Miért és meddig tart szükségesnek védvámot
a szabadkereskedelemnek híve?

(Hetilap, 1846. március 10.)

(Kossuth annak kimondását és megmagyarázását tartotta szükségesnek cikkében, miért, milyen körülmények között kényszerült rá „a szabadság híveként” is védvámot követelni a hazai ipar fejlődésének biztosítására.)

„Én a szabadság embere vagyok. A szabadságé mindenütt és mindenben. … E religiómat a státusgazdászat számvető mezején sem tagadom meg. Vallottam mindig, s azt vallom ma is, hogy a véd vámrendszer nem czél, hanem eszköz; nem kinevelt állapot, hanem nevelés, s még ennek is csak azért jó, mert szentségtelen kénytelenség. Mit tehetünk mi róla, hogy a műipar a világon nem a közös egyenlő szabadság dajkáló karjain neveltetett fel? mit tehetünk mi róla, hogy csak most kezd fejleni műiparunk? legyen vétek, legyen fátum a mi okozó, nem vitatom, elég az hozzá, most kezd fejleni, mondhatnám tehát, s joggal mondhatnám, hogy ha addig nem tetszett a szabad kereskedést tanítanotok, míg az angol vagy ausztriai velünk egyiránt hátra valának a műiparban, ha hanyagon elnéztétek, míg csaknem minden nemzet gyermeki műiparának nevelőjéül a védrendszert alkalmazá, s ennek oltalma alatt férfiuvá növelé a gyermeket, adjátok nekünk is azon nevelőt, hadd növelje fel gyermekünket hasonló férfiuvá; adjatok védvámrendszert lépcsőnek, hogy feljuthassunk a szabad kereskedés emeletébe, ne kényszerítsétek ki a hazai gyermeket az … erős férfiuval küzdeni, hisz a szegény gyermeket az erős férfiu agyontiporja okvetlenül, hagyjátok a gyermeket férfiuvá növelnünk, aztán nyissátok fel viadalra a sorompókat. Mind ezt mondhatnám, és még többet is; de ha azt felelitek reá: nőjjön a gyermek a szabadságnak karjain; tűrjön hideget, tűrjön meleget künn a szabadban, hol senki nem vigyáz reá, mint az istenség legszebb teremtvénye, a szabadságnak szeráfangyala; én mondástokat elfogadom, hiszek istenben, hogy a mely sebeket a szabadság sujtand, a szabadság meg is orvoslandja. De szabad kereskedést magasztalni, szabad kereskedést még sem adni, s védrendszert sem engedni; ez uraim, ez – ám nevezzétek a minek tetszik, de fáj keservesen. Ismételve mondom, kényszerítésből vagyok a védrendszer embere, mert a szabad kereskedésé lenni nincsen módomban.”

„… Határozott nyilatkozattal végezem elmélkedésemet. Ha most Anglia Peel vámreformja következtében még olcsóbb gyártmánynyal kínálandja a világ minden piaczát, a magyarnak kétszeresen fájand monopolisált piaczul szolgálni a drágább és rosszabb ausztriai műiparnak. Legyen tehát szabad a kereskedés, vagy ha ezt a monarchia viszonyai még nem engedik, méltán igényelünk az átmeneti időszakban védelmet, oltalmat, pártfogást és előmozdítást saját műiparunknak, hogy érdekeink egyenlő méltánylata által egyenlő fokra emelkedve, barátságos összhangzás alapján legyen azon közös státusgazdászati rendszer elfogadható, melyet a körülmények a monarchia minden népeinek elégedésére tanácsolandnak.”

KLI. XIII. 435–436., 439.




Hátra Kezdőlap Előre