Csehország önkormányzata a pánszlávizmustól
fenyegetett Magyarország érdeke

(1871. november 5.)

(Kossuth a 48-as Magyar Újság szerkesztőjéhez, Helfy Ignáchoz írott irányadó levelében végzetes hibának minősítette, hogy Andrássy Gyula magyar miniszterelnök a Monarchia másik felében lezajlott államjogi vitában a csehek autonómiára törekvését elutasító erőket támogatta. Okfejtése annak magyarázatára összpontosult, hogy történetileg és politikailag egyaránt megalapozott önkormányzati törekvéseik elutasítása a cseheket a pánszláv irányzathoz közelíti, az oroszok barátjává teszi és beláthatatlan súlyú következményekkel terheli meg a magyar–cseh viszonyt, sőt a magyarság viszonyát az együttélő szláv népekkel általában is.)

 

„… Csehország autonomiája nemcsak nem ellenkezik a magyar érdekekkel, sőt Magyarországnak egyenesen érdekében áll. Még pedig nagyon, igen nagyon.

Érdekében áll először azért: mert, miután Isten azzal verte meg haragjában Magyarországot, hogy vegyes házasságba jusson az osztrák birodalommal, világos, hogy minél inkább tért nyer a nemzeti önkormányzat elve az osztrák birodalomban, annál kevesebb megtámadtatásoknak lesz az kitéve a főhatalom részéről Magyarországon is. – Több mint negyedfél század óta nekünk örökkön-örökké a bécsi centralisatio ellen kell küzdenünk. S az elveknek természetében van, hogy, ha az egyik elv tért veszit, az ellenkező elv tért nyer. Ha a nemzetek önkormányzatát nyirbáló, nyeső, gyilkoló bécsi centralisatio elve tért veszit az osztrák birodalomban, az alkotmányos autonomia elve tért nyer és szilárdul Magyarországon is.

Hanem van még egy más tekintet, mely még e nagyon fontosnál is fontosabb.

Magyarország integritásának, politicai egységének s mondhatni életének utjában egy rémséges kérdőjel áll. A muszka hatalomra támaszkodó panslavismus.

Kell-e mondanom, a mit mindenki tud, a mit még a levegő rezgése is kiált, hogy az ettőli félelem volt a korbács, melylyel Magyarországot a közös ügyes alku süppedékeibe bele kergették? – Az óvszer, melyhez a félt veszély ellen folyamodtak, a jogfeladások rettenetes büne mellett még irtózatos baklövés is volt. Mert oly szerhez folyamodtak, mely, a helyett hogy e veszélyt elháritaná, egyenesen nyakunkra hozza. – A nemzet nem mondhatja, hogy erre nem volt figyelmeztetve. – Én figyelmeztettem, még a közös ügyes alku országgyülési megkötése előtt 1867-ben. Figyelmeztettem azóta számtalanszor. S épen ez a tekintet volt az, melynél fogva a közös ügyes alku alkotóit Magyarország sirásóinak neveztem. – Nem frázis ez, kérem, nem szónoklati hatásvadászat, nem phantasia, hanem a legkomolyabb, legirtózatosabb valóság. Hiszen kérem, ép az, a miről szólok, a cseh kérdés válságos fordulata, a legkiáltóbb bizonyitványa annak, hogy igazam volt, midőn a hazafiui aggodalom mély bánatával könyörögtem a nemzet előtt, hogy vigyázzon! ne fogadja el a közös ügyes alkut, mert az a panslavismust rémületes erőre fogja nevelni. Ez ma már nem vélemény többé, ez keserves tény. – A cseh kiegyezkedési javaslatnak megbuktatása a cseh nemzetet (nem egyes rajongókat, hanem a nemzetet), a panslavismus s vele és általa a muszka karjaiba kergeti… És mert a cseh autonomia magyar miniszteri befolyással lett megbuktatva, a botorul felidézett panslavisticus mozgalom elárad Magyarországra is szükségszerüleg, okvetlenül; nemcsak elárad, hanem mind a felpaskolt szenvedély egész dühével, mind következményeivel kiválólag ellenünk fordul.

Igen is ellenünk fordul, mert végelemzésben az osztrák, ha szorul a kapczája… elmehet németnek, és mentve van. De mi! a magyar nép!… mi nem mehetünk el sem németnek, sem pánszlávnak.

… Aztán moshatja a kezét Andrássy, mint Pilátus. Csinálhatják rakásra a sajtópereket, megnépesithetik a váczi fogházat…, villogtathatják a repressio [megtorlás] vas vesszejét.

… A panslavismusnak csak egyetlen egy praeventiája [megelőzése] van. De ez az egy bizonyos. Minden kitelhetőt elkövetni, hogy minden szláv nép, a mely a történelem által országos jelleggel felruházott territoriumon, történelmileg kifejlett nemzeti individualitással bir, ezen történelmileg jogosult nemzeti individualitás birtokában nemzet, szabad nemzet, saját ügyeit önállólag kormányzó elégedett nemzet lehessen.

Ez az egyedüli óvszer, más nincs.

Nem kell attól félni, hogy a cseh pánszlávvá legyen, ha szabad cseh lehet, saját hazájában, saját sorsának szabad ura. De ha azt látja, hogy ez tőlle megtagadtatik, ha azt látja, hogy a mostani államkapcsolat viszonyai közt más kilátása nincs, mint az osztrák–német suprematiának [főhatalomnak] alárendelt tartományi existentia, hát biz ő pánszlávvá lesz. És nem lehet csodálkozni, hogy azzá lesz. És gyülölete egész elkeseredésével azok ellen fordul, a kik őt kényszerítették, hogy méltán kedvelt saját nemzeti egyéniségéből, melyhez annyi dicső történelmi fény ragad, kivetkőzzék…

… Ily nagy horderejü tekintetek szólnak a mellett, hogy nekünk magyaroknak igen sok és igen fontos okunk volt és van kivánni, hogy a cseh nemzet automaticus törekvései meg ne buktattassanak; következőleg, hogy a magyar érdekek egyenesen ellenkező eljárásra utalnak, mint a melyet a magyar miniszter elnök,… fájdalom Magyarország rovására követett.”

OL. R. 90. L 5355.




Hátra Kezdőlap Előre