeg, amit a kisded játékok beszerzése során szerinte is - ezek szerint a legilletékesebb szerint is - feleslegesen dob ki az ország "már meglévő képességek beszerzésére" (a program egy részére utalt). 

A pénzkidobálók most, ellenzékként oktatnak, azt követelik, hogy az idén fizetendő részletből v. részletet, 30 md-ot másra kéne fordítani. Arcátlanság, mi másnak lehet nevezni?

Nagy csinnadrattával mutatták be az első magyar Gripent (Grippen-nek is írták korábban), a felesleges pénzkidobálás csúcspéldányát. Ez önmagában is felháborított ismét, de Juhász Ferencnek, az akkori katonaminiszternek e fényes alkalomból adott nyilatkozata végképp megdöbbentett. Azt merészelte állítani, hogy ezzel a kidobott-pénz-sorozattal (14 gép) a magyar hadsereg 35 évre megoldja a légierő fejlesztésének gondjait. Szovjet repülőmérnöki egyetemen (ahol tanultam) minden bizonnyal jól tudják, tudnia kellene neki is, hogy egy harci repülőgép technikai elévülési ideje 3-5 év, utána ki lehet dobni. A Szovjetunióban ez is történt: tízezrével vagdalták szét és küldték 'újrahasznosításra' a hihetetlen értékeket magukba szívott masinákat, mert eleve alulmaradtak volna az amcsi gépekkel vívott harcban. És tessék megnézni egy amerikai sivatagi katonai repülőgép-raktárt, ezrével tárolják, (hogy el tudják sütni primitív, korrupt népeknek), az egy lépcsővel régebbi fergeteges fegyver-erődöket. Ez a mondata (is) igazolja az általam régóta hirdetett alkalmatlanságát és azt, hogy a Gripenek: kidobott pénz! (05.01.27)

Ki tudja hogy és főként miért csak annyi év után pattant ki a vita a Grippenről. És - csoda - végre vannak olyan hangok is, hogy nem kell az országnak egy szál harci gép se, hogy a NATO rég kiböfögte, hogy ezrével vannak felesleges gépek a birtokában. Vissza lehet lapozni, mikor írtam meg ezt üvöltve?! Hihetetlen, ennyi idő kellett az eszméléshez. Csak ez a pénz - nem számítva a többi felesleges katonai kiadást - elég lett volna a vad nyomor felszámolásához az országban. Istenem, kiket kenhettek meg, hogy ez az őrültség megtörténhetett? (05.11.11)

Más 'fejlesztés': 36 md kemény forintért vásároltunk rádiókat a katonáinknak. 10 000 készüléket, mert lassan rájövünk, hogy 30 000-nél több katonára nem lesz szüksége az országnak. Három fős rajokat képezünk, minden rajra jut egy rádió, egy katona a rajból azt cipeli, másra nem lesz használható. Amit cipel, az se, mert selejtet szállítanak norvég harcostársaink. Mindenképpen kidobott pénz!

Belülről is rájöttek katonák, hogy a legostobább minisztériumunk az övék. Farkas Roland ugyan csip-csup ügyekben ment falnak, de valahol elhangzott (talán ez is tőle?), hogy a NATO-ban már röhögnek rajtunk, azt mondják, ami a magyar katonapolitikában állandó, az a reformok sorozata. A tábornokok sora pedig úgy nyilatkozott, hogy 'nem voltak veszélyben a katonák Afganisztánban'. Nonszensz: ahová katona kell, ott veszély van, hacsak nem tábornoki elmegyógyintézetet építenek. (05.03.09)

Megkérdőjelezhető a katonai vezetés kompetenciája (hogy más gyanúról ne is tegyek említést)! 

A NATO persze nem mindig helytelenítette a katonai költekezésünket. Megesett, hogy katonaminiszterünkkel szemben az aktuális NATO-főnök az asztalt verte (ilyenre még az Átkosban a szovjetek se mertek vetemedni, legalábbis normális hétköznapi tárgyalásokon), követelve a vállalt költekezések teljesítését, a közelmúltban pedig, 2006 november elején-közepén - a szept.-okt.-i tüntetések, 'utcai harcok' után - a NATO fővezére Budapestre jött és követelte, hogy a GDP 1,1%-a helyett min. 2%-ot költsünk a hadseregre. Semmit se értenek!

Gyurcsány kevés érdeme közé sorolom, hogy ő volt az első magyar kormányfő, aki rájött, hogy a katonaság legfőbb erénye a korlátlan pénzledarálás. El merte mondani a NATO-vezérnek is, hogy erre a darálóra kevesebb pénz fog jutni. Remélem, lesz ereje ezt a bejelentést véghez is vinni.

Foglalkozom a csillagászati 'fekete lyuk' bevezetésével a magyar gazdaság tárgyalásakor. Vissza-vissza fogok térni a gondolathoz. Ha ebben a fekete lyukban az elnyelt pénzek, eszközök, energiák összetevőit csóvákra bontom, a hadügyi költekezés felesleges része (a nyilvánvaló pazarlás) lesz az egyik meghatározó csóva. 

Igazságszolgáltatás vagy amit annak hívunk

A kérdés lényegét feltártam jelen mű első részének XI., " A jognak (miről van szó?) asztalánál..."  című fejezetében, valamint a harmadik rész "Maffia-paradicsom, kiszolgáló háló" soraiban. Bevezettem a 'kiszolgáló háló' fogalmát. Ez a háló azóta is és mind merészebben, mind rutinosabban működik.

A kiszolgáló háló részének tekintem az igazságszolgáltatást. Utalok Tamás Gáspár Miklós "Ebből elég volt..." című cikkére, amelyben kirohant a nagyon is vitatható ítéletek ellen. Túlzásokra ragadtatta magát, túlságosan általánosított, alapvetően azonban igaza volt! Tűrhetetlen, ahogy az igazságszolgáltatásba beültetett jobb- (és talán bal-)oldali, meg egyszerűen lebaksisozott bírák leplezik a szélhámosok, banditák, maffiák és rasszisták üzelmeit. Jó lenne, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem elvtelenül - a függetlenség jelszavával visszaélve - védené az elfogadhatatlan módon ítélkező bírákat, hanem - odafigyelve a hasonló észrevételekre - a vétkeseket kisöpörné az igazságszolgáltatásból. Érdekes, hogy nagy példaképünk, az USA épp mostanság rúgott ki egy alabamai bírót, mert nem volt hajlandó eltávolítani az ülésteremből a tízparancsolatot (remélem, jól értettem a hírt), megsértve ezzel azokat, akik nem a zsidó-keresztény elveket tekintik legfőbb vezérfonalnak. Mi ez a vétek egyes magyar bírák bűnös eszmerendszeréhez és gyakorlatához képest! Abból is tudhatná az elnök úr, mennyire nincs igaza, hogy azonnal csatlakozott hozzá az azóta trónját vesztett szupersemlegesen jobboldali Fideszes főügyész.

Sándor István kicsinált volt főrendőr is nyilatkozott Friderikusznak és határozottan állította, bizonyítékok vannak a kezében, miszerint "a legfelsőbb politikai körök és az alvilág között szoros kapcsolat létezik"! Alátámasztja a kiszolgáló háló létét. Főrendőrök sora került hasonló helyzetbe, felesleges lenne név szerint sorolni őket.

Megemlítek pár közismert alakot, akik többtízmilliárdos szélhámosság gyanújával kerültek bíróság elé. Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója már megúszta, Kulcsár Attila szabadlábon védekezik és mosolyogva várja a felmentést. Hozzájuk képest kis mazsola Zalatnay Sarolta, csak százmillióval tudták megvádolni. Őt ugyan elítélték (tyúktolvaj), de - mily érdekes! - a közelmúltban kijött egymillióért lefaragtatni a melléből, sétifikált, adta nyakra-főre a szirupos-könnyes interjúkat, ünnepi fellépést tartott. Alkalmatlan igazságszolgáltatás, butuska nép!

Belügyminisztérium

Volt egy rossz húzása  Gyurcsánynak ezen a területen (ennyi maradt fenn az agyam fésűjén): kormánybiztost nevezett ki - az SZDSZ-el nem egyeztetve - (és ebben a hangsúly az egyeztetés elmaradásán van!) a Fővárosi Önkormányzathoz, az SZDSZ-es főpolgármester 'felügyeletére'. Nagyon sértő lépés volt! 

A rendőrség pedig alulfizetett maradt.

Gazdaság

Nem túlságosan szakszerű tagolni a nemzetgazdaságot gazdaságra és egyebekre, különösen nem csupán a pénzügyeket és költségvetési kérdéseket, de a mezőgazdaságot is leválasztva, mégis ezt teszem. Egyértelmű ugyanis számomra, hogy az ipar és szolgáltatások (gazdaság) ma már a központi 'irányítás' nélkül, öntörvényűen működnek. A központi újraelosztás szerepe alapvetően csökkent.

Számomra a központi kérdés ma annak megkérdőjelezése, hogy a kormánykörökben - amit a tőke ural és irányít - eluralkodott neoliberalizmus abszolút igazság-e, mint állítják. Most nem foglalkoznék a libertarianizmus-ról (mint filozófiai áramlatról), se a (talán Sulman Rushdie által kitalált) libertanizmus-ról , amit ugyancsak a filozófiai kategóriák körébe kell sorolni (gondolom, nem tévedek nagyot).  A politikai libertarianizmus (disambiguation) pedig a szélsőségek világa (a közelben csak Szerbiában és Lengyelországban tudok ezt a zászlajára tűző pártról), itt hanyagoljuk el.

Hogy még szűkebbre fogjam a mondandóm körét, próbáljuk azt megvizsgálni, a 'mindent privatizálni' SZDSZ-jelszó (amit a szocik mindinkább, a Fidesz csak akkor, ha saját zsebre dolgozhat, magukévá tesznek) igazi manna-e, mindent megváltó 'amrit'-e (az örök élet nektárja)? Rendkívül felerősödött ez az elméleti okoskodás, amikor két politikus és egy viharosan meggazdagodott businessman-ből átvedlő politikus-bébi találkozott a magyar politika harcmezején és egy irányba fordult, a neoliberalizmus Mekkája felé. Kuncze Gáborra, Gyurcsány Ferencre és Kóka Jánosra gondolok. Kuncze tudománya biztos az iskolapadból ered, Gyurcsányé Blairtől (l. blairizmus), Kókáé pedig a meggazdagodás tapasztalataiból.

Az elmélet magyarra fordítva igen egyszerű. Kóka elvégezte a fordítás izzasztó munkáját!  "Választani kell: fejlődjünk-e vagy a szociális gondokkal foglalkozzunk?" Mintha a fejlődés célja nem az emberek életének javítása lenne. (De ostoba is vagyok, hát miért is lenne, az egész kapitalizmus termeli ezt a szörnyű ellentétet: fejlődés és szegénység!) Fordítását a farok-párt nevében tette, amelyik egyben váltott is: már nem csupán a koalíció erősebb pártját csóválja, hanem magát a kormányt is ezzel az 'útmutatással'. Nem lehet másként értékelni az eleinte jónak látszott gazdasági miniszter kijelentését. (05.04.23.- feljegyzésem)

Régóta fenem a tollam, hogy felkeljek a nagyon suta (hogy ne hívjam butának!) sablonjuk, kliséjük ellen, amit - kis eltérésekkel - szajkóznak unos-untalan: 'Nincs rosszabb tulajdonos, mint az állam.' Fújja kegyetlenül mindegyik, úgy tűnik, egyszerűen megszokták, hogy legszebben a papagáj dala szól. Körül se néznek a nagyvilágban, mint a megpörgetett papagáj a plébános kezében. Én is láttam-éltem a volt szocialista tábor szigorú tervgazdálkodását, átéltem a háromlábú széken dolgozó cipész államosítását, a magát sokáig szocialista rendszernek valló India 51-52%-os állami tulajdonának vergődését, mégis tiltakozom ez ellen az ostoba szajkózás ellen. Vakság nem látni, hogy a világ leggyorsabban, legrendezettebben fejlődő országai a múltban is és ma is kezükben tartják a kulcspozíciókat biztosító szervezetek, vállalatok, pénzintézetek tulajdonjogát, erős központi hatalommal rendelkeznek és - akár nevén nevezik, akár nem - valamilyen szintig és formában terveznek, előre látnak, megfogalmazzák, kitapogatják a modern gazdaságfejlesztés irányait. Aki követi Kína mai fejlődését, nem ejtheti ki ezt az ostoba szólamot a száján. De ha a modern tőkés vállalatirányítás alapelemeit vizsgáljuk, ott sem a tulajdonos vezeti a cégeit, hanem menedzserek, magyarul alkalmazottak képviselik a tulajdonos érdekeit. Amit ugyebár az államnak is megtehetnek, különösen, ha az jól megfizeti őket és biztosítja a megfelelő ellenőrzést. Arra is számtalan példa van, hogy az állam nem engedi ki a számára fontos cégeket a tulajdonából, csak a menedzselést bízza a magán-szféra képviselőire (Indiában az állami vállalat Air Indiát sokáig a legnevesebb magáncég, a Tata menedzselte). Mindent államosítani, mindent tervezni ostobaság, mindent privatizálni, mindent szétszalajtani legalább akkora balgaság! (2005.09.12.-i feljegyzésem)

És a magyar valóság igazol. Van végre magyar csoda. Volt egy viszonylag jól menő állami külkereskedelmi vállalat az Átkosban, úgy hívták: Transelektro. Jött a gengszterváltás és a menedzser-privatizáció egyik első nagy akciójaként megszerezte 3-4 ember bagóért a céget. Aztán elkezdődött a kipasszírozás és lett a cégből egy gyakorlatilag családi vállalkozás. A család feje néha feltűnt a sajtóban, TV-ben, aztán a Fidesz gazdasági akármijében legfőbb oszlopként. Aztán Kóka úr, mint gazdasági miniszter és mint drukkoló vállalkozó váratlanul szózatot intézett a bankokhoz: segítsék ki a csődből ezt a nagy magyar csodát. Ugyanis csődbe vitte a tulajdonos, a neoliberalizmus egyik fogaskereke, mégpedig nagyon: az adósságállomány 30 md forint, a követelés 5 md, azaz 25 md nettó úszik valahol. Vagy tán leülepedett zsebekben, off-shore cégekben. (Nagyobb számokról is lehetett hallani!) A vagyontárgyak se segítenek, jelzálog van mindenen. A szózat csak a magánbankoknak szólt, két állami bank egyszerűen felszólíttatott, hogy dobjon mentőövet. A mi pénzünkből, kedves olvasó. Igaz, a magánbankok is a mi betétünkkel játszadoznak, mindegy, hogy minek nevezik a tulajdonlás formáját. Ez a magyar csoda! A mai magyar politikusok vezérelve szerint egyetlen hatékony gazdasági szereplő, a magánvállalkozó rosszabbul kezeli a vagyont, mint az Átkos állam tette. És ez az ember a Fidesz tanácsadója! Ezek fognak gazdaságot csinálni, ha netán győznek. Isten irgalmazzon ennek az országnak! (06.01.26)

Keresgéltem a neoliberalizmus témakörben az Interneten és rátaláltam Major István pár mondatára. Mit mond a neoliberalizmus híve? 

"A nyugat-európai országok a rendszerváltás után folyamatosan nyomták a keleti blokknak a litániát arról, hogy meg kell nyitni a külföldi cégek előtt a gazdaság minden szektorát. És jól kerestek azon, hogy bejöttek hozzánk az áruik, a szolgáltatásaik, valamint a befektetőik viszonylag olcsón megvették a cégeket. De amikor ugyanezen liberalizmus jegyében náluk is meg kell nyitni a piacot a mi cégeink, szolgáltatásaink és munkavállalóink előtt, akkor arra hivatkoznak, hogy a piacnyitás szociális feszültségeket okozna nekik. A Bolkenstein-direktíva elmúlt néhány hónapos szomorú története jó illusztráció erre." (origo.hu - a linket én ültettem be)

Nem csak tőle tudjuk, számtalan más példa is igazolja, hogy a Nyugatról ránk erőszakolt neoliberalizmus egyoldalú, a gyors 'gazdasági megszállásunk' eszköze.

Le akartam zárni a témát, amikor eszembe jutott, hogy ugyan a 'gazdaságnál' talán szélesebb aspektust érint, de ha már a neoliberalizmus lett ennek a címszónak a vezérfonala, nyugodtan ide biggyeszthetek pár további észrevételt. 

A fentebb idézett Kóka-megróvással szemben mit mond a sokat megélt és megszenvedett bölcs író? "Egyáltalán nem igaz, hogy az ember olyan teremtmény, aki megérti az életet. Az értelmének nem veszi valami nagy hasznát; és mert beszélni tud, azért még nem kevésbé buta. De egy bizonyos tekintetben butább az állatnál: mikor arról van szó tudniillik, hogy kitalálja és megértse embertársa szenvedését. / Megesik némelykor, hogy látunk az utcán sápadt arcú, tétova nézésű embert vagy síró asszonyt. Ha magasabb lények volnánk, rögtön meg kellene állítanunk azt az embert vagy azt az asszonyt, és haladéktalanul föl kellene ajánlanunk a segítségünket. Ez volna egyedüli felsőbbsége az embernek az állat fölött. De hát szó sincs róla!" (Panait Istrati: Kyra Kyralina)

Mit tesz ezzel szemben a kormányfőnk 2005 novemberében? Meghirdeti az új, forradalmi társadalompolitikát: alul is kell támogatni, de felül, az elitet (!!?) is. Szégyenteljes pecsét a kormány programján. Végleges vallomás, hogy semmi közük a baloldalisághoz. És igazolja TGM-t, aki szerint a volt szocialista országok - mi is - a nemzetközi reakció központjává váltak. Az elit szó kiejtése önmagában elitizmusról vall. Sötét, nagyon sötét! 

Jó lépések sora történt, hogy a gengszterváltást követő - ostoba politikai motívumok által vezérelt - kapcsolatrombolás romjaiból mentsünk meg valamit. Helyreálltak például az orosz-magyar politikai-gazdasági kapcsolatok. Vége van tizenév vakságának. Hogy tudom, mit képvisel a legfelsőbb orosz vezetés? Ebben a kérdéskörben és most lényegesebb, hogy hatalmas, ismerős és felénk - '56 ellenére - szimpátiával forduló népről, hatalmas potenciálról van szó. Taps Medgyessynek, Gyurcsánynak és a külpolitikusoknak! Nem hiszem, hogy sok politikust kísért ki a kocsijában trónfoglalása óta Putyin. Valamelyik magyar kormányfővel megtette. Nagy szó, igen nagy szó! És nálunk is járt a legvadabb neokapitalizmus vezére. Jobb, hogy nem voltam itthon, sokat káromkodtam volna, mert tiszta szívből utálom minden mozdulatukat, a belföldi szegénységet, az elszabadult rablást, a kis népek taposását, mindent, mindent. Aláírtak pár megállapodást a magyar kormánnyal és nem lehet mást tenni, mint nagyot nyelni: Oroszország így is akkora gazdasági hatalom, hogy bratyizni kell vele. A megállapodások egyértelmű gazdasági hasznot hozhatnak az országnak. Azon viszont csak kuncogni lehet, hogy ismét begőzölt pár nagyokos zsurnaliszta és lelkendezett, hogy most aztán mi leszünk a kapocs az oroszok és Európa között. Tiszta vicc ez az ország!

Pénzügyek, költségvetés és a fekete lyuk

Itt kell elmondanom, hogy nem győzök csodálkozni: kormánytagok és -tisztviselők, közgazdász és pénzügyi szakértők, az ellenzék politikusai, a MNB vezérkara, a média sztárjai elemeznek számokkal kifejezett trendeket, keresik a növekvő költségvetési meg egyéb hiányok felelőseit, kómába ejtik a pánikoló egyszerű, laikus embereket és senkinek se jut eszébe (a rendőrségnek különösen nem) megvizsgálni, kideríteni, hol, mikor és mekkora összegek tűnnek el a számbavehető gazdaságból. Kacarásztam a szakértők saccain, amelyek sokáig 30-35% fekete gazdaságról szóltak, majd azt mondogatták, hogy bizony sokmindent sikerült kifehéríteni és ma már talán csak 19-25%-ra tehető az a gazdaság, amelyik kivonja magát a számok útvesztőiből. Váltig állítottam - saját saccaimra hagyatkozva -, hogy ez az arány valahol 40% felett kell legyen, ha javult is a helyzet, nem lehet sokkal 40% alatt. Mit tesz isten: a közelmúltban a golf pázsitján játszva azt mondja a 'flight'-unk egyik hölgy-tagja, hogy évekkel ezelőtt bedolgozott egy izraeli cég magyarországi befektetésének megalapozására izraeli tanácsadó cég által készített study elkészítésébe. Az a külföldi cég 60%-ra tette a magyar fekete gazdaság mértékét. Lehetetlen, mondom én, akkor minden összeomlana. Ezt az adatot se ajánlom azonban elereszteni a fülünk mellett, kezeljük azt a lehetséges skála egyik szélső értékeként.

És most bátorkodom bevezetni a csillagászati 'fekete lyukat' a közgazdasági kategóriák tárházába. Nevezzük 'közgazdasági fekete lyuknak' azt a láthatatlan feneketlen szakadékot, ahová a legális gazdaságból a legkülönfélébb módon, módszerekkel kimenekített pénz- és más gazdasági erőforrás zuhan, aminek a tartalmát, további mozgását az 'eseményhorizont' (tökéletes álcázás!) miatt nem ismerhetjük és ahonnan semmi se tér vissza (kivéve a jól megmosott pénzt) a fehér gazdaságba. Miután 'pörgő fekete lyukakról' van szó, talán nem túlságosan merész a fekete lyukba 'zuhanó' dolgokat csóvákra bontva elképzelni, ami a mi további traktálásunkat - és plasztikusabb látásunkat - megkönnyíti. Értelmezésem szerint ugyanis a közgazdasági fekete lyukba eltűnő/rejtőző eszközök közé sorolhatók a köztörvényes kategóriákba tartozó, a számbavétel elől teljesen rejtett 'csóván' kívül mindazok az eszközök, amelyeket feleslegesen költenek el az államháztartásból vagy számbavett kategóriákba rejtve fejik meg az államháztartást. Ez utóbbi gondolat nyilván magyarázatra szorul: olyan csalafintaságra gondolok például, mint ármanipulációk.

Most a teljesség igénye nélkül próbáljuk meg áttekinteni, milyen csóvákban tűnnek is el a legális gazdaságból, illetve a hasznos gazdasági térből a gazdaság erőforrásai?

Elsőként vizsgáljuk meg a legális gazdaságból számbavétel nélkül kimentett eszközök csóváját. Végiggondolni is nehéz, annyi szála van ennek a csóvának. Tudja mindenki például, hogy az ország sokat emlegetett kis- és középvállalkozásainak tömege veszteségre vagy - hogy ne kerüljön az APEH évente vizsgálandók listájára - 0 körüli táncra játszik, azaz társasági adót nem fizet vagy töredékét fizeti a tényleges profitjából következőnek. 2005 novemberi adat (azt hiszem félhivatalos sacc volt): 1000 md-ra taksálta a fekete gazdaságnál a vizsgált évben elbújt adók nagyságrendjét az APEH. Biztos alulkalkulált, de így is szép összeg! Vagy gondoljunk bele, mint piacon, kiskereskedelemben, javító-szolgáltató cégeknél, éttermekben, cukrászdákban, kocsmákban vásárló honpolgárok, hányszor kértünk vagy kaptunk automatikusan számlát tőlük? Szinte soha. (A debreceni piacon végzett tavalyi vagy tavalyelőtti ellenőrzés 80% feletti lebukással zárult.) Vagy vegyük észre, ha nem tettük volna meg az EU-ba lépést követő hónapokban, hogy az egész kormány, Draskovics és az APEH  - világra szóló szégyen - képtelenek voltak megfejteni, miért nem folyt be a tervezett ÁFA-bevétel fele? Kovács László népbiztos (bocsánat: EP biztos) segítségével - még nagyobb szégyen - külföldi szakértőkkel vizsgáltatták az okokat. Pedig ez vagy a kiszolgáló háló védelme alatt történhetett vagy komplett a hozzá nem értés a kormányzatban és intézményeiben! Folytatom. Az is közismert, hogy a magánvállalkozások igen jelentős hányada hivatalosan minimálbéren vagy az ellátott feladatkörhöz méltatlan bérszinten foglalkoztatja (hivatalosan) az alkalmazottakat, ezen a nyomott szinten fizetve a munkabérhez kötött járulékokat (és mellékesen csökkenti az alkalmazottak által fizetendő SZJA-t). Ez önmagában is nagy pofon a költségvetésnek, de gondoljuk meg, milyen szélhámosság-sorozat kell ahhoz, hogy a hivatalosan bejelentett bérek fölött fizetett fekete bért 'megtermeljék'. Lánc, lánc, eszterlánc.... Folytatom, de már nem soká, akkora hányinger az egész! Menjen el, kedves olvasó a kínai piacok valamelyikére. Fele áron kapja meg a luxus-jellegű cikkeket is, töredék áron a ruházati cikkeket. Jó: szinte semmi rezsijük nincs és a kínai termelői árakról is tudjuk, hogy nem mérhetők a 'fehér világ' áraihoz. Mégse lehetséges ez, ha nem működik e mögött is a kiszolgáló háló (vám-korrupció, fekete alkalmazottak, stb.). Nem számszerűsíthető se maga a korrupció, amely világszégyen méreteket öltött, se a korrupció mögött mindig meglévő 'csintalanság'. Hatalmas összegek menetelnek át ily módon a fekete lyukba. Saccolnék, de nem merek, félek, hogy a legrosszabb indulattal is alulkalkulálnék. Ugyancsak felmérhetetlen a multinacionálisok által alkalmazott 'apró trükkök' sorozata. Csak belül mozgó emberektől nyert információkra tudok támaszkodni: polcpénzek, silány áruk, hatalmas korrupció, semminek tekinthető bérek, nyereséget kimentő módszerek, beláthatatlan.  Két hatalmas veszteségforráshoz érkeztünk. Először beszéljünk arról a kisded játékról, amikor nagyok, kicsik off-shore cégek alapításával kerülik meg az adózást. Átutalják az off-shore anyacégbe a teljes profitot, ott nem adóznak, aztán valahol zsebrevágják az így kimentett és ezzel feketévé tett pénzt. Kész, 20 év kellene a 'felderítésre', 30 a megoldásra. (Gyorsan megjegyzem, hogy nagy bolondság a szoclib kormány részéről azt várni, hogy a büntetlenség ígéretével elő tud varázsolni akár egy fillért is ebből a gödörből, hiszen önmagát és a lyuk belső mechanizmusát is elárulná a visszatáncoló szélhámos!) Óriási csóvaszál a gazdaság vérkeringéséből sikkasztásokkal kiemelt pénzösszeg. Bár elvileg számszerűsíthető, mégis ide sorolom. A nyomozás során felderített számok ugyanis rendszeresen elolvadnak az ügyészi és bírósági eljárás során, így az átvert lakosságnak végül fogalma se lehet a valódi nagyságrendről. Félénken jegyzem meg, hogy eddig, csak eddig, a 16 év alatt ezermilliárdok tűntek el kézen-közön. Nem említettem az olajszőkítést, elképesztő vagyonok szülőjét. Nem is érdemes sokat rágódni rajta, az egyik legjobb példája a büntetlenül rablásnak, annak, hogy kis országunk a nagy gazemberek paradicsoma.

A legalább részben számszerűsíthető csóvák közül elsőként az egészségügy finanszírozását említem. Az először megjelenő számok - miszerint többszázezer ember élvezi az egészségügyi szolgáltatásokat úgy, hogy egy fillért nem fizet be a kasszába se maga, se más (alkalmazó) - meglepőek voltak számomra is, pedig figyelem a szélhámosságokat. De hogy mára ez a szám eléri az egymillió főt, az kriminális. Kriminális hozzá nem értés, hanyagság, kormányzás (az Átkostól kezdve végig, valamennyi kormány részéről). Akkora csóva, hogy én ismét feladom a számbavételre teendő kísérletet!

Tudva, hogy a nemzetközi nagytőke gazembersége hajtja bele a fejlődő világot és a neokapitalista (balga és szélhámos) kormányokat, hogy a külföldi tőkének hihetetlen kedvezményeket nyújtsanak, mégis vizsgálandónak tartom, miként lehetne ebből a negatív versenyből lassan kilábolni. Most a gazdaság vezető ereje (a nagyvállalkozások, kereskedőházak, termelők, exportőrök) külföldi tőke kezében van, és az még évekig adómentességeket, kedvezményeket élvez, tehát korlátozottan járul hozzá a bevételekhez. Úgy tűnik, hogy az új külföldi befektetők vérszemet kapva a korábbinál is erősebb nyomással jutnak még nagyobb kedvezményekhez, a régiek pedig meg- és megújítják a kedvezmények futamidejét. Beláthatatlan veszteségek!

Utolsók között - pedig a jelentősége óriási - említem meg a hadügyet, mint olyat, amelyik szinte korlátlanul pazarolja a pénzünket. Nyakra-főre vásárolnak repülőgépeket, teherjárműveket, rádió-berendezéseket, amelyek vagy teljesen feleslegesek (védelmi szempontból is) vagy olyan üstökös-sebességgel avulnak el, hogy felesleges értük egy fillért is kidobni. Lehetetlen a presztízs-tábornokok, politikusok, szakértők konszenzusa nélkül megmondani, hogy csak a legutóbbi tíz év alatt mekkora összeget nyelt el a fekete lyuk, de szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy a teljes katonai költekezés 2/3 ajándék volt éhes torkának.

Az egyik legfontosabb csóva az egyházak finanszírozása, illetve adómentessége. Ezzel a témával a klérus mellékletben részletesebben foglalkozom, most csak annyit, hogy a perselyezéssel a hívők zsebéből kicsalogatott ismeretlen és beszámolásmentes pénzeken kívül minden számszerűsíthető, csak egyik fél se érdekelt a figyelemfelkeltésben. Az egyház, hogy ne csökkenjen a masszív összeg hallatán a hívők száma (és adójuk, perselypénzük összege), az állam pedig, hogy az adófizetők ne küldjék el melegebb éghajlatra. Sommás összegről van szó: olvasmányaimban évi 1000 md forint nagyságrenddel találkoztam, amiből 300 md a hitélet finanszírozását szolgálja. Úgy tudom, ebben nem szerepelnek az adókedvezmények és - természetesen - az egyház által 'kivetett' adók és perselypénzek sem. Valószínűleg az egyházi ingatlanokra fordított államkassza-összegek se. 

Végül megvizsgálnám a nagyon is jól követhető egyenleget: a tőkebefektetések mínusz tőke- és profit-transzfer egyenlegét. Csak megpendítem, hogy minden bizonnyal negatív egyenlegről van szó, magyarul szivattyúról.

Biztos vagyok benne, hogy - nem élve a gazdaság-pénzügyek közegben - valószínűleg kihagytam további, a fekete lyukat tápláló tényezőket. Akinek ennyi nem elég, nézzen utána. Mindaddig, amíg ezek ilyen módon és nagyságrendben léteznek, szopják az ország, az adófizetők emlőit, kár a gazdaság számaival komolyan foglalkozni. Kár a különféle - mint mondják, 'a nép túlfinanszírozásából eredő' - hiányokon rágódni. Sokadik csóvaként hozzá lehet csapni a többihez, világossá fog válni, hogy nem sokat számít. Az igazi hiány ez, a fekete gazdaság és a csalók, rablók, szélhámosok fekete lyuka! Amíg az ország elitje (?) az, ami és olyan, amilyen, ez a fekete lyuk csak hízni fog.

Egy csiszolatlan beszédű villanyszerelő igen egyszerűen fogalmazott a kérdéssel a Klubrádióban: "...hát... el fogjuk viselni a megszigorításokat... valakinek meg kell fizetnie, amit a tolvajok elloptak".

Ennyit a hiányról. 

Egyetlen olyan momentumra hívom még fel a figyelmet - visszaélve az olvasó türelmével - ahol üvöltött a naivitás. Legalábbis egy pillanatra úgy tűnt. Aztán világossá vált, hogy egyszerű népetetésről, populista húzásról van szó. Amiről beszélek, az az ÁFA választások előtt fél évvel történt megnyirbálása. Azt hitte vagy tettette, mindenesetre hirdette a kormány, hogy az ÁFA-csökkentés népjóléti intézmény, eljut a lakosságig. Azonnal mondtam, hogy nem fog! Elég volt megkapnom a UPC 2006 január 1.-től érvényes árlistáját, hogy meggyőződjek az igazamról: tévedés vagy hazugság az egész. A számla ugyanis változatlan volt. És meg is magyarázták: új csatornák, infláció, mifene: emelni kéne, de ugyebár az ÁFA-csökkenés kompenzál. Bevezettek mindenféle kitűntetést, plecsnit azoknak, akik nem nyelik le (mármint az ÁFA-csökkenést), stupid kisded játékoknak bizonyultak. Pár hónap után elismerték: a kereskedők 50%-a lenyelte. 

Ha gazdaság, legalább pár szót kell vesztegetni néhány egyéb aspektusra.

Elfogadhatónak mondható az egész gazdaság fejlődési üteme 2007-ig. Legalábbis elfogadhatónak, ha nem nézünk keletre, csak Európa öregjeire. Elkeserítő viszont, ha a volt szocialista neokapitalista országokkal vetjük össze magunkat. Szégyenteljes, ahogy csúszunk lefelé a ranglistán. Különösen kiábrándítónak tartom, hogy a kommunista szovjet birodalomból kiszakadt kis balti államok fejlődési üteme és szépítkezése messze jobb a miénknél. Szlovénia pedig akkor lépett be az euro-övezetbe simán, szépen, csendben, mondhatnám úgy is, elegánsan, amikor mi folyamatosan görgetve a szépen hízó hiány-hógolyót a lavina-lejtőn éppen elvesztettük a dátumot, mikor érünk oda. 

Az egész gazdaság-pénzügyek területen az egyetlen igazán jó hír az volt, hogy megfogták az inflációt. 2005-től kezdve a reform-program meghirdetéséig és a költségvetési megszigorításokig 4% alatt maradt! 2006 harmadik harmadában újra megtáltosodott, csak remélni lehet, hogy a reformoknak nevezett lépések lassan megfékezik ezt a vágtát.

Surányi György, a MNB volt elnöke mást mond. A dezinfláció erőltetése volt a fő hiba - mondja. Megnevezi a felelősöket és arányosít. 15% Fidesz, 15% MNB. A legnagyobb bűn azonban a szoclib kormányt terheli, 70%-ban felelősek, amiért a megszorításokra kényszerültünk. Elolvastam a cikkét, nem mindenben értek egyet vele, meg nem mindent értek, nem tudom például, szabad-e egyáltalán külön vizsgálni a monetáris és a fiskális politikát, ahogy ő teszi, hiszen ezer szállal fonódnak össze. Azóta hallom, sokan mások se értik. Sebaj, az arányok körül lehet vitatkozni, arra azonban mérget lehet venni, hogy mindkét oldal (Fidesz és fideszes MNB az egyik oldalon és szoclib kormány a másikon) nagyon ludas. Tehát: kár bármilyen kormányváltáson okoskodni, tönkreteszi mind az országot!

A kormánynak a pénzügyek körüli botladozása az ország gazdasági- és hitelképességi rangsorolását természetszerűen rosszul érintette. A negatív megítélést alaposan erősítette két politikusunk, Járai és Orbán szócsöve, akik nem átallottak külföldi fórumokon is átkokat szórva a szoclibekre sötét képet festeni az országról. Kevesen merik kimondani, én megteszem: ezek a hazaárulózók az igazi hazaárulók. Rendkívül sokat ártottak az ország imázsának. A mérvadónak nevezett külföldi rangsorolók ingadozó értékelése közül azt emelem ki, amikor, valamikor 2006-ban visszanyerte az ország a versenyképességi világranglistán tavalyig elfoglalt helyét. Ötöt lépett előre, miután egy-két évig csúszott lefelé. Nem annyira azért húzom elő éppen ezt az értékelést, mintha vállon szeretném veregetni a kormányt vagy egyáltalán a politikusainkat, hanem hogy hangsúlyozhassam: előttünk áll Észtország és Kína és egy bolyban menetelünk Indiával (!). Nem nagy vigasz, csak megdöbbentő, hogy messze mögöttünk van Oroszország és Lengyelország. Elfoglaltuk méltó helyünket a múltban nagyképűen és nagy lendülettel lelegyintett országok mögött.

A versenyképességi világranglistával egyidejűleg tették közzé hatvan jegybank rangsorolását. A Fidesz (Járai)-vezette izmos MNB az előkelő utolsóelőtti helyet foglalta el. Rendkívül meglepő volt, hogy tán két hete az egyik jelentős értékelő Járait 'az év nemzeti bankárának' választotta. Az MTV ESTE (07.02.01) műsora meg is szólaltatta a Fidesz nagyszerű bankárát, aki a rá vonatkozó negatív értékelések sorát is hallva (a műsorvezető hölgy sorolta) több olyan lépést említett, hogy a felelősséget a kormányra nyomja, amelyek politikai éle teljesen nyilvánvaló volt: gázárak (egyszerűen idiotizmus egy bankvezértől), rossz a reform...

Gondoljon mindenki, amit tud vagy akar a két rangsorolásról. Nekem nagyon megvan a véleményem. Sajnos leírhatatlan!

Hogy mennyire rossz volt a szoclibek pénzügyi vezetése, arra utal a két áldozat is: László Csaba, Draskovics. Soha ennyi pénzügyminiszter nem bukott meg egy terminus alatt. Ők nem értettek a pénzügyekhez vagy Fideszes volt/van a gárda, amelyik a kezükre dolgozott?

Közben miként adóznak másutt? Hadd írjak ide egyetlen példát: Ausztriában megszüntették az 'alacsony keresetűek' jövedelemadóját: az évi 14 000 valamennyi euro alatt keresők mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól. Ez havi 300 000 forintnak felel meg. Tessék utánaszámolni és elszörnyülködni azon, hogy a brúderekhez képest még a béka fenekét se látjuk, olyan mélyen vagyunk a gödörben. És ők - ugye érdekes? - nem felül kezdik, hanem alul. Mintha ott lenne valamicske szociális érzék, gondoskodás, nem úgy, mint a mi aljas-vad neokapitalizmusunkban!

Közlekedés

A Gazdasági Minisztériumban kezelik ezt a szektort is. Nincs semmi vagy legalábbis pozitív véleményem mindarról a nem sokról, ami ezen a területen történik, helyesebben nem történik.

A sztráda-program az Átkosban ugyan elindult, de állandóan kóma-közeli állapotban vergődött. Most ugyanez folyik, magasabb szinten. A magasabb szint elsősorban az árakra, költségekre vonatkozik. Mivel nagyon szakértőnek kellene lenni ahhoz, hogy az ember értékelni tudja, a korábbiakhoz és a környezethez képest igen magas bekerülés az objektív tényezőkön kívül mennyire tudható be a monopol-helyzetnek (Orbán-uralom), illetve a nyilvánvaló kiemeléseknek és folyamatosan szűkülő konkurenciának (szoclib kormányzás), inkább csak egyet szól az ember: lebuktak a versenyzők, hogy kartellt alkottak (mostanság). Megúszták ejnye-bejnye színtű dorgálással. Na meg meg kell jegyezni, hogy az állandó határidő-csúszkálások nem történhetnének meg, ha... (rábízom az olvasóra). Büdös és béna ez az egész dolog. 

A vasút meg csak termeli és termeli a veszteséget. Volt/van egyetlen alszektora, az árufuvarozás, amelyik profitot termel, azt gyorsan privatizálták is, nehogy valami hozzon is pénzt az államkasszának ebben a szektorban. Csúnya dolog, nagyon csúnya, de erre az ellenzék se figyelt oda, valami titokzatos oka (haveri érdekeltség?) lehet. Az, hogy folyamatosan faragják a síneket, érthető lenne, ha valami gazdaságossal és az igényeket kielégítővel tudnák kompenzálni. Hitetlen vagyok, képtelennek tartom, hogy ahol napi 20 utas van, azt a saját szekéren kívül mással gazdaságos és értelmes fuvarozni. Azt se tudom megérteni, hogy például Ausztriában - hogy Svájcról ne is beszéljek -, hogy lehet, hogy minden kis faluba, a hegyek között is jár a vonat vagy vonatocska. Pedig ott jóval több ember ül a volán mögött, mint nálunk. A hegyi tanyákra is autóval megy fel a pásztor. Mindegy, azok ők, mi meg bárdolatlan sínfaragók vagyunk.

Metro: tragédia. Évekig a politikai marakodás, a civil szervezetek fék-horgonya miatt nem tudott megindulni az M4-es építése. Most meg össze-vissza magyarázgatva késik, immár fél évet. A csúcs, hogy a fúrás megindulása előtt derítik ki, hogy a kitermelt földet nem lehet/tudják valahonnan elszállítani, ezért szakaszolni kell. Elmennek...

És ugyancsak Budapesten a darabonként millárdközelért vásárolt Siemens(?)-villamosok. 57 db, az első negyede hibásnak bizonyult, a felére nincs vezető! Amúgy is drága szórakozás, de így?

Oktatásügy (hol van?)

Keresgélem az agyamban, mi is ez a magyar oktatásügy? Bizisten szeretnék találni valami jót, hasznosat. Valamit, amire felkapná az ember a fejét: na, elindultunk a valahavolt jó hírnév felé. Nem-nem (a nincset még nem tudja másként kifejezni), mondaná a Kisunokám, felfelé fordított tenyérrel, szétterpesztett ujjakkal gesztikulálva hozzá. 

Mást se hallani évek óta, mint hogy csökkenteni kell a költségeket és vagy hatféle okból bevezetni a Bokros-féle tandíjat. Antiszociális - mondom én. Nem is tandíj - mondják ők és öltöztetik mindenféle tarka köntösbe. Eszembe jut a nagyváradi tanítóképző gyakorló iskolája a II. világháború alatt, ahová - úgy emlékszem - különösebb nehézség nélkül járathatta gyermekeit a nem nagyon gazdag tanító Apám, aztán - nagy ugrással - a moszkvai egyetem, ahol mindent ingyen raktak a diákok elé: tankönyveket, rajzeszközöket, rajzlapot. Nem igaz, hogy ma, a XXI. században, Európában ezzel akarja egy magát szoclibnek nevező egyesület megváltani az oktatásügyet. Csak borzongani tudok a gondolattól, hogy ez és a gyors tempóban növekvő tankönyv-árak hány tehetséges fiatalt foszthatnak meg a továbbtanulástól.

Aztán meg az iskolák felszámolása, összevonása, a pedagógusok kötelező óraszámának növelése! Ahonnan kihaltak a gyerekek, ott ésszerű. De tán rá lehetne bízni az önkormányzatokra - gondolom én. 

Ki a fene érti ezt az erőszakolt zsugorítást? Nem ez viszi el a nagy pénzt, ami a hiányokat okozta, megmondtam már fentebb! Ez az egész, amit az oktatásügy csinál, csak munkakeresés a nagy minisztériumi létszámnak vagy a csuda tudja. Nem józan rossz hangulatkeltés.

Közben külön épületben oktatják a cigány gyerekeket egy miskolci iskolában. Perre viszik az ügyet, a bíró kimondja a magyar igazságot: az elkülönítés nem szegregáció. Hinnye, hogy a.... De még hinnyébb, hogy a műveltnek ismert MSZP-s polgármester, Káli Sándor is kiáll az ítélet mellett. Vagy fogalmuk sincs a szegregációról vagy fajgyűlölők. Tessék választani! És MSZP: nem ártana tisztességre szólítani a polgármester urat. (XXI. század, 2005 novembere, Európa)

Az eddigi eredményt Gyurcsány Ferenc ismerteti a 'Szembenézés' című dolgozatában. (07.01.26) Idézem: "Az oktatásban a magas társadalmi státusú családok gyerekei felülreprezentáltak..." Pár oldallal lentebb: "A diákok tudásbeli különbségei Magyarországon az átlagosnál sokkal kisebb mértékben fakadnak egyéni képességeik különbözőségéből, és nagyobb mértékben társadalmi helyzetük eltéréséből. (...) Iskolarendszerünk a legkevésbé képes kiegyenlíteni az otthonról hozott különbségeket. Növekszik a szegregáció, a tanulók etnikai és társadalmi pozíciók szerinti elkülönülése. (...) Az általános iskolából kikerülők egy részének tudása olyan gyenge, alapvető készségeik és képességeik olyan fejletlenek, hogy arra még gyakorlatias szakmunkásképzést sem lehet építeni." XXI. század, Európa. (kiemelések tőlem)

Ezen segít az iskolák megszűntetése, összevonások, a pedagógusok óraszámának növelése? Aligha. 

Kultúra

Ugyanabban a minisztériumban kezelik, ahol az oktatásügyet is. Úgy is néz ki. Emlékezzünk borzalommal arra az idióta játékra, amit a 2006-os választásokig regnáló miniszter - alkalmatlan gárdát téve az élére - az Operával játszott, hihetetlenül lejáratva magát, a kormányt és végeredményben az Operát kül- és belföld előtt egyaránt. Adott volt egy jól működő Operaház, adott egy jó magas büdzsé, amit a Fidesz-kormány vezetett be. Nekimenni az Operaház sikeres vezetésének és közvetve a magyar zenei életnek ilyen körülmények között: mindennek mondható, csak zseniálisnak nem! Ki is fütyülték az Operaházban a minisztert (kicsit, mégiscsak miniszter), az új igazgatót (nagyon, mert a szövege is rossz volt) és vastapsot kapott a búcsúzó Szinetár. Sikerült pártízezer zeneértőt átzavarni a Fidesz-táborba. Nem emlékszem, rendbejött-e a dolog? A miniszter és az új vezetés - hál'isten - megbukott.

A Klubrádióból viszont értesülök arról - riporter és a kulturális ügyekkel foglalkozó magasrangú államtisztviselő békésen, teljes egyetértésben dumcsiznak róla -, hogy a magyar kormány, a magyar kultúrpolitika 9 millió forinttal támogatja a magyar adófizetők pénzéből a Való Világ bajnok-műsort, mert az a leglátogatottabb, meg mert azon keresztül propagálják az EU-akármit. Ilyet azt hiszem, még nem mondtam: morzsa ugyan az elizélt, meg elrabolt, meg szétszórt százmilliárdokhoz képest, de tükre az egész magyar politikai züllöttségnek, a nép vagyonával való szórakozásnak. Ez a műsor nem tartozik a kultúra fogalomkörébe, hanem az aljas emberi magatartásformák gerjesztésének, táplálásának legfőbb fóruma. Ezt támogatni galádság! Ünnepélyesen bejelentem az igényemet ötvenmillió forint támogatásra, meg egy csatornára, ahol a világtörténelem legaljasabb kínzásainak, kivégzéseinek tárházát (keresztrefeszítés, kerékbetörés, báránybőrbe varrva napsütésre tétel, kardélrehányás, elevenen megnyúzás, kiherélés és a herék megetetése, fülbe forró ólom öntése, szív kitépése élő emberből, gázkamra, karóbahúzás, satöbbi) hard pornóval felváltva sugároznék és a klippek közötti váltás-szünetekben dicsőíteném a neokapizalizmust, a tőkét és a EU-t. Biztosítom az illetékes kormányszerveket, hogy messze nagyobb nézettsége lesz a műsornak, mint ennek a szuper-primitív Való Világnak. Ámen! Illetve dehogy! Újabb rádió-hírből értesültem: egy magyar pedagógus rajzoltatta első (!!!) osztályos gyerekeit. Kérte, rajzolják le kedvenc meséjük figuráit. Tessék jól kapaszkodni: háromnegyedük a Való Világ "hőseit" ábrázolta, pontosan ismerve a nevüket. A férfiúkat nagy nemiszervvel és többnyire kádban,  a hamvas lánykákat csak ágyban heverészve. EZT a műsort támogatja a kormány 9 millióval!

Közben Havas Henrik a TV2 valamelyik reggeli műsorában kikelt magából a keleti kultúrák ellen, mondván, mire kellenek azok nekünk, mikor itt van a mi jó európai kultúránk. Eszembe jutott a 'Hülye fehér ember'. 

Ha már TV-k: Friderikusz meginterjúvolta az ATV-ben Hajós Andrást, abból a jeles alkalomból, hogy elterjedt a hír: politikai pályára készül. Nem nagyon tagadta, és igaza is van: ő biztos jobb bohóc lenne a Parlamentben, mint az összes többi. A TV-bukásaival kapcsolatban megjegyezte: lehet, a sikertelenségéhez az is hozzájárult, hogy volt előkészített, jóváhagyott programja, aláírásra kész szerződése, amikor súgtak neki, hogy a honorárium X százalékát majd Y-nak szépen borítékolva vissza kell juttatnia. Jé? Ott is, mint a bankokban, pályázatoknál...? Most már értem, miért olyan pocsék szinte minden minden szinten a TV-inkben.

Most meg - 2007 elején - a budapesti színházak finanszírozása körül alakul ki valami elviselhetetlen vita. A minisztérium tavalyi szinten finanszíroz (javakban mondjuk -20%), de a fővárosi önkormányzat csökkenteni akar/fog. Ki érti? Én nem!

Hogy legyen pozitívum is (a szomszédországokhoz fűződő kapcsolatainkhoz is illik):

Szívet melengető és számomra nagy elégtétel, hogy József Attilára újra rátalált a hazája, illetve a haza bölcsei kiemelik a sárból, amelyikbe a gengszterváltás után a dicső jobboldal taposta! Kifejezhetetlen öröm, hogy az ország legnagyobb költőjeként emlegetik (mindig vitatható rang, de sebaj), hogy non-stop szavalták a 100. születésnapján, több fórumon is. Én is szorongatom a kalapom, mint a szobra teszi a Dunaparton. Igen, ott, 'A Dunánál'. Egyetlen versében több bölcset mond a világról, hazánkról, mint a magyar politika 100 év alatt. Én egyetlen versszakát idézem:

"A világ vagyok - minden ami volt, van: 
 a sok nemzetség, mely egymásra tör.
 A honfoglalók törnek velem holtan
 s a meghódoltak kínja meggyötör.

 Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa -
 török, tatár, tót, román kavarog
 e szívben, mely e múltnak már adósa
 szelíd jövővel - mai magyarok."

Egészségügy (ha valaki érti, szóljon)

Olyan területre kalandozok, ami évtizedek óta irritál. Az Átkos idők alatt az elmaradottság a kórházak technikai felszereltségétől kezdve a gyógyszerellátáson keresztül mindenütt tapasztalható volt, a jó ellátásért sorba kellett állni és a borravalózás (pardon: hálapénz, paraszolvencia) általánossá vált. Mégse látszott a helyzet annyira reménytelennek, mint most, 16 évvel az Átkos összeomlása után: sorban épültek a kórházak, rendelőintézetek, gyógyüdülők. Minden valamirevaló vállalatnál orvosi rendelő segítette elvileg a munkahelyen megbetegedőket, a gyakorlatban mindenkit, akinek különösen nehéz volt munkaidő után kezeltetnie magát. Talán a szemmellátható fejlődés miatt se érezte magát a beteg annyira kiszolgáltatottnak, mint most, amikor - tisztelet a sok kivételnek - általános hanyatlás veszi körül. 

Mert mi vár a betegre ma, ha kórházba kerül?

Egy jóbarát mesélte: "A feleségemnek sürgős műtéten kellett átesnie. Ismerve a helyzetet, kapcsolatokat keresett és talált. Az egyik legjobb - tényleg az - kórházunkban osztályvezető főorvos egyengette az útját. Előző vizsgálatok, másik, talán még jobb kórházban elvégzett és előre jóváhagyott laborvizsgálatok, sőt, szoba kijelölése. Gyere be szerdán negyed 8 és fél nyolc között, egyenesen az osztályra. - kapta az útmutatást. OK, ott voltunk időben, elhessegettek bennünket: tessék a főépületben bejelentkezni. Fintorogva, morogva, de mentünk, nagyon kedvesen felvették az adatokat, kiállították a kartont, meg egyebek. Most már mehetünk az osztályra? Igen, a főnővérnél kell jelentkezni. A nejem ott ült a főnővéri ajtó előtt, várt a sorára. Háromnegyed nyolc, semmi. Nyolc körül szokott megjelenni, mondják a bennfentes betegek. Nyolc húszkor be is robogott, behúzta maga mögött az ajtót, de azonnyomban ki is nyitotta: nehogy itt várjanak az ajtó előtt... Gorombán fegyelmezett. Kilenc előtt valamivel végzett is a feleségem, dühösen jött ki. Menj haza, mert újra elvégezteti az előkészített és főorvos-asszony által jóváhagyott vizsgálatokat, meg kijelentette, ha minden összeáll, ő jelöli ki az ágyat. Majd telefonálok, ha meglesz a helyem. Tíz után SMS: most itt ülök az osztály-adminisztrációnál és várok a bebocsáttatásra. Tizenegy előtt 3 perccel kapom a telefont: az ágyamon ülök. Ennyi. Magyar egészségügy: a harmadrangú pozícióban ülő ötödrangú kinézetű sárkány vezérli a parádét." 

Beszélgetnek a TV-ben Szilágyi úrral (ha jól emlékszem, szociológus?) Rosszul és keveset jegyeztem fel, nem leszek pontos. A lényeg azonban, hogy a saját bőrén vizsgálta meg, mi történik, ha skizofrén hajléktalan kerül be az egészségügy gépezetébe. Szerzett a betegséget feltételező papírt, nem borotválkozott pár napig, tréninget vett fel és beutaltatta magát egy ideggyógyászatra. Zárt osztályra került, hetekig nem vették észre, hogy több mint normális, kiváló elme. Kezelték tisztességgel, mintha beteg lenne, csak kisebb atrocitások érték: amikor engedéllyel kijárogatott kaja-pótlásért, volt, hogy megverték a biztonsági őrök. Magyar egészségügy, XXI. század.

Az Interneten állítólag közzétették több nőgyógyász "tarifáját". Ha igaz, van olyan, aki nem hajlandó mással foglalkozni, csak akinek van 60 000 forintja a szülésre és ugyanannyi az utókezelésekre - állami intézményben. Jó magyarok, vitéz lelkek, ugye ez kell nekünk? Irtózatosan megalázónak tartom az orvosok, ápolók, magyarul az egész egészségügyben működők legális fizetését. De ez a másik véglet, és tisztességtelen dolog. (Gyorsan le fogják vetetni ezeket az adatokat és megvédik az egészségügy hiénáit). A hálapénzről kb. 50 tanulmányt és több könyvet írt egy professzor. Ő is mondta, én is állítom, hogy ez így iszonyú csőd mindenki számára (különösen a rendszerből kiszorulók számára - mondom én)! És a nőgyógyász-szülész téma csupán kis tükör-csillanás, bepillantás az egészségügy egészségtelen és alapvetően tisztességtelen helyzetébe. A professzor szerint az egyik megoldás, hogy magánrendelőbe terelődjenek a 'jól fizető' betegek, de akkor az orvosnak nyilvánossá kell tennie a tarifáit és számlát kell adnia! 

Elfogadom, hogy az egészségügy technológiái és gyógyszerei gyors tempóban válnak költségesebbé, így annak terhei exponenciálisan nőnek. Elfogadom, hogy az inaktív, korosodó lakosság aránya az aktívhoz képest - a sokáig stagnáló és most is igen lassan emelkedő átlagéletkor ellenére - jelentősen megváltozott, növelve az egészségügy finanszírozásának problémáit.

Talán az egyetlen terület, ahol a kormányzat és az ellenzék egyetért abban, hogy reformokra van szükség. Éspedig gyors reformokra.

Mégis riasztó, ami az egészségügy körül zajlik. Riasztó a körülötte kialakuló politikai és szakmai feszültség. Illetve több annál: harccá fajuló ádáz vita, nyilvánvalóan az ellenzék által szított betartás, a nyilvánosság elé bukó véleményeltérések a reformot megindító két párt között, maffia-módszerek az ellenállóknál, kár sorolni. Van, amit megért az ember a történésekből, de mind több a sötét árnyék.

A választások után, a koalíciós pártok közötti rövid vitát követően a kormány meghirdette - és törvénybe iktatta - az egészségügy reformját.

Az első elképzelések hallatán azonnal azt mondtam: antiszociális. Nem kellett soká várnom, hogy német szakértők ugyanerre a megállapításra jussanak. A magyar egészségügy reformjáról, a tervekről mondtak véleményt. Nem bangladesiek, észak-koreaiak vagy etiópok, hanem olyanok, akiknél működik néhány emberöltő óta ez a valami, ami nálunk tönkrement. Azt mondták tömören, hogy megengedhetetlen, kettészeli a lakosságot. Olyanokra, akik számára elérhető marad az egészségügyi ellátás és olyanokra, akik kizuhannak belőle. Ismétlem, nem én mondtam ki ilyen szabatosan, hanem nagyon hozzáértő németek! Ahol ugyancsak reformra kényszerülnek. Kíváncsi leszek a különbségre! Fél füllel hallom, hogy Orosz - akit nem kedvelek az iraki lihegése óta - szembesítette Mihályit (SZDSZ - neoliberalizmus - az egészségügyi reform papja) Ferge Zsuzsával (a szociológia magyar óriása, a szegénység kutatója évtizedek óta). Ferge sorolta a többpólusú biztosítás veszélyeit. Mihályi nem vitatkozott, hanem letorkolt. Mentségére legyen mondva, hogy nincs egyedül, az egész egészségügyi reform-gárda ezt csinálja.

Nem értettem a kormány PR-jét se, amelyik primitíven a vizitdíjjal kezdte vagy ügyetlenül hagyta, hogy ezt lovagolja meg az ellenzék. A lakosság így ezzel az irritáló kis lépéssel találta magát szembe és azonnal - joggal - prüszkölt. 

Nem értettem az ellenzéket sem, amelyik a program minden részletét heves bombázásnak vetette alá. A szoclibeknek elég lett volna naponta hússzor elmondaniuk, leírniuk, lobogóra tűzniük, hogy - mint a közgazdász Mihályi Péter-től, az Államreform Bizottság tagjától tudjuk - ugyanez a reform-terv egy az egyben ott feküdt Gógl Árpád miniszter asztalán a Fidesz-uralom ideje alatt. Csak nem sikerült elkezdeniük, megbuktak. Nagyon jót tesz a támadó hadműveletnek, hogy Mikola, a választások előtt végtelenül lejáratódott ex-miniszter vezeti.

Nem értettem azt se, hogy lehet az ágyszámot olyan kórházak gyakorlati felszámolásával (is) megoldani, amelyekbe a közelmúltban öltek irtózatos pénzeket vagy ahol a gyógyítás igen magas színvonalon, veszteség nélkül folyik. Egyetlen példa: a Heim Pál gyermekkórház vezetője rádiónyilatkozatot adott a kórház-sztrájk alatt. Lehülyézte a kórház-sztrájk szervezőit és kijelentette, európai szinten tudja működtetni a kórházat. Most a Heim is erőteljes fogyókúra elé néz?

Teljesen értetlenül állok az előtt is, hogy a reformnak döntő területeit még vázlatosan se fogalmazták meg a mai napig. Jó, nem kell sietni, de azt nem tudni a száguldó gyorsvonattá vált reformon dolgozva, hogy maradjon-e egyedül az állami egészségügyi biztosítás vagy vonjanak be magánbiztosítókat is (egy- vagy többiztosítós modell?) enyhén szólva furcsa. Mihályi határozottan a több biztosító mellett érvel, elismerve, hogy árnövelő tényező lesz, a vitapartnere egy TV-műsorban az ÁEP monopóliuma mellett tör lándzsát és kifejti, hogy csak az adminisztratív-működési költségek 60-80 md forinttal nőnének a magánbiztosítók bevonásával. Kornai kifejti, hogy nem kell erőszakolni a több csatornát, csupáncsak meg kell engedni, a többit megoldja a piac. Szinte mellékesen jegyzi meg, hogy a kiemelt ellátást lehetővé kell tenni mindenkinek, aki meg tudja fizetni a pluszt. Minden hajamszála égnek áll: az ilyen pluszok - hiába fizetik meg - eszközei, emberanyaga, minden, amit lekötnek csak a közösből, az átlagból tudnak táplálkozni, a mérleg el fog billenni, a többség a mínuszt fogja 'élvezni'. Magyarországon élünk, nem a végtelenül gazdag USA-ban! 

Nem hallok egy szót se a finanszírozás lényegéről: milyen alapon fogják kapni az egészségügyi intézmények a pénzt, amiből élniük kell. Mert ha változatlanul 'ágynap' alapon, adnak egy hatalmas pofont...a tudják minek. Van rokonom, akit több mint egy hete tartanak kórházban, 'megfigyelésen', műtét fog következni pár nap múlva és már jelzik neki, hogy sokáig tartó 'felügyeletre' fog szorulni a műtét után is. Olyanról van szó, amit az USA-ban töredék idő alatt intéznek el. Egyszerű a képlet: Á1xN1=Á2xN2. Magyarázzam? Ha az új ágyszám (Á2) kisebb lesz a réginél (Á1), az új napok száma (N2) annyival lesz nagyobb, mint az eredeti, eddig is sokallt napok száma (N1), hogy az új szorzat ne legyen kisebb a réginél. Magyar egyszeregy!

Visszalapozok a Fidesz támadásához, mert eszembe jutott, hogy a Munkáspárt által kezdeményezett hírhedt népszavazáshoz milyen fürgén csatlakozott a Fidesz. Akkor is a saját korábbi tervét hazudtolta meg, hiszen a kórház-privatizációt ők kezdeményezték uralkodásuk idején. Persze szavazhatunk, meg ellenezhetünk, csinálhatunk akármit, ha a tőke az állambácsival a háta mögött kiszemelt magának egy területet, azt privatizációval vagy másként magáévá teszi. Nem számít törvény, vagy politikai handabanda, kizárólag az, lukratív-e a terület vagy sem. A patikák, meg az eddig a magántőke kezébe csúsztatott legjobb egészségügyi területek igazolják, hogy az egészségügy nagyrésze az vagy azzá tehető. És akkor törvény ide, törvény oda, a tőke csámcsogva fogja felzabálni az egészségügy döntő részét. Csak a lerohadt egységek maradnak az állam kezében, oda járhatnak azok, akik nem tudják megfizetni a tőkés egészségügyet. Az eddig teljesen kiszorultak hadserege pedig tovább fog nőni és ott pusztul el a járdaszélen ... Mint Indiában... Pörög tovább a kerék, most a Fidesz követel népszavazást az egészségügyi (kórház) privatizáció ellen. Hol a memória mostanság?

Legsötétebb számomra, hogy mindig akad új agy, amelyik el tudja hitetni magával és a kormányzattal, hogy meg tudja törni a gyógyszer-maffia hatalmát. Nem vitás, ömlik ki a pénz az államkasszából gyógyszer-támogatás címszó alatt, valahogy meg kéne fékezni az áradatot. Nade minden derék magyar tudja, hogy lihegve választottuk a neokapitalizmust, annak is legocsmányabb, legprimitívebb ősváltozatát, a szabad rablás vadkapitalizmusát. Meg aki az orrát a büdös levegő szippantása elől nem zárja el, tudhatja, hogy a fegyverkereskedelmen és a drog-bizniszen kívül nincs nagyobb hozamú üzletág a világon, mint a gyógyszergyártás-kereskedelem. Nem véletlenül tarolta le a külföldi tőke a (még a szocializmusban is!) virágzó gyógyszeripart (vezető)emberestől, export-piacostul, szőröstül-bőröstül, amint csak hozzáfért. És az se lehet véletlen, hogy egyrészt vérre menő küzdelem folyt a patikák birtoklásáért a privatizáció egyik legsikeresebb (gyorsan gazdagodnak az új tulajok) akciója során és hogy a tavalyelőtti vagy azelőtti év második legnagyobb adózója egy patikus volt (egy itt élő orosz mögött). Ez utóbbi tény egyébként önmagában sértés minden nem tőkés magyar állampolgár számára: a beteg bőrén híznak ekkorát az állandóan siránkozók. És számomra ez önmagában mindent megmagyaráz. De menjünk tovább: ebbe a kettős - oroszlán, cápa - verembe úgy belesétálni, mintha bárányokra kellene béklyót rakni: nagyon együgyű dolog. Pár harapással megesznek minisztereket, miniszterelnököt. Ahol fogást keresnek az új hősök, az olyan szempontból is nevetséges, hogy nem tudják észrevenni: a szegény, nyomorult, agyonhajszolt orvos két módon tud keresni, jól élni ma ebben az országban. Ha megzsarolja a beteget és/vagy elfogad mindent, amivel a gyógyszergyárak közvetlenül vagy ügynökeik útján befolyásolják: gyógyszerírási prémium, szakmai utak, konferenciák a világ legizgalmasabb országaiban, városaiban, sokcsillagos szállodákban, zaba, pia, kirándulások doszt. A többség fel is írja a premizált gyógyszert, akár kell, akár nem! Vitatkoznék csendben az okos szövetségek egyik vezetőjével (érdekes ágazat, tele van okos képviselőkkel), aki a TV-riportert letorkolta, amikor véletlenül kiejtette a tényleg butus 'tisztességes profit' valaha erőltetett, de akkor se, ma különösen nem működő kategóriáját a száján. Ilyen nincs (mert a tőke szabadon rabolt, rabol és fog rabolni), de olyan monopolhelyzet se sok van, mint a gyógyszergyáraké (nem lényeges, hogy vannak közel párhuzamos gyártások), mert egyrészt a beteg, különösen a súlyos beteg mindent kifizet, könnyen beáll az a helyzet, hogy 'szerencséje van annak, aki nagy profitot ér el', másrészt ez is divat-terület, ahol minél drágább az áru, annál inkább elhiszi a nyomorult beteg, hogy segít is rajta. És akkor még nem beszéltem az extra-profit számtalan lehetőségéről: nagy vágyak gyógyszerei (l: Viagra és a csillagos ég), tényleg vagy 'elhitethetően' újdonság-értékű gyógyszer, mint a rákellenesek, stb. Ebbe csak belebukni lehet, megzabolázni őket nem. Most is mi zajlik? A reform része az egyszerűbb gyógyszerek patikán kívüli árusítása. Mit tesz az illetékes szövetség? Kezdi azzal, hogy hazudik, aztán kartellt hoz létre az összes tagja részvételével, aztán megfenyeget mindenkit, azt is, aki árusítani merészelne, azt is, aki a termékét nem csak nekik adná el. Nem véletlen, eddig egyetlen saccot hallottam a TV-ben: 500 md-ból 40-50 md csúszna ki a markukból. Nem akármi, kedves beteg, figyelj oda, milyen ádáz csata folyik a pénzedért! Még véletlenül se az egészségedért!

Ebből csak óriási ellentétek születhetnek, sokan, nagyon sokan lemaradnak az egészségügy vonatáról.

Itt elszégyelltem magam: mindezt, amit eddig az egészségügyről és főként annak reformjáról írtam, a médiákból szoptam. Az a vád érhet, hogy olyat kritizálok, amit nem is olvastam. Nosza, kiprinteltem a Zöld Könyvet az Egészségügyi Minisztérium portáljáról és elkezdtem olvasni. Haladok, így írás közben. Már vagy háromszor majdnem megettem az adott oldalt, annyira feldühített. Majd az írás végén írok még pár sort a reformokról, ott visszatérek a Zöld Könyvecskére. (Ki is írt utoljára Zöldet? Ja, Kadafi!)

VII. A közvélemény

Érdemes visszaemlékezni a közvélemény hullámzásaira.

Két volt melóssal beszélgettem a vizsgált időszak elején: érdeklődtem a (mai magyar) politikáról alkotott véleményükről. Egyikőjük azonnal nyugdíjba ment, amint lehetett, mert semmi módon nem akar adózni, a másik munkanélküli és nem is keres munkát, feketén maszekol. Így se vagyok rosszabbul, mint ha állásba mennék - mondta. Politika? Miről beszélünk? Kifosztották az országot és lopnak, ahogy csak tudnak. Évek óta nem járok szavazni - mondta mind a kettő. Egyikőjük még azt is megkockáztatta: az Átkos is jobb lehetett volna ennél, ha megreformálják. Ez az igazi veszedelem, hogy a tömegek megundorodva a politikai elittől (?) nem szavaznak: a jobboldal malmára hajtja a vizet! ... 

Aztán két pesti kisvállalkozóval váltottam pár szót. Szinte leírhatatlan a véleményük, csürhéről, rablóbandáról, hülyékről beszéltek. Nincs értelme szavazni - summázta egyikőjük. Ez a keményebb jobboldalnak segít! ... 

Mikrovállalkozóval (gyakorlatilag kétkezi munkás) beszélgetek. Leesik az álla, majd kacajra fakad, amikor a Fidesz munkás-tagozatát mesélem neki. Aztán - összefoglalva a politikai képet - azt mondja: maffiák birkózása az egész. Csak bólintani tudtam!

Egy nagyon értelmes, nagyon rendes és tisztességes kőművesmesterrel váltottam pár szót tavaly. Két mondatát is érdemes idézni : (1) A politika ma már vicc, kabaré, nem érdemes foglalkozni vele. (2) Kiürült az élet, nincs társasági élet, mindenki b...tat valakit és mindenki pénz után rohan! 

Hallom, terjed az országban politikai rendszerünkről, hogy kleptokrácia. Nobel-díjat a név alkotójának! Igaz, hozzáteszik, hogy nyugatról ered, ott is ez folyik, csak kevésbé feltűnően.

Nem csoda, hogy Tamás Gáspár Miklós (TGM) 2006 januárjában a Napkeltében megjegyezte: általános az undor az egész politikai rendszerrel szemben. 

Egy hétköznapibb vélemény: "Én is szomorú lettem, mert megijedtem attól, hogy ennyire fele-fele alapon működik ez az ország? Meg hogy menjünk harcolni ma 16-kor, minek, kivel..?? // Most hogy hosszú idő óta megint kocsi nélkül járok, el vagyok szörnyedve Budapest állapotától. A körutak tragikusan színvonaltalanok, a BKV járművei koszosak, mocskosak... és az emberek... // Ma a Keletinél vártam buszra és mintha a debilek országában lettem volna. Mindenki rohan, tülekedik valahova, komolyan, hülye hülye hátán, aki meg normális, az rosszul öltözött és vagy betegnek néz ki vagy fáradtnak. Szörnyű. Semmi stílus, eleganciáról, netántán mosolygó emberekről meg nem is beszélve... Mivé süllyedt ez a város?"

Közben azért figyeltem a hivatalos közvélemény-kutatásokat.

A szokásos trendet követve az időszak közepére szétnyílt az olló a Fidesz javára. 2005 októberében azonban már arról szóltak a hírek, hogy az MSZP lassan utoléri a Fideszt és Gyurcsány már utolérte Orbán Viktort. Decemberben az MSZP előretörését és a Fidesz vergődését jelezték. Nem az MSZP-nek örültem, mert nem vezérlő csillagom, hanem a jobboldal vergődésének: a lakosság józanodását jelentette és az mindennél fontosabb volt!

2006 elején - több közvéleménykutató intézet vizsgálódása szerint - az MSZP átvette a vezetést. Ennél meglepőbb volt a Népszabadság-Online olvasóinak véleménye, akik hétről-hétre 'szavaztak' a lapnak arról, kire voksolnának. A március 14.-i eredmény, óriási szoclib előny:                                           

Fidesz: 20,4 százalék
MDF: 4,3 százalék
MSZP: 40,6 százalék
SZDSZ: 21,6 százalék 
MIÉP-Jobbik: 2,8 százalék

Itt egyelőre zárom soraimat. Nézzük meg együtt, mivel foglalkozott az ellenzék a választásokig eltelt négy évben.

VIII. Orbán Viktor

Mottó (vagy akármi)                                                          

Orbán Viktor nagy példaképe, Silvio Berlusconi mondásai:

Én vagyok a politika Jézus Krisztusa!

Sokat dolgoztunk. Csak Napóleon tett többet, mint én -
de én természetesen magasabb vagyok nála.
['taller', testmagasságot és kiemelkedőt egyaránt jelent] 

Mussolini sose ölt meg senkit... belső száműzetésbe szokta küldeni az embereket.

(TIME, 2006, április 24)

Nézzünk körül tehát - ezúttal az ellenzékre fókuszálva - mit műveltek ők a 2006 évi parlamenti választásokat megelőző négy év alatt? 

Kezdem Orbán Viktorral és pártjával!

Megmondta, nem hagy békét a szoclibeknek. Biztosította híveit és az ország népét, hogy egy perc nyugtuk nem lesz. Nem mondta azonban, hogy a támadások eszközei között nem fog válogatni és hogy kiterjeszti azt a nemzetközi politika színterére is. A vereség után hamar elkezdte ténykedését, azóta folyamatosan hazudik, csúsztat, blöfföl. Pártja vezérkarával együtt. Mintha olvasnák - szokás mondani. Sorozatban foglalnak el olyan álláspontot, politikai irányt, ami vagy megvalósíthatatlanul populista vagy kifejezetten káros az országra nézve.

Csak kiemelésekre futja, idő- és terjedelemszűke miatt.

Mivel támadják a kormányt jogtalanul, csúsztatva vagy populista módszereket használva? Ha elfogultsággal vádolnak, igazuk van. Elfogult azonban nem a szoclibek mellett vagyok, hanem Orbánékkal szemben. Minden sejtemmel érzem, sőt tudom - a gengszterváltás óta eltelt 16 év tanított meg rá -, hogy Orbán Viktor és csapata a hatalomért mindenre képes, eszközökben nem válogató, veszélyes társaság. A ritka kivételeket se rejtem el, amikor jogos kritikával élnek. Mint az eddig írtakból is világos lehet.

Túlzott költekezéssel. Tökéletesen igazuk lenne, ha egyrészt nem lennének általuk indított programok vezető helyen a 'fejőgépek' között, mint például a lakáshitel-program, a Grippen harci gépek, másrészt ha a javaslataik nem lennének rendszeresen elképesztő módon költségvetés-terhelők. Már 2004-ben az egymillió aláírás programban a zászlajukra tűzött követelések (populista maskarák) 400 md körüli összeggel terhelték volna a költségvetést és 250 md bevétel-kiesést is hoztak volna, azaz teljesen felborították volna a költségvetést! - állapította meg az SZDSZ. 

A mezőgazdaság tönkretételével. Nagyon nehezen türtőztetem magam, amikor ezzel a témakörrel manipulálnak. Frontálisan támadják a kormány mezőgazdasági politikáját. Ők, akik a négy évük alatt pusztulás szélére 'kormányozták' ezt az ágazatot. Felhasználtak és használnak minden alkalmat, amikor politikai lázításra van szükségük, hogy a nagygazdákat traktoraikkal felvonultassák tartós tüntetésre. Orbán odáig vetemedett, hogy elégedetlenségét fejezte ki a nagygazdák követeléseinek elfogadásával, a tőke győzelmével végződő első tüntetést lezáró megállapodással, egyrészt mint - mondta - nem végleges megoldással, másrészt mint "idegen, bankári" kifejezéseket tartalmazó okmánnyal. Populista ígéretek tömegével buzdítják őket és sikeresen zsarolják meg a kormányt, amelyik végül annyira beadta a derekát, hogy az ő köreikből emelt ki minisztert. Akinek az elődje, Németh rohammunkával hozta be az EU-ba lépéshez szükséges előkészületekben hátrahagyott több éves késést!

Ellenzéki jogaik csorbításával. Azok, akik meghirdették, hogy "működik a Parlament ellenzék nélkül is!" (Orbán Viktor), amikor ők voltak hatalmon. Nem engedték működni a parlamenti vizsgálóbizottságokat. Most olyan témákban (is) követelnek szót, amihez semmi közük és a világon példátlan lenne, ha a kormány bevonná őket a törvényileg kizárólag az ő felelősségi körébe tartozó döntései előkészítésébe. Orbán Viktor három és fél évig nem vett részt a Parlament munkájában. Nem nagyon hiányzott. Amikor három és fél év ellenzéki vezérkedés, utca-politizálás után Orbán Viktor megszólalt ott, annyira falrengető sületlenségeket adott elő, hogy az 'aktuális' kormányfő gyorsan odaült hozzá, hátha rosszul hallott?

Azzal, hogy nem képviseli a kormány jól a magyar érdekeket az EU-ban. Hajmeresztő! Az utolsó pillanatig ellenezte a belépést. "Van az Unión kívül is élet!" - nyilatkozta. Akkor adta be a derekát, amikor be kellett látnia, hogy az ellenző magatartásuk megbukott. Amikor a náluk bölcsebb népek sorban mondtak igent a népszavazások során. Akkor is riogatták a népet mindenféle balgasággal (a magyar tej túl zsíros, nem lehet majd mákos tésztát enni, mifene). Amikor pedig bent voltunk, egyszerre csak megjelent teljes életnagyságában, kivont karddal és védte az érdekeinket: igenis, vegyék be az EU-alkotmányba, hogy Európa a 'keresztény eszmeiség' alapján áll. Sajnos, mondanám, ha igaz lenne az állítás, de nem az, hanem középkori szellem. Egyrészt a lakosság töredékét sem érinti ma Európában, a hívők száma igen alacsony, másrészt mi lesz a 80 millió törökkel? Eleve kirekesztjük őket? Hogy mire használta EU-tagságunkat, arról később szólok.

Privatizációval. Orbán Viktor szózatot intézett a Nagy Magyar Néphez: "Ha hatalomra jutunk, felülvizsgáljuk a privatizációkat...". A demagógia csúcsa! Lehet, hogy a nép megeszi ezeket a maszlagokat? (05.08.29) Vessünk egy pillantást az általa most kifogásolt egyik privatizációs elképzelésre: a Malév értékesítésére. Katona Kálmán - mint az Orbán-kormány volt minisztere - nyilatkozott, hogy akkor is elő volt már készítve a Malév privatizációja. Ajaj, de fura! Szembeköpi magát a Fidesz?  Kevésbé meglepő, hogy Katona úr másnap már puhított: bakizott, tervezgetés folyt csupán. Ha a cápa nem párttitkárt ebédelt volna (vicc2), hanem Katona Kálmánt, ugyancsak elcsodálkozott volna, hogy nem ropog gerinc a fogai alatt. (05.09.22) Lépik is gyorsan egyet a Fidesz, hogy elterelje a figyelmet a sokadik blamázsról: kiötli a 'nemzeti vagyon-szerződést'. Ragyogó keresztnév: két populista lózungot sikerült egy zsákba gyűrni: a 'nemzeti'-t és az 'anti-privatizáció'-t. Zsenik, istentelenül kell vigyázni, hatalomra ne kerüljenek (a náci vezérkar is csupa zseni volt)! (05.09.22)

Kitérő: Igazuk lenne, ha a privatizáció korai időszakánál tartanánk. Íme egy példa. Kis hír, sokat mond annak, akinek még van füle: a hónap részvénye a Richter! A tőzsdei árfolyama ugyanis szorosan az olajárakhoz tapad, ahogy azok nőnek a csillagos égig, úgy 'repdes' a Richter is. És tudják miért? Idézem az ERSTE Bank Befektetési Rt. ismertetőjét: "...az Oroszországban gyógyszert értékesítő cégek közül a Richter volt az egyik legnagyobb, amely a jó piaci pozícióit még a rendszerváltás [= gengszterváltás]  előtti időkben építette ki.  (...) 1994-ben és 1995-ben az árbevétel 27%-a a Független Államok Közösségéből (FÁK) származott. Az export árbevételhez hasonlítva ez az érték közel 40% volt." Egyszerű szavakkal folytatva: mivel azok gazdasága alapvetően függött az olaj-áraktól, a Richter-részvényeket olajrészvénynek lehet tekinteni! És ezt a gyárat az elsők között passzolták át - bagóért, magyar áttétellel vagy részvétellel - külföldieknek. Bölcs, zseniális (szerintem végtelenül korrupt és aljas) magyar privatizáció! 

Korrupcióval. Tökéletesen igaza van, Garasországunkban gyilkolja a fejlődést, az erkölcsöket a korrupció. Világméretekben is a csúcs felé törünk. Olyan szlogeneket megereszteni azonban, mint amiket OV papol, hogy "a korrupt kommunizmus" utódai vezetik az országot, súlyosan félrevezeti a lakosságot. Egyrészt hasonlítsuk össze a volt kommunista világot az akkori - nem kommunista - Indiával és India viszi el a pálmát, másrészt figyeljünk oda, hogy a kommunizmus egyik legádázabb ellensége, a tömeggyilkos diktátor Pinochet kilenc tonna aranyat tárolt be Hong-Kongban, amit minden bizonnyal korrupt módszerekkel gyűjtött be öreg napjaira, szegény. 

Parlamenten kívülről 'politizált', ott követett el mindent, hogy megbuktassa a kormányt. Nevezzük flaszterpolitizálásnak!

Megfordította a "működik a Parlament ellenzék nélkül is" lózungját és kivonta magát a demokratikusnak nevezett parlamenti politizálás alól. Odáig vitte, hogy a parlamenti széke három és fél évig üresen maradt. A Parlament tényleg működött nélküle is. Nem fogta fel, hogy ezzel a diktátorjelölti stílussal elsősorban magának és pártjának ártott. 

Működési területül az utcát és hívek jobbról toborzását választotta. Olyan szélsőséges csoportosulásokat vett szárnyai alá, mint a Toroczkai-féle '64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom' vagy a nyilvánvalóan újfasiszta Lelkiismeret '88, (majd később) a Jobbik Magyarország Mozgalom Párt. 2005 februárjára bebizonyította, hogy számára már nincs más csatatér, csak a jól felbarikádozott utca: valami 'adónyomozó brigád'-ot hozatott létre a sok flaszterhős zászlólengetővel. Feladat: ellenőrizni, hová dugja a kormány az adófizetők pénzét. Mintha nem lenne tisztában vele, hogy ilyesmire találták ki a Parlamentet, a sok pénzzabáló bizottságával. Na meg az ÁSZ-t. 

Hangulatkeltése a 2006 évi parlamenti választások előtt felerősödött. Meghirdette, hogy a Szövetségre átkeresztelt párttömörülése "alternatív szavazatszámlálást" szervez a választásokra, hogy "ne történhessen meg, ami történni szokott". Tovább csúsztatva azt pendítette meg, hogy "a szavazás állami csatornában" fog zajlani, magyarán, hogy a kormány fogja felügyelni. A nyilvánvaló badarság annak bevallása volt, hogy előre reszkettek a vereségtől.

Előfordult, hogy hazánkba látogató EU-nagyságnak panaszolta be a kormányt. Tette ezt például az Európai Bizottság (kvázi-kormány) elnökével. Orbán Viktor "...összetéveszti José Manuel Barrosot Leonyid Brezsnyevvel." - mondta a Népszabadság 2005 november 1.-i száma (3.old. 'Barroso Pesten'). Ez a politikus-zseni azt hiszi (vagy úgy tetteti), hogy az EB elnöke az ő szavára nem bünteti meg Magyarországot, a vásott kölyköt, ha borsot tör az EU orra alá. 

Most haladjunk tovább, a parlamenti választások utáni időszak elemzésekor lesz még mit szóvá tenni!

Miként politizált a szomszédországokban élő magyarok 'érdekében'?

Állhatatosan Erdélybe szaladgált a határontúli magyarságot, sőt az anyaországot érintő politikai ötleteit előadni, lázítani. Jól térképezték föl, hogy Trianon és a nyolcvan éves elnyomatás miatt ott fogékonyabb a talaj a nacionalista lózungokra. Általában is sokat ártott ezzel, mert tágította az anyaország-székelység és az erdélyi magyar politikusok közötti árkokat. A 2004 júliusában Tusnádfürdőn elmondott beszédével szakértői vélemények szerint az általam véltnél is nagyobb bajt okozott. Nem elég, hogy elképzelése, miszerint az Unió ne nyissa meg a kapuit Románia előtt, amíg az nem ad autonómiát Erdélynek, az erdélyi magyarságot is kizárta volna az Unióból és gyakorlatilag meg se valósítható, hanem még az időzítéssel is súlyosan hibázott két szempontból is: a romániai választások előtt lovat adott a román nacionalizmus erőinek, megnehezítve ezzel az RMDSZ helyzetét, másrészt a EU pénzosztás előtti pillanatát sikerült eltalálnia, márpedig ott az értelmetlen nacionalizmus hangjait nem szeretik, könnyen lecsípnek az elvárható összegekből. Ez az alak a saját ambícióitól vörösposztósan elvakulva képes az országnak és bárkinek kárt okozó populista lépésekre! A felelőtlensége határtalan méreteket öltött, amikor intette az érintetteket (gondolom, elvakult agya a kormányra gondolt), hogy nem tárgyalni kell az autonómiáról, hanem harcolni kell érte. 

Volt kedvence, Kövér László, a minősíthetetlen kórokozó is köpött egyet arra az asztalra, aminek 'a magyar-román megbékélés lehetősége' nevet adják a bölcsek. "Eljött a nemzet újraegyesítésének ideje." - mondta Romániában. Ha jól emlékszem, kifejezetten fegyveres harcra utalt! Nem vette észre a szerencsétlen és társai, hogy súlyosan ártanak. Hogy nincs más út, mint a szomszédországok Unióba lépésének siettetése, aminek megtörténte után az Európa-ernyő biztosítani fogja a 'nemzetrészek' (utálom, mert a fasiszta-nyilas szóhasználatból csúsztatta át a mába a Fidesz támogatását élvező szélsőjobb, ezért az idézőjel) szabad közlekedését, közeledését, határok nélküli kézfogását. Minden ezt megelőző 'nemzetegyesítés' című követelés csakis szétfröcsögtetett méregként funkcionálhat, mélységesen elitélendő. 

2004 decemberében, karácsonyi ajándékként azzal állt elő a Fidesz, hogy az erdélyi magyar szervezetek készítsenek a kettős állampolgárságra vonatkozó törvény-tervezetet és anyaországbéli 'társ civil szervezetekkel' nyújtassák be a Parlamentnek. Egyszerűen nem is értem, hogy képzelik ezt a vérlázító törvényalkotást? Semmi más céljuk nem lehet, mint az erdélyi magyarság további uszítása az anyaország ellen! 

Délen is igyekezett a hazát egyesítő nagyúr képében megjelenni. A kormány külügyminisztere a Vajdaságban tárgyalt a kettős állampolgárságról, odarohant OV is és úgy viselkedett, mintha ő lenne a kormányfő vagy a királyunk: nyilatkozott, méltatott, segítséget ígért Európában (amit nemréggel azelőtt még nagyon nem szeretett). Befolyásolási akciói hatottak-e, nem tudom. Mindenesetre a közelmúltban lezajlott szerbiai választásokon nagyot bukott az ottani magyar politizálás: a magyarok számottevő része átszavazott szerb jelöltekre. 

Amikor végül megjelent a Parlamentben, egyik első akciója ismét nacionalista és öntömjénező volt. Talpra ugrasztotta az egész politikai elitet (?) a Parlamentben. Elmondta 22-es csapdája farizeus monológját a határainkon kívüli magyarok helytállásáról és - párttársait is láthatólag letaglózva - egyperces néma felállást kiáltott ki. Hál'isten hallani lehetett, ahogy rájuk recsegett: "Álljatok fel!" Felállt a jobboldal. Mit tett erre Szili Katalin MSZP-s házelnök? Megjegyezte ugyan bölcsen, hogy erre csak ő jogosult (mármint a felszólításra), de aztán vigyázzba vágta magát. És mit tett erre a koalíció két frakciója? Ugrott, mint egy madzagon rángatott marionett-had. Felsorolok néhány józan szót, miért kellett volna az ülepükön maradniuk a nem jobbosoknak, élükön a házelnökkel: A 22-es csapdája akció ismét, sokadszor a szomszédnépek ma már felesleges, káros arculcsapása, tűz a gyűlölködés újraélesztésére; a természetes nemzeti érzelmek nacionalizmussá pumpálása  az ország fejlődését súlyosan fékező, romboló tényező volt eddig is, marad ezután is; súlyosan sérti azokat a magyarokat, akik már elhagyták szülőföldjüket, vagy az anyaországban vagy idegen földön keresik a boldogulás útját; a gyászos néma felállás teljességgel méltatlan élő magyarság-csoportok megtisztelésére. Azt már említeni se érdemes, hogy dühödt diktátor-hangnemével, parancsoló felszólításával sokadszor mutatta ki meztelen hatalomvágyát. (05.12.08.-i feljegyzésem)

A neokapitalista polgári demokrácia - valamikor harcolt érte - szellemiségével összeegyeztethetetlen lózungokkal uszítja híveit:

Derogatíve, uszító szándékkal bankárkormánynak titulálja a szoclib kormányt, unalomig ismételve híveit lelkesítő beszédeiben.

Bevezette a luxusprofit abszurd fogalmát, ezzel igyekezett lejáratni a kormányt. Micsoda fantáziadús súgói lehetnek? Majdnem tajtékozva adta elő bombasztikus tervét, miszerint meg kell regulázni az elektromos tőkét, amelyik luxusprofitot szakít le az áramtermelésből. Majdnem biztos, hogy van igazság abban, amit mond, mert duplán monopolhelyzetbe hozták őket a Horn-kormány idején, de hát így nem lehet, kérem. A neokapitalizmus egyik vezérharcosa nem tudja, hogy a monopolhelyzetben lévő tőke populista szövegektől nem szalad a mamája szoknyájához, különösen, ha szerződés biztosítja a helyzetét? Legfeljebb elkezd riogatni mindenki mást, aki ide akarja rakni az extraprofitot tojó fészkét. Azt hiszem, a populizmus csúcsára ért, nem lehet túlszárnyalni.

Mire használták eddig az EU fórumait, különösen az EP üléstermét?

Frontális támadást indítottak az Európai Unióban a tíz újonnan csatlakozott ország baloldalinak nevezett képviselőinek az Unió szerveibe jutása ellen. Tették azok, akik az uralkodásuk ideje alatt többször kifogásolták, hogy az akkori ellenzék "lejáratja az országot", amikor külföldre visz belső problémákat. Most - meg se várva, hogy belépjünk az Unióba - Szájer máris árasztja a gusztustalan ájert odakint. Mi lesz ebből?! Ugyanakkor egy pisszenés se hangzik el az ellen, hogy a Fidesz bátran a szélsőjobb, fajgyűlölő Hegedűs András püspök papában találta meg EU-jelöltjét. Hátborzongató!

Orbán Viktor, úgy is mint a Vatikán felkent apostola az EP-ben fröcsög: az ország három éve csúszik a csőd felé. Az egész beszéd minősíthetetlen rágalomhadjárat! Felhasználja az alkalmat, hogy az Adenauer Bizottságban is feketítse hazáját. (05.02.02)

Járai, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Fidesz volt képviselője besúgta a kormányt az EU-nál. 'Csupán' elszámolási trükkre hívta fel az illetékesek figyelmét. Nagy volt bizony a csodálkozás odakint. Milyen ország lehet, kérdezték? Ilyen. A mélyen beépített Fidesz-sarokoszlopot nem lehet eltávolítani az MNB éléről. Rombol, ahogy csak belefér. (05.09.22)

Szájer és társai, a magyar jobboldal képviselői az Európa Parlamentben:

Szájer úr, kokárdával díszített hazafias mellét düllesztve szórta szét a nagyvilágba, hogy "...periférikus ország képét" mutatjuk. Sok ilyen hazafit és megdöglünk!

A 13 vagy mennyi (mindenképpen sok!) néppárti magyar képviselő hazarohan, egyenest a Parlament elnökéhez, hogy valami feketítő dokumentumot adjon át, amelyben az ország tragikus helyzetére hívják fel a figyelmet. Jó hangosan, hogy minél zavaróbb legyen. Nem értem: mintha nem ezért kapnák a vagonnyi pénzt, hanem azért, hogy az EP-ben küzdjenek az ország érdekeiért, beleértve pozitív imázs építését is. Haza kéne zavarni mind, kubikusnak a Turul-építkezéshez, illetve - remélem - bontásához!

És más elképesztő fórumokat!

Nagy és bölcs politikusunk, az igazság bajnoka, a Fidesz egyik büszkesége, aki mint jó köpönyegforgató, jutalomként náluk miniszterségig tudta vinni, Demeter a Kulcsár-féle K&H ügyben - nyilván, hogy mentse az érintett jobboldali elitet - az amerikai diplomatákhoz futkosott. Azok ugyan elküldték a CIA-hoz, azok meg a nemzetbiztonsági szervekhez, mint kiinduló ponthoz, de nem értette meg, hogy melegebb éghajlatra kívánják. A Fidesznek se akart leesni, hogy ez a zseni is előlépett a minősíthetetlen kórokozó kategóriába. Árt mindennek és mindenkinek, az országnak, a kormánynak, az ellenzéknek, a Fidesznek, Orbán Viktornak (ez utóbbi hál'isten!). Ilyen fajankók ülhetnek parlamenti bársonyszékben.

A népámításhoz használt módszereik:

A 'Beteg emberiség, mocsok világ' című írásom 'II. Hatalomvágy' fejezetében részletesen foglalkoztam a diktátor-születés és a diktátorok hatalmon maradása koreográfiájával. Ezúttal a mondott fejezet 3. és 4. pontjára hívom fel a figyelmet. Magyarország diktátor-jelöltje négyéves uralkodása alatt meglepő tudatossággal használta ezeket az eszközöket. Az ország szerencséjére megbukott ugyan, de bukott nagyságként is úton-útfélen élt a szélsőséges népszédítés évezredek óta kialakult eszközrendszerével. Ide sorolom a zászlólengetés rituáléját: minden általa meghirdetett rendezvényen a hívők szívét-lelkét (agy híján) töménytelen zászló lengettetésével tüzelte. A hazafiság jelszóra jól rátenyerelve fűtötte a nacionalista érzelmeket, lázított (igen, egyértelműen lázított) a szomszédnépek ellen, kisajátítva ehhez az '56-os lyukas zászlót. Nemcsak elnézte, hanem védelmébe is vette/vetette az általuk (tévesen) Árpádsávosnak hívott nyilas zászlót. 

Többnyire tökéletesen időzítve és jóelőre kellően felhergelve híveit tömeggyűléseket tartott/tart/fog tartani, Hitlert és Sztálint egyaránt utánozva. Az ott elmondott beszédei csúcspéldányai a 'nem érdekel más, csak a tömeg hergelése' elv végtelen gyakorlásának.

A Vatikán felkent papjaként felhatalmazva érezte/érzi magát az egyház eszközeinek felhasználására. Nem elég számára, hogy a római katolikus és református egyház vezetői és egyszerű pap-katonái egyaránt bevetették/bevetik magukat a politikai csatározásba, maga is felhasználja a római katolikus egyház eszközeit. 2004 július 10 körül templomban mondott beszédet, amelyikben szélsőjobboldali publicistát vett védelmébe, közvetve megvádolva a bíróságot baloldali elhajlással, majd ugyanazon év októberében harangot zúgatott a beszéde alatt valamelyik szenthelyen mondott politikai beszéde alatt. Ilymódon mint védőpajzsát mutatta fel a 'szent keresztet' a népnek. Aki ilyen sötét lépésre is képes, az nem csak hatalomőrült, hanem minden porcikájával elszakadt a józan politizálástól. Óriási veszélyt jelent! Meg kell akadályozni, hogy a hatalom közelébe kerülhessen! 

Farizeuskodik, farizeuskodik:

Képes volt megtenni a mai magyar politika egyik legálnokabb lépését: a polgári, a munkásságot mindeddig  leköpő, semmibevevő Fidesz  munkás-tagozatot alapított. Csoda-csavarkulcsot vett át a csoda-munkás tagozatvezetőtől (megeszem a kalapom, ha az! - kiáltottam azonnal, ki is derült hamarosan, hogy semmi köze nincs a munkához). Röhögőgörcs vagy gyomorgörcs. Méltatlan a magyar népet ennyire palira venni a kiszorítósdi-munkásságban. 

Megjátszotta a nagy nép közé járót. Vonatra (te szentséges ég!) szállt és járta az egyszerű népet. Mátyás király járhatott a fejében! (05.02...)

Már nem tudom másnak értékelni, mint farizeuskodásnak: megint felült nemzeti lovára, 'nemzet-fordulatot' követelt (kitől, mitől, netán a nemzettől magától?). Közben kirohant a neki még baloldal ellen (ami, tudjuk, nincs is), kunbélázva, rákosizva, 56-osozva üvölti, hogy a baloldal időnként ráront (vagy mit is csinál?) a nemzetre (őrült!) és közben pocskondiázza - ő, a nagy hazafi - a nemzetet, amelyiknek a gazdasága csődközelben van. Miért kell még ez az ember a jobboldalnak, hiszen őket is lejáratja, az egész országgal együtt!? (05.07.27)

Országértékelő beszédeket tart

Ahogy közeledtek a választások, mind kevésbé tudta fékezni magát. Ígérgetett, mint a mesebeli angyal: fűt-fát, aranyesőt minden másnapra? Hoppá, dehogy! Megvan! Minden idők csúcsa: a pelenka! Az ÁFA-mentes pelenka. Mit gondolhatott? "Ha ezt elmondom népemnek, hogy ettől fog megugrani a népszaporulat és lesz gazdagabb az egész ország, meglátjátok, bomba sikerem lesz! Pajzsára fog emelni a nép és körbehordoz a bili körül. Istenem, be szép is lesz!"

Viccet félretéve: ez is elhangzott, nagy nemzet-ajándékként, 2006-os 'évértékelő' beszédében. Óriási tömeg, dübörgő taps fogadta (micsoda szégyen, Garasország!). Aztán kinyitotta a száját, ömlött belőle a hazugság, csúsztatás, demagógia, populizmus, az országot rombadöntéssel fenyegető vad ígérgetés. Luxus-idiotizmus a javából. Szájára merte venni sokadszor a mezőgazdaságot is, mint amit a most regnáló kormány tett/tesz tönkre, fátylat borítva Torgyánkájára. Borzasztó, hogy egy ilyen, a hatalomért mindenre képes pojáca itt lebeghet a fejünk felett, mint miniszterelnök-jelölt! Közben nyilatkozatot tett: a civil társadalom segítségével értük el - mondta -, hogy az országnak 'polgári' elnöke van (kristálytisztán bújt ki a zsákból ezúttal az is, hogy 'polgár' alatt nem állampolgárt ért ez a klikk, hanem 'burzsoá'-t). Igaz, ami igaz, szerintem is az. De ez megengedhetetlen: az alkotmány szerint az államelnöknek mindentől függetlennek kell lennie. Ha 24 órán belül nem határolja el magát ettől a jobboldaliságát sugárzó jobboldali nyilatkozattól, - gondoltam - törvényt sért, le kell mondania. Nem tette meg, vállalta a Zöld mellett a Polgári Nagyúr címet is! 

A választás előtti pillanatokban új lapot rántott elő varázs-paklijából. Lesz Budapest-fejlesztési Minisztérium! - kiáltott fel. Minek itt Fővárosi Önkormányzat, majd mi minisztériumosdit játszunk helyette, ott nem kell a többi párt képviselőivel bajlódnunk. Nonszensz a javából! (06.04.07) 

Időnként megnyikkant a jól kigondolt rendszer/módszer. A jelentős koponyákból összeállt Nemzeti Kör (tanácsadó szervként kívánta működtetni) 2006 nyarán még csak a kormányt hibáztatta, de  szeptember 23.-án már letorkolta a Fideszt. "...A szeptember elsején átadott konvergenciaterv és az októberben benyújtásra kerülő nemzeti fejlesztési terv elfogadtatása az első lépés nemzetközi kötelezettségeink teljesítése és az uniós erőforrások megszerzése felé. A kormány konvergenciaprogramja elmozdulás a megfelelő irányba... (...) A Nemzeti Kör felelőtlennek, a nemzeti érdekeket sértőnek találja az elkerülhetetlen lépésekkel szembeni, a szakszerűség követelményeit és a nemzetközi realitásokat figyelmen kívül hagyó hangulatkeltést...." Bővebben: A Nemzeti Kör a gazdasági helyzetről

Amerikai mintára Gazdasági Tanácsadó Testülettel is próbálkozott, eredménytelenül. Szinte semmi visszhangja se volt, legalábbis nem emlékszem értelmes megnyilvánulásokra! Nem tartom valószínűnek, hogy a választások előtti pillanatokban beharangozott gazdasági 'stratégia' zagyva egyvelege az abba meghívott koponyák konszenzus alapon született ajánlata lett volna, túlontúl abszurd elképzelések voltak.

A Fidesz piszkos ügyei és szorgos mosdatásuk

OV-ről mondják (néha én is úgy vélem), hogy zseni. Sok vonatkozásban minden bizonnyal az. Uralkodása idején beültetett oszlopokat, sarokköveket a legfontosabb intézményekbe. Már ügyvezető kormányként működés alatt főköztisztviselőket: harmincvalahány betonkövet, min. 600 000,- Ft-al és kimozdíthatatlanná téve! Azok most hasoncsúszva hordják neki az információkat és mosdatják rendesen. Őt is, pártját is.

Sokadszor dobja vissza a pártsemleges, csak pártorientációval terelgetett Főügyészség az Orbán Viktorról 286 (vagy kb. ennyi) felesleges film készítésére megbízást kapott Ezüsthajó (vagy mifene) Kft. ügyét. Minden közzétett adatról ordít a szélhámosság, nem számít, jó jobboldali gyerekek, csak nem lehet bajuk? Reszkessetek csirketolvajok! Párhuzamosan titkosították - 60 évre - magukat az OV zászlóosztogató-lobogtató filmjeit!

Lopnak, rabolnak, megvesztegetnek

Aljasságuk határtalanságát, azt, hogy a hatalomért mindenre képesek, fényesen bizonyították: betörtek az MSZP szerverére és órákon át töltötték le a dokumentumokat. Rendkívül érdekes, hogy Rogán Antalra hivatkozva három név, illetve azok kezdőbetűi hangzottak el itt-ott, az akció kézi vezérlőit sejtetve: xM (Révész Máriusz), HB (Havasi Bertalan) és - kapaszkodj, magyar! - OV. Senki se meri kimondani, hogy maga Orbán Viktor értendő a két utolsó betű alatt, bár egyértelműen belülről indított megingatási kísérletről van szó. Révész biztosra vehető, mert gyorsan félreállították. Mi lesz OV-vel, aki már nem csak lop, csal, hazudik, hanem előlépett betörővé is? Semmi - mondom én. Van annyira jobboldali a magyar igazságszolgáltatás, hogy eltussolja ezt is! És ráadásul új államfőnk - aki tisztességes, nemes versengésre szólított fel anno - ezúttal hallgat, mint a sír! Netán illedelmes, illő magatartásnak fogadja el ezt a szennyet? 

Isten óvjon, hogy azt állítsam, a Kulcsár-szélhámosság csak a jobboldalt érinti. A gőzerővel folyó eltussolás egyértelművé teszi, hogy a baloldalnak nevezett formáció vezéralakjai között is sok érintettnek kell lennie. Mégis: az a dedósoknak tálalt módszer, ahogy a Fideszes főügyész felügyelete mellett mossák-vasalják Kulcsárt, félelmetesen világít rá a nagy tolvajok mentésének fideszes módszereire.

Egy kirúgott főosztályvezető-asszonytól értesült a közvélemény, hogy a Pénzügyi Szervezetek Felügyeletét, tudják, a Szász-féle 'független', Fideszes nagyhatalmat pártérdekek vezérlik és egy bank disznóságait hónapokon keresztül leplezte. A hölgy millió helyen nyilatkozott, majd Szász nagyfőnök elutasított, oszt annyi. Ezt is a színfalak mögé tolták.

A csúcs természetesen az őszödi beszéd megszerzése volt. Gyurcsány ugyan nyilatkozott, hogy nem találták meg a nyomozók a beszéd felvevőjét (eladóját), de a rendőrség annyit kiszivárogtatott, hogy annyira profi felvétel, hogy nem származhat egyszerű jelenlévőtől. Mit is jelent ez? Valaki, akinek módjában állt akkor és ott felvenni, eladta a Fidesznek. Ezért használom fentebb a megvesztegetés szócskát.

Tán túlzás ide sorolni érettségi tételek lopkodását, mivel azonban biztosra lehet venni, hogy a hangulatkeltés a lényege, megemlítem. Három gyanúsított volt, akik 'körözték' a tételeket. Kettő a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója. Tessék választani: katolikus erkölcsök vagy r.k. egyház és politikamentesség? Ha nem Fidesz a felbujtó, akkor a KDNP. Úgy tudom, nem is bántották a kisfiúkat, hiszen olyan aranyosak (ők vagy a papájuk), nem?

Gazdasági program, helyesebben annak hiánya. Felröppentett pillangók, szétszórt szilánkok, rossz gazdasági elgondolások, manőverek:

Egyik választások előtti  interjújában (NapTV) OV közgazdasági ABC mellett olyan maflaságot is előadott, hogy a teljes foglalkoztatást tartják elérendőnek. Mondja ezt akkor, amikor a hivatalos munkanélküliségi szám (ami nyilván nem felel meg a valóságnak) 400 000 fölött van és 1500 új munkahelynek (dél-koreai gumiköpeny-gyár) tapsol az egész ország. Hogy nincs nagyon a borotvaélesnek mondott eszénél, azt bizonyítja, hogy Bethlen szerkesztő urat lejánoskámozta (ugye felesleges magyarázni?). 

A korrupció melegágya a vissza nem térítendő támogatások rendszere. Én Friderikusztól értesültem, hogy a villányi nagy bortermelők is tízmilliókat vágtak már zsebre ennek az adomány-rendszernek köszönhetően. Bizisten nem értem! OV családja is részesült benne, természetesen. Lentebb foglalkozom vele.

Az EU felmérte, hogy az újonnan csatlakozott országok közül Lengyelország és Csehország mellett Magyarország támogatja legnagyobb mértékben a vállalkozásokat (az átlagnál lassabban fejlődő országok) és Észtország, Lettország és Litvánia gyakorlatilag nem nyújt ilyen támogatást (a kis balti tigrisek, az újoncok között a leggyorsabban fejlődnek). Érdekes, nem?

Tudta minden értelmes gondolkodó, hogy Ovi - most igazán találó becenév - alkalmatlan bármiféle koncepciózus politizálásra, de az a hihetetlen ostobaság-tömeg, amit a választások előtti hetekben ontott ki magából, meg kell, hogy döbbentse legkonokabb hívőit is. Joggal keresztelte el egyik komoly szakértőnk emberünk populista szlogen-kosarát orbániádának, hozzátéve, hogy az ostobaság-szint annyira mély, hogy vitatkozni se lehet vele. Szegény ország: még mindig nem hagyták ott a vezérkart alkotó pajtásai és a hívő-sereg is majdnem intakt. A meghirdetett Fidesz gazdasági programra (a melléklet második része) egy gazdaságkutató intézet vezetője csak legyintett. Mit is lehet mondani rá? Elég tudni, hogy Matolcsy tálalta. Szegény, szegény ország! (06.01.18)

Az előbbi blőd csúcs-csokorhoz köttetett újabb pár szál virágot. Nem szabadna egyetlen szót se vesztegetni rá, mégse tudok elmenni mellette. Olyan blöffel rukkolt ki, amitől leesett az állam. Megvágjuk a egészségügyi járulékot 10 százalékponttal, többszázezer új munkahely fog születni és a bevétel nőni fog. Ebből aztán finanszírozni tudjuk majd a 14. havi nyugdíjat, amit bevezetünk. - mondotta volt. Fantazmagóriák! Ez akar országot vezetni? (06.01.26.-i feljegyzésem)

Csapata, támogatói, holdudvara

Kire számíthatott a magyar nemzet a Fidesz győzelme esetén? A jövő várható építőiből, a közvetlenül OV mellett állókból állított össze nagyon valószínű 'Nemzeti 11'-et egy látó ember. Valaki, akinek talán még élesebb a szeme, még több szemétségre van rálátása. Nem fontossági rendbe állította őket, csak ahogy az eszébe jutottak.

Szövetségesei

A fenti (Nemzeti 11) mellékletbe soroltam számtalan olyan embert, politikust vagy magát politikához értőnek tartót, akikre a Fidesz mindig bátran számíthatott/számíthat. A többség önmaga deklarálta ezt a viszonyt, néhányuknál és a felsorolt intézményeknél a tetteik alapján feltételezhető ezirányú orientáció, szellemiség. Nagyon érdekes panoptikum.

Személyes ügyei, védelme

Olvastam valahol, hogy a politikusok népszerűsége akkor lendül a magasba, amikor harciasokká válnak. Amikor legalább szónoki emelvényről harsognak, de a legjobb, ha háborúba szólítják a nyomorult, ágyútöltelék népet. Már az is segít, ha valami kellemetlenség éri őket. Bush népszerűsége 'Szeptember 11' után (kellemetlenség és harsogás) nagyot ugrott és az iraki háború kirobbantásakor egyenesen szárnyalt.

Orbán Viktor népszerűsége robbanásszerűen nőtt 2005 első hónapjaiban! Vajon miért? Nem véletlenül.

Az ÉS folyamatosan közölt dokumentumokat arról, hogy mint trónoló miniszterelnök rendszeresen helyettesítette a résztulajdonos, egyben ügyvezető feleségét a tokaji kft-je taggyűlésein. Tudtuk, hogy nagyon bölcs, de hogy ennyire? Hogy nagy eszét arra pazarolja, hogy pártízmillió forinttal gazdagítsa a családot az államkasszából? Csak szájtátva tud bámulni a szürke kis polgár.

A nagy esemény, a zsenialitás tüköre annyira hatott környezetére, hogy a mindig szerény, okos, mértéktartó és csakis igaz ügyekért harcoló szárnysegéde, Répássy vagy megkergült vagy annak tettette magát nyilatkozatai sorában: jogász létére a társasági jog elemi sakklépéseiben se tudott - még véletlenül se - eligazodni.

Nem lehet véletlen, hogy éppen azokban a hetekben nyílt újra naggyá a népszerűség-olló a Fidesz javára is az MSZP-vel szemben, hiszen a bölcs magyar nép ájultan hallgatta volt és újrajelölt vezérének a szennyéről szóló híreket! (05.03.27)

Memóriafrissítésül pillantsunk bele a polgári demokratikus Magyarország volt kormányfője, a Fidesz pártelnöke, kormányfőjelöltje tokaji ügyébe. Először tekintsük át az általam összeboronált híreket.

Teljesen egyértelmű, hogy Orbán Viktor - kapaszkodjanak meg, tisztelt Fidesz-hívő polgárok - tényleg foglalkozott miniszterelnökként családja vagyonának gyarapításával. Így vallott a kis kft-jük kontra ÉS perben a koronatanú, a 'taggyűlési' jegyzőkönyveket fogalmazó ügyvéd elvált felesége. Első fokon el is küldték a kft-t melegebb éghajlatra.

A szőlőbirtok-ügyet vizsgáló bizottság meghallgatásán kénytelen volt megjelenni. Tagadott mindent. Győzött - ordította a jobboldal. A koronatanú hölgy benyújtott csendben két újabb CD-t és két dossziét. Ezekből hogy húzzák ki hű szolgái?

Meg sem értem, annyira jobboldali hír: az ex-kormányfő felesége és társai szőlejéből soktízmillióért vásárolt - talán az egész termést felvásárolta - a Tokaji Kereskedőház, állami támogatás mellett. Az állami támogatást érdekes módon Stumpf akkori kancelláriaminiszter - akinek a nagybácsikája is érdekelt volt az ügyben - terjesztette jóváhagyásra a kormány elé. Nem lehet kétséges: az egész akkori kormány sáros. (05.08....) Azt is bizonyítják, hogy a Tokaji Kereskedőház 100,- Ft/kg áron vásárolta fel a sok-sok szőlőt - mint már ismert, állami támogatás mellett -, amikor annak felvásárlási ára egyébként 70,- Ft/kg volt. Répássy, a mindenre kész szolga is visszavonulásra kényszerült a szőlőeladási ügyben. Szabó Zoltánt megfenyegette, hazugnak bélyegezte, aztán csendben, a neokapitalista polgári-demokrata magyar történelemben kormányfői szinten talán először meg kellett hajolnia a vásárló cég dokumentumai előtt. 

OV felesége és holdudvara is kapott vissza nem térítendő támogatást. Amellett, hogy legalább etikai szempontból erkölcstelen az ügy, rossz helyre is megy a mások által megizzadt pénz legalább két szempontból: (1) az ex-kormányfő és családja nem rendelkezik megfelelő szaktudással, hogy jó bortermelő legyen és (2) a világsajtó jó ideje hirdeti - biztos nem alaptalanul - hogy a borfogyasztás visszaesőben van, a magyar átlagbor nem tud versenyezni a nagyipari módszerekkel termelő fő-borexportőr országokkal, cégekkel, csak minőséggel lehet piacra jutni, tehát nem ez a terület ma, amit hatalmas pénzekkel kell támogatni. A kritikákra, hogy fel se tudják dolgozni a szőlőt, mit felel? Hogy megnyugtassa a kétkedőket, nyilatkozott, hogy természetesen igényelni fog a kft. (mások által megizzadt!) adományt a szükséges és elengedhetetlen pincészet létrehozására is. Szuper-pofátlanság, nem?

Az Orbán-bizottság 27 pontban igazoltnak találta az ÉS állításait a megvagyonosodásával kapcsolatban. És még mindig ott ül a Parlamentben!

Ejnye-bejnye, polgári demokrácia: mindezt meg lehet úszni?

Két művet olvastam el diktátor-jelöltünk ügyeiről, meg kellett erőszakolnom magam, mert nem imádom a bűntörténeti műveket. Meg sok rosszat is mondtak az egyikről. Végül is nem bántam meg, hogy elolvastam Dr. Kende Péter: 'Az igazi Orbán', és Ferenczi Krisztina: 'Szüret' című művét. Jó így, két csokorba kötve látni azt a sok visszaélést, amit ex-miniszterelnökünk autoriter uralkodása idején elkövetett. Mindkét mű annyi dokumentumot vonultat fel, hogy nem lehet nem hinni a leírtakban. Meg hát 'el is felejtették' megtámadni a szerzőket, ami biztos igazolása az igazságtartalomnak.

A 'Szüret' közvetlenül a fenti hírekhez csatlakozik. A mű nagyon gondosan dokumentált, minden sora hihető. Egyik érdeme, hogy rámutat: a hosszadalmas és gyakorlatilag eredménytelenül zárult parlament vizsgálat nem a lényegre koncentrált. Az igazi biznisz a papa útján gyakorolt bányászat, amely ma is zavartalanul folyik, bár bizonyíthatóan indokolatlan állami preferenciákat és támogatásokat élvezve nőtt jelentőssé a vagyona. 

Az már csak érdekesség, hogy Kósa Sándor (Debrecen  polgármestere) és felesége is nyakig benne voltak a tokaji ügyletekben. (57.old.)

Az 'Az igazi Orbán' más visszásságokkal foglalkozik. Csupán pár érdekességet említek meg most:

   - 53.old.: "...Orbán Viktor (...) kormányzása utóbbi heteit többek között azzal töltötte, hogy haveri körének (...) a lassan a fél országot bekebelező OTP-s Csányi Sándornak (...) kijátssza a sok százmilliárdot érő cégeket." Nem rossz tudni!

   - Egy egész fejezet (153.-172.old.) foglalkozik annak a Tóth Ilonának az ügyével, akinek az Orbán-kormány szobrot emeltetett (Pokorni Zoltán és Dávid Ibolya avatta fel). Márpedig a felsorolt dokumentumok szerint ez a nő legalább egy ÁVO-snak hitt, de vétlen fiatalembert ölt meg, maximális kegyetlenséggel. Nem volt kétségem felőle, de jó a dokumentumokat olvasni!

   - Tudjuk, hogy Orbán Viktor feleségének a cége vissza nem térítendő állami támogatásban részesült (!). De azt nem tudtuk - nekem legalábbis halvány elképzelésem se volt róla -, hogy hasonló támogatásban részesült a Stumpf-család több tagja, Demján Sándorné és a Csányi Sándor Pincészet. (176.old.) Két megjegyzés: (1) Hogy nem sül ki a szemük?! (2) Ősi törvény: minél többje van valakinek, annál többet akar, megnő a harácsolási étvágya.

   - 182.old.: A haver és üzlettárs Kékessy, felesége nevén, több cég felhasználásával félmilliárd forint állami támogatásban és 1,6 md forint hitelgaranciában részesült. Szegények. 

   - 244.old.: Feketemunkásokat dolgoztattak az Orbán-szőlőkben 300 Ft körüli órabérért. Furcsa, nem? Ez is törvénytiprás. Hol a csökkentendő TB-járulék?

   - 316.old.: Teljesen megdöbbentett: Grosics Gyula csodakapus (tényleg az volt), aki mostanság előszeretettel tünteti ki jelenlétével a Fidesz nagygyűlésein a VIP-karzatot (v. dobogót), 1944-ben önként és dalolva belépett  a Hunyadi Páncélgránátos Hadosztályba, az első magyar önkéntes SS-alakulatba. Nem csak azért nem kap levegőt az ember, mert nem várta volna ezt a nemzet párducától, hanem mert a Fidesz büszkén viseli ezt a kitüntetést! Hát... ilyenek.

   - 367.-368.old.: Végül egy felmérés! "A Felvételi Információs Szolgálat több mint kétezer (pontosabban 2 268) középiskolai tanárral készített felmérése azt mutatja, hogy szemükben a legelutasítottabb magyar politikus Orbán Viktor. Őt három százalékkal lemaradva követi Szálasi Ferenc, néggyel Rákosi Mátyás, hattal Adolf Hitler." 

    - Ejnye, hát nem hagyhatom ki a 368.oldalon megjelenített 'isteni elrendeltetettségre' utalást. Orbán Viktor mondta: "István királyunk Esztergomból Székesfehérvárra tartva megpihent Alcsútdoboz határában és Magyarországot felajánlotta Szűz Máriának." Tudják, a magukat diktátorrá emelők koreográfiájának lényeges eleme az istenné-válás vagy legalább az isteni rendeltetés hirdetése. Állítsátok meg OV-t! (2006.03.24.- feljegyzésem)

Saját szülőföldjét is istápolta, de hogyan, miért?

Ott is manipulált mindent, amit kormányfői trónusból manipulálni lehet egy ilyen (polgári) demokratikusnak hazudott országban, mint a miénk: szinte ingyen megvétetett 54 ha földet (messze a környék átlaga alá nyomott áron), majd a harmincnegyedik helyre sorolt, az egész környezetre vonatkozó fejlesztési programot, amit az adónkból finanszíroztak, felrángatta az első helyre. Ma az 54 ha értéke a többszörösére emelkedett. No, de ilyet? És még mindig imádja a fél ország! Rég le kellett volna mondania, ennyi sötét árnyékkal takarva nem illik a politikai porondon tiblábolni se. 

Saját kéglije körül is dúlt a vihar

Média-vadászok felfedezték, hogy OV kis házikót építtetett, amihez nem lehetett elég pénze. Legalábbis a vagyonnyilatkozatából az derült ki. Meg akarták közelebbről nézni, nem lehetett. Lefotózták helikopterről és elámultak: a kis házikó igencsak nagy. Parlamenti vizsgálóbizottság alakult. Az bekérte a kerületi önkormányzattól a villa építési dokumentációját. Nem kapták meg, nem lehet hozzájutni, mert a Fideszes önkormányzat nem adta ki a parlamenti vizsgálóbizottságnak se. Kuss! - mondják, akiknek ki kellene adniuk és kuss, mondja az illetékes(nek mondott) ombudsman. Mert ebben az országban mindent szabad - annak, aki fent van és azoknak, akik a holdudvarba tartoznak. És akiknek nagyon sok pénzük van és értik is, hogyan kell kenni! (2005.12.24.-i feljegyzésem)

Figyelmet érdemel, ki hogyan értékeli Orbán Viktort külföldön:

Többször utaltam rá, hogy rendkívül szorossá fűzte a kapcsolatát a római katolikus egyházzal: a Vatikán - érdemei elismeréseként - rásütötte lemoshatatlan bélyegét, pazar módon kitüntette. A folt megtalálja a zsákját, a középkor a középkort, a sötétség a sötétséget! A Vatikán persze rettenetesen hálás lehet ennek a hatalomőrültnek, visszaállította a római katolikus egyház és a magyar állam szimbiózisát. Nem lehet neki mellékes, meddig marad pályán kívül ez a kereszténnyé vedlett biztosíték. Alig tüntette ki a Vatikán, Orbán máris hálaadó akcióba kezdett (mindennek ára van, polgárok!). Valahol felemlítette (egyelőre köntörfalazva és csöndesen), hogy - nem szószerint idézem - "meg kell fontolni, szabad-e olyan divatos dolognak, mint az abortusz, odadobni a jövőnket". Ez várhat a magyar nőkre, ha hatalomra kerülne!

Többször említette, hogy Berlusconi követője. Annak a Berlusconinak, akit a mottóként idézett mondatok jellemeznek, meg az, hogy büntetőperek sorozata közepette kormányzott. Az elismerés fordítva is igaz. Ismét: zsák és foltja. 

Az EP jobboldali Néppártjának vezére, Martens is a támogatói közé sorolható. Három lépéséről is tudok, amelyek nagyon nyugtalanítók. Magáévá tette a Szájer által 'diktált' követelést, hogy a volt szocialista országok ne küldhessenek az EP-be az Átkos rendszerekben valamirevaló poszton működötteket (átvette az itthoni gyűlölet-szítást, meg akarta akadályozni, hogy Kovács László elnyerje a biztos posztot). Megengedhetetlen nyilatkozatot tett a magyar jobboldal támogatására, valami olyat mondott, hogy "Orbán vezetésével szabadabb lesz Magyarország". (De jól egymásra találtak! Tud ez a nemzetközi szintű politikus valamit is az Orbán-kormányzás felmérhetetlen és visszafordíthatatlan károkozásáról? Tudja-e, hogy mi volt "szabadabb" vagy korlátlan akkoriban? Felsorolni is nehéz lenne a gyűlölködés, kirekesztés, nemzetieskedés, szomszédnép-megalázás, mezőgazdaság tönkretétele, egyházak gyeplőinek elvágása, szabad rablás korlátlan szabadságát.) Végül beszédet mondott OV mellett az Astoriánál 2006 október 23.-án. Nekem ennyi sok. Nagyon jobboldal.

Számomra mértékadóbb Vaclav Havel, többet adok a véleményére. Mit is mondott? Besorolta Orbánt is azok közé, akiknek a hatalomra kerülése sötét korszakot erősítene Közép-Kelet Európában. Látó ember! (05.11.11.-i feljegyzésem)

Azzal zárom ennek az embernek az értékelését, hogy a legjobb róla szóló írás szerintem Debreczeni József tollából született: Népszabadság, 2006. október 23 - A király esztelen! - Jól összegzi, hogy Orbán Viktor eszement.

Volt vaskosabb is korábban. Villanásnyi esemény volt: a Szegedi Nemzeti Színház színész-igazgatója, Székhelyi József  lehímvesszőzte, mely minőségében - mondta - fröcsögi szét a sok genyót.

Megingott a helyzete?

Először 2005 januárjában lehetett hallani: saját kis kőkemény csapata szivárogtatta kifelé, hogy miniszterelnök-jelöltnek ugyan megmarad, de a pártelnöki posztot valószínűleg feladatják vele. Hangosabb recsegés volt, mint ahogy a magyar szocializmus bástyája recsegett 1988 körül! 

Aztán elódalogtak mellőle klikkjének nagyjai közül számosan: Pokorni, Rogán... Más feladat után néztek, parkolópályának is szokás hívni az új helyüket. 

Malrot István, a polgári kör mozgalom talán legnagyobb alakja 2006 végén a Klubrádióban mondta el, hogy OV csapdába szorult: sok-sok pénzt invesztált belé a támogató gazdasági-pénzügyi maffia, követelik az eredményt. És diktatúrának nevezte OV működését.

2007 januárjában aztán kibontakozott az igazi nagy vita körülötte. Belülről csak kiszivárogtatások + a Horváth Zsolt álnéven írt cikk a Magyar Nemzetben, kívül a média szakértőkkel, politikusokkal rágja a gittet. Mind többen állapítják meg, hogy két parlamenti választás bukfence és más sikertelen akciói (népszavazások,  Kossuth-tér és utcai harcok....) után nincs értelme vele kísérletezni 2010-ben. Új jobboldali pártok alapításáról keringenek hírek, Schmidt Mária pártalapítási szándékairól szól a Horváth-cikk (Atyaúristen!) és egy konkrét bejelentés is történt: Gorka Sebestyén 'puhább' jobboldali pártot alapít. Márciusig ki fog derülni, vicc-e mindez vagy komoly valóság?

Államfőválasztás

A Fidesz kétségtelenül nagy sikere és a szoclib koalíció csúfos kudarca volt az új államfő megválasztása a Parlamentben. A lejárt mandátumú Mádl se volt akárki, fényesen sugárzott belőle a jobboldal, amit tulajdonképpen nem is nagyon takargatott, bár illett volna. Távozása után a képletet maga oldotta meg: dicshimnuszt zengett a szélsőjobb legszéléig csúszott Kondor Katalinról. Az sem utolsó, hogy felesége, Dalma asszony a Fidesz rendezvényein díszvendég.

Azt várta volna az ember, hogy végre megembereli magát a koalíció és olyan jelöltet állít, aki vagy tényleg semleges vagy távolságot tart Orbánéktól (de azok el tudják fogadni). Hát nem: a két párt bemutatta, hogy kell megbuktatni ezt az óriási jelentőségű ügyet. Nem részletezem. Sikerült elérniük, hogy 'független civil szervezet' ajánlásával és a Fidesz vigyázbaállításával a nyilvánvalóan jobboldali érzelmű Sólyom László kerüljön a legmagasabb bársonyszékbe. A róla alkotott véleményemet is a 'Nemzeti 11' mellékletben összegzem. Ha lehet, rosszabb Mádlnál, pedig az már a bravúr kategóriájába tartozik! Orbán Viktor is büszkén utal erre a tényre Nem sokkal az államfőválasztás után interjút adott a NapTV-ben. Nagyon tetszett, hogy a független új elnököt a polgári (= burzsoá) értékek jeles védelmezőjeként értékelte. Végre valamiben egyetértünk! (05.06.20.-i feljegyzésem)

IX. Történelemhamisítás, a történelmi tények jobbratolása

A Demokrata és Katona Tamás megemlékezett Budapest felszabadulásáról. Csak a Klubrádióban elhangzott mozaikokat próbálom összerakni, elnézést, ha nem a teljes és pontos igazságot rajzolom. A Demokrata tömjénfüstbe burkolta a Vár védőit, mint hős magyar vitézeket, elfeledkezve arról a szomorú tényről, hogy ott és akkor már csak az amúgyis aljas rendszer legaljasabb csoportjait védték. Katona úr pedig megemlékezésében muszkázta azokat az orosz katonákat, akik - tetszik, nem tetszik, hogy ők tették - a nagyon sötét rendszer elnyomása és a fasiszta német-nyilas terror alól szabadították fel az országot, köztük a sokmillió nyomorgányt és a még életben maradt zsidókat. El akartam olvasni a Demokrata írását az Interneten, de arra nem lehetett visszalapozni. Az elérhető számból viszont elolvastam három cikket és nem kaptam levegőt, mérgezett szélsőjobboldali gázok ömlöttek azokból. Orbán Viktor ezt a lapot (is) kötelező olvasmányként ajánlotta híveinek és a Kossuth Rádió Vasárnapi Újsága volt a kedvenc programja. Egyetértek, ezek emblémaként jellemzik őt és híveit, akár a kabáthajtókájukra is javasolhatók. Én mindenesetre nagyon lesütött szemmel járnék a világban ezekkel az emblémákkal a kabátomon.

Történelemhamisítás a XII. kerületben emelet Turul-szobor is. Elrendeztem ugyan magamban, hogy nem érdemes foglalkozni vele, de volt valaki, aki a turulnak a nemzeti ikonosztázon elfoglalt helyével kezdett volna egy gyorsan elharapott vitát. Meg kellene végre értenie ennek a nemzetnek, hogy maga a turul igen lényegtelen szerepet játszik a kerületi Fideszes polgármester emelte 'emlékmű' körül kialakult vitában. Ez a turul csupán a cezaromániás arroganciának, a politikai szereptévesztésnek és a történelem eszméletlenül ostoba félremagyarázásának a megtestesítője. Lehetne majom vagy cápa ennek az általában szép (ott, az 'emlékmű' csúcsán gonosz, íme: ) madárnak a helyén, akkor is csak azt fejezné ki, hogy egy magát kisistennek képzelő, velejéig gonosz alak nem érti meg, hogy a II. világháború nem a volt Szovjetunió bűne, hanem a mienk (is, ha úgy jobban elviselhető), hogy a Budapesten harcoló - többségében nem pozitív szerepet játszó - alakulatokat szétverő oroszok (és főként nem is oroszok) nem a bosszút jelenítették meg, hanem a megtámadott ésszerű reakcióját: el kell pusztítani a jogtalanul támadókat, az agresszorokat. Hogy ennek a Hitler és Sztálin számára is presztízs-csatának polgári áldozatai is voltak, az nem a várost támadók bűne, hanem a II. világháborút kirobbantóké, azaz a mienk (is). Borzasztó sötétség kell hozzá, ha ezt az egyszeregyet valaki meg akarja fordítani. Az is kiderült, hogy a közel 4000 XII. kerületi áldozat mintegy negyede nem is a háborúban pusztult el, hanem a fasiszta-nyilas antiszemita terror végzett velük: egyszerűen megöltük őket. Az már csak 'hab a tortán', hogy az effajta gyűlölet-szítás teljesen értelmetlen, illetve nyomasztóan káros az ország előrehaladása szempontjából (is, hogy más indokokat ne soroljak). Gyalázat!

Megoldás persze lenne, éspedig igen egyszerű: a turulról azt kéne csak mondani, hogy birodalmi sas és alá azt vésni, hogy 'a német-magyar fasizmus áldozatainak emlékére...'. Egycsapásra minden a helyére kerülne.

Két apró mozzanat a szobor körül:  Míg erre a turulra 30 milliót áldozott a Fidesz, polgármestere kezét használva, a kerület útjainak felújítására mindössze hatot. Megható, nem? Azt is észrevették a lakosok, hogy Mitnyán 'úr' nyugodtan kivágatott 8 (!) hatalmas fát, a zöldek ezúttal meg se nyikkantak. (05.10....)

A történelemhamisítás jobboldali bajnokainak a figyelmébe ajánlom Ungváry Krisztián: 'A magyar honvédség a második világháborúban' című remekművét (Osiris Kiadó, Budapest, 2005). Ide terveztem leírni, milyen következtetésekre jutottam én, aki a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném a magyar középiskolákban és egyetemeken, végül terjedelmi okokból adtam linkként. 

Tömören azért itt is pár szót: Nyugodtan nyilatkozhatom, hogy prekoncepcióval vettem kézbe a könyvet. Kialakult képem volt a Horthy-Magyarország sötétségéről, az akkori magyar jobboldal felelősségéről. Gyerekkori emlékeim, a Szovjetunióban töltött évek, az eddig olvasottak alapján azt szoktam mondani, hogy a magyar jobboldal bűne minden, ami 1938 és 1945 között történt, az, hogy egymillió - saccoltam én - magyar állampolgár halála, a nemzetgazdaság majdnem teljes pusztulása, az 'ázsiai hordák' garázdálkodásai az ő aljasságuk, ostobaságuk következménye. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a mai magyar szélsőjobboldal ennek a volt bűnös jobboldalnak bevallott vagy 'settenkedő' követője.) Mégis megrendítő volt a kép, amit az objektív kutató tolla rajzolt erről a hihetetlenül aljas korról, az ország akkori vezetőiről, tisztikaráról.

X. Az ellenzék maradéka

Az MDF, a második legerősebb ellenzéki erő:

A jelenlegi elnökasszony a szememben nem vitathatóan kerülendő személy. Mióta kimondta a hírhedté vált mondatot, miszerint nem ért a focihoz, elkönyveltem fajgyűlölőnek, hiszen jól tudta - és regnáló igazságügyminiszterként mindenkinél jobban kellett tudnia -, hogy fasiszta jelszavakkal randalírozók megbélyegzését várta tőle a kérdező riporter. A válasza különösen a betöltött posztja miatt megbocsáthatatlan bűn.

Azt se bocsátom meg neki, hogy - ugyancsak igazságügyminiszterként - felavatta Tóth Ilona szobrát. Már szóltam erről.

A Klubrádióban - en passant - említették, hogy bölcs hazánk legnépszerűbb politikusa, Dávid Ibolya részvételével tűntette ki Teleki Pál vidéki szoboravatását. Egyértelművé tette, miért is nem ismeri a Fradi-féle focit. Hihetetlen az országos 'bölcsesség', ami ezt a nőt a népszerűségi lista élére emeli. Annak tisztelgett, aki az első tollvonást tette a fajgyűlölő törvényért, amelynek a szörnyű holokauszt lett a végeredménye. Bebizonyította, hogy van politikai antiszemitizmus (is) Magyarországon!

A pártot a vizsgált időszakban - a Fidesz szalámipolitikájával támogatott - belső harcok, marakodás, szétesés jellemezte. Fussunk gyorsan át néhány jellemző eseményen.

A bomlás már 2004 őszén elindult, a párt eljátszotta, amit több magyar jobboldali keresztény és parasztpárt eljátszott (vagy eljátszattak velük) a gengszterváltás óta. Egymás torkát marcangolták a mini-hatalomért. Novemberben már haldoklásként értékeltem a vergődésüket.

Orbán Viktor nyilatkozatai erőteljes szerepet játszottak a bomlás felerősödésében. Azt kiáltotta a hozzá eddig legközelebb álló (testvér)párt elnökasszonyának az arcába, hogy ha vele nem lehet közös fellépésről megállapodni, akkor majd a párt tagságát környékezik meg (nem először és nem utoljára). Elég volt egy aranyköpés, "ha a hölggyel nem megy, majd megy mással" és bekövetkezett, amire számíthatott, hisz tudta, hogy a fiúkat csak egy picinykét kell felrázni és pattannak. Felkeltek a "lakiteleki eszme-védők" az elnökasszony ellen. Tudta azt is, hogy a felkelők - ha nem tudják átvenni a hatalmat - besorolnak a Fideszbe. A csata az utolsó jobboldali 'értékeket' képviselő párt felmorzsolásáért, bekebelezéséért folyt. Az ős MDF-es, ős tisztességesnek tűnő Csapody remek humorérzékkel elkeresztelte a felkelő csapatot "Alcsút Munkacsoportnak" és közhírré tette, hogy 13 parlamenti széket ígért a Fidesz a csoportnak. 

Dávid Ibolya - Herényi időnként teljesen gusztustalan támogatásával - megnyerte a csatát, kizáratta a szülő-megalapító Lezsákot, akit csapata követett - 'függetlenként' a Fideszbe. Ugyanakkor egyesült többszörösen leszerepelt senkikkel. (05.02.02.- feljegyzésem)

A győzelem birtokában tettek egy-két felháborító, illetve maszlag lépést. (1) Kitárulkozott a párt az ország népe előtt: büntessük a kéregetőket! Ritka nagy gazemberség: másfél évtizede taszítanak milliókat a nyomorba, aztán meg büntetnének. Tudja, kedves olvasó, hol hallottam ilyet utoljára? Indiában, a sokszázmillió nyomorult, a kasztrendszer országában! Ott söprik ki időnként a városokból a hajléktalanokat, földönfutókat. (2) Aztán Dávid Ibolya, a magyar nép legszeretettebb politikusa a gyermekszegénység felszámolására egymilliót gyűjtött és ajánlott fel, hasonló adakozásra szólítva fel a népet. Farizeusok gyöngye! Jól kell tudnia, hogy nem ez a megoldás, ez csupán népámítás! (05.03...) És (3) Herényi néhány mondattal feltárta a világ előtt saját és pártja lelkivilágát. A sokadszor felvetődött kérdést, hogy meg kell engedni a motoros jachtok használatát a Balatonon azzal támogatta, hogy azt Kádár tiltatta be, nehogy az ott üdülő munkásokat zavarja és elérhetetlen vágyakat ébresszen bennük. Most, hogy kinőtt a tehetősebb osztály (! - nem mondta: és kiszorult a Balatonról mindenki más), meg kell engedni, mert hozni fogja a turistákat. Herényi úrnak lenne néhány populistának tűnő tanácsom, például menjen már el kohó mellé dolgozni és aztán ne üdülhessen, de nem ragozom, a nyilatkozata magáért (és pártjáért) beszél.

A fentiek ismeretében nem csoda, hogy országmentő szlogenként a 'karoljuk fel a középosztályt' találták ki.

Először Boross ex-miniszterelnök úr elszólása ütötte meg a fülemet, aki azt mondta, hogy az Átkos időkben felszámolták a középosztályt, a gazdasági élet motorját (...) és most, amikor újra létezik (...) és valami dicséret következett. Tudni lehetett addig is, hogy ő is az újgazdagok és csakis azok támogatója. Fogalma sincs arról, mi az: a nemzet egészét képviselni, szolidaritás, meg egyebek. A politika közelébe se szabadna engedni! (05.07.05.-i feljegyzésem)

Aztán Dávid Ibolya nyilatkozott, hogy a jelenlegi kormány-bürokrácia "nem polgári érdekeket képvisel". Már a megfogalmazásból is világos, hogy most aztán végképp nem tévesztette össze az állampolgárt a polgárral, azt a szűk 'elitet' (?) félti, amelyiknek az érdekeire egyszer valamelyik templomban felesküdött. Akkor ateista imát rebegtem, hogy 2006 áprilisában zuhanjon ki örökre a politikából. (05.09.28)

Ezt papolják a mai napig! Középosztály párt... Vannak rosszabbak is.

A 2006-os választásokra kellő időben elkezdték a felkészülést:

A párt Dávid Ibolya vezetése mellett úgy döntött - és ezt sok aljas csatát nyert embere, Herényi útján nyilvánosságra is hozta -, hogy teljesen mindegy, kivel kell szövetséget kötni ahhoz, hogy méltó felelősséget viseljen a Hazáért, csak a kormányra jutás a célja. Magyarul: a hatalom. Semmi más. El lehet majd róla is mondani  a párttitkár vicc kissé módosított változatát. A két cápa találkozik címűt. A poén: hosszú haja, meg melle volt, de gerince egy szál se! (05.04.13)

A választások előtt kikiáltatta (kikiáltotta?) magár kormányfő-jelöltnek. Nézegetem a hatalmas MDF-plakátokat: egyetlen, mosolygós női arc tekint vissza rám. Újabb hatalomőrült? A legnépszerűbb magyar politikus sztálini-rákosi pózban? Aztán a jelölés követelményeitől messze elmaradva szerepelt az ESTE neki járó 10-perces interjújában: megkapta az első kérdést, lebámult az irományaira és mondta a kérdéshez köze sincs, rosszul bebiflázott programbeszédét; megjegyzés ide, újabb kérdés oda, ő mondta a maga "normális országot" miséjét. Alkalmatlan.

Közben lezajlott a Gimesi Györggyel vívott utóvéd-csatározás, talán utolsó MDF-csataként. A tét: a Fidesszel vagy Fidesz ellen? Dávid Ibolya kiütéssel győzött. Ezúttal és ezügyben igaza volt, a Fidesz elnyelési kísérlete és teljes behódolást követő lépései után nem lehetett másként dönteni. (05.11.01)

Azóta stabil Dávid - Herényi kettős vezeti a pártot.

Ez a páros a választások előtti hetekben végleg törésre vitte a dolgot a Fidesszel. Kőtábla állíttatott az MDF udvarára, amelyikre rávésték a függetlenség jelszavát.

A választásokon bebuktak a Parlamentbe. Egy-két szavazattal sikerült a mázli-bravúr! Azóta a bölcs 'normális Magyarországért' szlogennel lengetik körül magukat. Nem rossz szlogen, ha a két nagy párt viadala felől nézzük.

A Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP)

Fárasszam magam? Belenéztem a párt alapelveibe és egy bekezdés arról szól, hogy az egyházak működésének földi feltételeit biztosítja. Itt be kellene zárni a róluk szóló sorokat. Folytatom. A társadalom felépítését meghatározó alapértékek között sorol néhány elcsépelt szlogent: szabadság, igazságosság, szolidaritás. OK lenne, de mi a valóság?

Sokáig belső viaskodások színtere volt, majdnem eltűntek a politika színpadáról. Surján elment az EP Néppárt frakciójába, néha kenetteljesen megszólal a jobboldal érdekében. Harrach a második sorba vonult vissza, de lehet, hogy külön alakulat élén áll? Semjén volt az, aki gyorsan kihasználta, hogy az MDF helye megüresedett a Fidesz-blokkban és sürgős pótlásra volt szükség. A Fidesszel kötött paktummal és a 2006-os parlamenti választásokon azzal együtt fellépve lopta be a pártot a Parlamentbe. Amint bekerült, függetlenséget kiáltott (több pénz szakítható le az államkasszából) és 'frakciószövetséggé' módosította a 'blokkot'. Zseni, ismét egy félelmetes zseni. Azóta a parlamenti bársonyszék magasságából szórja a szemetet mindenre, ami nem jobboldali lépés vagy akár gondolat. Ennyi.

Nem árt beleolvasni a Népszabadság vonatkozó cikkébe, Harrachot is a helyén értékeli: Fidesz-KDNP: Frakciószövetség (Népszabadság, munkatársunktól, 2006 május 2) 

A MIÉP

Csurka változatlan. Hegedűs Lóránt püspök urat a MIÉP EP-listavezetőjévé jelölte. A püspökből bibliai köntösbe öltöztetett szenny árad, amint szóhoz-tollhoz jut. Félelmetes mondata például: "az EU vezetői nem istent, hanem Lucifert szolgálják". Abortusz-ellenesség, föld-riadalom erősítés, Csurka "az izraeliek a levegőből fognak lelőni bennünket" rasszista megnyilatkozásának simogatása az élettere. Középkor, sátáni kénköves bűz!

Csúcs a fajgyűlölők és Horthy-mentők részéről, hogy a MIÉP kivonult egy holokauszt emlékünnepségről, mivel valaki Horthyra is mert utalni, mint a gyalázatos emberirtás egyik felelősére. Gyalázatos tett, színtiszta hitvallás. Ha nem ebben az országban történt volna, ok lenne a betiltásukra! (05.01...)

Az már csak hab a tortán, hogy a Jobbik megtalálta a Fidesznél jobbik párját, a MIÉP-et, amivel választási szövetséget kötött. Igaz, ennek akár tapsikolhatnánk is, néhány ezer szavazattal kevesebbet söpör be a Fidesz. És legalább az is világos, mennyire szélsőjobb a Jobbik! (05.10.07) 

Ezekről ennyi  is elég!

A Thürmer-féle Munkáspárt

Senkik, semmik, mégis eltöltök pár mondatot velük. Történt ugyanis, hogy ez a semmi - de nagyon baloldali (ez tényleg baloldali) - párt népszavazást kezdeményezett a kórház-törvény ellen. A MIÉP, majd a Fidesz is csatlakozott az akcióhoz. Egyébként teljesen mindegy, hogy mi a közös cél. Ilyen politikai cigánykereket ritkán lát a világ. Eddig is tudni lehetett egyrészt, hogy a szélsőségek előbb-utóbb megtalálják egymást és kart farba öltve küzdenek a ... mindegy, hogy miért, másrészt, hogy a Fidesz elvtelensége világcsúcs-mértékű. Most különösen az, mert a kórház-privatizációt ők is lobogtatták, mint az egészségügy megváltásának lobogóját, most meg.... Ezt a Munkáspártot is el lehet könyvelni a Fidesz támogatói között. 

Szervezett 'betartások': metró, O-ás gyűrű, Északi híd, stb.

Jobboldali rafinéria a köbön! Néhány példával illusztrálom csupán.

Klubrádió, 'Megbeszéljük' rovat, betelefonáló hölgy (a metró-építés elé gördített akadályokkal összefüggésben): "Teljesen bizonyos, hogy a XIV. kerületben a polgári körök beépültek a civil szervezetekbe és együtt kidolgozott program alapján tartanak be a kormány által kezdeményezett, támogatott fejlesztési programoknak." Ha ennek egy csöppje is igaz, nemzetellenes összeesküvők működnek ebben az országban. És bár Bolgár úr azzal zárta le az ügyet, hogy nem lehet semmit se tenni, én kétlem. Fel kell jelenteni ezeket a 'szövetségeket' és kell olyan paragrafusnak lennie a Btk-ban, amibe ütközik ez a tevékenység. 

Zengő és társa - teljesen felesleges ugyan a project, de hogy betartsanak pár mezei virág miatt? Nonszensz! Világkacaj.

Az M0 több szakaszát még mindig sikerrel blokkolják civil szervezetek és önkormányzatok. Mint már foglalkoztam vele, az önkormányzatok párt-összetétele miatt ezen nehéz csodálkozni. De hogy az illetékes minisztérium illetékes vezetője úgy nyilatkozzon, hogy a nyugati szakasszal belátható időn belül nem is foglalkoznak, mert egyelőre felesleges, az megengedhetetlen: kamionok özöne fogja a város nyugati- és északi utcáit használni az M0 majdnem teljes déli-keleti köre helyett és rombolni az amúgyis agyonrombolt útfelületeket. Valahol találkoztam az elképesztő adattal, miszerint egy kamion 70 000-szer keményebben gyilkolja az utakat, mint egy személyautó. Illetékes úr: ön nincs tisztában ezzel? Sikerült ennél is jobban elképeszteni: már épülő szakaszt állított le pár rosszkinézetű alak!

Dél-koreai gumiköpenygyárat építenek rövidesen Dunaújvárosban. Hurrá! - mondom és azt hittem, erre már a Fidesz se tudhat rosszat mondani. Tévedtem megint: ócsárol, köpköd és a mind nyilvánvalóbb jobboldali zöldekkel (Levegő Munkacsoport) együtt tüntetést szerveznek. Nincs ezekben egy cseppnyi tisztesség se, én hazaárulásnak minősítem! (05.11.07)

Ha már a zöldeknél tartok: ők már tudják, hogy a paksi atomerőmű élettartamát nem szabad meghosszabbítani... és tiltakoznak. Tudatos károkozás, sokadszor! Az egész világ az atomerőművek újragondolásával foglalkozik. Építeni kell, építeni fognak, mert különben beledöglik a világ a füstbe-porba. Kína éppen 40 atomerőmű építését tervezi.

Újra az M0-ról. Egy percre láttam csak a 10. leállítási kísérletet 'intéző' szervezet vezetőjét a TV-ben. Szégyen, hogy ilyen alakok egy pillanatra is befolyásolhatják az ország haladását. A Fidesz szövetségesei közül is a legsötétebbek közé tartozhatnak, bár ki tudja, a sötétség mély kútja fenekén kik vannak még? (06.02.03)  

XI. Ádáz, gusztustalan harc a hatalomért

Mindenről volt szó, csak a választások előtti, teljesen elaljasult küzdelemről nem. Illetve csak elszórtan említettem kifejezetten ezt érintő kérdéseket. Akinek van gyomra hozzá, olvassa el (vagy olvasson bele) a 2006 évi parlamenti választások gyűjteményembe. 

Mottó helyett, pihentetőként!

1. Szédítés folyik demokrácia címszó alatt (Magyari, tömörítve):

Mindenki tudja, hogy a pártviadalok során a legősibb, legócskább trükkökkel szédítik a szegény és többnyire nagyon butus tömeget. Hogy mást ne említsek, mindenki ismeri a 'panem et circenses' (kenyeret és cirkuszt) római mondást, helyesebben trükköt. Modern magyarra fordítva: 'Adj money-t és hülye, lezser szórakozást' a népnek és rád fog szavazni (Fidesz-MSZP párviadal, 2004).

Magyari Péter tollából megjelent az Origo-n egy kis tanulmány, 'Évszázados trükkökkel szédítenek a pártok', ezt sűrítem pár sorba:

- MSZP-Medgyessy kormány: 'Európa-terv', feltalálója Aristide Briand francia külügyminiszter, 1926

- Fidesz: Nemzeti Petíció, alkotói a Chartisták, Anglia, 1838. Használják szerte a világon a szexuális szabadságot követelőktől kezdve sertéstenyésztőkig.

- Medgyessy-kormány: száznapos program, először Franklin D. Roosevelt használta 1933-ban.

- Fidesz: 'Szerződés a polgárokkal', 'Szerződés Amerikával' címen használták a Republikánus Párt választási szlogenjeként 1994-ben (Newt Gingrich kitalációja), szép hazánkba azonban valószínűleg Orbán Viktor nagy barátja, a szélhámos Berlusconi közvetítette, aki a 2001 évi kampányában 'Szerződés Olaszországgal' címmel hasznosította az ötletet.

- Fidesz: 'Hajrá Magyarország!', ugyancsak Berlusconi adta az ötletet 'Forza Italia' harsány (és fasisztoid) szlogenjével.

- MSZP: 'Európában otthon vagyunk', nem messziről lopták, Szlovéniában használták 2003-ban a 'Slovenija doma v Europi' (Szlovénia otthon van Európában) szlogent.

Ennyire baromra vesznek bennünket!

2. Valakik összeszámolták, hogy kis hazánkban az összes párt tagjainak létszáma a lakosság 5%-a alatt marad. Ez a nevetséges kisebbség rángatja az országot, cibálja egymás haját, költi el a világ pénzét.... Hát nem vagyunk szuper-ostobák, emberek?

3. 42 országban végzett felmérés alapján megállapították, hogy a magyarok a legsznobabbak. Nagyon hihető, mert ahogy tülekszenek, ahogy tapossák egymást, az minden képzeletet felülmúl. (Egy baj van, én Indiát is ismerem valamennyire és az valószínűleg nem szerepel a 42 ország között. Azért említem, mert az indiai sznobizmus felülmúlhatatlan (kasztrendszer!), igazolja a felgyorsuló fejlődést felülmúló aranyláz is, ami dúl a hatalmas birodalomban.) (06.03)

Bevezetés helyett

(izgalmas tanulmány az ambicióról)

A TIME 2006 február 13.-i számában. a 36-43. oldalon 'The Secrets of Ambition' (Jeffrey Kluger) címmel foglalkozik az ambíciót vizsgáló kutatási eredményeivel.  Megpróbáltam - tiszta szívvel és aggyal - megérteni a kérdés lényegét. A magam módján sikerült, szinte lüktet a halántékom a dühtől: újra és újra azt a (ha jól emlékszem amerikai tudósok által elvégzett) kísérletet juttatja az eszembe, ami során azokat a rugókat vizsgálták, amik a majmoknál (gorilláknál?) a vezető kiválasztódásának eszközei. A kísérlet egyértelműen kimutatta: kivétel nélkül (!) minden majom-csapatnál a legagresszívebb hím nyerte el a fővezér rangját, hatalmát. Fentebb már idéztem Buddha és Machiavelli véleményét. Lássunk továbbiakat! Jonny Depp: "Számomra az ambíció piszkos szóvá vált, inkább éhezek."; Vita Sackville-West: "Az ambíció - ősi, mint az emberiség - időtlen gyengesége az erősnek."; Susan Sontag: "Az ambíció, ha táplál egyáltalán valamit, az a mások ambíciója." Nem kísérem végig a kedves olvasókat a sokrétű tudományos kutatáson, csupán érintem azokat. Antropológus: Evolúció eredménye ... Akármilyen státuszról van szó, vannak meghatározott egyedek, akik agresszíven (!!!) 'ráhajtanak', mások nem... -- A géniuszt, kreativitást és excentricitást tanulmányozó pszichológus: Az ambíció energia és determináció. De célra is szükség van. ... Az erkölcstől elszakadt nagy álmok a zsarnokok kenyere. (Ez netán ismeri Orbán Viktort?) -- Antropológusok, pszichológusok és mások, tanulmányozva az ambíció gyökereit a családban, kultúrában, nemben, génekben és más területeken arra a következtetésre jutottak, hogy 'alapvetően emberi dolog presztízs-tudatúnak lenni: nem elég a tele gyomor és fedél a fej felett, az emberek többre vágynak'. (Milyen fantasztikus felfedezés, nemde? Ezt szokták a fejemhez vágni, amikor azt állítom, hogy az emberiség legnagyobb átka az irigység, a másoknál többre vágyás! Hinnye, a nemjóját). Aztán hozzáteszik, hogy egyes állatoknál is fellelhető (l. amerikai majom-kísérlet - mondom én), pl. a farkasoknál már a kölykök felosztják egymást alfákká és maradékká. (Hát nem megmondtam, hogy állatok vagyunk?) -- Agykutatók megállapították, hogy a 'siker' (ambíció) egyik kulcskérdése, a kitartás azoknál a legmagasabb szintű, akiknél legjobban 'villan fel' az agyvelő 'érzelmi- és szokások' területe az ilyen irányú feladatok megoldásakor (80%-os korreláció). Azaz az akarás a kitartás generátora (? - nem tudok mit kezdeni ezzel a megállapítással). -- Ugyancsak zseniális megállapítás, hogy a nőknél ez a 'ráhajtani' vágy gyengébb mint a férfiaknál. (Kevésbé állatok - mondom én! Itt az ideje leváltani az összes államférfit és katonatisztet, nőket léptetve a helyükre.) -- Fontos viszont annak megismerése, hogy a fiatal hölgyek viszont öröklik az anya 'szociális státusz-megőrzés, -fejlesztés' vágyát, tehát az egyik legnagyobb hajtóerő a család, amelyikből származunk, illetve a kultúra, amelyikből a család ered. -- Az ambíció a felső középosztály (pfuj, micsoda klasszifikáció, istenem!) szülötteinél a legerősebb: a gazdagok biztosítottak vagy rendelkeznek a felső régiókban maradáshoz, eléréséhez szükséges eszközökkel (money, money, money), a szegények viszont ritkán lendülnek neki a majdnem lehetetlennek, többnyire letargiába süllyednek. Itt megjelenik a 'status anxiety' (státusz-nyugtalanság) fogalom, amivel már foglalkoztam a 'Beteg emberiség, mocsok világ' című tanulmányomban és ami szerintem az irigység, 'a mások kertje mindig zöldebb' ősidők óta ismert őrület mafla-tudományos bélyege. -- Meglepő módon a kutatások azt is felderítették, hogy a kérdés társadalom-függő is. Míg az USA-ban gyilkos erővel működik az ambíció, addig más társadalmakban kevésbé vagy egyáltalán nem jellemző ennek a hajtóerőnek a léte. Míg az USA-ban már gyermekkorban csalásig, egymás kijátszásáig fajul, a gyermekek sajátos 'saját erkölcsi kódexet' fejlesztenek ki és ezt normálisnak tekintik, addig például Pápua Új-Guinea-ban a mások hátán sikerre jutást 'extra cselekvésnek', fura viselkedésnek tekintik (és fehér ember meg nem tapsolja őket!). -- Végül szóba hozzák a tudósok, hogy az ambíció számos súlyos betegség forrása lehet: szívbetegségek, fekély és más feszültség-betegségek. Nem vigasztalhatja az ebben szenvedőket, hogy az alfa-farkasoknál és a vezér-majmoknál is előfordulnak. Elképesztő hiba azonban, hogy nem foglalkoztak a kutatók (ezek se) azzal a valószínűsíthető ténnyel, hogy az ambíció-őrület 'legfejlettebb példányai', a diktátorok vagy diktátor-jelöltek elmebetegek!

Mindenesetre, ez az olvasmány is megerősített abban a hitemben, hogy az emberiség vezetői minden szinten, vállalatoknál, közintézményeknél, a politikai életben, államok és hadseregek élén nem normális (hétköznapi?) emberek, hanem emberarcot öltött, állati ösztönökkel született teremtmények. Tisztelet a nagyon ritka kivételnek! 

Mikro-történelem, 2006

Megkísérlem igen tömören vázolni a választások óta eltelt szomorú időszak történéseit. 

Orbán Viktor ezúttal elismerte a választási vereséget, de hamar elkezdte újra az őrjöngést.

Gyurcsány röviddel a győzelem után, az őszödi frakcióülésen ismertette az előkészített reform-terveket, majd a tervezett megszigorítástól nyilván hápogó emberekbe lelket akart verni. A módszere originálisnak mondható, a nyomdafestéket nehezen bíró záróbeszéddel akarta felrázni csüggedt hallgatóságát. Túlságosan belelovalta magát a dologba, trágár kifejezéseket és olyan megfogalmazásokat használt, amiknek az igazságtartalma megkérdőjelezhető. Nyilván nem fedi a valóságot például, hogy "nem csináltunk semmit", "elkúrtuk az országot", "hazudtunk másfél évig" és hasonlók. A lelkek mélyére akart hatni és elfogadtatni a hallgatósággal, hogy "többet nem vagyok hajlandó hazudozni", hogy a reformokat meg kell csinálni vagy megbuknak. Megrendítően 'rossz volt a szöveg', az ember nem akart hinni a fülének, amikor a Fidesz nyilvánosságra hozta. Akkor derült ki, hogy Gyurcsány naiv is volt: nem számított arra, hogy a szerver-betörők Őszödre is bedugják a tappancsukat vagy legalább a fülüket. Később voltak szakértők, akik elismerték, hogy a beszéd ugyan ocsmány volt, de Gyurcsány volt a magyar történelemben az első politikus, aki a hazudozás beszüntetését állította feltételül, hogy a helyén maradjon.  

Orbán Viktorék a győzelem fegyverét kapták kézhez. Akkora kincs volt, hogy nem is használták fel azonnal. Rágták, rágták és nyilván alapos mérlegelés után úgy döntöttek, hogy a 'hazudnak a komcsik', 'hazudik a kormány', 'hazug Gyurcsány' lózungokkal jól előkészítik, megpuhítják a talajt, majd október 23.-a előtt lobbantják lángra a gyűlöletet. Fél éven keresztül tartott a hazugság-litánia. Csak egy jó hónappal október 23.-a előtt robbantottak. Profi tömeg-lélektan tudor lehetett az időzítő, pontosan kiszámította, hány hét hergeléssel lehet egy főként csőcselék-jellegű tömeget az eksztázis csúcsára juttatni.

Azt is jól kalibrálták, hogy ez a (magyar) tömeg nem lesz annak az ismeret-csomagnak a birtokosa, amelyik a politika ab ovo hazugság-jellegéről szól. Kevéssé művelt tömeg füle nem reagál kacagással a 'beteges hazudozó' lózungra, mert nem ismeri, hogy mióta a politika ezen a keresztnéven ismert, azóta azt is tudja minden kiművelt emberfő, hogy a politika a hazudozás páratlan művészete! De lám, én is rosszul fogalmazok! A politika kategória megszületése előtt is a tömegbefolyásolás fegyvertárának egyik legfényesebb fegyvere a hazudozás volt. A 'Beteg emberiség, mocsok világ' írásomban kitérek arra is, hogy tudós elemzések kikövetkeztették (nem vicc!), hogy még az is fontos, minél nagyobbat hazudjon a tömeg-befolyásoló, mert annál inkább el fog sülni a hazugsága. Így történhetett, hogy a ma embere ebben a kis birodalomban naponta hallja a hazugság-özönt Bushtól, Blairtől, Putyintól és az itthoni Orbánoktól, azokat befogadja, mert elég nagyok ahhoz, hogy hassanak, míg az ellenkező előjelű hazugság-vádtól - mivel azt elég erőteljesen ismételgették (ugyancsak fontos eszköze a népszédítésnek!) - felbőszült. 

Lássuk a bőszítés-hadjáratot, OV őrült programját Gyurcsány dezavuálására és a tömegek lázítására (bosszúhadjárat a vereségért - Orbán Viktor weblapjáról követhető):

Már a választási bukás előtt személyeskedéssel vívta a csatáját!

Népszabadság-Online, 06.03.14, 'Orbán: nemzeti és "egyszemélyes" program egymás mellett':  Hangsúlyozta: a program az "új politika" felé tett első lépés, hiszen az elmúlt három évben a Nemzeti petíció, a Nemzeti konzultáció, a Gazdasági konzultáció, a Faluparlament, valamint az Új Budapest fórumok, az Országértékelő beszélgetések és a legutóbbi fórumsorozat, az Országépítő beszélgetések révén, a teljes nyilvánosság előtt készült, "nem homályos szobák íróasztalainál". Úgy tűnhet, tényleg széles körben megvitatott fegyverzettel állt ki a csatatérre.

Hír TV- "Péntek 8": Egy ember egy programja áll szemben egy egész nemzeti konzultációval - utalt Orbán Viktor a kormánypárt és a Fidesz közötti markáns különbségre. (06.04.07)

Hír TV, 06.04.12: Hazudtak a kampányban!

Info Rádió, 06.04.21: Komoly megszigorításokra készül a kormány -  Orbán Viktor az Info Rádióban úgy fogalmazott, hogy ha marad a Gyurcsány-kormány, akkor tömeges elbocsátások, gáz-, villany- és gyógyszeráremelés, tovább növekvő államadósság, fizetős egészségügy, vadprivatizáció várható.

MTV - ESTE, 06.09.06: Nincs felhatalmazása a kormánynak a Gyurcsány-csomag végrehajtásához

Az emberek pontosan tudják, hogy becsapták őket, a kormány pedig már nem titkolja, hogy a hatalom megszerzése érdekében elköltöttek minden pénzt, tavasszal egy hazugság-kampány zajlott.

Hír TV, Esti gyors, 06.09.07: A kormány a felelős, nem a társadalom

Az amit ma Magyarország kormánya tesz, az illegitim." - húzta alá Orbán Viktor. Hozzátette, hogy nem csak helyi vezetőket választanak az emberek októberben, hanem véleményt mondanak a kormány első száz napjáról is. (...) Ha nem jön létre megegyezés - amelyet a Fidesz által javasolt, vétójoggal rendelkező önkormányzati tanács segíthetne -, akkor kétféle ellenállás alakulhat ki. Egyik - a csendes - amikor az emberek belemenekülnek a szürkegazdaságba, nem adóznak, ellenségnek tekintik az államot. Ezért az államnak el kell fogadnia, hogy nem mellőzhető az emberek véleménye, máskülönben az emberek fordulnak el az államtól. Az ellenállás nyílt formája már látható: az orvosok, és diákok mozgolódnak, a nagycsaládosok is meghirdették már a maguk megmozdulását. (...) Adókat és járulékokat kell csökkenteni és emellett a munkanélküliséget is csökkenteni kell (... - a kérdésre, hogy mit csinálna a Fidesz:) van a Széchenyi-terv, van egy gazdaságfejlesztési elgondolás amellyel a Fidesz készen állt ha megnyeri a választásokat tavasszal.

Orbán Viktor a Rádió 88-nak nyilatkozott Szegeden - a gond, hogy egyáltalán nyilatkozott, tudjuk, a 88 mit jelent: náci köszöntést! Akik ezt a két számot a nevük mellé biggyesztik, vitathatatlanul újfasiszták.

*

A folyamatos uszítás, a szélsőjobb csoportosulások támogatása, a velük való haverkodás meghozta az eredményt. A tömegekkel sikerült elhitetni, hogy Gyurcsány az egyetlen hazudozó és ő, meg az MSZP az Átkos (jog)utódai. Szept.17.-én heves tűntetések törtek ki, amik az MTV ostromába, elfoglalásába torkolltak. Nem kívánok itt a szégyenteljes, az országot az egész világ előtt lejárató események részleteivel foglalkozni. Számomra döbbenetesen ostoba és megengedhetetlenül szélsőséges volt annak minden perce. Egyetlen momentumot emelek ki: az MTV mellett a szovjet emlékművet is megrongálták, aztán követelték a lebontását. - Eszembe jutott - sokadszor - a szovjet emlékmű elleni merénylet vagy merénylet-kísérlet és arról a különbség Ausztria és kis birodalmunk között. Tessék elsétálni Bécsbe és megnézni a szovjet felszabadítóknak emelt ottani emlékművet, annak méltóságát, fényét, békéjét. Mennyivel bölcsebbek! .... - Az Élesben műsorban a tüntetések előtti/alatti (?) napokban a szabadság-téri szovjet emlékműről folyt vita, meglehetősen fura módon. Csak szélsőségek kaptak teret, megrészegült vagy megrészegített nacionalisták (Nagymagyarországgal, turullal a pólójukon) és a Munkáspárt alelnöke. Egyszerűen szégyenletesnek tartom, hogy a téma ilyen formában, a lihegő jobboldal teljes túlsúlyával kerülhetett terítékre, akik alá mintha még tette volna is a lovat a műsorvezető. Kinek, minek jó ez? Nézzünk már körül a nagyvilágban, Ausztriában, Németországban, Indiában, mennyire elcsépeltek ezek a követelések, mennyire lejáratják az országot, mennyire a külső-belső béke ellen hatnak! 

*

Folytatom Orbán Viktor dühödt támadásaival, uszításaival.

MTV - ESTE, 06.09.19: Orbán Viktor kijelentette: a Fidesz és ő maga is egyértelműen elítélik az erőszakot. Arra a műsorvezetői felvetésre, hogy a Fidesznek felelőssége van a hétfő esti tüntetés erőszakba torkollásában, a pártelnök leszögezte: a kialakult helyzetért Gyurcsány Ferencet terheli a felelősség. Orbán Viktor szerint nem gondolhatta senki, hogy a bevallott hazugságokat, adathamisításokat az emberek majd "megtapsolják". "Ha azt a (...) hatást keressük, hogy miért mennek, és miért vannak ma is a városokban az utcán, (...) ha ennek az okát, eredőjét keressük, az egy személyben a miniszterelnök magatartásában keresendő".

Orbán Viktor elmondta, hogy a Fidesz számára a legfontosabb az önkormányzat választás. "Szerintünk ma Magyarországon felhatalmazás nélküli kormányzás zajlik", (...) "azt gondoljuk, hogy az emberek, ebben a kérdésben állást fognak foglalni, (...) ez a tény önmagában, hogy a kormány mást tesz, mint ami tett korábban, meg amire vállalkozott, ez önmagában alkalmas arra, hogy felvesse a bizalom kérdését". A Fidesz elnöke úgy vélekedett, hogy a kormányzattól nem az ellenzék, hanem az emberek tudják megvonni a bizalmat.

A Fideszre, mondta Orbán Viktor, a "demokratikus ellenzékre mindig számíthatnak, minden erőszakkal szemben meg fogjuk védeni az embereket, minden erőszakot elutasítunk, de vissza fogjuk adni Magyarországnak az önbecsülését, és nem engedjük, hogy visszasüllyedjen a hazugságok mocsarába."

Hír TV - Ütköző, 06.09.20: Orbán Viktor szerint pártkormány helyett szakértői kormányra van szükség...

Heti Válasz, Bódis András - 'Én csak kiáltok' c. interjú, 06.09.21: "...az államfőnek is mindent meg kell tennie azért, hogy a köztársaság demokratikus intézményrendszere ne értékelődjön le a választópolgárok szemében. (...) egyetértek az államfővel, aki szerint elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények utólagos igazolása, de az is, ahogy a kormányfő cinikusan kitér alapvető morális kérdések elől. (...) A baloldalnak kétféle, egy demokratikus és egy antidemokratikus énje van. A politikusaik demokratikus elveket képviselő baloldalt kezdtek építeni, de lényegében mindig vállalták a folytonosságot az egypártrendszerrel. 2004-ben újra az antidemokratikus baloldal kerekedett felül - igaz, brókerruhás, jól fésült, a kommunikáció tananyagából jól kioktatott emberek képében. (...) a kiábrándulás, az elkeseredés átadja majd a helyét a megoldás keresésének. (...) semmilyen válságkezelő programot nem fog támogatni a magyar társadalom, ha vele akarják megfizettetni a rossz kormányzás árát. (...) egy nemzeti kerekasztal csak politikai megállapodásokat köthet, az önkormányzati ellensúlynak vétójoga lenne költségvetési és fejlesztési kérdésekben. Ám természetesnek tartom, hogy a magyar értelmiség nem tudja tétlenül nézni a felhatalmazás nélküli kormány és a vele szemben védelemre berendezkedett társadalom közötti szembenállást, és keresi a kiutat.

Magyar Hírlap, 06.09.28: illegitim-legális fölött filozofálgat, majd a kérdésre: vasárnap önkormányzati választások lesznek. Miért nevezi ezt mégis népszavazásnak? azt válaszolja: "Javaslom, hogy tekintsük annak, politikai értelemben."

*

Győztek az októberi önkormányzati választásokon. Teljes sikert arattak a 'hazudik'-kampánnyal. Egyszerűen söpörtek. Ennek az embernek még mindig hisz a nép! Harsányan hirdeti, hogy népszavazás történt. Tudatosan összekeveri a szezont a fazonnal.

Az MSZP pedig újra lebukott, ezúttal Lamperth Mónika vallott (elszólta magát). Október 9.-én adta hírül a Hetek-Online: "...higgyétek el, tudjuk a dolgunkat. Én olyan javaslatot fogok a kormány elé terjeszteni, ami a kormánypárti politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban." A cikkíró se zseni, mert elengedte a füle mellett a legfontosabbat, ami mindent megvilágít. Én erre kaptam fel a fejem: "Értitek, ugye?" Maffiák, rablók harca. 

Az elsöprő győzelmet kihasználandó Orbán Viktor hamar létre is hozott egy új testületet. Rendkívüli kongresszust tartott Győrben a Fidesz, a gyűlés jelmondata 'demokrácia, megalkuvás nélkül' volt. Az 1816 mandátummal rendelkező küldöttből ugyan csak 1053-an jelentek meg, de ez is elég volt a határozatképességhez, így ellenszavazat nélkül módosították a párt alapszabályát. E szerint létrehozták az önkormányzati képviselők fórumát. Ez az önkormányzati képviselők országos, regionális és választókerületi gyűléséből áll. A gyűléseknek minden Fideszes önkormányzati politikus a tagja lehet, az elnöke pedig a párt elnöke, vagyis Orbán Viktor. Emellett a módosítás szerint az elnök nevezheti ki a regionális pártigazgatókat és egyszerűbb lesz kizárni azokat a párttagokat, akik a Fidesz vagy szövetségesei ellen indulnak bármelyik választáson. (06.11.25)  A deklarált cél: vétójogot biztosítani a szervezetnek és ezen keresztül a Fidesznek a kormány minden lépésével szemben. Magyarul: kívülről, ily módon, kormányozni, ha már parlamentáris módszerekkel nem sikerült. Kiderült, hogy hamar rájöttek a polgármesterek: ilyen módon barikádot emelve a kormányzati szerveknek, barikádon kívül rekedhetnek és nem tudnak aktív részesei lenni az E pénzek osztogatásának. Szépen, sorban, lassan leizélték V-t és elmentek a pénzosztogatóval (Gyurcsány) tárgyalni... (06.11 havi feljegyzésem)

*

Hír TV, Esti gyors, 06.10.02: Emlékeztetett a 72 órás határidőre, amely idő alatt a szocialistáknak meg kell tenniük az első, de egyben visszavonhatatlan lépést. Ha ez nem történik meg, akkor a szabadságot, a demokráciát szerető, az álmaikhoz ragaszkodó polgárokat arra kéri a Fidesz, hogy "jöjjenek el a Kossuth térre pénteken délután és közösen álljunk ki az értékeink mellett és mondjuk ki, hogy nekünk egy olyan kormányra van szükségünk, amely képes arra, hogy megoldja Magyarország mai válságát". (Egyértelmű aljasság, flaszterpolitizálás mind a 72 órás ultimátum, mind a tüntetésre buzdítás, a személyes megjelenés ígérete!)

A flaszterpolitizálás központjává tette a Kossuth-teret a Fidesz is. Az embertelenül primitív emberek, jelszavak, követelések (a korona-jog, királyság, alkotmányozó nemzetgyűlés és egyéb középkori lózungok) mellé álltak. Maguk is szónoki emelvényre léptek, szinte non-stop szónokoltatták a vezérkarukat, a szélsőjobb művészeket és az OV-hez csapódott köpönyegforgatókat (Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás...- két végtelenül leszerepelt volt kommunista vezéralak). Utóbbiak élen jártak a nonszensz 'összehívni az alkotmányozó nemzetgyűlés' követelés pumpálásában, Tőkés László püspök úrral együtt. Lepetézik az ember - mondják népiesen.

*

A lendületes uszítás meg is hozta az eredményét: az '56-os forradalom ötvenéves évfordulójának ünneplését tragikus események tolták el jobbra, végtelenül jobbra. A világ meghívott nagyságai végignézhették, hogy OV flaszterpolitizálása hány nyilas zászlót lobogtatott meg a tomboló nép kezében. A rendőrség ezúttal a helyzet magaslatán állt, sikerrel kisöpörte ezt a díszes társaságot a Parlament környékéről.

Nem is maradt el a frontális támadás: a Fidesz és előtte- mögötte az összes szélsőjobb szervezkedés, valamint a magyar média többsége ordítva követelte a 'rendőrterror' kivizsgálását. És mit tesz isten? Egyrészt a kormány békésen szemléli a rendőrség kálváriáját, sőt maga is kivizsgálást indít el (Gönczöl-jelentés - akinek van ideje és kedve, olvassa el), a nagy és bölcs magyar igazságszolgáltatás pedig másodfokon elengedi a befogott csőcselék - ha a híreket jól értékelem - 80%-át. Nem tettek semmi rosszat - nyilatkozta a bölcs, nemes bíróság, fontosabb a véleménynyilvánítási szabadság. A várható következmények? Nem lehet többé igazibul számítani a magyar rendőrségre a csőcselékkel szemben. 

*

Tovább! A Fidesz lendülete nem hagy alább!

Végtelenül ostoba népszavazást kezdeményez, majd ezt is a gyűlölt győztes ellen akarja fordítani:

Magyar Rádió, Vasárnapi Újság, 06.10.29: Orbán Viktor elmondta, hogy alapos vizsgálat szükséges annak megállapítására, hogy mi történt október 23-án. E célt szolgálja a Fidesz által felállított dokumentációs központ is. A Szövetség elnöke úgy vélekedett, hogy amennyiben a választók többsége igennel szavaz a Fidesz által kezdeményezett népszavazáson, akkor az azt is jelenti, hogy a miniszterelnök az ő akaratával szemben vezeti az országot. Az MSZP-nek előbb-utóbb meg kell szabadulnia Gyurcsány Ferencről - mondta a Fidesz elnöke. 

Mikor majdnem mindent lesöpör az asztalról az OVB, azt is megtámadja. Nincsenek korlátai a hatalomvágyának.

Hír TV - Kontraszt, 06.11.26: A népszavazással kapcsolatban Orbán Viktor úgy vélekedett, hogy a Fidesz egyelőre fél sikert ért el, szerinte az OVB (Országos Választási Bizottság) rendkívül elfogult testület. Elmondta, hogy mivel Alkotmánybíróságoz fordult a párt négy kérdés ügyében, "ott sikert érhetünk majd el".

*

Beszúrás: kordon-bontás!

Amint e sorokat írom, értesülök róla, hogy Orbán Viktor és vezérkara kivonult a Parlamentből a Kossuth-térre és kard helyett csavarkulcsokkal támadt rá a magyar polgári demokrácia rendőrsége által a Parlament védelmében állított korlátokra. Félóra alatt majdnem mind le is bontották. Vitéz, ügyes fiúk. Orbán orra alá dugnak mikrofonokat és bájos vigyorával szónokol: "Ez polgári engedetlenségi mozgalom! Annak tudtában csináljuk, hogy az összes jogkövetkezményt vállalnunk kell." (Nem állampolgári, hanem polgári!) Így néz ki egy politikus-zseni a XXI. század Európájában! Itt abba kellene hagynom a demokrácia, szabadság, polgárság (stb.) érdekében vívott korszakos küzdelmének ismertetését. Annyira idióta, arrogáns és hatalomőrült, hogy nem érdemel dorgáló szót se. Önti a tüzet a Kossuth-téri szuper-szélsőjobb és csürhe ziháló keblére. Mindenre, bármire képes! Kiengedi a romboló-tomboló, elvakult, stupid szellemet, rontja az ország helyzetét és imázsát! (A rendőrség csak áll és néz: nem ütheti agyon a fajankókat, mert a parlamenti szék sértetlenséget biztosít nekik.) Ha valakit érdekel, miként szól erről a vadbarom tettről a magasságos pártelnök weblapja, itt olvashatja: 'Polgári engedetlenség - szétbontott kordon' Érdekes odafigyelni, kik nem vettek részt az akcióban! Íme az elgondolkodtató névsor: Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, Áder János, Schmitt Pál a frakcióülésre se ment el, Rogán Antal ott volt, de nem vett részt a kordon lebontásában. Gondolkodom, gondolkodom, miként is jellemezzem ezt a Nagy Hazafit (Ovi) úgy, hogy kinyomtatható maradjon a véleményem, de közelítsek is az igazsághoz. Sokszor keringett olyan hír, hogy agyilag megkoccant és külföldön gyógykezelteti magát. Úgy nézem, valahol lecsapolták a koponyája tartalmát és feltöltötték a leürült teret két szirupos közeggel: tömjénfüsttel és tajtékzó, tomboló dühvel. Olyan töményen, hogy majd szétfeszíti ezt a Nagy Koponyát! Amit csinál az utóbbi egy-két évben, azzal mindenkit igazol, aki úgy véli: hazaáruló, hazaáruló, hazaáruló!

Nagybecsű államfőnk pedig kétfenekű dobot használ! Nyilatkozik, hogy a bontás jogsértő eljárás, de a kordon létezése is aggályos...  Ilyen államfőkre van szüksége ennek az országnak!

Kaptam baráti segítséget a helyzet értékeléséhez. Idézem a néhány szóval megcsonkított e-mailt: 

"Micsoda konspiráció és lakájok hada veszi körül.

Így nem figyel oda az ország és ez a (...) média az előző nap megjelent képviselői vagyonbevallásokra, [arra], hogy a nejének egy év alatt 19-ről 36-ra ugrott az ingatlanjainak a száma és plusz ő csak december 30-án 5-öt vett. Takarékos család..."

Jól tudja, hogy Al Capone is ezen csúszott el, hát akkor arról tereljük el a figyelmet. Íme a vagyonbevallás! Kérem, figyeljenek a sárgával kiemelt részekre! Érdekes, ezzel az égvilágon senki se foglalkozik. A kormányoldal, a civil szervezetek, a széles publikum és a teljes média lenyelte a nyilván nem igazolható gazdagodást. Van mit féltenie zseni politikusunknak!

A konspirációról jutott eszembe: nekem is feltűntek a puccsista módszerek: csak hat 'vezér' tudott a hősi tervről; ukázt adtak kézbe a 'bakáknak' a tetthelyen és névsorolvasást (!) tartott a csata után. Ahhoz se kellett nagyon odafigyelni, hogy OV még életében nem végzett fizikai munkát: nem tudott bánni a csavarkulccsal.

Kaptam értesítést külföldi véleményekről is. Egyetlen tömör mondatot idézek: Hungary's Orbán is one of the most dangerous populists (Magyarország Orbánja egyike a legveszélyesebb populistáknak). Érdemes a cikket elolvasni  (angol), ha valaki nem értene egyet a tömör címmel.

Újabb külföldi hír érkezett! 

Az amerikai magyar Népszava (Szabadság) legújabb cikke:

"Orbán Viktor megkezdte a szélsőségesek feltüzelését a tavaszi rendzavarásokra, amikor a Fidesz frakciója a pártelnök vezetésével lebontotta a rendőrség által felállított kordont a Kossuth téren, és azzal megpróbált utat nyitni a szélsőjobboldali tüntetőknek (a szabaddá tett téren elsőként Ekrem Kemál szónokolt, aki a hungarista mozgalmat újjászervezte, lőszerrel való visszaélésért jogerősen elítélték). Az akció túl van minden határon, durva támadás az államhatalom, a demokrácia ellen, üzenete pedig az, hogy semmit nem kell tiszteletben tartani. Ha Amerikában egy rendőri kordonhoz nyúlna bárki, azt bilincsben vinnék el, és bíróság elé állítanák. Ha politikus tenné, az ítélet súlyosabb lenne. Orbán ezzel a lépésével végleg kiírta magát a demokratikus politikusok sorából, ma már csak egy törvénysértő, szélsőséges népvezér, jobb helyeken szimpla rendőrségi ügy . A kordont a rendőrök visszaállították, a miniszterelnök és a kormány képviselői nagyon visszafogott nyilatkozatokat tesznek. A provokáció nyilvánvaló célja, hogy vagy rendőri fellépést kényszerítsen ki, vagy megfélemlítsék a kormányt, és a demokratikus határokat kitolják egy tavaszi, március 15-én tetőpontjára érő erőszakos demonstrációsorozat számára. Magyarország most már biztos lehet abban, hogy Orbán Viktor nem hagy nyugalmat az országnak, nem demokratikus választások útján akarja a hatalmat megszerezni, hanem terrorizálni akarja a társadalmat, és arra kényszeríteni, hogy önként átadják neki a kormányzást a nyugalom érdekében. Nem fogják. A következmények kiszámíthatatlanok, a pihenéséből visszatért szélsőjobboldali vezér Magyarországot visszavonhatatlanul a harmadik világ részévé teszi. " 

Világosabban látnak, mint az államfőnk, mint az alkotmányjogászaink, büntetőjogász-szakértőink és politológusaink többsége, a média csemetéi szinte kivétel nélkül!

Még egy megjegyzés: az egész Európai Unió, különösen az Európa Parlament elmehet a fészkes fenébe, ha működhet ott olyan párt, amelyiknek elnökhelyettese lehet Szájer József, aki non-stop szítja a gyűlöletet (ott is). Elég ránézni, amikor a kamera előtt 'megnyilatkozik': görbe orra megnyúlik és kifehérszik, vékony ajkainak csücskei legörbülnek, a szeme sötétre vált: minden porcikájából sugárzik az izzó gyűlölet. Atyaúristen, ebbe az Európába menetelünk? 

A Parlament rongyos méltóságán persze a kordon nem segít. De pipogyaság nem találni igen egyszerű (nem olcsó, de gyorsan megvalósítható) megoldást: nagyon díszes vaskerítéssel kellene elkeríteni a Kossuth-teret, három még díszesebb kapuval, a főbejárattal szemben és a két rövidebb oldalon. Mindháromnál Kossuth-díszőrség állna, az egyik kisebbik kapunál lehetne bejutni hétköznapokon, amikor az őrség szalutálna minden belépő előtt. Tíz-tizenöt méterenként, kifelé hajolva lenghetne az összes jóváhagyott nemzeti jelkép-lobogó. Ilyen egyszerű. És ezt csinálják évezredek óta ott, ahol van ész.

*

A kitérő után - a rend kedvéért - folytatom!

MTV - Este, 06.11.27: "Két dolgot nem szabad összekeverni. Az egy dolog, hogy Magyarország élén egy olyan miniszterelnök áll, aki egy beteges hazudozó (...) aki tönkretette Magyarországot, (...) megélhetési válságba fogja taszítani magyar családok százezreit. (...) itt vannak az önkormányzati vezetők, nekik nem a nagypolitikával kell foglalkozniuk, amikor a miniszterelnökkel találkoznak, meg kell menteniük a kórházaikat, meg kell menteniük az iskoláikat" - válaszolta Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy helyeselte-e azt, hogy Fideszes önkormányzati képviselők egy asztalhoz ültek Gyurcsány Ferenccel. 

Úgy vélekedett, hogy más dimenzió a párt és az önkormányzat, az önkormányzatoknak tárgyalniuk kell a miniszterelnökkel, amelynek az oka, hogy a kormány tervezett intézkedései a következő év elején több százezer család helyzetét teszi kritikussá. Amint fogalmazott, Magyarországon megélhetési válság van. Eközben itt vannak a közbizalmat élvező, megválasztott önkormányzati vezetők, akiknek az a dolguk, hogy elmondják a miniszterelnöknek: ne zárja be a kórházakat és az iskolákat, ne kényszerítse az önkormányzatokat arra, hogy növeljék a munkanélküliek számát - tette hozzá Orbán Viktor az mno.hu szerint. Ma rendkívüli helyzet van és nekünk e szerint kell cselekedni, mondta Orbán Viktor és amíg ez a helyzet fennáll, addig indokolt a Szövetség képviselőinek kivonulása a parlamentből, amikor Gyurcsány Ferenc szólal fel.

A pártelnök elmondta: helytelen úgy értelmezni Sólyom Lászlónak egy hét végi interjúban mondott szavait, hogy a köztársasági elnök bírálta volna a Fideszt, amiért képviselői a miniszterelnöki felszólalások idején kivonulnak a parlamenti ülésteremből. Véleménye szerint olyan véleményt adnak az államfő szájába, amit ő nem is mondott, sőt, Sólyom László éppen ellenkezőleg vélekedik a parlamenti kivonulásokról.

Orbán Viktor elmondta: nem tart attól, hogy Kósa Lajos vetélytársa lenne a Fidesz elnökválasztásán. A pártelnök mosolyogva hallgatta annak az internetes felmérésnek az eredményét, mely szerint Kósa Lajost hatszor annyian látnák szívesebben a Fidesz elnöki székében, mint őt. 

Origo, 06.12.01: ...nem személyek küzdelméről szól a mai magyar politika, hanem az emberek jövőjéről. Arról, hogy olyan ember, aki hazugsághadjárattal becsapta az országot, hatalmon maradása érdekében tönkretette és tönkreteszi annak gazdaságát, megélhetési válságba taszítja családok százezreit, nem maradhat a helyén. (...) figyelmen kívül hagyja a választók döntését, és továbbra is olyan programot próbál keresztülerőltetni, amire nincs felhatalmazása.(...) elvi kérdésnek tekintjük, hogy amíg egy szavahihetetlen, alkalmatlan és békés polgárokra rendőröket uszító, vagyis antidemokrata miniszterelnök áll a kormány élén, ne vállaljunk vele semmilyen közösséget. (...) [a népszavazásról] az OVB állásfoglalása nem perdöntő, ezért is lehet vele szemben fellebbezni. De én nemcsak jogi értelemben tartom aggályosnak az OVB álláspontját. Ma már jól látjuk, hogy ez egy részrehajló testület. (...) [a riporter kérdez:] Ha már visszautalt az áprilisi választásokra, a The Economist nevű tekintélyes brit hetilap az első forduló előtt közölt egy cikket, amelynek a címe az volt: Magyarország borzasztó politikusai, az első mondata pedig úgy hangzott: nyilvánosan mindkét oldal képtelenséget beszél, miközben a háttérben azt ígérik, hogy józanul fognak cselekedni. Ők mindkét oldalt említik, ön magára ismer ebben a jellemzésben? (...) [riporter:] - Az önkormányzati választások után a hvg.hu-nak már azt mondta, hogy szükség lesz megszorításokra. [válasz:] A helyzet azóta drámaivá vált, ma nem ott tartunk, mint 2006 áprilisában voltunk. A helyzet sokat romlott. A kormány teljesítménye merő dilettantizmus. Most már valóban meg kell történnie néhány fájdalmas lépésnek, bár én ezt nem megszorításnak nevezném, hanem pénzügyi válságkezelő csomagnak [sic!]. Ennek világossá kell tennie, hogy kinek kell fizetnie, mennyit és mennyi ideig. (Mondja ezt ő, a hazudozás bajnoka, a populista gazdaságrombolás elindítója, a programnélküli lovag, az antidemokrata, a flaszterpolitika hőse! Nincs tovább, meg kell állítani.)

Heti Válasz, 06.12.13: A politikai hatalomba visszatért posztkommunista elit ezúttal nem tudja elkerülni, hogy minden cselekedetéért kiméressék rá a jog szerinti felelősség - jelentette ki Orbán Viktor a Heti Válasznak adott interjújában. A Fidesz elnöke szerint, ha sikeres lesz a pártja által kezdeményezett népszavazás, az így támadó bizalmi válság előrehozott választásokat szülhet.

Info Rádió, 06.12.14: Orbán Viktor szerint lesz Magyarországon népszavazás, ami az értelmes vitáról szól majd. "Az embereket kirekesztették ezeknek a kérdéseknek a megvitatásából. Majd a népszavazáskor megvitathatjuk a vizitdíjat, a tandíjat, a nyugdíjas munkavállalókkal szembeni büntetőintézkedéseket, a kormányzati felelősség kérdését (...) mint egy rossz rémálmot magunk mögött hagyhatjuk ezt a milliókat a fejlődés lehetőségéből kirekesztő szocialista utat és átléphetünk egy szolidáris fejlődési útra" (Nincs elképesztőbb hazudozó, uszító a világon!)

Info Rádió, 06.12.19: Kettészakad a társadalom Annyira tömény maszlag-halmaz, hogy nem tudom másként kommentálni, mint mellékletként kezelve beszúrásokat használni. A melléklet: Orbán Viktor - Kettészakad a társadalom 

Manager Magazin, 06.12.21: Én képviselek valamit - Ősküzdelemnek fogja fel a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedet a Fidesz elnöke. Orbán Viktor szerint a tét nem a párt győzelme, hanem az általa kommunista hatalmi konglomerátumnak nevezett hálózat uralmának megtörése. (Komplett idióta!)

Demokrata, 07.01.04: "....a magyarok nincsenek és nem is lesznek annyira megbillent morális állapotban, hogy huzamosabb ideig elviseljék, amit a jelenlegi kormány a kormányfő vezénylésével művel. Amikor azt mondom, hogy a kormányfőnek távoznia kell, és ez csak idő kérdése, akkor több száz éves szabályok alapján értékelem a helyzetet. Vele már nem számolunk, vele nincs több dolgunk, legfeljebb a magyar baloldallal."

(Az orbániádák idézeteiben a dőltbetűs kiemelések tőlem származnak.)

XII. A kormány, MSZP, SZDSZ 2006-ban

Ha nem állítanám én is, hogy egyértelműen felelős az ország mai helyzetéért a kormány (a mögöttes két párttal együtt) és személy szerint Gyurcsány is, azt hihetné a kedves olvasó, hogy elfogultság vezérel, amikor a lentebb következő pozitív hangvételű tömör összefoglalót adom. Pedig csak az történt - úgy látszik, hogy a szoclib társaságot egyrészt tömörítette, másrészt 'összekapta' az Orbán-veszedelem.

Gyorsan megmentették Gyurcsányt, bizalmat szavazva neki a Parlamentben. Egyben egy magas lócát kihúztak a rikoltozó Orbán lábai alól.

Szakértők bevonásával (Konvergenciatanács) elkészítették a Konvergencia-programot, amiről nem lehetett sok rosszat hallani, akárhogy igyekezett kárhoztatni a Fidesz. A két kormányprogram közül messze az övék a jobb: koherens, érthető, követhető. Nem jóságos, csak emészthető. 

Az EU elfogadta és aláírta a Nemzeti Fejlesztési Tervet. Amit a Fidesznek majdnem készen kellett volna átadnia a kormányváltáskor. Rekord-teljesítmény, amit a rossz kommunikátorok megint nem lobogtatnak. Megnyílt a lehetőség az EU-pénzek igénylése előtt.

Annak ellenére, hogy folyamatosan védelmi barikádokat kellett építeniük (csoda, hogy bírták) elkészült a 2007 évi költségvetés. Olyan, amilyen. A megszorítások első lépcsőit szüli éppen. Egyetlen adalék a megszorító intézkedésekhez: tavaly bevezették a luxus-ingatlanadót, aminek az első kudarccal zárult, kevesebb, mint 200 millió jött össze. Nosza-nesze, kiterjesztik gyorsan az ingatlanadót mindenre és mindenkire, bevezetik az általános ingatlanadót. És a megpendített valószínű mértéke (is) aljas! Természetes az általános felháborodás. 

Nekimentek a reformoknak. Rögtön mondom, hogy nem lesznek túlságosan sikeresek. Tömören pár megállapítást a 'fekete lyuk' teóriám ismertetése után teszek, lentebb.  

Csökkenti az esélyeiket, hogy Kuncze nem vállalja tovább az SZDSZ vezetését: Egyszerűen elege van. Két semmire se jó jelölt közül választanak valamikor májusban. Kóka, az ifjú titán az esélyesebb, jön a blairizmus vagy még rosszabb. A másik a nép által 'szőke hercegnek' becézett Fodor Gábor, aki nagyon önálló, nem vak, csak bátor fiú. Ha megválasztják, pillanatok alatt bele fog lépni a Fidesz csapdáiba.

Gyurcsány viszont már gyakorlatilag pártelnök. Régóta az akar lenni és elég tisztességesen elsöpört előle mindenki, egyedüli jelöltként (igazi 'demokrataként') száll a ringbe. Nem tetszik, de van-e más?

A kormány és az MSZP együttes erőfeszítéssel pecsétet ütött a római katolikus egyház győzelmére. Gyurcsány - az SZDSZ-el keményen megtámogatva - elment anno a pápához és bepanaszolta a magyar klérust a szemtelen politizálásáért, majd bizottságot kért fel a kérdés alapos tanulmányozására és javaslattételre. Mármint hogy mit, mennyire, mikor és hogyan kell megváltoztatni a lejáróban lévő vatikáni szerződésben. A bizottság még csak kiszivárogtatta, hogy nem sokat lehet faragni, Hiller (és - úgy emlékszem - az ugyancsak nagyon bölcs Szili) lecsapott és nyilatkozott: marad minden úgy, ahogy van. Bebetonozták a Horn (lelkiismeretfurdalás miatt?) által elszúrt, feleslegesen sokat nyújtó szerződést és az Orbán Viktor által gyakorlatilag rekonstruált állam-egyház szimbiózist. Borzalom! Részletek a klérus mellékletben.

Egy kérdésen mindenki ül, mintha hímes tojás lenne, pedig csak minden párt az érintettség betegségében szenved: az ügynök-ügyön. Legalábbis esküdni mer az általános érintettségre Ungváry Krisztián történész. (MTV-ESTE, 07.02.08) Túléljük, illetve előbb-utóbb úgyis kiborul a bili.

Nyomás alatt, de normálisnak tűnő ütemben és elfogadható minőségben folyik (most) a kormányzás.

XIII. Próbáljuk meg összefoglalni, mi jellemzi most az országot? 

Nincs baloldal:

TGM (gyengébbek kedvéért: Tamás Gáspár Miklós) a Népszabadság "Hétvége" mellékletében jelentős, kissé rágós cikket írt nem nagyon régen "Kétféle jobboldal" címmel, alapos elemzéssel kimutatva azt, amit már a köznép - szimpla kis ráérzéssel - is megértett, nevezetesen azt, hogy ebben az országban nincs baloldal, csak kétféle jobboldal. Amiért én most megemlítem, nem ez, hanem egy rövid megállapítása. Idézem: "...A Marx, Nietzsche, Freud, Weber iskoláján át nem esett műveltség nem modern műveltség. És ebből Marxot nem lehet kifelejteni, mert ha kihagyják, a démoni kvartett másik három tagjának mondandója is elhalványul valamiért. Tetszik, nem tetszik, összetartoznak. Marx munkái csakis és kizárólag Kelet-Európában nem kaphatók." Lám-lám! Nekem eszembe juttatta az indiai tőkést, akinek a könyvespolcára könyökölve majdnem lelöktem a "Capital"-t. Megmosolyogtuk vele a dolgot. Csak nem? - kérdeztem. De igen, tudni kell, mit vall az ellenség, de egyébként sokat is lehet tanulni belőle - kaptam a választ. Csak nálunk szabad a Mein Kampf és tilos vagy legalábbis 'elsötétített' a Tőke. 

Mégis, lássuk csak a lényeget is TGM megállapításában: nincs baloldal! Megerősítem a tételt a következőkkel: teljes mellszélességgel állást foglalt Gyurcsány Ferenc, a baloldalnak hitt áramlat vezéralakja 'Szembenézés' című tanulmányában (is, újra) a neoliberalizmus mellett. Namármost, számomra - és úgy gondolom, minden józan gondolkodó számára - a kapitalizmus kritikátlan elfogadása követendő társadalmi-gazdasági formációként jobboldali világnézetet tükröz. Hiába próbálja akárki ráragasztott jelzőkkel szociálissá, újjá varázsolni a neoliberális szemléleten gyarapodó kapitalizmust, a társadalmat leggyorsabban széthúzó, széttagoló változatát, a szegénység gátlástalan szülőjét, az a kapitalizmuson belül is a jobboldali szélsőség. Ezzel a filozófiával senki se próbálja elhitetni magáról, pártjáról, kormányáról, hogy az baloldali, ez a bélyegző az első vakarásra lehámlik, lerohad róla! Magyarországon a szoclib kormányzat erősen jobboldali. 

A bajt csak tetézi, hogy ha az ország politikai küzdőterét asztallapnak vagy levegőben lebegő (néptámaszt nélkülöző) korongnak képzeljük el, az a korong vagy lap megbillent. Olyan erő billentette meg, amelyik súlyosat lépett jobbra, a lépése fölötti súly (tömeg) elégséges volt nagy szöget elérő kibillentéshez. Ez a valaki Orbán Viktor volt, az első választási veresége után. És mivel azóta folyamatosan csúszik tovább jobbra, hogy a korong szélén már csak kapaszkodni tudó szélsőjobb csoportokkal súlyosbítsa a bendőjét vagy hogy azok a lábába tudjanak csimpaszkodni, a korong tovább billen, íme már veszélyesen. A korábban valamennyire ellensúlyt képező alakok ahelyett, hogy balra léptek volna gyorsan, hogy növeljék az ellenálló tömeget, megcsúsztak. Először csak megcsúsztak, aztán, mivel a jobbra csúszott tömeg és különösen a kapaszkodó férgek tombolva, harsogva átkoztak mindent, ami a felezővonal ellenoldalán maradt, gyors tempóban léptek el a mező elátkozott oldaláról ők is. Ha nem születik (és honnan születne?) új tömeg az elhagyott baloldalon vagy nem követeli meg a teljes átbillenéstől félő, észbekapó tömeg, hogy a megcsúszott pártok térjenek vissza, amíg nem késő, lassan lecsúszunk a jobboldali semmibe. Az ország elsüllyed valami ragadós fekáliába.

Hogy mennyire jól látom a helyzetet, arra utalnak az MSZP-n belül megjelent hangok, amelyek a párt jellegének megváltozását névváltoztatással és a néppártok menetoszlopába sorolással akarják elismertetni. Néppárt, érdekes, nem? Jobboldal, még jobbabb oldal...

Összehasonlítások: lemaradás! 

Frei Tamás a 'Dossziéjában' Magyarország imázsával foglalkozik. Sokmindenről tudott-hallott az ember, de így látva elborzasztó, milyen elképesztő sebességgel tűnünk el a világ színpadáról. Számomra legmeglepőbb a balti államokról rajzolt kép, mindhárom országot, népet ugyanis az Átkos időkből is és a függetlenné válásuk utáni évekből is ismerem. Olvashat is valamit - nagyon felszíneset - erről, kedves olvasó az "Önéletrajz helyett, Halaj kapitánynak" című írásomban és  ismerkedhet az élményeimmel a vázlatosan megírt "A volt Szovjetunió" oldalon is. A lényeg, hogy ezek az országok - ha át is ütött a szokásos szovjet kopottságon, rendetlenségen, elhanyagoltságon a régi szépség - messze elmaradtak kis hazánktól és az első években is csak a kezdeti lépésekről sugárzott a szépségteremtés igyekezete. Látni, hogy ma varázslatos szépséget teremtettek, megalázó. Lehet, hogy Frei képlete egyszerűsített, csak néhány momentumot emel ki (viták helyett munka, észak-európai kapcsolatok), de biztos, hogy ott valami egészen más folyik, mint nálunk. Lerablás helyett otthonteremtés, féltés, munka, kiárusítás helyett minden bizonnyal értelmes "befogása" az északi tőkének. Ha hozzáteszem, hogy ott a társadalmi béke megteremtését a szovjet múlt iszonyatosan kemény terrorja és a lényeges arányú orosz lakosság rendkívül nehézzé tehette a mi viszonyainkhoz képest, még elképesztőbb a csoda, amit társadalmi béke nélkül lehetetlen létrehozni! Őszinte irigységgel tölt el, ami ott megvalósult!

Átkozott szegénység

Ennél még rosszabb a helyzet, ha a szegénység-gazdagság képét vizsgáljuk meg, jó másfél évtizeddel a gengszterváltás után. A melléklethez nem lehet sokat hozzátenni, hacsak annyit nem, hogy a következő 3-4 év a szegénység növekedését, újabb rétegek leszakadását fogja hozni. Húsz évvel a gengszterváltás után szégyenérzet nélkül fogjuk temetni éh- és/vagy fagyhalált halt nyomorultjainkat.

Politikai krízis

Azt hiszem, nem túlzom el a helyzetet, amikor azt állítom, hogy a gengszterváltás óta érlelődő rendkívül súlyos politikai krízis robbanásközeli helyzetet teremtett. A Fideszt vezető csapat Orbánnal az élén helyrehozhatatlannak látszó kettéosztottságot, izzó gyűlöletet teremtett a neokapitalizmus két vezető csapata (semmiféle baloldal, mindenki jobbra tart) és az általuk befolyásolt néptömegek között, meggátolva a haladó politikai gondolkodás kibontakozását. A pénzügyi-gazdasági banditizmus kiárusította az országot és büntetlenül tobzódik. Az igazságszolgáltatás maffiák kiszolgáló hálójává degradálódott. Az ország banditák kezében van. A rendkívüli mértékű szegénységet súlyosbítja a rasszizmus, a szociális érzéketlenség, lenézés. Ha hónapokon belül nem kerül sor radikális reformokra, az ország Európa mélyrétegeibe süllyeszti magát. Mindezt 2003.11.16.-án írtam. Látnoki tulajdonság vezetett? Nem, csupán józan paraszti ész. És ma sodródunk tovább, lefelé.

Eladósodottság: Fekete János a közelmúltban ismét vette a bátorságot és megszólalt. A pénzügyi politikát érintő bírálatával nem kívánok foglalkozni, bár azt hiszem, neki van igaza. Ha viszont igaz, amit állít, hogy a gengszterváltás, privatizáció, országrablás tizenéve után az ország eladósodottsága ugyanott áll, mint annak előtte, akkor a magyar 'politikai elitet' úgy, ahogy van, életfogytiglan sűrű rács mögé kéne zárni, kenyéren és vízen tartani, gyertyafényt engedélyezni nekik áram helyett, hadd élvezzék, amit csodálatos országmentésükkel két-hárommillió embernek biztosítottak.

Itt is megemlítem a szegénységet. Kétmillió magyar él minden elképzelhető létminimum alatt; fekete napszámosok hada és többszáz százalékos uzsorakamattal dolgozó, rajtuk élősködő uzsorások kíméletlen csapata jelentik a mélypontot (ha ez már az?) - állítják szociológusok. A politikusok kendőzgetnének, másfélmillióról beszélnek, de ami takarhatatlan, az takarhatatlan. Utalok az előző bekezdésre. Ezért is kijárna nekik. És mecénások: szép, szép a művészetek támogatása, de nem erre kéne a szabadnak érzett pénzt áldozni? Ha már az állam képtelen komoly lépésekre?

A politikai krízis része a rendőrség elárulása. A szept. 17 - okt. 23 zavargások után a politika nekiesik a rendőrségnek. Nincs senki, aki egyértelműen védelmébe venné. Nyugdíjba vonul (vagy akar vonulni) a BRFK főnöke és több kerületi kapitány. Soha többet nem lehet számítani rájuk. Nincs rendvédelmi oszlopa az országnak.

*

Gondoljuk csak végig alaposan, mi is zajlott le a gengszterváltás óta?

Mit képviselt ez a massza (massza? - nem, nem, a massza egységes, a magyarság szeletelt volt) 1989-90-ben? Adva volt/van egy nagyon kegyetlen történelmen nevelkedett és rendkívül vegyes összetételű népesség. A múltban a külső kegyetlenséget tartottuk döntőnek, azt hangsúlyozták azok, akiknek érdekében állt a belső kegyetlenség kendőzése, elfeledtetése. Pedig a belső kegyetlenség szerepe óriási, lehet, nagyobb, mint a külsőé. Miért is merem ezt hangsúlyozni? Akár belső bugyrokból eredt a kegyetlen elnyomás (Dózsa!), jobbágyság, tized, papi harács, akár külső hatalom ült ránk és annak közvetlen- és/vagy magyar kiszolgálók által (többnyire felerősítve) 'átadott' - erőszakát élveztük, az fékezőleg hatott az ellenállás kialakulására, jogaink érvényesítésére. Mit hordozott (hordoz/kellene hordoznia ma is) magában legélénkebben ez a tömeg? Nyilván alapvetően a saját bőrén érzett korbács-csapásokat. Az iskolapadban tanultak csak a legérzékenyebb nebulókban hagynak (nem nagyon mély) nyomokat. Már csak a legvénebbek - mint én - emlékszünk a Horthy-rendszer aljasságaira, a II. világháború szörnyűségeire, a zsidóirtásra, az ország letiprására, a háború utáni éhezésre: a hazánkba a XIX. században gyors fejlődést hozó kapitalizmusra és a német-magyar fasizmus (csúcsponton nyilasizmus) tombolására. Mi értjük meg, hogy az ország verembe, ó nem, szakadékba taszítása a jobboldal bűne! A nálunk valamivel fiatalabbak, a hatvanastól a mai ötvenhez közeledőkig ezt már csak mint elsuhant szelet érzékelték, jobban beléjük vésődött a szovjet csizma, a mezőgazdaság padlásának kisöprése miatt újra felerősödött éhezés, a Rákosi-terror, '56 eltiprása és a legvidámabb - de mégis - barakk Nyugat-Európához viszonyított lemaradása és a nyomott életszínvonal. A 80-90-es forduló (gengszterváltás) és a mai fiatalság már csak a szülői élményeken nevelkedve, áttételesen 'élte át' a közelmúlt történéseit. És mivel a szülők már a vörös korszakban kapták a pofonokat, a lakosság nagyobb része nem a jobboldal sötétségére, hanem csak a vörös ködre hányja vissza a sorsát. A gengszterváltás pillanataiban és azóta folyamatosan az ígéret földjét mutatják fel ennek a balról csak rossz emlékekkel rendelkező tömegnek: jólét a Nyugat szintjén....

És következik a kiábrándulás!...

A gazdaságinak mondott-papolt hazai krízis valóban krízis. Azt hiszem, én átlátok valamennyire a sok maszlagon és nevén tudom nevezni a legfőbb okát: a FEKETE LYUK-at. Nem adózunk, feketén alkalmazunk (rabszolgaságig menően), elrejtjük a profitunkat, vagyonunkat (csak az ostobák nem), csalunk, lopunk, maffiákat szövünk akármeddig, kivisszük külföldre a pénzt.... És ebben a nemzetközi monopóliumok is élen járnak, pedig szuper-kedvezményeket élveznek.

A kiábrándultságban legalább ekkora szerepe van, hogy nem teljesültek az EU-elvárások. Ennek a részleteivel az eu mellékletben foglalkozok.

*

Sűrítsük néhány pontba a lényeget:

1. Az ország eltolódott jobbra, nagyon jobbra

Felszámolódott a baloldal, a két Munkáspárt nem az, hanem vén visszasóvárgók gyülekezete. Az összes többi egy elméletileg talán meghúzható középvonaltól jobbra gyűri az ipart. Sorbaállítva őket, jobbról még jobbra: MSZP, SZDSZ, MDF, Fidesz, MIÉP és a kis fasiszták. Megbillent az ország asztala - mint fentebb írtam - amin kisded játékait focizza a sok politikus. Nyoma sincs a jobbratolódást fékező erőnek. Politikai klotyó-gödör felé csúszunk.

2. Fekete lyuk

A magyar gazdaság - és ezzel az egész társadalom - nem elemezhető korrekt módon, mert - mint fentebb írtam - a nem látható komponenseit, mint a csillagászati fekete lyuk, örökké és feltárhatatlanul elnyelik a fekete erők: fekete gazdaság, maffiák, szélhámosok, egyházak.... Mindez elvész a társadalom nem fekete hányada részére, a gazdaságot erős féken tartja és tágítja a társadalomi ollót.

3. Árkok

Nem egy árok, a jobb- és baloldalinak titulált formációk közötti - nevezzük függőlegesnek - szeli ketté az országot, hanem három. A társadalmat egymással nem vagy alig érintkező szegmensekre szabdaló árkok is súlyos teherként nehezednek az országra. Nevezzük ezt a második árok-rendszert vízszintesnek. Ez a szélsőséges tagoltság óriási (vissza)szívóhatást gyakorol az ország fejlődésére. Gondoljunk csak bele mi minden tartozik ebbe a problémakörbe: roppant szegénység és az ellenpólus: mérhetetlen gazdagság (0-tól 1000 md-ig), elitizmus, VIP, dőzs, lenézés, etnikai gyűlölködés! A harmadik árok a legmélyebb talán: a vezetésre hivatottak (politikai osztály?, elit?) és a rosszul vezetett nép közötti! Harmadik dimenzió. Orbán Viktor a méregfog, amíg ki nem húzzák, nem lehet ezt az országot vezetni.

4. Befejeződött a Horthy-éra társadalmi struktúrájának a rekonstrukciója

Nem igényel újabb taglalást, fentebb egyértelműen vázoltam. Az ország legkevesebb 70, de lehet, hogy 100 évet lépett vissza. Beláthatatlan, mikor rángatható ki ez a társadalom ebből az örök és szélsőséges egyenlőtlenség-átokból. Generációk fogják tovább tágítani, ha a neoliberalizmus uralja el az országot.

5. Befejeződött az állam és a római katolikus egyház szimbiózisának helyreállítása és rásütötték az MSZP bélyegét

Ugyancsak helyrehozhatatlan hiba, nagyjaink bebetonozták a római katolikus egyházat - és ezzel az összes többit - az ország erőforrásainak dézsmálói, haszonélvezői közé. Nincs penitencia, ami felmenthetné őket. 

6. Rossz kormányzás, ostoba politikusok 

Érintettem már a 3. pontban, de erőteljesebb hangsúlyt igényel. Néhány véleményt idézek fel:

Fentebb is említettem két nyugati értékelést. Szégyenpír öntött el az első hallatán: "A magyar politikát az ostobaság és harci szellem hatja át." Tökéletes megfogalmazása a szomorú ténynek. A közelmúltban az Economist folyóirat is értékelte a politikusainkat: mindkét oldalon badarságot beszélnek.

Magyar vélemények: 

Kiss Elemér, akit magas polcról ejtettek, és - ha rossz fiú is volt, azóta tudjuk, több rosszabbat nem tudott kigolyózni a Fidesz-maffia - nyilatkozott Friderikusznak. Egy dologban feltétlenül egyetértek vele. Valami olyat mondott, hogy "józan embernek tartom magam és józan ember nem tudhatja szenvedés nélkül elviselni, ami ma a magyar politikai életben zajlik". Én is józan embernek tartom magam. 

Kik ők (a politikusok), kérdi Baló a nagyon gyenge keddi műsorában. Két idézettel válaszolok:

- Valószínűleg ősi mondás, mostanában találtam rá, ha jól emlékszem, amerikai szövegben: "Ne mondják el az anyámnak, hogy politikus lett belőlem - ő úgy tudja, hogy egy bordélyházban vagyok zongorista." A mieink akkor maguk a szolgáltatók ugyanott, nemde?

- 15 év alatt hétszeres jövedelemnövekedés - olvasom valahol! Vajon hol emeltek ekkorát? Hát persze, hogy a Parlament(nek csúfolt Főcirkusz)ban. Mondom, számolgatok egy kicsit, tényleg annyira vad-e ez a 'minden (nem)szentnek maga felé...' emelgetés? Hát, eléggé az. Négyszerest még meg lehetne indokolni a korábbi magas inflációval, de a hétszeresre csak annyit lehet mondani, hogy elmentek...

Szerintem: Új, béke-párti, állami terrorizmus-elleni, józan gazdasági lépésekre képes politikai erőre van szüksége az országnak. A mostaniak alkalmatlanok.

Fabatkát se adnék ezért az országért!

(Hacsak nem sikerül a gázt Makónál tényleg kitermelni - az megmentheti. És olyan mélységben olajat is jeleztek már régebben valahol Dél-Dunántúlon.)

*

A reformok nem fogják meghozni a vállalt eredményeket: (1) Nem nyúlnak megfelelő erővel a fekete lyukhoz! Igaz, ha megpróbálnák se sikerülne semmi. (2) Óriási lesz az ellenállás a vörös szín okán (ezeknek? - mondják ma is). (3) Mert nagy rejtett jövedelmeket érint, mert a feketemunkások kiszolgáltatottsága óriási. (4) Tovább fogja növelni a felháborodást, mert a mindig szorongatott rétegekre fog nehezedni a nyomás. (5) És mert óriási erőt jelent a circenses, a népbutítás, néplázítás sokezeréves klaviatúráján művészien játszó jobboldal, Orbánnal az élen

Most jött el a pillanat, hogy az egészségügyi reformról a Zöld Könyv elolvasása után (is) mondjak véleményt. Antiszociális. Azzal együtt az, hogy egyetlen rosszul megfogott témát találtam a felmérésben és a javasolt 'gyógymódok' közül is egyetértek a legtöbbel (bár kísérletté fog degradálódni a legtöbb, szerintem. Csak néhány kérdést tudok érinteni (a kiprinteléskor megjelenő oldalszámokra utalok).

Probléma-definíciók (a gondom):

16. old.: A potyautasokra vonatkozó megfogalmazás úgy hangzik, mintha maga a potyautas 'lógna'. Súlyosan hibás meglátás! A potyautasok többsége kényszerből lóg: nem engedik be a párnázott 'normálisan bérezettek' terébe. Ahány potyautast ismerek vagy hallottam a sztorijáról, mind arról beszél, hogy megjelent a felvételi randin, ahol közölték, OK, felveszik, de csak akkor, ha a bruttó jövedelméből, Z-ből X összeget fizetnek ki neki 'hivatalos' listán, Y-t pedig feketén nyomnak a kezébe. Szemrebbenés nélkül fogadja el mind, mert ezzel a feltétellel is csak a huszonötödik helyen veszik fel . A nyugdíj-kiesést általában életbiztosítással oldják meg. Mocsok rendszer, de ez van! Ha igaz, amit a Zöld Könyv mond, hogy "a munkaviszonnyal rendelkezők közel fele csak minimálbér után fizet járulékot", fel kellene állítani egy nyaktilót a Kossuth-téren és lefejezni minden vállalkozót (munkarablót), aki ezt teszi a dolgozóival és hazájával. Ez az egész fejezet egyébként arról ordít, hogy az egészségügy csődje nagyrészt a biztosítottak kupleráj-színtű adminisztrálásából fakad. Kormányzati feladat, 60-éves (folyamatos) bűn! 

Egyetértek:

Elsősorban a gyógyszertárak monopol-helyzetének felszámolásával. Igenis lehessen kapni frekventált helyeken is gyógyszert. A fokozott ellenőrzéssel és minden egyéb elgondolással is. A baj az, hogy naiv a gyógyszerek 'lefogásának' gondolata. Írtam fentebb arról, hogy a gyógyszergyárak vezérlik a parádét az orvosok premizálásával. Jól ki van gondolva: olvastam valahol, hogy az USA-ban sok orvos dollármilliókat zsebel be a gyógyszergyáraktól prémiumként! Ezt akarja a magyar egészségügyi kormányzat letörni? Mese vastag habbal.

A 18-19. oldalon kifejtett 'egyéni kártya' gondolat is helyes, de csak az elektronikus kártya fog működni, a hagyományos kártya előbb-utóbb megbukna, nem bírnák az orvosok az adminisztrációt.

Iszonyat:

A három biztosítási csomag elkülönítése. A 'III. Kiegészítő csomag' (20. old.), ami külön fizetendő meg: aljasság. Eleve az elitizmus, a társadalmi különbségek szülője, de szívó hatást is gyakorol a szűkös erőforrásokra. Igazi, emberevő kapitalizmus melegágya lesz. Éppen ezért meg fog valósulni. Pedig az egyetlen helyes eljárás az lenne, hogy a VIP-ellátásra igényt tartó magyar gazdagék magántőke által létrehozott és üzemeltetett intézményekben jussanak hozzá

Változatlanul kétkedve fogadom, hogy a kórházak átszervezése ilyen pazarló módon, ahogy előkészítik, elfogadható-e? 

De elég is ebből, nehezen nyelek, a torkomra akadt valami.

***

XIV. Búcsúzkodás, végszó, köszönet

Búcsú előtti pillanatok  

Mielőtt elbúcsúznék leülök egy székre és megnézem a szoba sarkait (orosz szokás). Közben elmélázok néhány gondolat erejéig a világról és Európáról. 

Úgy vélem, az ENSZ alapvető reformra szorul. Mintha végre-valahára mindenki egyetértene ebben. Nem hallottam azonban, hogy akárki akárcsak körvonalazta volna, miről is beszélnek tulajdonképpen? Pedig gyorsan el kellene érni, hogy az ENSZ a világhatalomra törekvő őrültek, klikkek, nemzetek fölé nőjön és kordában tudja tartani őket, valamint a világ ügyeit hatékonyabban tudja vezetni vagy legalább koordinálni.

Az USA egyetlen szuperhatalommá vált és ezzel maximálisan visszaél. Világtipró agresszorrá avanzsált, 6-8 év alatt világpolitikai válságba sodorta az egész világot! Persze felvetődik a kérdés, egycsapásra lett-e vadállat az USA-ból. Példa lehet-e az USA egyáltalán? Hogy mennyire nem, annak megítélésére egyetlen életrajzi mű elégséges adattal szolgál. Mire tanít Robert Dallek 'Befejezetlen élet. John F. Kennedy 1917-1963'  (GABO Kiadó) című munkája? Ha jobban tetszik: mire tanított meg engem? Tömören: a modern Amerikai Egyesült Államok nagyon régóta az egyik legveszélyesebb elnyomója a világnak! 

Kik jelentenek ma háborús fenyegetést? Európai közvéleménykutatás szerint (Világgazdaság, forrás: Eurobarometer): 1. Izrael, 2. Két másik kardcsörtető vagy annak vélt országgal, Iránnal és Észak-Koreával vállvetve az USA! Hogy mi a véleményem? 1. Erősíti nagy mondásomat, miszerint "a tömegek ostobák, de még mindig bölcsebbek, mint vezetőik". 2. Kicsit tévednek a tömegek: Izrael ugyan tényleg életveszélyes háborús fenyegetés a Közel-Keleten, de világháborús fenyegetést tekintve messze az USA az első a világon!

Európa:  Ha nem tudja megfékezni az USA-t (és miért, miként tudhatná?) fokozatosan, de nem halogatva katonailag el kell szakadnia tőle. Nagy örömömre szolgál, hogy az iraki háború megindításakor felvetett gondolatom, miszerint Európának el kell szakadnia az USA-tól, aminek egyik fontos lépése kell legyen az önálló és NATO-független, a védelmi doktrínára felesküvő európai hadsereg felállítása, komolynak tűnő tárgyalások témája lett. Bush és klikkje hevesen tiltakozik. Remélem, az elszakadás hívei győzni fognak!

Valahol azt olvastam, hogy a világon csökken a szegénység. Kínában biztos így van, talán még egy-két országban. De nem érzékelem, hogy ez általános, átfogó tendencia lenne. Itt nem kívánok a témával többet foglalkozni, mint amit korábbi írásaimban, például a 'Beteg emberiség, mocsok világ'-ban és a 'hajléktalanok' mellékletben kifejtettem. Talán egyetlen mondattal egészíteném ki a mondottakat. Amikor leírtam, sokáig néztem a pár szót, amivel a 'nemzetközi adózás' gondolatát felvetettem a 'Beteg emberiség, mocsok világ'-ban, biztos voltam benne, hogy naiv fantazmagóriának fogják titulálni. Kiderült, nem vagyok egyedül a gondolattal. Dél-Afrika elnöke Őszödön mondta ki, amit én felvetettem: nemzetközi adózás bevezetésével is egyengetni kell a világégéssel fenyegető egyenlőtlenségek csökkentését. (2004.10.20)

Nyilván nem a szegénység csökkenése hozza, hogy óriási szocialista előretörés zajlik Dél-Amerikában, ellenkezőleg az ottani szegénység a kiáltó ok. Figyeljünk oda, ha ezt a helyzetet Dél-Amerika népeinek sikerül stabilizálniuk, akkor teljesen új világkép alakulhat ki: az USA elveszíti egyik bázisát és Kína jelentős partner-kört alakíthat ki a világ másik felén. Nehéz túlértékelni ezt a történelmi lehetőséget! A National Geographic 2006 áprilisi száma áttekinti a venezuelai helyzetet (82.-103.old.) és a szocialista elnök, Hugo Chávez helyzetét rendkívül stabilnak tartja: kiemelkedő politikus és a világon sokkal több a szegény ember, mint a gazdag - indokolja tömör összegzésként.

A Time idézi Hu Zsintao-t (jól írom?) Kína első számú vezérét, aki szerint "A nyugati típusú demokrácia zsákutca." (Mit is írtam a volt szocialista országok neokapitalizmusáról? Idézem magamat: "A zsákutcából kivezető zsákutca." - politikai és gazdasági értelemben egyaránt.) A mai magyarországi politikai harc kiválóan dokumentálja, hogy semmire se jó. Imádkozom a nem létező istenekhez, hogy megtalálja - ő vagy egyáltalán Kína - az arany középutat a két zsákutca között!

Zárszó helyett Garasországról

Van egy orosz kifejezés: "Tonkij namjok na tolstuju obstanovku." Mindaz, amit 'A garasországi neokapitalizmus természetrajza' címen írtam, csupán ennyi: "Vékony (finom) célzás a kövér helyzetre."

És zárszó helyett Bushékról és a kapitalizmusról

Idézem TGM-t, aki talán nálam kövérebben (és sokkal tömörebben) fogalmazza meg, mi is mindez? Ajánlom: TGM cikke, Népszabadság, 2005.11.05. Pár szavára hívom fel külön is a figyelmet, mert a szívemből beszél, amikor a Bush-kormányt jellemzi: "...a második világháború óta legreakciósabb, imperialista, militarista, fundamentalista amerikai kormányzat..." Kár a kegyeiért harcolni, szoclibek! Van egy-két megállapítása, amit sok felkiáltójellel kell szétkürtölni kis világunkban, például: "..A kortárs kapitalizmus olyan elvetemülten ésszerűtlen, annyira fölösleges, elkerülhető szenvedés okozója, ...", vagy "Kelet-Európában - amely ma a nemzetközi reakció központja -...", vagy tovább, "A világméretű válságból - amelynek egyik fő oka a 'harmadik világ' kizsákmányolása és a vele szembeni ellenállás..." Egy nyelvet beszélünk! (A 'kapitalizmus' belső linket én szúrtam TGM szövegébe, illusztrálja a gondolkodó véleményét.)

Zárszó után: van remény?

Elfáradtam, nem hiszek a demokrácia megvalósíthatóságában. Ma legalábbis nem ismerek olyan országot, ahol az emberiség legjobbjainak álma, a demokrácia megvalósult volna. A demokrácia népuralmat, össznépi uralmat jelent. Ehelyett van kleptokrácia, elitokrácia, burzsokrácia, stupidokrácia, militokrácia, gengszterokrácia, maffiokrácia. De többnyire mindezek ötvözete. Haldokló világ ez!

Van azért két jó hírem is: 

(1) Nem veszett ki még a tisztesség, a becsületesség és szorgalom a magyar nép egyes rétegeiből, legalábbis a kétkeziek egyes képviselőiből. Javíttattunk ezt-azt a nyaralónkon. A félbehagyott kis burkolatra éjszaka elkezdett esni az eső. Mi mélyen aludtunk, a mester a szomszéd városkában autóba ült, áthajtott és letakarta fóliával. Ez az én felelősségem - mondta, amikor reggel a fejünkhöz kaptunk, hogy ilyen csoda is létezik. A tetőt megvizsgálták ácsok, két cserepet is elmozdítottak a szemléhez. Ugyanaz a mester vezette fel őket, aki éjjel takart. Most visszajött a szemlét követő napon megnézni, nem felejtődött-e úgy a két cserép. Mikor konstatálta, hogy dehogynem, fogta a létránk, felmászott a tetőre és visszarakta a két cserepet. Nem is foglalkozik politikával. Felmérte, mire számíthat a politikusoktól! - Megérdemli, hogy ide véssem a nevét: Molnár László (kőműves mester, Balatonfüred).

(2) Csopaki szomszédom, (Albeck) Karcsi bácsi április 18.-án töltötte be a 80. évet. Az Átkosban Nemesvámos és körzete (Veszprémfajsz, Tótvázsony, Hidegkút), az ország egyik legfontosabb, virágzó, országos hírű termelőszövetkezetek uralta vidékének tanácselnöke volt, méghozzá 18 éven át, 1967-től 1985-ig. Tessék megkapaszkodni: 16 évvel a gengszterváltás után is akkora tisztelet övezi, hogy ötévenként hivatalosan felköszöntik -

- a születésnapja alkalmából. Ezúttal ki is tüntették, ötödikként megkapta a 'Nemesvámosért Emlékérmet'. Fidesz és minden más köpködő, akik csak átkozni vagytok képesek az akkor jól teljesítőket is, emeljetek már kalapot ez előtt az ember és a hozzá mérhetők előtt! ('Sajátjai' - súghatja a rosszindulat. Igen, vannak köztük, de ez is csak őt igazolja: demokratikusan is újraválasztják őket, jól végezhetik a dolgukat ma is! Nem lehetett rossz 'káderes'.) Nemesvámos mai vezetői ígérik: ha lesz 'Nemesvámos díszpolgára' cím, elsőként kapja meg. (A cikk a veszprém megyei 'Napló' 2006 április 25.-i számának 8. oldalán jelent meg, ahol 1983 téves.)

És nemzetközi méretekben is vannak békét hordozók: 

Hallgatom a Bécsi Filharmonikusok újévi hangversenyét és felkapom a fejem a karmester nevére: Mariss Jansons. Feldereng, hogy az ötvenes évek közepe táján a Moszkvai Konzervatóriumban hallgattam egy koncertet, amin Jansons vezényelt. Remélem, írtam már róla: az utolsó ráadást csak beintette, majd végigállta a zeneművet. Az óriási ováció közepette lelépett a karmesteri dobogóról és mutatta: mindent tud ez a zenekar. A barbár módon elnyomott Lettország fia hajtott fejet az orosz muzsikusok előtt. Mondom magamban, Mariss csak a fia lehet. Kikerestem: tényleg! Én akkor a papának, Arvid-nak tapsoltam. Most a lett-orosz kultúra emlőin nevelkedett, világhírben ragyogó fia hordozza szét a világba a muzsika varázsát és a megbékélés mirtuszkoszorúját. A muzsikáét, ami minden árkot áthidal és békét lop a szívekbe! (06.01.02)

Orbán Viktorral még így sincs remény (írtam a kordonbontás előtt, a vázlatomban):

Lázasan készülődik a jobb-szélsőjobb március 15.-re . Szórt tüntetések tömegét tervezik, hogy az 'igazságszolgáltatás' által falhoz állított, a randalírozókkal szemben impotenssé tett rendőrséget (még jobban) szétzilálja.

A XII. kerületben sétálgatva láttam: (1) Két (kopott) melósnak öltözött fiatalembert kukákban kotorászni. Gondoltam: szegények..., Hoppá, látom ám, hogy egyikőjük menedzser-kalkulátort vesz elő és feljegyez valamit. Azt hiszem nehéz eltéveszteni: gyűjtik, ki mit járat, milyen 'irányultságú'. Mit tetszik gondolni, mi a csudának? (2) Nagyon fiatal pár üldögél az egyik lépcső-utca felső lépcsőjén. Gondoltam: jó nekik, szerelmeskednek. Villan a fiú kezében egy térkép, látom, szép kék színnel be vannak jelölve a megjárandó utcák. Vajon mire vadásznak?

Orbán Viktor nem adja fel: addig uszít, hergel, amíg az országot nem teheti magáévá. Mind jobban meggyőz, nem egyedül csinálja. A már félig-meddig győztes 'régi rend' emberei és a klérus irányítja minden akcióját. Reszkess Magyarország, sötét idők jöhetnek!

Talán még a nagy gázkincs (netán olaj is?) se segít. Vele nem. Itt volna az ideje, hogy a jobboldal megszabaduljon tőle. Nekik is javukra válna!

Végszó

Hangsúlyozom, hogy jelen írásom anyaga Gyurcsány Ferenc 'Szembenézés' című dolgozatának megjelenése előtt teljes egészében - sok tekintetben még rendezetlenül és stilisztikai korrekciókra szorulva - kész volt. Valamennyi fenti következtetést, különösen a 'sérelmek' történelmi elemzését - ahol az olvasó sok hasonlóságra bukkanhat - nem Gyurcsánytól (a dolgozat 4. pontja) plagizáltam. Csupán megjegyzem, hogy számtalan egyéb tekintetben nem tudok egyetérteni a kormányfővel. Nem létező fogalmakkal küszködik, mint 'szociális piacgazdaság' (a gengszterváltást követően pillanatok alatt elolvadt maszlag!), népakarat (tulajdonképpen nem érvényesül a 'polgári demokratikus' választásokon), a megosztottság (3. pont) lekicsinylésével súlyosan téved. Felháborító a 6. pontban alkalmazott megfogalmazása, miszerint a rendszerváltozás (szerintem gengszterváltás) "...nem maga a megoldás, hanem lehetőség a megoldásra, nem maga a felemelkedés, hanem lehetőség a felemelkedésre. Az eddig ismert legteljesebb, legszabadabb, ezért legjobb lehetőség. ..." (kiemelés tőlem). Ez az állítás - úgy, ahogy van - népámítás. A gengszterváltás milliók számára kitaszítottságot és 0 lehetőséget hozott! A 'globális újkapitalizmus' számomra értelmezhetetlen fogalom. A 'gondoskodó jóléti kapitalizmus' még kevésbé! Amit a reformokról, "fair és tisztességes viszonyokat" teremtő kapitalizmusról, az emberközpontú szociális kapitalizmusról, a polgárosodás ösztönzéséről, a blairizmusról mond, valamint arról, hogy az MSZP érvényes és vállalható történelmi alapnak tudja elfogadni a Magyar Szociáldemokrata Párt 1903. évi programját, azt, hogy "...forradalom helyett reformok sokaságával kell kialakítani és megszilárdítani a polgári demokráciát..." (a kisebbség demokráciáját), egyértelmű nyilatkozat a jobboldaliság mellett (kiemelés tőlem). A kapitalizmus unfair és tisztességtelen! Végtelenül az! Gyurcsány 'szövege' megerősíti meggyőződésem, hogy nincs életképes baloldali formáció, mozgalom Magyarországon.

Köszönet

azoknak, akik olvastak, hogy olvastak és csak ritkán vetettek meg azért, amit vagy ahogy írtam. Talán találkozunk még valahol a betű utcájában. Biztos nem a garasországi politika harcterén.

(Valamikor azt ígértem: "Garasországomat a 2006 áprilisi parlamenti választások eredményeinek közzétételét követően lezárom, abbahagyom. Elég volt a szennyből és a mérhetetlen ostobaságból!" - Megtettem 2006.04.24.-én. Az azóta bekövetkezett végtelenül felháborító fejlemények késztettek a folytatásra. Most azonban végleg, örökre lezárom: 2007.01.20)