Ajánló - Előszó - Életrajz - Impresszum

Képversek

Rövid prózák

Hosszabb prózák

Hangos mű

     

Ajánlás
Vargha Ágnes
Kötéltánc
című
netkötetéhez

írta:
Varga Ibolya

>>>>>>>>

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Vargha Ágnes a megfelelő embert kérte fel, amikor Kötéltánc című netkötete ajánlójának megírására engem kért meg. Nem vagyok képzett irodalmár, sem műkritikus. Az egyszerű, laikus olvasó szemével vagyok csak képes látni a sorait, a mondandóját. Azzal a cseppet sem objektív megközelítéssel, ahogy a legelső levélváltásunkat követően - melyben az elsők között gratulált az én netkötetemhez, illetve annak egy verséhez - őszinte, valódi barátsággá nőtte ki magát egy udvariassági kortársüdvözlés. Nemcsak a közel hasonló értékrendek, a kortárs alkotói lét, a magyar nyelv szeretete lett a kapocs, hanem az a végtelen alázat és tisztelet, amivel az irodalomhoz, mint műfajhoz, s annak múzsáihoz, a természethez, az emberi kapcsolatokhoz, érzelmekhez, sorsokhoz viszonyulunk. Ennél fogva végtelen megtiszteltetés most nekem e feladat.

Engem elsősorban a pontosan, precízen, hibátlanul felépített versei ragadtak magukkal, s erre legszebb példák a képversek. Az, hogy prózában is milyen tehetséges csak egy-egy cikke vagy rövid írása elolvasása után merült fel bennem.

"A napló rendszeresen, folyamatosan írt, személyes élményeket, feljegyzéseket időrendben tartalmazó mű, eredendően nem a nyilvánosság elé szánt, az irodalmon kívül eső műfaj. A XVII. századtól kezdve sok neves író naplója vált közkinccsé, közülük néhány már eleve a publikáció szándékával íródott. (Byron, Stendhal, Tolsztoj, Kafka)."

/Vargha Ágnes: Kedves naplóm c. cikke/

Miután többször is elolvastam e netkötet prózáit, s a címadó naplót, arra jutottam, hogy itt talán e fenti klasszikusok nyomdokaiba lépő magyar író megszületésével van dolgom.

Ágnes azt vallja magáról, hogy a hosszabb prózák közelebb állnak hozzá. Valóban, a "világgá megyek" érzelmi hullámvölgyében tapogatózó kamaszlány története a Kötéltánc című napló-álruhába bújtatott kisregényben, minden kétséget kizáróan bizonyítja számomra, hogy Vargha Ágnes kiváló művelője e műfajnak is. Egy pillanatra sem veszíti el a fonalat, sem a cselekményben, sem a szereplők jellemében, sem nyelvtanilag. Gondolati és érzelmi felépítésében sem tér le a logikailag és formailag gondosan eltervezett útról. És ez már önmagában is egy prózaíró erénye lehet. Két dologban azonban számomra ettől értékesebb:

- sallangoktól mentes, mellébeszéd nélküli, lényegretörő, olvasmányos, közérthető;

- Vargha Ágnes olyan alkotói tulajdonsággal bír, amivel szerény irodalmi ismereteim szerint a ma élő, fiatal, kortárs prózaírók közül kevesen: én elhiszem neki, hogy kivétel nélkül minden esetben, legalább egy kis időre a szereplői oldalára áll, belebújik a bőrükbe, az ő fejükkel gondolkodik, az ő érzéseiket tolmácsolja, legyen az egy madár, vagy egy kígyó, lázadó kamasz, vagy akár egy aggastyán.

 

Vargha Ágnes ezernyi lelket ismer és meg is tudja őket szólaltatni. És én ebben látom az ő igazi tehetségét.

Köszönöm, hogy olvashatom.