Magyar–román fegyverszünet kísérlete

(1849. augusztus 8.)

(Miután Bălcescu értesítette Kossuthot, hogy Arram Iancu, a román felkelők vezére augusztus 3-án megegyezésük hatására beszüntette a harcot, rendelt el fegyverszünetet a magyar kormányzó.)

 

„Miután az ország kormányának inditványára a nemzetgyülés törvénybe iktatá a különböző népiségek kiengesztelésére, és a közös jog, közös szabadság és közös haza szeretetében egybeforrasztására intézett szabadelvü rendelkezéseit, mellyek a legtágabb alapon mindent magában foglalnak, amit csak bármelly ajku polgártársunk a haza egységének szemmeltartása mellett kivánhat:

Az ország kormánya a testvériség érzetével óhajtja; hogy a nemmagyar ajku nép, józan érdekeiről kellőleg felvilágosittathassék.

És miután ennek következtében igéretet vőn, hogy az erdélyi havasokban táborba szállott pártos román nép az ország hadait nem fogja megtámadni, s minden ellenségeskedéstül magát visszatartóztatandja, ha részünkről meg nem támadtatik:

Annálfogva az ország kormánya inkább a béke olajágával s barátság kezével engesztelni, mint kard élével büntetni lévén hajlandó, viszont meghagyta és megparancsolta az ország illető sereg- és csapatvezéreinek, hogy a hegyekben fegyverben álló román (oláh) nép ellen, minden megtámadó müködést függesszenek fel, s őket meg ne támadják, ha csak általuk meg nem támadtatnának.

Melly engesztelő rendelet ezennel a Közlöny utján is közhirré tétetik, s annak szoros megtartására, az ország hadainak bármi névvel nevezett vezénylői s csapatparancsnokai felelősség terhe alatt szigoruan utasittatnak.

Az osztrák és orosz honellenség irányábani hadmunkálatok természetesen sértetlenül maradván.”

KÖM XV. 834–835.




Hátra Kezdőlap Előre