A vívmányok biztosítása

(1848. március 17.)

(Kossuth az országgyűlés küldöttségével Bécsből visszatérve a hálát érdemlő ifjúságtól a törvényalkotáshoz szükséges nyugalom biztosítását kérte.)

 

„Uraim! Mint a magyar szabadság hirnökei üdvözöljük magyar hon szabadságának napját: (Örömrivalgások.) Olly nemzet közepette, melly a szabadság iránti lelkesedés végett semmi ösztönzésre, semmi ingerlésre nem várt, – illy népnek közepette, midőn az eseményekben maga az isten szól, röviden szólok magyar hon szabad polgáraihoz. – Megjöttünk Bécs falai közül, hol az absolutismusnak századokon keresztül tartogatott rendszere összedőlt. (Harsogó öröm kitörések.) Testvéri szeretettel fogadtattunk azon nép által, melly a szabadság kivivásának tettére Pozsony falai közül kapta a biztató szót. (Sokszoros éljen!) A mi közelségünknek hire Austria számára az alkotmány megadásának percze volt. Mi hisszük és reméljük, hogy a szomszéd birodalom népei azon alkotmányt, melly most szóban van, tetté fogják érlelni.”

 

„Tisztelettel emelek kalapot a magyar ifjúság előtt, mellyben a pezsgő vér a férfiui kor határozottságával és komolyságával párosulva nem csekély tényező volt az eredmények kivivásában. Bécs falai közt; s ezen urak megfeleltek a bizodalmas várakozásnak, mert azt hiszem, a bizodalmat megérdemlették azok, kik Bécsben fenn valának. A bizodalmas várakozást veszem a magyar nemzet számára igénybe: hogy a léleknek és testi erőnek minden megfeszitésével az előnkbe kitüzött törvényeket azon polczra lehessen érlelni, hogy ezen országgyűlés, melly a nemzeti szabadságnak alapitója, minél hamarább átadhassa hatalmát a képviselet alapján választandó köz nemzeti képviselőknek kezébe. És azért uraim! hogy e nagy munkát tellyesithessük, s a mi a sajtó szabadság biztositására, – a mi a nemzeti őrseregnek ország szertei rendezésére, a mi a közteher viselésnek minden osztályok közti életbe léptetésére, – a mi az urbéri tartozásoknak mielőtti megszüntetésére, – a mi a képviseleti rendszer behozatalára szükséges, – hogy mind ezeket minél hamarább elérhessük, kiküldött társaink nevében is egyetemben az országnak nyugalmát, békéjét, s a rendet a haza szent nevétől ihletett minden becsületes hazafinak oltalma, – Pozsony városáét pedig különösen a Pozsony városi érdemes polgárság, s az országgyülési ifjúságnak kezeibe teszem le. (Éljen rivalgások.)

Én reménylem uraim! hogy ugy a polgárság, mint az ifjuság mint minden hazafi ezen magasztos missionak mind fontosságát mind valóságát érezni, és megérteni fogja, s ennek következtében megtartja az országgyülés számára azon állapotot, melly szükséges arra, hogy az országgyülés a reánézve hátralévő napokon által a nemzetet nemcsak szabaddá tette légyen; hanem szabadsága által boldogságában is megörökité.”

KÖM. XI. 662–663.




Hátra Kezdőlap Előre