Önéletrajz

Ó. Kovács Ibolya vagyok, születésem Debrecenben decemberben történt, ahogy a versben áll, 43 évvel ezelőtt. Azt hiszem, kissé későn érő vagyok. Gyermekkorom a Hajdúság földhözragadt, szűk világához kötött - soha nem éreztem benne otthon magam. Érettségi után azonnal Budapestre jöttem tanulni. Valószínűleg nem a külkereskedelem iránti forró érdeklődés hajtott, hanem az elemi vágy a kultúra, a tág látóhatár felé. Az ezt követő évek az élet habzsolása jegyében teltek; az ejtőernyős ugráson kívül szinte mindent kipróbáltam (ez sem rajtam múlt), közben voltam üzletkötő, tolmács, fordító, nyelvtanár, hostess, külügyi referens - ami következett. De bármivel foglalkoztam, szívem mélyén mindig bölcsésznek éreztem magam. Végül sikerült elvégeznem a posztgraduális magyar szakot - csoporttársaim közt egyetlenként puszta érdeklődésből. Írni mindig szerettem, de csak életem bizonyos periódusaiban tettem meg. A közbeeső időben az alkotás vágyát elnyomta egyik legjellemzőbb negatív jellemvonásom, a kishitűség. Csak remélni tudom, hogy most - immár középkorú fejjel - túl tudok lépni ezen a gáton, és képes leszek megnyilatkozni.