TIZENKILENCEDIK KÖNYV.
AZ ÚJ ALAPÍTÁS KEZDETE
(1692–1747)


FEJEZETEK

Várad  1692-i képe.

{165.} Várad 1692-i képe.

I. BENKOVICH ÁGOSTON
(1692-1702)
(Várad visszafoglalásától)

Benkovich Ágoston 1692 június 6-án valóságos váradi püspök lett, de hívek nélkül, templom nélkül, sőt hely nélkül, ahova fejét lehajthatná. Csak a puszta föld volt az övé. És ez a föld is most egy nagy temető, ahol eltemetve fekszik minden, ami itt hajdan szép volt, nemes volt, magyar volt.

A várat halomra lőtték. A város romokban hever, nincs benne egyetlen ép ház.

Kayserfeld Mátyás császári táborkari mérnök, ki Várad 1692-ki ostrománál jelen volt s egy év múlva Belgrádnál elesett,*Geschichte der K. K. öst. Regimenter. III. 365. ez ostrom közben, május 20-án lerajzolta Váradot. Rajza fennmaradt.*Bécsi hadi levéltár. Türkenkrieg. l1692. No. 1. Kiadva „A mai Nagyvárad megallapítása” c. dolgozatban. (Ért. a Tört. Tud. Kör XII. 6. sz.) Először is két ágyútelepet látunk rajta, melyek a Szent István-hegyen állottak, hol egykor a premontreiek királyi monostora emelkedett. A jobbik telepen ott áll egymagában Kayserfeld, amint rajzát készíti. A rajzon úgy a vár, mint a város már május 20-án, pedig azon túl még két hétig lövették, romokban hevert. De még kilenc év múlva, 1699-ben is azt halljuk, hogy Várad városa csak rom,*Váradi káptalani levéltár. Acta Capituli. I. 10. s Benkovich püspök a királynak benyújtott emlékiratában mondja, hogy Várad teljesen elpusztult.*Archeologiai Értesítő. XIII. (1879). 29. l.

Csak Olaszi külváros, mely a vártól legtávolabb esett, nyújt valamivel kedvezőbb képet. De itt is 93 ház egészen rombadőlt; 12 szintén romlott, de még kijavítható és csak 102 {168.} ház és 12 pincelakás, úgynevezett putri, maradt meg lakható állapotban.

És kik laknak bennük? A pincelakásokban szegény, valóban földhöztapadt rácok,*Országos levéltár. Ecclesiastica. 66. 42. Másolata a váradi káptalan lvt.-ban 20. 17. a 102 ház közül 82-ben katonák, katonatisztek, leginkább hajdúk (53-ban mintegy ötödfélszázan); 3-ban urak, kincstári tisztek, kettőben szerzetesek; kettő kórház, kettő korcsma és csak 11-ben laknak iparosok, tehát polgáremberek. Ezek között is az egy kereskedő: olasz; az ácsok, kőmívesek bécsiek; az egy szakács, valószínűleg gróf Corbelli-nek, a vár parancsnokának szakácsa: francia. Várad összes polgári lakossága tehát a visszafoglalás első éveiben nem éri el a száz lelket.*A katonai Schematismusok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy ez a becses, de kelt nélküli összeírás 1691–1700 közötti időből való. Ezek is beköltözöttek, jobbára külföldiek. A vár elfoglalásakor kiszabadítottak ugyan a törökök fogságából hetven keresztény rabot,*Tudom. Gyüjt. 1836. VII. 49. de ezek visszamentek öveikhez, s akik talán megmaradtak is, szintén csak idegenek voltak. Hasonlóképpen azon törökök is, kik társaik kivonulása után Váradon maradtak s kiket utóbb a ferencrendűek térítettek meg.*Ferencesrendűek gyöngyösi levéltára.

Így nem csoda, hogy magával a város határaival tíz év alatt sem tudtak tisztába jönni. Végre is 1703-ban királyi parancsra tanuvallatást kellett tartani, de a tanukat, 60–75 éves embereket, kik egykor Várad lakosai voltak, Mezőtelegdről, Fugyivásárhelyről, Püspökiből keresték össze. És vallomásaik jegyzőkönyve valóságos művelődéstörténeti szótár. Sok olyan helynév fordul elő, ami a régi Váraddal együtt egészen eltűnik s ami mögött egy-egy történeti személy vagy esemény emléke lappang.

Ilyenek a városon kívül: Szent László-szőlője, Kápolnavölgy, Jankó-hágója, Bábahengergetőhegy, Volfi sár (mocsár), Portörő (puskaporos) malom, Vadkert, Szent István-hegye, Szent Péter-hegye, stb. Benn a városban: Új-Bécs, Kis-Új-Bécs, Ablakosalja-utca, Szent Egyed-, Szent Miklós-utcája, Buda-utca, Varkocs-udvara, Rácz-város, Rácz-rév, Péntekhely, Szombathely; Vízkeresztnapi, Húshagyókeddi, Pünkösdi, Szent Lőrinc-, Szent Egyed-, Szent Mihály-. Szent Ferenc-napi vásárok.*Országos lvt. Paulini de Kápolna. 1. 12.

{169.} Hasonló bizonytalanságban voltak Szent László székesegyházának helye felől is. Még júniusban megemlékeztek róla s keresték romjait vagy legalább ekkori helyét, de nem találták. Jámbor lelkük azonban nyugodni nem tudott; hihetetlennek látszott, hogy oly nagy, oly szent épület egészen nyomtalanul eltűnjék. A következő novemberben újra kutatni kezdtek utána. De ismét csak azt tapasztalták, hogy sem a várban, sem azon kívül egyetlen templom sincs, s hogy Szent László székesegyházáról még a vidéki legvénebb emberek sem tudnak már semmit.*

Podhradczky I.: Szent László tetemei. 61–2. 1.

a) A régi székesegyházat „elfelejtették egészen, mert Bethlen Gábor nemcsak földig lebontá, hanem annak helyére, hihetőleg annak legszebb köveiből, fejedelmi palotát épített. Ezért van az, hogy Váradnak térképein is a régi székesegyház helyére ez van írva: Wohnung des Bassa, azaz, hogy a török foglalás korában a váradi basa a Bethlen Gábor által a székesegyház helyén épített palotában lakott” – írja Bunyitay „A váradi ős székesegyház” c. dolgozatában. Nagyvárad. 1880.

Dehát azóta, hogy Szent László székesegyházát letörték, már két nemzedék szállott sírjába s a több, mint hetvenéves történetnek alig lehetett élő szemtanuja. És ha lett volna is, olyan szellem uralkodott akkor, már közel másfél század óta Váradon és vidékén, mely a „bálványozás" afféle helyeinek emlékét nem ápolni, hanem inkább feledni akarta. De maga Várad vidéke is nagyon megváltozott.

Váradot egykor sűrűn, mondhatni a város küszöbéig falvak vették körül. Ezekből most hiányzanak: Volf, Szálka, Ábriháza, ősi, Besenyő, Iklód, Nagyfalu, Ácsi, Mácsa, Tamási, Gyárán, Vadósz, Mindszent, Ópalota, Micske, Szeben, Zomlin stb. Ezek mind akkor pusztultak el. És ezek a falvak Várad körül, sőt tovább is messze, melyeknek ma csak nevük magyar, szintén ekkor pusztultak el s a következő évtizedekben nyerték idegenajkú lakosaikat. Mérföldeken keresztül nem lehetett akkor egyebet látni, mint leégett, puszta egyházakat falvak nélkül, emberek nélkül.

És ahol megmaradt is a lakosság, mivé lett! A szolgaságnak soha sincs nemesítő hatása. A török hódoltságban pedig nem uralkodott törvény, még csak emberi érzés sem, hanem egyedül a hatalmasabbak önkénye.

Eleinte jól ment minden. Kihirdették, hogy senkinek vallásába nem avatkozhatnak, csak fizessék meg az adót s teljesítsék a szolgálmányokat. De ha már megfészkelték magukat, minden törekvésük oda irányult, hogy zsaroljanak s az izlámot terjesszék. Nem képzelhető oly ürügy, melyet a kettős célra fel ne használtak volna. {170.} Ha török ölte meg a keresztényt, még akkor is keresztényekkel fizettették meg a vérdíjat. Ha mindjárt templomot is akartak építeni vagy csak kijavítani, arra engedély kellett s az engedélynek nagy ára volt. Egy harangozó csupán azért, mert az egyház ajtajának zárját engedély nélkül igazította meg, hat forint bírságot fizetett.

És milyen volt az igazságszolgáltatás! Kabai Márton, Várad mellett, nagyürögdi kálvinista lelkész, pénzt vett fel kölcsön két töröktől, azután eltűnt, anélkül, hogy a kölcsönt visszafizette volna. Ekkor Dervis Mahumed váradi basa maga elé idézte Nógrády Mátyás superintendenst, Zoványi János bihari esperest és Csékei Miklós tordai lelkészt és mindaddig zaklatta őket, míg a bírsággal együtt 370 birodalmi tallért ki nem csikart tőlük.*Adalék a tiszántúli ref. egyházkerület történetéhez. 1884. Debrecen. 56. l. De nem volt oly gaztett, mit pénzen vagy az izlámra térés árán meg ne lehetett volna váltani.

Ha keresztény ember fejére tette, akár tréfából is, a török turbánját, nem maradt más, mint a halál vagy az izlám. Arra a kérdésre, pedig gyakran kérdezték, hogy igaz-e a próféta tanítása?, akár igenlő, akár tagadó volt a felelet, szintén nem maradt más választás. Ha egy nő csak egy almát is elfogadott, már a töröké kellett legyen.

Általában a nép ruházata, beszéde nagyon megváltozott, erkölcsi érzéke rohamosan gyengült.

A zöld vagy világoskék szinű ruhát letépték az emberek testéről is.

A beszédben, mondhatni, már minden harmadik szó török volt. Erre nézve egy azon korbeli levél mutatványt is közöl.*Thúri Pál tolnai tanító levele. Ungarisches Magazin. IV. 481. l. Várad bástyáinak is, régi, szép magyar neveik helyett, már török neveket adtak.*Zegelin és Kapudan bástyák. Tudományos gyüjtemény. 1836. VII. 44. l.

A leányok szüleiket, az asszonyok férjeiket ok nélkül is oda hagyták s a törökökhöz adták magukat. Szívesen látták őket, valamint a szép fiúgyermekeket is. Ezeket erővel is, kivált a fejadó behajtásakor, elvették szüleiktől. A janicsárok keletkezésének története ismeretes. Várad átadásának pontjai között {171.} a 4-ik szintén említi „azon magyar tanulókat, kik a török vallásra tértek” s kikre nézve kiköti, hogy „azért ne bántassanak”.

Emlékezhetünk azokra a törvényekre, melyek mindenáron azt akarták, hogy ne legyenek katolikusok e tájon; íme, már-már magyar sem volt!

* * *

Ami a váradi püspökség újraszervezéséhez szükségesnek mutatkozott: káptalan és papság, egyházak és lakások, jószág és jövedelem, hívek vagy legalább lakosok – mindez hiányzott s mindezt most Benkovichnak kellett megszereznie. A siker, Isten után, csak tőle, az ő buzgalmától, az ő erélyétől függött. És a sikertől Várad jövője. Püspöke nélkül az egykor virágzó Csanád is jelentéktelen falu maradt. De mint Csanádról áthelyezték a püspökséget Temesvárra, úgy az elpusztult Váradról is egy tolvonással áthelyezhették máshova, például Debrecenbe.

Benkovich Várad bevétele után azonnal Bécsbe sietett, hogy előterjesztéseit megtegye. Első teendőnek tartotta úgy Várad, mint Bihar vármegye benépesítését, mindezelőtt pedig az elmenekült lakosok visszaédesgetését. Még ugyanazon év, 1692 szeptember 8-án meg is jelent egy királyi leirat, mely mindjárt első pontjában a visszatérő lakósokat az adó, közmunka s katonatartás terhei alól két-három évre felmenti s ezenfelül biztosítja, hogy harmincadot és vámot is nem kétszeresen, hanem csak egyszeresen fognak szedni tőlük.*A váradi káptalan levéltárában. Közölve Keresztúri: II. 260. l.

Pár hét múlva, október 13-án egy másik királyi leirat is megjelent, meiy Benkovich előterjesztései iránt még bővebb tájékozást nyújt s Várad püspökének akkori helyzetét világítja meg.

A király még 1688 november 9-én kelt rendeletével úgy intézkedett, hogy a római katolikus püspököknek – ott, hol jószágaik nincsenek – évenként a királyi kincstártól 1200 forintot fizessenek, a görög katolikusoknak 600, a plébánosoknak hetenként egy forintot, emellett két személyre élelmet, egy ló-tartást adjanak.*Archiv für. öster. Geschichte. XXXVII/1. (Fiedler cikke: Beträge zur Union der Valachen in Slavonien und Syrmien. Ennek alapján az idézett október 13-ki rendelettel utasította ő felsége a budai kamarát, hogy Benkovich püspöknek a már részére utalványozott 1200 forinton felül mégegyszer {172.} annyit, papjai s növendékei eltartására pedig szintén 2400 forintot fizessen évenként. Egyúttal a püspök folyamodványát, melyben egyház, iskola és más szükséges épületek számára telket s három puszta falut kér, azon meghagyással küldte le, hogy a kamara közölje azt a váradi parancsnokkal és mérnökökkel s érett megfontolás után, ügyelve kivált a vár erődítési követelményeire, – mondjanak róla véleményt.*Váradi kápt. lvt. Keresztúrinál II. 261.

Hogy Benkovich „egyház” alatt itt székesegyházat ért, ahhoz nem férhet semmi kétség. Későbbi iratai is, mint meglátjuk, emellett szólanak. Annál feltűnőbb, hogy a székesegyház leendő helyét még távolról sem érinti. Igaz, hogy Szent László székesegyházának már nyomát sem találták, hogy a legvénebb emberek sem tudták már, hogy hol állott; de a műveltebbek, kik csak Rogerius mester énekét olvasták is, amely pedig a XV-ik század óta nyomtatásban közkézen forgott:*b) Rogerius Carmen miserabile c. műve 1488-ban jelent meg Thuróczy krónikájában. tisztában voltak hajdani helyével. Benkovich püspök meg éppen annak a rendnek körében nőtt fel, melynek Váradon két ős monostora is állott, s melynek tagjai már remete életüknél fogva jobban megőrizhették a multak szent emlékeit. De az a váradi püspök, aki meg tud elégedni három „puszta” faluval, csoda-e, ha egyéb kívánságaiban sem követelőbb? Különben Benkovichot is megérinthette már korának új szelleme, mely lassan-lassan odahagyatta főurainkkal éppoly mogorva, mint kényelmetlen váraikat s kertek közepén mosolygó kastélyokat építtet velük. Hogy Benkovich sohasem kötötte magát erősen a székesegyház hajdani helyéhez, arról meggyőződni még lesz alkalmunk. Mert a székesegyház helyének kérdése még azután is sokszor fel-felmerül és csak egy félszázad kísérletezései után nyer végső megoldást.

Míg Benkovich Bécsben járt, az egyházépítés Váradon már szőnyegre került és gyors elintézést nyert.

Itt a törökök után három mosché maradt. Egy Olasziban a Kőrös hídjának közelében; másik a város piacának közepén; a harmadik a várban a főkapu mellett. Mind a három leégett, feldúlt állapotban jutott a keresztények birtokába.

Ezeknek utolsója, a várbeli mosché, hajdan keresztény egyház lehetett. Egykorú forrás szerint ugyanis ugyanazon a helyen még a XVIII. század elején falak állottak, melyek egyháznak {173.} falai voltak, mégpedig a Szentlélek egyházáé!*Topographia Regni Hungariae. 574. l. Ez állításnak utóbbi része mindenesetre téves; mert a Szentlélek egyháza, mely a ferencrendűeké volt, nem a várban, hanem a városban állott.*E munka II. 439. l. Az állítás első részénél még feltűnik az a körülmény, hogy a jezsuita atyák említett egyháznyomozásaik közben nem akadtak azon falukra. De olyan egyházak is voltak hajdan, melyeknek alakja később, nevezetesen történetünk jelen korában, már egészen szokatlan, sőt ismeretlen volt. Ilyen egyház pedig éppen a kérdéses helyen csakugyan állott egykor. A székesegyház nyugati homlokzata s a vár főkapuja között állt egy toronyalakú, kerek kápolna, mely Szent László király imahelyének hívaték, mivel a hagyomány szerint a szent király imádkozni abban szokott. A kápolnának mind kerek alakja, mind helye, valóban beillik Szent László korába, mikor a kerek idomokkal dolgozó román építészet virágzott s az egyházak mellett külön keresztelőkápolnákat, úgynevezett baptisteriumokat, emelt, milyenek Rómában, Pisában stb., de nálunk is a jáki bazilika nyugati homlokzata előtt máig is láthatók.

Ilyen keresztelőkápolna lehetett eredetileg Szent László kerek kápolnája is, melyhez még hozzáfűzhetők mindazok az emlékek, miket Keresztelő Szent Jánosnak váradi várbeli kápolnájáról,*1397-ben csak de rectore capelle sancti Johannis Baptiste site in Castro Waradiensi – van szó (Bullae Bonifacii IX. Monum. Vaticana. Series I. a. Tom. IV. 10.), de később, mikor már társaskáptalan van, mindig mint collegiata ecclesia beati Johannis Babtiste de Castro Waradiensi – említtetik Országos lvt. Neoreg. 1018. 43, – E munka II. 201. l. s utóbb a szolgálatára alapított társaskáptalanról történeti forrásaink megőriztek.*1397-ben csak de rectore capelle sancti Johannis Baptiste site in Castro Waradiensi – van szó (Bullae Bonifacii IX. Monum. Vaticana. Series I. a. Tom. IV. 10.), de később, mikor már társaskáptalan van, mindig mint collegiata ecclesia beati Johannis Babtiste de Castro Waradiensi – említtetik Országos lvt. Neoreg. 1018. 43, – E munka II. 201. l.

E kerekkápolna, valamint a szintén említett egyházromok történetének teljes és tiszta megvilágítása mindenesetre hasznosabb, sőt kényelmesebb is lenne, mint a végre is bizonytalan találgatás. De ki tehet róla, hogy Várad régi történetének emlékei mindenütt inkább vannak, mint éppen Váradon? És ha a szétszórt, az elmosódott emléktöredékek közül egyre-egyre rábukkanunk: ott hagyjuk-e anélkül, hogy meg se állnánk, el se tűnődnénk felettük?, hogy meg ne kísérelnők, reájuk borulva, kegyeletünk melegével élesztgetni őket: hátha még megszólaltathatnók! {174.} Midőn Váradon elhatározták, hogy templomot építenek, sem a moschék, sem az említett egyházromok kijavítására nem gondoltak. Mintha csak azt a szokást akarták volna követni, mellyel a magyarok királyaik, vezéreik sátrának számára az úgynevezett Királyhalmokat említik meg később, II. Rákóczy Ferenc korában is.*Thaly K.: Adalékok a Thököly- és Rákóczy-kor irodalomtörténetéhez. II. 117. Esztergom megvételéről. 1706. Nekieresztették a katonaságot Várad összelőtt s rombadőlt épületeinek s a legénység, ki kosárral, ki talyigán, ki vállain összehordta Olasziban, a Kőrös partján, a falaknak, a fedélnek valót.*Fridrich O.: Historia ord. Min. S. P. Franc. II. 190. És amilyen gyorsan együtt volt az anyag, olyan gyorsan, hamarosan az építés is megtörtént.*c) Thallóczy Lajos: A váradi Szent László-templom restaurációja 1699-ben. Arch. Ért. 1897.

Az a két három kőmíves és ács, kiket az idézett összeírás a hangzatos „bécsi” jelzővel említ, remekelhetett rajta. Alkotásuk ma is áll, képben és írásban számtalanszor volt bemutatva. Kegyelettel hajolhatunk meg előtte, mint az őskeresztények durva faragású fakelyhe előtt, de amelyből aranyszívvel áldoztak az Úrnak.

Alig nagyobb, mint azok a betlehemek, miket a falusi fiatalság karácsony szent ünnepén körülhordozni szokott. Egyszerűbb, szegényesebb még csak a kis Jézus szülőháza lehetett.

De lett volna bár a bécsi Szent István-dómnál nagyobb és remekebb: még akkor sem lehetett volna Várad katolikusainak drágább s Isten előtt kedvesebb.

Védszentül a svédek fejedelmi hölgyét: Szent Brigittát nyeré, ami szintén idegen intézkedőkre vall.*

A kis egyház szentélye 2° hosszú, 3° széles, hajója 10° hosszú, 3 1/2° széles. A hajón 3–3 ablak, a szentélyen kettő. Kis fatornyában két csengetyű. A déli oldal falán, az első és második ablak közötti felirat kétségtelenül későbbi keltezésű.

d) A templomot jelenleg a görögkatolikus ruthének használják.

* * *

Közel másfél százada volt már, hogy a váradi püspökség jószágai idegen kezekre jutottak, de azért a nép még mindig tudta, hogy „papok jószága volt" egykor s konzervatív hajlamainál fogva érezte, hogy egyszer ismét az lesz.

Várad mellett Vásárhely hajdan felerészben püspöki birtok volt. Itt élt 1690-ben Bagaméri Mester András, jobbágyszármazású, jóravaló gazda. Buday István akkori bihari alispán szerette {175.} volna megnemesíteni, de ahhoz a földesúrnak felszabadító levele kellett. Bagaméri jól tudta, hogy ő a váradi püspökök jobbágyainak „terjedéke”, s bár a török még Váradon ült, nem habozott alispánjával együtt felfáradni Leleszre, hogy ott Benkovich váradi püspöktől felszabadíttatását kérje.*Benkovich felszabadító levele a leleszi lvt. Actorum 1690. No. 11. Okmánytárában 18. sz. A kérelem teljesíttetett.

A nép érzéke helyesnek bizonyult.

Lipót császár és király 1693 Nagyboldogasszony napján, az ünnepi szentmise alatt tette azon fogadalmat, hogy „Magyarországon a plébániai egyházakat, melyek a török zsarnokság és az idők viszontagságai következtében elpusztultak, újból fel fogja állítani”.*Fraknói V.: I. Lipót császár és Marco d’ Aviano kapucinus atya levelezése. 1680–1699. (Katholikus Szemle. II. (1888.)

Három hónap múlva, november 24-én kelt levelével a király tudósítá Benkovichot, hogy mindazon jószágokat, mik egykor Bihar vármegyében vagy azon kívül, a Királyi Könyvek mellékelt kivonata szerint, a váradi püspöké és káptalané voltak, – ugyanannak a püspöknek és káptalannak visszaadja és újból adományozza.*Keresztúri II. 262–4. A váradi káptalani lvt.

Benkovich eddig Váradon, elődeinek több százados birtokán is csak vendég volt. Püspöki jogokat gyakorolhatott, de földesúriakat nem. Várad és körülötte mindaz a vidék, mely a török hódoltságból felszabadult, a háború, a fegyver jogán ismét Szent István koronájára szállt. A váradi várparancsnok s a kincstári igazgató voltak benne az urak, de 1694 március 28-tól kezdve, a vár és környékének kivételével, már a váradi püspök. E napon történt, hogy Sánta Ferenc László, a királyi kincstári birtokok igazgatója, a királyi adomány értelmében Váradolasziban a birtokokat Benkovichnak átadta.*Országos lvt. Ecclesiastica. 66–9. 1694 jan. 19.

Három puszta falut kért és százháromnál is többet kapott. Igaz, hogy a birtokok most nagyon hasonlítottak a sivatag kőhöz, melyet Jákob pátriárka talált a pusztában, de Benkovich is legalább lehajthatá raja ősz fejét, hogy álmodjék püspöksége jövőjéről szépet és fényeset. Mi lehetett volna szebb még álomnak is, mint vezérszerepet kezdeni és vinni abban a {176.} nemes munkában, mely a hazának azt a tiszántúli szép, de árva gyermek sorsára jutott részét nemzetünk büszkeségévé neveli fel.

A birtokok az említett királyi kedvezmények mellett is csak nehezen tudtak megnépesülni. Az emberek még mindig érezték a török hatalom nyomását s nem hittek annak teljes megtörésében. Még 1693-ban, sőt 1695-ben is egy-egy tatár vagy török csoport fel nyargalt egész Debrecenig, égetve, rabolva útjában mindenütt.*e) 1693-ban egy tatár sereg október kezdetén Belgrádtól előnyomult a Gyulát ostromló császári sereg utánpótlási területének elpusztítására. Október harmadik hetében teljesen fel is dúlta Debrecen, Karcag és Újfalu vidékét. (Karácsonyi János: Bélkés m. tört. I. 273.)

És ha olykor-olykor egy-egy visszatérő munkáscsalád mutatkozott, mielőtt szülőföldjét elérhette volna, a közbeeső uradalmak mindenütt arra törekedtek, hogy ottmarasszák, előbb ígéretekkel, s ha az nem használt, erőszakkal. Benkovich ellen is ment fel panasz egész a királyig, hogy emberei a Halmágy, Gyula, Arad stb. vidékéről elmenekült s most visszatérő jobbágyokat elfogják s ötszáz forint váltságon alul tovább nem eresztik.*Országos lvt. Cancell. 44. Megfizethetetlen ára lett a munkáskéznek.

De még a birtoknak száma, neve s jogcíme körül is nagy zavar és tájékozatlanság uralkodott. A királyi adománylevél mellé csatolt kivonat csak azon birtokok sorozatát közölte, melyet a Királyi Könyvekben talált, ezek pedig maguk sem teljesek. Olyan adókönyvek, amilyenek Bihar vármegyéről az 1552–1555. évekből vannak,*E munka II. 245. l. nem minden vármegyéről maradtak fenn. Ezt a hiányt a kincstári s hiteleshelyi levéltárakból még pótolni lehetett, de csak részben; a teljes kiegészítést a magánlevéltárak féltékenyen őrzött ajtaja nem engedte meg. Így történt, hogy a Bihar vármegyén kívül eső birtokok közül az erdélyiek s a Szatmár, Szabolcs, Zaránd vármegyeiek mind odamaradtak, a pesti és borsodvármegyeieket pedig csak részben lehetett visszaszerezni.

De a királyi kivonatban megjelölt birtokokat sem lehetett mind és könnyen elfoglalni. Maguk a királyi ügyészek körmönfont okoskodásaikkal nem egy birtok ellen indítottak keresetet; Váradvelence, Volf, Szálka miatt még évtizedek múlva is perlekedtek.*Országos lvt. Ecclesiast. 16. 28. Sok birtokban, az erdélyi fejedelmek adományozása révén, idegenek ültek. Volt olyan is, mint például Hegyközpályi, melyet maga a király téves bemondás következtében, hogy {177.} t. i. Zólyomi-birtok, adományozott el.*Orsz. lvt. Ecclesiast. 70 11. Mások ismét zálogban voltak, mégpedig többnyire hatalmas családoknál, így jutott egy vagy más címen Aszaló a gróf Forgáchok, Püspökladány Rákóczy Ferenc és gróf Aspremontné, Báránd Deák Pál, Tiszafüred Rácz Péter és Heflány János kezére. Csáky Zsigmond beregi főispánnál is voltak némely birtokok.*Orsz. lvt. Cancell. 45. 5. 572.

Még hozzáférhetetlenebbek voltak a városok. Várad vidékén az erdélyi fejedelmek korában alig volt már jóravaló falu, mely több-kevesebb városi szabadalmat ne nyert volna. Az úgynevezett hajdúvárosok pedig, melyek akkor Szalontától kezdve a Hortobágyig sűrűn következtek egymásra fegyveres szolgálataik címén valóságos nemesi jogokat élveztek.

Benkovich ugyan nem sokat adott mindezen szabadalmakra, kivált a hajdúkéra. Emiatt mindjárt főispáni beiktatása után panasz is ment ellene Bécsbe; de azóta sok minden megváltozott. Apafy meghalt, Erdély különállása megszűnt, a török hatalom is megtört. Maga a királyi udvar, mely 1688-ban még Benkovichot figyelmeztette, hogy az említett szabadalmakat tartsa tiszteletben, 1692-ben és a következő évben ismét kijelenté, hogy a hajdúk fegyveres szolgálata megszűnt s hogy nem lesznek ugyan közönséges jobbágyok, de fizetnek tizedet s utóbb földbért is.*Kereszturi: Descript. II. 260, 262. l. Csakhogy a váradi püspökségnek régi jogaiba visszaállítását könnyű volt elrendelni, de annál nehezebb foganatosítani.

A bécsi udvar korán belátta, hogy a birtokviszonyok rendezése úgy a török hódoltságból felszabadult, mint az erdélyi részekben nagy munkába fog kerülni. E munkára tehát Bécsben külön bizottságot szervezett, királyi rendelettel meghagyván, hogy bár a visszafoglalt részek fegyverjogon egyedül a koronát illetik, mindamellett bárkinek bárminemű jogigényei lennének, azokat a bizottság előtt 1690 szeptember 1-től a jövő év március 1-ig érvényesítheti.*Kismartoni hercegi főlevéltár. Rep. 31. A. 58.

Ez a bizottság nem más, mint a történetünkben annyiszor emlegetett „Neoaquistica commissio”, mely azután munkálkodását egy félszázad alatt sem volt képes befejezni, ítéleteinél {178.} döntő hatással bírt az oklevelek mentő záradéka.*Bpesti egyet. kvt. kézir. Pray-gyüjt. LX. 71. Tudniillik, ha valamely jószágra két adományos jelentkezett s a későbbi adományosnak habár királyi oklevelében ott volt a „Salvo iure alieno” (mások jogának sérelme nélkül) kifejezés, a régebbi adományos pedig igazolni tudta birtokjogát: rendesen ez utóbbi vitte el a jószágot.

A váradi püspökség birtokügyei is e bizottság előtt fordultak meg. Benkovich püspök nem győzi eléggé dicsérni Barlogh Istvánnak, előbbi jószágigazgatójának, utóbb királyi táblai bírónak ügyességét, szorgalmát és erélyét, melyet úgy a püspöki, mint a káptalani birtokok kifürkészésében s védelmében tanúsított. Hálából azért az olaszii kis egyház mellett, tehát a főhelyen, egy rombadőlt házat ajándékozott is neki, melyet Barlogh felépített, de akkor sem kaphatott belé más lakókat, csak német katonákat.*Leleszi lvt. 1699. Protocoll. 109. fol. 71.

Különben Benkovich maga is szívesen tett, fáradt, áldozott a birtokokért. Aszalónak kiváltása kiváltképpen érdekelte. A kiváltás nehézségeinek leküzdésében, mint láttuk, Pázmány Péter is közbenjárt s már-már dűlőre vitte az ügyet. A kiváltás akkor mégsem sikerült s a következő félszázad alatt nem is volt többé róla szó. Benkovich most szerencsésebb volt. Gróf Forgách Simon borsodi főispán felvette a zálogösszeget, tízezer magyar forintot, s kibocsátá kezeiből Aszalót.*1694 jún. 28. Leleszi lvt. Actgor. 1694. 4. Másolat. Kevésbbé volt szerencsés Benkovich báró Szirmay Istvánnal, ki Aszalónak tartozékát: a zemplénmegyei Ond határán két szőlőt (Hegyfark és Barátszőlő) s némi birtokrészeket a gróf Forgáchoktól már előbb megszerzett. Négy évig perlekedett Benkovich Szirmayval s végre is kénytelen volt egyezségre lépni oly móddal, hogy az ondi birtok maradjon Szirmaynál, ki viszont Tályán ad Benkovichnak egy szőlőt; de ha idővel Benkovich vagy a váradi káptalan az ondi birtoklás igazolására bizonyítékokat találnának, a pert megújíthatják.*Országos lvt. Cancell. 41. – Kir. kk. III. 272.

Aszaló visszaszerzésével Benkovich nagyon meg volt elégedve. Szerette ezt a helyet. Ifjúkori emlékeihez közelebb volt. Minden évben felkereste néhány napra, néha hétre is. Ilyenkor tiszteletére s biztonságára a tokaji őrségből díszőrséget hoztak. {179.} Ilyenkor az egyszerű falusi lak megtelt vidám arcokkal. Régi rendtársai a szomszéd diósgyőri, sajóládi, újhelyi klastromokból meg-meglátogatták. A helybeli scholamester iskolai ünnepet rendezett tiszteletére, amiért öt forintot, akkor gazdag ajándékot kapott. Majd a saját ültetésű szőlőjének első termése is felkerült asztalára. Azelőtt Szikszón vettek bort számára, hordóját 24 forintért. 1698-ban már négy hordó bora termett, a kilencedből pedig 14 hordó jött be. A jószág haszna kezdett mutatkozni: 1697-ben már 996 frt. 54 dr. volt a tiszta bevétel.*Leleszi lvt. Actor. 1696. l.

Ugyanakkor hallunk először a váradi püspöki javak jövedelmeiről is. Váradi tiszttartója, Böjty Mihály, 1697-ben 3717 forintot adott be, a következő évben már 8759 forintot, de amelynek több, mint kétharmada (6364 forint) malmok s korcsmák jövedelmeiből folyt be.*U. o. Protocoll 108. fol. 140. b. Actor. 1698. 5.

Járult-e ehhez valamivel Szent Lászlónak fürdője is?, nincs kimutatva. Csak az bizonyos, hogy Benkovich 1696 nyarán megkezdette ezen kies és hasznos gyógyhelynek felépítését.*Bihar vármegye lvt. Protoc. I. 263. l.

* * *

Száz éve múlt, hogy a száműzött váradi káptalan utolsó tagja, Derecskei Török János lehunyta szemeit (1581). Az első váradi kanonok, kivel egy század múlva, 1680-ban, ismét találkozunk, Paurfeindt a Schönhorn János Menyhért.

Született francia, 1677-ben mint a jezsuita rend tagja, lőcsei plébános volt. Itt ismerkedett meg Luzenszky Joákim szepesi préposttal és váradi püspökkel, ki őt 1680-ban a rend kötelékéből kivette, felkamatejóci plébánossá, a 24 szepesi város esperesévé s váradi kanonokká nevezte ki. Pár évvel utóbb fő-esperes, majd szepesi kanonok is lesz, de azért megmarad tovább is plébániáján.*Cista Decanalis Capituli Scepus. – Matrica Babtisatorum Parochiae Montis S. Georgii I. pag. 138, 156, 161, 165. Benkovich tudott róla s midőn elérkezettnek látta idejét, hogy a váradi káptalan újraalakításához kezdjen, akár azért, mert tiszteletben akarta tartani püspökelődje intézkedését, akár mert Paurfeindtben értékesíthető erőt nyerni remélt: őt terjesztette fel a nagyprépostságra. A királyi kinevezést meg is nyerte, mégpedig azzal a kedvezménnyel, hogy ha Isten segítségével sikerül visszahódítani Váradot s prépostságának {180.} birtokába juthat: szepesi kanonokságát még akkor is megtarthatja.*1690 jan. 4. Orsz. lvt. Collat eccl. 63. l. A kanonokságot megtartotta, a prépostságra nem jött el, le sem mondott róla évekig. A kéz tehát, mely arra volt hivatva, hogy mindjárt Benkovich után vegyen részt a váradi püspökség rendezésében, béna maradt.

Annál hívebb embere volt Benkovichnak Farkas István. Egyetlen papja, ki főpásztori első gondjai s fáradalmaiban osztozott vele. Kétségkívül ugyanaz, kivel 1687-ben mint a leleszi hiteles hely egyik bizonyságával találkozunk először. Barilovich Lajos pálosrendű prior Farkast rendtársának nevezi,*Váradi püspöki lvt. Index prot. exhib. 1791–1800. l30. l. így rendtársa volt Benkovichnak is, ki őt már Leleszen magához vette. Mikor pedig elfoglalja váradi püspökségét, Farkast magával hozza s ide köti: hogy távollétében is legyen megbízható embere. Már 1694-ben kinevezte őt váradi olvasókanonoknak s püspöki helynökének. Ezentúl Benkovich bármerre jár, Farkashoz fordul, az ő szemeivel lát, általa intézkedik, vele levelez rövid, velős magyar nyelven.*Keresztúri Descript. II. 264, 269. Négy évig egyedül Farkas István képviselte a váradi káptalant,*Fuxhoffer–Czinár: Monasteriologia. I. 280–l. mert Paurfeindt prépost ezután sem jelentkezett. Az egyházi s birtokügyek rendezésénél mindenesetre elkelt volna több munkáskéz is; de a megélhetés feltételei akkor oly szűkek voltak, hogy még évek múlva is a kanonokok egy kis házba szorulnak és alig tudnak ruházkodni is.

A kanonokok számának szaporítása azonban hova-tovább elkerülhetetlenebb lett. Az egész Tiszántúl egyetlen hiteleshely sem volt. Ez intézményt pedig jogszolgáltatásunk akkori szervezetében nem pótolta semmi más. Újra fel kellett azt állítani a régi jogon, a régi alapokon. 1697-ben meg is jelent egy királyi leirat, mely a váradi káptalannak régi hiteleshelyi pecsétjogát megújította s visszaadta.*Bihar vm. lvt. 1697.

Ehhez járult egy másik fontos körülmény. Paurfeindt eltávozott Magyarországból,*Szepesi kápt. lvt. Catastrum defunctorum praepositorum et canonicorum cath. eccl. S. Martini de Scepus. 9. l. s váradi préposti széke végre betölthető volt.

Bakó János foglalta el, kit Trencsényi Ferenc kincstári {181.} tiszt 1698 május 2-án ünnepélyesen be is iktatott a prépostságba.*Acta Capituli Varad. I. 191. l.

Ugyanazon évben Benkovich püspök is még két kanonokot nevezett ki: Meiners Kázmért és Püspöky József Ádámot.

Az új váradi káptalan ekkor alakult meg a következő négy taggal:

Bakó János prépost,

Farkas István olvasó-,

Meiners Kázmér éneklő-,

Püspöki József Ádám dékán-kanonok.*Acta Capituli Varad. I. 7. l.

Ezt a négy férfiút szemelte ki arra az inteni gondviselés, hogy eltakarítsa a romokat s megkezdve az újraalkotás művét, folytassa egyháza s hazája szolgálatában azt a nemes munkát, melyet szentemlékű elődei kezéből 1557-ben, majd 1566-ban az erőszak kicsikart.

Az utóbbi három élemedett, törődött férfiú ki is dől korán; de Bakó János még fiatal, amellett csupa erő és akarat: túléli a következendő válságos időket s elseje lesz azon társainak, kik a nemzeti művelődéshez majdan jelentékeny tényezővel járulnak.

Lakásaikról csupán annyit tudunk, hogy Farkas István háza a kőrösparti kis egyház közelében állott*Leleszi lvt. Protocoll. 109. fol. 71. 1699. s így e tájon kellett állniok a többi kanonokok házainak is, mint ahol különben is úgy a püspök, mint a szerzetesrendek lakásai csoportosultak.

Amint elhelyezkedtek, haladéktalanul megkezdték káptalani üléseiket. Ezek egyikében mindjárt a pecsétekről gondoskodtak. Két pecsétnyomót metszettek: egyet a hiteleshelyi, másikat a káptalani magán-ügyekhez.

A hiteleshelyi pecsét alakja tojásdad, mezejében Szűz Mária ülőhelyzetben, balra fordulva, jobbjában országalmát, baltérdén balkarjával a kis Jézust tartja. Körirata:

†Sigillum Capituli Varadiensis.*Kismartoni hercegi főlevt. Rep. 33. A. 8. 113. 4. – Rajza: Magyar Tört. Tár II. (1856.) a pecséttáblában 58. sz. ábra.

A káptalani magánpecsét kisebb és kerekalakú, mezejében Szent László király áll, jobbjában csatabárd, baljában országalma. A körirat: {182.} † Sanctus Ladislaus Rex Hungariae.*Orsz. lvt. Ecclesiastica. 70. 11.

Első tekintetre szembeötlik, hogy mind a két pecsétnek úgy alakja, mint beosztása egészen hasonló a káptalan középkori pecsétjei közül a hiteleshelyi kisebb és a magánügyi pecséthez.*E munka II. 29–30. E hasonlóság korántsem a puszta véletlen szüleménye. A káptalan régi levéltára s birtokviszonyainak felderítése végett már e korban folyton folytak a levéltári kutatások; elégszer akadtak eközben a váradi káptalan középkori kiadványaira, eleget láthatták a régi pecséteket. Ezeknek utánzása, megújítása most szándékosan történt.

Egy másik (1699 szept. 3-ki) ülésben ismét azt határozta el a káptalan, hogy a pecsétek s iratok számára egy ládát szerez, melynek egyik kulcsa az egyik, másik kulcsa meg egy másik kanonoknál álljon.*Acta Capituli Varad. I. 9. l. – 1700-tól a hiteleshelyi működésnek sok nyoma van. Gróf Csákyak lőcsei lvt. Transsumt. III: 8. IV. 12. XV. 3. stb.

Érdekesebb ügyet tárgyalt a káptalan hat héttel korábban, július 28-án. Kevéssel azelőtt kapta meg a szepesi káptalannak átiratát, melyben ez jelenté, hogy gróf Csáky István országbírónak parancsára*Kelt Lőcsén 1699. máj. 27-én. felkutatta levéltárát a váradi káptalannak birtokviszonyaira vonatkozóan,*f) Hogy a birtokviszonyokban minő zavar, bizonytalanság volt, arra jellemző a békési birtokok egy részének megszerzése. I. Lipót rendelete alapján 1700 nyarán Püspöky József dékán-kanonoknak a káptalan részére átadatott Békésen négy és fél telek, Szeghalmon hét és fél telek, valamint az egész Kékes-puszta Gyula mellett. Két év alatt azonban kiderült, hogy tévedés történt. A németszövegű térképről tévesen a közben pusztafaluvá lett bihari Begécs helyett a Bigesch-nek írt Békést, a Nagykereki melletti Kékes-puszta helyett a Gyula melletti Kékesi-pusztát olvasták és adták a káptalannak. (Karácsonyi J.: id. m. I. 416–417.) s amiket talált, azoknak hiteles másolatát ezennel megküldi. Mindössze két darabot küldött. Egyik az 1618-ki nagykárolyi traktának ismeretes végzése, a másik sokkal fontosabb s nem egyéb, mint a váradi káptalan legrégibb statútumainak kilenc egész fejezete. Címe: A váradi káptalan konstitúciójának s jövedelmeinek leltára,*Váradi kápt. lvt. dd. XXII. 23. a Bakó préposténál kevésbbé éles szemnek is feltűnhetett s hatást tett a káptalan tagjaira. Új statútumok szerzéséről kezdtek gondolkodni, mint írják: „a jó rend behozatala s fenntartása végett a szolgálatban”*Acta Cagpituli aug. 26-i ülés jkv. és gróf Csákyak szepesmindszenti lvt. VIII. 54. s még azon ülésükből az egri káptalanhoz fordultak, hogy küldené meg saját statútumait. Ezek a következő augusztusban meg is érkeztek, s a káptalan Benkovich beleegyezésével „örömest" elfogadta azokat.*Acta Capituli aug. 26-i ülés jkv.

{183.} Eközben királyi levél érkezett, mely a birtokosokat birtokaik jogcímének igazolása végett Bécsbe idézte meg.*Bihar vm. jkv. I. 377. A káptalan november 15-i ülésében fejét, de különben is legifjabb tagját, Bakó prépostot, ki még pazmanita korából jól ismerte Bécset, küldte a nagy útra. Rábízta iratait,*U. o. 10. l. s azokon kívül még egy kötelességet. Ki kellett jelentenie a prímás előtt, hogy a váradi káptalan hálás akar lenni azért a sok fáradságáért és költségéért, amibe főpásztorának, Benkovichnak a káptalani jószágok visszaszerzése került: ennélfogva a káptalan átengedi neki élete fogytáig minden tizedét s tizednegyedi illetőségét, azt kötvén ki csupán, hogy Benkovich ne feledkezzék el új székesegyház építéséről, amiben a káptalan is segítségére lesz.*Keresztúri II. 280. l.

* * *

Benkovich püspök 1699-ben kijelenté, hogy a leleszi prépostságról le fog mondani,*Orsz. lvt. Ecclesiastica 66. 29. s a következő év elején át is adta azt Schöllingen Ferencnek s általa a premontrei rendnek.*U. o. 67. 154. – Pray G.: Hierarchia I. 37. l. Kétségtelen jele ez annak, hogy már akkor a váradi püspökség jövedelmei biztosították megélhetését s lakásának is kellett lennie Váradon.

Csakugyan 1699-ben látjuk először, hogy Benkovich „váradi udvarházából” keltezi levelét.*Keresztúri II. 97. l. Egyszerű földszinti épület volt ez, inkább gazdatiszti laknak szánva; egyelőre azonban Benkovichnak is meg kellett vele elégednie. Nagyobb, tekintélyesebb építkezésre még hely se volt.

Mikoron Szent László idejében Várad keletkezett, székesegyházában azonnal központot nyert, mely körül a vár, a város csoportosulhatott. A székesegyház kerítése: a vár még megvolt, de annak tényleges ura, a katonai hatalom inkább arra törekedett, hogy a várost is eltávolítsa magától. Benkovichnak kérvénye pedig, melyet még 1692-ben az új egyház, iskola stb. helyének kijelölése iránt benyújtott, még hét év múlva sem nyert elintézést. Ujabban már egy emlékiratot is nyújtott be ez ügyben. Minthogy – mondja ott – Várad városa s a váradi {184.} egyház, melyben Szent László és Zsigmond császár hamvai nyugodtak, teljesen elpusztult: engedtessék meg, hogy ez egyházat a régi helyén építhesse fel vagy pedig a váron kívül jelöltessék ki hely úgy a város, mint az egyház felépítésére.*Archeológiai Ért. XIII. (1879) 29–30. l. Ez emlékiratot is még csak 1699 április 6-án küldi át a magyar királyi kancellária az udvari hadügyi tanácshoz.

Ezalatt Váradon a megtelepítések bár lassan, de folyton tartottak. Egy püspökség keletkezése a munkásvilágon kívül is széles körben gyakorol vonzóerőt. A kormány által nyújtott kedvezmények is kecsegtetők voltak. De a megtelepedés helyének kiválasztásában nem volt más irányadó, mint a város egyetlen templomának kis fatornya. Magának Benkovichnak szemei is azon akadtak meg.

A kőrösparti kis egyház csupán szükségleti épület volt. Helyének kiválasztásánál csak az a szempont döntött, hogy Olaszinak mégis csak volt valamennyi háza s lakosa, és hogy ez a városrész a vár ostromakor is még a legbátorságosabb volt. Hogy a kezdetleges, kis alkotmány szerzetesrendnek, sőt Várad püspökének és káptalanénak évtizedekig székesegyházul szolgáljon: azt ugyan meg nem álmodta volna ekkor senki. De Várad szerencsétlenségének napjai még a XVII-ik századdal sem értek véget, s a viszonyok mostohaságán a legjobb szándék, a legnemesebb akarat is megtört.

A ferencrendűek itt voltak már az 1692-i ostrom alatt s a vár bevétele után sem távoztak el. A „barátok”, mint népünk őket igen jellemzően nevezi, hű barátjai lettek Várad árva keresztényeinek, de még azoknak a kereszteletleneknek is, kik a törökök kivonulása után ittmaradtak. Nem kellett még gyöngyösi levéltárukat sem felkutatni, tudták rendjük hagyományaiból, hogy Váradon, a város közepén tekintélyes klastromuk állott egykor. Kétségkívül felkeresték most e klastrom hajdani helyét s legörömestebb maradtak volna annak közelében, de Várad egyetlen egyházát Olasziban építették fel: amellett telepedtek meg ők is.

Várad megvételének híre felelevenítette a jezsuita atyák körében is a Báthoryak s régi rendtársaik: a Szántók, Lelősiek, Ladók stb. vallási küzdelmeinek emlékeit. És ez emlékek visszavonzották őket is. Mi természetesebb, minthogy ők meg egyenesen régi egyházuk, Szent Egyed, helyére mentek, ez pedig a {185.} kőrösparti kis egyházzal egy utcában állt, alig száz lépésre tőle.

Mikor pedig Benkovich három-négy papjával Váradon megjelent,*Gróf Csákyak szepesmindszenti lvt. VII. 289. ő is a templom közelségét kereste, s annál szívesebben telepedett meg amellett, mert éppen Olasziban, az ő püspöki birtokán emelkedett. A kőrösparti kis egyháznak átellenében, a mai püspöki tisztilak telkén, állapodott meg s itt építette azt a házat, melyet ő püspöki kúriának nevez, de amely még 1700-ban sem volt egészen befejezve.*Bihar vármegye százszekeres napszámot rendel a ház építésére. Bihar vm. lvt. 1700 jkv.

A Báthoryak, Vitézek, Fráter Györgyök és annyi fényes nevű váradi püspök utódja ily szerény helyen vonta meg magát, de ez a hely mégis püspöki székhely volt, honnét Istenbe vetett bizalommal kezdette meg ez egyházmegye és Várad új szervezésének nagy munkáját.

Figyelmét először is a jezsuita atyákra fordította. Ezek kezében volt a jövő: az új nemzedék nevelése. Hatezer forintnyi alapítványt tett a rend javára oly kikötéssel, hogy a rend ez alapítvány kamataiból mindig tartson Váradon két rendtagot az ifjúság nevelése végett.*1699 dec. 2. Bécs. – Keresztúri II. 271. És ezzel Várad iskoláinak első alapjait vetette meg. Ugyanakkor folyamodott a prímáshoz is, hogy azon hatalmánál fogva, melyet a királytól az üresedésben levő egyházi javak rendezésére nyert, – a néhai váradvelencei apácák birtokait ruházná át a jezsuitákra, mit a prímás teljesített is.*Szeben, Apácasomogy és Velencén a kúria 8 és fél portával. Orsz. lvt. Jesuit. 70. 26. – E munka II. 487. Végül Benkovich mint főpásztor és földesúr, ünnepies alakú levelet adott ki, mellyel a jezsuita atyákat váradi régi helyükön visszaállítja s klastromuk telkének és tartozékainak birtokában megerősíti.*Orsz. lvt. Jesuit. 70. 24. Ugyanekkor Békés vármegye rendei is elhatározták, hogy a jezsuita atyáknak rendházuk és kápolnájuk építéséhez segítséggel járulnak.*Bihar vármegye lvt. 1702–3. évi végzések.

Hasonló levelet adott a ferencrendű szerzeteseknek is, kiket – úgymond a levélben – kiváló szeretettel ölel magához, midőn őket Váradon Isten szolgálatára s a hívek üdvének munkálására {186.} visszaállítja és megerősíti, utódjainak pártfogásába is lelkesen ajánlja.*1701 aug. 1. Várad. Okmánytárban 19. sz.

Így a kőrösparti kis egyházat s a püspöki székhelyet a katolicizmus két testőrének: a jezsuita s a Ferenc-rendnek egy-egy állomása fogta közre.

De a káptalan tagjainak lakásai sem lehettek innen távol, bár csak egynek, Farkas István olvasó-kanonoknak házhelyéről van tudósításunk, mely a ferencrendűek szomszédságában állott.*Egy későbbi feljegyzés a ferencesek rendházát és oláh fiúnövelde és a püspöki magtár közé helyezi. Bihar vm. lvt. Collectio historia. 1721–1780. 16. l.

Majd Benkovich Váradról kifelé, az egyházmegyére fordította gondjait.

A magyar egyháztörténelemnek még mindig egyik megfejthetetlen talánya az úgynevezett meszesentúli püspöki helynökség keletkezése. A Partium-ot: Kraszna és Közép-Szolnok vármegyét foglalta magában, természetes és politikai határok egyaránt elválasztották Erdélytől. E két vármegye ugyanis csak az 1570-i békekötés révén jutott Erdélynek, de egyházilag mindig az erdélyi püspökség közelében tűnik elő. Sőt Közép-Szolnok vármegye két főhelye: Tasnád és Zilah az erdélyi püspöknek uradalmához is tartozott.*g) Bunyitay itt utalt a meszesentúli vikáriusok névsorára, azonban ez a kéziratból hiányzik. Megtalálható a millennaris schematismusban. (376. l.) 1300-tól 1556-ig 37 vikáriust sorol fel. – Tudvalevően a nagykiterjedésű erdélyi egyházmegye püspökének nagyon sokáig két vikáriusa volt: az egyik mindig a gyulafehérvári, a másik pedig többnyire a tasnádi (régebben néha az ugocsai) vikárius. Ez utóbbit nevezték meszesentúli vikáriusnak, tasnádi püspöki helynöknek. Csiki István erdélyi püspöknek kényszerű elmenekülése, illetőleg a veszprémi püspökségre való áthelyezése (1618) után Erdély rendjei a katolikus hívek lelki vezetését a vikáriusokra korlátozták, akik nem egyszer csak protestáns superintendensi megerősítéssel adhatták ki rendeleteiket.

Benkovich a két vármegyének visszacsatolását megkísérelte. Javaslatára gróf Szentiványi Lászlót kinevezték kraszna-vármegyei főispánná, kit Benkovich személyesen be is iktatott, s aki a tisztújítást meg is tartotta. De az erdélyi kormányszék Szentiványit nem akarta főispánul elismerni, tiltakozott, felírt s Benkovichra is keményen ráírt.*Benkovich 1700 júl. 3-án az erdélyi kormányszékhez küldött válaszának fogalmazványa a váradi püspöki lvt.-ban. Okmánytár. 20. sz. Szerencsésebb volt Benkovich egyházi tekintetben. A két vármegyét egyszerűen bekebelezte a váradi püspökségbe. Ennek nem szegült ellen senki. Püspök akkor Erdélyben nem volt, s a két plébános, kik Kraszna vármegyében elszigetelve, magukra hagyatva éltek, örömest csatlakoztak Váradhoz.

E plébánosok egyike Szilágysomlyón,*h) Szathmáry János, ferencrendű szerzetes 1697-ig, Mosonyi Péter 1702-ig. másika a közelében, Kárásztelken*i) Kupáss Péter világi licentiatus (keresztelő katecheta) 1694-től. László Pál 1706-ig. lakott. Amott a Báthoryak ősi fészkében, a nemrég elhalt Báthory Zsófiának erős katolikus érzülete, Kárásztelken, az ősi váradi káptalani birtokon pedig a helynek elszigeteltsége s népének szívóssága tartotta fenn a régi hitet. Vagy inkább Istennek különös kegyelme, mely nem engedte, {187.} hogy a szent királyok hitvallása e tájakon gyökerestől kivesszen s a vallási hagyományok szálai megszakadjanak.

Ezekhez harmadikul Benkovich állított fel egy plébániát. Belényes már a középkorban mint a váradi püspökség székvárosa említtetik. Szép, s ami akkor csak monostoros helyeken fordult elő, ikertornyú egyháza volt, melynek romjai ott boronganak ma is a város temetőjének magaslatán, A Fekete-Kőrös festői völgyén központja volt mindig egy tekintélyes uradalomnak,*j) 139.657 hold, mely 1775-ben az akkor szervezett nagyváradi görög katolikus püspökségnek adatott. mely a váradi püspököt uralta, s melyhez a szomszéd arany, ezüst és vasbányák is tartoztak.*E munka III. 348. l. E város szintén megváltoztatta atyáitól örökölt hitét s elvesztvén a váradi püspökség védő kezeit, önerejéből nem volt képes fenntartani nagyobb és több, mint egyszerű plébániai egyházát, így jutott az végpusztulásra.

Benkovich itt Belényesen állította fel egyházmegyéje harmadik lelkészségét. A püspöki s káptalani gazdatisztek és néhány bevándorolt idegenen kívül, amilyen a lengyel eredetű belényesi képíró, Mediczky László volt,*Századok 1869. 745. l. az egész vidéken nem lehetett ugyan több katolikust látni, de annál számosabb volt a protestáns s a görögkeleti vallású. Ez utóbbiak egyesítése a római katolikusokkal éppen akkor folyt javában, Hevenesy Gábor és Baranyay Pál jezsuita atyák Erdélyben százezrekkel fogadtatták el már az egyesülést. Benkovich is bízott az egyesülés jövőjében. Akkor még a vallást nem tartották egyszersmind nemzetiségnek. Már 1694-ben írta Leleszről Farkas István kanonoknak: „Az oláh papságot prolegálja kegyelmed, paraszti dologra ne fizettessenek”.*Keresztúri II. 265. l. Emellett látjuk, hogy még az ő korában is voltak olyan községek Biharban, melyeknek oláh lakosai bevették a kálvinista vallást s évtizedekig meg is tartották.*A biharmegyei kálvinista oláh papokról: Adalék a tiszántúli egyházkerület tört.-hez. 27. 52. A katolikus vallás az ő miséjével, szentjeivel, gyónásával stb. közelebb áll a görög keletihez: miért ne remélhette volna tehát, hogy ezt még könnyebben bevehetik, mint a protestánst? Kivált miután számtalanon voltak oly katolikus magyarok, kik régi papjaikat elvesztvén, éppen a fentebbi okból mentek át a görögkeleti egyházba.*Ferencrendűek kolozsvári levéltára. {188.} De plébánosainak jövőjét biztosítani akarta. Huszonegyezer forintot tett le, hogy annak kamataiból – mint alapító levelében mondja – minden plébánosa évenként hatvan forintot nyerjen. Ha pedig a plébánosok helyzete idővel annyira javulna, hogy már saját erejükből is megélhetnek: akkor a kamatok papnövendékek kiképzésére fordíttassanak; vagy ha ismét az történnék, hogy a váradi püspökségnek meg kellene szűnnie: akkor vándorlelkészek tartassanak az egyházmegyében.*Leleszi lvt. Prot. 109. fol. 55. – Keresztúri II. 274. Az alapítvány értékére nézve meg kell jegyeznünk, hogy akkor egy köböl rozs ára egy forint volt, ma pedig ötször annyi.

Íme: három plébános, négy kanonok, két rendház, öt-hat szerzetes s pár száz katolikus lélek: ennyiből állt Benkovichnak összes püspöksége. Igaz, hogy a régi váradi püspököknek több káptalanjuk volt, mint neki kanonokja, több klastromuk csak Váradon is, mint neki szerzetese s több száz plébániája, mint neki plébánosa; de ezért a szerény eredmény láttára is nemkevésbbé dagadhatott az örömtől Benkovich szíve, mint akár Vitéz Jánosé, midőn művészeti kincsekkel teljes székesegyházán, fényes egyházi testületein s híveinek ezrein végigtekinthetett.

Különben is tisztelet, bizalom vette körül, maga a király nagy kitüntetéssel emlékezett meg róla.

1697 szeptember 2-án kelt oklevelében megelégedését nyilvánította tízévi főispáni működése felett s ugyanakkor őt és utódjait a váradi püspöki széken Bihar megye örökös főispáni méltóságára emelte. Ezzel visszanyerte püspökségének ezt a szép előjogát is, melyhez Hunyadi Mátyás királynak s püspökelődjei egész sorának emléke fűződött.

A következő év tavaszán, 1698 április 28-án Bihar vármegyének Váradon tartott közgyűlésében kihirdették az adománylevelet s Várad püspökét az örökös főispáni méltóságba ünnepiesen beiktatták.*Keresztúri II. 265.

Midőn pedig Békés vármegye 130 évi szünetelés után visszaállíttatott, de új főispánja Bécsből nem jöhetett le: ez Benkovichoz fordult, hogy a főispánságba őt, mint távollevőt iktassa be s a vármegyei tisztikart is választassa meg.*

A főispán 1699 dec. 12-i levelének másoalta a váradi püspöki levéltárban.

k) I. Lipót 1699 december 2-án nevezte ki Békés vármegye főispánjává Löwenburg János udvari kamarai tanácsost. A megbízás alapján Benkovich 1700 március 29-én tartotta meg Békés vármegyének főispáni beiktató és helyreállító gyűlését – Nagyváradon. Löwenburg képviseletében Benkovich jószágigazgatója, Barlogh István tette le az esküt. Benkovich az első tisztikart nem választotta, hanem egyszerűen kinevezte Olasz Mihályt alispánnak, Lajos Mihályt jegyzőnek, Orbán Jánost szolgabírónak. (Karácsonyi J.: Békés vármegye tört. I. 312. l.)

{189.} Eközben a tiszántúli vidék egyik főrangú családja, a báró Károlyiak körében egy rendkívüli esemény nagy izgalmat okozott. Mindenki úgy tudta, hogy báró Károlyi Sándornak, a későbbi szatmári béke megkötőjének, testvérbátyja, István, a zentai ütközetben (1686) elesett s a csatatéren a többi halottakkal együtt el is hantoltatott. Tíz év múlva azonban megjelent egy fiatal ember, ki Károlyi Istvánnak monda magát, s a zentai hőshöz csakugyan megszólalásig hasonlított. Hosszas távollétét török fogsággal igazolta. Károlyi Sándor még gyermekéveiben elszakadván Istvántól, nem ismerte ugyan meg a jelentkezőben testvérbátyját, de mert mások megismerték: elfogadta testvérének az idegent. Sőt személyesen jelent meg vele a váradi káptalan előtt, hogy ott családi jogainak biztosításáról intézkedjék. Utóbb azonban sok olyant kellett tapasztalnia, ami gyanút keltett, s később meggyőződéssé érlelte a gyanút, hogy az új testvér: csaló. A király elé vitte tehát az ügyet s a király az éppoly kényes, mint fontos családi ügyben vizsgáló biztosul Benkovichot nevezte ki, alája rendelvén bizottságot. A bizottság tagjai voltak: báró Sennyey István és Krucsay Márton, szabolcsi alispán, jegyzője pedig Csala Sándor, Benkovich főispáni titkára.*Bihar vármegye jegyzőkv. I. 462. 474. Sok tanú kihallgatása után – a Benkovichra jellemző óvatos tartózkodással szövegezett – jelentésük így szólt: „a tanuk vallomásaiból s az érdeklettnek meg nem jelenéséből tökéletes világosságban állani véljük, hogy ő nem Károlyi István, hanem annak nevét csak bitorolja”. A következő évben (1699) Erdély havasai között, hová a bizottság elől menekült, el is halt.*Századok 1873. 185. (Waltherr I.: Az Ál-Károlyi.)

Legelső családunk egyetlen férfi sarja, Rákóczy Ferenc is maga kereste fel bizalmával Benkovich püspököt. 1701 tavaszán, pár héttel elfogatása előtt, háromezer forintot kért tőle kölcsön, s mikor Rákóczy a kért összeget megkapta, zálogba tette tályai (Zemplén) Borkút nevű szőlőjét, egyszersmind Benkovichnak szintén tályai házát minden földesúri teher alól felszabadította.*Rákóczy záloglevele kelt Munkácson 1701 március 27. Váradái káptalan levéltár: aaa. XIX. E ház, úgylátszik, a fentebb említett ondi részbirtokért cserébe adott, Szirmay-féle szőlők tartozéka volt.

Majd megtörtént vele az a tisztesség is, amely Várad püspökét {190.} már régen nem érhette: Szentiványi Márton, a fáradhatatlan író, utolsó magyar munkájának egyik részét Benkovich püspöknek ajánlotta.*Magyar könyvszemle VIII. (1883.) 273. 1. – Szabó K.: Régi Magy. Knyvt. I. 655. l. Mindenesetre jele ez Benkovich tudományszeretetének, de anyagi helyzete javulásának is.

Az író után jött a festő s elkészíté Benkovichnak olajfestményű mellképét. Várad püspökeinek enemű képei között ez az első, mely egykorú s hiteles. Egészséges arcú, szikár férfiút mutat hajadonfővel, ősz haj, bajusz és szakállal. Vállain mucetum és karing, nyakában láncon püspöki kereszt. Arcán akarat és szívósság, de a figyelem s az eszély oly kifejezése is, mely a legjobb diplomaták arcára emlékeztet. Kár, hogy semmisem árulja el: Bécsben készült-e az arckép vagy pedig azon Mediczkynek műve, kiről fentebb volt szó.

Az 1699-ik év eseményekben gazdag volt Benkovichra nézve. Erre az évre esik egy új alkotásának megkezdése is. mely főpásztori működésének koronája lett volna.

Új székesegyház építéséhez fogott. A várbeli építkezésre vagy nem kapott engedelmet vagy nem győzte azt bevárni: az építést püspöki lakának udvarán kezdte meg.

A káptalan azonban, átengedett tizedei révén is beleszólása lévén a dologba, kifogást tett az épületnek úgy helye, mint méretei ellen. Kicsinyelte s a jezsuiták és ferencesek között mintegy odaszorítva látta. Kifogásait ünnepies tiltakozás alakjában is kifejezte az egri káptalan előtt.*Keresztúri II. 280.

Erre Benkovich az épület tervrajzát felküldte Bécsbe Hevenesy Gábor jezsuita atyának, hogy azt szakkörökkel közölje. Új terv készült.*Bakó prépost levele 1714 aug. 4-én Váradról gróf Csáky Imre érsekhez. Szepesmindszenti levéltár VII. 54. S 1702 tavaszán Koch János bécsi építőmester lejött Váradra s Benkovichcsal a szerződést máj. 1-én megkötötte.

Eszerint az egyház hajójának hossza 12, szélessége 7 öl lett volna; a szentély 5 öl 2 láb hosszú, 4 öl széles; az ikertornyok falainak magassága 10 öl. Minden anyagot a püspök állít elő: az építész csak hibátlan munkát ad, melyért a munkavezető díjain kívül, hétezer forintot kap. Az egyháznak a harmadik nyáron késznek kell lennie.*Keresztúri II. 282. l.

{191.} Az építést haladéktalanul megkezdték. Őszre már annyira haladtak, hogy a falak két öl magasan kiemelkedtek a földből.*Még 1722-ben is ilyen magas volt. Gróf Forgách Pál levele Csáky Imre bíbornokhoz. Szepesmindszenti lvt. VII. 170. Október 2-án még Benkovich püspök 750 forintot fizetett ki Koch építésznek.*Keresztúri II. 284. l.

Ez azonban utolsó nyoma működésének. Nagy beteg lett. Október 26-án már a szava is elállt s két napra rá, esti öt-hat óra között, kanonokjai s papjai imái közben csendesen kimúlt.

Végrendelete nem maradt,*Acta Capituli Varad. I. 27. l. de még életében megtette intézkedéseit.

Tizennégyezer forintot, mely a felajánlott káptalani tizedekből folyt be, félretéve tartott a székesegyház épületére. Ezt Farkas István kanonok azonnal át is vette.*U. o.

A közte s a váradi káptalan között fenforgott birtokkérdésekben már évek előtt megkötötte az egyezséget. Eszerint Hegyközújlak és Aszaló a püspök halála után átmentek a káptalan birtokába, de ez utóbbiért a káptalan tartozik lefizetni a tízezer forint váltságösszeget. Erről pedig úgy intézkedett, hogy hatezer forintot kapjon belőle a pálosrend két növendék tanítására Rómában, négyezer forint meg maradjon a váradi káptalannál alapítványul évenként négy misére.*Leleszi orsz. lvt. Protocol. 106. fol. 195–6. Régi szerzetestársai, a pálosok iránt más alkalommal is kimutatta bőkezűségét, amiért a rend évkönyvei kegyelettel adóznak emlékének.*Acta Paulinorum. II. 360. I. Bpesti egyet. kvt. kézir.

A váradi káptalan november 3-ki ülésében Bakó János prépostot káptalani helynökké választotta s ugyanőt bízta meg azzal is, hogy az elhunyt főpásztor koporsóját Sároraljaújhelybe kísérje el.*Acta Capituli Varad. I. 28. l. A megboldogult ugyanis egykori rendtársa, a vértanú Csepelényi György mellett kívánt nyugodni.

Bihar vármegye szintén gondoskodott róla, hogy örökös főispánjának a végtisztességet illően megadja. A koporsó kíséretére az alispán, Sánta Ferenc vezetése alatt a vármegye tisztviselőiből küldöttséget s a nemességből harminc lovas díszőrséget {192.} rendelt, a költségek fedezésére pedig ezer forintot szavazott meg.

A temetés gyászünnepének legmegindítóbb részét Zöley Pál beszéde képezte, mely Benkovich emlékét bevitte az irodalom történetébe is.*Kinyomatta Bártfán 1702. Egyetlen ismeretes példánya a nagyenyedi minoritarendűek könyvtárában volt, de az 1882-i budapesti könyvkiállítás alkalmával ez is eltévedt. – L. Szabó K.: Régi Magy. Ktár. I. 648.

De az újhelyi régi pálos egyházban nincs semmi jel, nincs egy betű, mely rája emlékeztetne.

Benhovich halála már abba a korba esik, mikor az a régi szokás, mely a halottak sírja fölé szép, sokszor művészi emléket állított, – már hanyatlóban, sőt kiveszőben volt. Hanyatlani kezdett ezután a kegyelet érzelme, a történeti érzék, az ízlés, a művészet is.

* * *

Csáky bíbornok 1719-i képe.

Csáky bíbornok 1719-i képe.

II. GRÓF CSÁKY IMRE
(1702-1732)

Szepesvár rekonstruált  képe.

Szepesvár rekonstruált képe.

A történeti*a) Megjelent a Katolikus Szemle I. (1887) évfolyamában, 434–468. l. nevezetességű Branyiszkó-hegy nyugati oldalán, magas sziklatetőn emelkedik Szepesvára. Ma már csak festői rom,*1780-ban tűzvész pusztította el. hajdan jelentékeny erősség, mely a Bethlenfalvi Thurzók kihaltával, 1638-ban a gróf Csáky-nemzetség birtokába jutott. Új birtokosaival megújult régi fénye és szülőháza lett ismét oly férfiaknak, kiket legjobbjai közt említ nemzetünk. {196.} Soraiba tartozik gróf Csáky Imre.

Magas állása, állami s közjogi életünk átalakításában vitt szerepe egyaránt érdekessé teszik. Még vonzóbb azáltal, hogy bár pályáját jóval a szatmári béke után fejezi be, mégis szokásai s udvartartása által, a régi Magyarországhoz tartozik. Mondhatni, középkori főpapjainknak utolsó alakja.

Atyja, István, előbb beregi főispán,*b) Nem beregi főispán, hanem Felső-Magyarország főkapitánya volt. majd tárnok,*c) Nem ő, hanem hasonlónevű atyja volt tárnokmester. végre országbíró.*d) Életrajzi adatai: Málnási Ö.: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora. 29–32. l.

Értett a kardforgatáshoz is. Háromszor nősült s a három nő huszonöt*e) Huszonhat gyermeke közül 3 halva született. (U. o. 32. l.) gyermekkel ajándékozta meg. Második nejét, Melith Klárát 1671 november 14-én vezette oltárhoz, de nem minden akadály nélkül. Az ifjú hölgy sógorasszonya*f) Csak másodfokú sógornője volt (U. o. 31. l.) volt s amellett protestáns.

Szepesvára átellenében egy másik magaslaton a szepesi prépostság, most püspökség ősi egyháza emelkedik. A prépost és Szepesvár ura már társadalmi állásuknál fogva is egymásra valának utalva. István gróf s az akkori szepesi prépost, Lovasberényi Bársony György, ki egyszersmind kinevezett váradi püspök volt, bizalmas lábon álltak egymással. A prépost kieszközölte István gróf házasságához a pápai felmentvényt; a gróf pedig, midőn a következő 1672 október 28-án fia született, annak keresztanyjául a prépost édesanyját hívta meg.

A keresztelés november 9-én abban a kápolnában történt, mely a fellegvár udvarán ma már romokban áll, de a csúcsíves építészet egyik szép alkotása volt. A gyermek Imre nevet nyert,*Mindezen családi események a férjnek, gróf Csáky Istvánnak sajátkezű feljegyzéseiből merítvék. A Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára; Zöldkönyv 18. l. s a keresztelő püspök-prépost aligha álmodá, hogy a kisded, kire áldását adta, egykor utódja lesz.

A várkápolna csakhamar újabb és ritkább ünnepély tanuja lön. Az ifjú Csákyné anyai boldogságában még szorosabban simul férjéhez: áttért férje s gyermekének vallására,*„1673… Nagyboldogasszony napján gyónt és communicált meg elsőben az én kedves házastársam… Hála Istennek”. Zöldkönyv. i. h. kis fiát pedig a konvertiták lelkesedésével az oltár szolgálatára, Istennek ajánlotta fel.

* * *

Szepesvára közelében, Kassán a XVII-ik század közepén nevezetes főiskola keletkezett, mely a katolikusok vallási s tudományos {197.} érdekeit volt hivatva előmozdítani, éppen úgy, mint a szomszéd sárospataki a protestánsokéit. Kisdy Benedek egri püspök, ki, mióta Eger török kézre került, Jászóra, majd Kas sara vonult káptalanával együtt, – alapította az iskolát s melléje papnevelő-intézetet is csatolt.

Ez iskola s intézet növendékei 1682 augusztus 5-én ama korban nem éppen szokatlan, de mégis ritka jelenetnek valának tanúi. Csáky Imre, az ország bírájának fia, fényes név, nagy vagyon, főispánságok, várak örököse az említett intézetben pap lett. Csendes, ájtatos kispap, milyen a szelíd, szófogadó gyermekekből szokott válni, kiket öntudatuk első ébredésétől kezdve azzal a gondolattal nevelnek, hogy pap lesz belőlük. Lipót király a Csáky-ház barátjainak előterjesztésére Csáky Imrét egyházi pályájának küszöbén apáttá nevezte ki,*A kinevező oklevél kelt Bécsben márc. 21. 1682. Eredeti, papír. A gróf Csáky-nemzetség lőcsei levéltára: l77. l. s a fentjelzett ritka jelenet abból állt, hogy a tíz éves Csáky mellén aranykereszttel s ujján főpapi gyűrűvel lépett leendő társai közé.

Régi családaink mindig örömmel látták gyermekeiket az egyházi pályán. Nem csupán vallásosságból, hanem mert ott gyermekeik testi-lelki sorsát inkább biztosítva látták. Sok gyermek lételében pedig az egyházi pálya még kívánatosabb volt. Az ősi birtok nem daraboltaték fel annyira, mert az egyháziak rendesen lemondtak osztályrészükről, sőt, ha pályájukon szerencsével haladtak, még növelték családjuk fényét és gazdagságát. Ezért történeti emlékeink, mint a Margit-legenda is, nagyszámmal tüntetik fel legelső családaink sarjait az egyházi pályán. Csáky Imre családjában kívüle még testvéröccse, Miklós is a papi pályára lépett s hazánk prímása lett; nővérei közül pedig négyen vették fel az apácafátyolt.

Csákynak kassai tanulása hat évig (1682–1688) tartott. Ezalatt nevelője, Páter Kecskeméty szívében atyai gyöngédséget keltett maga iránt s az egyszerű szerzetes akkor is szerető gondossággal kísérte egykori növendékét, midőn már messze repült szárnyai alól.*Szepesmindszenti levéltár: VII. l.

Püspökét meg éppen meghódítá.

E püspök már nem Bársony György volt, hanem utódja, {198.} a „jólelkű” Fenesy György, aki, mint a gyermektelen éltes emberek rendszerint, szintén nagy hajlammal bírt arra, hogy a más gyermekét felkarolja s boldogulásét áldozatokkal is elősegítse.

Fenesy püspök 1688-ban a 16 éves Csákyt a bécsi egyetemre küldé s mint az egyházi rend tagját, a Pázmány Péter alapította növeldébe vétette föl. Csáky öt évig volt az intézet tagja. Ez idő alatt úgy atyja, István gróf, mint Fenesy püspök a távolból is éber figyelemmel őrködnek felette. Gyakran küldik hozzája megbízottaikat s leveleiket, telve gyöngédséggel, szeretettel s olykor értékes mellékletekkel.*Gróf Csáky István 28 darab levele fiához, Imréhez. Lőcsei nemzetségi levéltár: l79. l.

Még be sem fejezte Csáky bécsi tanulását, midőn Fenesy már előkészítette útját, hogy a hittudományi tanulmányok folytatása végett Rómába mehessen. Gondoskodott útitársáról is, hogy „Páter Sennyey László urammal tegye meg a nagy utat.*Fenesy Gy. levele, Szepesmindszenti levéltár: VII. 2. De mielőtt oly nagy messzeségre bocsátotta, meg akarta magának s az atyának szerezni azt az örömet, hogy gyönyörködhessenek a férfiúvá serdült gyermekben. Csáky ekkor 21-ik évében járt. Tudósítá tehát, hogy jöjjön Kassára, mert „magának tartja az subdiakonátusságra való ordinációját”.*Fenesy Gy. idézett levele. Hogy kedves meglepetést is készít számára, arról hallgatott.

Csáky mint a bölcsészet tudora érkezett Kassára, hol 1693 aug. 16-án történt meg ordinációja a jezsuiták egyházában. Ez az éppen olyan szép, mint szilárd renaissance-stílű épület fejedelmi bőkezűségnek köszöni lételét. Egy bánatos anya és özvegy: Báthory Zsófia építtette azt fogadalomból, hogy egyetlen fiát, I. Rákóczy Ferencet, a Wesselényi-összeesküvés gyászos következményeitől megmentse.

Csákynak subdiakónussá szenteltetésénél atyja, István gróf, akkor Felső-Magyarország kapitánya is jelen volt.*Diarium collegii Cassoviensis Soc. Jesu. Budapesti egyetemi könyvtár: G. 151. A szertartás végeztével következett a meglepetés. Fenesy püspök nagy pecsétes levelet kézbesített az új diakónusnak, mely egri kanonokká való kineveztetését tartalmazta.*Kelt „in ipso festo B. M. V. ad Nives” 1693. Eredeti, papír. Lőcsei levéltár: 177. 2.

Csáky Imre disputációja

{199.} Csáky Imre disputációja

{200.} A következő őszön Csáky már Rómában volt,*Szerencsés megérkezését november 6-án jelenti Fenesynek, Szepesmindszenti levéltár: VII. 1. s az örök város az ő lelkére sem téveszté el hatását. A tudományok mellett a művészetek is utat találtak szívéhez.

Midőn hittudorrá avattatott, értekezése közrebocsátásánál nem elégedett meg a szokott egyszerű címlappal. Ehelyett művészi kivitelű címképet adott, mely főhelyén XII. Ince pápát, kinek a mű ajánlva volt, tüntette fel két koronás alak: I. Lipót s fia, a már megkoronázott I. József között. Mellettük nyolc kisebb kép azon győzelmes csatákat mutatta, melyek hazánk felszabadulását eredményezték a török járom alól.*Csak leírásból ismerjük. Gánóczy: Episcopi Varadiensis, II. 374. l.

Midőn pedig közeledett az idő, hogy az örök várost elhagyja, mintegy búcsúzóul s szintén a szentséges Atyának ajánlva, egy kis melodrámát adott ki, melynek tárgya ismét Magyarország, a rabláncaiból szabaduló haza. Szövege kis negyedrétben 14 lapra terjed, versekben van írva, s valószínű, hogy, mint az ajánlólevél, Csákynak munkája. A gördülékeny, rímes sorokat Róma egyik karnagya, Octavio József által zenére tétette s hazánk fájdalom-, majd örömkiáltásának így készített utat a hallgatóság szívéhez.*Megjelent Rómában 1695. Egy példánya a bécsi volt udavri könyvtárban: S. A. 33. C. 76.

Fenesy püspök örömmel látta Csákynak római sikereit és szívesen segíté nemes törekvéseiben. „Ami tanulása continuatiójára kívántatik – írja egyik levelében – abból ki nem veszem magamat”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 1. És szavainak őszinteségét jelentékeny összegek küldésével igazolta. Emellett éleszti munkakedvét, biztatja, vigasztalja, olykor szívét is feltárja előtte; így 1695-ben megsúgja ama reményét, „hogy elnyeri a kalocsai érsekséget”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 1.

Más oldalról Csáky gyengeségei sem kerülték el figyelmét. Hajlamát a bő költekezésre korán észrevette; római lakásának már elején figyelmezteti is, „hogy bőven nem kell borsolni”,*Szepesmindszenti levéltár: VII. 1. két év múlva pedig, midőn ismét 800 forintot küld aranyban, megjegyzi, hogy „az sok költségeknek legyen vége”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 1.

Utolsó levelét 1695 május 11-én írja Rómába, midőn felszólítja Csákyt a hazatérésre s útitársról is gondoskodik, hogy {201.} „Zichy úrfival jöjjön vissza”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 1. E Zichy, Pál lehetett, a későbbi scutari püspök s esztergomi kanonok.

Csáky követte főpásztorának hívó szavát. Mondják, hogy midőn az örökvárostól búcsút vett, a bíbornokok egyike eme szavakkal bocsátotta el: most mint tanulót láttunk; nemsokára látni fogunk, mint bíbornokot.*Gánóczy: episcopi Varadienses. II. 374. l.

* * *

Csáky Imre, midőn 1695 nyarán hazájába visszatért, közeledett élete huszonharmadik évéhez. Fenesy püspök valószínűleg azért is sürgette hazatérését, hogy áldozópappá is ő szentelhesse fel. Hol s mikor történt a felszentelés? adataink hézagossága miatt meg nem mondhatjuk; csak annyi bizonyos, hogy Csáky 1696 május 1-én már plébános.

E korban az egri káptalan némely tagjai az egyházmegye jelesebb helyein: Kassán, Sátoraljaújhelyben, Miskolcon, Ungváron stb. mint plébánosok szoktak működni, Fenesy, hogy Csákynak a lelkészkedés gyakorlatára is alkalmat adjon, de távol se legyen tőle: őt a megye legfényesebb plébániájára, Kassára nevezte ki.*A kassai Szent Erzsébet-egyház anyakönyve.

És ő felsége a király ezúttal ismét megemlékezett róla: a Miskolc-melléki tapolcai valóságos apátságot adományozta számára.*A királyi levél kelt 1696 június 2. Királyi Könyvek. III. 218. l.

Csáky. ereje tudatában, munkakedvvel lépett új pályájára. A kassai dóm anyakönyveinek számos helye tanúskodik lelkészi tevékenységéről. Testvéröccse, Tamás házasságát is ő áldotta meg, miről ősz püspöke, Fenesy rokonszenvesen jegyzi meg, hogy „szép és ritka Isten áldása”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 1.

Eközben úgy Kassán, mint apátságában, Tapolcán az Isten házáról sem feledkezett el. A remek kassai dóm csak néhány év előtt került vissza a protestánsoktól a katolikusok birtokába sok fogyatkozással, nevezetesen a mellékoltároknak nagy hiányával. Csáky az északi oldalhajó legnyugatibb kápolnájában oltárt emeltetett nemzetsége címerével, melyről a kápolna el is neveztetett Csáky-kápolnának. Tapolcán szintén megkezdte {202.} a rombadőlt egyház felépítését s evégből Mecenzéfről munkásokat, Késmárkról kőfaragókat hozatott oda.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 4.

Így csendes munkásság közt telt el három év (1696–98); a következő három annál nyugtalanítóbb eseményekkel lepte meg.

1699 március 5-én második atyját, Fenesy püspököt elragadta a halál; december 4-én pedig édesatyját vesztette el. Eközben megvált a kassai plébániától is.

Mint a vármegyék ügyeinek rendezésére alakított bizottságnak tagja, Bécsbe költözött, hol ő felsége novii címzetes püspökké s királyi tanácsossá nevezte ki.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 4.

1701-ben a magyar királyi kancelláriánál nyert alkalmazást,*

Bécsi áll. levéltár. Hung. 1723. Card. Csáky.

g) M. kir. udvari alkancellár lett. (U. o. 61–64. l.)

1702-ben esztergomi kanonok lett,*Kolonics L. adománylevele Bécsből 1702. aug. 8. Szepesmindszenti levéltár: VI. 2. s még ugyanazon év december 10-én váradi püspök s bihari örökös főispán.*A királyi adománylevél kelt Bécsben 1702. dec. 10. Eredeti, hártya. Lőcsei levéltár: 177. 6.

* * *

Csáky váradi püspökké neveztetett, s ekkor még csak harminc éves volt, de negyven lett, mikorra püspöki székét elfoglalhatta.

A királyi kincstár a beiktatást s ezáltal az egyházi birtokok kiadását szerette húzni-halasztani. Így tett legközelebb Báró Nesslrotth Vilmos székesfehérvári préposttal és most Csákyval.*Magy. orsz. levéltár: Cancell. Concept. Exped. 1703. 84. és 1715 júl. 26. sz. –Keresztúri: Descript. epp. et copit. Varad. II. 284. l. A következő 1703-ik évnek már fele is elmúlt s még csak annyi történt, hogy Csáky főispánsága Bihar megye gyűlésén kihirdettetett és elfogadtatott; ő maga pedig Bécsben aug. 5 én püspökké felszenteltetett.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 36. – Lőcsei: 177. 6.

Ezalatt váratlan események jöttek közbe. Május első napjaiban kitört a Rákóczy-forradalom s éppen a tiszai részeken.

Ha Csáky mindjárt a vész első hírére megjelenik Váradon, ha az ellenfelek közé állva, csendesíteni törekszik a szenvedélyeket: talán ő is megmentheti székvárosát, mint Egert ősz {203.} püspöke, Telekessy István, kit a város kapujánál az érkező fejedelem, Rákóczy, kezét megcsókolva üdvözölt.

De Rákóczytól a főpapok és főurak nagyrésze idegenkedett. A bécsi, bécsújhelyi, pozsonyi, eperjesi véres napokra még élénken emlékeztek. Maga a köznemesség is csak az első sikerek kivívása után fogott fegyvert.

Csáky Imre főpap és főúr volt. Idegen földön nyerte magasabb neveltetését s a bécsi udvarnak lekötelezve érezte magát. Emellett nemzetsége köréből nem hiányoztak oly hagyományok, melyek őt a Rákóczy-név s az Erdélyből jövő mozgalmak iránt idegenkedésre hangolták. „Szépatyámat – írja egy későbbi levelében – Bocskay, nagyatyámat Rákóczy György, atyámat Tököly mindenéből kifosztotta”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 36.

Várad tehát hiába várta új főpásztorát. Helyette 1703 augusztus 6-ra virradóra Bercsényi Miklós jelent meg kurucaival.

A váradi vár a császáriak kezében volt. Parancsnoka gróf Fels Colonna Ferenc tábornok. Őrségének legjelentékenyebb részét két ezred, mint akkor nevezték, rác katonaság képezte Kis Balázs ezredes alatt.

E rác katonaság, helyesebben felkelő martalóc sereg, Fels parancsára 1703 júliusának végével a kurucokat Diószegnél meglepte és szétszórta. Ezt a kölcsönt jött most visszaadni Bercsényi.

Augusztus 6-nak hajnalán Várad külvárosát, Olaszit ő is meglepte, rác lakosait, köztük Kis Balázst, kardra hányatta s a várost felégette.*Biharmegyei rég. s tört. közlemények. 1875. évf. 2, l.

Benkovich Ágoston váradi püspök, midőn a törökök kiűzése után elfoglalhatta székhelyét, éppen a külvárosban telepedett le. Itt, a mai Széchenyi-utcán építette fel a kis székesegyházat, a saját, a kanonokjai s a ferencrendűek lakhelyét. Ezek most mind pusztulásra jutottak s amit hirtelenében a várba nem vihettek, „kuruczok osztozkodtak véle”.*Fridrich O.: Hist. ord. Minor. II. 190. l. – Szepesmindszenti levéltár: VII. 289.

A következő évek megsemmisítették a város többi részét is. Kezdetét vette a várnak körülzárása, mely évekig tartott s {204.} mely alatt, amit a kurucok megkíméltek, elpusztították a német-rác hadak.

Eközben Csáky Imre s testvérbátyja, Zsigmond eleinte Bécsbe menekültek, míg testvéreik közül Tamás a császáriak, Mihály pedig a Rákóczyak táborában küzdöttek, – testvér testvér ellen.

Rákóczy kormánya a távollevők jószágait lefoglalá, ezek között Csáky Imrének is úgy családi, mint egyházi birtokait.*Magy. orsz. levéltár: Canc. Concept. Exped. 1714. év. nov. 12. 24. sz.

Jövedelem nélkül lévén, kölcsönökhöz folyamodtak s ekkor kezdődött a kölcsönösszegek ama sorozata, mely a következő évek alatt hosszúra felszaporodott.*

Szepesmindszenti levéltár: VI. 139.

h) Tizenhatezer forintra szaporodott a felkelés alatt eszközölt adóssága. (U. o. 79. l.)

1703 végén*i) 1703 októberig Bécsben Kollonics mellett dolgozik. vagy a következő év elején gróf Erdődy Sándor vasmegyei vépi birtokán találtak menedéket, kötelezvén magukat, hogy amit ők, cselédjeik s lovaik elfogyasztanak, becsárát egy év alatt megtérítik. Cselédségük húsz személyből állt, tizenkét lóval.*

Szepesmindszenti levéltár: VI. 139. – VII. 8. – VII. 10. – VII. 222 és 132.

j) Zágrábban, Esterházy Imrénél 1704 tavaszától 1705 őszéig tartózkodik. (U. o. 66. l.)

1705 június 7-én már Zágrábban vannak,*Szepesmindszenti levéltár: VI. 139. – VII. 8. – VII. 10. – VII. 222 és 132 ősszel pedig Varasdon. Itt kapták gróf Fels váradi parancsnok tudósítását, hogy a püspökség szőlőjét beszüretelte, de csekély eredménnyel, mert a kurucok éjjel a szőlőkre törtek s a váradi hajdúk is sokat elvesztegettek benne.*

Szepesmindszenti levéltár: VI. 139. – VII. 8. – VII. 10. – VII. 222 és 132

k) 1705–1706 telét Bécsben tölti, 1706 tavaszától 1707 augusztusáig keresztanyjánál, Esterházy Pál hercegnél Fraknóváron van. 1707 augusztusától a felkelés végéig pedig Pozsonyban lakik. (U. o. 66. l.)

1708 táján Pozsonyban vonták meg magukat s itt vették gróf Pálffy Miklós amaz ajánlatát, hogy mennének Stomfára vagy, mivel az „gyarló lakás, javallanám, Malaczkára menne kegyelmetek”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 139. – VII. 8. – VII. 10. – VII. 222 és 132

Bujdosásaik közben már hitelük is fogyatékán volt; mint később Csáky Imre írja, kölcsönpénzt sem tudtak többé találni.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 139. – VII. 8. – VII. 10. – VII. 222 és 132 Nyomasztó helyzetük végre a bécsi udvar figyelmét is felkelté, gróf Esterházy Imre zágrábi püspök kötelezte magát, hogy az 1710. évre 1500, s azontúl a harc lecsendesültéig 1200 forintot fizetend Csáky Imrének s Zsigmondnak; a király pedig biztosítá Esterházyt, hogy ezen kiadásait betudatja amaz összegekbe, melyekkel a végvárak fentartásához járulni tartozik.*Szepesmindszenti levéltár! VII. 23. De még 1709 őszén a király, „hogy régi és fényes családjok szégyenére ne legyenek kénytelenek sanyarogni”: jobb időkig évi 2000 frtot utalványoz számukra és Sándor László mosonmegyei csúni {205.} részbirtokának haszonélvezetét is átengedte.*Lőcsei levéltár: 177. 8. és 13. Eleonóra királyné szintén gondoskodott róluk.*Lőcsei levéltár: 177. 8. és 13.

Hontalanságuk éveiben annál sóvárgóbb szemekkel néztek hazájuk felé. Figyelemmel kísérték a hadi eseményeket s az annyiszor megkísérlett békealkudozásokat. Nemcsak jövőjük s anyagi érdekeik forogtak kockán: rokonaik, testvéreik vére hullott, és vérzett Magyarország is!

Midőn a pozsonyi országgyűlés 1708 tavaszán megnyílt résztvett abban Csáky Imre is és ő tolmácsolta a király előtt a rendek ama kérelmét, hogy a felkelőkhöz követeket küldhes-senek. Csáky Imre melegen felkarolta a béke ügyét s hogy buzgalmában messzebbre ment, mint azt némely körök szerették: igazolja egy kis levél, mely Bécsből jött s melyben gyengéd rokoni kéz figyelmezteti, hogy gyanakodnak rája.*Gróf Strattmann Eleonora levele 1708 május 30. Szepesmindszenti levéltár: VII. 77.

Különben akkor, kivált a végzetes trencséni csata után, Bécsben már tisztában voltak a forradalom sorsával. Elérkezettnek látták az időt, hogy önbizalmuknak előre is jelét adják a hűtlenek lesujtása s a hívek kitüntetése által. A sort az egyháziakon kezdték.

Tizenegy főpapot, kik az ónodi detronizációt aláírták, köztük első helyen Telekessy István egri püspököt s Bakó János váradi prépostot minden méltóságuk- s javadalmuktól megfosztották.*Magyar Történelmi Tár: XIII. (1867) 232. l. Csáky Imrét pedig 1710 június 1-én egyszerre pozsonyi préposttá, kalocsai érsekké s bácsi főispánná s még ugyanaz nap az egri püspökség adminisztrátorává s Heves és Külső-Szolnok megyék főispánjává nevezték ki.*Királyi könyvek. IV. 27–8. és 32–4. II. – Lőcsei levéltár! 177. 11. és 12.

Egy év múlva, 1711 május 1-én a majthényi mezők nagy eseménye igazolta előrelátásukat.

* * *

Csákynak új kineveztetései úgy itthon, mint Bécsben s Rómában nagy kiadásokkal jártak s a száműzetése idejéből származó adósságokat még növelték. Gondot adott még téli ruhájának beszerzése is.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57. {206.} Pénzügyeinek javulását leginkább az egri püspökségből remélheté, melynek birtokait a forradalom megkímélte s azok jövedelmének fele Csákyt illette volna, mint adminisztrátort. Sietett is, hogy a püspökségbe beiktassa magát; de Telekessy tiltakozott s az érvek annyi hatalmával védte ügyét úgy Csáky, mint a bécsi kormány ellen, hogy hozzáférhetetlen lőn. Bírta is a püspökséget haláláig (1715).*Magyar Sion. II. 208. l.

A kalocsai érsekség még a törökvilágban annyira elpusztult, hogy az egykorú tudósítás szerint inkább csak puszta címnek illett be. Ez okból nyerte Csáky a pozsonyi prépostságot, de csak öt évre, míg Kalocsán felépítkezik.*Katona, St.: Hist. Colocensis eccl. II. 155. l.

Hogy a váradi püspökségtől megválik, az benne foglaltaték már érseki kinevezésében,*Királyi könyvek: IV. 27–8. és 32–4. ll. de Csáky nem így gondolkozott. Neki nagy terhei valának. Elhatározta tehát, hogy megtartja a váradi püspökséget is, s mint aki célja elérésében teljesen biztos, úgy intézkedett.

Tiszttartója, Bucsy Mihály már a szatmári béke előtt Váradon van, honnét sűrűn tudósítja Csákyt. Hírei szomorúak.

Szent László hajdan fényes városa inkább szegényes falu. Ami a régi városból még fenmaradt, az a vár közvetlen közelében állt, s most e maradékra is kimondá a hadügyi tanács a halálos ítéletet. A várvédelemnek maga körül nagyobb s teljesen szabad térre volt szüksége, hogy az ellenség a vár közelében ne találhasson fedezetet. E szabad tér Váradon ötszáz lépés szélesre szabatott; ami azon belül esett, pusztulnia kellett. Katonai szigorral kiadaték a parancsolat, hogy aki 1714 tavaszáig ki nem költözködik, háza „nyakában vonattatik bizonyosan”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57. A kizavart lakosok: „rác, görög, török s más egyéb gyülevész . . . népből álló purgerség”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57. a vártól nyugat felé, ötszáz lépés távolságra nyert új lakhelyet, így keletkezek a régi város (Péntekhely) romjai felett a mai Nagypiac s ettől nyugatra a mai „Újváros”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57.

A város, mondhatni, akkor alakul meg ismét, mint hatszáz év előtt Szent László idejében. Még 1720-ban is csak 216 {207.} polgára van. A vásárok, vámok, korcsmák, mészárszékek évi jövedelme ugyanakkor csak 200 frt.*Magy. orsz. levéltár: Conscript. collus. Bihar, 1720.

A kép, melyet Bucsy küldött Csákynak, egyéb tekintetben sem vigasztaló. „Az belényesi vidéken kívül… 5–6 falujánál, melyekben emberek laknának, nincs több Excellentiádnak”. Ami volna is, kétséges: „Rédey família Szent Imrét, Szent Miklóst; Jenei nevű ember Bárándot; Priny Miklós a belényesi területben akar foglalni”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57.

Váradon nincs híd a Kőrösön, csak egy hitvány palló. A püspöki lak leégve áll. Szent László szőlője „parlag”. A fürdőház, mely „egy mértföldnyire van itt”, rom. „A vaskoriból egy vagy két darab kőfalat, nem többet látni”. Méltán jegyzé meg tehát: „Látom Kegyelmes Uram, egykorig kevés hasznát lehet venni az jószágnak”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57.

De Csáky főpásztora is volt a városnak s megyének. Ez oldalról még sötétebb kép tárult eléje.

Várad akkori lakossága, mint láttuk, rác, görög, török s más gyülevész népből állt. A városban egyetlen katolikus pap volt, egy ferencrendű szerzetes.*Fridrich: Hist. ord. Minor. II. 190. l. Az egész egyházmegyében meg csak két lelkész: Szilágysomlyón és Kárásztelken.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 36.

Káptalan, szerzetesrendek sehol. Az egyetlen, még életben levő kanonok-prépost, Bakó János csak imént (1711) szabadult ki a labancok fogságából.*Keresztúri: Descr. epp. ot. cap. Varad. II. 294. l.

Csákynak első gondja volt, hogy káptalanát megalakítsa. Papjai nem lévén, más megyebeliek közül szemelte ki embereit, így Kébell Mihály tölgyesi plébánost 1710-ben kinevezte kanonoknak s egyszersmind püspöki és főispáni helyettesének. Még ugyanazon évben Baranyai János, a következőben pedig Névery Pál és Görgey István nyertek kanonoki kinevezést.

Kébell már 1711 tavaszán megjött, mint maga feljegyezte: „váradi puszta káptalanba”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. Csakhamar megjelent Baranyai is.

Helyzetüket eléggé megvilágítja a következő eset: Júniusban megérkezett Bakó János prépost is. Kébell és Baranyai örültek, de meg is döbbenének. Ismerték már híréből az öreg {208.} urat, kiről görbedi jobbágyai évtizedek multával is emlegették, hogy „kemény ember lévén, se vármegyére, se másra nem sokat hajtott”.*Szepesmindszenti levéltár:l VII. 57. És ők, Kébell s Baranyai e félelmetes embernek most éppen torkába estek! Aggódva s Csáky közvetítését kérve, írja is Kébell: „Bakó uram ruháinak némely részét, mivel háromízben is halálának hírét hallottuk… Baranyai urammal… magunkra szabattuk. Most immár ő kegyelme ide Váradra, közinkbe jött!”*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289.

Valóban, a kanonokoknak is éppen úgy, mint Csákynak, Váradon ekkor a kezdet minden nehézségével kellett küzdeniük. Lakásuk teljesen hiányzott; birtokaik szintén puszták, parlagok, kérdésesek valának. Templomuk is oly kicsiny s a kurucok gazdálkodása óta annyira kifosztott vala, hogy midőn Csáky egy „igen szép harangot öntetett… sokan azt mondták: minek a harang, ha templomunk nincsen?!”*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289.

* * *

A váradi püspöki székház Csáky Imre idejében.

A váradi püspöki székház Csáky Imre idejében.

Csáky 1712 nyarán tudatta a káptalannal Váradra jövetelét. Kébell sietett jelenteni, hogy örömmel várják, de aggodalommal is, mivel nincs alkalmas szállásuk, legfeljebb „az én kis házikóm, mely velem együtt Excellentiád szolgalatjára lészen.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289.

Lejövetelével kezdődik a váradi püspökségnek tulajdonképpeni helyreállítása.

Először is új székesegyház s püspöki lak építésére gondolt, de nem kevés nehézséggel járt azok helyének megválasztása. Az egészségi és szépségi tekinteteken kívül figyelemmel kellett lenni a célszerűségre is. Benkovich püspök Olasziban, {209.} a mai Széchényi-utcában kezdett építkezni; de ezen hely az érintett kellékeknek nem felelt meg. Csáky nem is gondolt arra, hogy Benkovich építkezését folytassa. Szemei előtt inkább lebegett a vár, Ez ellen is sok kifogást lehetett ugyan tenni, de mellette szóltak a multak emlékei, a püspökség összes hagyományai. Ott állt hajdan Szent László egyháza és sírja.

Csáky lépéseket tőn a várban nyerendő hely iránt. A bécsi haditanács nem tett ellenvetést, sőt a hely kijelölését már 1713-ban elrendelte. De a következő évben, minthogy a törökök hatalma még végleg megtörve nem volt, arra a gondolatra jöttek, hogy megnagyobbítják a várat s védműveit kiterjesztik. Ehhez képest 1714 elején újabb rendelet jött Bécsből, mely Csáky várbeli építkezését lehetetlennek tüntette fel.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57. és 289. Csáky ebben nehezen tudott megnyugodni. Még hónapok multával is ír Savoyai Jenő hercegnek s gróf Pálffy Miklós nádornak, hogy ő felségét más határozatra bírják, de eredménytelenül.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 222.

Több szerencséje volt egyházmegyéjének újraszervezésében.

Váradon már egy kő sem hirdeté, hogy itt álltak hajdan Szent László városának dómjai, királyok és szentek sírjai- és szobraival; de a vidéken Gyulától kezdve Zilahig s Debrecentől Tamáshidáig még sűrűn emelkedtek a román, az átmeneti s a csúcsíves építészei alkotta egyházak.*Névjegyzékük 1721-ből. Váradi kápt. levéltára. 41. c. Csakhogy azok most, az egy szilágysomlyóit kivéve, vagy a másvallásúak birtokában voltak vagy elhagyatva, pusztán állottak. Csáky helyzete lehangoló volt, mint a hadvezéré, ki táborát részint halva, részint fogva látja.

Két út állt előtte: a térítés s katolikusok betelepítése. De előbb lelkészekről gondoskodott.

Telekessy István egri püspök, feledve a multak keserűségeit, felajánlá Csákynak, hogy felszentelt papjai s kassai papnevelő intézete rendelkezésére állanak.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. Csáky örömmel fogadta a nemes ajánlatot s így*l) A kassai Kisdsyanum javára lemondott 42.000 forintos 6% kamatozású kölcsönének kamatáról azon feltétellel, hogy ennek ellenében egyházmegyéje számára adjanak újmisés papokat. Így jött Kassáról 1713-ban 3 újmisés pap Váradra. (U. o. 102. l.) nyert 1713-ban a kassai intézetből három ifjú papot.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289.

Kébell vikárius megijedt, hogy hová tesznek annyi embert;*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. de Csáky talált helyet számukra. Saját birtokain: Belényes, {210.} Bélfenyér, Szőlős községekben helyezte el őket, mint lelkészeket.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 57.

Váradról legalább egyelőre nem kellett gondoskodni. Ott voltak a jezsuiták, kik tanítással, s a ferencrendűek, kik lelkészkedéssel foglalkoztak. Váradnak első plébánosát csak 1716-ban nevezte ki.*Fricrich: Hist. ord. Minor. II. 191. l.

Majd széttekintett a megyében s ahol katolikus földesurakat talált, mint Szentjobbon, Székelyhídon, Margitán, Micskén, Telegden, felszólítá őket s nem sikertelenül, hogy legalább káplánokat tartsanak.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. és 255.

De leginkább szemébe tűnt Debrecen, hol Szent András régi, csúcsíves egyháza még állt, de a protestánsok birtokában, s katolikus lakosa az egy harmincadosnál több nem volt.*Szűcs J.: Debrecen város tört. 683 s köv. ll.

E várost szent királyaink hitének ismét megnyitni s talán meg is nyerni Csákynak egyik legbuzgóbb vágya volt, mely legalább első részében teljesült is. Az 1715-ki országgyűlésen sikerült kivívnia, hogy Debrecent oly záradékkal iktatták a szabad királyi városok közé, hogy katolikus plébániának s a ferencrendűek klastromának helyet adjon.*Szűcs J.: Debrecen város tört. 683 s köv. ll.

Ama korban, kivált jobbágyaira, erővel is ráküldhette volna a saját papjait, mint tették a Drágffyak, Perényiek stb. a XVI-ik században; de nem tette. Legföllebb arról gondoskodott, hogy ha valaki, különösen a protestáns papok megtérésük által állásukat elvesztik, jövőjüket biztosítsa.*Keresztúri: Descript. epp. et capit. Varad, II. 295. l.

Kevésbbé volt szerencsés a telepítésekkel. Magyar s mellé még katolikus lakos hihetetlenül kevés volt akkor hazánkban s ezek közül áttelepülésre hajlandó még kevesebb. Csáky éppúgy, mint a váradi káptalan s általában földesuraink, szívesen fogadták be birtokaikba az oláhokat. Nemzetiségi kérdésről ekkor még nem is álmodtak. A szánalomig elhagyatott, jámbor népben a hazának s a birtokosoknak egyaránt hasznos munkásait látták. Csáky az egyháznak leendő tagjait is látta bennük.

A katolikus unió terjesztésének művét, mely a Rákóczy-forradalom alatt megakadt, újra kezdte. Ebben a Gondviselés is kezére járt. {211.} Egyik papja, László Pál, véletlenül a Rákóczy-forradalom következtében állás nélkül maradt. De László székely volt és így leleményes. Eszébe jutott, hogy ő tud oláhul s felhatalmazást kért Csákytól, hogy megyéje oláhjai közt működhessék, mint misszionárius.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 195. és 289. E szavak határoztak László jövője felett; Csákynak épp ilyen ember kellett. Egyelőre Váradra rendelte, s midőn megismerkedett vele, Belényesre küldte plébánosnak, de már 1713-ban kanonoknak s a görög-egyesültek főesperesének nevezte ki.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 195. és 289.

Ez utóbbi tisztség az unió már kivívott sikereinek megóvására s tovább fejlesztésére volt hivatva, és László Pál sok küzdelemmel ugyan, s még több keserűséggel, de megfelelt feladatának.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 195. és 289.

Mindezen intézkedéseit Csáky még anélkül tette, hogy megerősített püspök lett volna. A római kúria csak oly feltét alatt akarta megerősíteni, hogy a váradi püspökséget három, a pozsonyi prépostságot meg öt évig bírhassa, a kalocsai érsekség jövedelmének egy harmadát pedig a kalocsai székesegyház felépítésére fordítsa.*Magy. orsz. levéltár: Cancell. Concept Exp. 1712 febr. sz. 20.

Csáky erre ő felsége közbenjárását kérte ki s feltárta helyzetét, hogy Váradon úgy mint Kalocsán elpusztult minden, s a lakosok is protestánsok vagy görögök, kik tizedet nem fizetnek.*Magy. orsz. levéltár: Cancell. Concept Exp. 1712 febr. sz. 20. 1714 végével ki is adtak számára a pápai bullákat, melyek a kalocsai érsekség mellett a váradi püspökség s a pozsonyi prépostság birtokában is megerősítették.*Keltek Rómában 1714 dec. 20. Lőcsei levéltár: 177. 15. és 16.

A következő évtized Csáky Imre életének aranykora, telve fénnyel, az élet delének ragyogásával.

Mint megerősített váradi püspök, főpásztori működését azzal kívánta kezdeni, hogy Szent László főereklyéjét s annak nagybecsű tartóját visszaszerezze. E kincs a váradi püspökségé volt egykoron, honnan a XVI-ik század zavarai közben tűnt e s került a győri székesegyházba.

Tudta Csáky, hogy e szent ereklyére, mely nemzeti hagyományainkkal összeforrt, az ifjú váradi püspökségnek sajátságos vallási és nemzetiségi viszonyai közt nagy szüksége van. Hogy zálog az nemzetünk s a kat. egyház között, mellyel hajdani, {212.} más akolba tért híveinek vallásos érzületére legsikeresebben hivatkozhatik.

Ő a pozsonyi, 1715-iki országgyűlésen lévén elfoglalva, az ereklye visszaszerzésével váradi káptalanét bízta meg. A káptalan előbb követe, majd levél által kereste meg a győri káptalant, kérvén „mielőbbi vigasztaló válaszát”.*Ipolyi A.: Magyar ereklyék. 20–1. II. A válasz előbb kitérő, majd határozottan tagadó vala.

Ezalatt Csáky az országgyűlésen küzdelmes napokat élt. A Habsburgház női ágának örökösödése, melyet Horvátország már elfogadott, forgott szőnyegen. Csáky egyike volt azoknak, kik az elfogadás mellett társadalmi úton is buzgón működtek.*Salamon F. A magyar királyi szék betöltése. 158. l. De erőfeszítései sikertelenek maradtak. A pragmatica sanctio ezúttal nem volt keresztülvihető. Az 1687. év s a lezajlott forradalom emlékei még nagyon élénkek voltak.*m) Csáky az 1712–15. évi országgyűlésen egész más, nem közjogi, hanem katonai, gazdasági, adózási és törvénykezési systemát, egységes törvényjavaslatot készített. (U. o. 149–153) és csak 1721 augusztus 21-től vesz aktív részt a pragmatica sanctio előkészítésében. (U. o. 259–265. l.)

Annyi örömet mégis hozott az országgyűlés Csákynak, hogy Pálffy Miklós nádorrá választatott, a hős Savoyai Jenő pedig magyar honosítást nyert. E két férfiú vonzalma híven végig kíséri Csákyt egész pályáján; osztoznak gondjaiban s nem egy öröme s kitüntetésének lesznek nemes eszközei.

Magát Csákyt is kitüntette az országgyűlés. Két bizottságnak választotta elnökévé.*1715. évi 24. és 59. t. c. Csakhamar magasabb kitüntetés is érte.

A király, hogy ama tekintélyt s befolyást, melyet az előkelő származás, magas rang, tudomány és műveltség máris megszereztek Csákynak, – még inkább fokozza, hogy fényesen tanúsított hűségét még fényesebben jutalmazza: a kereszténység fejétől az egyház bíborát kérte számára.

XI. Kelemen pápa már 1717 július 12-én kedvezőleg intézte el az ügyet, de kihirdetésével még késett. Kedvező alkalmat várt reá. S midőn Belgrád visszavételének hírét vette, kihirdette Csáky bíbornokságát is, hogy – úgymond – Magyarország örömét ezzel is tetézze.*Katona: Hist. Colocensis eccl. II. 161–2. ll.

Az ifjúkori jóslat tehát teljesült. Fejedelem lett.

A bő költekezés, mely már ifjú éveiben nyilatkozott nála, most mintegy jogosultságot nyert. Pozsonyban éppoly tágas, {213.} mint kényelmes préposti lakot épített,*

Katona: Hist. Colocensis eccl. II. 161–2. ll.

n) Pozsonyban nem épített préposti palotát, hanem csak teljesen renováltatta és művésziesen berendezte, mert már hetvennyolc éve nem újították meg. (U. o. 127–128. l.)

s itt és birtokán, a szomszéd Magyar-Bélben tartotta ekkor udvarát.

Ez udvar népes és fényes volt, mint középkori főpapjainké. A káplánon, kápolnamesteren s orvoson kívül nem hiányoztak belőle az „úrfiak”, előkelő családok sarjai, kik szolgálatukkal emelték méltóságát és a társadalmi műveltség tanéveit töltötték nála.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 93. és 129.

A bíbornokok magyarbéli kastélya.

A bíbornokok magyarbéli kastélya.

Magas állásánál fogva sűrűn levelezett, azért udvarában jelentékeny állásuk volt a titkároknak, kik magyar, latin, olasz, francia, német nyelven közvetíték levelezését.

Ebben meglepő és szintén még középkori színezetben tünteti fel Csákyt, hogy az ország nádorával éppen úgy, mint püspöktársai- vagy legkisebb plébánosával magyarul érintkezik. Többen, kik első levelöket latinul írták hozzá, utóbb magyarul írnak, mert kétségkívül észrevették, hogy így szívesebb meghallgatásra találnak.

Udvarában folyton vannak zenészek s énekesek, kiket távolabb helyekre is elküld, hogy másoknak örömet szerezzen. {214.} Így Pálffy Miklós nádor alig talál szavakat abbeli örömében, hogy Csáky a „maga muzsikusait” hozzá küldeni s őt nevenapján „szép muzsikájával consolálni méltóztatott”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 22. és 71. Zenekart kettőt tartott: „magyart” és „németet”;*Szepesmindszenti levéltár: VII. 22. és 71. amazok alatt cigány zenészeket kell értenünk.

De Csáky udvarának berendezésénél a műízlés s a tudomány követelményeiről sem feledkezett meg. 1720-ban egy 62 darabból álló képtárt vásárolt,*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. – VI. 12., 74., 129. s könyvtárában a hittani műveken kívül történeti, jogi, földrajzi, szépirodalmi munkák is helyet foglalának. Sőt könyvei leltárának 89. száma alatt találunk egy kéziratot, a jog és igazságról, melyet Csáky maga írt.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. – VI. 12., 74., 129.

Visszatérve udvara személyzetére, aközt olyanokra is akadunk, kik a későbbi kor főpapjainak udvarából már eltűntek. A lovászmesteren kívül látunk két lovászt, egy nyergest, két vadászt és egy ebfalkászt.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. – VI. 12., 74., 129.

Csáky szerette a lovakat. Sokat költött rájok. Fejök felett a falon aranyos táblán lehetett olvasni mindenik nevét, származását.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. – VI. 12., 74., 129. –VII. 222. Midőn egyik kedves lova kiadta páráját, gr. Pálffy nádor enyelegve vigasztalja: „Tarka lovon ne törődjék sokat; eb helye néki. Csak Excellentiád fris egészségben legyen. Lovaknak az anyja meg nem döglött. Noha talán a tarka ló is esztendőkre való nézve Excellentiád hajához hozzá illett, azért bánja”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 289. – VI. 12., 74., 129. –VII. 222.

Maga is szenvedélyes lovas volt, s ha már nem űzhette, mint középkori főpap-elődei, a haza ellenségeit, legalább az erdők s mezők vadjait verte fel. Örömét vagy panaszát vadászatainak sikere vagy sikertelensége felett gyakran kiönti leveleiben, kivált ha a nádornak ír. „Érzem Eminentiádnak panaszolkodását – feleli Pálffy – hogy az napokban a Fejérhajú plébános*Csáky neve bizalmas körben. E levél 1720 nov. 4. kelt, Csáky tehát 48 éves korában már ősz volt. kiment volt vadászni, de nem lévén szerencséje, hogy csak egy nyulfiat is ejthetett volna”. Azért egypár jó agárral kedveskedik neki, s midőn meghallja, hogy Csáky Mária-völgyön a pálosok klastromában elvonulva ájtatoskodik, siet felkérni: ha „devotióját” elvégzi, forduljon be hozzá, „hogy mégis egy nyulacskát {215.} űzhessek Eminentiáddal”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 222. – VI. 75. Midőn pedig értesül, hogy Kollonics váci püspök időz Csákynál: „Van most mulatságra való társa!”, írja Csákynak, s csak azt sajnálja, hogy ő is ott nem lehet: „gyalog is elmentem volna”.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 222. – VI. 75.

Talán e vidám időtöltésekben, melyek közelebb hozzák egymáshoz a szíveket, rejlik egyik kulcsa ama befolyásnak, melyet kortársaira gyakorolt.

De korábban, midőn az utazás éppoly kényelmetlen, mint fáradságos volt, a testedző szórakozások nem is voltak feleslegesek. Csáky pedig gyakran és nagy utakat tett. Nagyvárad, Kalocsa, Szepesvár, Magyar-Bél, Pozsony, Bécs, Pest, hol szintén volt háza.*

Szepesmindszenti levéltár: VII. 222. – VI. 75.

o) Pesten csak állandó lakása volt. (U. o. 270. l.)

gyakran látták falaik között.

Vendégfogadóknak, mai értelemben, hírük sem lévén, ha útra kelt, összes udvari személyzetét mozgósították. Az úri hintókon kívül előállott a háló-, a konyhakocsi, a „muzsikusok alá való szekér”,*Szepesmindszenti levéltár: VI. 75. és 129. szóval nem kevesebb, mint huszonhat különféle kocsi.

Az első hintó ő Eminentiájára vár. Vegyük szemügyre, midőn kilép, hogy elfoglalja hintaját.

Inkább magas, mint középtermetű, teljes idomokkal, de nem kövér. Szakállt, bajuszt már nem visel. Fejér, kissé piros orcája; fényes, barna szemei, mosolyra hajló szája megnyerőleg hatnak, igazat adva kortársainak, kik „szép bíbornoknak” nevezték el.*(Nedeczky László?): Purpura Pannonica. Kassa. 1745. 343. l. – Egykorú arcképei is vannak. Fején „moszkvai farkasbőrből kalpag”, mely alól tömött, ősz hajzat látszik kissé göndören, korának szokása szerint, a fodrász művészetéből. Nyakát fejér bodros, akkor úgynevezett római gallér köríti; vállain „dolmány fekete selyemposztóból”, efelett hasonló kelméből „úti mente nyuszttal bélelt”; lábain „veres bagaria-saru”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 75. Ruházata tehát még magyaros, mint általában azon korbeli főpapjainké. Ünnepélyes, bíbornoki öltözete csekély eltéréssel olyan szabású és színű volt, mint amilyen jelenleg.*p) Smaragdköves főpapi mellkeresztjét nem aranyláncon, hanem selyemzsinóron viselte.

Megjelenésekor kürtök harsogása s dobpergés fogadja, majd zenekara játszani kezd, mialatt elfoglalja helyét a hintóban {217.} mely „veres selyemposztóval borított és arannyal prémezett”. Mellette egy úrfi ül, továbbá egy titkár, az orvos és egy kamarás. A bakon József trombitás, hogy kürtjével már messziről hirdesse a magas utazó közeledését. A hintó két oldalán huszárok nyargaltak s hátul a lovászok vezeték-lovakat tartottak készen, hogy Csáky az utazás egyhangúságát olykor-olykor lovaglással tehesse változatatosabbá.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 129.

De Csákynak volt olyan útja is, melyre sem kedves, okos lovait, sem régi, megbízható kocsisát, Pált,*Szepesmindszenti levéltár: VI. 129. nem vihette el.

XI. Kelemen pápa 1721 tavaszán elhalt, s Csáky Bécsből április 11-én, nagypénteken indult el Rómába. Húsvét első napját a regényes Mölkön töltötte, honnan Tridenten, Ferrarán, Imolán át máj. 20-án*r) A kéziratban is elírás lehet május 20-ika, mert május 2-ikán érkezett Rómába és május 4-ikén már szavazott is. (U. o. 254. l.)

ért Rómába. De milyen utakon! Négy nap alatt három ízben döntötték fel hintaját, mely pedig „olasz hintó volt, kívül ő Eminentiája czimere rajta”. Szerencséjére vele volt öccse, Péter, ki ez útjukról rövid naplót írt,*Lőcsei levéltár. Kis könyv, de legtöbb lapja üres. továbbá Gyulaffi és Haller úrfiak.

Május 4-ikén „ment be az… conclaveban este 7 órakor”. Négy nap múlva, „csütörtökön déltájban az pápa, cardinalis Conti, nevezvén magát Innocentius XIII-nak. Délután pedig bevitetvén az Szent-Péter templomában… az egész cardinálisok, kik is voltak ötvennégyen, ottan rendrül-rendre adorálták. Az végbemenvén, vitték az pápát maga lakóhelyében, mi pedig ki-ki haza, mert az volt kilencz órakor estve”.

Állítják, hogy ezen conclave alkalmával Csáky bíbornok is nyert néhány szavazatot,*Gánóczy: Episcopi Varad. II. 394. l. de erről öccse naplója eléggé feltűnően hallgat.*s) Pedig tényleg május 5, 6, 7-ikén Csáky is kapott szavazatot (U. o. 254. l.)

Haza felé június 23-án indultak, s Velencén, Németujhelyen keresztül július 25-én értek „éjszakára Isten engedelmébül

Bécsben, az püspök kertében”.*Salamon F.: A magyar kir. szék betöltése. 128 l.

* * *

Csákyra itthon nagy munka várt. Az 1715-iki országgyűlés magatartása nyilván mutatta, hogy nálunk az uralkodóház női örökösödését keresztülvinni nehéz lesz. Keresztül kellett vinni mégis, mert az akkori viszonyok között más választás nem volt, s mert alkotmányunk biztosítását nyerhettük cserébe érette.*Bécsi állami levéltár. Hung. Card. Csáky. 1723. {218.} Csáky bíbornok azon bizottságokban, melyeknek – mint láttuk – elnöke volt, a női örökösödést ismételve szőnyegre hozta, s oly szerencsével működött, hogy sikert ígérhetett az udvarnak.*Bécsi állami levéltár. Hung. Card. Csáky. 1723.

A végeredményt ismerjük.

Csáky bíbornok 1722.

Csáky bíbornok 1722.

Azon hatvankét-tagú küldöttségnek, melyí az 1722-iki orzsággyűlés végzéséből július 3-án Bécsben járt, – éppen Csáky bíbornok volt szónoka. Ő tolmácsolta a király előtt, hogy „az ország karai és rendei… abban egyeztek meg és szentséges felségedet alázatosan arra határozták kérni, hogy felséged… a királyságban való örökösödést Magyarországon… a női ágra is méltóztassék elfogadni.”*Katona: Hist. Colocensis eccl. II. 171. l.

E nap érte el Csáky Imre bíbornok szerencséjének s diadalainak tetőpontját. {219.} Ha ekkor Magyarország prímási széke üres, annak betöltésénél más alig jöhetett volna szóba.

De ő várni nem tudott. A kivívott siker türelmetlenné tette. Többet akart a királyi kegyelem puszta szavainál.

Egy éppen nem szerencsés elhatározással terjedelmes emlékiratot készített, melyben egész múltját vázolva, kiemeli uralkodóház szolgálatában tett költségeit, szenvedett kárait, azzal fejezi be, hogy most ötvenezer forint (akkor roppant összeg) adóssággal küzd, s ha ő felsége nem segít, képtelen további szolgálatára.*Bécsi állami levéltár. Hung. Card. Csáky. 1723.)

Ez irat, melyet egyik magas-állású, bécsi jóakarójának küldött, eljutott a királyhoz. Ő felsége a mindenesetre megható panaszra azzal felelt, hogy Csákynak érseksége, püspöksége s pozsonyi prépostsága mellé 1723. június 24-én a jelentékeny jövedelmű szent-gothárdi apátságot adományozta.*Magy. orsz. levéltár: Királyi könyvek. IV. 433. l. Ezenfelül, midőn ugyanazon évben a helytartótanács felállíttatott, annak egyik fizetéses tanácsosává,*Lőcsei levéltár: 177. 26. és 27. a következő évben pedig a hétszemélyes tábla bírájává is kinevezte.*Lőcsei levéltár: 177. 26. és 27.

Eközben a keresztény világot újabb fontos esemény érte. A csak három év előtt választott XIII. Incze pápa visszaadta lelkét annak, kinek helytartója volt e földön.

Csáky 1724 ápr. 5-én már Bécsben volt, hogy onnan Rómába menjen. Ezúttal balsejtelmei valának. Végrendeletet tett. Örökösévé testvérbátyját, Zsigmond tárnokmestert jelölte ki, s kérte ő Felségét, hogy ez intézkedését hű szolgálataiért jóváhagyni méltóztassék.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 32.

Ezúttal azonban az örökváros küszöbét nem érintették lábai. A Németországban kitört pestis visszatéríté.*Purpura Pannonica. 343–4. ll. Balsejtelmei itthon teljesedtek be.

Keresztély Ágost prímás, e hősből lett főpap, ki Budavára 1686-iki ostrománál egyike volt a leglelkesebbeknek, 1725 aug. 25-kén elhunyt.

Csáky teljesen jogosítva érezhette magát, hogy utódja legyen, mint különben is az ország másik érseke s legöregebb {220.} püspök a hazában. Emellett önérzettel hivatkozhatott úgy saját, mint őseinek hűségére, szolgálataira.

Magas pártfogóit sem feledte el ügyének megnyerni. Írt Savoyai Jenő herczegnek, Pálffy nádornak, gr. Stahrembergnek stb.*Szepesmindszenti levéltár: V. 34. és 38. – VI. 36. és 63. – Lőcsei levéltár: – Poetika. 233. l. Érezte, hogy nem csupán egy új méltóság forog a koczkán.

De ellenségei sem pihentek. Elvádolták, hogy a király s a közjó szolgálata elől kitér; hogy ritkán látják Bécsben; hogy pazar udvart tart; hogy szertelenül építkezik.*Szepesmindszenti levéltár: V. 34. és 38. – VI. 36. és 63. – Lőcsei levéltár: – Poetika. 233. l.

Csáky értesült a vádakról. Elkészítette védiratát, s felküldte legjobb akarója, mondhatni barátjának, Savoyai Jenő herczegnek, hogy terjessze ő felsége elé.*Szepesmindszenti levéltár: V. 34. és 38. – VI. 36. és 63. – Lőcsei levéltár: – Poetika. 233. l.

Mielőtt azonban az Emlékirat rendeltetése helyére juthatott, a király szeptember 1-én prímássá gr. Esterházy Imre veszprémi püspököt nevezte ki.

* * *

Csáky Imre ezentúl többször s huzamosabban időzött főpapi székhelyein, kivált a Bécstől legtávolabb eső Nagyváradon. Jóakarói részvétében,*Savoyai Jenő szép vígasztaló levele. Szepesmindszenti levéltár: VI. 63. s a munkában talált vigaszt.

Új alkotásokba kezdett s folytatta a régieket. Különösen Váradnak áldásos főpapja lőn.

Itt közel másfél század óta nem volt sem méltó székesegyház, sem püspöki lak. Csáky Várad s a híres Szent Lászlófürdő közt emelkedő magaslaton, mint egy új Sionon, kívánta a püspökség szebb jövőjének magvát elültetni.

E szelíd-emelkedésű magaslaton először is püsköki palotát építtetett. Melyik évben? az nincs feljegyezve, de mindenesetre 1726 után*

Szepesmindszenti levéltár: VII. 280.

t) Csak 1732 tavaszán építtette a szálkapusztai püspöki palotát (U. o. 290. l.)

Hogy felépült, az onnan bizonyos, hogy Csáky, mint látni fogjuk, lakott benne. De ma már nem létezik, s még rajza sem maradt fenn, csak egy gyarló alaprajza. Eszerint a palota udvara négyszögű volt árkokkal, falakkal s ezek szögletein kerek bástyákkal. Szárnyas épület volt, mely homlokzatával Várad felé nézett, de terjedelméről nem szólhatunk, mert az alaprajzon méretek nincsenek.

Emellett, mintha igazolni akarta volna a vádat, hogy sokat {221.} építkezik, más építkezésekbe is kezdett. A romjaiból kiemelkedő Váradnak még sok kellett ahhoz, hogy várossá fejlődjék.

Vármegyeháza, vendégfogadó, ispotály még mind csak jámbor óhajtások voltak. Csáky saját birtokán, Várad-Olasziban 1728-ban telkeket hasíttatott ki*Szepesmindszenti levéltár: VII. 280 s felépíté a vármegyeházat,*Bihar megye levéltára: Repert. IV. Domus comit. a mai Korona-vendéglőt, s az ispotályt a mai közkórház helyén.*Bécsi állami levéltár: Protocoll. 1733.

1727-ben megtelepíté a kapucinus atyákat; a ferencrendűeknek pedig új klastrom-építésre tágasabb telket adott.*Magy. orsz. levéltár: Királyi könyvek. V. 61. l. – Fridrich: Hist. ord. Minor. 190–1. ll. Segíté a jezsuitákat, hogy leégett klastromukat felépítve, kijöhessenek a várból s benn a városban nyithassanak iskolát.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 59.

De volt más két szezetesrend is: a premontreiek és pálosok, kik együtt pusztultak el innét a régi Váraddal. Most elhozta őket is a régi jog, mely az ősi háznak még romjaihoz is ragaszkodik. Csáky a viszontlátás örömével fogadta őket s elősegíté, hogy a premontreiek a mai premontrei konvent helyén megtelepedhessenek. A premontreiek adománylevelét azzal indokolja, hogy már magyar tagokat is vettek fel s gyógyszertárt fognak nyitni.*Magy. orsz. levéltár: Paulini. 554. 11. és F.

Még mélyebben is belenyúlt a város s a vármegye életébe.

Bihar megye részére új statutumokat szerzett.*Bihar megye levéltár: Protocoll. III. 821. Váradon a görög-egyesülteknek iskolát nyitott.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 195. A városnak királyi vásárjogot szerzett,*Bihar megye levéltára: Protocoll. III. 852. úrbéri egyezséget is kívánt kötni, de ez a város túlzott igényei miatt nem sikerült.*Magy. orsz. levéltár: Ecclesiastica. 66. 43.

De munkássága nem szorítkozott csak az egyházmegye központjára. Békés-Gyulán, Endrődön, és szálkai kastélya közelében, Szőlősön lelkészségeket szervezett. Utóbbi helyen fölépítette a ma is fennálló derék egyházat, védszentje, Szent Imre herczeg tiszteletére.*Szepesmindszenti levéltár: VII. 280.–VI. 71. De vidéki egyházai között főleg Debrecen felé fordult figyelme. {222.} Alig helyezte el e városban az első plébánost s a ferencrendű szerzeteseket, azonnal észrevette, hogy a vallás-erkölcsi élet e két tényezője egy téren működik; hogy a protestáns főiskola ellenében nincs intézménye. S mély felfogással fensőbb iskola felállítására határozta el magát. Csak még a létesítés módozatai között kellett választania. Ekkor történt, hogy nagyprépostja, Bakó János kijelenté előtte, hogy ha Debrecenbe a piaristákat, e kiválólag tanító s nevelő rendet bevezeti, összes vagyonát: huszonnyolcezer forintot rendelkezésére bocsátja.*Magy. orsz. levéltár: Királyi könyv. IV. 333–7. II. Ez jó gondolat volt, s Csáky hálával fogadta azt.

Keczer István debreceni plébánost visszahívta, s helyébe két kegyesrendű szerzetest: Szlopnay Eleket és Halápy Szilárdot iktatta be, kiket a lelkészi teendőkkel is megbízott.

A dolog azonban nem ment oly simán. Debrecen városa törvény ellen valónak jelentette ki egy második szerzetesrendnek is a behozatalát, tiltakozott s követséget küldött Bécsbe.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 61. – VII. 222. – VI. 50. – VII. 202.

Csáky befolyásának mégis sikerült a városra hatni s tapintatával megnyugtatni a kedélyeket. A kat. iskola megnyílt és Csáky a régi, szerény kápolna helyett a máig fennálló tekintélyes egyház és klastrom építéséhez kezdett. A költségeket ő fedezte, azonfelül Szlopnay és társa szükségeire évi ezer tallért utalványozott, a Bakó-féle hagyatékot pedig, mint alapítványt, kamatozni hagyta.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 61. – VII. 222. – VI. 50. – VII. 202.

* * *

Csáky ifjú korában gyengélkedő volt: mellbetegségtől féltették évekig.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 61. – VII. 222. – VI. 50. – VII. 202. Annál erősebb férfivá fejlődött ki s virágzó korát élte még ötvenes éveiben is. Felkereste ugyan majdnem minden nyáron hol a trencséni, hol a vihnyei „hévvizeket”,*Szepesmindszenti levéltár: VI. 61. – VII. 222. – VI. 50. – VII. 202. de ez inkább csak üdülés végett történt. Bízhatott tehát még az élethez és bízott is.

Amint 1731-ben debreceni építkezését befejezéséhez közeledni látta, új s még jelentékenyebb alkotásba fogott. A következő télen és tavaszon halommal hordatta az épületanyagot szálkai kastélyának déli oldalához.

Május 24-ikén maga is lejött Pestről Váradra,*Lőcsei levéltár: 216. 24. hogy – mint kijelenté – egy új, Szent László király emlékéhez s a {223.} váradi püspökség multjához méltó székesegyház alapkövét letegye.

Az építészeti tervek, rajzok ekkor már kétségkívül készen álltak, de még eddig nem kerültek elő. Pedig éppoly érdekes, mint tanulságos lenne látnunk, hogy Csáky, e finom-műveltségű, világotlátott férfiú, milyennek képzelte s kívánta megalkotni Szent László újkori bazilikáját.

Így csak annyit tudunk, hogy Csáky az említett helyen, hová a káptalant is át szándékozott hozni, a székesegyház alapkövét csakugyan letette.*u) Valamennyire el is készült a szálkapusztai székesegyház, mert Salamon József kanonok 1786-i emlékiratában említi, hogy a szentélyt klerikus korában még látta:… „aliquam partem eduxit Sanctuarii, quam ego clericus 1743 videram”. (Váradi képt. magánlevt. 38.) Az ünnep szónoka mindjárt beszéde elején kiemeli, hogy ez augusztus 5-ikén történik s egyenesen Csáky akaratából, mivel e napon már több emlékezetes dolog is történt vele.

Majd áttér az ünnep tulajdonképpeni tárgyára, a székesegyházra, melyet Szent László király a „váradi várban, a Körös vize mellett emelt”. Midőn pedig ezt az egyházat, mely földig leeromboltatott, „nem engedtétek meg” újra felépíteni: „te kegyelmes Fejedelem… a Szentlélektől erre a szent dombra a pusztában vezéreltették és Szent-Péterrel aképpen emlélkedtél: csináljunk itt három hajlékot: egyet az Istennek, másikat a főpapnak, harmadikat a váradi nemes káptalannak”.

Azután Csáky építkezéseit említi, köztük Nándorfejérvártt „a kálváriát, melyet… azon a helyen, ahol a török ellen való győzelem volt, gazdag készülettel, fundamentumából fölemelt”, és most itt „e templom, melyet újonnan, az Angyalok Királynéjának… tiszteletire építtet”.

Végre beszédét egy distichonnal fejezi be, melyben Csákynak még boldog éveket kíván.*Hat levél negyedrétben. Valószínűleg Csáky „Poétája" Páter Benedek műve. Lőcsei levéltár: 126. 23.

Kívánsága nem teljesült. Augusztus 5-ike ismét és utoljára válságos lőn Csákyra nézve. A nyári forró napon s az ünnep izgalmai közben túlságosan felhevült és erős lázba esett.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71.

Különben is ekkor Váradon, kivált a püspöki kastélyban kedvezőtlenek voltak az egészségügyi viszonyok. „Itt mindenki betegeskedik – írja Csáky titkára Bedly Mátyás, gr. Csásky Zsigmond tárnokmesternek, – csak egy kuktánk sincsen, ki nyomorult beteg ne volna”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. {224.} Súlyosbítá a helyzetet, hogy a bíbornok házi orvosa szintén halálos betegen feküdt.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. A városból hozták ki tehát Gebb Ferenc orvost, ki megvizsgálván a beteget, nem titkolá a környezet előtt, hogy veres-himlőtől tart.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. Erre más két orvosért is küldtek.

Augusztus 23 án délután a magas beteg rosszabbul lett s két nap mulva, a bíbornok testvéröccse, Miklós gróf annyira aggasztónak látta a helyzetet, hogy szükségesnek látta bátyjokat, Zsigmondot rögtön tudósítani.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. De másnap a beteg jobban lett, „Breviáriumját, ágyban ugyan, elmondotta; magát megberetváltatta; némely Neuburgianus tiszteket, kik ma mentek innét Pancsova felé, maga eleiben bocsátott; az postai leveleket négyszer is sürgetvén, mind elolvastatta magának; az elmult éjszaka jól aludt; ma (aug. 27.) már hét órakor misét szolgáltatott.”*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71.

Erre mindenki megkönnyebbült, remélni kezdtek, s azon gondolkoztak, hogy Püspökibe vagy Szent-Jobbra, Miklós gróf apátságába viszik át a beteget „lecticán”. „Már irtóztak ezen átkozott residentiában lenni”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. Báró Luzénszky püspök-kannonok sietgett is megnyugtatni a tárnokot, hogy betegük „egészen veszélyen kívül van.”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71.

Pedig nem úgy volt. Még aznap este annyira rosszul lett, hogy jónak látták a betegek szentségeiben részesíteni. Kiütött rajta a himlő, de nemcsak veres, hanem utóbb a fekete is.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. Kihozták a káptalan hites tagjait is, „de valamely fassiót vagy dispositiót hogy tett volna, véghez nem vihettük”.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. Hihetőleg, bízott azon végrendeletben, melyet, mint láttuk, 1724-ben Bécsben tett. Feledte, hogy annak érvényességéhez a felségnek nem utólagos jóváhagyása, hanem előleges engedélye szükséges.

A következő napra Csáky hívei a legnagyobb aggodalmak közt virradtak fel. És aggodalmuk nem bizonyult alaptalannak.

A beteget e nap (aug. 28.) még szélhüdés is érte, s a még nem egészen hatvanéves férfiú délután egy és fél órakor elhúnyt.*Szepesmindszenti levéltár: VI. 71. – Itt van a gyászjelentés fogalmazványa is.

Holttestét a papság s a Harrach-ezred egy századának kíséretében átvitték a szomszéd szőlősi egyházba s annak sekrestyéjében terítették ki.*Szepesmindszenti levéltér: VI. 71. – Itt van a gyászjelentés fogalmazványa is. {225.} Miklós gróf személyesen ment fel Bécsbe, hogy ő felségének a család részéről a szomorú hírt megvigye.*Szepesmindszenti levéltér: VI. 71. – Itt van a gyászjelentés fogalmazványa is. A gyászjelentést a legidősb testvér, Zsigmond tárnokmester adta ki.*Szepesmindszenti levéltér: VI. 71. – Itt van a gyászjelentés fogalmazványa is.

Az alig megkezdett székesegyház műveseinek keze megállt, s a munka folytatása nem jutott eszébe többé senkinek. A csak nemrég felépült szálkai kastélyból is már másnap szétfutott mindenki, s mint valamely elátkozott vár, elhagyatva állt azontúl.

Az ünnepies temetés egy év múlva, 1733 aug. 28-án történt meg Debrecenben.*A kegyesrendűek debreceni levéltára. A magyar protestánsok fővárosa úgysem látott még egyházfejedelmi temetést.

A debreceni templom Csáky Imre hallakor.

A debreceni templom Csáky Imre hallakor.

A temetés fényes, de szomorú szertartását, Csákynak a váradi püspökségben már kinevezett utódja, br. Luzénszky István végezte. A nagy halott egyszerű keményfa koporsóban, mely még Váradon készült,*Szepesmindszenti levéltér: VI. 73. és 104. tétetett le az egyház sírboltjába. Zsigmond gróf 1735-ben rézkoporsóba helyeztette át.*Szepesmindszenti levéltér: VI. 73. és 104.

Ez egyház a kegyesrendűek azon egyháza, melyet az üdvözült bíbornok emeltetett. És így ő is, mint középkori krónikásaink szokták mondani: eltemettetett a saját monostorában.

* * *

III. BÁRÓ LUZENSZKY ISTVÁN LÁSZLÓ
(1733–1734)

Gróf Csáky Imre hagyatéka között a királyi ügyész a főpapi szerelvényeket s a székesegyház épületére összehordott anyagot is lefoglalta. A főpapi szerelvények között igen értékes tárgyak is voltak, nevezetesen mellkeresztek, gyűrűk, főpásztori botok, kelyhek, egy arany, a többi ezüst, mozsdó medence kancsóval, kazulák, stb.*a) A káptalan és a kamara a család meghatalmazottjainak összeírását megelőzte. A káptalan emberei a többi meghatalmazottak bevárása nélkül titokban végezték munkájukat. A gróf Csáky-család szepesmindszenti lvt. 6. fasc. 96. l. Málnási Ö.: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora 296. 327. l.

A káptalan a lefoglalás ellen tiltakott s felségfolyamodványt nyújtott be, melyben a szerelvényeknek, – minthogy azokat a megboldogult a váradi székesegyháznak szánta, – kiadatását s az épületanyagnak felszabadítását kéri, hogy az építést folytathassa. Folyamodványa végén pedig azon óhajtását kockáztatja: vigasztalná meg ő felsége a váradi püspökséget oly főpásztorral, kit más egyházmegyék gondjai is nem terhelnek, s ki helyben lakhatván egészen a váradi püspökségnek szentelhetné életét.*

Országos Ivt. Cancell. 94.

b) Kancell. lvt. Concept. exp. 1732 nov. 6.

A káptalan ez óhajtása teljesüli. A király oly férfiút nevezett ki váradi püspökké, ki tizenkét év óta lakott Váradon, s mini gróf Csáky Imre püspöki helynöke eléggé megismerkedett az egyházmegye viszonyaival.

Luzenszky Joákim, szintén váradi püspöknek, kiről fenntebb volt szó, fitestvérétől, Sámueltől származott. És arra volt hivatva, hogy a tisztességet, melyet Joakim és Ferenc a király előtt szerzett, – ő még nevelhesse s nemzetségét az ország zászlósainak sorába emelje.

Váradon először 1721-ben találkozunk vele, mikor*c) A rokonság kérésére nyerte el Csákytól a stallumot. Görgey 1721 február 3-án halt meg. gróf Csáky Imre váradi kanonokká s a király gáborjáni préposttá kinevezte.*Görgey István váradi kanonok halála után. Bécs. 1721 aug. 31. királyi oklevél már mint váradi kanonokot említi. Királyi könyvek 393. 1. {229.} Erre egy nagyobb zarándokutazást tervezett Olaszországnak a vallás és a művészet által megszentelt helyeihez. Már útlevele is készen volt a király aláírásával,*

Kelt Bécsben 1725 február 19. Egészen tiszta, mintha ki sem adatott volna. Orsz. Ivt. Eccl. 15. 39.

d) Semmi nyoma sincs Luzenszky itáliai útjának. Mivel útlevele kiállításakor herceg Keresztély Ágost prímás már halálos beteg volt és félévvel később meg is halt, alighanem ezzel van összefüggésben az utazás elmaradása. Ugyanis Csáky ez idő alatt állandóan Pozsonyban és Magyarbélen tartózkodott, Luzenszkyt pedig éppen ez időben Váradon nem nélkülözhette (Málnási: Csáky bíbornok 280 l.)

de hogy foganatosította-e tervét? annak nyoma nincs.

Még ugyanezen évben (1725) püspöke békési főesperesnek,*Csáky Imre kinevező oklevele Magyarbélen 1725 augusztus 7-én kelt. A beiktatást szeptember 28-án Névery Pál váradi kanonok teljesítette. Orsz. lvt. Eccles. 15. 40. a király pedig scopii választott püspöknek nevezte ki.*

Bublovics János esztergomi kanonok halála után. A kinevezés kelt Bécsben. 1725 okt. 2. A beiktatást br. Talheimb teljesítette. Orsz. lvt. Eccl. 15. 43.

e) Bublovics János scopiai püspök 1725 június 16-án halt meg.

S ezentúl még sűrűbben kapta a kinevező okleveleket.

1726-ban királyi tanácsos lett,*Bécs. febr. 1. Orsz Ivt. Eccl. 15. 43. a következő évben pedig családja számára bárói diplomát nyert.*

Laxenburg, 1727 máj. 20. A diploma a püspökön kívül Imre, Ferenc, János fivéreire, továbbá Sándor és Imre atyafiaira s ezek ivadékaira is kiterjed. Bihar vármegye jkv. VI. 125. 1.

f) A bárói rangra emelést is Csáky eszközölte ki. (Málnási: Csáky bíbornok 107. l.) – Luzenszky 1728 január 14-én Löwenburg János Jakab békésmegyei főispán biztosaként Békésen tisztújító gyűlést vezetett és a gyűlés után a Lőwenburgtól általa bérelt Váriban sokak előtt súlyos vádakkal illette Harruckern János Györgyöt. Ezt a lakatlan puszták benépesítését megakadályozó prófontmesternek nevezte, aki az elpusztult templomok tégláit magáncélra használja, még istállóvá is alakít régi templomokat stb. ezzel négyéves harcot indított meg Békés megyében. (Karácsony János: Békés vármegye tört. I. 331–334.)

Két év múlva őrkanonok,*Csáky kinevező oklevele kelt Pozsonyban, 1729 márc. 30.; a beiktatást Névery Pál éneklő-kanonok végezte április 20-án. Orsz Ivt. Eccl. 15. 43. s még ugyanazon évben megérkezett XIII. Kelemen pápa 1729 szeptember 7-ikén kelt bullája, mellyel thiatriai püspökké nevezte ki.*U. o. 16. 1. és 16. 2. Acsády Ádám veszprémi püspök Bécsben, a Pazmaneumban 1730 március 12-ikén fel is szentelte püspöknek.*Orsz. Ivt. Dignit. eccl. – Püspöki diplomájáért Bécsben 2002 forintot fizetett. U. o. Eccl. 16. 8. Ezentúl a többfelé igénybevett gróf Csáky bíbornok-püspököt, kinek már ezelőtt ez egyházmegye kormányzásában helynöke volt, – a főpapi teendőkben is helyettesítette. A bíbornok halálával pedig a közvélemény Csáky utódjául a váradi püspökségben egyhangúlag Luzenszkyt emlegette.

Kineveztetése váradi püspökké 1733 február 6-ikán csakugyan megtörtént;*U. o. Eccl. 16. 9. – A főispáni diplomáért 1002 forintott fizetett. U. o. 16. 11. – A beiktatást br. Ghillány György, a tiszántúli ker. tábla elnöke teljesítette. U. o. 16. 9. – Bihar vármegye jegyzőkönyve. ugyanazon év április 20-ikán bihari örökös főispánná is kineveztetett.*U. o. Eccl. 16. 9. – A főispáni diplomáért 1002 forintott fizetett. U. o. 16. 11. – A beiktatást br. Ghillány György, a tiszántúli ker. tábla elnöke teljesítette. U. o. 16. 9. – Bihar vármegye jegyzőkönyve.

Főispáni beiktatása három hónap múlva (júl. 28.) Várad-Püspökiben {230.} megtörtént, de a püspöki beiktatása nem. A római megerősítő bulla késett. Fontos, a váradi püspökség érdekeibe mélyen bevágó tárgyalások jöttek közbe.

Az 1647-iki XII. t. c., mely a protestánsokat a katolikus papoknak fizetendő párbértől felmentette, sok plébánosnak a jövedelmét érzékenyen megapasztá, sőt megélhetését is kétségessé tette. Ekkor a király, III. Ferdinánd, a szegény lelkészek segélyezésére felállította az úgynevezett plébánosok pénztárát (Cassa parochorum), mely I. Lipót király idejében is fennállott, de a XVIII-ik század első éveinek politikai zavarai között megakadt.

III. Károly király 1733 március 7-ikén kiadott rendeletével e pénztár működését a prímás elnöklete alatt ismét megindította, s bevételeire nézve egyebek között úgy intézkedett, hogy a váradi püspök jövedelmeiből tizenhétezer forint maradjon a püspök asztalára, a többi pedig a tizedek hasznával együtt a plébánosok pénztárába folyjék be.*

A 17 pontból álló királyi rendelet a bécsi áll. levéltárban. Protocoll. 1733 márc.

g) A cassa parochorumra vonatkozó 1733 márc. 7-i királyi rendelet csak a szentgotthárdi és pécsváradi apátságok jövedelmét foglalta le a pénztár számára. A váradi püspökség jövedelmét egész más rendeltetéssel, új püspökség részére értékelték túl 60.000 forintra, melyből eredetileg harmadát akarták a váradi püspök kezében hagyni, kétharmadát elsősorban új püspökség részére, melyet az egyházmegyéből hasítottak volna ki, másodsorban új plébániák alapítására kívánták forditani. Csak a bécsi nuncius útján folytatott diplomáciai tárgyalásokon módosult a terv oda, hogy a váradi püspök 17.000 forinton felüli jövedelme a lelkészi pénztárba utaltassék. (A király és a szentszék közötti tárgyalásokról: Fraknói: A magy. kis. kegyúri jog. 453–454. Okmánytár 324-334; a lelkészi pénztár felállításáról: Málnási Csáky bíbornok 231–233. 296. és Salacz Gábor két cikke (A vallásalap kezdetének története; A cassa parochorum története) a bécsi Gr. Klebelsberg K. Magyar történetkutató intézet 1932. és 1933. évi Évkönyvében. (95–111., ill. 121–154. II.)

Erre Luzenszky püspök fordított egyet a dolgon s azt az ajánlatot tette, hogy ne neki hagyjanak meg a püspöki jövedelmekből tizenhétezer forintot, hanem ő fizessen évenként négy részletben a plébánosok pénztárának huszonnégyezret. Ajánlata elfogadtatott s a király 1733 március 16-ikán parancsot küldött a kamarának, hogy Luzenszkyt a váradi püspöki birtokba iktassa be*Orsz. lvt. Cancell. 53. 1733.

Mielőtt azonban a beiktatás megtörtént volna, új javaslatot terjesztettek a király elé, hogy t. i. a váradi püspöki birtokokból szakíttassék ki annyi, amennyi a püspök asztalára rendelt tizenhétezer forint jövedelmet megadja s ez adassék át a püspöknek; a többi birtok pedig külön tisztség által kezeltessék a plébánosok pénztára javára.

Erre br. Luzenszky felment Bécsbe. Megköszönte a királynak váradi püspökké kineveztetését, de egyszersmint kérte ő felségét: ne engedné, hogy a váradi püspökség birtokteste szétdaraboltassék, kivált mikor bizonyos, hogy a kétféle gazdálkodás s a kétféle tisztség között elkerülhetetlen súrlódások, izetlenkedések csak kárral járnának, s maga a külön tisztség tartása háromezer forintnál is több felesleges kiadást okozna. Engedné {231.} rneg inkább, hogy ő, a váradi püspök, püspöksége azon birtokait, miket kiszakítani akarnak, évi huszonnégyezer forintért bérbe vehesse, kötelezvén magát arra, hogy ha a huszonnégyezer forinton felül még jövedelme lesz, azt is, „mint annyiszor ígérte már”, a vallás javára fogja fordítani, emellett számadást nyújt be róla évről-évre, sőt hogy hűséges kezeléséhez annál kevésbbé férhessen kétség: rendeljen ő felsége felesketett ellenőrt melléje. Minthogy azonban a váradi püspökségnek sem székesegyháza, sem püspöki laka, sem papnöveldéje nincs: azt is kéri, hogy a huszonnégyezer forint s a még ezenfelül befolyható jövedelem ne a plébánosok pénztárának javára, hanem az említett, nélkülözhetetlen épületek megalkotására fordíttassék; mindezen intézkedésekhez pedig az egyház fejének, a pápának jóváhagyását kikérhessék.*Két rendbeli felterjesztése (egyik 1733 ápr. 16) az orsz. lvt. Ecd. 66. 35.. 16. 7. és Cancell. 58. 1733.

Pár nap múlva, április 24-én a király csakugyan felterjeszté az ügyet a pápának, kérvén arra nézve jóváhagyását, hogy a váradi püspökség birtoktestéből tizenhétezer forintot jövedelmező részt a püspök számára kiszakíthasson; a többi birtokot pedig a plébánosok pénztárának javára gyümölcsöztethesse.*Orsz. lvt. Cancell. 57. 1733. Ugyanaznap tudósíttatá Luzenszkyt is, hogy imént említett ajánlatait mindenben elfogadja s már utasította magyar királyi kamaráját, hogy a váradi püspöki birtokokat egész terjedelmükben s a mai Szent György naptól esedékes jövedelmekkel együtt Luzenszkynek átadja.*Orsz. lvt. Kincst. oszt. Eccl. 16. 10.

Erre somoskövi báró Péterffy József királyi kamarai tanácsos lejött, Luzenszkyt a püspökség összes javaiba az említett kikötések mellett beiktatta.*Orsz. lvt Eccles. 16. 5. és 10. A király pedig megengedé, hogy a váradi püspöki uradalmak azon részében, melyek a plébánosok pénztárához tartoznak, kezelőtárssá Bedli Mátyás, Csáky bíbornok volt titkára kineveztessék, megeskettessék s hivatala kellő betöltése végett utasításokkal elláttassék.*Orsz. lvt. Cancell. 7. 1733 jún. 1.

Báró Luzenszky püspök még ugyanazon év augusztus 12-ikén az első évnegyedre eső hatezer forintot, Pozsonyban a plébánosok pénztárába befizette.*U. o. Eccles. 16. 15. {232.} A római kúria azonban nem látta egyszerűen jóváhagyhatónak az olyan intézkedést, mely egy ős alapítású püspökség birtokaival nem egészen az eredeti célokhoz híven rendelkezik. A váradi püspökség birtokai részben csakugyan plébánosok javára alapíttattak, de váradegyházmegyei plébánosokéra a váradi püspökség közvetlen intézkedései szerint. Ezenkívül a Rómába küldött felterjesztés azt sem említette, hogy a plébánosok pénztárához csatolt birtokok jövedelmei a váradi székesegyház stb. építésére fognak – mint a Luzenszkyhez intézett levél mondja – fordíttatni.*h) Luzenszky püspök ugyanis folytatta a nagy elődje és pártfogója által Szálkapusztán megkezdett székesegyháznak építését. Egész 1734-ig találunk építési elszámolásokat erről 551 forint összeggel. (Váradi káptalani lvt. Instr. lit. 1736. XXXVII. fasc.) Ezen szentélyről írja Salamon őrkanonok:…aliquam partem eduxit Sanctuary, quam ego clericus 1743 videram”. (U. o. XXXVIII, fasc.)

Az ügy tehát további tárgyalást tett szükségessé, ez időbe került, s ennek következtében báró Luzenszky megerősítő bullájának kiadása is fennakadt.

Ezalatt báró Luzenszky püspök, nem foglalhatván el főpásztori székét, szülőfölde s rokonai látogatására a felvidékre távozott és nem tért vissza többé! A Szepességen 1734 január 18-ikán elhunyt.

Rövid félszázad alatt a báró Luzenszky-családnak két tagja nyerte el a váradi püspökséget, de egyiknek sem volt szerencséje hozzá. Az első meg sem közelíthette; a másik éppen kapuja küszöbén omlott össze.

Joákim emlékét nem hirdeti semmi Váradon; István püspök a váradi székesegyháznak ajándékozván egyházi szerelvényeit s a váradi kapucinusoknak saját házát:*

Gánóczy: Épp, Varad. II. 411–412. - E ház Újváron a Német (ma Teleki)-utcai kápolna szomszédságában állott.

i) A kapucinusoknak eredetileg Csáky Imre adta a telket, házat, továbbá kápolnájuk számára építési anyagot és pénzt, azonban a Csáky által Váradra telepített kapucinusok házfőnöke 1715. évi 102. t. c. 3. §-ára hivatkozva a királytól a bíbornok-püspök telepítési intézkedéseinek megerősítését kérte. A királyi kancellária a kérelmet elutasította és csak 1735 nov. 8-án kaptak törvényes engedélyt. Addig a Csáky által adományozott telken levő házban hallgatólagosan laktak, ezért Luzenszky a Csáky adományát megújítani szükségesnek vélte. (Málnási: Csáky bíbornok 111. l.)

megemlegetik, imádkoznak is érette.

* * *

IV. OKOLICSÁNYI JÁNOS*Bunyitay kéziratából az Okolicsányi idejére vonatkozó fejezet hiányzik. Tőlem telhetően a Bunyitay előadásmódjával használtam fel a fennmaradt gyér adatokat.
(1734–1736)

Okolicsnai Okolicsányi János 1674-ban született. Teológiai tanulmányait a Pazmaneumban kezdette meg és 1698–1700 között Rómában a Collegium-Germanico-Hungaricumban fejezte be, ahonnan mint a bölcselettudomány és a teológia doktora tért haza.

Itthon először Felsőszelin, a gróf Esterházy család egyik községében plébános, ahol éppen ezen években élesztették fel a község lakosságának nagyobbik felét alkotó evangélikusok egyházközségüket. A plébánia vezetése sok gondot és tapintatosságot igényelt, mert a reformáció térhódítása óta csak két évtizeddel korábban, 1678-ban szerveztették újra az Esterházyak és a lakosság többsége a puszta-födémesi artikuláris evangélikus egyházközségtől elválva, önálósult. Okolícsányit a prímás 1703-ban az Esterházyaknak egy másik helységébe, Szered mezővárosba helyezte plébánosnak, ahol a tót többségű hívek hamar megszerették fiatal lelkipásztorukat.

A kiváló képzettségű Okolicsányi a lelkipásztorkodás terén szerzett gyakorlati ismeretei és érdemei alapján 1708 április 20-án a pozsonyi káptalan kanonokjává és Boldog Margit vértanúról elnevezett bélai apáttá neveztetett ki. Pozsonyban alig töltött egy évet, mely alatt elnyerte az olvasókanonoki stallumot. Néhány héttel később. 1709 március 20-ikán már az esztergomi káptalanba nyert áthelyezést, illetőleg kinevezést. A Szent Imréről elnevezett pozsonyi papnevelő-intézetet jelentékeny alapítványkiegészítéssel gyarapította.

Az esztergomi káptalanban serény munkával gyarapítja érdemeit és főpásztora elismerését. 1710 július 24-én gömöri főesperessé, nemsokára a Szent Istvánról nevezett papnevelő-intézet igazgatójává és a királyi tábla tagjává nyert kinevezést. {235.} A Rákóczy-felkelés politikai megpróbáltatásaiból az Okolicsányi-család az udvar elismerésével került ki. Okolicsányi Pál is fiának Onódon történt agyonszabdalása miatt 15.000 forintot érő jószágot kapott, és Okolicsányi Jánosnak már neve is bizalmatkeltővé vált Bécsben. 1719-ben Esztergomban olvasókanonokságra emeltetik. 1723-ban pedig a hétszemélyes tábla és novii c. püspök. Négy évvel később lemond az olvasókanonokságról és helyettes a Szent István első vértanuról címzett esztergomi prépostságot, valamint a lekéri apátságot nyeri el. Áldozatkészségéből épült az apátságával kapcsolatos kegyurasága alá tartozó lekéri plébánia temploma. De ennél nagyobb alkotással is volt alkalma nevét megörökíteni. Nagyszombaton a Szentháromság rabváltó szerzeteseinek temploma és kolostora számára már régebbi alapítványok voltak együtt, amikor a város hitbuzgó polgárai az 1708-i pestis pusztításakor fogadalmi adományokkal egészítették ki az alapítványt. A templom építéséhez azonban még legalább 9000 forint kellett volna. Amikor Okolicsányi a nagyszombati hívek nemes törekvéseiről értesült, a hiányzó pénzösszeget kiutalta és így a templom megépítését lehetővé tette. A templom 1852 óta a jezsuitáké és díszes homlokzatán Okolicsányi címere alatt a következő felírat örökíti meg a templomépítő áldozatkészségét:

Laudetur SSS. Trinitas,
CVIVs perpetVo CVLtVI eCCLesIaM saCraVIt Joannes Okolicsányi de eadem, E. Ep. Nov. Can. Stri, S. C. Rg. M. Con. unus e iudicibus excel. Tabulae Septemviralis.

Még a templom építésének befejezése előtt Okolicsányi az uralkodó kegyének legteljesebb megnyilvánulását tapasztalhatta. A Luzenszky halála folytán üresedésbe jutott váradi püspöki székre 1734 október 13-án Okolicsányi neveztetett ki.

Váradon folytatni kívánta eddigi alkotásait. Először a gimnáziumot fejlesztette a szónoklattan és költészettan tanításának bevezetésével. Azután a Csáky bíbornok által odatelepített pálosoknak 1736 május 12-én átadta a Szent Brigitta-templomot. Élete munkásságára mégcsak ezután kívánt méltó koronát helyezni: a szalkapusztai székesegyház helyett alkalmasabb, közelebbi helyen székesegyházat, püspöki palotát és szemináriumot készült építtetni. Evégett a helytartótanácsa utján Budáról Váradra hívta Prati udvari kamari mérnököt 1736 augusztus 21-én az építkezések helyének és tervének megállapítása céljából. Azonban nagy terveinek megvalósítását még meg sem kezdhette, mert hirtelen megbetegedett és 1736 november 21-én Váradpüspökiben, életének 63-ik évében meghalt.

A káptalan a ferencrendűek templomának (ma plébániatemplomnak) főkriptájában helyezte örök nyugalomra érdemes püspökét.

Okolicsányi nagyműveltségű főpap volt, aki különösen a papnevelés {236.} fejlesztése terén sok érdemet szerzett. Váradon nagy munkatervvel foglalta el püspöki székét, de váratlan halála terveit utódjai örökségévé tette.*

Életrajzához adatokat közölnek:

Gánóczy, Anton: Episcopi Varadienses II. 422–423.

Riomely, Carol.: Hist. coll. Pazmaniani. 346.

Steinhuber Andr.: Geschichte des Koll. Germ.–Hung. in Rom. II. 128.

Rimely C.: Capit, ins. eccl. coll. Posoniensis. 275.

Kolányi: Esztergomi kanonokok. 328.

Veress, Andr.: Matricula… Koll. Germ.–Hung. 99–100.

Orsz. lvt. kamarai oszt. Act. Paulin. 554. 14.

Váradi püspöki lvt. Publ. Eccl. 8. 58. 7.

{237.} V. GRÓF CSÁKY MIKLÓS.
(1737–1747.)

Háromszáz év előtt, 1445-ben már egyszer megtörtént, hogy Bihar vármegye rendei testületileg kérték maguknak püspökül Vitéz János váradi prépostot.*Fraknói V.: Vitéz János élete. 24. l. Az ősök e ténye aligha volt ismeretes 1736-ban, és mégis megismétlődött. Bihar vármegye rendei ötödnapra Okolcsányi püspök halála után (nov. 26-ikán) gyűlést tartottak s elvégezék, hogy folyamodnak ő felségéhez s olyan püspököt és főispánt kérnek, aki már tapasztalásból ismeri úgy az egyházi, mint politikai ügyeiket, ilyen pedig gróf Forgách Pál pozsonyi prépost. Mindketten már egy évtizednél régebben tagjai a váradi káptalannak.*Bihar vármegye levéltára: Protoc. 8. 596–7.

Gróf Csáky Miklósnak váradi püspökségét már bátyja, a bíbornok halála után rebesgették.*Gr. Csáky család központi lvt. 234. 4. Maga Csáky Miklós is forgatta eszében, sőt fennmaradt egy fogalmazványa, melyben leginkább atyjának s testvérének, Zsigmond tárnokmesternek Bécs ostrománál tanusított szolgálataira hivatkozva, kéri a váradi püspökséget.*U. O. 180. 30. Bátyja, a bíbornok, harminc éves korában nyerte el a váradi püspökséget; ő, Miklós, a bíbornok halálakor már harmincnégy éves volt.

Váradi püspök Luzenszky lett, de csak rövid időre. Amint Luzenszky váratlanul elhúnyt, testvérbátyja, a tárnokmester azonnal felszólította, hogy lépjen fel. „Nem kívántam az püspöki {238.} vacantiában ingerálnom magamat”, – feleli erre Csáky Miklós 1734 február 12-ikén, – és okát is adja, hogy miért nem? Emlékezhetünk, hogy Luzenszkyt, a püspöki birtokokat illetőleg, mily szokatlan megszorításokkal nevezték ki. Ezekre célozva írja Csáky, hogy azért idegenkedik, mert attól tart, hogy a püspökség neki is úgy „adatik át, mint szegény üdvözült püspöknek adatott, melynek consensusára az lelkiismereti reá nem vihetne. Inkább a prépostsághoz lehetne ragaszkodnunk”.*Gr. Csáky Miklós leveleskönyve. A család központi levéltárában 234. 4.

Kébell Mihály nagyprépost ugyanis Luzenszkyt néhány nap múlva (február 9.) követte az örökkévalóságba s a váradi káptalan sietve felírt a kancellárhoz, gróf Csáky Miklóst kérvén Kébell utódjául. „Okát adván, hogy ha mind püspökünk, mind prépostunk idegen lészen, és az földnek csinyját nem fogja tudni, Felséges urunk szent igyekezeti nem fognak secundáltatni”.*Gr. Csáky Miklós leveleskönyve. A család központi levéltárában 234. 4.

Csáky pár hét múlva elnyerte a nagyprépostságot, de püspök még ugyanabban az évben Okolicsányi lett.

Kapott ugyan Csáky mindjárt, pár hónap múlva, püspöki címet és királyi tanácsosságot; a váradi káptalan is annyira megtisztelte bizalmával, hogy összes jogügyeiben teljhatalommal ruházta fel;*Kelt 1734 szept. 30. A Csákyak lőcsei lvt. 180. 4. de mindez Csákyt ki nem elégítette. A költözködés vágya, mely bátyját, a bíbornokot, egész életében nem hagyta nyugodni, benne volt az ő vérében is.

Amint a következő év (1735) tavaszán bécsi ügynökétől, „Radovics uramtól”, meghallja, hogy az új pécsi püspök suffra-ganeust keres:*a) Gróf Sinzendorff bíbornok Csáky Miklós grófot kívánta suffraganeusnak Győrbe. kész oda is elmenni, „ha ő eminentiája nem kívánná, hogy continuo ott laknám”, mert – úgymond – „látja Isten, meguntam Váradot”.*Gr. Csáky Miklós leveleskönyve 1735. május 28. A család központi

A gondviselés azonban más sorsot rendelt számára s mégcsak sokáig sem tette próbára türelmét.

Püspöke, Okolicsányi, már a jövő évben elhalt s helyébe gróf Csáky Miklós lépett.

* * *

A gróf Csáky-nemzetség egyik családi kincse, a „Zöld könyv” 21-ik levelén utolsó sajátkezű feljegyzése áll gróf Csáky {239.} István országbírónak. Ez a feljegyzés betűről-betűre így szól: „1698 5. Decembris áldotta meg Isten feljebb megnevezett atyámfiát (harmadik feleségét, gr. Barkóczy Máriát) fiú magzattal, kit azon napon franciscanus barát, Páter Petes János uram, udvari káplányunk, Miklósnak keresztelt. Keresztatyja: szepesvármegyei Viceispán, Görgei Ferencz uram; keresztanyja: lőcsei Doczórné asszonyom volt. Hála Istennek!”

Gróf Csáky Istvánnak Miklós utolsó gyermeke volt, s egy év múlva árva. Szepesvára szép kápolnája, mely annyi örvendetes családi eseményt látott, 1699 december 4-ikén gyászt öltött: a vár ura, István országbíró, a terítőn feküdt.

Csáky Miklósnak már gyermekkorában idős és magasállású testvérei voltak. Nénje, Krisztina, akiről a Zöldkönyv megjegyzi, hogy „1668 die 17 Novembris… váradi püspök, Bársony György uram eskette meg Szepesvárában” gróf Erdődy Sándorral, s aki utóbb mint gróf Bercsényi Miklósné Rodostóban halt el, – negyvennégy évvel ő volt idősebb nálánál. Elsőszülött bátyja, Zsigmond, a tárnokmester iránt inkább fiúi, mint testvéri szeretettel viseltetett s még élemedettebb korában is „érdemem felett való kegyes atyám”-nak szólítja.*A gr. Csáky család központi lvt. 234. 4. Másik bátyja, Imre, korán püspök, majd egyszersmind érsek s Miklós jövőjének megalapítója; többi fivérei főispánok, tábornokok, köztük Mihály híve Rákóczynak s nénjével, Krisztinával együtt Rodostóban bujdosó társa.

Gróf Barkóczy Mária férje halála után elhagyta a szép, de elszigetelt Szepesvárt és Kassára költözött. Itt, hol Csáky Imre bíbornok is első neveltetését nyerte, s hol még nem régen plébánoskodott, itt kezdte meg Csáky Miklós tanulmányait. Majd iskolái folytatása végett Pozsonyba ment, hol bátyja, Imre, a társaskáptalani prépostságot is bírta s három nővére ugyanott, a negyedik pedig a közel Nagyszombatban apáca volt. Ezeknek nyomaiba lépett ő is: az egyházi pályára szánta magát s mint papnövendék tagja lett a bécsi Pazmaneumnak.

Itt tanulta a bölcsészetét. Egyik tanára, a hírneves Bombardi Mihály előadásai nyomán kivonatokat is készített az egész bölcsészetről, miknek kézirati példánya fennmaradt.*Compendium ex universa Philosophia sub A. R. P. Michaele Bombardi e S. J. pro tunc Philosphiae Professore actuali Viennae Austriae conscriptum per me C. Nicolaum I. R. Csáky de Keresztszeg die 24 Juni Anno reparata salutis (év nélkül, 16 r. kis könyv, mely 50 thesist tartalmaz). A Csákyak szepesmindszenti lvt. 8. 2.

{240.} Bécsi tanulmányai befejeztével őt is, mint egykor bátyját, Imrét Kassán, magas kitüntetés érte. A király 1718 február 16-ikán Szűz Mária szepesi apátjává nevezte ki.*Királyi könyvek IV. 282.

A hittudományok hallgatása végett Rómába ment. Itt a német–magyar kollégiumnak volt növendéke, melynek kápolnájában 1722 február 8-ikán subdiaconussá, március 21-ikén a lateráni bazilikában diaconussá –, s még ugyanazon év szeptember 19-ikén áldozópappá szenteltetett.*Mindhárom hivatalos bizonyítványban Miklós József. A Csákyak központi lvt. 183. 11.

Rómából mint a hittudományok mestere 1723 tavaszán tért vissza.*Hazatérésére szolgáló útlevele kelt 1723 márc. 30-ikán. U. o. 183. 12.

Még hazajövetele előtt bátyja, a bíbornok fényesen gondoskodott róla. Kébell Mihály a váradi nagyprépostságra való előléptetése után, 1721-ben a szentjobbi apátságról lemondott. Ez éppoly szép, mint értékes javadalomra gróf Csáky Imre öccsét, Miklóst ajánlotta a királynak és a király neki adományozta.*Csáky ajánlatát a Bécsben, 1721 szept. 21-ikén kelt kinevező oklevél is említi. Királyi könyvek IV. 384. Amint pedig Rómából hazajött, a bibornok, hogy oldalához csatolja „Miklós úrfit” – mint akkor Váradon mondák,*Csákyak szepesmindszenti lvt. VII. 289. – váradi kanonoknak nevezte ki.*Kanonoki székébe Névery Pál iktatta be 1723. dec. 12. Acta Capituli Varad. l. 192. Így huszonöt éves korában fényes neve mellett főpapi méltóság s ahhoz illő jövedelem birtokában volt.

Mikor gr. Csáky Miklós a váradi káptalanba belépett, annak tagjai, mind a tízen, már a bíbornok teremtményei voltak. Ily viszonyok között*b) Csáky Miklós máskülönben is kimagaslott a káptalan tagjaiból szorgalmával, műveltségével és közvetlen modorával. Gyakran prédikált és mindannyiszor gondosan előkészült, (váradi beszédeiből hatnak szövege a szepesmindszenti lvt 8. fasc. 2.) 1734 február 9-én, Kébell halálakor Csáky Miklóssal szemben csak három rangidős kanonok volt: Keczer, Barbácsi és Forgách. Az első kettő kiváló érdemeket szerzett kanonok, de mindkettő nélkülözte a továbbhaladáshoz szükséges összeköttetéseket. Forgách nagy műveltségű, éles itélőképességű, de gyanakvó, bizalmatlan és erőszakos természetű volt, Csáky Miklóssal szemben féltékeny magaviseletű. Kanonoktársai Csákyra mindenesetre több bizalommal és reménységgel tekintettek, mint Forgáchra. (Málnási: Csáky bíbornok kora. 107.) Ezért érthető a káptalan felségfolyamodványának célzata. történhetett meg, hogy 1734-ben, mikor már Csáky bíbornok nem élt, a váradi káptalan Csáky Miklóst kívánta, mégpedig soronkívül, a nagyprépostságra emelni. Csáky ugyanis ekkor békési főesperes volt,*1735 őszén mint békési főesperes vizitál. Csákyak központi lvt. 234. 5. előtte a káptalani rangfokozatban többen állottak, köztük gr. Forgách Pál, a korra nézve idősebb, kit ezért Csáky rendesen „Uram Bátyám”-nak szólított.*U. o. 234. 6. {241.} Erre Csákyt a király még 1734 április 30-ikán magyar királyi tanácsosává, tizednapra pedig váradi nagypréposttá kinevezte.*Laxenburból. Csákyak központi lvt. 180. 6. – Királyi kk. V. 31. – Fábry Jakab iktatta be. Gánóczy. II. 426.

Egy év múlva a címzetes novii püspökséget is neki adományozta.*

1735 márc. 22. Királyi könyvek V. 56. l.

c) Csáky Miklós 1735. márc. 31. köszöni gróf Batthyány Lajos kancellárnak a novii püspökké való kinevezés kieszközlését. (Csáky-család lőcsei lvt. 234. 4.)

„Aki ugyan – írja erről édesanyjának – semmitsem hoz a konyhára, de tisztességes és azon örvendek, hogy szegény üdvözült méltóságos cardinálisunk is elsőben az volt”, t. i. novii püspök. Érdekes még, hogy ugyanebben a levélben kéri édesanyját: „méltóztassék számomra egy tenyérnyi széles veres pántlikát vétetni és első adandó alkalmatossággal leküldeni, mert immár olyan övet kell viselnem”. Ebből az tűnik ki, hogy akkor még nálunk is, mint Olaszországban ma is, csak a püspökök viseltek vörös övet. Csáky még nagyprépost és javadalmas apát korában is fekete övet viselt, amint levelének további során csakugyan említi, hogy a veres pántlika olyan széles legyen, „amint a fekete pántlika volt, melyet Nagyságod méltóztatott volt két esztendő előtt venni, aki még mostan is szolgál”. A „veres pántlikának” ily ritka kereslete magyarázza meg Csákynak ama mondását is, hogy „olyan övet itten (Váradon) nem kaphatok”.*Lőcsei Csáky lvt. 234. 4. – Oklevéltár 54. sz.

Csáky Miklóst ez időben szállta meg a szokottnál is nagyobb mértékben a nyugtalankodás lelke. Amikor csak szerit tehette, elsietett Váradról. Jellemző egy kis naplótöredéke, mely egyebek között arról ad számot, hogy mikor Bécsben járt, mivel töltötte egyik napját? „Június 30. reggel ő felsége lovaglóiskolájában. Továbbá könyvtárában. Innét a mathematicai múzeumba. A jezsuita atyák kollégiumába. Délután levelezés”,*Csáky-család szepesmindszenti lvt. 8. 2. 1735 május elején édesanyjánál időzött s innen írja bátyjának, Zsigmondnak, „hogy itten nem jó hírek folynak, de a Tiszántúl még rosszabbak, melyek miatt szükségképpen kellett ide jönnöm Kassára”.*Csáky-család központi lvt. 234. 5. Minthogy pedig ugyanezen időben gróf Forgách Pál is a felvidéken járt, innen származott az a hír, hogy a váradi kanonokok Pero lázadása elől elmenekülnek Váradról, ami az új püspök, Okolicsányi fülébe is eljutott.

Szívesen időzött e korban Csáky Szentjobbon is. Itt az {242.} egykor híres apátsági monostor, melyben a dicsőséges szent jobbkéz századokig őriztetett, teljesen elpusztult. Egyházát, mely a városka felett emelkedő hegylánc oldalában állt, Rédey Ferenc, a hasonnevű erdélyi fejedelemnek alyja, 1621-ben kijavíttatta,*A váradi püspökség története II. 317 és 477. l. de azóta ismét romba dönté az idő. Már a tájéka is egészen puszta volt. A megfogyott lakosság, melynek házai azelőtt a monostor tövében, a hegy alján állottak, ama „villongós időkben” átköltözött a Berettyó egyik szigetére, az ott emelkedő vár szárnyai alá.

Mikor gr. Csáky Miklós az apátságot átvette, az egész városka már csak néhány házból állott, a lakosok egytől-egyig kálvinisták, templomuk is egy kis sövény alkotmány volt. De Csáky Miklósban is megvolt a Csákyak őserénye, sokszor hibája: a bőkezűség.

Szentjobbra már 1728-ban katolikus papot vitt be, bár egyelőre nem volt ott több híve, mint egy-két apátsági gazdatiszt és család s a vidéken egypár úri vagy iparos család. 1736-ban pedig új egyház építéséhez fogott, nem a réginek helyén, hanem lenn a völgyben, a vár északkeleti szegletén. A régi egyház faragott köveit azonban – mint egy későbbi tudósítás mondja, – az építkezésnél felhasználta.*Simon, M.: Supplementum 178. l.

Az alapkövet az említett év szeptemberének 24-ikén személyesen áldotta meg s helyezte el, emléksorokat is zárván beléje.*Gr. Csákyak szepesmindszenti lvt. 8. 3. – Oklevéltár. 55. sz. Ugyanezen alkalommal Tordai Vas Sámuel építőmester, ősi szokás szerint, mintegy megszólaltatva a fundamentumkövet, nem minden lendület nélkül így indítja szózatát:

Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság!
Igaz, erős, kegyelmes, jó, hív Irgalmasság!
Kelj fel s Erőd ládáját hozzad ez szent helyre,
S papjaidat méltóztasd szentség köntösire.
– – –
Afya-Isten, gondjukat viseld híveidnek,
Könyörgésekre mennyből nézz, ha itt keresnek.
Ördög, világ, test ellen, Krisztus, légy vezérek,
S pásztorold, szent atyádnak könyörögvén értek.
– – –
Vigasztaló Szentlélek, ha lelkekben csüggednek,
Térítsd, oktatsd, hogy szentelt köveid legyenek.
{243.} Menny, föld, tenger és minden dicsérd Teremtődet,
Lelki új Jeruzsálem áldd Idvezítődet!*

Gr. Csákyak központi lvt. 217. 3.

d) A köszöntővers folytatása:

5. Jehova regnálj köztök, már minden népeknek,
Földnek egész határi, hogy hozzád térjenek!
Sion fundámentomi épülést végyenek,
Melyen szentid igazán téged tiszteljenek!

6. Menny, föld, tenger és minden, dicsérd Teremtődet,
Lelki új Jeruzsálem áldd Idvezítődet;
Minden lélek magasztald te megszentelődet,
Szentháromság egy Isten idvezitsd népedet!

Ezeket szívesen kívánja az felvetett s megszentelt fundámentom szegelet köve én általam, Tordaj Vas Sámuel által, az említett Méltóságos Gróf Urnak, és minden Krisztus Jézus vérével megváltott és a Szentlélek Isten által megszentelt híveknek. Anno 1736. die 24. Octobris. Szent Jobb”. (A Csáky-család központi lvt. 217. 3.) Vas Sámuel eredeti kéziratában az első két versszak a következő:

1. „Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság!
Állatban egy istenség, menybéli úraság,
Igaz, erős, kegyelmes, jó, hív irgalmasság.
Kit tisztel ég, föld, tenger, s fél benne valóság.

2. Neved dicséretére, szent dicsőségedre
Fundámentom vetettem, szentid szentségekre
Kelj fel s Erőd ládáját hozzad ez szent helyre!”
S papjaidat méltóztasd szentség köntösire.

Bunyitay a két első versszakaszt egybe vonta, de érdemes eredetiben is megőrizni a népköltészettörténet kutatói számára, mivel egyszerű építőmester alkotása.

Az építés a következő, 1737. évi nyáron annyira haladt, hogy a szentély már készen állt. Napjainkban is ezzel sietnek sok helyen, hogy az isteni tiszteletnek helye legyen mielőbb. És Csáky biztatta miagát: „talán ad Isten üdőt, hogy a többit is fel fogom állíthatnom”.*U. o. 234. 6. De nem úgy lett.

Gróf Csákynak, mikor ez idézett szavakat írta (július 13), váradi püspöki kineveztetése már kezeinél volt. Ő azonban hitte, hogy megtarthatja az apátságot is. Csakhogy gróf Dietrichstein Károly Hannibálban hatalmas versenytársa támadt. Dietrichstein már három kanonoki javadalmat bírt, ezekhez most elnyerte a szentjobbi, ez annyira nemzeti apátságot is. Adománylevele azonban kikötötte, hogy a templom építését befejezze.*Királyi könyvek V. 84. l. Be is fejezte. Ezért van rajta két helyen is a Dietrichstein címer. Csáky nemes kezdeményét csak egy homályos s már csak az egyház küszöbére jutott évszám: 1736, hirdeti.

De a község határának Vedresábrány felé eső részén egy hegyet, melyet talán ő ültetett be nemes szőlővel, a nép ma is – noha már nem tudja miért, – Csáky-hegynek nevez.

* * *

Gróf Csáky Miklósnak váradi püspökké s bihari örökös főispánná való kinevezése (1737 március 7 és 15) szintén nem történt a birtokokra nézve megszorítás nélkül. Kinevező oklevelében csakúgy ott van, mint báró Luzenszkyében ott volt, hogy a püspökség jövedelmeiből tizenhétezer forint az övé, a többi a plébánosok pénztáráé.*Kelt Bécsben; eredeti hártyán. Gróf Csákyak központi lvt. 180. 8. – Királyi könyvek. V. 73. l. – És Bihar vármegye jegyzőkönyve VIII. 629. l. Erre mondta gr. Csáky Miklós pár év előtt, – mint láttuk, – hogy annak „consensusára az lelki ismereti reá nem vihetne”. De a kinevező oklevél mellett egy királyi iktató parancs is volt, mely azzal ugyanegy napon kelt s mely részletesebben, de enyhébben is szólt. Eszerint is csak tizenhétezer forint jár a püspöknek, csakhogy a többi jövedelemről már úgy intézkedik, hogy abból a püspök tizenkétezer forintot fizessen évenként a plébánosok pénztárába, a többit pedig székesegyház, püspöki lak s papnevelőintézet létesítésére {244.} fordítsa.*

Orsz. lvt. Cancell. 54. 1734. – Az eredeti oklevél hátirata.

e) A kinevezés ezen hátirata somoskői báró Péterffy Józseftől származik. (A Csáky-család központi lvt. 180. 8.)

Erre Csákyt „ az lelkiismereti” már reá vihette. Annál inkább, mert el volt tökélve, hogy „ez az egy püspökség rendkívül nagy iga alá vettetvén, annak megkönnyebbítését kívánni fogja”.*Csáky Miklós levele a kancellárhoz. Gróf Csákyak központi lvt. 234. 11.

Csáky a római bullák megérkezését a felvidéken akarta bevárni. Előbb édesanyjánál, Kassán időzött; majd nem győzvén a várakozást,*Június elejétől sürgető leveleket ír a bullákért Tolvaj Imre római gyóntatóhoz. U. o. 234. 6. szeptember elején saját birtokára. Nagyidára távozott.*U. o. 234. 6. 9. De elmúlt az ősz, eljött a tél is, a bullák mégsem érkeztek meg. Ekkor Csáky nem várt tovább. Hogy legalább főispáni székébe beiktassa magát, december 22-ikén Várad püspökibe érkezett, – mint maga írja, – „sok ceremóniák között”.*U. o. 234. 6. 9. Ugyanabban a szerény hajlékban szállt meg, melynek fedele alatt Okolicsányi püspök is megvonult. És ott Szepesvárának szülötte váradi püspöksége s örökös főispánsága mellett is, bizony, szegényesen lakott.

Újév után megérkezett gróf Berényi Tamás zempléni főispán s hétszemélynök, ki Csákynak főispáni beiktatására a múlt év április 12-ikén kiküldetett.*Csákyak központi lvt. 180. 5.

Bihar vármegye is még 1737 május 17-ikén Váradolasziban tartott közgyűlésében felolvastatta Csákynak főispáni kinevező oklevelét; üdvözletére Pozsonyba Kovács Pál váradi kanonok vezetése alatt küldöttséget menesztett s beiktatására elrendelte a kellő előkészületet.*Bihar vármegye jegyzőkönyve VIII. 629. l.

A főispáni beiktatás hajdan hét vármegyére szóló nemzeti ünnep szokott lenni. Gróf Csáky Miklós beiktatása is hasonló ünnepséggel ment végbe 1738 január 9-ikén.*Csákyak központi lvt. 234. 9. 8. és 5.

Ezután néhány napra (január 17) a régtől fogva óhajtott bullákat is megkapta.*Csákyak központi lvt. 234. 9. 8. és 5. Legott ismét édesanyja jutott eszébe. Kassát választja felszenteltetése helyéül, „ezáltal is megélemedett méltóságos asszonyom anyámnak, ő nagyságának nagy örömet akarván szerezni”.*Csákyak központi lvt. 234. 9. 8. és 5. Mennyi fiúi tisztelet!

Kassa szép főegyházában, hol a Csákyaknak kápolnájuk {245.}

volt, s hol nemzetségüknek büszkesége, Csáky Imre bíbornok egykor lelkészkedett, – ott kenettetett fel gróf Csáky Miklós Szent István birodalmának legifjabb apostolává. A felszentelést Gyertyaszentelő-Boldogasszony ünnepén gróf Erdődy Gábor, ifjabb Esterházy Imre és Máriássy Sándor püspökök végezték.*Gr. Csákyak központi lvt. 234. 5.

A váradi káptalan egykori tagtársa, most már főpásztora ünnepén Jurkovics Mátyás, Csákynak iskolatársa és Kovács Pál kanonokok által képviseltetett. A figyelem Csákynak jól esett s pár nap múlva levélben fejezte ki köszönetét a káptalannak.*Gr. Csákyak központi lvt. 234. 5.

Azonban mindjárt felszenteltetése után még nem indulhatott Váradra. Előbb atyafiaival némi birtokosztályt kellett megejteni, azután meg kerülő utat tett Máriapócsra.

Pócs igénytelen szabolcsvármegyei falu, mely a XVII.-ik század végéig jóformán ismeretlen volt. Ekkor azonban egy csodálatos Szűz Mária-képet fedeztek fel benne, melynek oly nagy híre ment, hogy az uralkodóház is látni akarta s felvitette Bécsbe. Ettől kezdve Pócs nevezetes búcsús hely lett, hová messze földről is seregesen zarándokoltak a hívő emberek. Nevezetességét még az a körülmény is fokozta, hogy a csodálatos kép a görög katolikusok, vagy mint akkor mondták, a görög egyesültek templomában volt, de a római katolikusok is hasonló áhítattal zarándokoltak hozzá, így Pócs a római és görög katolikusok közös áldozó helye s az akkor legjavában folyt vallási uniónak mintegy megtestesülése lett.

Csáky, mint váradi püspök, a bihari görög katolikusoknak is főpásztora volt. Megjelenése Pócson – mint maga írja, – búcsújárás volt az unió megerősítése s további sikerére.*Csákyak központi lvt. 234. 9.

* * *

Szent László városának új püspöke tavaszkor érkezett meg. Őmaga is még élete virágjában volt: harminckilenc éves.

Március 19-ikén tartotta bevonulását, s fogadtatása – mint maga írja, – „tisztességes volt.*Csákynak 1738 március 29-én Forgáchhoz intézett levele. U. o. 234. 9.

Még aznap ünnepiesen el is foglalta püspöki székét.*Gánóczy: Eppi Varad. II. 427. l.

De a fényes napnak némi boruja is volt. Gróf Forgách Pál nem jelent meg Csáky fogadtatásán, hogy a többi papsággal ő is bemutassa hódolatát az új főpásztornak.

{246.} Gróf Forgách mindenben egyenlőnek érezhette magát Csákyval, sőt több tekintetben előbbvalónak is. Idősebb volt, a theologia doktora volt, s már 1722-ben,*

f) Forgách 1721 szeptemberben lett olvasókanonok. (Málnási:

Csáky 107.

mikor még Csáky subdiaconus sem volt, a váradi káptalannak második méltóságát, az olvasókanonokit viselte. Csáky mégis már kétszer eléje vágott: először mikor nagyprépost lett, másodszor meg most. Pedig Bihar vármegye is első helyen őt, Forgáchot kérte püspök-főispánul. De Forgáchnál hiányzott Csáky szerencséje s az a nyájasság, természetesség, mellyel Csáky annyira megtudta nyerni magának az embereket.

Csáky beiktatása után tíz nappal írt is Forgáchnak s nem titkolá, hogy mennyire fájlalta távolmaradását.*Előbb – a 44) jegyzetben idézett levél.

Káptalana kiegészítéséről s némely tagjainak kitüntetéséről még Váradra jövetelé előtt gondoskodott. Maga helyett a nagyprépostságra a káptalan legrégibb (1715 óta) tagját: Keczer István éneklőkanonokot terjesztette fel. Gróf Forgách Pál, a rangra előbbvaló olvasókanonok, ezúttal is elmaradt; de talán nem egyébért, minthogy Forgách a felállítani tervezett szombathelyi püspökségnek már hivatalosan kijelölt püspöke volt,*g) Forgách szombathelyi püspöki adminisztrátorságáról Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog 450–453. s Forgách a címet használta is.

Mihelyt Keczer nagypréposti kinevezése megtörtént (1737 aug. 14),*Orsz. lvt. Collat. eccl. V. 85. Csáky felszólítá bécsi ágensét, hogy mily címzetes püspökségek és prépostságok vagy apátságok vannak üresedésben Keczer számára.*

Csáky-család központi lvt. 234. 6. 1737 aug. 29.

h) Nagyon érdekes bécsi ágenséhez, Radovichhoz írt eme levele, mert benne említi, hogy Keczernek püspöki titulust kell szerezni, „ne sajnáljon kegyelmed az úr Keczer István nagyprépostnak írnia, hogy melyike tetszenék az vacans titulusok közül? mivel az nagyprépostság nem infulabilis”. (Gr. Csáky-család központi lvt. 234. 6.)

Eközben Kovács Pál váradi kanonokot is tudósítá, hogy „valami szép nevezetű apátságot keresett számára.*U. o. Majd a Bécsből vett jelentés után kitudakoltatá, hogy Keczernek melyik titulus tetszenék?*U. o. így tette meg ezután felterjesztéseit s kinevezéseit.

Első kanonoki kinevezése Luby István váradi plébánosra esett; ezt leveleiben „lelkem fiamnak”, „drága jó barátom”-nak szokta címezni,*U. o. 234. 10. oldalkanonokjává tette s még tavaly (1737) Szűz Mária paradicsom völgyi apátságát is megnyerte számára,*Orsz. lvt. Collat. eccl. V. 90. azon okok alapján, „hogy az elei is híven szolgálták az felséges {247.} házat és őmaga is közel kilenc esztendeig három nyelven szolgált az Istennek”.*Csákyak központi lvt. 234. 6. 1737 szept. 19.

Kovács Pál is még 1737-ben (nov. 17.) elnyerte a cikádori „szép nevezetű apátságot”,*Orsz. lvt. Collat. eccl. V. 87. Gyöngyösy György a zselicei javadalmas apátságot (1738 márc. 8.);*Királyi könyek V. 14. de Keczer kitüntetése 1741-ig elhúzódott, amikor makarai címzetes püspök s királyi tanácsos lett.*Orsz. lvt. Coll. eccl. V. 164. 1741. V. 8.

Gróf Forgách Pálért is megtett annyit, hogy kinevezte vikáriusnak, de melléje provikáriusnak Fábry Jakabot tette, kit a következő (1739) évben éneklőkanonoknak, Luby Istvánt pedig székesegyházi Főesperesnek léptetett elő.*Csákyak központi lvt. 234. II. 1739. nov. 12.

Későbbi éveiben még Ujváry Ferencet, Veres Istvánt és báró Vécsey Mihályt nevezte ki kanonokká.*i) Ujváry Ferenc 1739. nov. 23-én, Veres István 1745-ben, báró Vécsey Mihály 1747 március 23-án neveztetett ki kanonokká.

Ez utóbbi különben Csákynak rokona volt, kinek édesanyját biztosította: „hogy midőn Isten kegyelmességébűl az üdő és alkalmatosság előadja magát, Mihály öcsémrűl nem leszek feledékeny, sőt ha Isten a semináriumomra rá segít, ha még otthon leszen tanulásra alkalmatos öcsém, azt is ide hozatom és nevelni kívánom.”*Csákyak központi lvt. 234. II. 1740 márc. 4.

Csáky püspöki székének elfoglalása után hamar távozott Váradról. Eleintén azt hitték, hogy csak rövid időre ment el. de elmúlt egy hónap, két hónap, már innen-onnan egy egész év is, és ő mégsem jött vissza. Erre az emberek nyelve megeredt s hiresztelni kezdek róla, „hogy familiás püspök, keveset gondolván juhaival”.*j) Csáky Miklósnak ez időben sok családi gondja volt. Legidősebb bátyja, Csáky Zsigmond tárnokmester, aki közel négy évtizeden keresztül a család, a sok testvér gazdasági ügyeinek intézője volt, meghalt. Ez időben vette át Csáky Miklós a bátyjától, Imre bíbornoktól reászállott örökséget: Gölnic és Remete városokat, a tarcali Nagy- és Kis-Turzó szőlőket. Ez végre Csáky füléig is eljutott, ki eddig rendesen azzal biztatá magát: „látja Isten, szinte oly gonddal vagyok juhaim felöl, mint ha ott volnék”. Végre elhatározza visszatérését, mégpedig nem kevesebb szándékkal, mint hogy „restaurálhassak és a szent böjti napokban magam hivatalját végezhessem, azontúl is minden tőlem kitelhető szolgálatot véghezvigyek”.*Csákyak központi lvt. 234. 10.

1739 március 3-ikán Váradra érkezett. A vármegyei tisztújítást április 13-ikán Diószegre tűzte ki, de mégis Váradon tartotta meg.”*Csákyak központi lvt. 234. 10. A következő májusban pedig főpásztori körútra indult egyházmegyéjében. {248.} Először is a Szilágyságot látogatta meg, melyet Benkovics püspök csatolt az egyházmegyéhez. Kíséretében Fábry vikárius és Jurkovics krasznai főesperes voltak. Itt csak két helyen volt katolikus lelkész: Szilágysomlyón és Kárásztelken; az első helyen a plébániatemplomon kívül a minorita atyáknak konventje is állott.*k) A minoritákat még Csáky bíbornok, 1731-ben telepítette Szilágysomlyóra.

Szilágysomlyóról Csáky megjegyzi, hogy az egyházat kálvinistáskodónak találta, s e szavainak mintegy magyarázatául hozzá veti, hogy a katolikusok, ámbár buzgók, mégis az egyház kormányzatában elsőséget igényelnek.*Csákyak központi lvt. 234. 10.

Kárásztelken mindennel meg volt elégedve. Itt az egész község tiszta katolikus, tiszta magyar hol az ősi vallás hagyományai érintetlenül maradtak s még az egyszerű fakereszt is a község végén ugyanazon helyen állt, hol századok előtt. Emlékezetes volt e kereszt még azért is, mert a hitújítás apostolai csak a keresztig tudtak eljutni; azon belül a nép már nem ereszté. Ide is eljuthatott ama jámbor szerzetes híre, ki faluról falura járva kereste fel a pásztor nélkül maradt híveket, s ha tovább ment, mindig szívökre kötötte: ha pap közeledik ismét hozzátok, kérjétek meg, hogy előbb misézzék, azután prédikáljon, ha nem misézik, be se bocsássátok falutokba.*l) Kárásztelek plébánosa ez időben Tántzos Albert, aki előtt László Pál, a későbbi kanonok 1706–1713 között alapvető pasztorálást végzett.

Szilágysomlyó és Kárásztelek Kraszna vármegyébe estek, és így a Szilágyságnak másik fele, Középszolnok vármegye mindig katolikus plébános nélkül volt. Csáky a vérmegyének székhelyén, Zilahon, „a város lakosi machinatiojinak” ellenére egy házat, majd egy nemesi kúriát is vett,*A házat Nagy Andrástól, a kúriát Palugyai Györgytől vette. Váradi püspöki levéltár. C. Csáky Nicolaum eppum resp. plébániát szervezett s abba most Fábry és Jurkovics által a somlyói minorita atyák egyikét vezette be.*Csákyak központi lvt. 234. 10.

A következő júliusban, Luby István kanonokkal oldalán, folytatta főpásztori körútját. Először is Mezőtelegdet, Csanád esztergomi érsek szülőhelyét látogatta meg. Itt a ferencrendűek hajdani klastromának már nyoma sem volt; a boldogtalan sorsú Telegdi István építette, szép csúcsíves egyháza még állt, de a protestánsok birtokában. A katolikusoknak Baranyi Miklós földesúr házában csak egy szoba szolgált templomul; elfértek abban is: alig voltak negyvenen. A plébános, Szalkai István, egy kis {249.} házban lakott, melynek telkét még gr. Csáky Imre vásárolta de amelyben csak egy szobája volt, oldalt egy kis hálókamrával. A parányi kerthez s udvarhoz, hogy valamivel nagyobb Jegyen, Szalkai plébános vette meg a szomszéd házhelyet a saját pénzén, pedig ő maga is szegény volt. Telegd plébánosa a hitújítás előtt valóságos földesúr volt; most egyebe sincs, mint évi kétszáz forint a püspöktől s a stóla, de ebből ritkán kap valamit.

Telegdről gr. Csáky Miklós Magyarcsékére ment. Itt már kőegyházat talált, mely még a katolikusoké volt valaha, utóbb azonban a községgel együtt végpusztulásra jutott és sokáig romokban hevert. Mikor azután Csékét magyarok s oláhok ismét megszállották: a magyarok, kálvinisták kitatarozták a puszta egyházat s papot hoztak beléje. Történt azonban, hogy Csengeri György protestáns pap, megtért, megtérítette a helybeli községi jegyzőt, is s a kis egyházat, visszaadta eredeti rendeltetéseinek.*m) Debreceni Prot. Lap. 1900. 547. l. Eleinte egyszerű asztal szolgált benne oltárul, utóbb azonban Orbeiter József kincstári tiszt csinos faragott faoltárt állított beléje Szent Pál apostol tiszteletére. Plébániaháza ekkor még nem volt; Bakoss András lelkész egy közönséges parasztházban lakott s az egykorú feljegyzés szerint csak abból éldegélt, amit a püspöki pénztárból utalványoztak számára.

Július 12-ikén gróf Csáky Belényesbe ért. Itt, a váradi püspökség hajdani második székvárosában, szintén szegényes állapotokat talált. Szent Ágota kéttornyú, csúcsíves egyháza a városka felett emelkedő magaslaton romokban hevert; a katolikusok most benn a városban egy kis fatornyú, sekrestye és szentély nélkül szűkölködő templomot használtak. A plébános, Kovács Mihály, egy kis faházban tengődött. Híveinek összes száma 69 volt.

Csáky Belényesből, hol bérmált és három kis harangot is szentelt, Rézbányára ment. A régi egyházat itt is romokban találta, s a romok arról tanúskodtak, hogy jeles, sőt díszes épület volt.*1739-iki vizitacio. Püspöki levéltár. Most csak egy kis kápolna volt itt, az is fából. A plébános, Pocsuk Imre, egy közönséges parasztházban lakott, azt is a saját pénzén szerezte. Mindössze egy szobája volt, de az is kályha nélkül, s maga a ház kerítés nélkül. Térdenállva kérte a püspököt, hogy könyörülne ennyi szegénységen.*

1739-iki vizitacio. Püspöki levéltár.

n) A tiszántúli református egyházkerületi jegyzőkönyv szerint Rézbányán 1736-ban 10–12 oláh református család élt, kiknek lelkésze oláhul prédikált, mert a hívek magyarul nem értettek. Barcsa János; A tiszántúli ref. egyházker. tört. Debrecen. II. 1908. 322.

{250.} Csákyról feljegyeztetett, hogy mikor hazánk régi hitegységének egy-egy romba dőlt vagy elidegenített műemléke mellett elhaladt, – fel-felsóhajtott, mint egykor Pázmány Péter: Hazám, Magyarország, mily boldog voltál és mily boldog lehetnél, ha egy pásztor alatt egy akolba tartoznál.*Gánóczy II. 428.

Rézbányáról visszajövet, a Fekete-Kőrös völgyén az egykor nagyszerű szentmiklósi bazilika s a sólyomkövi csúcsíves pálos klastrom romjai mellett kellett elhaladnia.

Július 19-ikén Bélfenyérre ért. Ez volt a váradi püspöknek a nagy Bihar vármegyében egyetlen, mondhatni tiszta magyar s tisztán katolikus községe. Közel háromszáz katolikus mellett csak öt oláh lakott benne. A hagyomány szerint, mint Kárásztelek, úgy Bélfenyér is sohasem vette be a reformációt. Ennek ellenében a tiszántúli prot. egyházkerület jegyzőkönyvei annyit mondanak, hogy az 1650-iki szatmári közzsinaton Boldogfalvi Péter, az 1675-iki csatári közzsinaton pedig Bihari István ordináltatott Bélfenyérre lelkészül.*Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története. (Arad. 1880) 137–38. l. Mostani plébánosa Palotay István volt. Régi katolikus egyháza is állott még nyugati végén egy kis fatoronnyal. De a lelkészi lak nagyon-nagyon szegényes volt, csak egy kis faház, az is alacsony, roskatag, belül sötét. Pedig valamelyik plébánosa ugyancsak szeretett olvasgatni; csinos könyvtárt hagyott a plébániára, melyből a szomszéd béli uradalom tisztjei s a mezőtelegdi plébános, Szalkay is vett kölcsön könyveket, viszont őmaga is vett kölcsön a váradi káptalan könyvtárából.*o) Bunyitay némi szerény célzattal említi Palotay könyvszomjasságát, mert 136 évvel később Bélfenyéren ő is még szorgalmasabban vásárolta, kölcsönözgette a könyveket – a váradi püspökség történetéhez…

Bélfenyértől kezdve egész Váradig seholsem talált Csáky katolikus egyházat vagy papot, csak éppen Várad alatt, Szőlősön. Július 19-ikén ide tért be. Itt az egyházat gr. Csáky Imre bibornok 1729-ben építtette s Csákynak suffraganeusa, br. Luzenszky István 1732-ben szentelte fel Szentháromság vasárnapján. E napot azóta minden évben búcsúval szokták ünnepelni. Az egyháznak ekkor mégcsak fatoronykája volt; szentélye boltozott, de hajója csupán deszkamennyezetes. Főoltára Szent László király tiszteletére volt szentelve s középen a kép a szent királyt lóháton tüntette fel, amint dárdájával a kősziklából vizet fakaszt. Ettől jobbra Szent Adalbert, balra Szent Miklós, felette pedig a Szentháromság képe függött, végre legfelül az alapító {251.} bibornok nemzetségi címere. Ezenkívül még két kis oltára is volt: a lecke oldalán a Boldogságos Szűz máriacelli képével; az evangéliumi oldalán pedig Szent Anna tiszteletére. Amazt Buday István, emezt Bucsy Mihály, bihari alispánok emeltették. Orgona, padok s a szükséges egyházi szerelvények szintén már mind megvoltak.

Kevésbbé kielégítő volt a plébános. Püspöki Ferenc, s a kántor-tanító helyzete. A plébánosnak csak két kis szobája volt, a kántor háza meg már düledezett. Fizetésük sem volt rendben; kivált a hívek szolgálmányai körül merült fel sok panasz. De a rendezésnek, valamint a további fejlődésnek is letette biztos alapját éppen gr. Csáky Miklós azáltal, hogy a Kusztosz-malmot a szőlősi egyháznak adományozta.

Szőlősnek ekkor 292 lakosa volt, melyből 10 kálvinista. 7 zsidó, 5 rutén, 4 oláh, l lutheránus, 265 katolikus.

A szőlősi plébániának nincsenek könyvei, hacsak az Isten jövendőben nem ad néki, – mondja a gr. Csáky Miklós canonica visitatiojának jegyzőkönyve.*Visitatio can. per. eppum C. Nicolaum Csáky peracta. Püspöki lvt.

Csáky visszatért székhelyére.

Szeptember elején azonban már ismét útra kel. Útközben betér Nagykároly, majd Erdőd uraihoz látogatóba, de főcélja ismét: Máriapócs.*Gróf Csákyak központi lvt. 234. II. A tervhez, melyet elméjében forgatott, s mely végett főpásztori körútját is tette, – a Szűzanya, hazánk védasszonya kegyhelyét kereste.

Visszatérve útjából, szeptember végén néhány napot Szent László fürdőjében töltött, majd Belényesre távozott s ott maradt egész télen.*Gróf Csákyak központi lvt. 234. II. Ott fogott régi tervének megvalósításához is.

1740 január 13-ikán írt a kancellárnak. Levelében ép oly erélyesen, mint nyíltan nem kevesebbet kívánt, mint „hogy úgy traktáltassam, mint más, országunkbeli püspökök, legközelebb is méltóságos pécsi püspök uram”; hogy tudniillik az „ad cassam parochorum hatezer forintot örömest leteszek, az más hatját az plébánosaimra és oláh papjaimra bizonyosan költöm; amit Isten többet ad, Isten s ő Felsége szolgalatjára hadd concreditáltassék énnekem, mint másoknak; assecurálom Excellentiádat, {252.} hogy számomra többet nem fogok vennem, mint ő Felsége kegyelmesen rendelte volt”.*

Csákyak központi lvt. 234. 11.

p) „Ez az egy püspökség rendkívül nagy iga alá vettetvén, ennek könnyebbítését kívánom”. (Gr. Csáky-család közp. lvt. 234. 11.) A pécsi püspökre célzásának értelme: Cienfuegos Alvarez bíbornokot pécsi püspökké történt kinevezése alkalmával csak évi 5000 forint fizetésére kötelezték a lelkészi pénztárba.

A kancellár válasza ismeretlen, de tájékoztatást nyújtott felőle Csákynak azon tette, hogy 1741 elején felterjesztést intézett magához a felséghez. Leírja saját tapasztalásából egyházmegyéje állapotát. Négy vármegye, a páratlanul nagy Bihar, továbbá Békés, Kraszna és Középszolnok tartoznak hozzá, de e roppant területen protestánsok és görög keletiek özönében nincs több, mint huszonnégy plébános és három ideiglenes lelkész ugyanannyi kántortanítóval. Ezek mindnyájának fizetése a püspöki pénztárból jár: a lelkészeknek évenként kétszáz, a kántortanítóknak harminc forint; s úgy ezeknek, mint a papoknak még deputatum, mely felér a készpénzfizetéssel. Mindez azonban felette kevés, mert a mellékjövedelem majdnem semmi a hívek csekély száma és szegénysége miatt; a püspöknek kell folyton segélyeznie papot, tanítót. Templom az egyházmegyében csak Váradon, Debrecenben, Szilágysomlyón, Gyulán. Szőlősön, Kárásztelken és Bélfenyéren van, az utóbbi még felette kicsiny is. Kápolna: Székelyhidon, Diószegen, Margilán, Belényesen. A többi helyeken a lelkészi lakban, mely közönséges parasztház, tartják az istentisztelelet. Egyházi szerelvényekről is többnyire mindenhol a püspök gondoskodik. Gazdasági épületeket tisztek, cselédek, állatok, termények számára szintén csak kell emelnie. De még ami fő: nincs székesegyház, nincs papnövelde, nincs a püspöknek lakása se.

A lelkészek pénztárába ő 1741-ig már tizennyolcezer forintot fizetett be: mennyire ráfért volna ez saját egyházmegyéjére! De a pápa bullája nem is kötelezi őt egy szóval sem a lelkészek pénztárába való adózásra, annál kevésbbé a megalázó számadásra. Ha ezt kívánta volna, akkor bizonyosan meg is említi, minta győri püspöknek vagy mindkét váradi elődjének (Luzenszkynek, Okolicsányinak) leveleiben. Kéri ezért ő felségét, hogy az asztala tartására rendelt tizenhétezer forinton felül levő jövedelmet ezentúl ne a pozsonyi pénztárba fizesse, hanem egyházmegyéje szükségeire lelkiismerete szerint fordíthassa.*Gróf Csákyak központi lvt. 234. 15.

Lehet, hogy Csáky a felterjesztést személyesen nyújtotta {253.} be, – és soha jobbkor. Az országgyűlésre, mely az „életünket és vérünket!” felajánlását hallatta, még januárban szétküldték a királyi meghívókat. Csáky püspök március 24-ikén Váradon van, de már készül az országgyűlésre. Hangulata nyomott, mihez fiúi siralom is járul. Édesanyja a múlt februárban elhalt. „Az diétára én – írja az idézett napon egyik bizalmasához – nemcsak kevés pompával, de gyásszal megyek, mivel úgyis mély gyászom vagyon, az udvarom pedig státusomon alul lészen, sohasem gyönyörködvén a sokaságon. Bárcsak dioecesisem elkerülhetetlen szükségeit győzzem, elfelejtem a pompát”.*Gróf Csáskyak központi lvt. 234. 15.

Május 13-ikán Pozsonyban volt.*U. o. 234. 14. Itt már megtudta, hogy egyházmegyéjének általa vázolt állapotán megdöbbentek.*U. o. 234. 11. Két hét múlva, május 30-ikán kezeinél volt a királynő leirata, melyben tudósította gróf Csáky Miklóst, hogy püspöksége jövedelmeit, a saját személyét illető tizenhétezer forinton felül, mind egyházmegyéjére fordíthatja, – lelkiismerete szerint.*U. o. 234. 15.

De ez csak a Csáky személyének tett kivételes engedmény volt. A m. kir. helytartótanács még három év múlva is arról tudósította Csákyt, hogy a római szentszék ama királyi rendeletet, mely a váradi püspökség jövedelmeit, tizenhétezer forinton kívül, a plébánosok pénztára számára lefoglalta, – tíz évre hagyván jóvá, most a tíz év lejárásának közeledtével újabb tíz évre ismét jóvá hagyta.*

A szentszék határozata kelt 1744 júl. l9. Csákyak központi lvt. 181. 2.

r) Ugyanis a szentszék 1742 december 15-én a bécsi nuncius és a prímás útján utasította Csákyt a rája rótt fizetések pontos teljesítésére. (Fraknói: M. kir. kegyúri jog. 462)

* * *

Gróf Csáky Miklós szerencsés volt emberei megválasztásában. Terjedelmes levelezése egy hanggal sem árulja el, hogy bízott embereiben csalódott volna. Ezt egyébaránt rendszeretetén s igazságosságán kívül szíve jóságának s azon ügyességének is köszönhette, hogy a mutatkozó kellemetlenségnek korán élét tudta venni.

Kivált két emberének: Martonossy Zsigmond uradalmi kormányzónak, vagy mint akkor nevezték, prefektusnak, s Jurkovics Pál felügyelőnek megválasztásában volt szerencsés. Ambitiója lévén, hogy püspöksége uradalmai necsak jövedelmezzenek, hanem az ipar fejlesztése által a közművelődést is {254.} emeljék: e két emberének sok hasznát vette. De nem úgy, mintha minden gondot és munkát egészen rájok hagyott volna. Csáky mozgékony természetének az a néhány plébánia és pap, kikből egyházmegyéje állott, kevés volt. De nagy hajlammal is viseltetett a gazdasági ügyek iránt.

Tisztjének, Jurkovicsnak megmaradt egy előterjesztése, melyben arra kéri Csákyt: engedné meg, hogy jelentéseit ezentúl a papirosnak csak féloldalára írhassa, mert így a másik féloldalon lesz elegendő hely ő méltóságának észrevételei, parancsai stb. feljegyzésére. Az uradalmak ama részei, Várad, Szalonta, Szentimre vidékén, melyek föld- és szőlőművelésre alkalmasak, kevésbbé foglalkoztatták Csákyt; annál inkább a Bél- és Belényes-vidéki bérces, erdős tájak. Ezek az állattenyésztés mellett csupán a bányászat s a gyár- és faipar űzéseivel voltak értékesíthetők. Csáky előszeretettel fordult ez utóbbiak felé, melyek által a műveltség elemeit is bevihetni remélte ama tájak leginkább pásztorkodásból élő népsége közé. Szülőfölde, a szép Szepesség lebeghetett szemei előtt, melynek sovány földje mellett is, jólétet, városiasságot teremtett az ipar, s melyhez kivált Belényes vidéke az ő hegy-völgyeivel, havasaival annyira hasonló.

Vaskohon az ős, de a törökfoglalás korában elpusztult vashámort, mint láttuk, gr. Csáky Imre ismét felkarolta. Csáky Miklós folytatta és továbbfejlesztette bátyja művét. A hámor kevésbbé alkalmas kohómesterét elbocsátotta s helyébe a Délvidék s a Szepesség vasgyáraiban ügyesebbet kerestetett. Vaskoh közelében: Brihon, Urzesd, Pocsavolasd és Dragonyosd határain új kohókat állított, melyek közül az utolsó a nyers vasat fel is dolgozta, gyártván ekevasat, csoroszlyát, ásót, kapát, stb.*Gróf Csákyak központi lvt. 234. 18. – 217. 13. –234. 16. és 27. Itt készíttette el azon vasműveket is, miket Máriapócsra, a búcsújáró-templom vagy klastrom épületére felajánlott.*U. o. 217. 13.

Majd „márványbul munkálkodó négy mesterembert” hozott; hogy jobb kedvük legyen, bort utalványoz számukra,*U. o. 234. 12. s ugyancsak Vaskoh közelében márványbányát nyit általuk. Midőn pedig megkezdik a munkát, örömmel írja gr. Forgách Pálnak, hogy „mi ezután igaz márvány portékákkal fogunk élhetni”.*Gróf Csákyak központi lvt. 234. 11. {255.} Utóbb talán édesanyja emlékétől indíttatva, a kassai domonkosok egyházába egész oltárt készíttet, melyet azon büszke megjegyzéssel küld fel, hogy uradalmabeli vaskohi márványkőbányában faragtatott ki.*U. o. 234. 19.

Belényesen kastélyt és serházat, a közel Fenesen pedig, hogy a vidék gyapjútermelését legyen hol feldolgozni, posztógyárat épít. Ez már 1740 tavaszán működik, s Csáky, szokása szerint udvariasan, kéri prefektusát, Martonossyt: „Vigye Kegyelmed véghez, hogy nagycsütörtökön, amidőn tisztemet fogom követni (lábmosás), az fenesi fabrikából koldusaimat akkorra megruházhassam”.*U. o. 234. 13.

De beruházásait ”a Bihar-hegység déli oldalára is kiterjesztette. Itt esik Bél, egyike azon hasonnevű községeknek, melyek rendesen hegyek s erdők között, mintegy azoknak a belében fordulnak elő.*s) A Bél helynév származása még ma is vitatható. A szláv bjel = fehér orosz helyneveknél Bjelo-, lengyel Bialo-, szerb Beo- összetétellel szerepel. Erre enged ”következtetni például a Sáros vármegyében levő Belovezsa = fehérház. Hont megyében Bielovce = Beél, Zemplén megyében Ciroka-Bela tót falu, Izbugya-Bela orosz falu, Abaúj megyében Béla, Turóc megyében Béla, Nyitra megyében Béla, Trencsén megyében két helyen is Béla, Szepes megye északi szélén Béla tót faluk (tehát hét tót Béla-falu) Pozsony megyében is van Magyarbél, Németbél, Bél-puszta, Bars megyében Bélád tót falu, Liptóban Belónszkó-puszta, Bcregben Belebele rutén falu, Sáros megyében Belejóc rutén falu, Belovesza rutén falu, Trencsénben Belus tót falu, Hont megyében Beluja tót falu, Zemplénben Bély orosz-rutén falu; a Bács megyében levő Belaradanova, Zala megyében Belatine, Tolnában Belác és Belecka, Vas megyében két Beled, Baranyában Belvárd. Ez a sok szláv eredetű település szláv helynévre vall. – Ezzel szemben a régi magyar nyelvben ismert Béél, Beéli személynév is. – Lehet gondolni Belényes eredeténél a bölényes erdőre is, melyhez legközelebb áll Bunyitay helynévszármaztatása is. Viszont a bölénnyel való kapcsolat is szláv eredetre vezetve, hiszen az európai bölény legtömegesebben a grodnoi kormányzóságban a bjelovezsi erdőségekben volt elterjedve.

Ez szintén középpontja egy terjedelmes püspöki uradalomnak.

Bél tőszomszédságában, Hagymáson üveggyárat állított, melynél az „üvegcsináló mesteremberek részére nyolc szobából és négy konyhából álló házat” építtet s meghagyja, hogy zsindellyel fedessék be.*Gróf Csákyak központi lvt. 234. 24. De neki a közönséges üveg nem elég, azt akarja, hogy szebbet, a cseh üveghez hasonlót gyártsanak. Erre Jurkovics érdekesen tudósítja Csákyt, hogy ami a cseh üveg gyártásához szükséges, mindazzal már rendelkeznek, kivéve a barnakövet, ami Bél vidékén nincs. De – teszi hozzá. – van a Szepességen, Kisócon, ingyen adják, mindössze a plébános urnák szoktak egypár szál gyertyát ajándékba vinni. Három hordóval egy-egy évre elég lenne; ő méltósága, a püspök, könnyen szerezhetne akár többet is.*

U. o. 217. 13.

t) A gróf Csáky-család szepesmindszenti (bijakovcei) kastélyában, mely jelenleg gróf Csáky Mihály tulajdona, az egyik fogadószobában látható üvegszekrényben gróf Csáky Miklósnak üvegedénykészlete a hagyomány szerint Imre bíbornoké volt, de a bíbornok hagyatéki leltáraiban sehol sem szerepel, s nem is lehetett az övé, mivel a poharakon a főpapi címer mögött hercegi hermelinpalást, fölötte pedig csukott, hercegi korona van. Ennek használására a gróf Csáky-család főpap tagjaiból csak Csáky Miklós jogosult, amikor hercegprímás lett. Lehet, hogy ez alkalommal kaphatta az általa létesített hagymási püspöki üveggyártól ajándékba.

Ugyancsak Bél vidékén fűrészmalmot is állít s jóelőre elrendeli, hogy ezt ne oláh módra, hanem más vidékek fűrészmalmai mintájára építsék.*U. o. 217. 13. „non ad formam Valachicae molae assericeae, veerum alibi fieri assolitas molas fiendam”.

De az uradalmi temérdek fának értékesítéséről másként is intézkedett. Zsindelykészítőket telepített meg, kik hamarosan {256.} háromszázezer zsindelyt is előállíthattak;*U. o. 217. 13. – 234. 14. a Felvidékről pedig ügyes szénégetőket hozatott.*U. o. 234. 6.

Ami a községek forgalmát és ezáltal emelkedését leginkább előmozdítja s azoknak városias színt kölcsönöz: a vásárok Bélben és egész vidékén még mindig hiányoztak. A másik uradalmi központ. Belényes, már századok óta vásáros hely volt; Csáky elhatározta, hogy hasonló hellyé emeli Bélt is „a szegénységnek nagy könnyebbségére”.*U. o. 234. 6. 1738-ban vásárjogot kért részére, s egy év múlva megjött a királyi oklevél, mely Bélnek évenként négy vásárt enged olyan szabadalmakkal, mint a királyi városokban. A vásárok kitűzött napjai: január 17. március 23, június l és október 10.*Királyi könyvek V. 131.

Bélnél a Fehér-, Belényesnél a Fekete-, Váradnál pedig a Sebes-Kőrös érinti s itt-ott hosszában is végighasítja a püspökségi birtokokat. Mind a három Kőrös pedig, mint a hegyekről lefutó, nagyesésű folyók rendesen, szeszélyes víz, mely medrét gyakran változtatja, miközben hordszámra sodorja el a legjobb televény földeket s helyettük régi ágyában csak sivatag homokot s kövecset hagy. Csáky határt akart szabni a vad folyók rakoncátlankodásának s 1740-ben arra kérte br. Viechter királyi tanácsost, hogy küldjön neki egy ügyes szakértőt a Körös szabályozása végett.*Csákyak központi lvt. 234. 13.

Mindezen alkotásoknál gr. Csáky Miklós püspöknek nemcsak döntő, hanem legtöbbször kezdeményező szerepe is volt. Fennmaradt leveleskönyvei telve vannak még alsóbbrangú tisztjeihez is intézett rendeletekkel. Röviden, világosan intézkedik és mindig magyarul. Egyedül Jurkovics Pál a kivétel, akivel latinul levelez. Nagy oka lehetett rá, hogy kivételt tett a kedvéért. Hűségén, használhatóságán kívül alighanem egyéb is. Talán őróla is elmondhatta, amit Jurkovics Mátyásról, Pálnak testvéréről írt Okolicsányi püspöknek, mikor kanonokságra ajánlotta őt: „ifjúságomtól fogva vele nevekedvén, érdemesnek tapasztaltam Méltóságod kegyelme elnyerésére.*Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14.

Csákynak gazdatisztjei nehezen is szívelték, hogy uruk a gazdasági ügyekbe annyira beavatkozik. Értésére is juttatták. {257.} Csáky azonban röviden felelt: „tapasztalom is hasznát”;*Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14. azután ment tovább a maga útján.

Tisztjeinek számadásait híven átvizsgálta, idejükre szigorúan követelte is. Borról, búzáról, sertések szaporodása vagy apadásáról, még a főzelékről is számadást kívánt: „mennyi van, mennyi költ, mennyi marad kezeteknél?”*Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14. Az uradalmi katonák, hajdúk számát, nevét, vallását is be kellett jelenteni: „hogy én is esmérhessem, kik eszik kenyeremet”.*Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14.

Mikor egyik tiszttartója, Kelemen Péter számadás helyett mentegetődző levelet küld be, Csáky nyomban ráír: „sopánkodó s síránkozó leveledet vettem; nem azt tartván az én előbbeni levelemben tett parancsolatom, hanem: adj számot sáfárságodról!”*U. o. 234. 14.

Az egyik ispánnak egyszer meghagyta, hogy fatálakat, fatányérokat s fenyőmagot küldjön be. Mikor a küldemény egy év múlva sem érkezett meg, röviden csak ennyit írt neki: „azok beküldését el ne mulaszd, másképpen egymástul pap nélkül való megválásunkról bizonyossá teszlek”.*U. o. 234. 12.

De Csáky szigorának elét enyhítette igazságossága és szívessége, mely gyakran gyöngédségig emelkedett.

Várad mellett Gyéres község lakosai oláhok s a püspökség jobbágyai voltak. Az uradalomtól bérben bírták a helybeli malmot, de azt felgyújtották. Erre Csáky ráírt a községre: „kergessék ki és hozzák be az embert, aki elégette azon malmunkat, különben a bíró az esküdtekkel meg fog pálcáztatni, s a malmot is felépíteni tartoznak”. De mindjárt hozzáteszi: hogy egy ember miatt az egész község kárt ne szenvedjen: az egész évi malombért elengedi, továbbá valamint eddig, úgy ezután is megmaradhatnak tizenhétnapi robotjok mellett, s ha már saját határjokat bevetették, a szomszéd Ácsi és Mácsa pusztákon szánthatnak s vethetnek.*U. o. 234. 6.

Ispánjait is, ha megelégedésére szolgálnak, „barátom”-nak, „fiam”-nak szólítja; uradalmi kormányzójának, Martonosynak meg a rendes címe: „drága jó barátom, kedves prefektus uram”.*U. o. 234. 6. Ne engedje – írja neki a Szepességről 1740 május 30-ikán – hogy Csáky Miklós a váradi püspökkel összevesszék…  {258.} hanem, lelkem, magárul se feledkezzék el kegyelmed, és amivel adós vagyok, tegye fel írásba, mert én Isten kegyelmébül inkább szeretek jót tenni jó akaratbul, mint kötelességbül. Ez pedig csak azért, hogy halandók vagyunk”.*U. o. 234. 13.

Az így előkészített, s idővel még inkább javítható talajon oly jövedelemforrást akart nyitni Várad püspökeinek, mely elegendő mindazon alkotásokra, melyek egy püspöki székhelyet a vallásosság s a közművelődés kiváló tényezőjévé emelnek.

* * *

Gróf Csáky Miklósnak püspöksége első percétől kezdve elhatározott szándéka az volt, hogy nem mint bátyja, a bíbornok, Szálkán, sem mint Benkovics püspök Olasziban, hanem Nagyvárad közepén, az Újvároson építi fel a váradi püspökség új monostorát.

Újváros a Szent László építette monostor helyétől néhány száz lépésnyi távolra s csak pár évtized előtt keletkezett.*u) Újváros létesüléséről Málnási Ö.: Csáky bíbornok kora 109–110.

Meg is látszott rajta a kezdetlegesség minden jele. 1445 lakosa volt mintegy 300 házban. Az egyszerű, falusias épületek közül csak a Szent László-téri katolikus egyház, a kapucinus atyák klastroma s a temetőbeli, ma Teleki-utcai*ü) Ma Strada Alexandi. kápolna emelkedik ki.

Ennek a kis Újvárosnak, Csáky terve szerint, az új monostor mintegy szíve lesz, melyből életerő árad szét s annak nyomán megizmosodás, kiterjedés támad. Szent László első monostora is szerény, puszta környezetben keletkezett, utóbb mégis vár és város lett belőle, mely a honvédelem egyik bástyája, a valláserkölcsi élet s a közművelődés világító tornya volt.

A Szent László-téri egyház ajtajának átellenében a plébániaház állott. Ezt a házat Csáky jóelőre kiszemelte s mindjárt püspökké neveltetése után egész telkével együtt Várad városától megvásárolta.

A váradi kanonokok még akkor nem káptalani, hanem saját házaikban laktak. Ilyen házát ajándékozta br. Luzenszky István kanonok, utóbb püspök a Váradra meghívott kapucinus atyáknak. E kanonoki házak, mióta Újvároson a Szent Lászlóegyház felépült, már annak közelében keletkeztek. A kanonokok, kivált az újak, szívesebbén telepedtek meg Újvároson, melynek ősidőktől földesurai voltak. A régiek, éltes emberek természete szerint, már nehezebben mozdultak ki megszokott {259.} lakóhelyükből, így Barbácsy Ferenc, ki még 1718-ban lett kanonok, akkor szerzett házát, mely Olasziban, a mai ev. ref. templom táján állt, haláláig (1739) megtartotta.

Csáky Miklósnak szintén kellett saját házának lennie. Hol állott a ház? arra nincs adatunk; de mert Csáky a Szent László egyházának éppen felépültekor jött Váradra, alig férhet hozzá kétség, hogy ő már az egyház közelében vett lakást. Mikor pedig az említett plébániaházról szóló adás-vevési szerződésben azt olvassuk, hogy „az Csákyak residentiája” mellett állott: a residentiában bízvást kereshetjük Csáky Miklósnak kanonoki házát.

De az idézett szerződés Csákynak építkezési terveit is megvilágítja. Építkezni akart, mégpedig oly terjedelmesen, hogy arra régi házának telke nem elegendő; a város is azzal okolja meg az eladást, mert „szükségesnek látja az ő nagysága residentiájának és házának extensioját”.*Váradi püspöki uradalmi lvt. 1737. VI. 10. – V. ö. Oklevéltár 56. sz.

Pratti budai mérnök, kinek Váradra jövetelét a helytartótanács még 1736 augusztusában jelezte, a leendő székesegyház tervezetét elkészítette. Műve azonban tetszésre nem talált. Ujat készített. Ez már tetszett Csákynak. De mégis jobban szerette az esztergomi jezsuiták egyházát.*Tudvalevően a jezsuiták Esztergomban Loyolai Szt. Ignác tiszteletére 1729-ben építettek barokk-stílben szép templomot egy régi templom romjain. Ez a templom a rend eltörlése után, 1773-ban lett plébániatemplom (vízivárosi), mely alkalommal tornyokat is kapott. Írt is Prattinak, hogy nézze meg azt s aszerint tegyen tervezetén némi változtatásokat.*Csákynak Forgáchhoz írt 1737 jún. 6-i levele a Csákyak központi lvt. 234. 6. Pratti megtette és Csáky Kassáról 1737 június 26-ikán a székesegyháznak kétféle tervezetét küldi fel a kancellárnak, azon kérelemmel, hogy „vagy egyiket vagy másikat felséges urunk által approbáltatni” méltóztassék.*U. o. 234. 6.

Bécsből biztatták is Csákyt, hogy a tervnek elfogadása nem fog akadályokba ütközni, csak az épületek helyére nézve a váradi várparancsnok jóváhagyását is szerezze meg és küldje fel.*U. o. 234. 6. Utóbb azonban még azt is kívánták, hogy a püspöki laknak, a papnöveldének s legalább egy kanonoki lakásnak tervét szintén készíttesse el. Erre Csáky 1737 október 5-ikén még mindig Kassáról ír gr. Forgách Pálnak, hogy Budán szóljon be Prattihoz s hívja őt Váradra, hogy ott tanulmányozza a tért s a terveket készítse el.*U. o. 234. 6.

De a váradi székesegyháznak régi sorsa, hogy keletkezése {260.} mindig újabb és újabb akadályokba ütközzék, most sem maradt el. Pratti a következő év elején meghalt. Csáky kezdhette ismét elülről a dolgot. De mintha csüggedés fogta volna el. 1738 február 28-ikán írja gr. Forgáchnak: „azon gondolkozom hogy a káptalan, a vármegye s a város hozzájárulásával mostani egyházunk mellett tornyot építek, miután látom, hogy az úi székesegyház egyhamar nem készülhet el”.*U. o. Utóbb mégis megemberelte magát. 1738 július 10-ikén sürgeti Martonossyt, hogy szerezzen más építőmestert, és biztatja magát, hogy „szeptemberben, ha Isten éltet, kicövekelhetjük a templomnak való spatiumot”.*U. o.

Erre közel két év is elmúlt, de építőmester nem akadt. Eközben tudta meg Csáky, hogy a derék pálosrend tagjai között van egy, Vépi Máté,*w) Vépi Máthé életrajza Bíró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei (Bpest, 1932) c. könyvében 18–19. 1. Ezen munka bőséges tájékoztatást nyújt Várad összes egyházi építkezéseiről az 1702–1840 közötti korszakban. ki „az sassini (sasvári) bazilikának felállításában munkás volt és az architecturában is derekasan értelmes volna”. Már 1740 március 25-ikén írt a pálosrend magyar főnökének, Fejér Pálnak, hogy Vépit küldené Váradra, hogy a székesegyháznak „legalább delineáltatását ő kegyelme által tétethessem meg”.*U. o. 234. 13. 14. 12. Csáky tehát nem erőszakolta Vépire Pratti terveit, szabad röptöt engedett szellemének, de látni is akarta már a tervek készítésében tehetségét.

Vépi a következő év (1741) február 19-ikén a székesegyház tervével már elkészült, kövek, téglák készen állottak s az olaszii, Benkovich-féle, félbenmaradt egyház „elhányattatásáért” is február 22-ikén kiadatott a parancsolat.*U. o. 234. 13. 14. 12.

Csak az építés megkezdése volt már hátra, arról azonban nem hallunk semmit; még arról sem értesülünk, hogy a székesegyház helyét hol cövekelték ki? Csupán későbbi feljegyzésekből tudunk meg annyit, hogy az új székesegyházat csakugyan Újvároson, a mai Szent László-tér közepén akarta felépíteni.*Salamon József kanonok emlékirata. Váradi káptalan levéltára. Csakhogy a térnek éppen a megjelölt pontján ugyanakkor a váradi káptalan Csáky támogatásával Szent László királynak kőszobrot állított. 1739 június havában a szobor már díszlett, ugyanaz, mely a róla elnevezett Szent László-tér közepén megviselve az időtől ma is áll.*x) Bunyitay szövegező munkája után alig egy évtizeddel, 1893-ban Schlauch Lőrinc a régi szobor helyére művészi kivitelű ércszobrot állított.

Ünnepies felszentelését június 27-ikére, Szent László napjára tűzték ki. {261.} Eközben egyszerre közbejött egy éppoly váratlan, mint gyászos körülmény, mely a szerény szobornak s felszenteltetése ünnepének jelentőségét még fokozta. A döghalál, mely harminc év előtt oly rettentően aratott az országban, ismét megjelent s a gyér lakosság okozta bajt még érezhetőbbé tette. Az embereken rémület vett erőt. A helyzetet legjobban világítja meg a váradi szentszéknek 1739 július 1-én hozott végzése, mely egyebek között így rendelkezik: Debrecenben kinn a szabadban, sátor alatt lehet misézni, de az emberek ott se álljanak nagyon közel egymáshoz. A váncsodi plébános misézhet a peterdi erdőben, minthogy a nép úgyis oda menekülni szándékozik. Margitán a plébános mondhat misét, de zárt ajtók mögött, azonban a harangot húzassa meg, hogy a hívek otthon imádkozzanak.*

Váradi püspöki lvt. Protoc. 1738–64. 26.

y) Békés megyében 1738 július vége és 1740 eleje között a lakosság fele, 5165 ember pusztult el; egyedül Békésen 1185, Gyulán pedig 1059 ember. A szerencsésebb Csaba ekkor előzte meg társait. (Karácsonyi: Békés m. tört. I. 469.)

Csáky május 27-ikén káptalana tagjaival ülést tartott, s maga indítványozta, hogy a múlhatatlan teendők végett egy-két kanonoknak honmaradásával a többiek menekülést kereshetnek. De elfuthatunk-e Isten kezétől? Annak okáért ugyanezen ülésben azt is elvégezték, hogy Isten haragjának megengesztelése végett Magyarország védasszonyának, a Boldogságos Szűznek közbenjárását kérik, és hogy megnyerhessék: e folyó évben a hét Mária-ünnep minden előnapját, „elődedét” megbőjtölik.

De Magyarország Szent Lászlót mint nemzetének Isten küldötte orvosát is tisztelte. Ismeretes volt a népmonda. Maholányi Ignác pár évtized előtt prédikált is róla a bécsi főegyházban,*1687-ben nyomtatásban is megjelent. Ignatius Maholany: Joseph Pannonius sive sanctus rex Ladislaus Hungariae Salvator. Viennae. 1687. hogy Szent László szintén döghalál idején hogyan gyógyította meg a betegeket egy egyszerű fűvel, melyet kilőtt nyilának hegye keresztülfúrt s melyet a magyar nép ma is Szent László füvének nevez.*Arany János ezt dolgozta fel

Az említett káptalani ülés tehát végzést hozott, hogy Szent László ünnepének elődedén most legközelebb és minden jövendő évben szintén bőjtölni fognak s a szobor felszentelésének ünnepét összekötik a döghalál megszüntetéséért végzendő ájtatossággal. Csáky pedig elrendelte, hogy az ájtatosság a szent király ünnepének nyolcada alatt mindennap s a jövendő években is {262.} szintúgy megtartassék, egyúttal a költségek fedezésére ötszáz forintnyi alapítványt tett.*Gánóczy: Eppi Varad. II. 430.

Csáky a múlt évet, mint láttuk, csaknem egészen a Felvidéken töltötte. 1739-ben, a döghalál idején Váradra jött, itt volt mindig, sőt egyházmegyéjét is ez évben utazta be. A káptalan tagjai közül is csak gr. Forgách Pál távozott el, ki még ez évnek május 25-ikén Gimesvárába zárkózott, honnan csak a következő év tavaszán lépett ki.*Gróf Forgách-család gimesi ágának lvt. M. 45.

De elérkezett Szent László napja. A püspök, a káptalan s Várad örege-apraja fényes körmenetben vonult ki a szoborhoz, melyet a püspök szentelt fel. Kovács Pál apát-kanonok magyar szentbeszédet tartott. Csáky azután is mindig részt vett az ájtatosságban, melyet a nyolcadik nap magyar szentbeszéddel maga zárt be.

De Csákyt Szent László szobrának művészete nem elégítette ki, valamint a káptalant sem. Ujváry Ferenc váradi kanonoknak a szoborművek iránt élénk érzéke volt. Egy szép elefántcsont feszülete ma is látható a káptalan birtokában. Ujváry 1742 nyarán vagy őszén a pestmegyei káptalani birtokon, Szadán időzvén, valamelyik budai „képfaragóval” Szent László szobrának mintáját elkészítette s Csákynak megküldé. Csáky „az accludált modellt nagykedvesen vette, kit is másokkal conferálván, mind jónak találták”. A „budai kővágónak Szent László király statuájának delineatiójáért discretio képében tíz aranyat” utalványozott. Egyszersmind intézkedett, „hogy midőn Váradra visszatérünk, azonnal azt (a szobrot) Isten dicsőségére és azon nagy, szent patronusunknak tiszteletére felállíthassuk márványkőbűl”. S minthogy időközben Ujváry kanonok egy kecses Mária-szobor rajzát is megszerezte: úgy azt, mint Szent László szobrát Budán szándékozott kifaragtatni, a talapzatokat pedig Váradon.*Csákyak központi lvt. 234. 17. és 24.

Elkészültek-e a szobrok vagy legalább azok egyike? annak nyoma nincs. Ez egész szoborügyről még csak annyi feljegyzés van, hogy 1743 május 7-ikén „Ujváry Ferenc kanonok uram által ő excellentiája parancsolatábúl evocáltatott képfaragónak útiköltségül 30 forint”.*Csákyak központi lvt. 234. 17. és 24.

Annyi bizonyos, hogy a Szent László-téren 1739-ben felállított {263.} egyszerű homokkőszobor ma is ott áll: Csáky márvány szobra tehát oda nem került. Hogy a szobor Vaskoh piacán állíttatott volna fel,*Keresztury: Descrip. epp. Várrad. II. 135. az egyszerű tévedés, mely az idézett forrásnak hibás értelmezéséből származott.*z) V. ö. x) alatti megjegyzéssel. A Csáky által emeltetett szobor 1892-ben a főtérről az egykori papnevelde kertjébe vitetett. A kevés művészettel készült szobor másfélszázadon keresztül nem sok dicsősége lehetett Várad főterének. Az 1893-ban helyére állított új szobor jelenleg a székesegyház előtt áll. Halaszthatatlan szüksége volt a püspöki lakra is. Csáky a bibornok szálkai palotájának maradványát, „a puszta istállót és konyhát” 1741-ben lebontatta. Helyette az említett háza s a várostól vett plébániaház telkén új épületet emeltetett. Ez áll ma is, s miután a tér, az utca a lefolyt másfél század alatt magasra tölt körülötte, palotának többé senkisem nézi; de keletkezése korának fogalmaihoz s Várad akkori épületeihez képest valóságos palota volt. Négyszögű, földszintes épület, oszlopos kapuzattal s árkádos, de nyitott folyosóval. Istállói és kocsiszínjei éppen fényesek voltak.*Szepesmindszenti lvt. 8. 15.

Szent László terének ugyanazon oldalán, hová püspöki lakát építé, csakhogy a másik, délnyugati szögletén, még 1739-ben szintén a várostól házat vett,*Csákyak központi lvt. 234. 11. és annak helyén, „a nagyváradi piacnak legszebb szegletén, saját költségén”*Német hívség 817. l. az egyesült görögöknek egyházat épített. A nép nyelvén akkor „rác templom” volt a neve.*Csákyak központi lvt. 234. 27. s a többi templomoknál különbnek mondja egy nyomtatvány.*Szepesmindszenti lvt. 8. 15. Az egyház közelében pedig görög katolikus suffraganeusa részére házat vásárolt.*Szepesmindszenti lvt. 8. 15.

De Újvároson tett alkotásainak legfontosabbikát, a papnöveldét, legkorábban fejezte be. Ennél azonban jelentékeny segéd forrásokkal rendelkezett. Bátyjától, a bíbornoktól tizenötezer forint maradt a Szálka-pusztán elkezdett székesegyház folytatására. Csáky Miklós királyi engedélyt nyert, hogy ez összeget a papöveldére fordíthassa.*Kereszturi II. 135. Benkovich püspök huszonegyezer forintot helyezett el Bártfa városánál a váradegyházmegyei lelkészek s növendékpapok javára; Csáky a tőkének felét 1740-ben felmondotta.*Központi lvt. 234. 13. így jött létre püspöki palotájának háta megett, a mai Körös-utcán az a ház, melynek szegletén napjainkban {264.} is egy fakereszt áll s melyet sokáig Csáky-szemináriumnak neveztek.*Sok nyomtatványon is „Seminarium Csákyanum”.

1740 elején már tanárokat kerestet az intézetbe a dogmatika, a morális tanszékére. Az intézetben teljes eltartást és évenként száz tallér tiszteletdíjat ígér.*Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13. A pálosokban leginkább bízik s az említett év január 13-ikán felkéri a rend magyarországi főnökét, engedné át neki Páter Paksyt az egyházjog tanítására. Magának Paksynak, ki akkor egy munkáját Kassán sajtó alá adta, nyomdai költségekre száz aranyat küldött.*Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13.

Hat növendéke már 1739-ben is van Váradon, de az intézet még nem állott fel. Csáky 1740 március 4-ikén is azt írja: „ha Isten a seminariumomra rá segít”. S bár Csáky még 1744-ben is neveltet kispapokat Budán, Egerben,*Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13. váradi papnöveldéjének Sarlós Boldogasszony tiszteletére az 1740–41-iki tanévben meg kellett nyílnia. 1741 január havában az intézet részére már utalványoz kétszáz akó bort s más élelmiszereket köböl számra. Ugyanekkor fizetteti ki a „seminariumbeli professor” útiköltségét is.*Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13.

Unokaöccsét, Csáky Imrét is 1740 nyarán (aug 13) szólítja Váradra a következő tanévre, „hogy itt felöltözvén, (kispapnak). utolsó örömét add meg méltóságos öregasszonyunk, anyánknak”,*U. o. t. i. gróf Barkóczy Máriának, Csáki Miklós édesanyjának, ki jövő évben csakugyan elhalt. Csáky Imre, Miklós püspök testvérbátyjának, Mihálynak fia volt.

Már említők, hogy gróf Csáky Mihályné, Klobusiczky Éva, 1723-ban „szép két kisasszonynyal és egy úrfival” Rodostóból, bujdosó férje mellől Váradra érkezett. A grófné nem akart idegenben életet adni világra jövendő gyermekének. És itt Váradon fiút szült, kit Istennek ajánlott fel. E fiú az imént említett Csáky Imre volt, ki tizenkét év múlva csakugyan felöltözött papnak s utóbb paradicsomvölgyi apát lett.*A) Csáky Imre apát életrajzi adatai Málnási: Csáky bíbornok kora 35. l.

Említésre méltó, hogy Csáky Miklós a papnöveldéhez nyomdát is csatolt. 1740 táján a váradi nyomdász meghalt. Csáky megütődik, hogy nyomda nélkül talál maradni a város. Sürgősen felhívja provikáriusát, Fábryt: vegye rá az özvegyet, hogy fogadjon mestert, vagy pedig adja el neki a műhelyt, „melyhez egyszer nehezen juthatunk”.*Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 12. A szegény özvegynek {265.} bort, búzát s 24 forintot utalványoz.*Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 12. Végre is a nyomdát megszerezte,*Ballagi A.: A magyar nyomdászat története. 138. l. de a papnövelde alaptőkéjéből. E nyomda termékein magyarul vagy más nyelven a „Csáky-seminarium betűivel” jelzés olvasható.*Typis Seminarii Csakyani – vagy Typis Seminarii Beatae Mariae Virginis.

* * *

A régi Váradnak központja a vár volt; feléje hajlott a város, a forgalom. A híd is, mely a Sebes-Körösön keresztül a város két oldalát s a vármegye északi s déli felét egymással összekötötte, – a várhoz legközelebb, a mai nagyhíd helyén állott mindig. De amint a mai Újváros a vártól jó távol megalakult, s kivált mióta Csáky Miklós püspök ezt székhelyévé választotta: Várad súlypontja már ez utóbbira esett. A közlekedés, az egész polgári élet Újváros felé törekedett, mégpedig a legegyenesebb irányban. A nagyhídon keresztül pedig kerülő utat kellett tennie.

Csáky, amint püspöki lakását a Körös balpartján felépítette, a lakás előtt hidat kezdett veretni a Körösön. És létrejött Várad második hídja, melyet a nagyobb régi híd mellett kishídnak neveztek. E híd egy új közlekedési utat nyitott, mely Újváros főterét Olaszin keresztül ennek északi kapujával a legrövidebb vonalban kötötte össze s e vonallal Olaszi mai főutcáját alakította meg.

E vonal mentén még csak a Körös partja közelében állottak sűrűbben épületek, azért a főutca itt ma is összébbszorul s megcsavarodik. Egyetlen jelentékenyebb épülete, a ferencrendűek klastroma és egyháza csak most keletkezik, hogy elseje legyen a majdan melléje sorakozó közintézeteknek. De ki álmodta volna meg azt, kivált most, hogy Csáky Újvároson állította fel püspöki székét?

Valóban, a nagyobb testek vonzóereje talán sehol sem tűnt ki jobban, mint a mai Nagyvárad megalkotásánál. Amint Benkovich püspök Olaszit választotta székhelyéül, azonnal itt kezd keletkezni a város. Bihar megye ide építi székházát, a vidék úri családai ide gyülekeznek, a vallás, a művelődés apostolai, a szerzetesek itt telepednek meg. Amikor azután Újvároson Szent László egyháza felépül s a káptalan lassanként {266.} kötelébe vonul: a kapucinusok már itt állapodnak meg, Csáky püspöki háza, a görög katolikus székesegyház ide épül, az ipar, a kereskedelem itt ver mélyebb gyökeret. De mindezen alakulások úgy Olasziban, mint Újvároson egy szűk téren torlódtak össze, mint mikor minden vér a szív felé tolul.

Csáky Imre bíbornok volt az első, ki ez összetorlódásnak utat nyitott s szétosztva az erőket, a város fejlődését elősegítette. Újvároson a kapucinus atyákat már a Szent László-téren kívül telepítette meg. Olasziban pedig a ferencrendűeket a Szent Egyed-utcáról a Fő-utca északi végére költöztette át. Utóbb azonban Okolicsányi a ferencrendűek üresen maradt klastromát, mint láttuk, ismét megnépesítette pálosokkal. Csáky Miklós követte bátyja, a bíbornok rendszerét.

A mai Úri-utcán, ahol a premontreiek egyháza s konventje áll, nyolc telket vásárolt össze. Ez a hely akkor egészen a város szélén esett, mely csak a Paris-patakig terjedt. A megvásárolt nyolc telekből összesen ötvenöt öl hosszú s ugyanannyi széles tér került ki. A rajta volt házak vagy inkább házikók közül egy fedetlenül állt, a Túri Istváné romokban, Fogarasi András koldus háza csak 20 forintot ért, de a Pauker Jánosé csak 10-et. Fekete János székesegyházi sekrestyés házának 74 forint, a Szilágyi János házának 339 forint volt az ára.

Hogy pedig mi szándéka volt Csáky Miklósnak a telkekkel? elmondja Váradon, 1740 július 13-ikán kelt adománylevele:*Orsz. lvt. Acta Paulinor. 204. 65. hogy a pálosrend ott konventet, egyházat és tanintézetet építsen. S minthogy a püspök e szándékába a rend magyar főnöke, Fejér Pál már beleegyezett, a rendnek Váradon levő két tagját, Tolnay Miklóst és Jaros Incét azon házak és telkek birtokába bevezettetni rendelte.

Itt, néhány év alatt már harmadik helyükön, a pálosok végre megállapodtak. Felépítették ikertornyú egyházukat s konventjüket saját, művész és kézműiparos tagjaik által. Az egyház belsejében máig meglevő, valóban művészi fafaragványok élénken emlékeztetnek a budapesti egyetemi, eredetileg szintén pálosrendű templom és papnövelde hasonló alkotásaira.*B) A váradi pálostemplomot behatóan ismerteti Bíró J. id. m. 17–24. l.

Csáky pedig mintha meg akarta volna akadályozni, hogy a Szent Egyed-utcában még valamely közintézet keletkezzék: {267.} Benkovich püspök lakhelyének telkén terjedelmes magtárt építtetett.

E régi püspöki lak s a jezsuiták klastroma között állt a most már hat osztályú gimnázium. Egyszerű földszintes épület kis fatoronnyal, melyben az előadásokra hívó csengetyű függött. Tanterem három volt benne, mindegyikben két-két osztály tanult egyszerre. És így egyik-másik tanterem olykor túlnépes is lehetett, mert a tanulók száma már 1724-ben meghaladta a száznyolcvanat. Ellenben 1743-ban a döghalál következtében csak 70, de 1744-ben ismét 160, a következő évben meg közel 200.

De ugyanezen épületben egy negyedik terem is volt, a legnagyobb, az úgynevezett Theatrum, melyben a tanulóifjúság a színielőadásokat szokta tartani. Váradon az első iskolai színielőadás nyomát 1731-ben találjuk, 1744-től pedig csaknem szakadatlan sorban ismerjük azon drámai darabokat, melyeket évenként többnyire kettőt is, a váradi ifjúság előadott.*Bpesti egyet. kvt. kézir. (stb. 193.) Jesuit. Varad.

Színházak akkoriban még a fővárosban sem voltak, azért egy-egy ilyen előadás mozgalomba hozta a várost. Nemcsak az érdekelt szülők, hanem a város egész értelmisége törte magát érette. 1746-ban „Kaló János császár” előadásán Csáky Miklós is a közönséggel együtt könnyekre fakadt.*U. o.

Pár hónap mulva, 1746 július 1-én, mintegy a darab hatása következtében, a jezsuitáknak ajándékozta azt az épületet, mely kertjök végében, az országút mentén állt, hogy azt nemes ifjak nevelőintézetévé alakíthassák. Az épület addig az „Arany Koronához” címzett vendéglő volt.*Orsz. lvt. Jesuit. 70. 3. És ez lett Csáky váradi alkotásainak valóban arany koronája.

* * *

Gróf Csáky Miklós 1739-ben egyházmegyéje számára Directoriumot nyomatott, de csak negyven példány volt szükséges.*Csákyak közp. lvt. 234. 11. Eszerint összes papjainak száma a káptalan tagjaival együtt, – a szerzetesek kivételével, – nem haladta túl a negyvenet.

Békés vármegye 1733-ban királyi rendeletre jelentést készített a vármegye egyházi állapotáról, melyben azt írja, hogy {268.} a vármegye egész területén csak két katolikus lelkészség van: Gyulán és Endrődön, öt mérföldnyire egymástól.*A bécsi állami lvt. Ungarn. Prot. 1733 ápr. 17. A terület arányához képest Bihar vármegyében sem volt kedvezőbb állapot.

Gyulától Váradig, 8–10 mérföldnyi vonalon, sehol sincs katolikus templom. Hasonló a helyzet Váradtól fel Debrecenig, kivéve a Várad tövében eső Püspökit; Váradon alul ismét, a szomszédos Szőlősön kívül, csak Belényesen és Bélfenyéren van katolikus lelkész, pedig ezeken jóval túl van még a püspökség két jelentékeny gyártelepe: Vaskoh és Bél.

Csáky először is a nagyobb hézagokat igyekezett széttagolni. Vaskohon lelkészséget alapított, lelkészi lakot és Szent Anna tiszteletére csinos egyházat épített. Ez utóbbinál felhasználta a vidék egyik büszkeségét, a gazdag szinváltozatú márványkövet. Ebből faragtatta ki a kis egyház egész oltárát, mely valóban annyira sikerült, hogy bármely főpapi kápolnába beillenék. Egyúttal mindjárt harangokról is gondoskodott. Minthogy pedig Váradon harangöntő még nem volt, Egerben Máriássy Sándor püspök-kanonokot kérte fel, hogy öntetne ott hat harangot; lesz helye mindegyiknek.*Csákyak központi lvt. 234. 82.

Püspöksége másik birtokán, Bélben már klastromot szándékozott alapítani. 1744 május 15-ikén írt a nyírbátori minoriták főnökének, hogy addig is, míg a klastrom felépül, küldene két szerzetest, de olyanokat, akik magyarul, tótul és németül is tudnak.*U. o. 234. 21. Gyáraknál ma is több nyelvűek a munkások s Bélnek üveggyára s faiparüzlete volt. Legújabban nyert vásárai pedig központjává tették a vidéknek, melynek lakosai leginkább oláh nyelvűek s vallásukra nézve görög nem egyesültek voltak.

Ily helyen egy szerzetesrendnek megalapítása a legszerencsésebb gondolat volt, nemcsak a vallás, a közerkölcsiség és a közművelődés, hanem a hazafiság szempontjából is. A szerzetesek a vidék kevés magyarságát összetarthatták s megőrizhették az idegen elembe való beolvadástól, erre pedig legalább szelidítőleg hathattak volna. Csákyt a minoritarendhez családi emlékek is fűzték. Atyjának testvére, a gyermektelenül elhalt gr. Csáky Ferenc telepítette meg e rendet családi birtokukon, a szepesmegyei Csütörtökhelyen. Csáky Miklós kivált {269.} 1742 óta, mikor családjának seniora s ezzel szepesi főispán is lett,*A főispánságba való beiktatása 1742 dec. 12-ikén történt. Magy. tört. Tár. VI. (1859). 99. l. gyakran megfordult a festői fekvésű birtokon, melyet a Zápolyayak remekművű kápolnája még vonzóbbá tett. Ez összeköttetésből származott a minoriták meghívása Bélbe.

A szerzetesek Csáky levele után csakhamar megjelentek. Csáky már 1744 augusztus 29-ikén s a következő év március 16-ikán „béli páter Minoritáknak” élelmezéséről gondoskodik.*Csákyak közp. lvt. 234. 24, 23. De még az utóbbi évben el is hagyták Bélt. A vidék nagyon vad lehetett nekik. A pálosok, eredetileg remeték, megszokták a legvadabb vidéket is, melyet rendesen paradicsommá alakítottak át. Emellett drága, szent hagyományok kötötték őket Bél vidékéhez. Hogy egyik középkori klastromuk, melynek pompás, csúcsíves falai még emberi emlékezetre is magasan emelkedtek, – e tájon, a Fekete-Kőrös-menti Szent-Miklós mellett és nem Élesd közelében állott: azt ők már tudták akkor, valamint e sorok írója is az ő régi irattáraikból tudta meg azt.*A váradi püspökség története II. 480. l.

A béli klastromból tehát nem lett semmi; ahelyett Csáky Bélben plébániát alapított,*Az 1748-iki kimutatás. melyhez gazdatisztje, Zalányi Nagy József is jelenlékenyen hozzájárult. Ez erdélyi származású, protestánsból megtért buzgó férfi egy malmát, melyet hű szolgálataiért Csáky Miklóstól nyert adományban, a lelkészi javadalomhoz csatolta és saját házát is lelkészi lakul átengedte.*Váradi püspöki urad. lvt. II. 21.

Ugyanezen a vidéken Csáky még Magyar-Csékén szintén plébániát alapított,*Az 1748-iki kimutatás. Bélfenyéren és Szőlősön lelkészi lakot épített;*Az 1748-iki kimutatás. az utóbbi helyen az egyháznak, melyben bátyja, a bíbornok, teste nyugodott, tornyát is felemeltette. Hasonlóképpen igyekezett beültetni azt a katolikus vallásra nézve hajdan virágzó, utóbb sivataga lett nagy darab földet, mely Várad-Püspökitől Debrecenig terjed.

Itt Derecskén plébániát szervezett, lelkészi lakot s egyházat épitett.*U. o. Ezek még most is állanak, s az utóbbin első tekintetre észrevehető, hogy itt egy nagy egyházat terveztek; {270.} az egyház elejének terjedelme ugyanis sehogy sincs arányban a hajó sokkal szerényebb méreteivel,

Bárándon szintén megalapította a plébániát, felépítette a lelkészi lakot s letette az egyháznak is alapjait.*1748-iki kimutatás. Építését azonban csak utódja fejezte be, kiben volt annyi kegyelet, hogy azt Csáky védszentjének, Szent Miklósnak tiszteletére szentelte.*Váradi káptalani lvt. 32. 2. Ugyanennek a vidéknek egymástól távoleső pontjain: Keserű, Micske, Váncsod községekben szintén plébániát állított, a hegyközujlakit pedig püspöki birtokába, Csatárra helyezte át.*Váradi kápt. lvt. Conscript. 1766. Hasonlóképpen történt később a váncsodi plébániával is. A szomszéd Mezőpeterdnek földesura, Gázsy János, már 1740-ben kérte Csákyt, hogy küldene Peterdre papot; de mert Peterden sem egyház, de még papi lak sem volt, Csáky röviden azt felelte: „Gazi uramnak, ha kell pap, építsen házat, mert úgy vaktában én papot nem adhatok”.*Csákyak közp. lvt. 234. 13. Később a ház és templom felépülvén, a váncsodi plébánia Peterdre áthelyeztetett.

Csáky mindezen intézkedéseit csak nagyritkán tette otthon, íróasztala mellől. Most is örökösen úton van, ha nem egyházmegyéjében, hát azon kívül. Béce, Pozsony, Szepesség, Kassa, Nagyida, Homonna, Dobóruzka, Bocskó, Eger gyakran látja megérkezését. Indulásának – mint maga írja –, se óráját, se napját bizonyosan nem írhatja meg soha, hanem „lévén dominiumainkban elég heverő katonánk, egy bizonyos katonát” valamely előre kitűzött helyre, például, ha a Felvidékről Váradra igyekszik, a lúci révhez (Zemplén) rendel, hogy „ottan várjon engem mindaddig, míg parancsolatimat nem veszi, vagy hogy több, előmbe jövő katonáknak hírt adhasson és kegyelmeteket is lemenetelemről bizonyossá tehesse”. Ilyenkor aztán azt a parancsot küldi Váradra, hogy „három szekér hat-hat lóval a Tiszánál, lúci révnél, engem készen várjon. A veres szekerem pedig a bagaziával (ernyővel), ha már Váradra beszállíttatott volna, jöjjön elémbe Bárándig”.*Csákyak közp. lvt. 234. 14. 17.

Sokszor azonban nagyon megjárta, mert az időjárást sohasem nézte. Tél vagy nyár, jó idő, rossz idő neki mindegy volt; ha menni akart. De az alföldi sár a hat lovon is kifogott. 1740 {271.} késő őszén Egerbe igyekezett. Gróf Erdődy Gábor egri püspök iránt gyöngéd tisztelettel viseltetett. 1740 augusztus 26-ikán „egy kevés dohánnyal” kedveskedik neki. „Amely különösen vagyon téve, az régi, a többi új szerzés. Ha fogom tudhatni, melyik alkalmatosabb leszen, Excellentiádnak szolgálatjára udvarolok. És egy kis szarvasgombával; ha többet kaphatok, többel udvarolok”. És a dohány bevált, mégpedig a diószegi, mert Csáky később is (1743) báró Vécsey Mihály püspökii plébános „öcsénknek” nem kevesebbet, mint nyolcvan forintot küldött „diószegi dohánynak megvételére”.*Csákyak közp. lvt. 234. 24. – 13, 14. 18. De Csáky Erdődy-hez intézett leveleiben egyebet is említ. „Báró Fischer uram kért, hogy az bácskai (zempléni) kápolnáját felszentelném: ha Excellentiád megengedi kegyesen, az jó sógornak kívánom kedvét tölteni”. Csáky a kápolna felszenteléséről igyekezett most Egerbe, de a feneketlen sár miatt csak lassan haladhatott.

Úgy járt, mint egyszer a lúci révnél. Itt a döghalál idején feltartóztatták, s görögök, parasztok, zsidók társaságában a pestis miatt öt napi vesztegzárt kellett kiállania. Titkárai is, Louskovics László és Szentiványi József (világiak), mindig vele voltak, ott mindjárt készen állt az iroda. A posta pedig jött és ment kirendelt uradalmi katonák útján, így mondhatta aztán annyi önérzettel Csáky, hogy ha nem is tartózkodik állandóan egyházmegyéjében, „látja Isten, szinte oly gonddal vagyok felőle, mint ha ott volnék”.*Csákyak közp. lvt. 234. 6., 24., 10. Ez azonban csak azáltal vált lehetővé, hogy amint a gazdasági ügyekben Martonossy és Jurkovics, úgy az egyháziakban oly férfiak helyettesítették őt, mint gr. Forgách s az öreg, tapasztalt Fábry.

Álljon itt mutatóul két főpásztori levele, melyeket Fábry vikáriusnak irt. Több tekintetben világot vetnek nemcsak Csákyra, hanem a váradi püspökség akkori ügymenete és személyeire is.

– „Bánya,*Valószínűleg a bihari Rézbánya. 12 Maii. 1745. Méltóságos Püspök! Nagy jó Uram! Kegyelmed levelét vettem kedvessen. Tapasztaltam magam is, hogy alkalmasint használt a szappanyozás; P.*P(ater) ez időben a világi papok rendes címe Bálintffi iránt való opinióját igenis jóváhagyom, hogy tudniillik modo provisorio Élesdre küldessék, akit is még ma vagy holnap pro examine subeundo béküldök. Úgy, hahogy P. Keserű {272.} által ment, és Kegyelmed tudósítását vehetem: P. Árokszállássyt Keserűbe tehetjük. Magam azonban jó akaratjában ajánlott, maradok Kegyelmednek állandó szíves jó akarója, Krisztusban atyja Gróf Csáky Miklós váradi püspök” m. p. „U. i. Ha P. Keserű által nem akarna menni, bízvást lehet Árokszállásyt Margitára küldeni”.

– „Méltóságos Püspök, jó Uram! Hozzám bocsátott levelét vévén nagy kedvessen, köszönöm mindenekben tett informatioit és tudósításait. Mivel pedig Zilajra is Isten kegyelméből plebánust kellenek bétennünk; hahogy még eddig senki oda nem tétetődött volna: ítélném oda helyesnek lenni a margitai plebánust, P. Keserűt; ő helyébe Margitára a belényesit, P. Kovácsot, Belényesbe pedig a gyulait, P. Ruthénit. P. Placzert, mivel az Úr Isten beteg ágyábul felszabadította, és előbbeni egészségét megtérítette, míglen olyan helyre tehetjük, ahol ő munkálkodhasson: addig a seminariumban ne terheltessék béhelyeztetni; a többieket pedig azon karban hagyni, valamint egymás közt létünkben elvégeztük, mely mellett jó akaratjában ajánlott vagyok és maradok Méltóságos Püspök Uramnak Bécsben, 19 Octobris 1746 állandó szíves jó akarója. Krisztusban atyja, G. Csáky Miklós váradi püspök” s. k. Alant: „Illustrissimo Domino Fabri”*Váradi püspöki levéltárban.

* * *

Csáky egyházmegyéje felvidékének főhelye, Debrecen iránt is élénken érdeklődött. Bátyja, a bíbornok emlékezete is vonzotta feléje.

Mindjárt Váradra érkezése (1738) után írja a debreceni kegyesrendűek házfőnökének: „Boldog emlékezetű Cardinal Uram Bátyám veres kalapját cum depententiis elküldöttem, kérvén, hogy a teste föliben, ahol legalkalmatosabban ítéli kigyelmed, tétesse fel”.*Csákyak közp. lvt. 234. o. 1740-ben pedig az úrnapi ájtatosságot Debrecenben akarja személyesen megtenni. Debrecen már látta egy bíbornok fényes, de gyászos temetési pompáját: hadd látna egy katolikus diadalmenetet is. De nem feledi, hogy Debrecen mily osztatlan s egységes híve volt két század előtt a katolikus egyháznak: éppen oly híve most Kálvin felekezetének. Aki van is benne néhány katolikus, az nem törzsökös debreceniek szülötte.

{273.} Azonban Debrecen a legújabb ideig Bihar vármegyéhez tartozott, Csáky pedig bihari főispán volt. Ezenkívül egy örvendetes alkalom szinte kapóra jött: a döghalál megszűnése. Csáky június elején a Szepességből tudósítá Buday István bihari alispánt, hogy Úrnap után való vasárnap (június 19) Debrecenbe megy az úrnapi processio s a döghalál megszűntéért hálaadó ájtatosság megtartására. Hogy pedig a kettős istenitisztelet annál szebb és népesebb lehessen: az alispán hívja meg Bihar vármegye rendeit egy-két nappal az egyházi ünnep előtt generális gyűlésre Debrecenbe s intézze úgy a dolgot, hogy a rendek családostól megjelenjenek. Levelét pedig az alispánná köszöntésével végzi.

Ugyanakkor felkérte provicariusát, Fábry címzetes püspököt, hogy a kitűzött napra ő is jöjjön Debrecenbe a váradi kispapokkal együtt. Káplánját, Luby Lászlót pedig utasítá, hogy „violaszínű farkas reverendámot” (cappa maior) elhozza.

Csáky a kitűzött napra megérkezett és megtartotta úgy a hálaadó, mint az úrnapi ájtatosságot.*Csákyak közp. lvt. 2 4. 13. 18. A részletek lefolyásáról azonban nincs tudósításunk. Pedig érdekes lenne látnunk, mily hatást tett Debrecen őslakóira ez a legkatolikusabb ünnep, melyet hajdan Debrecen örege-apraja elől a főbíróval, azután a száz tagú tanáccsal és a száz zászlóval előállott céhekkel éppoly szentül s éppen azokkal az énekekkel és ceremóniákkal ült meg, mint most közöttük az a néhány idegen.

A következő 1741-ik év tavaszán rendkívüli esemény híre futotta be az országot. A királyi ház egyetlen még életben levő tagja, Mária Terézia királyasszony fiat szült. Gróf Csáky Miklós gyermekévei a Rákóczy-forradalom harci zaja között folytak le s az utolsó nemzeti küzdelem hagyományos mondái, a messze bujdosók emlékezete belészövődtek ifjú korának álmaiba. Ez izmosította meg nála azt a minden ízében magyaros, nemzeties szellemet, mely gondolkodásában, nyelvében, modorában egyaránt nyilvánult s melynek első gyökérszálai atyjának, a „Zöld könyv” írójának családi körébe nyúlnak vissza. De Csáky Miklós osztozott nemzetének azon erényében is, hogy minél magyarabb, annál dinasztikusabb.

A királynő megtámadtatásának első hírére hatezer forintot küld a kancellárhoz: „felséges asszonyunknak nevemmel {274.} bemutatni kegyeskedjék”, s mintegy bocsánatot kérve teszi hozzá, hogy „több nem telik most”. Amidőn pedig megtudja, hogy püspöksége birtokain: Csatáron és Püspökiben „nemes uraimék magukat Felséges Asszonyunk szolgálatjára s hazánk oltalmára felajánlották: hogy ezáltal is jobban elkészülhessenek lóra való segítségül”, bérösszegük egy részét s dézsmájokat egészen elengedi, egyszersmind tudatta velük, hogy valóban nemes szándékukról „különös consolatioval” értesült.*Csákyak közp. lvt. 234. 14. és 24.

A trónörökös születéséről pedig annál nagyobb örömmel vett tudomást és hogy a hálaadásnak nagyobb jelentőséget kölcsönözhessen, a debreceni kegyesrendűek házfőnökét tudósítá: fejérvasárnap (április 9.) oda megérkezik, a Te Deumot személyesen megtartja, prédikálni fog s az ünnepségre a város bíráit is meghivatni rendeli.*U. o. 234. 14. Ez még nem került elő, de megvan 6 váradi prédikációja. Szepesmindszenti lvt. 8. 2.

Csáky Miklós utoljára 1747 Úrnapján (jún. 4.) tartott Debrecenben ájtatosságot. Ekkor már valóságos belső titkos tanácsos volt,*Kelt 1741 szept. 24. A család közp. lvt. 180. 11. akkorában fehér holló módjára ritka méltóság hazánkban. Úrnapját követő napon a következő, sajátkezű levelet írta Fábry Jakab püspöki helynökéhez:

„Debrecen, 5-ik június 1747.

Méltóságos Püspök, Drága jó Uram Apám!

Isten kegyelmességébűl az sok rólam tett új hír beteljesedett és Felséges Asszonyunk kegyelmessen kalocsai érseknek méltóztatott resolválni és publicáltatni, éppen Úrnapja előtt való szerdán (május 31), melyet is kívántam Kegyelmednek jelenteni, Mindazonáltal míglen Rómábul az bulláim, ha Istennek ő szent Felségének úgy tetszik, meg nem érkeznek, teljes auctoritásommal püspökségem possessiójában megmaradok és az dioecesis dolgai úgy folyjanak, mint addig; az authenticumom helyben maradjon, mint eddig. Méltóságos úr is maga hatalmával bízvást, minden tartalék nélkül éljen. Hogyha Bárándra ez jövő csütörtökre, Isten éltetvén bennünket, megalázná magát, szívesen látnám; ottan szóval bővebben. Successorom: gr. Forgách Pál Uram Bátyám. Coram plura. Maradván{275.} Méltóságos Püspök Uramnak igaz, szíves jóakarója, Krisztusban atyja

gróf Csáky Miklós
váradi püspök, kinevezett kalocsai érsek.*

Váradi püspöki lvt. C. Csáky Nicolaum episcopum resp. – Kalocsai érsekké kinevező oklevele 1747 május 31-ikén kelt. A család közp. lvt. 180. 25 és Királyi kk. V. 267.

D) Gróf Csáky Miklós csak négy évig volt kalocsai érsek, de ezen idő alatt itt is maradandó értékű munkát végzett. Egyházmegyéjét két esperesi kerületre osztotta, a helytartótanács támogatásával folytatta bátyja, a bíbornok telepítő tevékenységét. Nagybaracskán, Csávolyon, Apatinon, Futakon, Katymáron és Topolyán plébániákat szervezett. A mai székesegyháznak 1735-ben megkezdett építését serényen folytatta tető alá helyezésig. Az új káptalanba kineveztette Mária Terézia királynéval első nagyprépostnak báró Barkóczy Sándort, aki anyja révén közeli rokona volt. Érseksége idejében sokat betegeskedett; a hajósi kegyhelyen levő kastélyban háromszor nyerte vissza egészségét, mint ahogy erről kegyhelyi bizonyságlevele (1753) tanúskodik. A királynő kegyéből 1751 júl. 30-án érdemei elismeréséül az esztergomi érseki és hercegprímási székbe emeltetett, melyet ötvenkilenc éves korában bekövetkezett haláláig, hat éven keresztül buzgalommal töltött be. Népoktatási terveivel és gyárak alapításéval megelőzte a XlX-ik századot. Két könyve is maradt fenn. (Mólnósi: Csóky bíbornok élete és kora 34. 1.; Winkler Pál: A kalocsai és bácsi érsekség. 36-37.)