Az itt következő kritikai megjegyzéseim ellenére mély tisztelettel hajlok meg a magyar közgazdászok (és valószínűleg a világ közgazdászai) egyik legnagyobbjának rendkívüli agyveleje előtt. Csodálom, amiért fekete-fehéren bebizonyította, hogy az 'abszolút' állami tulajdon és tervgazdálkodás nem működhet, és bámulattal fogadtam egyes cikkeinek borotvaéles logikáját. Úgy vélem, ő lenne hivatott arra, hogy a kapitalizmus alkalmatlanságát is bebizonyítsa. Talán a kiútra is lenne kezelhető elképzelése. Ehelyett majdnem kritikátlanul minden jó forrásaként kezeli azt. Sajnálom, elsősorban őt sajnálom.

Miért is sajnálom? Ezt próbálom vázolni az alábbiakban!

- Elolvastam Kornai János önéletrajzi művét, az 'A gondolat erejével'-t. Jaj, de nehéz hozzászólnom, eddig csak kalaplevéve beszéltem róla, csuda éles elme. Most mégis az a véleményem, jobb lett volna nem megírnia. Átsüt az íráson a csőlátás! Egyes műveit olvastam, ill. átlapoztam és szájtátva olvastam egyik cikkét valamelyik 'Magyar ...'-ban: mire fordítsa a kormány a nagy privatizációs bevételt (ami a gyakorlatilag teljes elektromos energia-szektor elkótyavetyéléséből származott). Borotvaéles logikával írta meg, még én is megértettem. Óriás, de Gólem típusú Góliát: egy szeme van és az is a fejlett tőkés országokra van fókuszálva. Vagy majdnem vakok szemüvegét viseli: lyuk a fekete szemüveg közepén. Nem észrevenni, hogy

- a neokapitalizmus aljasok kezébe adta a teljes nemzeti vagyont,

- a parlamentáris demokrácia csődben van (USA, neokapitalista országok),

- tömegessé vált a nyomor a volt szocialista országokban,

- a fejlett kapitalisták a nem fejletleneket szivattyúzzák ki és közben visszacsöpögtetnek kegyeket,

- az USA ma ugyanúgy támad meg országokat, mint ahogy a SZU tette pár évtizeden keresztül,

- a világ ellentmondásai a kapitalizmus egyeduralmával robbanásszerűen mérgesednek el és

- a világ leggyorsabban fejlődő országai élén két kommunista ország áll ma: Kína és Vietnam (az utóbbi GDP-je is 7% felett növekszik az utóbbi öt évben), - enyhén szólva is vakság! 

Mondhatja, hogy mert a magántulajdon döntő szerephez jutott. Igen, OK, de nem lehet igaz a tétele, hogy csak döglődő szocializmus és dübörgő fejlődést, mennybéli jólétet felmutató (fejlett) kapitalizmus között lehet választani: van harmadik út is, a gyakorlat igazolja (számára rendkívül fontos, hogy a gyakorlatot tekinti legfőbb mércének!): Kína (és Vietnam - nem ismerem, ezért a zárójel).  

Kína és Vietnam, ne kérdezzétek Kornait: elfogult, elefántcsonttoronyban él és gondolkodik (éles agyával együtt megdöbbentett már egyszer, amikor a Bokros-féle megszorítások után még bérmegszorításokra szólított fel!). Hasonlít a papagájhoz, akivel az 'A Garasországi neokapitalizmus természetrajza'  írásomat (II. Ábránd és valóság) kezdtem!

- Rögtön utána elolvastam 'A viszkis rabló balladájá'-t (Julian Rubinstein). Az első pár oldal után azt hittem, ócska fércmunka, aztán lassan rájöttem, többet lát a magyar (neokapitalista) valóságból, mint Kornai. A Viszkis csak górcső, jól használta a fickó! 

- Szegény, szegény Kornai. Az ész diadala helyett egy rögeszme diadala, ami a rendkívüli agyvelejében lezajlott. Annyira elbűvölte a kapitalizmus néhány országban élvezhető sikere, hogy a Friderikusszal az egészségügy reformjáról folytatott beszélgetésében (ATV, 2007.01.25) - sok megszívlelendő tanács mellett  - lándzsát tört rettenetesen antiszociális lépések mellett, amiknek a lényege tömören: aki meg tudja fizetni, részesülhessen privilegizált ellátásban. Pedig járt Indiában, láthatta...