Reformot a forradalom elkerülésére

(Pesti Hírlap, 1842. október 30.)

(Kossuth arra biztatja nemzetét, vigye véghez az olyannyira szükséges „nemzeti átalakulás nagy munkáját” példaadó módon, békésen és fokozatosan.)

 

„Igenis, ha feladatunknak tűztük ki a törvényes eszközökkeli békés haladást, úgy gondjaink legfőbbikei közé kell számitanunk: hogy közállományunk átalakításában a lehetségig kevés érdeket sértsünk, s magánjogi viszonyaiban, hacsak lehet, senkinek törvény által költött, törvénybe vetett bizodalmát meg ne hiusitsuk. Épen ez a különbség a reform között, melyet forradalom, és a között, melyet békés haladás eszközöl. Az idők folyama kezet fog a körülmények hatalmával és csomók, nehéz, bonyolult csomók alakulnak mindenütt az emberi társaság viszonyaiban, s e csomók, mint göb a fatörzsökön, akadályozzák az éltető nedvek forgását és a reform szelid szelleme oldani törekszik a csomót, míg a forradalom macedoniai Sándorként kettévágja; ez multat nem ismer, hátra nem néz; ennek a státusállapot egy tabula rasa, [tiszta lap] melyre milliók orkánlehelete huhogja az első betüt: amaz nem ignorálja [mellőzi] azt, a mi van; kapcsot készít a tegnap és a holnap között; elemeket nem teremt, hanem veszi azokat, melyek vannak, s azokból fejleszt ki ujakat; s a multat respectálja, a jelent kiméli, a jövendőt előkészíti. Ez volt mindig s ez most is nézetünk a reform felől; és óhajtandók, hogy a magyarnak jusson a dicsőség valósítani, mit még nemzet nem valósitott: bevégezni békés, nyugalmas uton a nemzeti átalakulás nagy munkáját. Erre közrehatni, mennyire parányi erőnktől telik, életünknek feladata…”

 

„Ki amaz alternativa egyikét ellenzi, a másikat idézi elő; mert a világnak forgó kereke senkinek kedvéért meg nem áll.”

KLI. XII. 444–445.




Hátra Kezdőlap Előre