Előszó és kézrátétel

A szerző figyelmeztetni szeretné olvasóit, hogy bár 'gyalogsági fegyverzettel' rendelkezik mind a műszaki megközelítés traktálásához (repülőmérnök), mind pedig a közgazdasági jellegűnek tekinthető kategóriák taglalásához (mérnök-közgazda), jelen munkában nem törekszik, terjedelmi okokból nem is törekedhet szabatos elemzésekre, inkább józan paraszti eszét használja és józan paraszti ész számára fogalmaz meg - mint reméli - új definíciókat, kutat az okok között, igyekszik az emberiség betegségeinek gyökereit megtalálni és azokat feltárni, érthetővé tenni.

A munka során időnként valószínűleg nyitva hagy kérdéseket, mint számára is felfoghatatlanokat.

A történelmi témák forrásait hitelesnek fogadja el, miután törekszik elismert intézmények és személyek munkáit felhasználni, nem tud azonban garanciát vállalni azokért. Idő és energia hiányában nem tud tökéletes áttekintést biztosítani, kutatásait a számszerű adatok keresése vezérli, azok alapján reméli mérlegelni az emberiség egyes formációinak, vonulatainak bűnét, azok nagyságrendjét összemérni egymással.

Eredetileg 2005.07.22.-én zárta le a talán tanulmánynak nevezhető írást. Ekkorra az alapvető megfogalmazások elkészültek. Most azonban megnyílt a mű számára a Magyar Elektronikus Könyvtár kapuja és ezzel összefüggésben - technikai okok miatt - át kellett rendeznie a szerkezetét. Felhasználta az alkalmat, hogy egyúttal gördülékenyebbé tegye a szövegbe ültetett számtalan link miatt töredezett írást. A módosításokat követő lezárás dátuma: 2006.11.05

*****

És most, munka előtti ima helyett gondolkodjunk el néhány axiómán!

OK, lássunk munkához.

Bevezetésként engedjenek meg  pár mondatos hangos gondolkodást a főbb bűnökről. A beteg testére tett kézzel megkísérlem diagnosztizálni a hullafoltos szervezetet emésztő legfőbb bajokat:

I. Az irigység, kapzsiság, másnál többre vágyás:

Legjobb tudomásom szerint Paul A. Samuelson amerikai közgazda használta először a 'Propensity to Save' (megtakarítási hajlam) fogalmat a 10. alatti műve 11. fejezetében (Saving, Consumption and Investment, azaz Megtakarítás, fogyasztás és befektetés), amely meghatározza a megtakarítás és fogyasztás arányát és ezzel a gazdasági fejlődés kulcstényezőjévé válik. A zseniális szerző meglátása azonban az adott esetben, az ő vizsgálatainak korlátos területe miatt nem vezetett el a döntő tényhez: amit ő 'megtakarítási hajlamként' definiált, az tulajdonképpen az emberi viselkedésnek mindent meghatározó  eleme, ezt a hajlamot az egész emberiség legsúlyosabb betegsége, a kapzsiságba, aranylázba, vagyongyűjtésbe váltó sárga irigység határozza meg. Minden ember, szinte kivétel nélkül (a kivétel a szentek kategóriája) irigy a környezetére, lesi, hogy a testvérének vagy legjobb barátjának milyen a teniszütője, hányszor tudja az utca legszebb leányzóját moziba vinni, később bárban megtáncoltatni, kit sikerült feleségül vennie (nem a szépsége vagy jó szíve, hanem a vagyona a döntő ítélet-mérce), hány és milyen kategóriájú kocsit tud tartani, mekkora a lakása, háza, kertje, hány szolgálóval tudja körülvenni magát...

Nevezzük ezt a tulajdonságot 'Meggazdagodási vágynak'-nak ('Thirst to get rich', de lehet akár egyszerűen 'Cupidity' is).

Kísérletet teszek annak megfogalmazására, miként lehetne ezt a szörnyű emberi bajt legalább hatásaiban tompítani. Oktatás, oktatás, a privilégiumok megszüntetése, társadalmi kontroll, ellenkező érték-bélyegzők....

II. A hatalomvágy:

Nem kell történelemtudósnak lenni, és még csak nagyon elmélyedni se a történelem tanulmányozásában, hogy világossá váljék: az emberiség évezredeken keresztül őrült, magát istennek vagy isten küldöttjének képzelő, annak beállító, esetleg más módon őrült tömeggyilkos hatalmasságok áldozataként pusztult háborúkban, munkatáborokban, kínzókamrákban, módszeres fajirtásban, vallásháborúkban. A legfőbb rugó, ami ezeket az irtózatos tömeggyilkosságokat eredezteti, a hatalomvágy. Az a hatalomvágy, amely minden emberben ott lapul. Vannak, akik felismerik magukban és elfojtják, ők a szentek és próféták, vannak, akik uralkodni tudnak rajta, korlátok közé szorítják, nem engedik elhatalmasodni magukon, ők a (balga) 'jó emberek', vannak, akik féken tudják tartani és korlátozzák az életvitelükre gyakorolt hatását, ők a kis császárok munkahelyeken, önkormányzati szervekben, egyházakban és vannak, akiket teljes mértékben ez az iszonyatos méreg irányít, ők a politikusok, a hadvezérek, királyok és császárok, főpapok, végül és legfőként a diktátorok. Ide sorolom a diktátor-jelölteket is, mint pl. a kis hazánkban a hatalomért minden aljas eszközt felhasználó Orbán Viktort. 

Nevezzük ezt az emberi borzalmat a nevén: 'Hatalomvágy' ('Lust for Power').

Van-e gyógyszer? Talán: oktatás, oktatás, törvények és társadalmi, egészségügyi (pszichiátriai) kontroll, génsebészet...

III. A fajgyűlölet:

Felfoghatatlan fertő! Ha a másik szeme színe nem tetszik vagy másként fésül hajat, elég ok az emberiség döntő többsége számára, hogy gyűlölje. A más bőrszínről, kultúráról, viselkedési formákról már nem is beszélek. A legdöbbenetesebb, hogy az európai/keresztény kultúrák képviselői irtóhadjáratot folytattak más kultúrák ellen, mert egyszerűen képtelenek voltak felfogni, hogy amit ők alacsonyabbrendűnek hisznek, az csupán más. Képesek voltak és maradtak arra is, hogy az övékénél az adott pillanatban magasabb szintet képviselő kultúrák ellen hadjáratot indítsanak (a spanyolok az arabok - mórok - ellen pl.) vagy gyarmatosítsák és kutyába vegyék a leigázottakat (az angolok Indiában). Iszonyatos módon ezt az önmagától is létező fajgyűlöletet a barbár ember-történelem során számtalanszor gerjesztették, fűtötték diktátorok, hatalomra törő embercsoportok, hogy hatalmi és kincskereső hajlamaikat kielégítsék (zsidógyűlölet, indiánok kiirtása, az örmények, kurdok elleni terror, a szomszédnépek gyalázása a mindenkori jobboldal által Magyarországon....).

Ennek a pestisnek se kell új nevet találni, marad 'Fajgyűlölet' ('Racial Hatred')

Mi a megoldás? Oktatás, oktatás, az idegen értékek felmutatása, a 'minden ember ember és egyenlő érték' elv terjesztése...

IV. A vallások, vallásnak teremtett vagy azzá  züllesztett izmusok és különösen az egyházak:

A vallásalapító  próféták az adott társadalom felismert problémáit (bűnnek keresztelve) igyekeznek gyógyítani az adott történelmi pillanat szellemi szintjén és a tömegek számára vonzó módon (kinyilatkoztatás, igehirdetés, versbe foglalt imák, ének, pompa) kommunikálva az előremutató elveket. Az általam valamennyire is megismert vallások gyógyítani is akarnak, higiéniai előírásokat is sulykolnak a népbe. Történelmileg rövid időszakok alatt a vallásokat, az előremutató tanításokat a kialakuló belső hierarchia és a szövetségre lépő civil hatalom elferdíti, a hatalom támogatásának eszközévé alacsonyítja (felkent nép, egy igaz isten, pogány a többi, gyaur...) és ezzel az erkölcsi tanítások gaz erőket támogató  igékké válnak. Idővel, a vallások találkozása során már az eltérő és elferdített vallások léte önmagában is súrlódásokhoz, összecsapásokhoz vezet. Különösen ha az eltérő jelleget a vezetők hangsúlyozzák, amiben nagymesterek!

A vallások negatív erővé válását súlyosbítja (elsősorban a 'történelmi vallásoknál') a hatalmi struktúra kiépülése, majd hatalomvágyának emberfelettivé válása, a hierarchia kapzsiságának, vagyonszerzésének elképesztővé váló mérete, azaz az egyházak kialakulása és korrumpálódása. Hatalmuk bebetonozása céljából tabuk, tilalomfák tömegét állítják hívőik elé, ezek megcsontosodása a haladó gondolkodás elé-fölé gátakat emel. Mára az egyházak az emberi haladás legfőbb fékei között is kimagaslóan negatív szerepet játszanak.

Az izmusok megszületése szélsőségesebb szándék-képet mutat. Vannak eleve gyalázatos célok megvalósítására, azok indokolására 'alkotott' izmusok, mint a fasizmus és vannak az elnyomott tömegek felszabadítását, felemelését célzó  tanok, mint például a marxizmus, amelyeket hatalomőrült bandák torzítanak-züllesztenek elnyomó, szélsőségesen kegyetlen diktatúrájuk ideológiájává (marxizmus-leninizmus). Ezek az izmusok a vallásokhoz hasonló szerepet játszanak a hétköznapok gyakorlatában: a tömegeket manipulálják annak érdekében, hogy a diktátorok hatalmát indokoltként, kívánatosként fogadtassák el velük. 

Nevezzük 'A szélsőséges népszédítés eszközei'-nek ('Means of Extreme Obscurantism').

Megoldás? Oktatás, oktatás, az egyházak visszaszorítása a civil világból, szerepük korlátozása a belső életük vitelére...

V. A kapitalizmus

A kapitalizmus az emberi egyenlőtlenség generálója. Mint ilyen felszámolandó, emberi társadalmi-gazdasági gépezetet kell a helyére állítani vagy olyanná reformálni. 

A világtörténelem valószínűleg legnagyobb bűnét a kommunizmus-szocializmus vezérei, elsősorban Sztálin és bandája követték el azzal, hogy a gyakorlati szocializmust - amely elvileg megszabadította volna az emberiséget a kizsákmányolás szörnyétől - a terror, tömeggyilkolás és a tömegek szélsőséges kizsákmányolása eszközévé téve megbuktatták, tág teret adva ezzel a kapitalizmus rekonstrukciójához, valószínűleg újabb évszázados diadalmenetéhez.

A kapitalizmus azonban a diadaltól elvakulva gyorsan igazolja embertelen voltát nem csupán azzal, hogy mérhetetlenül fokozza a nemzetközi kizsákmányolást, a jövedelmek hihetetlen széthúzását, az emberiség lassan nagyobb felének extrém szegénységbe sodrását, hanem azzal is, hogy fegyveres állami terrort alkalmaz a kapitalizmus zavartalan növekedéséhez szükséges nyersanyagok feletti ellenőrzés megszerzése, biztosítása (sőt egyszerűen a hatalmi maffia - katonaság, gazdasági érdekcsoportok - szomjának kielégítése) érdekében.

*

Úgy tűnik azonban, hogy újabb történelmi fordulat kapujához érkeztünk. A Szovjetunió mögött volt második kommunista ország, Kína bizonyítani látszik, hogy az európai kommunista-szocialista blokk szétesése körül megdönthetetlen igazságnak kikiáltott elvek, miszerint az állami tulajdon nem hatékony, hogy a kommunista rendszerek életképtelenek, hogy az emberi felemelkedés egyetlen lehetséges gazdasági-társadalmi útja a kapitalizmus, tévesek, hamisak. A kommunista, állami tulajdonra épülő gazdasággal rendelkező, tervgazdálkodást folytató ország eddig csak Ázsiában látott (Japán, Kis Tigrisek) ütemben fejlődik, emberszázmilliókat emel ki a nyomorból és mindeközben fegyver helyett békés gazdasági módszerekkel igyekszik a fejlődéséhez külországokból beszerzendő javakat biztosítani magának.

A kapitalizmust felesleges lenne másként nevezni, ezzel a névvel tette hírhedtté magát.

Megoldás? Remélnünk kell, hogy Kína megtalálja azt a gazdasági-társadalmi modellt, amely hosszú távon is biztonságos fejlődést hoz, emberi marad, illetve azzá válik és békét garantál a világ egésze számára! Kína már ma a gazdaságirányítási reform eredményeit aratja.

Folytatás>>>

 <<<Vissza

Minden jog fenntartva! All rights reserved!