Kossuth Zsuzsa főápolónői kinevezése

(1849. április 16.)

(Kossuth és a kortársak jelentős része nem részrehajlást látott testvérhúga főápolónői kinevezésében, hanem áldozatos kötelességvállalást.)

 

„Kedves Nővérem!

Mély megilletődéssel tapasztalván azt, hogy bajnokaink – kik teljes áldozatkészséggel vivnak hazánk szent szabadságáért, függetlenségéért, – midőn a harczmezőn nyert megsérülésök következtében kórházakba vitetnek, ott az orvosi segedelmen kivül vajmi ritkán találkozhatnak azon gyöngéd ápolással, melly a szenvedőknek enyhülést, gyakran tökéletes felüdülést ad.

Hogy tehát az e részbeni hiányokon a tehetségig segitve legyen, s a tábori kórházakban sinlő harczosaink az orvos rendelte gyógyszereken felül még a segedelemnek azon nemében is részeltessenek, mellyet leginkább nő kezek képesek nyujtani: Téged, kedves Nővérem, ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek; adván és engedvén hatalmat az álladalom költségén két segéd ápolónőt az ugynevezett irgalmas hölgyek (soeurs gris) köréből egy egy pengő frt napidijjal magad mellé vehetni, kiknek közremüködésével mindazon intézkedéseknél, miket a kórházakban – az orvosi segedelmen kivül – a betegek ápolására nézve hasznosnak és czélszerünek tartandasz, azoknak teljesitésére az illető hatóságokat, kormánybiztosokat, kóroda parancsnokokat, s felügyelő orvosokat fölszólítván, ezek intézkedéseidet elősegélleni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék.

Ezuttal a pénzügyministeriumot is értesitettem a felől, hogy a kórodák ügyében általand, mint szintén segédeid által teendő, utazások költségeit az álladalmi pénztárból adandó számadás mellett előlegezvén, egyszersmind abbeli hivatalos müködésed idejére, saját személyedre 1000 pft évi dijt havonkinti 83 ft 20 kr. pengő forint részletekben mai naptól szolgáltasson ki.

Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelid keblednek nemes ösztönét követve, sérült vitézeinknek a kórodákbani ápolása körül akként intézkedendel, mint azt egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán megvárhatni.”

KÖM. XV. 19.




Hátra Kezdőlap Előre