SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
SZEGED, 2005

PETRONIUS KÉZIRATI HAGYOMÁNYA
EGY 17. SZÁZADI KIADÁS TÜKRÉBEN

Készítette: Baróczi Éva Melinda
Latin

Témát adta: Dr. Tar Ibolya
Opponens: Dr. Dér Terézia

TARTALOM

BEVEZETÉS AZ ELEMZÉS Az első nagyobb összefüggő szakasz - 1-10. caput: alakok magyarázata - 11-20. caput - 21-30. caput - 31-37. és az 55. caput A második nagyobb összefüggő szakasz - 79-90. caput - 91-100. caput - 101-110. caput - 111-120. caput - 121-130. caput - 131-141. caput A KONKLÚZIÓ MELLÉKLETEK - Mellékletek jegyzéke IRODALOMJEGYZÉK

---

BEVEZETÉS

Szakdolgozatom célja, hogy az 1629-es kiadás szövegét megvizsgálva megállapítsam, hogy a szöveg bizonyos helyeken melyik szöveghagyományt követi, és munkám végére érve következtéseket vonjak le ezt illetően. Az összehasonlítás alapja Pétrone: La Satiricon (Alfred Ernout kiadása, Párizs, 1931), és a Loeb Classical Library sorozat (fordította Michael Heseltine, ellenőrize E. H. Warmington, Cambridge-London, MCMLXXXVII) kiadása volt. A könnyebb tájékozódás érdekében az eredeti szöveget a Loeb-kiadás alapján caput-okra és azon belül rövidebb szakaszokra (általában mondatokra) osztottam fel, így fogok az egyes eltérésekre utalni. Az egyes interpunctió-kat illető utalásokat elhagytam, hiszen egyrészt a kritikai kiadások sem foglalkoznak ezzel, másrészt ezek fegyelembevételével szakdolgozatom terjedelme hatalmasra, - és megkockáztatom a feltételezést -, áttekinthetetlenné válna. Természetesen, ha ezeknek az eltéréseknek a szöveghagyomány szempontjából jelentőségük van, feltétlenül jelezni fogom. Az összehasonlításkor mindig a kritikai kiadás szövegét vettem kiindulópontnak, így az eltérések az 1629-es kiadás szövegében találhatóak. Amennyiben egyes helyeken nem összehasonlítást végzek, úgy ott a régi könyv változatairól van szó.

Dolgozatom első, röviebb részében, nevezetesen az 1-10. caput-ban olyan elemzést készítettem, amely elsősorban a lehetséges fordítást tartja szem előtt. Ezt a koncepciót azonban nem fogom dolgozatom befejezéséig folytatni, hiszen az sem kedvezne szakdolgozatom terjedelmi határainak betartásának. Ezért legyen ez ízelítő, hogy milyen izgalmakat rejt egy másik szövegkiadás végigtanulmányozása.

T Petroni Arbitri
Satyricon,
Super profligatis Neronianae tempestatis
moribus:
Commentariis, sive ex-
cursibus Medico-philosophicis:
Itemque Notis universalibus & per-
petuis recens adornatum.
In quibus difficillima quaeque loca, atque
a variis Interpretibus partim studio pratermissa, partim nequaquam
tentata, adamussim explicantur, illustranturque:
Editio mora et locupletissima,
Tam medicis, poetis, quam philosophis, Histo-
ricis, Oratoribus, Antiquariis, Philologis, Criticis ac
Politicis uti-
lis ac necessaria.
Accessit ad mautissimam stilloge clariss. aliquot interpetum.
quorum in Petronium Castigationes hac-usque nondum edita.
Noviter recensente
Jo. Petro Loticurio, Med D.
eiusdemque in Academia Rintelana P P.
Francofurti ad Moenum,
Typis exscribebat Wolfgangus Hofmannus, Sumptibus Lucae Jennisi.
Anno MDC. XXIX.

Ez az általam elemzett, a szegedi Somogyi könyvtár régi könyves gyűjteményében megtalálható szövegkiadás főcímoldala eredeti sortörésben. Ebből megtudhatjuk, hogy a gyűjteményes kötet összeállítója Johannes Loticurius¹ volt, és 1629-ben jelent a mai Frankfurt am Main-ban. Az is kiderül, hogy a typographus Wolfgangus Hofmannus volt, és Luca Jennisus költségén került kinyomtatásra a mű.

Ennél azonban sokkal több derül ki a közvetlenül a mű előtt található címlapból:

T. Petronii
Arbitri
Satyricon,
Cum Fragmentis:
Commentariis, sive Excur
sibus Medico-Philosophicis
Tribus Libellis
recens adornatum:
opera
Jo. Petri Lotichii, P. Medici,
& p. t. Reipubl. Moeno-Francofurtensis Physici.
Typis Excutum Wolfgangi Hofmanni, Sumpti-
bus Lucae Jennisii
Anno M. DC. XXIX.

Érdekes, hogy www.bsb-muechen.de² weboldalon rá lehet keresni a műre több szempont alapján. Az én böngészésem az alábbi eredménnyel járt³:

Tehát a mű megtalálható az említett könyvtárban.

Ezen kívül még a http://www.lb-oldenburg.de/termin/notbuch/2ag47.htm⁴ oldalra is rátaláltam, és a következőt olvastam:

Petronius Arbiter, Titus: Satyricon

Frankfurt am Main, 1629

Signatur: AG 47

 

Az általam elemzett könyv egyik példánya

Schaden: Pergamenteinband von den Deckeln abgetrennt, Vorderdeckel Mäusefraß

Voraussichtliche Kosten der Restaurierung: ca. 350.- €

Néhány tudnivaló a könyvről: a mű egy gyűjteményes kötet, közelebbről szerzői gyűjtemény. Ez azt jelenti, hogy egy szerző műveit tartalmazza a könyv. Ezen belül közös főcímmel rendelkező gyűjtemény, azaz a címoldala közös főcímet is tartalmaz (ld. feljebb). Ennek megfelelően több tanulmány található benne, amelyek valamilyen szempontból Petronius-hoz, vagy művéhez, műveihez köthetők. Ezek a következők, újrakezdődő oldalszámozással:

Dedicatoria
Lectori humanissimo (ad Lectorem)
T. Petronii Arbitri Vita
Hermanus Vulteius JC. (Epigrammák)
Monitoria
Satyricon (előtte: Interlocutores) és Fragmenta Superioris
Más Petronius-ok epigrammái, és más, ezekkel összefüggő epigrammák (pl.: Sulpicia Satyricá-ja)
Fragmentumok, kommentárok
Notae universales et perpetuae
Index autorum [sic!] - akik Petronius-ról írtak
Index rerum, materium et verborum
Satyricum notae, catigationes, emendatones, et variae lectiones
Catalogus I.: Interpretum, quorum scholia ac notae nunc primum in hoc volumine producantur
Index auctorum antiquorum
Index auctorum neotericorum
Michaelis Casparis: Homologumena (folyamatosan számozva)
Casparis Barthii Dissertatio, Scholia, Emendationes
[H]enrici Emmi: Coniecturae
Alphonsi Delbenii: Castigationes
Claudii Puteani: Notae
Mamerti Patissoni: Variantiae
Ioannis à [...]⁵: Observationes
Gasperis Schoppii: Syrenes
M. Iohannis Weitzii: Observationes
Renati Moreau: Questiones
Notae diatribae, et observationes (innen kezdve újra folyamatos oldalszámozással)
Laurentii Pignorii
Iani Dorsae Nordoricis
Petri Pithoei Jc.
Ioannis Weitzii
Annibalis Scoti
Hieronymi Cardani
Testimonia
Index Vocabulorum
Errata

Maga a Satyricon az 1-74. oldalt foglalja el a kötet legelején. A szöveg nincsen caput-okra osztva, még bekezdések is igen ritkán tagolják (ezekre a sortörésekre a későbbiekben kitérek). Az egyetlen jelölés a monológoké, párbeszédeké, amelyek a szövegbe vannak beágyazva. Ezek nagy kezdőbetűvel vannak érzékeltetve, idézőjelek nélkül, még az inquit sincs elválasztva az idézettől. A verses betétek természetesen külön bekezdésben foglalnak helyet, és minden soruk nagy kezdőbetűvel indul, függetlenül a mondatszerkezettől, és dőlt betűvel vannak szedve. Azok a sortörések, amelyek a kritikai kiadás szövegét tagolják, egyáltalán nem szerepelnek a textus-ban, kivéve, ha meglétükre külön felhívtam a figyelmet. A lacuná-kat sem jelöli a régi könyv. A szövegben az et helyett & szerepel, a szóvégi -que helyett q'-t találunk. Emellett a szóvégi többes szám harmadik személynek -nt végződése helyett t-t használ a nyomdász, és az előtte levő magánhangzó fölé egy hullámvonalat tesz. Ezen kívül az -an és -am betűkapcsolatot ã-val helyettesíti, analóg módon az -um-ot ữ-val, az en-et és az em-et ẽ-vel. A ct kapcsolatban a két betű szorosan egybe van írva (ligatúra), és meg egy kis "nyúlvánnyal" is össze vannak kötve. Az ae helyett néhol (pl. a 111. caput 2. mondatának elején) alsó farkincás e-t találunk. Amennyiben egy magánhangzót egy n, és azt egy t követi (pl. a 125. caput-ban a confinio szóban), az n kiesik, és az o-ból ő lesz. A 111. caput 3. mondatában a következő betűt láthatjuk az inedia szó végén: â, ami az első declinatió-s szavak S. abl.-át jelöli, a nom.-tól való megkülönböztetés érdekében. Ezekből a jelenségekből is világosan látszik, hogy a nyomdász - mint ahogy a középkorban szokásos volt és ideálisnak számított - a kézzel írott könyvek formáját igyekezett utánozni a rövidítések használatával. Fontos megjegyeznem, hogy a szöveg központozással való tagolása nem követi a latin szokásokat, nagyon sok helyen találtam vesszőt. A betűk kiválóan olvashatók, formájuk mintegy "vezetik" a szemet, mint ahogyan a mai, modern betűtípusok is. Az oldalszámozás az oldalak felső, külső szegélyén van feltüntetve. Minden oldal alján custos-t találunk, ami az ívek helyes sorrendbe helyezésénél volt fontos. Jelen könyv esetében azonban ez az ívjelölés felesleges, mivel vannak oldalszámok. A megoldás az lehet, hogy a typographus még ezzel is szerette volna kifejezni, hogy ragaszkodik a kódex jelöléséhez. A könyv formátumát tekintve negyedrét (4o), és bár nincs rajta ívjelzés, eddigi könyvtár szakos tanulmányaim, és szerény gyakorlatom alapján ezt meg tudtam állapítani.

Néhány szó a régi könyvben következetesen más írásmóddal van szedve, így ezeket az egyszerűség kedvéért kigyűjtöttem (az itt felsorolt változások természetesen a ragozott alakokra és az összetételekre, valamint a belőlük képezett melléknevekre is vonatkoznak - elöl áll a klasszikus változat):

causa - caussa
cena - coena, caena
ceterum - caeterum
caelum - coelum
coniecit - coniicit: az olyan igéknél, amelyek két tagból tevődnek össze, és így két i kerül egymás mellé, mind a kettőt kiszedte a typographus
contio - concio
heredes - haeredes
humeris - umeris: a szókezdő h lemarad a régi könyvben.
lacrima - lacryma
littera - litera
litus - littus
mercennarius - mercenarius
paenitentia- poenitentia
paululum - paullulum
phaleris - faleris
poeta - poëta
pretio - precio
pyxis - pixis
quamquam - quanquam
querella - querela
quattuor - IIII
sollers - solers
tralaticium - tralatitium
deus és dea, dominus és domina - a kor szellemiségére vall az, hogy ezek alakok mind nagybetűvel kezdődnek.

A tulajdonnevek változatai:

Chrysis - Chrisis
Eumolpus nevének acc.-a latinos -um végződésű, szemben a kritikai kiadás -on-jával, ami görögös acc.
Giton - Gyton
Lichas - Licas
Oeneothea - Enothea
Polyaenon - Polienon
Triphaena - Triphena
Ulixes - Ulisses
auster - Auster
embasioetan - Embasicoetam
Falernum - falernum
lyrici - Lyrici
tellus - Tellus
tertiana - Tertiana
venere - Venere

AZ ELEMZÉS

Az első nagyobb összefüggő szakasz

A 1-10. caput: alakok magyarázata

Az 1. caput első mondatában a furarium az eredeti szövegben nagy kezdőbetűvel van írva. Ez azért érdekes, mert a többi kódexben ennek nincs nyoma, így valószínűleg egyedi esettel állunk szemben. Maga a jelölés logikus, hiszen a Fúriákra vonatkozik. Mivel több lény együttes nevét jelenti, az angol fordítás is nagy kezdőbetűs formában közli. Érdekes, hogy a francia megmarad a kisbetűs írásmódnál. A 3. mondatban az eredeti kiadásban terrarum orbem⁶szerepel, így itt is egy egyedi esettel állunk szemben, aminek eredete lehet akár tévedés is, félreolvasás. A sed⁷ helyett a mi kiadásunkban &⁸ (et) áll.

A 2. caput-ban a 4. szakaszban a kritikai continebantur⁹ helyett contenebantur¹⁰ szerepel, ami nem utal egyetlen kódexre sem. A 8. mondatban a gyakoribb afflavit¹¹ forma szerepel. Az ezt követő kritikai semelque¹² helyett simulque¹³ található, ami szintén nem követ egyetlen hagyományt sem. A következő szakasz Loeb-féle sorrendje a következő: corrupta eloquentiae regula¹⁴, ami megegyezik az elemzett kiadás szövegével. A caput utolsó mondatában Aegyptiorum helyett AEgyuptiorum áll.

A 3. caput 1. mondatában az adulescens helyett adolescens¹⁵ áll, minden hagyománybeli előzmény nélkül. A 2. mondatban a nil mirum¹⁶ helyett minimum¹⁷ szerepel si nélkül¹⁸. A 3. mondatban a nini¹⁹ helyett nî²⁰ olvasható. Ugyanitt a soli in scholis reliquentur dőlt betűvel van szedve. Ugyanebben a mondatban nem szerepel az id, és magyarázat nélkül kimarad a szövegből a nec enim [...] fecerint szakasz is. A mondat végén moratur²¹ szerepel a morabitur²² helyett.

A 4. caput-ban, a 3. mondatban a sic ut helyett sicut²³ olvasható, magyarázat nélkül. A 4. mondatban propellunt²⁴ szerepel. Az 5. mondatban ut [...] irrigarentur szakasz olvasható a műben, ám az irrigarentur²⁵ helyett mitigarentur²⁶-t találunk, amit egyik kritikai kiadás sem magyaráz meg. Az atroci²⁷-Attico²⁸ variánsok közül az előbbi szerepel a kötetben. Ugyanez a mondat kihagyja a persuaderent²⁹ igét. A 6. mondatból hiányzik a puer³⁰, valamint a didicit³¹ helyett discit³² olvasható.

Az 5. caput tartalmazza a verset. Ennek első sorában rögtön egy érdekesség található: a több kiadásban közölt ambit³³ helyett amat³⁴ áll. A második sorban a mores³⁵ helyett morem³⁶ található, amire magyarázatot sehol sem találtam. A 3. sorban a poliat³⁷ helyett calleat³⁸ olvasható. A 6. sorban az impotentium inpotentim-nak van nyomtatva. A ugyanitt a perditis³⁹ helyett perditus⁴⁰ olvasható, majd a következő sorban a kritikai scaenam⁴¹ helyett a scena⁴² olvasatot használja a régi könyv. A 8. sorban a histrionis⁴³ helyett histrionae⁴⁴ áll, majd az ad rictus⁴⁵ helyett addictus⁴⁶-t találunk. A 11. sorban a sirenumve helyett sirenumq' áll, tehát a feloldott változat -que⁴⁷-re végződik. A 16. sor az exonerata⁴⁸ szóval kezdődik mindkét kiadásban. A 18. sorban a furtiva⁴⁹ helyett fortuna⁵⁰ olvasható. A következő sorban a dein⁵¹ áll. A következő szó az epulas⁵², ami helyett pugnas⁵³-t találunk a régi könyvben. Még mindig ugyanebben a sorban a bella truci egybe van szedve. A 20. sor legvégén minetur⁵⁴ áll. A lírai rész utolsó sorában a Pierio e-jén két pont található (ë).

A 6. caput 1. mondatában a hunc helyett haec áll, majd a 2.-ban a motus⁵⁵ helyett totus⁵⁶-t olvashatunk. Ezután a scholasticorum-ból kimarad a h. A 4. mondatból kimarad a quia⁵⁷, majd a quod helyett quo loco-t⁵⁸ olavshatunk. Az 5. mondatban az et cursu helyett in cursu⁵⁹ áll.

A 7. caput elé egy VII. jelölés kerül, ám a caput-ok megjelölése egyáltalán nem jellemző a műre. A 3. mondatban a quasdam⁶⁰ helyett quosdam⁶¹, és a nudas helyett nudasque⁶² áll. Még mindig ugyanitt a spatientes elé egy con előtag járul. A 4. mondatban a tarde után egy q' található, majd a következő mondat elején az execratus exsecratus-nak van szedve. Ugyanebben a mondatban az altera helyett aliã⁶³ áll.

A 8. caput-ban, a 3. mondatban a pater familiae helyett pater familiâs áll, majd a következő mondatban az anfractus helyett amfractus olvasható.

A 9. caput 2. mondatában a numquid külön szavakban áll. Ugyanitt az extersit⁶⁴ helyett expressit⁶⁵-et olvashatunk. A következő mondat elején a pertturbatus perturbatus-nak van szedve. A 4. mondat elején az et helyett at található, majd az etiam⁶⁶ helyett et⁶⁷-et olvashatunk. A 6. mondatban a quidem⁶⁸ nem szerepel. A 8. mondatban de ruiná⁶⁹-t találunk.

A 10. caput 6. mondatában a temptemus tentemus-nak van szedve. A 8. mondatban a causae és a quotidie közé egy nos⁷⁰ ékelődik be. A 12. mondatban a iam dudum egybe van szedve, majd az amoliri cupiebam szórendje fel van cserélve. Ugyanitt a reducerem⁷¹ helyett diducerem⁷²-et találunk.

A hagyomány

A 11. caput-ban nem találtam a hagyománytól eltérő variánst.

A 12. caput 2. mondatában a splendor helyett splendida olvasható, ami valószínűleg arra utal, hogy a mellette álló főnévvel (vestis, -is f) egyeztetve van. A kritikai splendor magyarázata ezek szerint az lehet, hogy a vestis S. gen.-ként szerepel (birtokos), és a splendor a birtok. Az 5. mondatban a motu helyett metu⁷³ olvasható. Ugyanitt a tunicam-ot a tuniculam kicsinyítő képzős alak helyettesíti. Ez szintén nem bír jelentős értelmezésbeli különbséggel. Ugyanitt a temptavit (tentavit) helyett tenuit⁷⁴ olvasható.

A 13. caput elején a suturae⁷⁵ olvasat szerepel, valamint az et helyett sed⁷⁶ található. A mondat utolsó szava venditabat⁷⁷. A 4. mondatban az ergo helyett igitur olvasható, tehát itt nem írásmódbeli eltérésről van szó, hanem szinonima-variációról. Az 5. mondat utolsó tagmondatában egy érdekességet lehet észrevenni: az általánosan elfogadott nollent [...] venirent helyett nollet [...] veniret⁷⁸ szerepel.

A 14. caput-ban lírai betétet is olvashatunk. Ennek 3. sorában a pera helyett caena⁷⁹ szerepel. A caena-variánsra több forrást nem találtam, így ezt egyedi esetként kell értelmezünk. A 4. sorban a vendere vera helyett verba⁸⁰ olvasható. A vers után, a 3. mondatban szerepel a sicel, ám az utána következő quo elmarad, a lupinos össze van vonva a que⁸¹-vel. A 4. mondatban a pallium⁸² főnév szerepel. Közvetlenül ezután ut⁸³ található az et helyett, amit jó néhány kiadás helyesnek fogad el. Az 5. mondatban operto⁸⁴-t olvashatunk. A teneret⁸⁵-et megtartja a kiadás. A 7. mondatban a caussa forma kiegészül a nostra jelzővel, amire nem találtam magyarázatot más kiadásokban. Az ezután következő nam⁸⁶ nem szerepel az általam elemzett kiadásban. Ezután a conciones quae részben egyezik Saumaise javításával, azonban nála cociones szerepel, tehát kimarad egy n betű. A scilicet de more⁸⁷ szerepel a szövegben⁸⁸. A 8. mondatban bene⁸⁹-t olvashatunk. A kiadás nem a videamus⁹⁰ variánst használja, hanem megmarad a videmus-nál.

A 15. caput 1. mondatában a iam paene⁹¹ olvasható. A következő tagmondatot Müller teljesen törli, míg a kiadás nem. Különbség azonban van, az, hogy a lucri facere-t egybe írja: lucrifacere. A 2. mondatban az in controversiam helyett controversia olvasható, tehát az acc. helyett abl.-t használ. Ugyanebben a mondatban a quod⁹² szintén szerepel. Az ez előtt álló quaeri⁹³ a kiadásban megmaradt. A 3. mondatban az etiam helyett & szerepel, ami másutt az et rövidítéseként használatos, de itt sem okoz értelmezésbeli problémát ez az előzmény nélküli olvasat. A 8. mondat elején az et helyett ergo olvasható. Ez is párhuzamba állítható a 3. mondatban található eltéréssel.

A 16. caput-ban, az 1. mondatból kimarad a non⁹⁴, valamint a mondat két utolsó szava meg van cserélve: az exsonuit impulsum helyett impulsum exsonuit-ot olvashatunk. Bár erre nem találtam magyarázatot, de elképzelhető, hogy egy egyszerű typographiai hibáról van szó. A 3. mondat végén intrantem⁹⁵ áll. A 4. mondatban az illa [...] steterat⁹⁶ tagmondat a kiadásban még megvan. Ugyanitt a sacrum helyett sacra áll, aminek nem találtam szövegkritikai nyomát. Az 5. mondatban megint szórendváltozást lehet tapasztalni, szintén a két utolsó szónál (loqui liceat helyett liceat loqui) olvasható. Mivel ilyen már ezen caput 1. mondatában is előfordult, nyugodtan kijelenthető, hogy tényleg nem variánssal van dolgunk, egyszerűen hiba történt a szöveg szedése közben.

A 17. caput 1. mondatában az adsentionem helyett assentionem⁹⁷-et olvashatunk. A 2. mondatban az expectavimus szóba az x és a p betű közé be lett toldva egy s. Ennek azonban nincs különösebb jelentősége, egyetlen hagyomány sem szentel ennek nagyobb figyelmet. A 3. mondatban a detumuit helyett detonuit⁹⁸ áll. Ugyanitt superbum⁹⁹ olvasható. Ezután következik a pallio¹⁰⁰. A constrictis a következőképpen van írva: contritis. A 4. mondat elején a mediusfidius medius fidius-ként van szedve. Ugyanebben a mondatban a commoveor con moveor-nak van írva, külön van választva az igekötő és az ige, és éppen ezért a hasonulás sincsen jelölve. A 7. mondatban a timeam helyett helyett timerem szerepel. A 8. mondatban a somnio-ból hiányzik az i, ami hibás szedés következménye is lehet, mivel egyetlen hagyomány sem tartja számon ezt az írásmódot. A 10. mondatban a tres homines helyett mystae¹⁰¹ olvasható. Érdekesség, hogy ezután még egy omnes főnév is található, amit nem jelöl egyetlen kiadás sem.

A 18. caput 3. mondatában a lenta helyett dentata áll. Ez egyedi jelenség¹⁰². A lírai betétben a nectit helyett flectit szerepel, amely variánst nem tartja számon hagyomány. A vers utolsó sorában azonban a kiadás megtartja a iugulat victor¹⁰³ formát.

A 19. caput-ban az 1. mondatban a quemquam helyett quenquam olvasható, ami lehet egy félreolvasás, vagy tudatos változtatás eredménye is. Magyarázata mindenesetre nincsen. Utána hiányzik az ulla, egyszerűen csak sine interpellatione áll, ami azonban nem jelent nehézséget az értelmezésben. A 3. mondatban a hieme helyett hyme áll, aminek nincsen előzménye. Az 5. mondatban a nos és a si közé bekerült egy quibus, a nihil lerövidült nil-re, a virilis-ből virile lett, a mondat vége a következővel egészült ki: esset, quod anxiliaretur. A 6. mondat elejéről eltűnt a sed, az et¹⁰⁴ megmaradt. Az ezután következő néhány sorra jellemző az, hogy a pontok helyett csillag jelöli a sortöréseket, és néhány helyen (kissé logikátlanul) folytatólagos, összetett mondatok állnak a rövidebb, külön sorba írottak helyett.

A 20. caput 4. mondatában az admonitus helyett ammonitus hasonult alak áll. A 7. mondatban a quidem és az adulescens között¹⁰⁵ az inquit olvasható.

A 21. caput 1. mondatában a satyrio nagy kezdőbetűvel szerepel, hagyománybeli magyarázat nélkül, miként a 2. mondatban a cinaedus is. Ugyanitt a gausapa helyett gausapila olvasható. A 3. mondatban a balaenaceam helyett ballenatiam¹⁰⁶ áll. A 4. mondatban a duos nos-ra van cserélve, ami jelentős változás ugyan, de értelmes így is a szöveg. Az 5. mondatban a palaestritae-ben a második t helyett c áll, és így az írásmód a kiejtést követi. Ezután a complures helyett quam plures¹⁰⁷ található. A legitimo helyett lecytimo¹⁰⁸ olvasható. A 6. mondatban az ergo helyett igitur áll, ugyanúgy, mint feljebb.

A 22. caput 1. mondatában a larga helyett longa¹⁰⁹ olvasható. Ezután a következik a labra¹¹⁰, ami minden kiadásban így van írva. A sopitionibus-t a sopitis titonibus helyettesíti, ami azért rendkívüli eset, mert Catullus-nál egyedül a sopionibus olvasat fordul elő (xxxvii, 10.). A 2. mondatban a manebant helyett marcebant olvasható, aminek érdekes módon nincs magyarázata, annak ellenére, hogy jelentős értelmezésbeli különbséggel bír a két olvasat. A következő eltérések még szintén a 2. mondatban találhatóak, ugyanis a lagoenam helyett egy egyszerűsített alak, a lagenam¹¹¹ szerepel. Ebben a hosszú összetett mondatban (ami a régi kiadásban két rövidebb részre van osztva) még egy érdekesség található. Mégpedig az, hogy a mű nem Nisbet kiadásának volt az előzménye, ugyanis szerepel ebben a mondatban az inter argentum, amit ő törlésre javasolt. A 3. mondatban az ancillae helyett ancillas Pl. acc. olvasható, aminek nincs szövegkritikai magyarázata, valamint a marcenti helyett marcentis¹¹² áll. A mondat végén a fregit¹¹³ ige olvasható. Az 5. mondatban benne van az illi [...] praedam¹¹⁴ szakasz¹¹⁵. Ezután ismét egy szórendbeli eltérés található: a deprehensos se helyett se deprehensos áll, amire ezúttal sincs utalás. Ebből is látható, hogy ezekre a különbségekre egyre kevesebb figyelmet kell fordítanunk, hiszen minél többször fordul elő ugyanaz a hiba, mindig ok nélkül, annál kisebb a jelentősége. És mivel itt nem szöveghagyományozódásbeli eltérésről van szó, egyre biztosabbnak tűnik az, hogy egyszerű szedési-szórendi érdekesség ez. A 6. mondatban a tricliniarches nagy kezdőbetűvel van szedve.

A 23. caput 2. mondatának végén a kritikai kiadásbeli [...] ** jelölést találjuk. A 3. mondatban a congemuit¹¹⁶ az első ige. A lírai betét 1. sorából a cito¹¹⁷ kimarad. A következő szó a convertite¹¹⁸, amely megvan a szövegben. A vers 3. sorának 1. szavából (femoreque) lemarad a tapadószócska¹¹⁹. A prózai részben, a 8. mondatban profleuebant¹²⁰ olvasható.

A 24. caput-ban, a 2. mondatban a vernaculae helyett vernatae¹²¹ van írva. A 4. mondat elején szerepel az ut, míg a ne nem¹²². Ugyanebben a mondatban vestram¹²³ olvasható.

A 25. caput 1. mondatában a haec helyett hoc S.-t olvashatunk, amire nem találtam magyarázatot. Mivel a tagmondat így szól: "cum haec diceret", talán nem kell nagy jelenőséget tulajdonítanunk ennek, ha a szöveget értelmezni akarjuk. Azonban a hagyománnyal kapcsolatban sincs kiemelkedő fontossága, hiszen a kritikai kiadások nem említik ezt a helyet. A 2. mondatban a devirganatur helyett devirginetur olvasható, amire szintén nem utal a kritikai kiadás. A következő szó a Pannychis, amit görög eredete ellenére is i-vel szedett a typographus. A 3. mondatban az et [...] nostram¹²⁴ rész megtalálható a régi könyvben. A 4. mondatban olvasható a fecerunt¹²⁵. A 7. mondatban az inclinata¹²⁶ helyett inquinatá-t találunk, ezen kívül a procedentibus helyett prodeuntibus¹²⁷-t, továbbá megvan a szövegben a hanc¹²⁸. A 8. mondatban a qui helyett quae szerepel.

A 26. caput 1. mondatában flammeo helyett flammeolo-t szedett a typographus, erre a variánsra azonban nem utal a kritikai kiadás. Ezután következik az incesta ingesta¹²⁹ változata. Ezután jön a cum tum¹³⁰-ra való változtatása. Majd szórendcsere következik, a quoque iocantium helyett iocantium quoque¹³¹ olvasható. A 4. mondatban a cohaeserant¹³² elejéről lemaradt a c, így valószínűleg nyomdahibával állunk szemben. Ezután található a spectaculo¹³³. Az obiter helyett valgiter olvasható. Szinonímákról van szó, és ezt sem jelöli a kritikai kiadás. Az 5. mondat végén látható 3 pontot egyetlen * jelöli a kiadásban. A kiadás szövegében egy érdekesség figyelhető meg: a 26. caput 6. mondatától (venerat iam) egészen a 27 caput 1. mondatának videmus senem kezdetéig egy jó néhány mondatra kiterjedő lacunát figyelhetünk meg, amit a kritikai kiadás is jelöl. Tehát a 27. caput csonkán kezdődik.

A 27. caput-ban az első eltérés a 2. mondatban olvasható: a prasina helyett sparsina áll, amit nem jelöl variánsként a kritikai kiadás. A 3. mondat legelején a nec és az amplius közé be lett toldva egy eam, azonban az amplius és a repetebat között is megmaradt. Ezek szerint a 3. mondat eleje így néz ki: "nec (kis kezdőbetűvel, mivel az előző mondat végén kettőspont van) eam amplius eam repetebat". A 6. mondatból kimarad az ergo, magyarázat nélkül. Ezután Trimalchio nevét egy attributum praedicativum követi, amit egyetlen kritikai kiadás sem közöl: lautissimus homo. A mondat végén a subiecit helyett supposuit olvasható, amire szintén nincs magyarázat.

A 28. caput 3. mondatában a potabant helyett a bibebant szinonima áll, amit nem jeleznek a kritikai kiadások. A 4. mondatban a vehebantur-t a sokkal unalmasabbnak ható ferebantur helyettesíti, magyarázat nélkül. Az 5. mondatban a symphoniacus S. nom. Pl. abl. esetű melléknévre van cserélve (symphoniacis), és így egyeztetve van a mellette álló főnévvel (tibiis), tehát egy jelzős abl. instrumenti-t alkot a kritikai kiadásban álló főnév (az alany) és a jelző nélkül álló abl. instrumenti (tibiis).

A 29. caputban a 4. mondatból a cum¹³⁴ kimarad. Majd a Romam helyére a tenia [!] van behelyettesítve. A 6. mondatban mento¹³⁵ olvasható. A 7. mondatban két, egymással összefüggő eltérés is van. Az egyszerűség kedvéért idézem a kritikai és a régi kiadásban szereplő tagmondatot: "Praesto erat Fortuna cornu abundanti copisa¹³⁶". A 10. mondatban medio helyett media olvasható, magyarázat nélkül. A 12. mondatban a perveneramus-ból hiányzik az igekötő, és a 13. mondatban az unam helyett imam-ot olvashatunk, amit megint nem jelöl a kritikai kiadás. Ami a typographiát illeti, a következők kapitálissal vannak szedve: "C. POMPEIO TRIMALCHIONI. VI VIRO¹³⁷ AUGUSTALI. CINNAMUS.DISPENSATOR". A 14. mondatban az et és a lucerna között egy etiam olvasható. Ugyanitt ismét kapitálisok következnek: "III. ET PRIDIE KAL.(endas) IAN.(uarias) C. NOSTER FORAS CENAT", majd a lunae nagy L-lel kezdőik. A 17. mondatból kimarad a pariter, de megmarad a dextros¹³⁸. Ugyanitt az ad helyett ante praepositio áll, ami nem okoz értelmezésbeli zavart. A vestimenta és a dispensatoris közé beékelődik a sibi, a decem sesetertiorum-ot X. H. S.-sel jelöli a régi könyv. A 18. mondatban megvan dextros¹³⁹. Az atrio¹⁴⁰-val kapcsolatban több nézet ütközik, érdekes módon kiadásunk egyiket sem használja, hanem a praetorio-t. A 20. mondatban a cubitoria helyett accubitoria olvasható, amire nem utal a kritikai kiadás, valamint a szórendben is változás figyelhető meg: a kritikai cliens quidam donaverat-ot a donaverat cliens quidam váltja fel.

A 31. caput-ban, az 1. mondatban egy nyomdahibát figyelhetünk meg: a servus szó a következőképpen néz ki: servu9¹⁴¹. Ugyanebben a mondatban a stupentibus spississima basia-ban ez a változás: stipentib spssissima basiaus, tehát a rag egy részét egy másik szónak adja át a ragozott szó. Ilyen jelenséggel még nem találkoztam, ezért figyelemre méltó. A kritikai kiadás szintén nem foglalkozik ezzel, úgyhogy itt szedési hibára gyanakodhatunk. A 7. mondatban a pantomimi chorum-nak egy egyszerűsített alakja következik, ami egyúttal sokkal fantáziátlanabb is: pantomimorum, majd a patris familiae-t egybe szedte a typographus: patrisfamiliae. A 8. mondatban a tamen helyett tam áll, amire szintén nincsen magyarázat. Ugyanebben a mondatban a lauta helyett laudata található. Ez ugyan szembeötlő különbség a két kiadás között, de a kritikai mégsem jelöli. A 12. mondatban a super praepositio helyett suprā-t használ a kiadás, ami nem jelentős eltérés, legalábbis értelmileg. A kritikai kiadás ezt sem jelöli. Ezután megint szórendcsere áll: az argenteam ferventia cserélődik fel ferventia argenteam-ra. A következő tagmondat craticulam¹⁴²-ját nem törölte a régi kiadás.

A 32. caput 1. mondtában minutissima¹⁴³ áll. A 2. mondatában a coccineo-ból kimarad az e, az utána következő excluserat első tagja in-re változik. A 3. mondatban az anulum két n-nel van szedve, de ez se jelentős eltérés. A 4. mondatban a has tantum egybe van írva: hastantum, ami szintén nyomdahiba, mivel előzményét nem találtam. A caput utolsó szava a kritikai conexo¹⁴⁴. Ez áll a régi kiadásban is.

A 33. caput-ban, az 1. mondatban az absens helyett az absentinus alak olvasható. Kimarad továbbá a diutius, a morae, és a vobis. Ennek a szövegrésznek különböző változatai vannak az egyes kiadásokban, helyhiány miatt azonban nem közlöm ezeket. A lényeg az, hogy a régi kiadásban leírt változatnak nincs se előzménye, se következménye. A 3. mondatban a terebinthina szóból hiányzik a h. A 4. mondatban az ac helyett aut szerepel. Az 5. mondatban az omnium felső indexben egy csillaggal van megjelölve, majd a textorum helyett testorum áll, ami jelentős különbség, ám magyarázat nincs rá. Még ugyanebből a mondatból hiányzik a dicta, a quo helyett qua olvasható. A 7. mondatban a Trimalchio vultum szókapcsolat fordított szórendben szerepel. A 8. mondatban a concepti helyett concepta olvasható, mivel az előző mondatban is qua (femininum) a vonatkozó névmás. Ugyanitt a temptemus tenptemus-nak van írva, aminek nincs különösebb jelentősége. A caput utolsó szava a circumdatam. Ezt a régi kiadásban a piperatam helyettesíti, ami hatalmas különbség, de magyarázata nincs.

A 34. caput 1. mondatában a sumere helyett sumeret áll, aminek az az oka, hogy az alany Trimalchio, valamint a vellet igétől (ami után infinitivus kívánkozna) egy vesszővel van elválasztva a mulsum sumeret, tehát külön értelmezendő. A 2. mondatban a paropsidem parapsidem-nek van szedve. A 3. mondatban az insecutus meg van toldva egy q'-al, valamint a lecticarius¹⁴⁵-nak nem előzménye Dousa későbbi ajánlása. Ugyanennek a mondatnak a végén az ige verrere¹⁴⁶, nem everrere. Ezután a subinde [...] porrexit szakasz lacunát képez. Az 5. mondatban az aequum szó nagy E-vel kezdődik, a iussi végén találunk egy t¹⁴⁷-t, ez után a szó után és a suam közé beékelődik a senex, amit nem találtam így máshol. A mondat végén az assignari felső indexében egy csillag látható. A 6. mondat 1. szava az obiter, ehelyett obit ei olvasható. Ezután kimarad az et, majd a putidissimi helyett prae aedissimi¹⁴⁸-t találunk. Még ugyanebben a mondatban a frequentia sua felcserélt szórenddel olvasható. A 7. mondatban a FALERNUM. OPIMIANUM ANNORUM. CENTUM ilyen formában áll. A 8. mondatban egy lacuna található a vinum [...] faciamus között. A vinum vita est helyett verum est vinum¹⁴⁹ áll. A 12. mondatban a nobis et accuratissime helyett accuratissimus nobis áll, valamint az aptatam helyett apta, és a luxatae helyett locatae¹⁵⁰ olvasható. A verses betétben a hosszú eheu helyett a két röviebb heu heu található.

A 35. caput 1. szava a régi kiadásban a laudationem¹⁵¹. Ugyanitt az est insecutum helyett insecutum est áll, majd ugyanilyen szórendcsere figyelhető meg a 2. mondatban: a rotundum enim repositorum helyett repositorum enim rotondum olvasható. Ugyaitt a quae helyett que tapadószócska szerepel, egybeírva a super-rel. Az arietem nagy kezdőbetűvel olvasható, csakúgy, mint a taurum, a geminos, a cancrum, a leonem, a virginem, a libram, a scorpionem, a sagottarium, a capricornum, az aquarium, és a pisces. A rienes helyett rines-t találunk, a steriliculam helyett sterilculam-ot. A scriblita striblita-ként szerepel, a scorpionem helyett scorpionum olvasható, a piscium marinum szókapcsolat egyáltalán nem található meg. Az oculatam helyett odopetam¹⁵² áll. A következő szó a super, ezt a supra helyettesíti, minden magyarázat nélkül, bár nincs értelembeli különbség a két forma között. A 3. mondatban a caespes helyett egy egyszerűsített alakot, cespest-t találunk. Ezután folytatólagosan következik a következő mondat, amiben a Laserpiciario kis kezdőbetűvel található, kimarad a mimo, valamint az extorsit helyett extorquet olvasható.

A 36. caput 2. mondatában olvasható a sclilicet [...] ferculo szakasz¹⁵³. A 3. mondatból kimarad a tamquam¹⁵⁴. Ugyanitt az euripo nagybetűvel kezdődik. A 4. mondatban az inceptum helyett coeptum-ot olvashatunk, majd a hasonult aggredumur helyett hasonulatlan adgredimur-t találunk. A 6. mondatban a gesticulatus ita szórend megcserélődik, és az essedarium helyett Darium-ot olvashatunk. A 7. mondatból hiányzik a 2. carpe. A 9. mondatban a vides illum inquit szerkezet szórendje a következő: vides inquit illum.

A 37. caput 1. mondatában az accessere helyett arcesseré-t találunk, majd a magyaros illa mulier helyett a latinos mulier illa szerkezetet olvashatjuk. A 3. mondatból hiányzik az egyik modo, majd a következőben a genus nagybetűvel kezdődik, és az illius helyett eius áll. Az 5. mondatban a topanta helyett tapantá¹⁵⁵-t olvashatunk. Ezután a következő szöveget láthatjuk:

Cenam Trimalchionis, si potes, ingredere, & porcum sic gravidari posse miraberis,

nisi forte admirationem multiplex, ignota, & inaudita luxuria tollat.

Ezután egy nagy lacuna következik, és a textus az 55. caputtal folytatódik: az 1. mondatból kimarad a nos, majd az et quam [...] essent és az ita [...] epigrammate szakasz, a verssel együtt. Ezután a coepit poetarum szórendje megfordul, és a putas helyett putes-t olvashatunk. A Publilium helyett Publium¹⁵⁶ áll a szövegben. Ezután következik a lírai rész: ennek 2. sorában pascitur¹⁵⁷-t olvashatunk. A 3. sorban Babylonico¹⁵⁸-t találunk. A 4. sorban a gallus nagy kezdőbetűs, majd az 5. sorban a grata Scaliger szerint Graia. A 7. sorban mindkét kiadásban hiemis¹⁵⁹-t találunk. A 8. sorban a caccabo egy c-vel áll, és a modo helyett tuo¹⁶⁰ szerepel. A 9. sorban a margaritam caram helyett margarita cara¹⁶¹ olvasható, majd a bacam Indicam¹⁶² helyett baca Indica szerepel. Ez nem egyezik más olvasatokkal¹⁶³. A 10. sorban az ornata helyett onerata áll. A 12. sorban a zmaragdum s-sel indul, és a 14. sorbeli scintillet helyett scintillent olvasható. Itt az e-ből est lesz, és a carbunculis helyett carbunculos-t olvashatunk.

A második nagyobb összefüggő szakasz

A 79. caput 2. mondatának a végén a kritikai obfutura helyett obscurá¹⁶⁴-t találunk. A következő mondatban scrupos-t olvashatunk mindkét helyen¹⁶⁵. A következő mondatban megvan a pridie¹⁶⁶ (cum luce). A prudens¹⁶⁷ egyszer fordul elő mindkét kiadásban. Még ebben a mondatban a notaveret helyett notaverat, a lineamenta helyett liniamenta áll. A 7. mondatban a X vehiculis¹⁶⁸ változatot találjuk, ami talán nem romlott szöveghely. Közvetlenül a lírai rész előtt az intro helyett festram¹⁶⁹ áll. A lírai rész az utolsó sorában a mortales helyett mortalis található. A prózai szakasz 10. mondatában a remississem helyett amississem¹⁷⁰ olvasható, majd a 12. mondatban a dein helyett demum található.

A 80. caput 3. mondatában a gladio contemptus helyett gladio contentus¹⁷¹ áll, majd a 4. mondatban a proeliandum helyett praeliandum áll. A 9. mondatban olvasható a salva¹⁷². A 10. mondatból hiányzik a qui¹⁷³. A 11. mondatban nem olvasható az et¹⁷⁴, és a sic ut egybe van szedve. Ezután szerepel a sine gladio¹⁷⁵, és a damnatus helyett damnatas áll, ami így nem a masculinum mihi-vel, hanem a femininum manus-szal van egyeztetve. A lírai betét 1. sorában a kritikai sic helyett si olvasható, majd a 4. sorban a cecidit helyett cedit. Eztuán nincs a lírai betét versszakokra tagolva, majd az utolsó sorban a dum simulata helyett dissimulatá¹⁷⁶-t olvashatunk.

A 81. caput 4. mondatában az effugi helyett aufugi-t találunk, és a tot¹⁷⁷ is hiányzik a régi szövegből. A régi könyvben az ut inter audaciae¹⁷⁸ szókapcsolat áll. A 6. mondatban a venierunt ige a következőképpen szedett: venerũt, tehát kimarad az i. A 7. mondat (quid ille[...]) és a 8. (qui tanquam [sic!] - a kritikai kiadásban ez tamquam¹⁷⁹) közé egy o Dii felkiáltás ékelődik be. Ugyanitt a die nincs benne a textusban, majd a pro praepositio meg van toldva egy h-val (proh). A 9. mondatban obligati¹⁸⁰-t olvashatunk.

A 82. caput 3. mondatában a dum helyett cum-ot, a nihil helyett nil-t, a centuria helyett centuriae-t olvashatunk. A 6. mondatban a laxata helyett lassata¹⁸¹ áll. A lírai rész után, még mielőtt elkezdődne a non multum [...] kezdetű mondat, az alábbi szöveget olvashatjuk a régi könyvben:

Nequaquam recte faciet, qui cito credit.
Nemo coelum [sic!] putat, nemo iusiurandum fervat, nemo Iovem pluris fa
cit: omnes bona sua computant.
Quod hodie non est, cras erit: sic ita traditur. Quod non exspectas [sic!] ex transverso fit, & super nos Fortuma negotium
curat. Apes ideo pungunt, quia ubicumq' [sic!] dulce est, ibi & acidum invenies. ** Semper hac in re qui vincitur, vincit.
*
Nemo nostrum non peccat; homines sumus, non Dii [sic!]

A 83. caput 3. mondatában megvan az a Graeci, amit törölni is lehet a szövegből, majd a μονόκημον monochromon-nak van szedve. A 4. mondat elején a tanti helytt tanta áll, majd a következő mondatban a caelo helyett coelo¹⁸² van szedve. Ezután következik a sublimis, ami mindkét kiadásban ugyanaz¹⁸³. Itt olvasható az Idaeum, ami helyett a régi könyvben Deum¹⁸⁴ áll. A mondat végén a Naida két d-vel szedett. A 7. mondatban megvan az etiam pictorum¹⁸⁵ szakasz, majd a következő mondatban a diligeret sed helyett eligeret et¹⁸⁶-et találunk. A 9. mondat elején a Hylan m-re végződik. A 10. mondatban et¹⁸⁷ nincs meg a szövegben, de a szintén törölt fabulae quoq' [sic!] igen. Itt a habuerunt szó a quoq' [sic!] és a sine közé kerül. A 12. mondatban megvan az ex¹⁸⁸. Ugyanitt az immeritos helyett imperitos¹⁸⁹-t olvashatunk. A 16. mondatban az unquam umquam-nak van nyomtatva. A lírai részben, az 1. sorban a faenore helyett foenore áll, majd a pruinisos elejéről lemarad a p.

A 84. caput 1. mondatában a dubie helyett dubio áll, majd mindkét kiadásban insisteré¹⁹⁰-t találunk. Ugyanitt a quis [...] diversa rész kimarad, majd a következő mondatban az extruere exstrueré-nek van szedve. A mondat végén a tenet helyett tenent áll. A 3. mondat elején az inescant¹⁹¹ helyett iactantur¹⁹²-t találunk.

A 85. caput-ban, az 1. mondatban a quaestore¹⁹³ nagybetűvel kezdődik. Itt a patri familiae egybe van nyomtatva, majd a mondat végén az amator¹⁹⁴ szót olvashatjuk. A 3. mondatban az obsceno obscoeno-nak van szedve, majd a kritikai kiadásbeli nolui helyett a régi könyvben dolui áll. Az 5. mondatban az artaverat helyett arctaverat¹⁹⁵-ot olvashatunk. A 7. mondatban a coepit caepit-nek van nyomtatva. A 9. mondatban az expectanti exspectanti-nak van szedve.

A 86. caput 1. mondatának végén találjuk a patienti¹⁹⁶-t. A 2. mondat végén az obdormissem¹⁹⁷ igét találjuk. Az 5. mondatban a consurrexi után nem találjuk az accesiqué¹⁹⁸-t, de ennek sincs előzménye a régi könyvben. Itt a dormienti¹⁹⁹ is megvan a szövegben. A 8. mondatban található expectare exspectaré-nak van szedve.

A 87. caput 2. mondatában a casus nos szórendje fel van cserélve, majd a satis fieri egybe van szedve.

A 88. caput 3. mondatában az itaque és a herbarum közé a hercules [sic!] ékelődik be. A 4. mondatban a sucos két c-vel áll. A következő mondatban megvan a quidem²⁰⁰, majd ugyanitt az elleboro helleboró-nak van szedve. A 6. mondatban az animas hominum szórendje megfordul. A 10. mondatban a kritikai cultissima²⁰¹ helyett consultissima áll, ami a legtöbb kódex variánsa. A 11. mondatban az unquam umquam-nak van szedve, majd a következőben az attigisset helyett invenisset-et találunk. Még itt megtalálható a textusban a Capitolii²⁰², majd a sestertium helyett H-S. jelölést találunk. A 14. mondatban a senatus nagy kezdőbetűs, majd a mondatvégi ige, a kritikai exornat helyett exorat-ot olvashatunk. A 15. mondat eleji noli helyett nolito-t találunk, majd a Phidiasque helyett Phidiasve áll.

A 89. caput 1. mondatában a te totum in szakasz szórendje megváltozik: a régi könyvben totum te in-t találunk. A lírai betét 1. sorában a decima helyett az archaikusabb decuma áll. A 4. sorban caesit²⁰³-et találunk mindkét kiadásban. A 6. sorban figurabunt-ot olvashatunk, ami helyett figurarent²⁰⁴ áll. A következő sorban az antrum helyett castrum áll, majd a 10. sorban a szórend megváltozik: a Danai recessus in helyett recessus Danai in áll, majd a régi könyvből hiányzik a suo. A 13. sorban a furta helyett fata²⁰⁵ áll, majd a következő sorban a mens semper²⁰⁶ helyett mendacium²⁰⁷ olvasható. A 16. sorban a properant helyett properant-ot találunk. A 18. sorban a namque helyett iamque áll, majd a 24. sorban a pertemptat pertentat-nak van szedve. A 28. sorban mindkét kiadásban ducebat²⁰⁸-ot olvashatunk. A 30. sorban a replevit helyett repellit olvasható, majd a következő sorban tranquillo minor²⁰⁹-t találunk, de ez a szó két sorral lejjebb szerepelni fog, így talán a tranquillo omine vagy Iove változat is helyes. A 38. sor elején a dat helyett dant áll, majd a 39. sorban fulmineum²¹⁰-ot találunk. A 40. sorban a fremunt helyett tremunt²¹¹ áll. A 46. sorban a pietas helyett pias olvasható. Az 58. sorban a temptant ismét tentant-nak van szedve, majd a veluti²¹² helyett ceu ubi²¹³ áll. A következő sorban a nodo helyett duro²¹⁴ áll. Ennek a sornak a végén a iugi helyett iugo olvasható.

A 90. caput 3. mondatában a vocaret helyett vocarent²¹⁵-et olvashatunk. A 8. mondatban a primus helyett primum-ot olvashatunk. A 9. mondatban a recitarem helyett recitem áll, majd hac²¹⁶-ot olvashatunk. A 10. mondatban megvan az et²¹⁷, majd az ab hoc cibo²¹⁸ kifejezés is.

A 91. caputban, a 4. mondatban a solatium solacium-nak van szedve. Ebből a mondatból hiányzik a nam [...] recitabat szakasz. A 14. mondatban a detuli helyett csak tuli áll²¹⁹. A 15. mondatban a kritikai kiadásban és a régi könyvben is olvasható a paenitentiam emendas²²⁰ szókapcsolat, valamint ebből a mondatból hiányzik a me.

A 92. caput legelején az et iam helyett eham olvasható, majd a 3. mondat elején a deinde helyett demum áll. A 7. mondatban megvan a tanquam [sic!] de theatro²²¹ szakasz. A 12. mondatban mindkét kiadásban aiebant-ot olvashatunk²²². A 13. mondatban az offici[ali dol]oso²²³ helyett officioso²²⁴ áll A 14. mondatban az expedit helyett impedit-et olvashatunk, majd a következő mondatban a mei helyett nostri áll.

A 93. caput 1. prózai mondatában az errori helyett errore áll, majd az intentus helyett lentus²²⁵-t találhatunk, Müller az error lentus-t olvasott - így ez megegyezik a régi könyv variánsával. A vers 2. sorában Afrae-t találunk²²⁶. A 4. sorban az enotata helyett enovata²²⁷ áll. A 6. sorban a scaurus nagy s-sel szerepel, majd mindkét szövegben az arata²²⁸ található. A következő sorban a si quid egybe van szedve. A lírai részben, a 7. mondatban az ex is helyett ex his-t találunk. A 9. mondatban a conviciarer helyett convitiarer-t olvashatunk.

A 94. caput 2. mondatában a mixturam helyett misturam áll, majd a 8. mondatban a régi könyvben a Gitona pontos i-s. A 13. mondatban az adduxit helyett obduxit-et találunk. A 14. mondatban az ego helyett ergo áll, a következőből hiányzik az a lecti²²⁹. Ezután a stantis végéről hiányzik az s, majd a vinxeram helyett iunxeram-ot találunk. Mindkét kiadásban condebam²³⁰ található. Még ebben mondatban a revocat helyett revocavit-et olvashatunk. A 18. mondatban a per praecipita helyett praecipitá²³¹-t találunk. A 23. mondatban megtaláljuk a tonsoris²³²-t, majd a caput utolsó mondatában a mimicam mortem szórendje fecserélődik.

A 95. caput 1. mondatában a volutationem iacentium szórendje megfordul. A 7. mondatban liberum²³³-ot olvashatunk. Ugyanebben a mondatban a proripuit helyett eripuit-ot találunk, majd a mondat végi ige vindicat helyett vendicat. A 11. mondatban a proelantis helyett praeliantis-t szedett a typographus, majd a 12. mondatban a praecincta linteo szórendje fordul meg.

A 96. caput-ban, az 1. mondatban az ostioli helyett ostii látható, és a kritikai rupta helyett dirupta áll a textusban. A 2. mondatból kimarad az esse, de a 3. mondatban olvasható az acutoque²³⁴. A 4. mondatban a quidem flens szórendje megfordul, és az 5. mondatban az iniuriaque helyett iniuriamque²³⁵ olvasható. Ugyanitt az Eumolpi helyett Eumolpo áll, és a velut [...] replebam szakasz kimarad, valamint a rixam helyett noxam-ot találunk.

A 97. caput 1. mondatában a kritikai kiadásban a sane után egy [non]²³⁶ áll, de ennek a régi kiadásban nincs nyoma. A 4. mondatban olvasható az a quibus [...] ferebat²³⁷ szakasz, a sic ut egybe van szedve, valamint megvan az ut olim Ulixes pro ariete adhaesisset, extentus infra grabatum szakasz²³⁸. Ezután olvasható a szövegben az imperium²³⁹. A 7. mondatban az inserta helyett infertans áll²⁴⁰, majd a secure helyett securus²⁴¹-t olvashatunk. Ugyanitt firmitatem²⁴²-et olvashatunk mindkét kiadásban. A 12. mondatban a nec után egyes kiadásokban insontis²⁴³-t olvashatunk, de ez nem található meg a régi könyvben. Ugyanitt a quem után Ernout egy etiam-ot akart betoldani, de ennek sincs nyoma. Még ugyanebben a mondatban habuit²⁴⁴-et olvashatunk.

A 98. caput 1. mondatában mindkét kiadásban reducto²⁴⁵-t olvashatunk. Ugyanebben a mondatban a scimiphes scymiphes-nek van szedve. A 3. mondatban a proditione helyett propositione²⁴⁶ olvasható. A következő mondatban a perditum²⁴⁷ helyett proditum²⁴⁸ áll. A 8. mondatban olvasható a conversus²⁴⁹. A 15. mondatban a vel helyett utinam áll, majd a hibernum y-nal van nyomtatva.

A 99. caput 4. mondatában a delevet helyett deleret²⁵⁰-et olvashatunk, majd az 5. mondatban az ubi és az aratro közé egy ea kerül. A következő mondatban megvan az in pectoribus [...] considit²⁵¹ szakasz, majd a 9. mondatban propudium²⁵²-ot találunk. A 11. mondatban a Gitone i-s, és az in iter²⁵³ helyett in altum-ot találunk a szövegben.

A 100. caput 4. mondatában megvan az innumerabilibus comitata sideribus²⁵⁴ szakasz. A 10. mondatban az unus helyett vietus/vetus áll, majd a prodet helyett perdet-et olvashatunk. A következő mondat legelején álló haec-ből hoc lesz. A 13. mondat elején az et helyett at áll, majd a következő mondatbeli lacerata helyett laucinatá-t találunk. Ugyanitt az exciperem²⁵⁵ helyett exciperet²⁵⁶-et olvashatunk. A 16. mondatban a circumactus helyett circumamictus²⁵⁷ áll, majd a tremulibundisque helyett tremulisq' olvasható itt. Ugyanebben a mondatban a laciniam és az & közé beékelődik egy auxi. A 17. mondatban a supra helyett super áll, de az utána álló constratum-ot is törölni kívánta Fraenkel. A 18. mondatban az exulem²⁵⁸-et is olvashatjuk a szövegben.

A 101. caput 1. mondatában szórendcsere figyelhető meg: a spectaculum sui helyett sui spectaculum áll. A 2. mondatban a pectus meum van felcserélt szórenddel szedve. A 3. mondatban a morientium és az et közé beékelődik az id est, amire nincs szöveghagyományozódásbeli magyarázat. Ugyanitt kimarad a non²⁵⁹. Az 5. mondatban a nobiscum helyett nobis alak szerepel. A mondat végén conducit helyett conduxit áll. A 7. mondatban megvan a Cyclops [...] et²⁶⁰ szakasz. A 9. mondat kezdeténél, a confusus-nál a régi könyvben a 30. oldal után a 37. oldal következik, ám a szöveg sorrendjében nem mutatkozik eltérés - tehát egyszerűen helytelenül szedte a typographus az oldalszámokat. Ugyanitt a promere helyett proponere áll, majd a következő mondatban a patimur helyett ponimus-t olvashatunk, ami igen nagy eltérés. A 12. mondatban az et és a vultus közé ékelődik be az a lacrymis [sic!], ami a tagmondat végén, az obumbrare előtt állna. Ugyanitt szerepel az gubernator²⁶¹. A 13. mondatból hiányzik a nec²⁶². Ugyanitt az archaikus hangzású portubus helyett portibus olvasható, majd a curvatis²⁶³ helyett gravatim-ot találunk. A mondat végén a veri simile egybe van írva. A 15 mondat végén az accersere helyett accedere²⁶⁴ áll. A 18. mondatban a manum helyett damnum áll, majd a következő mondatban a se ipsos van egybe szedve.

A 102. caput 4. mondatának végén megvan a casus²⁶⁵. Az 5. mondatban az inquit consilium Eumolpus (a kritikai Eumolpos helyett) szakaszban a szórend megváltozik: az inquit kerül a szókapcsolat közepére. A 8. mondatból hiányzik az ei²⁶⁶. Ugyanitt a nihil helyett vel²⁶⁷ áll, és szerepel utána a dormienti²⁶⁸ is. A delabendum helyett dilabendum áll, majd a quorum [...] tenet²⁶⁹ szakasz olvasható. A 9. mondatban a custodem²⁷⁰ megvan a szövegben. A 12. mondatban a quidem²⁷¹-et is olvashatjuk. Ugyanitt a ne helyett nec áll. A 13. mondatban a numquid helyett nunquid szerepel. A pro sarcinis²⁷² olvasatunkban szerepel. A 18. mondatban a mea helyett mihi²⁷³ olvasható. A 22. mondat utolsó szava, a vincla után sortörés nélkül kezdődik a következő mondat az adhuc-kal. A 26. mondatban a sine helyett in olvasható, amire ugyan nincs magyarázat, de érthető ez a szövegvariáns. A 27. mondat elején a quidni helyett Quintu áll. Ugyanitt az etiam helyett et található, majd az oporteat helyett oportet olvasható. Ugyanebben a mondatban van egy érdekes hely, az egész szöveghagyományban ez a forma terjedt el: pervertere et non multa una oprtet consentiant et non natione²⁷⁴ mendacione constet - ez megegyezik a mi szövegünkkel. A lábjegyzet magyarázatát figyelemmel kísérve láthatjuk, hogy az egész szakaszra vannak magyarázatok, arra az eltérésre azonban, ami kiadásunkban szerepel, nincs egyetlen utalás sem. A 28. mondatban megvan a quod [...] infigitur²⁷⁵ szakasz. Ugyanitt a numquid nunquid-ként áll, miként a következő mondatokban is. A caput utolsó mondatában az amenti²⁷⁶ helyett a dementi²⁷⁷ szinoníma olvasható.

A 103. caput-ban a 2. mondatban a Mercenarius [sic!] és a meus közé beékelődik egy inquit. A 3. mondatban a puniti helyett punch [sic!] áll. Az 5. (non est [...]) mondat sortörés nélkül folytatódik. Itt olvashatjuk a cum superciliis²⁷⁸ szókapcsolatot. A 8. mondat elején áll a nos²⁷⁹, majd a régi kiadásban szereplő ordinem-et a kritikai kiadás romlottnak tekinti, és a turbinem változatot valószínűsíti. A compositi helyett composito-t olvashatunk, amire nem találtam magyarázatot.

A 104. caput 1. mondatában a quod helyett quem²⁸⁰ áll. A 2. mondatban a Baiis helyett Baistor, az in tetrastylo helyett asylo áll²⁸¹. A nave helyett navi olvasható. A 3. mondatban az esse hominem szórendje megfordul. A mondat végén következik a Somnia [...] kezdetű vers, amit a kritikai kiadás nem jelöl. A 4. mondatban az expiaret²⁸² helyett expiavit-ot találunk. Az 5. mondatban Hesus nomine²⁸³-t olvashatunk. Ugyanitt megtalálható a qui²⁸⁴. Kiadásunkban szerepel az ad lunam²⁸⁵ szókapcsolat.

A 105. caput 4. mondatában az in helyett non²⁸⁶ áll. Ugyanitt megvan a nocentes²⁸⁷. Még mindig ebben a mondatban az adumbratae²⁸⁸-t olvashatunk. A kiadásban totae²⁸⁹-t találunk. A mondat végén az acciderent helyett accederent áll. A 6. mondat utolsó szava, az olent után folytatólagosan következik a 7. mondat (Itaque [...]). A 9. mondatban a szentenciaszerű-végződésű vōcĕ rĕplērĕ²⁹⁰ szókapcsolat olvasható. A 10. mondatban az era helyett ergo²⁹¹ olvasható. Ugyanitt az etiam helyett quoq' szerepel. A 13. mondatban a deflexis liminibus²⁹²-t olvashatjuk, majd az admovit²⁹³ helyett a rövidebb movit áll. A következő mondatban megvan az originis²⁹⁴, majd az imprudentissimus²⁹⁵, és a pudentissimus²⁹⁶ helyett prudentissimus-t olvasunk. Ezután a confusis [...] lineamentis²⁹⁷ rész szerepel, ami kiadásunkban megvan. Ennél azonban fontosabb az, hogy az orisque helyett kiadásunkban indiciorumque²⁹⁸ áll. A 15. mondatban a decepta supplicio²⁹⁹ szókapcsolatot olvashatjuk. Ugyanitt a submissus hasonulva, summissus-ként fordul elő, majd az utolsó mondatban fugitivos³⁰⁰ szerepel.

A 106. caput-ban, a 2. mondatban megtalálható a frontis³⁰¹. A következő mondatban az inimici³⁰² helyett mimicis áll. Ezután az -us végződésnek egy sajátos formáját találjuk, mégpedig az artibus szóban: a typographus arti9-et szedett. A 6. mondatban a possit helyett ez a szó következik: prōƒit. Ezután a kiadásunkban is szereplő pudoris dignitas³⁰³szókapcsolat olvasható.

A 107. caput legelején az ut puto helyett utpote áll, majd a legatum³⁰⁴ hiányzik a szövegből. A 3. mondat végén a destinarunt helyett destinant³⁰⁵ áll. A 8. mondat elején a servilia³⁰⁶ helyett servitia áll. A 9. mondatban a kritikai supplicii³⁰⁷ helyett supplicis³⁰⁸ áll. A 12. mondat szerkezete megegyezik Buecheler olvasatával: ő a te helyett a-t javasol. A 16. mondatban a meruere³⁰⁹ ellenére is meruerunt-ot találunk. A 17. mondatban Eumolpos neve Eumolpus-ként szerepel, majd ugyanitt hoc [...] venisse³¹⁰ tagmondatot megtaláljuk, azonban a videntur in navem helyett in navem videntur-ként. A 25. mondatban benne van a sola³¹¹, majd a salamandra vagy kezdőbetűs, miként a következő mondatban a pharmace is.

A 108. caput 1. mondatában, a Buecheler által jelölt lacuná-t nem definiálja kiadásunk. A 2. mondatban szerepel a scilicet³¹². A 3. mondatban az etiam helyett & áll, majd a következő mondatban [ei] interpellanti³¹³ helyett szimplán interpellanti áll. A 8. mondatban megvan az a tonsor³¹⁴. A 9. mondatban a nihilo minus egybe van írva, majd a következő mondatban a sine morte helyett semimortui³¹⁵ áll. Közvetlenül ezután a labuntur helyett a labunt szerepel, majd a veluti ex proelio³¹⁶ szakaszt is olvashatjuk. A 14. mondatban a tralaticium helyett stlatarium áll, majd az indutias inducias-nak van szedve. A következő mondatban megfordul a szórend: a latinosabb és megszokottabb more patrio helyett az érdekesebben hangzó patrio more olvasható. Ugyanitt a praetendit praepositio-ja pro. Ezután következik egy 8 soros lírai betét, amelynek 2. sorának végén a heros³¹⁷ helyett hostis³¹⁸ áll. Az 5. sorban az ei helyett & olvasható, majd az utolsó sorban az imponite helyett immittite áll.

A 109. caput-ban a turbato clamore mulier helyett turbata clamore mulier áll, amely variáns nyelvtani szempontból nagyszerűen megmagyarázható. Ugyanitt a quis helyett queis³¹⁹ olvasható. A quereris helyett queraris áll, az ut helyett et. Még mindig ugyanitt olvasható a si quaesieris³²⁰, de a ducenos helyett ducentos olvasható. Az 5. mondatban a hilaritatem acc. helyett a hilaritate³²¹ abl. áll, majd a concilium³²²-ot olvashatjuk. A 6. mondat végén nem az az eltérés, amire a kritikai kiadás felhívja a figyelmünket: a mi kiadásunkban is a quaerebat³²³ szerepel, de az előtte álló szó, az exultantes helyett szerepel az exultans. A 7. mondatban az antemnam helyet antennam lett szedve. A 9. mondat kezdeténél nincsen sortörés. Néhány sor próza után következik egy vers, aminek első sorában solum³²⁴ áll. A 2. sorában a hiemps helyett a más írásmódú hyems áll. A 4. sorban ridet³²⁵-et olvashatunk. Ezután következik az adusta³²⁶. A rapis után folytatólagosan következik, ám új sorban az infelix-szel a líra. Ezután következik egy verses betét³²⁷, amivel kapcsolatban több nézet ütközik. Kiadásunkat ezek a változások azonban nem érintik. A versnek a hátulról számított 4. sorában az imber³²⁸ ellenére is az unda variáns szerepel.

A 110. caput-ban a corymbioque i-vel van szedve, aposztróf nélkül, mint később, az 5. mondatban is. Az 5. mondatban az evocatumque³²⁹ helyett sevocatumque-t találunk. Ugyanitt a flavum helyett az érdekesebb flavicomum³³⁰-ot olvashatjuk. Ezután folytatólagosan következik a 6. mondat.

A 111. caput elején a hypogaeo hypogoeo-nak van szedve, majd a Graeco more³³¹ szókapcsolatot olvashatjuk. A szórendben változás figyelhető meg: a comploratque singularis exempli femina ab omnibus helyett a complorataq' ab omnibus singularis ex (ez is változás) exempli femina áll. A 4. mondatban a commodabat helyett commendabat³³²-ot találunk, majd a quotienscunque helyett az egyszerűbb quotiens szerepel. Az 5. mondatban az illam casulam közé beékelődik egy eandem, majd a következő mondatban a corpus helyett a corpora olvasható. Ezután az et³³³-et találjuk meg. A 8. mondatból kimarad az id, és a cenulam ae-vel van szedve. Még mindig ebben a mondatban az esse exitum szórendje fel van cserélve, és szerepel a sed³³⁴ is. A 9. mondatban szerepel a helytelennek tartott ignota³³⁵ és a percussa³³⁶. Érdekesség, hogy az itt olvasható ruptosque helyett raptosque³³⁷ áll, és a szövegünkben is előforduló corpus pectus³³⁸-ra lett javítva. A 10. mondatban a tempavit n-nel van szedve, és a certum habeo³³⁹ helyett certe ab eo³⁴⁰ áll. A 11. mondatban -sortörés után- a sentire helyett curare áll, majd újabb sortörés után a vis tu reviviscere után a reluctantibus fatis exstinctum, a kritikai kiadásban nem jelölt szókapcsolat következik. A 14. mondatban a commonere helyett ammonere³⁴¹-t olvashatunk. Ezután az aut [...] aut³⁴² tagmondatot találjuk meg.

A 112. caput legelején szórendcserét figyelhetünk meg: a plerumque soleat temptare helyett a tenptare [sic!] plerumque soleat-ot olvashatunk. Hasonló a helyzet a 2. mondatban is: itt a vellet vivere helyett áll a vivere vellet, majd az isdem másik formájára, az iisdem-re figyelhetünk fel. A kétsoros lírai rész dőlt betűvel van szedve a régi kiadásban, és lábjegyzetből kiderül, hogy a 2. sora Vergilius³⁴³-tól származik. A 7. mondatban a quidem és a partem közé bekerül az a mulier, ami néhány szóval később szerepel, és nincs benne a szövegben az in³⁴⁴. Ezután a corporis³⁴⁵-t olvashatjuk. A 8. mondatban a quisquis helyett quisques-t találunk, majd a putaret helyett putasset áll. A 10. mondatban az unius cruciarii szórendje megfordul, majd a 12. mondatban az ergo helyett modo szerepel. Ezután hiányzik az unum³⁴⁶. A 15. mondatban az ex arca szókapcsolat a későbbi tolli [...] atque közé kerül, és a mondat végén az affigi helyett a hasonulatlan adfigi olvasható.

A 113. caput 1. mondatából hiányzik az et³⁴⁷, majd Giton nevének ilyetén formájával találkozunk. Az 2. mondat végi cruci után nincsen sortörés. A 3. mondatban a Hedyle helyett moechile³⁴⁸ áll. A 4. mondatban az occupaverat kiegészül a prae praepositióval. Az 5. mondatban spoliatum-ot látunk, ami talán spoliati is lehetne. A 9. mondatban a coeuntis cöeuntis-nak van írva. A 10. mondatban a régi kiadásban is szerepel a paratae³⁴⁹. Ugyanitt a paene egyszerűen pene. A következő szakaszra, ami eltart a 114. caputig, jellemző az, ahogy minden mondat új sorba van szedve, és a mondatok végén a következő jelölések vannak: a submovit után **; az obsequium után **; a régi kiadásbeli spuitam (a kritikai spintriam) után ***; a vidicaret után *; a conceptissimis után *. A 11. mondatban a temptabat ismét n-nel áll, a következő mondatban a scortum³⁵⁰ helyett sportam³⁵¹ található. Az előzővel sortörés nélkül szedett 13. mondatban a kritikai spintriam helyett spuitam³⁵² olvasható a régi könyvben. A 14. mondatban pudebat³⁵³ az első ige mindkét kiadásban.

A 114. caput 3. mondatában certos³⁵⁴ áll. A 4. mondatban szerepel a Siciliam³⁵⁵. Megvan a kiadásunkban huc illuc³⁵⁶ a convertebat után, és a modo v[iol]ent[er nŏt]us felabat³⁵⁷ nincs benne a régi kiadásban. A modo [a] Sicilia ventus [Africus] flabat, saepissime [in oram] Italici³⁵⁸ a kikövetkeztetett formula - ám a kiadásban nem ez szerepel. Ezután az Aquilo nagy kezdőbetűs, majd ratem³⁵⁹-et olvashatunk. Az 5. mondatban a hercules nagybetűvel kezdődik, majd a maris ira infesta³⁶⁰ helyett maris aestus-t olvasunk, de ez nem egyezik meg az összes többi olvasattal³⁶¹. Így aztán ismét egyedi variánssal állunk szemben. Ugyanitt az et helyett id est³⁶² áll. A soles után sortörés nélkül kezdődik a 7. mondat. A 8. mondatban a iam³⁶³ következik. Ugyanebben a mondatban az abduxere felső indexben *-gal van ellátva, valamint folytatólagosan következik a 9. mondat. A következő mondatban nagy kezdőbetűs a fortuna. A 12. mondatban az Encolpion a kritikai kiadással egyezően van szedve, görögös acc.-szal. Ugyanitt a licet és az ultimum közé beékelődik egy &. A 14. mondatban a iuncta nos mors³⁶⁴ formula szerepel. Ugyanitt hiányzik a szövegből a mare³⁶⁵. A fluctibus után *-ot találunk, miként a caput utolsó szava, az auxilium után is.

A 115. caput 1. mondatában a belua két l-lel van szedve, mint a 12. mondatban is, majd a 3. mondatban az extrahimus helyett áll az extraximus. Az 5. mondatban a poetam helyett orcam-ot olvashatunk. A mondat utolsó szava (mugientem) után egy *-ot találunk, és sortörés következik. A 7. mondatban a poneremus consilium szókapcsolatot olvashatjuk a kritikai kiadásban, míg a proponeremus consilia³⁶⁶-val találkozunk a régiben. A következő mondatban a(z) (h)umentibus helyett a niventibus olvasat szerepel, sem a Tornaesius kiadással³⁶⁷, sem Lips elgondolásával³⁶⁸ nem egyezik. Ezután a pater helyett patrem³⁶⁹ áll. A 10. mondatban a quemadmodum helyett quemadmodam áll, majd a következő mondatban a paene szintén pene-re egyszerűsödik. Ugyanitt, a 12. mondatban a manibus Pl. helyett manu S. abl. (instrumenti) áll. A 15 mondatban per³⁷⁰-t olvashatunk a régi könyvben. A 16. mondat utolsó szava a kritikai fixit, ami kiadásunkban finxit³⁷¹. A 17 és a 19. mondatban is nagybetűsek az istenek nevei. A 22. mondatban contingit³⁷²-et találunk. A 26. mondatban a de helyett ẻ található. Ezután középre szedett *** jelölés következik, elválasztva a caput két utolsó mondatát a többitől. A 28 caput-ban az epigramma nagy kezdőbetűvel van szedve, és az utolsó szó (mittit) után ** jel található.

A 116. caput 2. mondatában a quod helyett quid, a vilico helyett villico, majd a következő mondatban a mi helyett mei áll. Itt megtalálható a laudibus³⁷³. A 7. mondatban a két non helyett egy nec van írva. A kritikai cenas helyett itt scenas³⁷⁴ olvasható. A 8. mondatban az uxorem helyett uxores³⁷⁵ áll. Ugyanitt olvasható az id [...] militares³⁷⁶ szakasz. A 9. mondat elején áll az adibitis, ami helyett kiadásunk a videbitis-t használja. A caput végét egy * zárja, és folytatólagosan következik a 117. rész.

A 117. caput első mondatában az id venationis helyett divinationis³⁷⁷-t olvashatunk. A 2. mondatban id est³⁷⁸-et olvashatunk, és csakúgy, mint másutt is, és úgy tűnik, hogy ez egy kedvelt szóösszetétel Petronius-nál. Az ezután következő instrumentum vestis³⁷⁹ teljesen hiányzik a szövegből. Ezután olvasható a quod, ami a régi könyvben quae, majd a penam³⁸⁰ helyett poenam³⁸¹ áll. A 3. mondat elején az atquin helyett csak atqui áll. Ezután sortörés nélkül folytatódik az 5. mondat. A 8. mondatban szerepel a sacramentum³⁸². A 10. mondatban a ficti³⁸³ alak fordul elő. Ugyanebben a mondatban a condiscimus-ból kimarad az s. A 13. mondatban benne marad a modo³⁸⁴. Ugyanebben a mondatban a mensibus³⁸⁵ helyett dibus [sic!] áll. A következő mondatban a temptasset áll n-nel, és folytatólagosan következik a 15. mondat. Szövegünkben megtalálható a quod [...] eveniret³⁸⁶ szakasz. A male dicebat egybe van szedve, a következő mondatbeli iumentum me szókapcsolat megfordítva áll. A 19. mondatban az etiam si helyett a rövidebb etsi olvasható. A caput utolsó mondatában a crepitus helyett strepitus áll, a clamore helyett clangore.

A 118. caput-ot az előzőtől a közepére helyezett *** jelölés választja el. Rögtön az első mondatban megvan az inquit Eumpolpos³⁸⁷ szakasz. A régi könyvben olvasható az o³⁸⁸, valamint a Florilegia-ban a multos nimirum carmen áll, az inquit [...] iuvenes nélkül. A 2. mondatban az intruxit instruxit-nak van szedve, majd mind a kritikai, mind a régi kiadásban a teneriorem³⁸⁹ formulát találjuk. A 3. mondatban a feliciorem³⁹⁰ helyett faciliorem³⁹¹ áll. A 4. mondatban megvan a neque³⁹², majd a sanitatem helyett vanitatem³⁹³ olvasható Ezután következik a concipere³⁹⁴, míg a szövegtörzsben a conspicere³⁹⁵ alak olvasható. A következő mondat legelején a refugiendum-nak ef a kezdő tagja. Ugyanitt a semotae helyett summotae³⁹⁶ áll. Az odi [...] arceo³⁹⁷ horatiusi sor dőlt betűvel van kiemelve, majd sortörés következik. A 6. mondatban az expressae³⁹⁸ formát találjuk. Az intexto helyett intecto áll. A 8. mondatban visá³⁹⁹-t olvashatunk. Ezután a deorumque folytatásában a fabulosum⁴⁰⁰ áll. Ugyanitt a tormentum⁴⁰¹ alakkal találkozunk.

A 119. caput-tól egy 295 soros lírai betét kezdődik, ami dőlt betűvel van szedve, sorbehúzás nélkül. Ennek 4. sorában a peragebantur helyett peragrabantur az ige. A 9. sorban az aes Ephyreiacum helyett Assyra conctiam⁴⁰² áll. Ugyanennek a sornak a végén unda⁴⁰³ található. A 10. sorban az accusant⁴⁰⁴ helyett crustas⁴⁰⁵ olvasható. A 14. mondatban az auro helyett mauri⁴⁰⁶ található. A 16. sorban a fames helyett suas⁴⁰⁷-t találunk. A következő sorban aurata⁴⁰⁸ áll. A 22. sorban a nobilis helyett mobilis-t olvashatunk. A 29. sorban a vilius helyett vilibus⁴⁰⁹ áll. A 30. sorban a sensum trahat helyett turbant sensum a szókapcsolat, majd a hoc sterile helyett áll a hostile. A következő sorban a circum venit egybe van írva, majd a 31. sorban correptis⁴¹⁰ olvasható. Ugyanebben a sorban az esurit helyett extruit található, majd a 34. sorban az atque helyett inq' olvasható. A 38. sorban az első szó a sola⁴¹¹. A következő szó a desertis, ami helyett az egy betűvel eltérő defertis szerepel. Az adspirant-ból hiányzik a d. A 41. sorban a patrum nagy p-vel van szedve. A 47. sorban megvan a nam [...] ruina⁴¹² sor, a dedecoris helyett dedecus olvasható, majd ezt követi egy est, ami pótolja a kieső szótagot, valamint a populi helyett populo található. Az 51. sorban plebem helyett praedam⁴¹³ szerepel. Az 52. sorban ingluvies-t látunk az illuvies⁴¹⁴ helyett. Az 58. sorban a caeno helyett coeno áll. A caput utolsó sorában, a 60.-ikban, az excita⁴¹⁵ formát találjuk.

A 120. caput-ban, a 61. sor végén az omnes helyett omnis áll, majd a 69. sorban olvasható az effusus⁴¹⁶. A 72. sorban a caespite az egyszerűbb cespite írásmóddal van szedve, majd a következő sor végén a locuntur helyett loquuntur-t olvashatunk. A 74. sorban a squalentia két l-lel van nyomtatva, majd a következő sorban a circum tumulata egybeírva olvasható. A kiadásban szereplő 80. sor a fors [...] potestas⁴¹⁷. A 92. sorban a vanos⁴¹⁸ helyett varios⁴¹⁹-t olvashatunk. A következő sor végén a fatentur helyett iubentur áll. A 95. sorban a iam pridem egybe van írva.

A 121. caput-ban, a 102. sorában a tunc helyett tum áll, majd a következő sorban a genitor nagy kezdőbetűvel van szedve, a 106. sorban leviorque helyett leviorve olvasható. A 109. sorban az et helyett est található, majd a 112. sor végén a Hiberae helyett Iberae van szedve. Ezután a szövegben sorcsere figyelhető meg: a 113. sort képezi az et [...] claustra, a 114.-et a iam [...] aures⁴²⁰. Érdekes, hogy az et [...] kezdetű sorban a cerno és a tua közé beékelődik egy &. A 117. sorban navita⁴²¹ áll. A 118. sorban a cumba helyett cimba található.

A 122. caput elején a vixdum külön van szedve. A következő sorban Titan⁴²²-t találunk. A következő szó a régi könyvben a vultus, szemben a kritikai szöveg vultum-ával. A 129. sorban a spectare helyett spirare⁴²³ áll. A 132. sorban a lapsis helyett helyett lassis-t olvashatunk, majd a következő sorban a morienta helyett orienta áll. A 135. sorban a tremefacta helyett transmissá-t találunk. A 137. sorban carentia⁴²⁴ van szedve. A következő sorban minitur⁴²⁵ áll a régi kiadásban. A 144. sorban az aeriis aëreis-nek van szedve, majd a numine helyett nomine⁴²⁶ áll. A következő sorban az et helyett nec olvasható, majd a 147. sorban a hiemps helyett hyems-et találunk. A következő sorban cecidisse⁴²⁷ áll. A sor végén található az adulti⁴²⁸. A 150. sorban a rigent helyett rigens⁴²⁹ olvasható. A hiemisque hyemisq'-nak van szedve. A 153. sorban optavit⁴³⁰-ot találunk. A 156. sorban tu⁴³¹ szerepel. A következő sorban oneratá⁴³²-t találunk. A 163. sorban triumphis⁴³³-t olvashatunk. A 165. sorban a vetent helyett volunt áll, mi nem egyezik meg egyik kiadás változatával sem⁴³⁴. A 167. sor elején az at helyett ut⁴³⁵ szerepel, majd a következő sorban a furentes helyett ferentes⁴³⁶-t olvashatunk. A 172. sorban a tropaeis trophaeis-nek van szedve, majd a 175. sorban a temptate helyett tentate áll. A 178. sorban ominá⁴³⁷-t találunk.

A 123. caput-ban, a 184. sorban a gressu végén áll egy s, és az ausus végén nincs - ez lehet egyszerűen hibás szedés következménye is. A 190. sorban a hae helyett haec-et olvashatunk. A következő sor (stabant [...] ruina) helyett a "Vinctaq'⁴³⁸, mox stabant, fluctus stupuere pruina⁴³⁹" áll. A 193. sorban a male fida egybe van szedve, majd a következő sorban olvasható kritikai pariter helyett passim-ot találunk. A 196. sorban a flamine helyett flumine áll, majd a következő sorban a rupti helyett rupto olvasható. A 198. sorban a derant helyett deerant van szedve, majd a 200. sorban a ponti nagy kezdőbetűs. A 208. sorban disiecit⁴⁴⁰ található. A 212. sorban a hoc helyett hae áll, ezután a Romano⁴⁴¹ szó olvasható. Az ez után következő szókapcsolat (tonitru ferit) helyett attonito fert szerepel, és mivel ezt a részt a kritikai kiadás romlottnak tekinti, ezen nincs mit csodálkoznunk. A 217. sorban a duas helyett dubius áll, majd két sorral utána a patria és a nagy kezdőbetűs pontus közé egy est ékelődik be. A 220. sorban a temptare helyett tentata áll, majd a sor végén azt uti helyett actus olvasható. A következő sor (quantum [...] ipse⁴⁴²), szövegünkben megvan. A 233. és a 293. sor a régi kiadásban kissé beljebb kezdődik, ami azért érdekes, mert a lírai részek egyáltalán nincsenek ilyen módszerrel tagoltabbá téve. A 236. sorban a sinus helyett sinu⁴⁴³ áll. A következő sor eleji hic helyett his áll, és a következő sorban a consule nagy C-s. A 239. sorban a repertor helyett quoque terror áll. A 242. sorban a submissa helyett a hasonult summissa áll, és a Bosporos Bosphorus-nak van szedve.

A 124. caput elején vicit helyett vidit⁴⁴⁴ áll. A következő sorban az inplacabile-ben a praepositio im, majd a 252. sorban a submissa helyett sincera áll. A 255. sorban az Erinys két n-es, két sorral később a Letumq' Lethumq'. A következő sorban namq'-et olvashatunk. Ugyanitt nagy kezdőbetűs a regia. A 267. sorban a kritikai arma helyett acta⁴⁴⁵ áll, majd a 269. sorban a Magnum cum helyett magnaq'⁴⁴⁶ szerepel. A 270. sorban totis⁴⁴⁷-t olvashatunk. A 274. sorban aerati⁴⁴⁸ áll. A 276. sorban az inter torto egybe van szedve, majd a következő sorban a régi kiadásban a sanguineam tremula⁴⁴⁹ szerepel. A 293. sorban az epidamni helyett Epidauriva található. A következő sorban egyes olvasatok a Romano-t használják, de szövegünk megmarad a humano változatnál. Ezután a hosszú lírai betét után folytatódik a prózai szakasz. Itt a volubilitate verborum⁴⁵⁰ áll a régi könyvben. A szakasz 2. mondatában a deversorio helyett diversorio található, majd a recepti helyett refecti⁴⁵¹ olvasható. A prózai rész 3. mondatában aut-ot olvasunk az et⁴⁵² helyett. A caput utolsó mondatában a heredipetae⁴⁵³ szó nem szerepel.

A 125. caput elején a dum [...] agantur⁴⁵⁴ szakasz a kiadásban megvan, csakúgy, mint a statum⁴⁵⁵. Még ugyanebben a mondatban találjuk a superbius⁴⁵⁶-t. A mondat végén megtalálható az az in ea urbe⁴⁵⁷ szakasz. A 2. mondatban a vultum után nem szerepel a meam⁴⁵⁸. A 3. mondatban az Eumolpi⁴⁵⁹ nem szerepel a textus-ban. Ugyanebben a mondatban invidiosá⁴⁶⁰-t olvashatunk.

A 126. caput 1. mondatában a superbiam⁴⁶¹ változatot használja kiadásunk. Ezután következik a captas⁴⁶². A 2. mondatban az arte helyett tute⁴⁶³ áll. A mondat végén olvashatjuk az ut vendas⁴⁶⁴ szókapcsolatot. A következő mondatban a mathematicorum nagy kezdőbetűs, majd a cogitet helyett a cogites⁴⁶⁵ áll. A 4. mondatban megtalálható a nobis⁴⁶⁶, majd a mondat végén a debeam⁴⁶⁷ áll. A 6. mondatban a feminae helyett foeminae olvasható. Az ez után következő szó az aliquas, ami meg is van szövegünkben⁴⁶⁸. Ugyanennek a mondatnak a végén a traductus⁴⁶⁹ áll. A 8. mondatban a quattuordecim egy t-vel, a numquid nunquid-nak van szedve. A 12. mondatban az osculantur helyett obosculantur olvasható. A 16. mondat végén adhaerebat⁴⁷⁰ áll. A 17. mondatban megtalálható a dominam⁴⁷¹, és a meo applicat szórendje is megfordul a régi könyvben. A 19. mondatban a se helyett sese áll, az umeros elejére egy h kerül. Ugyanitt a scripturam helyett stricturam⁴⁷²-ot olvashatunk, ami nem egyezik meg egyik olvasattal sem. A luminum⁴⁷³ megvan a szövegben, majd az extra⁴⁷⁴ szót olvashatjuk. Még mindig ebben a mondatban a Dianam⁴⁷⁵-ot is megtaláljuk. A 20. mondatban az exstinxerat-ból hiányzik az s. Ezután kezdődik egy lírai betét: ennek 1. sorában a quid quî-nek van szedve, majd a iaces helyett taces⁴⁷⁶ áll. A 2. sorban a submittere helyett a hasonult summittere szerepel. Két sorral lejjebb a Danae utolsó magánhangzója ë, és a tempta tentá-nak szedett.

A 127. caput 1. mondatában a plenum os⁴⁷⁷ kifejezést olvashatjuk. A 8. mondatban szerepel az amoris⁴⁷⁸. Ugyanitt a gratis helyett gratia olvasható. A következő mondatban olvashatjuk a quid tu⁴⁷⁹ kapcsolatot. A 12. mondatból hiányzik az et⁴⁸⁰. Eztuán lírai sorok következnek: ennek 2. sorában a concesso helyett confesso⁴⁸¹ áll. A 6. sorban pedig a kritikai clamavit helyett clinavit-ot olvashatunk.

A 128. caput 2. mondatában a marcens helyett macer⁴⁸² áll. A következő mondatból kimarad a sum⁴⁸³, és szerepel benne a sudor puto⁴⁸⁴ szakasz. Itt a si elé szövegünkben a porro van betoldva. A 4. mondatban olvasható a luxato⁴⁸⁵. A 9. mondatban risus⁴⁸⁶-t találunk. Rögtön ezután következik a fingere⁴⁸⁷. A textus-ban ismét vers következik, aminek 4. sora (thesaurosq' ora⁴⁸⁸) megvan a szövegben.

A 129. caput 2. mondatában szórendcsere figyelhető meg: a magyarosabb illa pars helyett a latinosabb pars illa olvasható. Ezután, a 3. mondatban a daret helyett darat-ot találunk, majd a 4. mondatban ismét felcserélődik a szórend: a (szintén latinos) Chrysis intravit helyett intravit Chryisis áll. Ugyanitt, és a 21. mondatban is a circe Polieno [sic!] salutem végig kapitálissal van szedve. A 9. mondatban az aegrum után nincs betoldva egy in⁴⁸⁹, és a fidius⁴⁹⁰ is megvan a szövegben. A 10. mondatban a temptaverit n-nel van szedve, és két mondattal ezután az etiam si képez egyetlen szót. A 13. mondatban a következő szó a roga⁴⁹¹. A 18. mondat elején a perlegisse me szókapcsolat rendje megfordul, majd kimarad a fieri.

A 130. caput 3. mondatában a habes és a confitentem közé egy inquam ékelődik be. Az 5. mondatban nincs meg a ferro előtti cum⁴⁹². A 8. mondatban a hoc helyett haec áll, majd a 10.-ben az ea helyett iam⁴⁹³ olvasható. A 13. mondat végén a permisseris után megtalálható a Vale, ami a kritikai kiadásban nem szerepel.

A 131. caput 1. mondatában az etiam si egybe van szedve. A 2. mondatban az intus venit helyett intervenit⁴⁹⁴ áll. A 6. mondatban a temptare n-nel van szedve. A 8. mondatból kimarad az aiunt⁴⁹⁵. Ezután az aliis egy i-vel nyomatott. Az ezt követő lírai betét a következő két sorral módosul az elején:

Dum viris, sperare licet: tu rustice custos
Huc ades, & nervis tente Priape fave.
**

A vers (kritikai szedéssel számított) 2. (et bacis [...]) és 3. (et circum [...]) sora megcserélődik, és a 2. sorában a Daphne kis kezdőbetűs. A 3. sorban a circum tonsae egyetlen szót alkot. Az 5. sorban a vexabat helyett versabat áll. A következő sorban a testis nagy kezdőbetűs, a sylvester pontos i-vel szedett. A sor utolsó sora a kritikai aëdon, ami szövegünkben Iasdon⁴⁹⁶. A 7. sorban a Procne Progne-nak szedett, majd a következő sor elején az ac helyett et áll, valamint a furta⁴⁹⁷ helyett rura⁴⁹⁸ szerepel. A prózai 12. mondatból kimarad az aera⁴⁹⁹, majd a caput utolsó mondatában a praecantatis helyett praecantis-t olvashatunk.

A 132. caput 1. mondatában olvasható az ad se vocante⁵⁰⁰ kapcsolat. A 3. mondatban a verberata⁵⁰¹ variáns található meg. Ugyanennek a mondatnak a végén a kritikai catomizari helyett a catorogare⁵⁰² változatot találjuk. Az 5. mondatban az effusis pecibus szórendje felcserélődik. Ugyanitt a verberibus sputisque⁵⁰³ szókapcsolatot is megtalálhatjuk, de a sputisque után következő szót, az [obrutus]⁵⁰⁴-t nem. A 7. mondatban a vicibus helyett viribus-t olvashatunk. A 8. mondatban a contigere⁵⁰⁵ igét találjuk meg, de a régi könyvben helyette confingeré-t olvashatunk. Ezután a simulavi helyett simulare coepi áll. A 12. mondatban a ne helyett nec található, majd a 16. mondatból kimarad a non⁵⁰⁶. A mondat végén a solerent helyett solent áll. A következő, és a 22. mondatban a male dicere egybe van írva. A lírai szakasz 6. sorában a vetat⁵⁰⁷ olvasat szerepel. A 7. sorban a doctos helyett doctus⁵⁰⁸ áll, majd még ugyanebben a sorban az amare helyett is in arte⁵⁰⁹ olvasható. A rész utolsó sorában a hoc helyett hanc áll, és a τελοξ helyett a Deos változatot olvashatjuk.

A 133. caput 3. mondatában a numen adversum helyett a numina versu⁵¹⁰ kifejezést találjuk. Itt is szerepel lírai rész. Ennek 2. sorában a silvis sylvis-nek van nyomtatva, és ugyanitt az inclita áll y-nal. A 4. sorban a semper flavius⁵¹¹ helyett Vestiflavius^512]-t találunk. Még mindig a 4. sorban a suis helyett tuis⁵¹³ áll. A Hypaeis helyett Hypoeis-t olvashatunk. Az 5. sorban egy ô⁵¹⁴ felkiáltást találunk. A 8. sorban az egenis helyett egenus áll, és a következő sor elején az attritus helyett attritis olvasható. A 14. sorban olvasható a sancte [...] aras⁵¹⁵, ami a régi könyvünkben is megvan. A következő sorban a fetus helyett foetus⁵¹⁶ van szedve. A caput prózai részében a sollerti helyett solertique cura áll, majd a nigraque helyett találunk atraque-t.

A 134. caput 1. mondatából kimarad az in⁵¹⁷. A 2. sor elején a ne helyett nec⁵¹⁸ áll. A következő mondat végén excitasti⁵¹⁹ áll. A 4. mondat végén a mulcavit helyett mulctavit-ot olvashatunk, majd a következő mondatban az impetữ verberantis szórendje megfordul. A lírai rész 2. sorában a siccatis helyett helyett spissatis, a sucis helyett succis áll. A 7. sorban a Hyrcanaeque pontos i-vel szedett, és az utána következő tigres y-nal. A sor végén a dracones⁵²⁰-t találjuk. A 14. sorban az Idaeos helyett Ideo áll. A betét utolsó 6 sorát Wehle törölte, de szövegünkben - mivel elemeztem is - megvan.

A 135. caputban, a 2. mondatban a parete helyett para te-t olvashatunk. A 3. mondatban etiam⁵²¹ áll. A 8. mondatban olvasható improba tollit⁵²² rész egyértelműen romlott szöveghely. Ugyanitt a pariter helyett perit áll. A 9. mondatban a mirabar helyett mirabile olvasható, és az equidem elejéről is lemarad az e. Ezután egy lírai szakasz⁵²³ következik. A 6. sorban a mollis tiliae⁵²⁴ helyett mollis stillae⁵²⁵ áll. A 9. sorban a clavos⁵²⁶ helyett clavus olvasható, mint azt több hagyomány is bizonyítja. Ezen sor végén az agrestes helyett agrestis van szedve. A 15. sor végén a terra helyett terrae áll, majd a következő sorban a Hecale helyett Hecates⁵²⁷ áll. A 17. sorban a Bachineas helyett Battide áll, a veteres helyett veteris⁵²⁸ található, és a régi szövegben mirando⁵²⁹ szerepel.

A 136. caput 1. mondatában a delibat után egy kérdéses lacuna áll. Ebből a mondatból kimarad a dum, és a coaequale helyett coaequali áll, és később a pondere suo szórendje is megfordul. A 2. mondatban a restinguit helyett extinguit olvasható. A 3. mondatban a perfundit helyett perfudit olvasható. A következő mondatban a risu és az erexi közé egy meo ékelődik be. Az 5. mondatban a cucurrit végéről lemarad a t, így cucurri⁵³⁰ lesz belőle. A 6. és 7. mondat közé az alábbi szöveg került:

Vix ad cafae ostiloum processeram,(a cum ecce-vel folytatódik a szöveg)

A 7. mondatban megvan a sacri⁵³¹. A lírai részben, a 2. sorban a caenoque⁵³² helyett sanieq'⁵³³ áll. A prózai szakaszban revolutam⁵³⁴-ot találunk. Még ugyanebben a mondatban megvan az atque, és az ac helyett hac⁵³⁵ áll. A 15. mondatban a necdum külön van szedve, és a superaveram⁵³⁶ helyett libaveram⁵³⁷-ot találunk. A 17. mondatban cassis⁵³⁸-t olvashatunk. Még ebben a mondatban a nisi tribus szórendje megváltozik. A 20. mondat elejéről elmarad a quem, és helyette a következők olvashatók: Cum protuli anserem [...] (anus ut vidit). A szövegekben az aeque⁵³⁹ olvasható.

A 137. caput 1. mondatában etiam⁵⁴⁰ található. Ebben a mondatban a delicias delitias-nak van szedve. Érdekesség, hogy a 3. mondat utolsó szava (pellat) és a 4. mondat első szava (rogo) közé az alábbi sorok kerülnek:

Haec ait, & tremulo deduxit vertice canos
Consecuisq' genas, oculis nec defuit imber
Sed qualis rapitur per valles improbos annis.
Cum gelide periếre nives, & languidus Auster
Non patitur glaciem resoluta vivere terrâ:
Gurgite sic pleno facies manavit, & alto
Insonuit gemitu turbatum murmure pectos.

Az 5. mondatban megvan a tristitae⁵⁴¹. A 6. mondatban a liceat helyett licet⁵⁴²-et találunk. A lírai betétben, az 1. sorban a navigat helyett a naviget⁵⁴³ alakkal találkozunk. A következő sorban a temperat helyett temperet⁵⁴⁴ áll. Az 5. sor végi omnis omneis-nek van nyomtatva. A 7. sorban a parret (helyette paret), non parret (helyette szintén paret)⁵⁴⁵ kapitálissal van szedve. A 9. sorban a quod vis helyett a quidvis-t olvashatunk. A 10. sorbeli utolsó szó, a Iovem után a lírai betét végetér⁵⁴⁶. A 18. sorban az abellanas helyett aubellanas-t szedett a typographus. A 19. mondatban az ex hoc coniecturam ducebat⁵⁴⁷ tagmondatot olvashatjuk. A 20. mondatban megvan az inanes [...] medulla⁵⁴⁸ szakasz. Még ugyanebben a mondatban olvashatjuk a plenas⁵⁴⁹-t. A 21. mondatban a fartisssimum helyett fortissimum⁵⁵⁰ szerepel a régi könyvben. A 23. mondatot követő lacunát szintén nem jelöli kiadásunk.

A 138. caput 3. mondatában a sucum helyett succum áll. A 4. mondatban az aliquot helyett aliquos található, és a prende helyett a hosszabb prehendere olvasható. A 9. mondatban a litigantium helyett libidinantium⁵⁵¹ olvasható. Itt még megtalálható a huic⁵⁵².

A 139. caput 1. mondatában tractationé⁵⁵³-t találunk. A lírai sorok közül a 2.-ban a Tirynthius Tirinthius-nak van szedve. A sorvégi ora helyett irá-t olvashatunk. A 3. sorban a profanam prophanam-nak van szedve, majd a 4. (Laomedon [...]) és az 5. (Iunonem [...]) sor fel van cserélve. A 6. sorban pavit⁵⁵⁴-ot találunk. A 6. mondatban találjuk a Gytone⁵⁵⁵ alakot. A caput utolsó mondatában, a 13.-ban a consideret helyett a consideat alakot találjuk.

A 140. caput 1. mondatában a Philomela a következőképpen van szedve: Philumene. A 6. mondatban az etiam szó a következőképpen néz ki: etiã. Ugyanitt a pigiciacia⁵⁵⁶ nagy kezdőbetűvel van szedve. A 8. mondatban a super helyett supra⁵⁵⁷ olvasható. A 9. mondatban a lente helyett lento⁵⁵⁸, majd puellaeque⁵⁵⁹ szerepel. A 13. mondatban a temptaturus helyett tentaturus-t szedett a nyomdász. Itt az L kódexben egy hézag⁵⁶⁰ található, amit szövegünk nem jelez. Ugyanitt az illius illus-nak van írva. A 23. mondatban a spei helyett spe⁵⁶¹-t olvashatunk, valamint a szórend a következő: nisi spe nisi aliquid, a nisi spei (a régi könyvben ugyebár spe) aliquid.

A 141. caput-ban, a 4. mondatban libertos helyett liberos⁵⁶² áll. A 6. mondatban a kritikai devoverint helyett devoverunt-ot találunk. A 7. mondatban fama⁵⁶³-t olvashatunk mindkét könyvben. A következő mondatban a Gorgia szó végére egy s betű illeszkedik. A 13. mondatban corrumpitur⁵⁶⁴-t találunk. A 14. mondatban az obsessi helyett az oppressi⁵⁶⁵ alakkal találkozunk. A 15. mondat elején a Petelini helyett Petavii⁵⁶⁶ olvasható, majd az idem helyett a következő alakot látjuk: idẽ.

A KONKLÚZIÓ

A λ-ból két csoport⁵⁶⁷ eredeztethető: az egyik, amelyet összefoglalóan Ο-nak nevezünk, ami az elveszett O kódexen keresztül λ-ból ered. Ez képezi az első osztályt, amelyben rövid kivonatok találhatóak a Cena előtti és az utána következő részekből (ebből csak az 55. caputot tartalmazza). Az O osztály Müller szerint kettéválik. Az egyik ágat a legjobb és legrégebbi összefüggő kézirat, a Bernensis 357 nevű kódex képviseli, amelyet B-ként ismerünk, és amely a XIX. század második felében, Auberre-ben íródott. Ennek egyes lapjai a Leidensis Vassianus Lat. Q30-cal, valamint a P. Pithou szövegváltozatában közölt Autissiodurensis-szel azonosak. A másik ágat a többi fennmaradt kézirat képviseli.

A kiadás leggyakrabban az L kódex variánsait tükrözi. Ez a gyűjtemény a második legnagyobb csoportot képezi, a 13. század végéről maradt fenn. Ez az osztály régebbi és teljesebb gyűjteménye azon kivonatoknak, amelyek a főforrás λ másolatából származnak. A csoport a Cena-n kívül minden különböző eredetű kéziratok által még később hagyományozott "elegye". A Cena-ból csak részletek találhatóak a 27-37. fejezetekből, az 55. részt is megtaláljuk, valamint még 7 szentenciát. Ehhez jön egy viszonylag nem régi szöveg és florilegium. Ez utóbbi képezi a φ-vonalat.

Megemlítendő egy elveszett kódex, melyet Müller δ-nek nevez, és az O osztályból eredezteti. Ezt kétségtelenül Franciaországban írták, és tartalmazza Petronius műveinek kivonatát. A kódexet Poggio Bracciolini találta meg 1420-ban, Angliában, ahol 1418 és 1423 között tartózkodott, és birtokában volt P ikerkódexének. 1422 végén, vagy 1423 elején Poggio megszerezte azt a kéziratot Kölnből, amelyben megtalálható Petronius XV. könyve. Ez a kölni kódex, ami mára már eltűnt, valószínűleg csak a középső részt tartalmazta.

A többi kódexek kevésbé fontosak. Ezek az R jelű (Parisinus lat. 6842 D), és a P jelű (Parisinus lat. 8049) kódexek, amelyeket a XII. században írtak Franciaországban. Eme három (B, P és R jelű) kódexnek nincsenek fennmaradt részei. Ennek ellentmond az, hogy kódexeiben Scaliger is és Tornaesius, valamint Pithoeus, egy eltűnt kiadásában egy elveszett kódexet használt, amelyet Bituricusnak neveznek, amely a P-től eredeztethető.

A kölni kódex a ψ-ből származik. 1423 vége felé fejeződött be a híres, mai napig meglévő Codex Parisinus lat 7987 írása, mely tartalmazza egyrészt Tibullus, Propertius, Catullus és Ovidius néhány írását is. Másrészt megtalálható még ebben az a rész is, amelyet A-ként ismerünk, amely tartalmazza Petronius O-osztályába tartozó írásainak kivonatát. Ezen írások nagy részének viszont a Cena után kellett volna következnie. Harmadrészt a H jelű rész is megtalálható itt, a λ-tól függetlenül is, és ily módon az O és L osztállyal sincs összefüggésben.

Ebből az ágból eredeztethető Petronius 11 kódexe, a C, D, E, F, G, J, K, M, Q, V, és W a XV. századból (ezek közül kilenc ma is meglévő anyag); valamint az A rész (Parisinus lat. 7969), amely a Cena rövidített kivonatán túl Petronius más műveiből is tartalmaz részleteket; továbbá egy XVI. századi kódex is.

Az editio princeps-szel kapcsolatban két nézet ütközik: az egyik az, hogy Franciscus Puteolanus (más néven Francisco dal Pozzo) művét, más latin írásokkal együtt Milánóban nyomtatták ki 1482 körül. A másik vélemény szerint az editio pricepset Mailand-nak köszönhetjük, aki 1482 körül jelentette meg a művet.

1565-ben Antwrpenben Ioannes Sambucus⁵⁶⁸ körültekintően dolgozott: kijavította az editio Parisina-t, mely a még ma is meglevő Vindobonensis 3198-ból (mely W-ként ismert), és a δ-ből ered.

Scaliger 1571 körül írta a ma is meglévő Leideniensis Scaligeranus 61-et (Q61 Scaligeri), s ez az L osztályba tartozik.

Az L-osztály szíve így az l kódex, valamint az a kiadás, amit Tornaesius hozott létre, továbbá Pithoeus második kiadása. De Konrad Müller is kiegészítette ismereteinket más forrásból. Ezek közül három egy Henri de Mesmes által birtokolt, már elveszett kódexből valók, így Memmianusnak hívják. A kódex magjai: egyrészről Pithoeus Benedictum exemplar-jából eredeztethető, ez a kódex a Vaticanus lat 11428, amelyet 1565 után írtak (m kódex); másrészt a csekély haszonnal forgatható Lambethanus 693 kódex (r kódex), amelyet Londonban, a Lambeth Palace-ban írt D. Rogers; végül egy bekezdést P. Daniel vásárolt meg 1565 körül Párizsban.

Nagyon értékes Petronius utolsó kiadása, amely a Cena Trimalchionis felfedezése előtt már napvilágot látott. Ezt a kiadást M. Goldast-nak köszönhetjük, amelyet először Frankfurtban adtak ki 1610-ben, majd Lyonban 1615-ben, végül újra Frankfurtban 1621-ben.

A 17. században Fr. Nodot durva csalást követett el: azt állította, hogy a hiányokat pótló iratokat talált. Ezekkel az új fragmentumokkal a szöveg 1692-ben Rotterdamban, 1693-ban Párizsban jelent meg.

Hosszabb szünet után jelent meg F. Buecheler: Satirarum Reliquiae-ja 1862-ben, Berlinben, valamint ő jegyezte le a Petronii Saturae et liber Priapeorum-ot is, melyet 1862-ben adtak ki ugyancsak Berlinben, második kiadása 1871-ben volt más latin nyelvi írók műveivel együtt. Harmadik kiadása 1882-ben, a negyedik 1904-ben, az ötödik (W. Heraeus gondolzásában) 1912-ben, végül a hatodik 1922-ben, újra W. Heraeus gondolzásában jelent meg. Buecheler volt az, aki 1862-ben elsőként helyezte tudományosabb alapokra Petronius írásait.

Először szintén Buecheler írt rezenciót a műről. Ennek kiadásnak praktikus, kis formátumú változata is van, ami 1904-ben jelent meg.

A Buecheler utáni időszak fáradozásai a kétkedésre okot adó szöveghelyek magyarázatai és javításai nem állnak arányban csekély hasznukkal.

A Cena-t teljes fordítással és kommentárral Friedländer jelentette meg 1906-ban, Lipcsében.

Később ugyan több Petronius-tanulmány is megjelent, de a mű nagy része felfedezetlen maradt. Az angol fordítás a Loeb Klasszikus Könyvtár sorozatban található, ez Michael Heseltine nevéhez fűződik Seneca: Apocolocyntosis című művével együtt. Ez a kiadás 1913-ban látott napvilágot. 1922-ben jelent meg A. Ernout: Pétrone, Le Satyricon-ja Párizsban, mely az első helyes francia nyelvű fordítás volt. Első kiadása 1922-ben, második 1930-ban, harmadik 1950-ben jelent meg, a Budé sorozatcím alatt. E két kiadás alapján mutattam be az 1629-ben, Francofurti ad Moenum-ban megjelent gyűjteményes kötetet.

L. Gurlitt gyakran használt műve (Berlin, 1924) a kutatók nagy részének véleménye szerint megbízhatatlan.

MELLÉKLETEK

Mellékletek jegyzéke

1. számú melléklet: a kötet szerzője, Petrus Lotichius⁵⁶⁹ [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
2. számú melléklet: a kötet főcímoldala [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
3. számú melléklet: a Satyricon címoldala [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
4. számú melléklet: a Satyricon 1. oldala [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
5. számú melléklet: a Satyricon egyik oldala lírai betéttel [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
6. számú melléklet: a Megjegyzések címoldala 1. [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
7. számú melléklet: a Megjegyzések címoldala 2. [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
8. számú melléklet: a Mutató címoldala 1. [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
9. számú melléklet: a Mutató címoldala 2. [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
10. számú melléklet: a kötet katalóguscédulájának 1. oldala (2 darab - az egyik a könyvben, a másik a katalógusban található) [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
11. számú melléklet: a kötet katalóguscédulájának 2. oldala (2 darab - az egyik a könyvben, a másik a katalógusban található) [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]
12. számú melléklet: a kötet kötése [eredeti méret] [közepes méret] [kis méret]

IRODALOMJEGYZÉK

Adamik, Tamás: A rétorikai narratio és az irodalmi elbeszélés (Petr. Sat. 61-62), Antik Tanulmányok 36 (1992), 79-84.
Adamik, Tamás: Textkritische Beitrage von József Révay zu Petronius, Philologus 134 (1990), 229-233.
Adamik, Tamás: Vulgarizmusok és a nyelvi norma a Satyriconban, Antik Tanulmányok 36 (1992), 85-93.
Albrecht, Michael von: Geschichte der römischen Literatur, II., München, 1992
Borzsák, István: Petronius és Martialis simplicitas-a, EphK 70 (1947), 1-21.
Ehlers, W.: Petronii Satyricon, 1965
Finály, Henrik: A latin nyelv szótára, Franklin Társulat, 1882., reprint kiadás
Jakó, Zsigmond - Manolescu, Radu: A latin írás története, Budapest, Európa, 1987
Kerényi, Károly: Rezenció Révay könyvéről, EphK 51 (1927), 116-122.
Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft : neue Bearbeitung, unter Mitwirkungen zahlreicher fachgenossen hrsg. von Georg Wissowa, Stuttgart, Metzlersche, 1893-
Paulys: Real- Encylopädie, Stuttgart, 1937
Petronius Arbiter, Titus: Le Satyricon, Texte établi, trad., par Alfred Ernout, Paris, Les Belles Lettres, 1931
Petronius Arbiter, Titus: Petronius, with an English translation by Michael Heseltine, London Cambridge (Mass.), Heinemann, Harvard Univ. P., 1961
Petronius Arbiter, Titus: Satyricon; ford. Faludy György ; Budapest, Glória, cop. 2002
Petronius Arbiter: Petronius. Apocolocyntosis / Seneca, Cambridge, London, Harvard Univ. Pr., Heinemann, 1987
Révay, József: De codicibus Cenae Trimalchionis eorumque cognatione, EPhK 40 (1916), 1-7.
Révay, József: Emendationum Petronianarum specimen, EphK 40 (1916), 163-168.
Satyricon. Ford. Horváth István, Károly. Utószó, jegyz. Szepessy Tibor
Stolz, Walter: Petrons Satyricon und Francois Nodot. /ca. 1650-ca. 1710/. Ein Beitrag zur Geschichte literarischer Fälschungen, Mainz - Wiesbaden - Stuttgart, Steiner, 1987
Trimalchio lakomája. Ford., utószó: Révay József, Bp., 1958, Európa Könyvkiadó. 66 p. Világirodalmi kiskönyvtár.

Internetes források:

http://edoc.hu-berlin.de/dissertationen/paasch-kathrin-2003-07-14/HTML/chapter2.html
http://texte.mediaevum.de/neulat.htm
http://vmek.niif.hu/00000/00060/html/pallas52.htm
http://www.bautz.de/bbkl/t/tzschirner_h_g.shtml
http://www.gs.uni-hd.de/Lehrstuhl_W_Kuehlmann/Publikationen.html
http://www.krownspellman.com/cgi-bin/spellman/find/title/Po.html
http://www.lb-oldenburg.de/termin/notbuch/2ag47.htm
http://www.livre-rare-book.com/Matieres/fd/1908.html
http://www.luciusnet.de/biblio/petrus.html?pet/r1631.htm@p43~mainFrame
http://www.lwl.org/LWL/Kultur/Westfaelischer_Friede/dokumentation/ausstellungen/larne_II_VI/index2_html
http://www.merian.fn.schule-bw.de/mmerian.htm
http://www.muellerscience.com/Pages/LiteraturMenschenbilder_page1.htm
http://www.phil.uni-erlangen.de/~p1ges/zfhm/hanau.html
http://www.uni-heidelberg.de/presse/unispiegel/us02-5/anfangszeit.html
http://www.uni-mannheim.de/mateo/camenaref/adam/adam1/s222.html
http://www.univie.ac.at/klassphil/projekte.html
http://www.bsb-muenchen.de

---

JEGYZETEK

¹ "[...] L. János Péter, meghalt Frankfurtban 1669-ben, mint császári történetiró, szintén kitüntette magát latin költeményeivel, és Rerum Germanicarum Partes II. címü könyvével, melynek előszava 1650-ben kelt s melynek nagyon tökéletlen térképei közt Magyarországnak is jutott hely."
(Pallas nagy lexikona indexe: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/pallas52.htm)
² A Bayerische StaatsBibliothek honlapja.
³ Az Autor/Hrsg rovatba a Lotichius nevet, a Titel/Stichwort mezőbe a Satyricon címet írtam be. Hasznos lehet tudni, hogy a kapott eredmény egyes mezői között is lehet kereséseket végezni. Itt pl. Lotichius többi művére is rá lehet keresni.
⁴ A Landesbibliothek Oldenburg honlapja.
⁵ A név folytatása sajnos olvashatatlan a régi könyvben.
⁶ A kódexek és kritikai kiadások mindegyike a latin szórendű orbem terrarum-ot hozza.
⁷ De.
⁸ Sambucus
⁹ Praet. impf. ind. pass. Pl. 3.
¹⁰ Jelentés tekintetében megegyezik az előző alakkal.
¹¹ Szemben a codex Bernensis 357 adflavit-jával.
¹² Egyszer, először.
¹³ Egyszerre, egyszersmind.
¹⁴ Buecheler, valamint Ernout szerint itt corrupta regula eloquentia áll.
¹⁵ Erre nem kell figyelnünk, hiszen csak formai eltérésről van szó.
¹⁶ Szó szerint: semmi csodás dolog.
¹⁷ Minimum, i, n.: nagyon kevés, nagyon csekély.
¹⁸ Guliemius
¹⁹19 Ilyen alakot nem találtam a szótárban.
²⁰ Mint az editio Pithoeana-ban (Párizs, 1577 és 1587).
²¹ Praes. impf. ind. pass. S. 3.
²² Editio Pithoeana. Fut. imp. ind. pass. S. 3.
²³ Sīcut(ī): miként, mint, ahogy, valamint.
²⁴ Mint az editio Pithoeana-ban és a Tornaesiana-ban. Prōpellō 3 pulī, pulsus: előretaszít, lök.
²⁵Irrigō 1: öntöz megáztat, nedvesít.
²⁶ Mītigō 1: puhít, megérlel.
²⁷ Atrōx, ōcis: szörnyű, rettenetes.
²⁸ Eltér Müller második kiadásától. Atticus 3: attikai, athéni.
²⁹ Haupt betoldása.
³⁰ Jacobs
³¹ Praes. perf. ind. act. S. 3.
³² Mint a codex Bernensis 357-ben. Praes. impf. ind. act. S. 3.
³³ Mint Tornaesius-kiadás margóján. Ambiō 4 īvī (iī) ītus: megkerül, körüljár.
³⁴ Sambucus javítása, Iunius-nál ardet. A több kódexben is ez a variáns olvasható, míg a Messaniensis-ben hamat. Amō 1: szeret.
³⁵ Mōs, mōris, m.: akarat, szabály. Mōres: Pl. acc.
³⁶ S. acc.
³⁷ Poliō 4 īvī, ītus: símít, csiszol.
³⁸ Heinisius szerint polleat vagy palleat. Calleō 2 uī: ért valamihez, jártas valamiben.
³⁹ Perdō 3 didī, ditus: tönkretesz, elpusztít.
⁴⁰ S. nom., masc.
⁴¹ Scaena, ae, f.: színpad, közönség. Scaenam: S. acc.
⁴² Heinisius
⁴³ Histriō, ōnis m.:színész.
⁴⁴ Ezt az alakot nem tudtam azonosítani.
⁴⁵ Rictus, us, m.: eltátott száj
⁴⁶ Ribbeck histrionis ad rictus-t, Turnebus histrionis-t, Anton ad nutus-t, Buecheler ad dictá-t javasol. Addictus: 3.: ragaszkodó, alárendelt.
⁴⁷ Buecheler-nél is, és ez jó megoldásnak tűnik.
⁴⁸ Fuchs a vox ornatá-t, Scheidweiler a vox oneratá-t, Müller a vox operatá-t javasolja.
⁴⁹ Heinisius olvasata, de ő a fortuitá-t is helyesnek vélte, valamint Palmier változata a cortina. Furtivus 3.: lopott.
⁵⁰ Fortuna, ae, f.: szerencse.
⁵¹ Pithoeus-nál dent, talán ez a helyes változat.
⁵² Epulae, ārum, f.: ételek.
⁵³ Pūgna, ae, f.: ökölharc, csata.
⁵⁴ Heinisius-nál minentur, P. de Faur-nál imitetur.
⁵⁵ Mōtus, ūs, m.: mozgás.
⁵⁶ Nem egyezik meg Nisbet mutus javításával, és az in hortis olvasat nem helyes. Tōtus 3.: egész, teljes.
⁵⁷ Goldast törölte.
⁵⁸ Megegyezik Dousa quo [loco] ajánlásával. Buecheler a nec quo-t, míg Schoppius a nec qua változatot részesíti előnyben. Quo loco: abl. loci.
⁵⁹ In + abl. (cursu)
⁶⁰ Pl. acc. fem.
⁶¹ Pl. acc. masc.
⁶² Ez így együtt megfelel Fraenkel változatának. Que: tapadószócska.
⁶³ Feloldva: aliam.
⁶⁴ Extergeō 2 tersī, tersus: tisztára töröl.
⁶⁵ Mint a Pithoeus-kiadásban. Exprimō 3 pressī, pressus: kinyom.
⁶⁶ Is.
⁶⁷ És.
⁶⁸ Buecheler toldotta be a szövegbe.
⁶⁹ Fraenkel derisum-ra javította, Housman (CP 622) de ruma-ra, Walsh meridianá-ra. A szöveghely helytelen olvasata talán harena lehetett. Ruīna, ae, f.: omlás, esés, romlás.
⁷⁰ Az, amelyik a quotidie után található a kritikai kiadásban.
⁷¹ Redūcō 3 dūxī, ductus: visszahúz,-vezet.
⁷² Dīdūcō 3 dūxī, ductus: megnyit, széttár.
⁷³ Mint a Tornaesius-kiadásban.
⁷⁴ Burman javítása.
⁷⁵ Olyan régi kódexek használták, mint az l.
⁷⁶ Megegyezik Buecheler véleményével.
⁷⁷ Nem P. George ventilabat korrekciójával van összefüggésben.
⁷⁸ Mint Buecheler-nél.
⁷⁹ Heinisius-nál cera.
⁸⁰ Az L kódexben is.
⁸¹ Teljes egészében J. F. Gronov javítását kapjuk: sicel lupinosque quibus.
⁸² A kiadás nem veszi figyelembe azt a hagyományt, amit P. George (praemium).
⁸³ Buecheler javítása.
⁸⁴ Nem követi Wouweren ajánlását (aperto).
⁸⁵ Oudendorp törölte.
⁸⁶ Buecheler törölte.
⁸⁷ Fraenkel törölni kívánta.
⁸⁸ Az invidiam folytatás a Tornaesius-kiadás margóján szerepel.
⁸⁹ Más olvasatok a paene-t részesítik előnyben.
⁹⁰ Jungermann
⁹¹ Nisbet javasolta az importune-t.
⁹² Több más kiadásban nem, de itt a Tornaesius-kiadás margóján található olvasatot követi a szöveg.
⁹³ Fraenkel törölni szerette volna.
⁹⁴ Az l kódex mintájára.
⁹⁵ Nisbet későbbi javítását (instantem) nem tartotta helytállónak a szöveg összeállítója.
⁹⁶ Jacobs törölte.
⁹⁷ Ezt - a Tornaesius-kiadás margójához hasonlóan - hasonulva kell kiejtenünk. A másik lehetőség Müller-é, aki úgy gondolja, hogy helyette sententiam állhatott eredetileg - azonban itt nem erről van szó. Ezt az olvasatot a második kiadásában használta.
⁹⁸ Gruter javítása, amely helyes lehet.
⁹⁹ Fraenkel törölni kívánta, Müller opertum-ra javította.
¹⁰⁰ Fuchs törölte kiadásából.
¹⁰¹ Mint az l kódex margóján is.
¹⁰² Ezt a helyet egyedül Bongars ítélte javítandónak, de ő is csak tentatá-ra vagy temptatá-ra cserélte a lentá-t.
¹⁰³ Szemben Nisbet javításával, aki a iurgat victus formát ajánlotta.
¹⁰⁴ Szemben Pithoeus esset ajánlásával.
¹⁰⁵ A kritikai kiadásban pontokkal jelölt hiányzó részen.
¹⁰⁶ Valamiféle összefüggést mutat az l kódexben olvasható balenaciam-mal.
¹⁰⁷ Buecheler is helyesnek tartja, de csak különírva.
¹⁰⁸ Ezt Buecheler legitime-re Triller selgitico-ra javította.
¹⁰⁹ Fuchs is ajánlotta kiadásában.
¹¹⁰ Delz talán nem túl szerencsésen laterá-ra javította.
¹¹¹ O. Jahn törölte.
¹¹² Később Delz fogadta el.
¹¹³ Buecheler a tetigit változatot részesítette előnyben.
¹¹⁴ Írásmód: prędam.
¹¹⁵ Müller törölte.
¹¹⁶ Nem concrepuit, mint azt O. Jahn vélte, igencsak megkérdőjelezhetően.
¹¹⁷ Betoldását L. Mueller vélte helyesnek.
¹¹⁸ Fraenkel is helyesnek tartotta.
¹¹⁹ Buecheler és Franenkel is helyesnek tartotta.
¹²⁰ Szemben Ribbeck (fluebant) és Müller (perfluebant) javításával.
¹²¹ Egy betű különbséggel megegyezik Schoppius vernulae-jával.
¹²² Teljesen ellentétes Fraenkel ajánlásával, aki az ut-ot vélte törlendőnek és a ne-t adta volna hozzá a szöveghez, bár a textus jobban hangzik a kiadás szövege szerint.
¹²³ A Dousa által megállapított nostram ellenére is.
¹²⁴ Fraenkel helyesen törölni akarta.
¹²⁵ Mommsen törölte.
¹²⁶ Buecheler
¹²⁷ Brassicanus ajánlotta.
¹²⁸ Fraenkel helyesen akarta törölni.
¹²⁹ Scaliger ajánlása (Auratus: intexta, Heinsius: iniecta).
¹³⁰ Buecheler-nél is megjelenik.
¹³¹ A quoqué-t Buecheler talán nem egészen helytálló érvek alapján törölte.
¹³² Hiszen az egyetlen elképzelhető variáns Buecheler-é, aki haeserant-ra cserélte ezt az igét.
¹³³ Müller törölte, de kiadásunkban megvan.
¹³⁴ Burman toldotta a szövegbe.
¹³⁵ Szemben a H-ban és az l kódexben olvasható merito-val, a Tornaesius-kiadásban, a Cod. Vat. Lat. 11428, és a Cod. Lambeth-ben található vento-val, vagy a Fuchs által javasolt adiumento-val. Fraenkel volt az, aki a mento változatot javasolta.
¹³⁶ A kritikai kiadás szerint Wehle ezt megtoldotta egy cum-mal, és így olvasta: Fortuna cum cornu [abundanti] copioso. Később Goes törölte a copiosá-t, és Wehle is változatott olvasatán: cornu [abundanti] copioso.
¹³⁷ A kritikai kiadásban jelöletlenül seviro áll.
¹³⁸ Fraenkel kívánta törölni.
¹³⁹ Franekel törölte.
¹⁴⁰ Az atrio-t ajánlotta Buecheler és Heinsius, az in prooecario-t Orioli, Zicari az in promptuario-t, Müller a második kiadásában a pro [coetone den-] arios-t, Heraeus oecario-t.
¹⁴¹ "[...] A 9 alakú jel, a rövidítendő szó többi betűivel egy sorban, a com, cum és con, cun szótag elhagyására hívta fel a figyelmet, pl.: 9 mdari = commendari, 9 tis = cunctis. Az előbbihez hasonló alakú, de a szó végén a sor fölé írt jel az us szótagot jelöli, pl.: pri9= prius, su9 = suus [...]" in: Jakó Zsigmond - Radu Manolescu: A latin írás története
¹⁴² Müller kiadása igen.
¹⁴³ Jacobs tumidissimá-ra javította, a H kódexben munitissima áll.
¹⁴⁴ Buecheler connexum-ra javította.
¹⁴⁵ Supellecticarius
¹⁴⁶ Goes megállapítása.
¹⁴⁷ Burmann javítása.
¹⁴⁸ Heinsius szerint ez pudissimi, a H kódexben és az l-vonalban pudissimi, de a kiadásbeli formáját sehol sem találjuk meg.
¹⁴⁹ Nem egyezik meg Goes javításával: vita vinum est.
¹⁵⁰ Heinisius szerint laxatae, az L kódex szerint locatae.
¹⁵¹ Jacobs lavationem-re javította.
¹⁵² Mint az l kódexben is. Az ocopletam a H kódexben szerepel, az oculatam-ot K. Rose és J. Sullivan fogadta el helyesnek.
¹⁵³ Pithoeus törölte a 2. kiadásában.
¹⁵⁴ Wehle adta a szöveghez, míg Gaselee a [quasi] olvasatot fogadta el helyesnek.
¹⁵⁵ Ez utóbbi az l kódex margójáról származik (τα πάντα).
¹⁵⁶ Buecheler-nél is.
¹⁵⁷ Scaliger szerint az l kódex margóján nascitur.
¹⁵⁸ Szemben Fraenkel Babylonicus-ával.
¹⁵⁹ Fraenkel és Fuchs a hieme-t javasolta.
¹⁶⁰ Fraenkel javaslatával egyezik meg: ő a merae mellett a tuo-t is helyesnek fogadta el. Ezen kívül Jacobs a tuae-t, Heinisius a meo-t ajánlotta.
¹⁶¹ Megegyezik Ribbeck elgondolásával.
¹⁶² Heinisius
¹⁶³ Azok a tribaca Indicá-t ajánlják.
¹⁶⁴ Burman olvasata is, míg Buecheler az obscurorum-ot ajánlotta.
¹⁶⁵ Az l kódex lapszélén a scirpos változat áll.
¹⁶⁶ A cod. Vat. Lat. 11428-ban, és a Lambeth kódex margóján nyilvánvalóan a sumus javításából származik. A pridie enim cum F. Daniel-nél fordul elő.
¹⁶⁷ A cod. Lambeth, csakúgy, mint az l kódex, megismétli. A többi olvasat mind helytelen.
¹⁶⁸ A Tornaesius-kiadás *-ot használ.
¹⁶⁹ Bourdelot-nál terram, Gurlitt-nél per eam [tan]dem [terram]. Müller a per eam [tan]dem intomisit-et javasolta az 1. kiadásában, a 2. kiadásban az eam dein aper[turam]-ot. Van még több javítás is. Richard a fenestram-ot ajánlotta. Talán a per candem errentes admisit is helyes lehet.
¹⁷⁰ Jacobs is javasolta.
¹⁷¹ Burman és Jacobs a dimidio contentus-t ajánlották.
¹⁷² Egyedül a Tornaesius-és Pithoeus-kiadásokban, és a cod. Lambeth-ben olvasható. Buecheler törölte.
¹⁷³ A Pithoeus-kiadásban lett a szövegbe toldva.
¹⁷⁴ Buecheler betoldása.
¹⁷⁵ Müller törölte.
¹⁷⁶ Dousa ajánlása, míg Buecheler assimulatá-t javasolt.
¹⁷⁷ Jacobs betoldása.
¹⁷⁸ Helyette Fraenkel az ut meritus tot audaciae-t ajánlotta.
¹⁷⁹ Gataker törölte.
¹⁸⁰ Buecheler az adligati-t ajánlotta, de ennek helyessége megkérdőjelezhető.
¹⁸¹ Mint Muncker-nél is.
¹⁸² Fraenkel törlésre javasolta.
¹⁸³ Buecheler sublimen-t ajánlott helyette.
¹⁸⁴ Wehlé-nél is, csak ő kisbetűvel írta.
¹⁸⁵ Franekel törölni kívánta.
¹⁸⁶ Megegyezik Jacobs javításával (P. Daniel a diligeret sed variánst ajánlotta).
¹⁸⁷ Franekel törölte.
¹⁸⁸ Dousa betoldása.
¹⁸⁹ Megegyezik Buecheler ajánlásával.
¹⁹⁰ Brassicanus. Az O kódex az inspiceré-t, a Florilegia a respiceré-t használja.
¹⁹¹ Müller elfogadta.
¹⁹² Az MSS.-sel egyezik meg A 2. kiadásban Buecheler az insectantur olvasatot részesítette előnyben, és Franekel ide az inlactant=illectant variánst fogadta el.
¹⁹³ Más olvasatok quaesturá-nak értelmezik a helyet.
¹⁹⁴ Fraenkel helyesen törölni kívánta, mivel ez egy clausula (sūspēctŭs ămātŏr).
¹⁹⁵ Müller a 2. kiadásában apportaverat-ra javította, bár Nisbet inkább az ampliaverat és a prolataverat kifejezéseket részesítette előnyben.
¹⁹⁶ P. George törölte.
¹⁹⁷ Szemben Muncker obdormiscerem-jével.
¹⁹⁸ Müller az 1. kiadásba betoldotta. A 2. kiadásban inclinatusque-t illesztett mögé.
¹⁹⁹ Müller törölte.
²⁰⁰ Az L kódex elvetette.
²⁰¹ R kódex. Az occusltissima Müller ajánlása, a consultis [tritis]sima Fraenkel-é, míg Burman a consuetissimá-t javasolta.
²⁰² Franekel törölni kívánta a szövegből.
²⁰³ Ezt Sambucus, Scaliger, és az l kódex is elvetette.
²⁰⁴ Nem egyezik meg Lachmann variánsaival (figurabant/figurabat).
²⁰⁵ Megyegyzik Buecheler elgondolásával.
²⁰⁶ Pithoeus
²⁰⁷ A többi MSS. variánsa. Ide a cod. Autissiodurensis az m semper-t, az R kódex a mendacium semper-t, Brassicanus a mendacio-t, Heinisius és a Tornaesius-kiadás margója a mendacii változatot használja.
²⁰⁸ Nisbet ide cludebat-ot ajánlott.
²⁰⁹ Helyette J. Tollius mari-t javasolt.
²¹⁰ Ide Norden alienum-ot olvasott.
²¹¹ Mint Haupt-nál is.
²¹² Krohn
²¹³Mint Homérosznál az ώς (δ) ότε.
²¹⁴ Nem egyezik meg Dousa nudo-jával.
²¹⁵ Müller a helyet pro poeta mulcarent-re változtatta.
²¹⁶ Ezt Dousa haec-re javította.
²¹⁷ Buecheler törölte.
²¹⁸ Ehlers törölni kívánta.
²¹⁹ Buecheler még a tulit-ot is helyesnek fogadta el.
²²⁰ Müller praeteritá-t, Franekel praetritam dementiam-ot javasolt.
²²¹ Müller törölte.
²²² Dousa aiebat-ot javasolt.
²²³ Franekel
²²⁴ Az L kódex variánsa. Müller ide a 2. kiadásában az officioso [capsario]-t javasolta, és a capsario Scaliger betoldása.
²²⁵ Buecheler az [in] errore lentus, később az errore inlectus olvasatot ajánlotta.
²²⁶ Nem egyezik meg Puteanus aeriae-jával.
²²⁷ Jungermann ajánlása. Pithoeus az involutá-t, Busche az innotatá-t, Franekel az elevatá-t javasolta, míg Müller az 1. kiadásában az involutá-t, a 2.-ban a renovatá-t.
²²⁸ Jacobs szerint taetra (tetra).
²²⁹ Buecheler adta a szöveghez.
²³⁰ Burman az indebam-ot valószínűsítette.
²³¹ A per-t a Tornaesius-kiadás adta a szöveghez, Nisbet itt a praecipiti via alakot találta helyesnek.
²³² Franekel törölni kívánta.
²³³ A kritikai és más kiadások szerint is romlott szöveghely, több szó hiányzik mellőle és olvasata talán egyszerűen libatum vagy tritum.
²³⁴ Nisbet törölni kívánta.
²³⁵ A Tornaesius kiadásban.
²³⁶ Pithoeus betoldása.
²³⁷ Müller törölte.
²³⁸ Fraenkel az ut olim [...] adhaesisset részét törölte, majd Müller ezt folytatta a grabatum utáni szakaszban. Munkcker a pro ariete helyett az imo arieté-t használta, valamint Buecheler a pro[...]arieti-t javasolta. Érdekes, hogy a pro ariete Petronius-nál a grabatum után van írva. A későbbi pro ariete rossz helyre van téve az adhaesisset előtt, és így az ut olim Ulixes adhaesisset extentus infra garabatum pro ariete változatot olvashatjuk.
²³⁹ Müller törölte.
²⁴⁰ Megegyezik Franekel változatával.
²⁴¹ Nem egyezik meg Buecheler ajánlásával (ami securem - az insertans mintájára).
²⁴² Dousa még az infirmitatem-et is elfogadta.
²⁴³ Fuchs
²⁴⁴ Nem egyezik meg sem Jacobs habuerit-ével, sem Buecheler habuisset-ével.
²⁴⁵ Ide Müller a retento-t ajánlotta.
²⁴⁶ Pithoeus javasolta.
²⁴⁷ Jacobs
²⁴⁸ Nem egyezik meg sem Franekel abditum-jával, sem Müller 2. kiadásbeli quaesitum-ával.
²⁴⁹ Fraenkel törölni kívánta.
²⁵⁰ Fraenekel ajánlotta.
²⁵¹ Fraenkel szerint törlendő.
²⁵² Talán a pro pudor!-t helyettesíti, valamint J. Sullivan szerint a prope diem kifejezést is rejtheti.
²⁵³ Buecheler variánsa; de Fraenkel szerint ide a manticae szó értendő.
²⁵⁴ Fraenkel törölni kívánta.
²⁵⁵ A Tornaesius-kiadás margóján szerepel.
²⁵⁶ Mint az L kódexben. Az exciperent Reiske, az acciperem Buecheler ajánlása.
²⁵⁷ Bongars
²⁵⁸ Müller törölte.
²⁵⁹ Az l kódexben szerepel.
²⁶⁰ Fraenkel törölni kívánta.
²⁶¹ Nisbet törölte.
²⁶² Müller pótlása a szövegben.
²⁶³ Ez azért érdekes, mert erre a szöveghelyre csak egyetlen utalás van, mégpedig az, hogy Müller a 2. kiadásban contractis-t használ. Más kéziratokban curtis áll, de ez sem egyezik meg a régi könyv változatával.
²⁶⁴ Jacobs változata is. Buecheler az arcesseré-t ajánlotta.
²⁶⁵ Fuchs használta.
²⁶⁶ Fuchs adta a szöveghez.
²⁶⁷ Buecheler változata is.
²⁶⁸ Fuchs törölte.
²⁶⁹ Müller törölte a mondatrészt.
²⁷⁰ Fraenkel törölni kívánta.
²⁷¹ Buecheler törölte.
²⁷² Fraenkel törölni kívánta.
²⁷³ Mint a cod. Lambeth-ben is. Ezt a szót Scaliger törölte a kiadásból, Schoppius antea-t írt, míg Müller 2. kiadása ante-t javasolt.
²⁷⁴ Ratione Pithoeus 2. kiadásában. Ezen a helyen Fraenkel által Müller törölte az 1. kiadásából az első et non-t, és az uná-t, valamint az et non nationé-t is. A 2. kiadásban újraértékelte ezt az elgondolást, és így olvasta ezt a részt: pervertere et non multa una oporteat consentiant ut omni ratione mendacium - itt megvan az ut. De: az omni ratione helyett non natione olvasható, amire nincs magyarázat.
²⁷⁵ Stephanie West törölni kívánta.
²⁷⁶ Buecheler
²⁷⁷ Cod. Lambeth. Ide Fraenkel menti-t ajánl, az l kódexben timenti-t olvashatunk. Talán helytálló lehet a tamen változat is.
²⁷⁸ Fraenkel törölni szándékozta.
²⁷⁹ Dousa szerint non.
²⁸⁰ Fraenkel javasolta.
²⁸¹ Buecheler elgondolása. Egy másik változat a Baiis pro asylo, míg Heinisius az in peristylo-t, J. F. Gronov az in peristylio-t ajánlotta.
²⁸² Nisbet javasolta.
²⁸³ A Tornaesius-kiadás margóján a laesus omine változatot találjuk, szemben a Fraenkel által ajánlott offensus ominé-val.
²⁸⁴ Segebade törölte.
²⁸⁵ Müller törölte az 1. kiadásban, de a 2. kiadásban már visszavette.
²⁸⁶ Buecheler-nél is.
²⁸⁷ Fraenkel törölni kívánta.
²⁸⁸ Fraenkel törlésre ajánlotta. Müller a 2. kiadásban obumbratae-t olvas Buecheler-rel együtt.
²⁸⁹ Helyette Müller az 1. kiadásban a tectae-t, a 2.-ban a totae-t ajánlotta. Fraenkel tutae-t javasolt.
²⁹⁰ Müller által olvasott compleret, a Fraenkel ajánlotta impleret helyett.
²⁹¹ Buecheler és Novák változata. Buechlerenél hozzátevődött egy [ea] is.
²⁹² Fraenkel többször törölni kívánta.
²⁹³ Müller az 1. kiadásban javasolta.
²⁹⁴ Fraenkel törölni akarta.
²⁹⁵ Schoppius
²⁹⁶ Dousa
²⁹⁷ Müller törölte.
²⁹⁸ Buecheler olvasata.
²⁹⁹ Fraenkel javasolta.
³⁰⁰ P. George törölni kívánta.
³⁰¹ Müller törölte.
³⁰² Pithoeus javasolta.
³⁰³ Fraenkel; helyette Buecheler a pudor et dignitas formát következtette ki, míg Jacobs az uxoris dignitas-t olvasta.
³⁰⁴ Pithoeus és a cod. Lambeth is elvetette.
³⁰⁵ Buecheler ajánlotta.
³⁰⁶ Jacobs javasolta, tehát nem Burman servitii inditiá-ját használja kiadás.
³⁰⁷ Buecheler
³⁰⁸ Mind a Tornaesius, mind az 1. Pithoeus kiadás, valamint a cod. Lambeth is elvetette.
³⁰⁹ Fraenkel javasolta.
³¹⁰ Müller törölte.
³¹¹ Pithoeus törölte.
³¹² Fuchs törölni kívánta.
³¹³ Müller
³¹⁴ Burman törölte.
³¹¹ Nem egyezik meg egyetlen variánssal sem. Ezt a részt ugyanis Delz és Nisbet törölte, de kétséges, hogy helyesen tették-e, és Pflug a sine mora változatot használta.
³¹⁶ Fraenkel törölte.
³¹⁷ A cod. Autissiodurensis-ben és az O kódexben áll.
³¹⁸ Szemben Wehle hospes-ával.
³¹⁹ Nem egyezik meg Buecheler cuius javításával.
³²⁰ Müller törölte.
³²¹ Jacobs-nál is.
³²² Jacobs törölte, Buecheler concordiam-ot javasolt helyette, megtartva a hilaritate-t. Erre a szöveghelyre a másik javaslat a convivium.
³²³ Szemben Müller petebat-jával.
³²⁴ Szemben a Florilegia summum-jával.
³²⁵ Szemben Birt ardet-jával és Iunius sordet-jával vagy aret-jával.
³²⁶ Helyette Buecheler az adultá-t javasolta.
³²⁷ Turnebus és Sambucus újrarendezték a vers 7-13. sorait, és így a sorrend a következő: 7., 9., 11., 8., 10., 12., 13.
³²⁸ John ajánlotta.
³²⁹ Goldast
³³⁰ Nem egyezik a Tornaesius-kiadás margóján olvasható flaucorum-mal, bár vannak ezen kívül más javaslatok is.
³³¹ Némelyek szerint törlendő.
³³² Rittershusius is használta.
³³³ Buecheler törölte.
³³⁴ Orelli törölte.
³³⁵ Helyette Rittershusius az inopinatá-t javasolta.
³³⁶ Nisbet a praeclus-t javasolta.
³³⁷ John of Salisbury
³³⁸ Nodot
³³⁹ John of Salisbury
³⁴⁰ A P-ben és a δ-ban. A certum ab eo-t a B kódex használja, párhuzamosan a certo-val, míg az ab eo certo az R kódexben használatos.
³⁴¹ A B és R kódexben is, szemben a többi MSS. commovere-jével.
³⁴² Fraenkel törölte.
³⁴³ Tőle került be az O-hagyományba, és ezáltal az L-be is. A Florilegia elveti ezt a sort (amely kétségtelenül visszanyúlik az L-hagyomány maradékához). Ez a sor a cod. Lambeth-ből törölt.
³⁴⁴ Fraenkel kívánta betoldani a hanc mögé.
³⁴⁵ Jacobs törölni kívánta, és Müller is szükségesnek látta a cserét.
³⁴⁶ Müller második kiadásában olvasható.
³⁴⁷ Az L-hagyományra jellemző.
³⁴⁸ Nem egyezik meg Buecheler hedile/edile ajánlásával.
³⁴⁹ Müller a 2. kiadásban partae-ra javította.
³⁵⁰ Putsch
³⁵¹ Az l-kódexben található, de a margóra ki van írva a spurcam is, a sportum a cod. Lambeth-ben olvasható.
³⁵² Az l-kódexben olvasható, a margójára a spingem van írva. A spurcam változat a Tornaesius kiadásban található meg, a margóján a spinthriam áll, míg a cod. Lambeth-ban spintam-ot találunk.
³⁵³ Buecheler szerint pungebat, Dousa szerint urebat.
³⁵⁴ Szemben Jungermann certus-ával, és Müller cer[tus commo]tos-ával.
³⁵⁵ Müller törölte az 1. kiadásában, a szintén szereplő ventus dabat-ot romlott szöveghelynek tüntette fel, A Siciliae elé betettte az in oram-ot, ami nem szerepel a mi kiadásunkban, de a Tornaesius-kiadásban megvolt.
³⁵⁶ Müller törölte.
³⁵⁷ Müller törölte.
³⁵⁸ Müller elgondolása a 2. kiadásban.
³⁵⁹ Godat partem-je és a Tornaesius-kiadás margóján szereplő proram ellenére is.
³⁶⁰ Buecheler ajánlása.
³⁶¹ Manifesta
³⁶² Buecheler kétséges helyességű javítása.
³⁶³ Utána Buecheler az exanimatam-ot tette, kétséges, hogy helyesen.
³⁶⁴ Mint az L kódexben is, szemben Fraenkel iuncta nos sors, és P. de Faur iunctos nos mare-jával.
³⁶⁵ Müller betoldása.
³⁶⁶ Fraenkel
³⁶⁷ Urentibus
³⁶⁸ Viventibus
³⁶⁹ Buecheler először fratrem-re javította a szöveget, majd a patrem variánst illesztette be. Fraenkel is a patrem[aut] megoldást javasolta.
³⁷⁰ Nisbet in-re javította.
³⁷¹ Oevering
³⁷² Goldast szerint contigit, Barth szerint continget.
³⁷³ P. George törölni kívánta.
³⁷⁴ Bongars ajánlotta.
³⁷⁵ Buecheler szerint is helyes.
³⁷⁶ Fraenkel törölte.
³⁷⁷ Dousa fogadta el helyesnek, míg Müller a 2. kiadásban invitationis-t, Nisbet id invitationis-t, Haase dilationis-t javasolt.
³⁷⁸ Fraenkel törlésre javasolta.
³⁷⁹ Nem lehet aktuális Guliemius latius-a.
³⁸⁰ l kódex
³⁸¹ Mint a cod. Lambeth-ben is. Jacobs a spem-et, J. F. Gronov az scenam-ot, Iunius az operam-ot, P. Goerge a penuriam-ot, Pithoeus a peram-ot (πειραν) ajánlotta, míg Müller az első kiadásban a szót pugnam-ra, majd a 2.-ban praedam-ra javította.
³⁸² Fraenkel törölte.
³⁸³ Fraenkel kifogástalanul elutasította. Ide Müller a 2. kiadásban a cincti-t ajánlotta, míg Nisbet vestiti-t.
³⁸⁴ Casaubon törölte, Wehle szerint ez [modo astrictioris] modo.
³⁸⁵ Buecheler bővítése.
³⁸⁶ Nisbet törlésre javasolta.
³⁸⁷ Buecheler törölte. Az l kódex, a Lambeth kódex, és a Florilegia elveti a szókapcsolatot, de az l kódexben és a Lambeth margóján az Eumolpos előtt olvasható a multos.
³⁸⁸ A δ kódex elveti.
³⁸⁹ A B kódexben ez teneriore, Müller a 2. kiadásban a teretiore olvasatot ajánlotta.
³⁹⁰ Cod. Massanensis
³⁹¹ Müller törölte.
³⁹² A fraenkel-i elgondolás szerint törlendő.
³⁹³ Mint a cod. Messanensis-ben is. Sullivan ide az inanitatem-et javasolta.
³⁹⁴ Az l kódex margóján.
³⁹⁵ Cod Lambeth-ban. A conspici az O kódex variánsa.
³⁹⁶ I. B. Pius javítása.
³⁹⁷ Fraenkel és mások nézetei szerint már az ut-tól lehetett volna törölni ezt a szakaszt.
³⁹⁸ Fraenkel törölte.
³⁹⁹ N. Lefèvre-nél versu, Anton-nál versum.
⁴⁰⁰ A fabulosarum (ami a többi olvasat) helyett.
⁴⁰¹ Barth a torrentem, mások a tonitrum formát ajánlották. Fraenkel szerint a fabulosum sententiarum tormentum helyett a fragosum sententiarum torrentem a jó megoldás.
⁴⁰² Heinisius olvasata, míg Müller a 2. kiadásban az aes Ephyrae coctum-ot javasolja. Más olvasat az aes Pyrenaeum, és Mössler a Pirenaeum változatot ajánlotta. Más elképzelések is vannak erről a helyről, mint pl. a B kódexben az aesepyre cum formula olvasható.
⁴⁰³ Nem egyezik meg Goldast ima-jával.
⁴⁰⁴ l kódex
⁴⁰⁵ Scaliger javaslata is. A B és a δ kódexben az accusatius, a P-ben az accusati áll. Talán még az ecce satūs is helyes lehet.
⁴⁰⁶ Iunius-nál circo, Busche-nál tauri.
⁴⁰⁷ Brouhier-nél fremens, másik olvasat a canes, chama vagy lynx.
⁴⁰⁸ Broukhusius-nál aerata.
⁴⁰⁹ J. F. Gronov ajánlása.
⁴¹⁰ Szemben Bourdelot corruptis-ával, és Burman contentis-ével.
⁴¹¹ Nem egyezik meg Nisbet surdae-jával.
⁴¹² Broukhusius törölte.
⁴¹³ Burman-nál is.
⁴¹⁴ Palmier
⁴¹⁵ Iunius javasolta, szemben Heinisius accincta-jával és az excisa, excissa alakokkal.
⁴¹⁶ Helyette Nisbet érthető módon az expulsus-t javasolta.
⁴¹⁷ Az utolsó δ kódex elvetette.
⁴¹⁸ Florilegium
⁴¹⁹ Az l és Lambeth kódexben található meg, míg a vanos formula ez utóbbi margóján olvasható. A varius Scaliger, a vanus az O kódex variánsa.
⁴²⁰ Egyes vélemények szerint helyes volt a iam [...] kezdetű sor törlése, míg más tudósok szerint a sor máshová helyezése a jó megoldás.
⁴²¹ Müller a 2. kiadásban tenevia-t használt.
⁴²² Szemben a cod. Vat. Lat. 1672. titubans-ával.
⁴²³ Anton variánsa is, míg a megváltozatott B kódex először a spitare változatot hozta, Cruisius a tum spectare helyett a veritum spectare változatot részesítette előnyben.
⁴²⁴ Szemben a B és R kódex calentiá-jával és J. F.Gronov arentiá-jával.
⁴²⁵ Goldast is ajánlotta a minantur helyett.
⁴²⁶ Burman szövegében is.
⁴²⁷ Müller második kiadásában tetigisse, J. F. Gronov-nál illic sedisse.
⁴²⁸ Scaliger-nél adusti.
⁴²⁹ Mint a B és R kódexben is, míg Lips a riget változatot ajánlja.
⁴³⁰ Szemben az l kódex margóján álló, Sambucus-tóleredeztethető oravitque-vel.
⁴³¹ Az L kódex variánsa, míg az R, P és δ a heu-t ajánlja, míg Buecheler a te-t indítványozta.
⁴³² Wernsdorf ezt ornata-ra javította, Burman az oneranda/ornanda változatot ajánlotta.
⁴³³ Helyette Nisbet a tropaeis-t, más olvasatok a sescentis atque-t használják a sexagintaque triumphis helyett.
⁴³⁴ Mössler: vetant, J. F. Gronov: iubent, Guliemius: cient, Reiske: vident
⁴³⁵ Mint a P kódexben is.
⁴³⁶ Az A kódex mintájára. A Tornaesius-kiadás margóján a frequentes változatot találjuk.
⁴³⁷ Amint az A és l kódexben, Iunius-nál is megtalálható, az O és a Lambeth kódex az omniá-t használja.
⁴³⁸ Más olvasatokban vincti.
⁴³⁹ Reiske variánsa is.
⁴⁴⁰ Guilelmius-nál deiecit.
⁴⁴¹ Szemben Helm rumoris-ával.
⁴⁴² Mössler törölte.
⁴⁴³ Bursian változata.
⁴⁴⁴ Bourdelot ajánlása, szemben Jacobs és G. Hermann fundit-jával.
⁴⁴⁵ Passerat is indítványozta.
⁴⁴⁶ Gavaerts-nél is.
⁴⁴⁷ Szemben Nisbet tantis-ával.
⁴⁴⁸ Szemben a cod. Lambeth-i, a Tornaesius-és a Pithoeus-kiadásbeli atrati-val és Burman irati-jával.
⁴⁴⁹ Helyette Sambucus a sanguinea tremulam-ot ajánlotta.
⁴⁵⁰ Helyette Fraenkel a voce alakot ajánlotta, mondván, hogy ez a fordulat két mondattal később elő fog fordulni.
⁴⁵¹ Müller ajánlotta. Ő a 2. kiadásban használta a régi szövegben is ilyen formában szereplő quidem parvo-t a fordított szórend helyett.
⁴⁵² Sterlitz
⁴⁵³ A cod. Lameth és a Pithoeus-kiadás is elvetette.
⁴⁵⁴ Buecheler törölte.
⁴⁵⁵ P. George törölni kívánta.
⁴⁵⁶ Helyette Fraenkel a subindé-t, Jacobs a suis-t ajánlotta, és ez utóbbi variáns szerepel kiadásunkban is.
⁴⁵⁷ Müller törölte.
⁴⁵⁸ Fraenkel
⁴⁵⁹ Az l kódex betoldása.
⁴⁶⁰ Nisbet az insidiosá-t javasolta.
⁴⁶¹ Mint az L kódex is. Heinisius a superbia me-t, míg Franekel a superbia [lucru]m-ot javasolta.
⁴⁶² Helyette Nisbet a iactas-t használta.
⁴⁶³ Jacobs is javasolta. Dousa delicate-t, Fraenkel a scité-t, Heinisius az astuté-t ajánlotta.
⁴⁶⁴ Fraenkel törölni kívánta.
⁴⁶⁵ Burman ajánlotta.
⁴⁶⁶ Fraenkel törölni akarta a szövegből.
⁴⁶⁷ Helyette Anton a debeamus-t, Jungermann a debeat-ot használta, Circé-re vonatkozva.
⁴⁶⁸ Buecheler alias-a ellenére is.
⁴⁶⁹ Szemben más olvasatokkal, amelyek a traductas-t részesítik előnyben.
⁴⁷⁰ Szemben Nisbet haerebat-ával.
⁴⁷¹ Fraenkel törölni kívánta.
⁴⁷² Nisbet: suturam, Fraenkel: curvaturam, és vannak még más olvasatok is.
⁴⁷³ Fraenkel törölni szándékozta.
⁴⁷⁴ Nisbet a citrá-t javasolta.
⁴⁷⁵ Szemben Jahn poétikai Cnidiam és Dionen, Meyer Dionam ajánlásával.
⁴⁷⁶ Mint Fraenkel-nél is.
⁴⁷⁷ Helyette az l kódex a caput-ot használja.
⁴⁷⁸ A B és P kódex elvetette, az R, δ és L kódex törölte.
⁴⁷⁹ Helyette Pithoeus a 2. kiadásban a quid ni-t használta.
⁴⁸⁰ Fraenkel valószínűleg törölni akarta.
⁴⁸¹ Sambucus variánsa.
⁴⁸² Gruter olvasata. Ide Buecheler a marcet-et, az l kódex margója az acet-et, Wouweweren a macet-et javasolta.
⁴⁸³ Fraenkel adta a szöveghez.
⁴⁸⁴ Fraenkel törölni kívánta. Ez látszik a legegyszerűbb megoldásnak. Nisbet ide a neglegens odor-t illesztette, majd Müller a 2. kiadásában a neglegens sudor si [ut] puto haec olvasatot részesíti előnyben. Lips a sudor putet, Burman a sudorem puteo, Anton a sudore puteo variánst ajánlotta.
⁴⁸⁵ Helyette Jungermann a laxato-t variánst szorgalmazta.
⁴⁸⁶ Müller lusus-ra, Buecheler usus-ra, Dousa nisus-ra javította.
⁴⁸⁷ Helyette Cuperus a frangere-t javasolta.
⁴⁸⁸ Buecheler törölte ezt a sort.
⁴⁸⁹ Mint azt Fuchs javasolta.
⁴⁹⁰ P. Thomas törölni szándékozta.
⁴⁹¹ Delz relegá-nak olvasta.
⁴⁹² Buecheler betoldásra javasolta.
⁴⁹³ Mint Buecheler-nél is.
⁴⁹⁴ Buecheler ajánlása szerint.
⁴⁹⁵ Nisbet toldotta a szöveghez.
⁴⁹⁶ Erre a szöveghelyre nézve sokféle variáns létezik: silvester aedon (Pius), silvesteridon (B kódex), silvester iasdon (mint a szövegben is: RP), silvestris hirundo (az l kódexben és a Lambeth kódexben).
⁴⁹⁷ Buecheler
⁴⁹⁸ Az l, R, és δ kódex variása.
⁴⁹⁹ Ernout toldotta a szöveghez.
⁵⁰⁰ Fraenekel törölni kívánta a szövegből.
⁵⁰¹ Buecheler az exacerbata, Nisbet a vexata olvasatot részesítette előnyben.
⁵⁰² Saumaise olvasata, de más vélemények is vannak e helyet illetően.
⁵⁰³ Müller törölte.
⁵⁰⁴ Buecheler toldotta a szöveghez.
⁵⁰⁵ Palmier törölte.
⁵⁰⁶ Müller adta a 2. kiadáshoz.
⁵⁰⁷ Szemben Dousa petae és petit ajánlásával.
⁵⁰⁸ W. Canter is ezt olvasta.
⁵⁰⁹ W. Canter elfogadta még az in arce változatot is.
⁵¹⁰ Ismeretlen személy olvasata, Buecheler örökítette meg.
⁵¹¹ B kódex
⁵¹² Nem egyezik meg egyik hagyománnyal sem: az R kódex a semperfluus-t, a legtöbb MSS. a septifluus-t, Turnebus a vestifluus-t, Resike a sertifluus-t, Buecheler a semper ovans-ot javasolta, amit Heseltine innen vett át.
⁵¹³ Iunius javítása.
⁵¹⁴ Scaliger az et-et használta.
⁵¹⁵ Egyedül a B kódex tartalmazza.
⁵¹⁶ Nem egyezik meg Iunius festus-ával.
⁵¹⁷ Goldast is törölte.
⁵¹⁸ Miként azt Buecheler is javasolta.
⁵¹⁹ Nem Wouweren későbbi változatát (extricasti) találjuk a textus-ban.
⁵²⁰ Az O kódex variánsával egyezik meg (az L kódex a leones-t használja).
⁵²¹ Jahn törölte, Müller a 2. kiadásában [et] iam-nak olvasta.
⁵²² Buecheler az ipsa fabas tollit-ot gyanított, Fraenkel [accusans] improbans [fabas] tollit-ot, míg Müller a 2. kiadásban impigre fabas-t.
⁵²³ Buecheler a verssoroknak következő sorrendjét állította fel: 1., 2., 3., 4., 10., 8., 9., 6., 7., 5., 13., 11., 12., 14., 15., 16., 17. Az L-hagyomány elveti a 12. sort, de beszorítja a margóra a 10 és 11. sor közé. Müller fenntartotta a hagyományos sorrendet: megcseréli a 13. és 14. sort, Buecheler elgondolása alapján.
⁵²⁴ Pithoeus
⁵²⁵ Nem egyezik meg a lacus-szal (Scaliger). Erről a helyről a Loeb-kiadás szerint a hinc-et a sor elejéről törölni szükséges, és a helyes szöveg: mellis stillati.
⁵²⁶ Sambucus
⁵²⁷ Iunius-nál is.
⁵²⁸ A szerkezet megegyezik P. Daniel elgondolásával.
⁵²⁹ A Goldast-féle mirandam már nem állja meg a helyét.
⁵³⁰ Mint azt Schoppius is megállapította.
⁵³¹ Müller törölte a 2. kiadásában.
⁵³² Krohn
⁵³³ P. Daniel véleménye.
⁵³⁴ Szemben Müller 2. kiadásbeli evolutam-jával. Ide Jungermann resolutam-ot, Buecheler devolutam-ot javasolt.
⁵³⁵ Így Thielmann következtetése tűnik helyesnek, míg Buecheler a hac törlését javasolta. Más olvasatok az aeque ac formulát fogadják el helyesnek
⁵³⁶ Turnebus
⁵³⁷ Mint az l kódexben.
⁵³⁸ Szemben az l kódex vitatható helyességű quassis-ával.
⁵³⁹ Szemben Cornelissen vitatható helyességű acremque-jével. Lehetséges olvasat még az ea quoque (Fraenkel), és elképzelhető, hogy a tam magnum helyére az aeque-t kell behelyettesíteni.
⁵⁰⁰ Dousa et-re cserélte.
⁵⁴¹ Müller nagyon helyesen törölte.
⁵⁴² Dousa javította
⁵⁴³ Vicentius javította.
⁵⁴⁴ A B kódex változata.
⁵⁴⁵ A B kódex variánsát követi.
⁵⁴⁶ Ez azért érdekes, mert az O-hagyományban tapasztalhatjuk ugyanezt.
⁵⁴⁷ Dousa coniectum dicebat-ja, Wouweren coniectura dicebat-ja ellenére is.
⁵⁴⁸ Müller törölte az 1. kiadásában, és ac sine medulla kifejezéssel helyettesítette a 2. kiadásban.
⁵⁴⁹ Müller törölte.
⁵⁵⁰ Cuper; Heinisius a sordissimum változatot javasolta.
⁵⁵¹ Grouter-nél is. Dousa a licitantium-ot, Lips a lividantium-ot javasolta.
⁵⁵² Fraenkel törölni akarta.
⁵⁵³ Szemben Jungermann iactationé-jával.
⁵⁵⁴ Szemben Pithoeus 2. kiadásában olvasható cavit-jával.
⁵⁵⁵ Ez utóbbit Fraenkel törlésre ajánlotta.
⁵⁵⁶ Buecheler a physica vagy az Aphrodisiaca olvasatot ajánlotta, majd Müller a 2. kiadásban el is fogadja ez utóbbit. Valesius az Isaicá-t, az l kódex margója a πυγησιακά (a vonás az ellentétes irányba dől!) használta.
⁵⁵⁷ Buecheler javaslatával összefüggésben.
⁵⁵⁸ Mint azt Schoppius is megállapította.
⁵⁵⁹ Cuperus megoldásával (puellaque) ellentétesen.
⁵⁰⁰ Rutgers véleménye szerint a iudicio sapientisimus szókapcsolatot kell a szövegbe illeszteni, míg Scaliger úgy vélte, hogy egy görög szó kívánkozik a textusba.
⁵⁶¹ Mint azt Buecheler is ajánlotta.
⁵⁶² Mint a cod. Lambeth-ben, a Tornaesius-és Pithoeus-kiadásokban is.
⁵⁶³ Szemben Boschius fames-ával.
⁵⁶⁴ Szemben Fraenkel conditur-jával, vagy convertitur-jával. Müller az 1. kiadásban a commendatur alakot szorgalmazta.
⁵⁶⁵ Mint Rittershusius-nál is.
⁵⁶⁶ Csakúgy, mint Puteanus-nál.
⁵⁶⁷ Más elnevezéssel: osztály.
⁵⁶⁸ Zsámboki János, 1531-1584.
⁵⁶⁹ A kép forrása: http://www.uni-mannheim.de/mateo/camenaref/lotichius.html