Perecsen.

Pereznek 1205–1235, Perechun 1351, Perechen 1356, Peretsen 1364, Berecsen 1417, Petreczen 1460, Pereczen 1461, Perezen 1533, Perechÿen 1553, Perechjen 1601, románul Perecsiu 1733.

Valószínűleg szláv eredetű szó. Prek: szemben, prečsno szemben fekvő.

{232.} 1378-ban középszolnokvármegyei, 1435-ben krasznavármegyei, 1460-ban, 1475 körül megint középszolnokvármegyei, 1473-tól különben rendesen krasznavármegyei helység. Az 1351., 1352., 1356., 1378., 1435., 1553. években Somlyó várához tartozott, 1601-ben, 1623-ban városnak van mondva.

1638 decz. 29-dikén Perecsenben Becski Györgynél volt Haller Gábor ebéden.*Haller Gábor Naplója. (Gr. Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok.)

1676 decz. 10-dikén és 1678 márcz. 13-dikán Perecsenben Kende Gáborhoz szállott éjszakára Tököli Imre.*Torma Károly: Késmárki Tököly Imre Naplója 1676–1678.

Megtaláljuk a Váradi Regestrumban. Az Iriny falvából való Privatus lopással vádolta Pereznek helységbeli Vatát Tóbiás, szolnoki udvarbíró és Gellény, Tasnádra való pristaldus előtt. Vádlottat a vas hordozása bűnösnek nyilvánította. A Pereznek név alatt kétségkívűl Perecsen lappang.*Kandra K.: V. R. 108. lap. Kandra Kabos Portelekre véli kiigazítandónak.*U. o. 5. sz. j. Más alkalommal is szó kerül a Regestrumban Pereznekről; az innen való Tiba azok között van, kiket szolnoki várjobbágyok azzal vádolnak, hogy erőszakosan tiz márka kárt okoztak nekik. A vádlók kezét azonban a tüzes vas megégette.*U. o. 304. l. 4. sz. j.

1475 körül 47 frt évi adót fizetett, tehát népes helység volt. Az adólajstrom Badacson és Somlyó közt Petreczen néven említi, a honnan a Miklós jobbágyait adóztatták meg.*V. ö. Csánki, I. k. 562. l. és e mű I. k. 180. l.

Az itt szereplő Miklós kétségkívűl Báthori Miklós, mert a Báthoriak már 1351 előtt feltűnnek, akkor midőn Perechunt is nővérének Báthori Lászlónénak adta Medgyesi Simon. Ettől fogva a Báthoriakkal állandóan találkozunk, mert hiszen Perecsen, mint láttuk, a somlyói várhoz tartozott.

Különben Perecsen története csak nagyjában egyezik Somlyó többi tartozékainak, mint pl. Endrefalvának vagy S.-Győrteleknek a történetével. Az 1351, 1352, 1356, 1364, 1435, {233.} 1461, 1473, 1550, 1551, 1553, 1554, 1560, 1585, 1590, 1641, 1686. évek története teljesen összevág ezekével,*A levéltári jelzeteket l. Endrefalva s Győrtelek (Somlyó-) községeknél. midőn a Báthoriak mellett a Medgyesiek, Pók Anna, Kusalyi Jakcsi László fiai, meg Thallóczi Ferenczné Jakcsi Heléna, Esküllői Ördög Simon, özv. Nagymihályi Bánfi Györgyné (Somlyói Báthori Szaniszlófi Erzsébet), Károlyi János, Nagymihályi Bánfi Gábor és György, özv. Kállai Lőkös Ferenczné (Szinérváraljai Báthori Szaniszlófi Anna), Lónyai Zsigmond, a Becskiek, Pereczeni Nagy Andrásné s mások szerepelnek.*Ez idő alatt az oklevelekben a helység nevének változatai: Perechen (1356, 1435, 1473, 1550, 155, 1590), Pereznek (1364), Pereczen (1461), Perecsen (1551, 1554, 1560, 1585, 1641), Perecseny (1686). Csak 1461-ben fordúl elő e helység Közép-Szolnokban, máskor mindig krasznavármegyeinek van mondva, pár esetben, 1351-ben, 1352-ben, 1356-ban a vármegye nincs kitéve, de ekkor, mint már fönnebb is jeleztem, említve van, hogy a helység Somlyóhoz tartozik.

A tizenötödik század közepén, 1553-ban a krasznavármegyei Somlyóhoz tartozó Perechÿenben 14 kapuszámnyi adót fizettek a Báthori Imre jobbágyai, a Báthori Andráséi 12, a Báthori Miklós özvegyeéi 8, a Báthori Farkaséi 5 és a Báthori Jánoséi 3 1/2 kapuszámnyit. Ezen 42 1/2 kapun kívűl találtak itt még 4 bírót, 33 szegényt, 13 servitort és 13 új házat.*Dical. A következő század elején, 1604-ben a krasznavármegyei Pereczienben 12 jobbágyházat adóztattak meg Lónyai István részéről; 1605-ben Erdőteleki Zsigmond részéről is megadóztattak 1/4 telket.*U. o.

De lássuk most már a birtoklás történetét a tizenötödik század elejétől.

A Berecsen (így) birtokról elhajtott tíz ökör és két ló tárgyában 1417-ben vizsgálatot tartanak Báthori Szaniszló fia István számára Kusalyi Jakcsi György fia János ellen.*Lelesz, C. 181. f. 7. nr. 60. és B. 179. f. 17. nr. 45.

Mint Somlyóvár tartozéka, Perechen is egyike volt azoknak a birtokoknak, a melyekért per folyt Bélteki Drágfi János, másrészt Báthori Miklós fia, István és Báthori János fia, János {234.} között, a mely pert a nádor 1435 ápr. 21-dikén elhalasztotta; majd 1447 jun. 21-dikén hoztak itéletet ebben az ügyben. Úgy a perhalasztást, mint ezt az itéletet 1519 okt. 8-dikán II. Lajos írta át.*Dl. 29,778.

Perecsen birtok miatt viszályok merűltek föl egyrészről L. Bánfi István, László, János, György, András és Mihály, másrészről Báthori István fiai: László, Mátyás, István, Demjén és Gerhard között, melyeket 1458-ban intéztek el.*Bl. fasc. KK. nr. 8.

Hadadi Jakcsi Péterné Potencziána a maga varsolczi jobbágyaival megveretett egy középszolnoki Perecsen birtokbeli jobbágyot, ezért 1460-ban vizsgálatot tartanak ellene Báthori István, János, Miklós, Domonkos és Gellért érdekében.*Lelesz, B. 123. f. anni 1460. nr. 26.

E táj lehetett, hogy egy itteni részt Báthori János és István a maguk meg testvéreik: Miklós, Gerardus és Domokos nevében elzálogosítottak Báthori Andrásnak.*U. o. Act. Bercs. fasc. 12. nr. 32. (Prot. III. pag. 376.)

A középszolnokvármegyei Perecsen birtokról negyven ökröt hajtottak el Jakcsi Péter és fia Ferencz meg neje, a kiről csak az imént volt szó, Potencziána, ki előbb Báthori László neje volt. Ezért ellenük 1465-ben vizsgálat folyik Báthori Szaniszló fiai: Miklós és János számára.*U. o. B. 154. f. anni 1465. nr. 10.

Báthori Miklósnak és Domonkosnak a nagyfalusi vásárról visszatérő perecseni jobbágyaitól elvettek nyolcz ökröt Komjáti Porkoláb György, Rátoni Lőrincz, Daróczi Miklós, Nagyfalusi Bán István fiai: László, János, György, Mihály, András váradi kanonok, Sámsoni Pál, Albert, Kémeri János, Rátoni Nagy Albert, Horváti Peres László és Horváti Baldon György, kik ellen 1471-ben vizsgálat folyik.*U. o. B. 184. f. anni 1471. nr. 7.

1533-ban Peretsen egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta Statilius, erdélyi püspök.*Bl. fasc. W.

Az itteni részbirtokokból leánynegyed illette meg Valkai Miklósné Álmosdi Csire Petronellát, minek kiadására 1545-ben {235.} az említett Petronella meg is intette Báthori Szaniszlófi Andrást, Kristófot és Istvánt,*Lelesz, Act. an. 1545. nr. 24. továbbá Báthori László leányait: Anaresi Tegzes Antalné néhai Zsófiát, Zakoli Boldizsárné Katalint, meg Magdolnát és Borbálát, a kik 1549-ben idézik meg ezért testvérüket, Jánost,*U. o. Act. an. 1549. fasc. 1. nr. 18. még ebben az évben Somlyói Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István, Valkai Miklósné Petronella, Kisvárdai Mihályné Erzsébet és Sarmasági András osztozkodnak,*U. o. Act. an. 1549. fasc. 4. nr. 37. majd pedig Keresztúri Lengyel Jakabné Katalin felperes kap egy perecheni részt Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István, továbbá Elek, Imre és Gáspár alperesekkel szemben.*Bl. fasc. KK. nr. 1.

Perecsen határán a Sósdarab nevű völgyben bizonyos földeket foglalt el és azokat szőlőnek fogta fel Báthori Szaniszlófi Imre, a kit azért (ugyancsak 1549-ben) megidéztet Báthori Farkas.*Lelesz, Act. an. 1549. fasc. 6. nr. 45.

1550-ben Feyérdi Ferencznek is volt udvarháza Perecsenyben, melyet egy szőlővel és hat darab földdel együtt eladott Somlyói Báthori András, Kristóf és István testvéreknek ötven forintért.*Nagyv. Múz. Blt.

1551 előtt Telegdi Kata ajándékúl adott Somlyói Lovász Mihálynak a perecseni határon két hold szántóföldet, melynek birtokában most megerősíti Lovászt Kata fia, Somlyói Báthori András.*Gencsi-lt. 589.

1557-ben Báthori Szaniszlófi István Perecsenben Csikszentkirályi János deáknak jobbágytelkeket adományoz.*Nagyv. Múz. Blt.

A birtok tizedét 1576-ban a Bánfiaknak adományozta S. Báthori István, lengyel király.*Bl. fasc. O. nr. 18.

Báthori Elek perecseni jobbágya, Zabo István Báthori Elekné Jakcsi Anna nevében ellentmondott, a mikor 1579-ben Rátóti Gyulafi Lászlót be akarták iktatni a középszolnoki {236.} Köőd és Kelencze birtokokba meg Aranyosmező másként Aranyos-vára prædiumba.*GKG.

1578 ápr. 19-dikén Perecsen határán a Nagyfalu felé járóban nyolcz hold földet adott cserébe Báthori János Székesfehérvári Tamás deáknak ugyane határon a Perecsen közben fekvő hat holdjáért.*Wl.

S. Báthori István, Kraszna vármegye örökös főispánja, Somlyón, 1582-ben kelt levelével Perechÿenben (possessio) néhai Márton Györgynek (a Márton fiának) a házhelyét minden hozzátartozóival együtt az ő Solyomkővári provisorának Perecseni Farkas Mátyásnak Farkas de Pereczÿen) s nejének Szarvadi Katalinnak meg utódaiknak adományozza.*Szgy. Ugyancsak ekkor jámbor szolgájának Dévai Györgynek is ad a perecseni szőlőhegyen egy szőlőt, melyet sajátjáúl bírhat az, sőt, ha valakinek idővel eladja, ez is birhassa békességgel. A szőlő azelőtt Reges Istváné volt, a ki valami halálos vétkeért elbujdosott a Báthori jószágból.*U. o.

1584-ben a váradi káptalan Báthori Zs., erdélyi vajda megbízásából átírja a L. Bánfi Boldizsár perecseni birtokáról szóló határjárási levelet.*Bl. fasc. M. nr. 16.

1590-ben e birtokból osztalékot kap Szaniszlófi Báthori Zsigmond ellenében Szaniszlófi Báthori Zsófia, Bánfi Tamás neje.*U. o. fasc. SS. nr. 2.

1593-ban Perecseni Bernát István, perecseni lakos, elzálogosít Perecsen határán a Varsolcz felé való nyomásban két szántóföldet tizenöt forintért Báthori Elekné Jakcsi Annának. Az elzálogositásnál jelen van Báthoriné jobbágya, Perecseni Toldi János is.*Wl.

1596-ban virágvasárnapja előtt való vasárnap özv. Báthori Elekné Jakcsi Annának s gyermekeinek, B. Gáspárnak s Eleknek jobbágyáért győrtelki Danczio Péterért kezességet vállalnak {237.} Perecsenben «ez jámbor és tiszteletes személyek előtt: Basti Gergely és Toldi János, perecseniek előtt». A közbírák egyike: Verveölgyi Nagy Gáspár, nemes ember, perecseni lakos.*Wl.

1601-ben a krasznavármegyei Perechjen városban (oppidum) átad Báthori Szaniszlófi Péter feltételesen egy részbirtokot ötszáz forintért Csehi Jánosnak.*Lelesz, Prot. 47. fol. 46. an. 1601.

1607 nov. 9-dikéről innen ír Lónyai István Petkinek a Rákóczi Zsigmond és Báthori Gábor közti neheztelés dolgában elsimítani igyekezvén azt.*Szilágyi Sándor: Erd. Orszgy. Eml. V. k.

1610-ben a Perechen birtoki nemesi udvarházba és birtokrészbe, meg más, körülfekvő birtokokba – úgy látszik – be akarják iktatni Lónyai Istvánt és nejét, Báthori Szaniszlófi Katalint, a mi ellen tiltakoznak Báthori Szaniszlófi Zsófia és mindkét férjétől született gyermekei, mint a kiket ama javak joggal megilletnek.*M. Nemz. Múz. Kállay-cs. lt.

A krasznavármegyei Perechjen város (oppidum) egyike volt azoknak a részbirtokoknak, a melyekről 1623-ban Báthori Szaniszlófi Katalin örök vallomást tett Nagylónyai Lónyai Zsigmond javára.*Lelesz, Prot. 62. fol. 49.

1625-ben Lónyai Zsigmond, Kraszna vármegyének főispánja, – Lónyai Kata Bedeghÿ Nyári (Niarÿ) Bernát házastársa és Becski László, ennek Lónyai Zsuzsánnától való gyermekei Becski Gábor, György és Zsuzsánna nevében is – tudatja, hogy Perecsenben egyezséget kötöttek anyjának, Báthori Katának, Lónyai István özvegyének kivánságához képest. Szaniszlófi Báthori Kata 1625 jul. 16-dikán a perecseni kastélyban akként rendelkezett, hogy Szatmár vármegyében Apa, Krassó és Udvari nevű falvakban «az minemű Prynÿ szerbeöl álló» részjószága volt, az a fiáé, Lónyai Zsigmondé. Egyéb jószágok akármely vármegyében, Erdélyben vagy Magyarországban, «vagy Szilagiban» három felé valának osztandók.*Wl. {238.} Különben ezek: Lónyai Zsigmond; Kata, a ki Bedeginé, továbbá Szántai Becski György és Zsuzsánna, a ki Blibery Mellith Györgyné, mint Lónyai Zsuzsánnának Becski Lászlónénak gyermekei az egész birtokon 1641 jun. 5-dikén osztoznak, fenti Szaniszlófi Báthori Kata asszonynak köztük való dispositiója szerint. A perecseni kastély ekként oszlott meg: Lónyai Zsigmondé az első kőház aljával és a külső élésházzal, Lónyai Kata kapta a kis szobát az alatta való helyiséggel s a konyha mellett való házakkal, Becski Györgynek, Zsuzsánnának jutott: a kőtorony, aljával és a régi konyha mellett való istállókkal. A konyha, tömlöcz, szekérszín, kapuk, a kastélyban levő külső udvarok közösek maradtak. Megosztják továbbá a jószágokat: Perecsen, Somlyó, Csehi, Gyulakuta, Kerestelek, Győrtelek, Ujlak, Hídvég, Diósad, Magyar-Csaholy, Felső-Csaholy, Zölcze (Szöldcze), Badacson, Szécs, Ujfalu és Kőd (?), Kelencze, Fejérd, Géres stb. (másutt levő jószágok).*GKG. nr. 9.

1628-ban Rettegen lakó Bákai Dániel és neje Szentmarjai Erzsébet zálogba adta a Perecsenben levő udvarházbeli részét is minden hozzá tartozó földdel együtt Tamási Mihálynak és nejének Bakóczi Borbálának.*Szgy.

1634. juniusában Szaniszlófi Báthori Kata perecseni jobbágyai kezességet vállaltak egy haraklányi jobbágyáért.*U. o.

1636 ápr. 12-dikén Perecsenyben lakó Nagy András Erdőteleki Márton, perecsenyi lakostól kiváltotta azon hídvégi telket, melyet régen Kardos Miklósné Erdőteleki Borbála vetett volt zálogba öreg Erdőteleki Mártonnak.*Nagyv. Múz. Blt. Ez évi julius 1-sején egy perecseni jobbágytelek és tartozékai tárgyában tanúvallatást tartottak Lendvai István számára.*Gencsi-lt. nr. 776.

Néhai Báthori Kata Tamási Mihály nevű szolgájának adott vala egy kertet, ebben Tamási Mihályt 1642 jun. 11-dikén Báthori Kata fia Tasnádszántói Becski György megerősíti.*Perecsenben kelt levél. A rányomott pecséten L. B. betük láthatók Becski György sajátkezű aláírásával. Nagyv. Múz. Blt.

{239.} 1652-ben itt lakó Nagy András nemes Kis-Paczalban tanúskodott.*Szgy. Nagy Andrásnak udvarháza is volt 1659-ben,*U. o.

1656 deczember 27-dikén perecsenyi lakos ifj. Bernát András hites megyebíró.*Nagyv. Múz. Blt. egyk. másolat.

1659-ben Topai Péter, Guthi János, nemesek, Lindvai István és Tamássi István hites assessorok szintén itt laktak.*Szgy.

1661-ben, a mint a margitai bírák hitelesen igazolják, perecseni Erdőteleki Márton s ennek «utólszori felesége» Balásházi Erzsébet, a kinek margitai házánál kelt a zálogos levél, Perecsenben egy ház jobbágyot, Nagy János nevűt, továbbá a maguk udvarházhelyét minden hozzátartozó örökségével nyolczvankét magyar forintban Guthi Istvánnak s mindkét ágon levő maradékinak adják.*U. o.

1672-ben Bánfi Dénes visszaváltja a perecseni részbirtokot Gyerőfi Györgytől.*Bl. fasc. O. nr. 4. és nr. 5.

Becski György panaszt emelt az iránt, hogy a fejedelemnek a Szilágyban levő perecseni jószágát elfoglalták, mire Apafi fejedelem még ebben az évben azt válaszolja, hogy e jószágát Bánfi Dénesre bízta.*Nemz. Múz. Becski-lt.

1676 előtt Ruszkai Kornis Gáspár, marosszéki kapitány birtokára szökött Szécsi Guthi István nejének, Erdőteleki Juditnak egy perecsenyi jobbágya.*Szgy.

1676 előtt Kölcsei Kende Gáborné Bánfi Zsuzsánna zálogba vett Bánfi Dénestől egy perecseni részbirtokot, de kötelezte magát, hogy a zálogösszeg lefizetése után a birtokot visszabocsátja a Bánfi-család férfi tagjainak.*Bl. fasc. O. nr. 13. Visszaváltja azt Bornemissza Katalin, fenti B. Dénes neje, a maga és fia Zsigmond, továbbá Bánfi Kristóf és Farkas Bánfi-fiörökösök számára.*Bl. fasc. P. nr. 11. és O. nr. 16. 1677-ben a peretseni részbirtokba beiktatták özvegy Bánfi Dénesné Bornemissza Katalint.*U. o. fasc. MM. nr. 7. 1680-ban e birtokon megosztozkodnak az itt említettek.*Osztozó levelek átiratban. Bl. fasc. P. nr. 8. és nr. 9.

{240.} 1681 tájt gróf Mylik Anna Klára Perecsenben «s más egyéb falvakban» birtokos, a mint kitünik megbizottjának, Szügyi Pálnak Szatmár-Németiben, 1681 márczius 2-dikán kelt s Guthi Istvánhoz, Közép-Szolnok vármegye alispánjához intézett leveléből. Ezt a birtokot ugyanis a szomszédfalubeliekkel együtt Jenei Jánosnak adta élethossziglan való használatra, minthogy most Jenei meghalt, a jószág visszaszállt, miért is kéri megbizottja az alispánt, hogy azon jószágot asszonya számára foglalja el.*Szgy.

1681 május 31-dikén Eperjesről Perecsenyi Nagy István Erdőteleki György perecsenyi lakosnak különféle magánügyekben levelet ír, a soproni országgyűlésről is tudósítja.*Nagyv. Múz. Blt.

Perecseni Erdőteleki György, Kraszna vármegye hites jegyzője, Nagy Lázár, szatmárvármegyei nemes személy, Varga István és Darabant Miklós, Perecsenben lakó hites bírák előtt itt 1687-ben Beregi Mártonné Nagy Borbála, perecseni lakos Czeglédi Szabó Istvánnal szántóföldeket cserél. A Somlyó felé való fordulóban a malomnál levő két szántóföldjének úgy Somlyó, mint Perecsen felől szomszédosa Erdőteleki György, a másik két szántóföld, a Varsolcz felé való fordulóban van Magyarosd alatt, szomszédja kelet felől László Péter szénaföldje, nyugot felől Orbán Mihály, kölcsönösen kötelezték magukat, hogy a birtokok élvezetében egymást nyugodtan hagyják, míg Lónyai Anna fejedelemasszony, kitől zálogba vették azon földeket, vissza nem váltja.*Szgy.

Szécsi Szécsi György és neje Guthi Judit itteni jobbágyáért Pothi Mihályért és két fiáért Györgyért meg Jánosért 1690-ben (Szécsben) száz magyar forintig kezesek lesznek: Bernath János Losonczi Bánfi György perecseni jobbágya, Bernáth András, szintén egyik Bánfi jobbágya s Csán János, perecseni jobbágy.*U. o.

Kovács Mihály Somlyón lakó hites assessor előtt Somlyón {241.} 1694-ben özvegy Kóka Mihályné, perecseni lakos, azon két rétet, melyet az előző évben meghalt ura zálogba vett volt perecseni Menyhárt Mihálytól, visszaadja. E rétek közül az egyiket, mely rétnek szomszédja egyfelől Kósa Ferencz, másfelől a nagy erdő, hatodfél frton, a másikat 190 pénzben vette zálogba Kóka Mihály.*Szgy.

1696-ban Inczedi György, mint felesége megbizottja tiltakozik Perecsen birtokot illetőleg Bánfi Dénes, Gábor, György i és Kende Zsigmond, Klára ellen.*Orsz. lt. Gyf. kápt. lt. Q. 86.

1701 május 11-dikén tanúvallatást tartanak Wesselényi Pálné Béldi Zsuzsánna érdekében arról, hogy Peretsenben miféle javak vannak Kemény Jánosné Lónai Anna jogán.*Gencsi-lt. nr. 189.

1710-ben Bideskúti Boldizsár a perecseni határon levő búzáját nejének, Keserű Zsófiának hagyja végrendeletileg.*Bideskúti György, ippi birtokos családi iratai között.

1739 szeptember 1-sején Zoltáni Czirjék András perecseni jobbágyának, Jósa Mártonnak telkén hatalmaskodott Szentmarjai László badacsoni jobbágya, a kit ezért megidéznek.*Gencsi-lt. nr. 129.

1746-ban Magyar-Gyerőmonostori Kemény Simonné Vay Anna halála után Peretseny birtokot özvegy ifjú Bánfi Zsigmondné Katalin, özv. Bánfi Boldizsárné Krisztina és özvegy Bárczi Jánosné Erzsébet nővéreknek és mindkét nembeli utódaiknak adományozzák örök jogon, kik most meg is osztozkodnak rajta.*Bl. fasc. OO.

Mint azután pl. Bagosnál is láttuk, 1759-ben Peretsen birtokot is két egyenlő részre osztják Bánfi Ferencz és Boldizsár.*U. o. fasc. ZZ. nr. 18. A felmutatott okmányok alapján 1760-ban a perecheni részhez is jogigényt támaszt a kincstári igazgató – L. Bánfi Farkas kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz krasznavármegyei főispán, Bánfi Boldizsár és Imre meg özvegy Nagy-Barcsai Barcsai Györgyné Naláczi Sára alperesek ellenében.*U. o. fasc. O. nr. 17.

{242.} Mint egy tizennyolczadik századi följegyzésből olvassuk: a Báthoriakon kivül birtokosok voltak még Lónyai, Somlyai István, Perecseni Szaniszló; Milit Péter utódai; a Méreg kuria birtokosa a Kardos-család.*Arch. Ért. 1896. évi 2. sz. 156.

1808-ban innen összeirták a gróf Toldalagi, Szentmarjai, br. Bánfi, gr. Bánfi, br. Kemény, Guti, Czikó, Erdőteleki, Porcsalmi, Boér, Aszalai, Szabó, Ladányi, Cseh, Kökösi (?), Lázár, Keval (?), Fogarasi, Csatári, adómentes és Czeglédi, Varjasi, Veres adózó nemes családok tagjait, összesen 24-et (az adómentesek névsorában vannak még a két eklézsia és a somlyói minoriták). Az adómentesek kezén volt összesen 5 kuria, 194 2/3 antiqua és 50 1/2 nova jobbágytelek, ezeken kívül egy Szilágyi nevű nem nemes család kezén 2 antiqua, az adózó nemeseknek nincs telkük. Legtöbb jobbágytelke volt gróf Toldalagi Lászlónak (46 antiqua és 9 nova); ezután következik gróf Bánfi György (27 1/2 antiqua, 4 nova), Guti Krisztina (21 antiqua, 4 nova) stb. Egy másik kéz idevaló nemesnek jegyezte föl Surányi Sámuelt is.*Szv. lt.

A római katholikusok temploma a nagyobbik hegy aljában még 1585-ben állott.*Bunyitay Vincze: Schematismus 364. lap. Itt volt Báthori István, erdélyi vajda korában Báthori Szaniszló várkastélya is a rengeteg erdő borította hegy aljában. Amaz egyházba temették Báthori Szaniszlónak fiát, Eleket s még hét gyermekét. Báthori Ferencz porai (öt gyermekével) azon sarkonjáró pléh koporsóban nyugszanak, melyet a kastély oldalában Báthori András, kardinális, temploma alatt levő kriptában találtak «egyik Báthorinak kőből kifaragott képével».

A régi várkastély területén talált ama domborműves kőlapot a reform. egyház előcsarnokába falazták be. A síremléken levő «alaknak feje, mely két párnán nyugodott, (a párnák sarkait egy-egy bojt diszíti) letört,» hiányzik a keze, a lába is. {243.} «A mellét lemezes pánczél veszi körül,» a lábcsontokat pikkelyes ruha födi. Jobb oldalán talán buzogány volt, baloldalán a görbe kardnak csak a hüvelye van meg. A kőlapot leveles szegély keríti.*V. ö. Fetzer J. F. Arch. Ért. 1896. évi 2. sz. 156–157. l.

Kétségkívül a hagyomány után jegyezték föl a tizennyolczadik században, hogy «Perecsen pogány mezővárosa» a keresztyén hitre 1052-ben tért, reformálódott 1543-ban.

Evang. reform. egyházát 1668-ban kezdték építeni kőből, de a tatárok elől a nép menekűlni levén kénytelen csak ezek elvonulása után folytathatta az építést. Az egyház kövei az itt említett Báthori-kastély maradványai.

Egyik harangját 1790-ben Rettegi Lázár György öntötte; másik 1775-ből való ezzel a felirattal: «Isten dicsőségére öntetett a nemes perecseni reformata ecclésia számára 1775.» Ez az utóbbi 1849-ben Aradot is megjárta.

A templom feliratai: a szószéken a legrégibb feljegyzés 1782-ből való; az orgonán: «Minden lélek dicsérje az urat Solt. LI. v. 6. T. Guthi Krisztina csináltatta 1806, újíttatott 1885.» Ugyancsak az orgonán a belső oldalon: «Ujíttatott 1885. Szabadkai Kolonics István orgonaművész által Kézdivásárhelyről»; a hátulsó karban: «Ezen kart az isten házához való buzgó szerelemből épittette Nmes és Nzetes Szilágyi Péter a maga költségével 1809»; a mennyezeten; «Isten dicsőségére, a hivek áldozatkészségéből ujíttatott T. Gáspár János papsága, Papp György tanitósága és idős Debre István gondnoksága ideje alatt 1884. és 1885-ik évben. Áldott légyen oh Uram szent neved mindörökké»; a belső ajtón: «Ezen ajtót csináltatta Nemes Óváriné asszony istenes indulatjából 1769».

Szent edények: egy ezüst tányér domború virágokkal szegélyezve, kenyér alá való, e felirattal: «Perecseni reformáta Eklézsiának adta Gróf Korda Anna istenes indulatából 1784», egy boros ón kanta minden felírás és szám nélkül, {244.} egy másik boros kisebb ón kanta, megfoldva, a folt mellett 8-as szám látszik, a többit a folt takarta el, egy nagyobb boros ónkanta: «Veres Józsefné a perecseni szent eklézsia számára készittette A. o. 1801», egy rézzel futtatott pléh urvacsora osztó pohár, felirat nélkül, egy kisebb urvacsora osztó pohár, betegek számára, aranyozott pléh, de a közepén a sok fogástól az arany teljesen lekopva, csak alsó és felső végén látszik még az aranyozás: «GID. 1631» évszámmal.

Ruhafélék: több kisebb és nagyobb abrosz, asztalkendő. Egy kék fejtővel varrott abroszt: «1767-ik esztendőben Pünkösd havának 5-ik napján») adott «a perecseni ref. szent Eklezsiának istenes indulattyából néhai meghalt Kertész István elmaradott özvegye én árva Kis Kata, Melyet is varott kedves édes hajadon leánya Kertész Sófia, a ki is már lelkére nézve be ment az ő attyának dicsőségébe, de még testére nézve nyugszik földben és várja a Krisztus eljövését».

A papnak a tizenhetedik század elején minden házas ember egy-egy kalangya búzát adott, a kinek tíz kalangyán felül volt, fél kalangyát, a kinek alúl volt ezen. Hat-hat pint borral adózott minden ember, a kinek bora volt. A kinek búzája nem termett, 25 pénzt, a kinek pedig bora nem, 40 dénárt fizetett. «Ha bora leszen de necesse meg kell adni.» Özvegy asszonytól, a ki guzsalya után élt, három sing vásznat vettek. A kinek szántó és kaszás fia volt, egész bérrel, a kinek pedig efféle fia nincsen és örökséget bír, fél bérrel tartozott. Kereszteléstől egy kenyér és egy tyúk járt. «Fát elegendőt szolgáltattak és építést tesznek.» Egy szőlőt a falu minden munkájával ellátni tartozott. Két rétet a város kaszáltatott a pap marhája számára. Fel is gyűjtötték a szénát, be is hordták. «Egyik rétnek a gyepűjét a város tartja». Minden fordulóra két-két szántóföldet «a nemesek az ő magok becsületi szerint adnak». Lónyai uram harminczkét kalangya búzát s a felső malomból «sabbathalet» adott.*P. S. E. I. r. 24. l.

{245.} Papjai: Keresztszegi István, Majténi Albert, ki a hívők közül kikeresztetett, 1650. Margitai Miklós, academicus, kit az ez évi szeptember 4-dikén Tasnádon tartott közzsinat küldött,*Tört. Tár 1898. évf. 635. l. 1680. Szentandrási István, 1688. Füszeri István, 1712. Gyöngyösi György, kit az ez évi szept. 28-dikán Debreczenben tartott közzsinat küldött,*Tt. ev. ref. I. 93. 1713. Váraljai Márton, 1743. Vásárhelyi György, 1778–1892. Vándsa Mihály, ki S.-Ujlakon 1818-ban halt meg, 1792–1809. Végh József, 1803 után Dombi István, 1809–1817. Dombi János, a ki esperese volt a tractusnak, 1817–1842. Pál István, meghalt 1845-ben Diósadban, 1842–1852. Szabó István, a ki öregsége miatt nyugalomba lépvén, következésjoggal káplánja lett fia, 1852–1860. Szabó Pál, kit aztán peéri pappá választottak, jelenleg Gáspár János.*V. ö. Névkönyv, ev. ref. 1876. 36. l. A többi adat az egyházm. levéltárból való.

PERECSENI ÁLLAMI ELEMI NÉPISKOLA.

PERECSENI ÁLLAMI ELEMI NÉPISKOLA.

A gör katholikusok fatemploma 1796-ban, ennek helyére a kőtemplom 1886-ban épűlt. Anyakönyvök 1824-ben kezdődik.*Sch. 1886. 156. lap.

{246.} Perecsennek 1646 előtt unitárius egyháza is volt.*V. ö. e mű I. k. 546. lap.

Iskolájáról tudunk már a tizenhetedik század elejéről. Ekkor a rektornak minden házas ember egy-egy kalangya búzát, egy-egy itcze bort, a kinek búzája nem termett, 25 drt, a kinek bora nincs, 8 drt fizetett, az özvegy asszonyok, ép úgy adóztak, mint a papnak. Ha leány hal meg, a temetésétől egy keszkenőt adnak.

Érdekesek azok az adatok ebből a korból, a melyek szerint «a ki fő declinista» 1 frtot, «a grammatikát, a ki tanúlja» 50 drt, a «donatista» 25 drt, az «abecedarius» tizenharmadfél pénzt fizetett. A ki sabbathalet adott, az nem tartozott más rendbeli fizetéssel.*P. S. E. I. r. 25. l.

Van két elemi népiskolája: állami és gör. kath. az állami négy, a gör. kath. egytantermű. Az állami 1885-ben, a gör. kath. 1869-ben szerveztetett. Az állami 1897-ben díszes épületet nyert.

1529-ben Perecsenyben a Báthoriaknak körülbelül huszonegy jobbágyuk volt, kik ily nevűek: Barla, Kovács, Varga, Lovas, Zombor, Veres, Mátyás, Kancsi, Jakob, Paal, Choma, Kevencs, Eger, Nagy, Miklós.*Szgy.

1594-ben tizennégy kapuszámot és egy puszta házhelyet írtak össze.*V. ö. II. k. 201. l.

Báthori Zsófiának 1669-diki rendelkezése szerint, mint a somlyai jószág tartozéka évenkint ötszázkilenczvenkét kősót tartozott kiszállítani és hét ökröt adni.*V. ö. II. k. 226. l.

Egy 1675-diki összeírás szerint: az udvarháztelken, mely közös majorház telek, Mátyás János lakik. Szőlőföldek, kaszálók, puszta földek, osztatlanok, ezeknek harmada Nagy Andrásé volna. Jobbágyok: Gál István (1 tehene, 1 disznója van), Kovács Tamás, Jósa István árvája, özvegy Balla János (1 fia, 1 tehene).*U. o.

{247.} A tizenhetedik századból Lónyai Anna fejedelemasszony szilágyi jószágáról fentmaradt lelettár Perecsenben 13 jobbágyot és 15 pusztatelket tüntet föl.*Wl. A szilágyi és erdélyi jobbágyokról fentmaradt jegyzék szerint 11 jobbágy és egy puszta jutott Lónyai Margitnak.*U. o.

Egy 1708-diki összeírás szerint az itteni részbirtok Szent Mihály adójában 7 frttal tartozott, mikor legalább hét gazdaember volt, de ekkor nem volt több kettőnél s így nem is ment többre ez az adó 2 frtnál.*Orsz. lt. Cons. et Urbar. fasc. 113. nr. 57. Egyéb erre vonatkozó adatokat l. II. k. 201., 206–208. és 226. l.

1715-ben 13 jobbágy, 7 zsellér, összesen 20 háztartás fizetett adót; magyar közülök 18, oláh 2; 1720-ban 27 háztartás, magyar mind. Ebből következtetve a népesség száma; 1720-ban 243 lélek, mind magyar.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.

1733-ban (Perecsin) az oláh családok száma 6 volt.*Tr.

1847-ben 1254 a népesség száma, még pedig róm. kath.

20, gör. kath. 670, evang. reform. 564.*Nagyv. Nvk. 1847. 100. l. 1869-ben 2041, 1880-ban 1753, 1890-ben 2181 lélek van benne; nyelvre nézve magyar 1197, német 3, tót 1, oláh 883, horvát 69, egyéb nyelvű 28; vallásra nézve róm. kath. 83, gör. kath. 889, ágost. hitv. evang. 2, evang. reform. 1180, izr. 27. Házak száma 390.

A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 184, 1720-ban 118 köblöst; rétet 1715-ben 59, 1720-ban 91 kaszást, szőlőt 1715-ben 46, 1720-ban 87 kapást.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.

1649-ben itt a Szilágyban a perecseni bornak ára: hat cseber hatvan magyar forint.*Szgy.

A peretseni korcsmárlás és mészárlás szabályozási terve a tizennyolczadik századból fentmaradt a Gencsiek ilosvai levéltárában.*Gencsi-lt. nr. 167.

1895-ben gazdaságainak száma 409. Területe 5835 katasztrális hold, melyből szántóföld 2309, erdő 1498, legelő 812, {248.} rét 598, szőlő parlag 193, beültetve 5, kert 149, terméketlen 271 hold.*Mg. St. 502.

A községnek 1900-ban 30,888 K 56 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 8253 K 55 f.

Határrészei: Alsó-mező, Felső-mező, Csarnok, Somkerek, Nagy-tér, Pólyás, Kovácsmál, Darvas, Rét, Pap-rét, Vargadomb, Téglás, Kóliczka, Szilvakert, Bánffy-domb, Cser-alja, Szugolya, Észak, Kőkút, Szécsi patak, Dulbükk, Csákó, Sarmás. Erdők: Pólyás, Darvas, Kálló, Magyarhát, Orbóbükk, Cser, Bükk, Nagy-erdő. Szőlőhegyek: Kókadomb, Kukukmál, Cserény-patak, Nagy-hegy, Diós, Szilvakerek, Oláh-hegy, Ebédleső, Csillag, Dúczos, Tyúkhegy, Somkerek és Vargadomb.

A Vargadomb határrészt 1848 óta Ráduj-dombnak nevezik az e helyen felakasztott, hasonnevű oláh lázítóról.

Nagy-hegy nevű szőlőjének szomszédságában állott a már említett várkastély; helyét egyes kőmaradványok ma is mutatják. A szőlőhegynek déli szélével közvetetlenül szomszédos helyen találták Báthorinak már említett ónkoporsóját egy kősírban a negyvenes években.

Néhai Perecsenyi Kis Ferencz hagyatékának özvegye, Ilona asszony és gyermekei (Kis György és öcscsei) közt való felosztásáról szóló 1585-diki jegyzék szerint perecsenyi határrészek: Kisfok, Nagyfok, Csákó, Cserei patak, Somlyai-Mál, Hold-zúgó, Közép-Láb.*Nagyv. Múz. Bl.