Az átalakulás szükségességéről

(1848. március 3.)

(Az európai változások, a francia forradalom keltette roppant feszültség viszonyai között a reformellenzék felhatalmazásával tette meg Kossuth történelmi jelentőségű felirati javaslatát. Ez – fontos kiegészítésekkel és célratörő fogalmazásban – a reformellenzék korábbi megnyilatkozásaival összhangban kívánt szakítást a metternichi politikával Magyarországon és – páratlan lökést adva a bécsi fejleményeknek – a birodalom egészében.)

 

„T[ekintetes] Rendek! Már midőn ez országgyűlés elején a válaszfeliratot inditványozám, kötelességemnek éreztem hazánk állapotának taglalatába bocsátkozni, ugy saját belügyeink, mint azon viszonyok tekintetében, mellyek a pragmatica sanctio következtében köztünk és az Austriai Császári birodalom közt fenforognak.

Kimondottam meggyőződésemet, miként hazánk alkotmányos jövendője iránt mindaddig tökéletesen nyugodtak nem lehetünk, valameddig felséges királyunkat minden egyéb uralkodási viszonyaiba is alkotmányos országlási formák nem környezendik. Kimondottam meggyőződésemet, miszerint én a nemzet által várt reformok tekintetében sem érezhetem hazánkat arra nézve biztosnak, hogy irányuk alkotmányos s eredményök a nemzeti szabadságnak kedvező leend, valameddig a velünk egy fejedelmet uraló birodalom kormányrendszere az alkotmányossággal egyenesen ellentétbe áll, [valameddig azon status tanács, melly a monarchia közös ügyeit intézi, s hazánk belügyeire is törvénytelenül bár, de tul nyomó behatást gyakorol, mind elemeiben, mind szerkezetében, mind irányában alkotmány ellenes természetü]; kimondottam meggyőződésem, hogy a köztünk és a Császári birodalom szövetséges népei közt fennforgó érdek találkozást önállásunk, szabadságunk s jólétünk kára nélkül csak a közös alkotmányosság érzelemrokonitó alapján lehet kiegyenliteni.”

 

„… az uralkodó ház iránti igaz hü ragaszkodásom meleg érzetében jóslatot mondék: hogy az leszen a Habsburg ház második alapitója, ki a birodalom kormány rendszerét alkotmányos irányba reformálandja, s felséges háza trónusát hü népeinek szabadságára fektetendi le rendithetlenül.

E szavak óta hires, bölcsességgel támogatott trónusok dőltek öszve, s népek nyerték vissza szabadságaikat, miknek illy közel jövőjét három hónap előtt alig álmodták. – Mi pedig három hónapon át gördítjük fáradatlanul Sysiphus kövét és az én lelkemre epesztő aggodalommal borul a mozdulhatlanság fájdalma, vérző szívvel látom, miként izzad annyi nemes erő, annyi hü tehetség egy háladatlan munkában, melly a taposó malom kinjaihoz hasonlít.”

 

„… Természet elleni politicai rendszerek is soká tarthatják fel magokat, mert a népek türelme s a kétségbeesés közt hosszu ut fekszik, de vannak politicai rendszerek, mellyek az által, hogy soká tartottak, erőben nem nyertek, hanem vesztettek s végre elkövetkezik a percz, midőn azokat tovább tartogatni akarni veszélyes volna, mert hosszu életök megérett arra, hogy meghaljanak. Halálban pedig osztozni lehet, de azt kikerülni nem.”

 

„Tudom én, hogy elvénhedett rendszernek, mint elvénhedett embernek nehéz megválni egy hosszu élet eszméjétől, tudom hogy fáj, darabról darabra öszedőlni látni, mit egy hosszu élet épitgetett, de midőn az alap hibás, a dülés fatuma kikerülhetlen és mielőttünk, kikre a gondviselés egy nemzet sorsát bizta – halandó ember gyarlóságai tekintetbe nem jöhetnek. A nép örök s öröknek kivánjuk e nép hazáját, s öröknek ama dynastia fényét, mellyet uralkodónknak ismerünk. A mult kor emberei egy két nap után sírba szállanak, de Habsburg ház nagy reményü ivadékára, Ferencz Jósef főherczegre, ki első föllépésekor e nemzet szeretetét magáévá tette, egy fényes tronus öröksége vár, mellyet számára a népek azon ragaszkodásával, melly erejét a szabadságból meriti, ősi fényében megőrizni, a bécsi politica szerencsétlen mechanismusával bajosan lehet.

A dynastiának tehát választania kell tehát saját java s egy korhadó rendszer tartogatása között.”

 

„… Dynastia iránt, melly népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni fog mindég lelkesedés, mert szivből hü csak szabad ember lehet, [a kit elnyomnak, az csak szolgálni fog a mig kénytelen,] de bureaucratiák iránt lelkesedés nem keletkezhetik. Életet és vért adhatnak a népek szeretett dynastiájokért, de nyomasztó rendszer politikájáért egy veréb fiunak sem lesz kedve meghalni.”

 

„… Igen is T[ekintetes] RR, erős meggyőződésem, hogy dynastiánk jövendője a birodalom különbféle népeinek egy szivben lélekben egyesüléséhez van csatolva, ezen egyesülést nemzetiségeink respectálása mellett csak az alkotmányosság érzelem rokonitó forrasztéka teremtheti meg Bureau és Bayonette nyomorú kapocs.”

KÖM. XI. 621–624.




Hátra Kezdőlap Előre