Eredics Péter

Joannes Sambucus és Hadrianus Junius

Klaniczay Tibor a magyar-németalföldi irodalmi kapcsolatok két nagy korszakát különböztette meg: a reneszánsz és humanizmus korát, valamint az 1620-as évektől kezdve a század végéig terjedő időszakot, amikor a magyar protestáns diákok nagy számban látogatták a holland egyetemeket.* Az első korszak képviselői között találjuk Joannes Sambucust (1531–1584), akiről többek között Varga László, Téglásy Imre, Tüskés Gábor, Knapp Éva és számos külföldi kutató munkájának köszönhetően jelentős újabb szakirodalom áll rendelkezésre.* Viszonylag jól nyomon követhető, hogy a nagyszombati születésű Sambucus, bebarangolván Európát, milyen műveket irt, fordított és adott ki, útja során kikkel került kapcsolatba, illetve hogyan tevékenykedett hazatérte után Bécsben Miksa császár udvari orvosa és történetírójaként.

Sambucus mozgalmas életének egyik fontos állomása volt Németalföld. Annak ellenére, hogy ottlétére vonatkozóan számos adatot ismerünk, akad e téren még jócskán feltárnivaló. Bizonyítja ezt az is, hogy Sambucusnak a németalföldi humanistához, Hadrianus Juniushoz (1511–1575) fűződő barátsága ezidáig kevés publicitást kapott. Érdemes tehát figyelmet szentelni kettejük kapcsolatára, de magára Juniusra is, akit kortársai az új Erasmusként tiszteltek, s akinek neve, Erasmuséval ellentétben, az évszázadok múlásával egyre jobban feledésbe merült.

I. Sambucus és Junius kapcsolatának nyomai

Sambucus Itáliából 1563 folyamán érkezett Németalföldre.* Ennek pontos időpontja egyelőre nem tisztázott, csupán annyi bizonyos, hogy 1563. szeptember 22-én már Gentből küldött levelet Abraham Orteliusnak Antwerpenbe.* Ottlétét jelzik továbbá az Emblemata Miksa császárhoz intézett ajánló emblémájának következő sorai is:

Oro, elementi aspicias mumuscula vultu,
Quae lusi nuper, postponens seria nugis:
Gandavi in clara generosis civibus urbe…*

Nem teljesen világos a németalföldi út célja sem. Petrus Scheltema, Hadrianus Junius múlt századi életrajzírója szerint erre azért került sor, hogy Sambucus megismerkedhessen Juniusszal. A találkozás azonban majdnem meghiúsult, mert Junius a megbeszélt időpontban nem tartózkodott otthon, ami valószínűleg az 1567-ben megjelent nyolcnyelvű szótára, a Namenclator készítése miatt fordulhatott elő. A magyar humanista erre állítólag olyan haragra gerjedt, hogy már másnap el kívánt utazni dolgavégezetlen.* A történet ugyan rendkívül érdekes, de feltehetően nincs sok valóságalapja. Elfogadhatóbbnak tűnik az a magyarázat, mely szerint Sambucus néhány kézirata valamint emblémái kiadása végett ejtette útba Németalföldet, ahol ismeretséget kötött Juniusszal is.* A De imitatione a Cicerone petenda dialogi trest Sambucus 1563-ban még Libertus Malcotiusnál jelentette meg, egyéb munkái azonban már Christophel Plantin nyomdájában láttak napvilágot, így az Ars poetica Horatii (1564) és az Emblemata, cum aliquot Nummis antiqui operis, loannis Sambuci Tirnaviensis Pannonii (1564).

Ez utóbbit, akárcsak Junius emblémáit, Andrea Alciato könyve, az Emblematum liber (1531) után a műfaj legsikeresebb alkotásai közé szokták sorolni. Az első, 1564-es latin nyelvű kiadást még öt további követte, de ismert holland (1566) és francia (1567) fordítása, sőt angol átdolgozása is.* Az Emblemata művészettörténeti és egyéb jelentősége mellett számunkra más szempontból is rendkívül fontos. Sambucus előszavának 1564. január 1-i dátumát alapul véve itt találkozhatunk először Juniushoz fűződő barátságának időben pontosan meghatározható bizonyítékával. Sambucus ugyanis a kötet Neglecta virescunt. Ad Hadrianum lunium, medicum clarissimum című emblémáját a németalföldi humanistának ajánlja:

Ut scandit muros hedera, et late petit altum,
 Sit neglecta licet, nulla manusque colat:
Sic multos videas odium quos pressit inique,
 Virtutem in primo constituisse gradu.
Tandem sponte virent, alit et prudentia dignos,
 Ut serpens hederam non sinit, inque habitat.
Ingenij semper florebis laude per orbem,
 Sis licet Harlemi, tuque latere velis.
Largius effundet subito se gratia Regum:
 ουκ ειρωνα volet plena fovere manus.
Invida quid cogis pia pectora ferre voluntas?
 Num reficis pulsa tu probitate sitim?
Nonne magis crucias te ipsam dum rebus opimis
 Macrior alterius fis, necat esuries?
Obscurum haec eadem momum, clathrisque remotum
 Te sequiturque simul zoile poena gravis.*

Sambucus epigrammájában Juniust, akiben a bölcsességgel és tehetséggel megáldott nagy tudóst ünnepli, a repkényhez hasonlítja, ami emberkéz segítsége nélkül növekszik, fejlődik. Véleménye szerint az igazi nagy elmének, mint amilyen Junius, önerőből, szorgalmának segítségével és a gáncsoskodások ellenére is sikerül nagy tudásra szert tennie.

Egy évvel Sambucus kötetének elkészülte után, 1565-ben Plantin piacra dobta Junius emblémáit.* A Hadriani lunii Medici Emblemata latin nyelven összesen hatszor jelent meg, holland fordítása, az Emblemata, overgheset in Nederlantsche tale kétszer, francia fordítása, a Les emblemes, d’Adrien Lejeune pedig négyszer.* Emellett, akárcsak Sambucus esetében, ismerjük az emblémák Whitney-féle angol átdolgozását is. Mind a holland, mind a francia fordítás sok tekintetben eltér a latin nyelvű kiadástól. Csak ez utóbbi tartalmazza például Sambucus 1564. február 10-én kelt előszavát, mely a következő címmel került a kötetbe: lo. Sambucus Hadr. luno suo S. Megemlítendő továbbá a magyar humanistának ajánlott XXI. számú embléma, az Eruditionis decor concordia, merces gloria. Ad doctissimum Ioanem Sambucum Pannonium:

Cor predibus iunctis, rostris concordibus aurum
 Naupliade prendunt, munera sancta, grues.
Gloria debetur studiis, atque assecla merces,
 Concordes que animos candor ubique decet.*

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ennek picturáját, mely Sambucus címerét ábrázolja, Junius az Emblemata, cum aliquot Nummis antiqui operis, loannis Sambuci Tirnaviensis Pannonitból kölcsönözte. A magyar humanista ezt kötetében az In labore fructus című emblémájának illusztrálására használta, amit Téglásy Imre A bujdosó Magyarország című tanulmányában részletesen ismertet.*

Az alábbiakban még lesz szó Junius 1564-ben Delftben kiadott Phalli, ex Fungorum genere in Hollandiae sabuletis passim crescentis, descriptiójáról. E rövid botanikai értekezés, melyben a szerző egy, kizárólag a németalföldi dűnéken termő gombafajtával ismerteti meg az olvasót, szakmai kiválósága mellett tartalmaz egy Sambucusnak írott ajánlást is Eruditissimo, Ioanni Sambuco Pannonio suo Hadrianus Junius Medicus, S. D. címmel, kelt 1564. március 1-jén Haarlemben.

Sambucus 1564 tavaszán távozott el Németalföldről és oda többet nem tért vissza. Ez azonban korántsem jelentette a két humanista kapcsolatának megszakadását. Sambucus huszonkét esztendeig tartó vándorútja során antik szerzők műveinek egész sorát gyűjtötte össze, s ezeket nyomtatásban is meg szerette volna jelentetni. Mivel németalföldi útja főleg az Emblemata körüli teendők jegyében telt, erre csak néhány évvel később került sor. Junius volt az, aki a magyar humanista kéziratgyűjteményéből Plantinnál kiadta többek között Eunapius De vitis philosophorum et sophistarum (1568) és Hesychius De his qui eruditionis fama claruere liber (1572) című munkáit.*

Végezetül néhány mondat erejéig szeretnék kitérni a két humanista levelezésére. Junius levelei két kiadásban maradtak fenn. Az 1652-ben megjelent Epistolae kilenc, a Petrus Scheltema által 1839-ben kiadott Hadriani Junii epistolae selectae nunc primum editae pedig négy Sambucusnak írott levelet tartalmaz. Optimális esetben ezek alapján, minden komolyabb fáradozás nélkül ki lehetne deríteni, hogy a két humanista kapcsolata mikor kezdődhetett. A helyzet sajnos korántsem ilyen egyszerű. Az 1652-es kiadásban nagyon sok a hiányosság, a levelek a lehető legnagyobb összevisszaságban kerültek a kötetbe. Ez önmagában nem is okozna gondot, ami viszont megnehezíti a munkát, az egyrészt a keltezés gyakori hiánya, másrészt pedig az a tény, hogy csupán a tartalom alapján az írás időpontját szinte lehetetlen megállapítani. A kilenc levélből mindössze egy, a Junius dániai útját ecsetelő, 1564. június 9-én írott levél van pontos dátummal ellátva, a többinél vagy csak a hónap neve, vagy egyáltalán semmi sincs feltüntetve. De nem sokkal különb a helyzet a Scheltema könyvében összegyűjtött leveleknél sem, ahol csak az évszámok olvashatók, melyek közül a legrégebbi az 1564-es.

Sajnos kevés biztatóval szolgál a Hans Gerstinger által összeállított, s Sambucus levelezéséről mind a mai napig talán a legteljesebb képet adó Die Briefe des Johannes Sambucus 1554–1584 című munka is. Junius neve a kötetben egyszer fordul elő, az 1575. szeptember 12-én Crato von Kraffthennnek címzett levélben.

II. „Alter Erasmus, novus secundus”

De ki is volt valójában Hadrianus Junius? A kortárs erre így felelt:

Multa loquar paucis: iacet hic novus ille Secundus.
Parva loquar: iacet hic alter Erasmus.*

Ez a Petrus Schriverius áltál 1609-ben kiadott vers egyike azon számtalan költeménynek, mellyel a kortársak és az utókor Junius kiválóságát méltatták. A németalföldi humanista pályafutása saját levelei s különböző korok életrajzi munkái alapján a következőképpen foglalható össze. Hadrianus Junius (holland nevén Adriaen de Jonghe) 1511. július 1-jén született az észak-hollandiai Hoorn városkában. Haarlemben megkezdett tanulmányait a leuveni egyetemen folytatta, ahol két éven keresztül filozófiát és orvostudományt hallgatott. A kor szokásának megfelelően 1538-ban ő is felkereste a híres bolognai egyetemet és 1540. március 3-án megszerezte a filozófiai és az orvosi doktorátust.* Junius bolognai tartózkodása során gyakran látogatta Andrea Alciato körét. Nem kizárt tehát, hogy az emblematum pater et princeps-nél tett látogatásai közvetve vagy közvetlenül hozzájárultak az Emblemata (1565) megírásához.* 1541-ben már Párizsban találjuk a humanistát, ahol megjelent első munkája, egy görög nyelvű orvosi értekezés latin fordítása.* Hasonlít ez a kezdet az Erasmuséra, akinek első fordításai harmincöt esztendővel azelőtt szintén Párizsban jelentek meg. Közös további pályafutásukban Plutarchos Symposiaca Problemata című munkájának latinra fordítása, amit Junius 1547-ben fejezett be és adott ki.

Jóllehet a Symposiaca Problemata először Párizsban látott napvilágot, Junius ekkor már mintegy öt éve Angliában élt. Ott részben orvosi feladatokat látott el Norfolk hercegénél, részben pedig annak unokáját tanította. Anyagi gondjai pillanatnyilag nem voltak, előkelő körökben mozgott és a következő könyvét, egy görög-latin szótárt, magának a királynak ajánlotta,* ám a sors nem mindig maradt kegyes hozzá. Súlyos csapást jelentett számára tanítványa apjának, Surrey grófjának letartóztatása, majd kivégzése. Valószínűleg ez volt az az esemény, ami megérlelte Juniusban a hazatérés gondolatát.* 1550-ben mondott búcsút Angliának, igaz, nem örökre, mert két alkalommal, 1554-ben és 1568-ban még visszatért oda.

Az elkövetkezendő haarlemi évek Junius irodalmi munkásságának csúcspontját jelentették. A hazaérkezése utáni első néhány hónapban azonban az irodalomnál sokkal hétköznapibb dolgokkal kellett foglalkoznia. Egyéb jövedelme nem lévén kénytelen volt Haarlemben orvosi praxist folytatni, és emellett kinevezték a helyi iskola rektorának is.* Ez utóbbi nagy valószínűséggel nem felelt meg elvárásainak, mert 1552-ben felhagyott a tanítással, hogy azután kenyerét a gyógyítással keresse.

Felszabaduló idejét és energiáját Junius, az írásnak szentelte, amit bizonyítanak a következő, ekkortájt megjelent munkái, többek között a Philippeis sive Epithalamium (1554), Animadversorum libri sex (1556), Adagiorum ab Erasmo omissorum centuriae octo (1558), a Sambucusnak ajánlott Phalli, ex Fungorum genere in Hollandiae sabuletis passim crescentis, descriptio (1564) vagy a nagyon híres Emblemata (1565).* Közben anyagi gondjainak enyhítése érdekében 1563 végén elfogadott egy dániai meghívást.* Junius Koppenhágában kettős feladatot látott el: a királyi udvarban végzett orvosi teendői mellett az egyetemen is tanított. Nem tudni, mi okból, beígért fizetségének csupán töredékét kapta kézhez, ezért az eredetileg tervezett egy esztendő helyett néhány hónap múlva elhagyta Dániát. A már említett, 1564. június 9-én Sambucusnak írott leveléből kiderül, hogy a zord idő és az ott élő nép bárdolatlansága ellenére is szívesen letöltötte volna az egy évet, ha megkapta volna a teljes összeget. Ennek hiányában azonban jobbnak látta maga mögött hagyni a dániai sötétséget.*

Hazatérése után röviddel, mintegy vigaszdíjként, a tartományi küldöttek 1565. szeptember 14-én kinevezték hivatalos történetírójukká. Feladata Németalföld történetének megírása volt, amiért rendszeres jövedelemben részesült, igaz, ennek kifizetése korántsem ment mindig problémáktól mentesen. Junius nagy lelkesedéssel fogott hozzá a három kötetes Batavia írásához, ami ismeretlen okokból csak jóval halála után, 1588-ban jelent meg. Pedig az eredeti kéziratban található ajánlás és az utolsó kifizetés dátuma (1570. január 10. valamint február 23.) alapján megkockáztatható az a feltevés, hogy a mű már 1569-ben elkészült.

Junius tudományos tevékenysége ekkortájt a történetírás mellett más területre is kiterjedt. 1567-ben elkészült bel- és külföldön egyaránt rendkívül népszerű nyolcnyelvű szótára, a Nomenclator, omnium rerum propria nomina variis linguis explicata indicans, amelyet a szerző Orániai Vilmos fiának ajánlott. Eközben a sötét felhők egyre jobban tornyosultak Németalföld felett. 1568-ban Orániai Vilmos vezetésével kirobbant a spanyolok elleni felkelés, ami majd az északi tartományok függetlenségéhez vezetett. A felkelők kezdetben azonban csak szerény eredményeket tudtak felmutatni. Nem sikerült például megakadályozniuk 1573-ban Junius lakóhelyének, Haarlemnek elestét.

Orániai Vilmos hívására a humanista 1573 februárjában Delftbe ment és orvosként a herceg szolgálatában állt majd egy éven keresztül. Itt érte a lesújtó hír, hogy a spanyolok Haarlem elfoglalása után kifosztották házát s könyvtárát, ahol sok kiadatlan kéziratát őrizte. Könyvtárának csupán az a része nem veszett oda, melyet barátjának, az alkmaari Pieter Meerhoutnak adott megőrzésre. Eközben Leidenben, melyet Haarlemmel ellentétben a spanyolok nem tudtak bevenni, 1575. február 8-án megnyílt Hollandia első egyeteme. Juniust kinevezték professzornak, s hogy kortársai elért eredményeit milyen nagyra értékelték, bizonyítja ez a tanulni vágyó ifjakat hívogató költemény:

Huc ergo, huc studiosa ades iuuentus.
Hic certe pater omnium leporum
Noster Iunius, ille Erasmus alter
Huius temporis, alter et Secundus,
Expectatur et in dies et horas.*

Az öröm sajnos rövid életűnek bizonyult, mert két hónappal professzori kinevezését követően, 1575. július 16-án Hadrianus Junius Middelburgben meghalt.

 

*

 

Dolgozatomban nem vállalkozhattam Sambucus németalföldi kapcsolatainak teljes körű feldolgozására és bemutatására, jóllehet egy ilyen jellegű munka minden bizonnyal hasznos adatokkal segítené a magyar humanista életművének kutatását. Célom csupán az volt, hogy a Sambucus munkáját elemző írásokban gyakran szereplő németalföldi hírességek, mint többek között az antwerpeni Christoffel Plantin vagy a szintén antwerpeni Abraham Ortelius mellett utaljak olyan ritkábban olvasható, de nem kevésbé fontos névre is, mint amilyen a Hadrianus Juniusé.

Folytatván a Juniusszal megkezdett sort végezetül hadd hívjam fel a figyelmet egy mára szinte elfeledett, ám véleményem szerint a Sambucus-kutatás tekintetében még számos meglepetést tartogató genti művészre. Mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban kevés szó esik az Emblemata rajzait készítő és irodalmi szempontból is jelentős Lucas d’Heere és Sambucus kapcsolatáról. Pedig talán nem a véletlen műve, hogy Sambucus németalföldi útja során a legtöbb időt éppen Gent városában töltötte, ahol Lucas d’Heere is élt és dolgozott.

Joannes Sambucus und Hadrianus Junius

Tibor Klaniczay hat in den ungarisch-niederländischen literarischen Beziehungen zwei grosse Perioden unterschieden: die Zeit der Renaissance und des Humanismus, beziehungsweise die Periode von 1620 an bis zum Ende des Jahrhunderts, als die ungarischen Studenten die niederländischen Universitäten besucht haben. Unter den Repräsentanten der ersten Periode findet man Joannes Sambucus (1531–1584). Eine wichtige Station in seinem Leben waren die Niederlande. Über seinen dortigen Aufenthalt ist viel bekannt, doch gibt es auf diesem Gebiet noch neue Tatsachen. Ein Beispiel dafür ist die Freundschaft zwischen Sambucus und dem niederländischen Humanisten, Hadrianus Junius (1511–1575). Gleichwie der ungarische Humanist war auch Junius ein kosmopolitischer Gelehrter. Er begann mit seinen akademischen Studien in Leuven. Danach treffen wir ihn in Frankreich und in Italien an. Für seine Emblemata wurde der Besuch, den er dem Kreis von Andrea Alciato abstattete, sehr wichtig. Nachdem er in Bologna den Doktortitel in Philosophie und in Medizin bekommen hatte, fuhr er nach Paris, wo seine erste Publikation erscheint. Nach seinen Aufenthalten in Holland und im Außland wurde er im Jahre 1565 von den ‚Staten von Holland‚ zu ihrem offiziellen Historiographen ernannt. Danach verblieb er in Delft als Leibarzt von Willem von Oranje. Er verstarb 1575 zwei Monate nach seiner Berufung zum Professor an der Universität Leiden. Spuren der Freundschaft zwischen Sambucus und Junius sind in den oft herausgegeben und in drei Sprachen übersetzten Hadriani Iunii Medici Emblemata und Emblemata, cum aliquot Nummis antiqui operis, Ioannis Sambuci Tirnaviensis Pannonii, in den Epistolae von Junius und in anderen wissenschaftlichen Arbeiten der zwei Autoren zu finden.




Hátra Kezdőlap Előre