(A későbbi fejlemények kivételes súlyt adnak Kossuth levelének, hiszen egyértelműen jelenti ki, hogy katonai szakkérdésekben él ugyan a figyelmeztetés lehetőségével, de a döntés joga és felelőssége Görgeit illeti.)
„… határtalan bizalmunknál s a dolog természeténél fogva Önnek a hadi munkálatokban teljesen szabad kezet adok, s azért őszinte bizalmam, s több mint testvéri barátságomnál fogva bizonnyal nem magyarázza balra; ha figyelmeztetést teszek, nem azért, hogy kövesse, hanem, hogy megítélje.
Figyelmeztetésem pedig ez: Én teljes lehetetlenségnek hiszem, hogy az ellenség mélyen be merjen az országba vonulni, ha tudja, hogy háta mögett Pozsonyban egy nevezetes erőt hágy. Ez lehetetlen, mert hiszen akkor körül kerítésnek teszi ki magát. Azért hát ne adja fel Pozsonyt, sőt parancsolja tartani a meddig csak lehet. Ez nem rendelet, hanem vélemény, az ítélet öné, a mint öné a dicsőség s a moralis felelősség.”
KÖM. XIII. 581.